Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 3., szerda A rendőrség tehetetlen, az orvvadász vigyorog Ki lőtt bakot, s hol a trófea ? Öhlmann Gyula ártatlan Az ártatlanság vélelme azt jelenti, 1. Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. hogy 2. A bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli. A terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására. MIKOR DŐL ÖSSZE A HÁZ? Szakmák veszekedése az építkezéseken POROTON teherhordó pillér a nyílászárók mellett, valamint a B 30-as falazóblokkból „faragott” teherhordó pillér. Állékonysági veszély! 'Minden esetben ez a kiindulási alap a mértékadó és törvényes. Ennek figyelembevételével írtam, a Somogyi Néplap 1989. szeptember 28-i számában a „Bérvadásztatás saját zsebre” című cikkemet, amely szakberkekben meglehetősen nagy vihart kavart. A történet megmozgatta a Nimród című vadászmagazin szerkesztőit, sőt a televízió Űj Reflektor Magazin műsora is napirendre tűzte. Méghozzá kétszer is!Először október 4-én akarták sugározni a „Ha bakot lőnek is, azért még vadásznak egyesek” című riportot, majd ebből a programból váratlanul kimaradt az anyag. November 8-án, viszont már valóban sugározták a Karád környékén készült felvételeket, amelyekben egyetlen szó sem volt a cikkről, egyetlen szó sem a jelzett esetről. Ügy tűnt, mintha egy erősen megvágott, csonkított riport maradványát sugározta volna az Üj Reflektor Magazin. Holott ezt a műsort a Mai Nap is beharangozta így: „Itt az ősz, s megkezdődött a bérvadásztatás, saját zsebre. A külföldi jön, áll hosszú, méla lesben, becsapják, csalódik, majd viszi rossz hírünket a nagyvilágba.” Emlékeztetőül idézem a Somogyi Néplap szeptember 28-i számában a Bérvadásztatás saját zsebre című írgs bevezetőjét: „A vadász ' ül hosszú, méla lesben... s a vadorzó úgyszintén. Ennek kezében felajzott íj, annak kezében gyorstüzelő vadász- fegyver. A szarvas pedig gyanútlanul sétál az erdei csapáson, hogy szomját a patak vizéből csillapítsa. 1989. szeptember 4-e, hamarosan 20 óra lesz. De nem a vadnak! Hiába hordozza körbe büszke tekintetét a tájon, hiába ringatja agancs- koronáját, jelezve: ő az erdőrész királya! A vadorzók tudják már: áldozat ő, s nem király!” A rendőrségtől kapott tényéknél maradva: a karádi Bémai lapon történt orv- vadászat kapcsán kiderült, hogy a jelzett területen tartózkodott akkoriban Öhl- manni Gyula, a szántódi Patkó csárda szakácsa, aki közismerten nagy vadász, s kiterjedt nyugati ismeretségi köre van,. Nevét megemlítettem — hiszen ő volt az ügyben az első számú gyanúsított, jóllehet ezt még véletlenül sem írtam le. Sőt, így fejeztem be a cikket: „A vizsgálat tart, s az is előfordulhat, hogy az igazi orvvadász még valahol teljes biztonságban gyönyörködik az értékes trófeában.” “ A cikk megjelenése után öhlmann Gyula helyreiga- zftási kérelemmel fordult szerkesztőségünkhöz: „A Somogyi Néplap szeptember 28-i számában, Bérvadásztatás saját zsebre című, Gyarmati László aláírással olyan tartalmú cikk jelent meg, mely rendkívül sértő személyemre nézve mind valótlan tényállításai, mind személyemet, életmódomat negatívan beállító kitételei miatt. „ A »kétlaki ember« pejoratív felhangú kitétel, s az a tény, hogy nyáron a »Patkó csárdában«, télen Németországban dolgozom, nem jelent »kétlaki« életet. Az egész újságírói megállapítás a fegyvereimmel kapcsolatban, továbbá egyes tények csoportosítása, negatív beállítása, »a tulajdonos szuper terepjárót is beszerzett«, továbbá »lehet, hogy a szarvas vére szennyezte be a lábbelit«, becsületemet sérti. A cikk egyértelműen azt sugallja, hogy én voltam az elkövető. Kérem, hogy a következő helyreigazítást szíveskedjenek a cikkel kapcsolatban közzétenni: »öhlmann Gyula ellen nyomozás indult cikkben írott orrvadásztatás gyanúja miatt, de a nyomozó hatóság az öhlmann Gyula által az elkövetés éjszakáján vezetett Pajero terepjáró kiadásával elismerte, hogy nem ez a terepjáró volt az elkövetés eszköze.« öhlmann Gyula, Siófok, Devecseri G. u. 4” A Somogyi Néplap akkor nem adott helyt a kérésnek. Megígértük öhlmann Gyulának, hogy, ha ügyét lezárták, visszatérünk az esetre. Íme, a rendőrség befejezte a nyomozást. Kellő bizonyítékokat nem talált, s „bűncselekmény hiányában” lezárta az aktákat, öhlmann Gyula tehát: ártatlan. Öhlmann Gyula természetesen ártatlan volt szeptember 28-án, a cikk megjelenésekor is. Ebben a hitemben az sem rendít meg, hogy köziben névtelen levelet kaptam Űjvárfalváról, abból a vadásztársaságból, ahová öhlmann is tartozik. Részlet ebből: „ön bele mert nyúlni egy olyan darázsfészekbe, mint az öhlmann-ügy, ezért még nagyobbra nőtt sok száz tisztességes vadász szemében. Kívánjuk, hogy az ön által is képviselt igazság győzzön. Nem lesz könnyű! Ennek az embernek nagyon magas kapcsolatai vannak, és ezeket keresni is fogja: Ezek évente több vadat lőnek, mint egy átlag vadász életében. Az ominózus cikke miatt sok kellemetlensége lehet. Biztosan több helyről fogják szorítani. Mi azt kérjük, maradjon tisztességes!... Ügy tudjuk, ahhoz, hogy valaki fegyvert vásárolhasson, erkölcsi feddhetetlenség kell. Utánanézhetne annak is, hogy az Öhlmann Gyulának van-e, és ha nincs — mert nincs Továbbra is a bizonytalanság az úr a Péti Nitrogénműveknél, mivel az év első napján — a szerződéssel ellentétben — nem vette át az üzemeltetést az új tulajdonos; a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Sauer cég. Szakonyi József, a Péti Nitrogénművek gazdasági — akkor ki adott engedélyt fegyvervásárlásra ? ” Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: ezeket a vádakat csak az irigység szülte. Mert öhlmannt sokan irigylik kiváló fegyvereiért, nyugati személygépkocsijáért, és szuper terepjárójáért. Ami a feddhetetlenséget illeti: való igaz, hogy 1976-ban, 1978-ban, valamint 1988- ban is volt már büntetve különböző dolgokért, de ezek már régen voltak. így vélekedhettek erről az illetékesek is, amikor méltányos- sági alapon megadták a fegyverviselési engedélyt mindhárom golyós és két sörétes puskájára. Nem meglepő, hogy a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságon dr. Kocsis József alezredes, az igazgatási osztály vezetője, teljesen természetesnek tartja, hogy öhlmann Gyula az újságot (vagy személy szerint engem?) be akarja perelni hitelrontásért. Egymástól teljesen független személyektől úgy hallottam, hogy kétmillió forint erkölcsi kártérítés lesz a tét, amennyiben bíróságra kerül az ügy. Én mindezek ellenére kijelenem: öhlmann Gyula ártatlan. Még akkor is, ha az első rendőrségi vallomásában azt mondta: igen, ott volt a Mitsubishi Pajero terepjárójával a jelzett időben, de nem lőtt semmit, csak a szarvasbőgést hallgatta. Utána pedig megváltoztatta ezt a vallomását, mert jobban visszaemlékezve rájött: inkább délután lehetett a kirándulás. Különben sem tudták a nyomozók azonosítani terepjárója keréknyomát azzal, amelyet az elejtett szarvasbika közelében találtak. Igaz, hogy /a vizsgálat kissé lassan zajlott, sok óra telt el, s az alatt az igazi orvvadász bármit tehetett. Még öhlmannra is terelhette a gyanút. Amíg a valódi bűnös például lecseréli járműveinek gumiját (10 perc elég hozzá), vagy disznóvérrel szennyezett csizmát csempész „csaléteknek”, hogy hadd nyomozgassanak tévúton a rendőrök. Ráadásul van idő értesíteni az ismerősöket, barátokat, vadászcimborákat, sőt akár a nyugati polgárt is, akinek segédkezett az orvvadásztatás során. S amíg a rendőrök túlterhelten, szinte naponta új és új bűnügyekkel gyarapodva igyekeznek felderíteni ezt az esetet is, a nyomok teljesen összekuviezérigiazgató-helyettese, aki az átmeneti időben a gyárat irányította, elmondta, hogy a karácsony előtti napon érkezett a levél, amelyben az új tulajdonosok bejelentették visszalépési szándékukat, indokul a magyarországi bizonytalan gazdasági, politikai körülményekre. Az árveréskor még ismeretlen áremelésekre hiszálódnak. Nem tudnak beszélni a nyugatnémet Felten Hugóékkal sem, akik Za- márdiban, dr. Kovács Bé- niéknél laktak, s akik a friss szarvastrófea kikószí-. tése ügyében — tanú állítása szerint — öhlmannt várták. Ez sem lehet igaz, hiszen Öhlmann nem is ismerte ezeket a nyugatnémeteket! Karsai Tamás magánkereskedő a rendőrségi vallomásában csak azt tudta mondani: „... az udvarban egy nyugatnémet ezüst- metál BMW állt. A trófea 8 kg körüli lehetett. A német azt mondta: első vadászzsákmánya ez, s öhlmannt várja, mert intézkednie kell a kikészítés ügyében.” Dr. Kovács Béni fia, Tamás a rendőrségen azt állította: „Szeptember másodika körül érkezett hozzánk Felten Hugo, Margaretta és Péter. A Patkó csárdából jöttek, onnan küldték hozzánk őket. Én is segítettem pakolni, fegyver nem volt náluk. Szeptember 5-én, 11 óra körül az udvaron a kocsi mögött volt a frissen lőtt trófea. Az idősebb német annyit mondott: otthon nem tud ilyent lőni.” Hazánknak az NSZK-val nincs jogsegély-egyezménye, így a nyugatnémetek kihallgatása csak rendkívüli bürokráciával lenne elérhető. Végül erre nem került sor... * * * Az ügy pikantériájához tartozik, hogy Somogy kiválónak számító vadászterületein előfordultak már orvvadászatok, sőt, nemegyszer az is, hogy egyesek nyugá- tiakat kalauzoltak az erdőkbe, és segítettek nekik vadakat elejteni. Ezért írtam én az ominózus cikkben: „Bérvadásztatás saját zsebre?” A kérdőjel azonban valahogy lemaradt. Pedig vadászati ügyben nagyon sok minden megkérdőjelezhető. Még az is, hogy vajon a nyugatiak orvvadásztatásakor kinek és milyen pénznemben fizetnek a „kedves vendégek?”. Elég, ha csak néhány számadatot közlünk: egy 220—250 kg-os szarvas húsának ára 20 700 forint. Egy 9 kg-os trófea 182 700 forint (6300 nyugatnémet márka), egy 10 kilogramm körülié 262 450 'forint (9050 DM). Ilyen értéket adott meg az említett üggyel kapcsolatban Simon Pál kaposvári bírósági szakértő szeptember 18-án. * * * Nagyon sok tehát/ a bizonytalanság és a káosz a magyar vadászatban. Ideje lenne rendet tenni, hogy áttekinthető módon alakuljanak ki az értékrendek, a lehetőségek. S hogy megszűnjenek a saját zsebre történő vadásztatások, a visszaélések. Remélem, ezúttal nem .ért félre senki: nem öhlmann Gyuláról van szó — aki mint fentebb jó néhányszor állítottam: ártatlan! Hanem a jelenségről! vatkoztak, és arra, hogy mindezeket összevetve a már alaposan megismert péti viszonyokkal, nem látják biztosítva az eredményes gazdálkodást. Az első jelzések szerint a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci cég részvénytársasága lízingben működtetné a péti gyárat, de január másodikára már ez is kétségessé vált. Karácsony előtti diskurzusra hívta a Kiosz megyei szervezete a Kaposvár környéki ácsokat, kűművese- ket, tetőfedőket, bádogosokat. A téma: a magánerős építkezéseken leggyakrabban előforduló műszaki, kivitelezési hibák. Várkonyi Csabáné, a megyei tanács építésfelügyeleti főmérnöke ellenőrzéseikről tartott előadást, s közben felvillantott néhány jogszabályi és gyakorlati anomáliát is. A magánerős építkezések jelentős része házilagos kivitelezésű. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent, s éppen ezért van szükség felelős műszaki vezetőre, aki az építkezés végén aláírásával igazolja, hogy a kivitelezés a magyar szabványoknak megfelelően történt. Általában kőműves mestereket kérnek fel erre a megtisztelő feladatra, akik aztán — a fizetéstől függően — általában csak saját szakmájukkal foglalkoznak. Ha mégis veszik maguknak a bátorságot, hogy netán az ácsok vagy tetőfedők munkáját kritizálják, annak veszekedés a vége. Ha baj van, azt mondja az ács, hogy a kőműves elszúrta^ Várkonyiné videofelvételekkel igazolta a szakmai baklövéseket, könnyelműségeket. Felhördültek a jelenlevők amikor egy-egy szakmát kritika ért. Pedig a látvány riasztó, az épületek élet- és balesetveszélyesek voltak. Megvésett, villany- vezetékkel „ellátott” kémény, 3—4 cm felfekvésű E- gerenda, függőlegesen falazott Rába tégla, elképesztő ácskötések — csak a legA nyílászáró felett elfektetett áthidaló, „E”-gcrenda helytelen alkalmazása (több- támaszú tartó, teherhordó pillérrel terhelve), RÁBA- falazóelcm pillérként való alkalmazása fennáll. A falazatban levő kiforgatott RÁBA-elemeknél kőhíd keletkezik jellemzőbb hibákat mutatta be az építész. Véleménye szerint a legfőbb gond, hogy rossz az építőipari szakmunkások képzése, nem ismerik az új anyagokat és gyakran eltérnek az építési tervektől. A megbírált szakik természetesen nem hagyták magukat. Amit ők építettek, az még kiállja az idő próbáját, s az elméletet sem mindig igazolja a gyakorlat. Abban azért talán bízhatunk, hogy a nézetkülönbségek ellenére a házak állva maradnak. (Süli) DURISOL-falazóelem héjazatára felfektetett ,.E”-gerenda. A zsaluzat eltávolításával törik. Életveszély! Gyarmati László VISSZALÉPETT AZ LU TULAJDONOS Ismét gazdátlan a Péti Nitrogénművek