Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
1989. december 9., szombat Somogyi Néplap 7 A köd nehezen ereszkedik föl. A rutinos vadász azonban köny- nyedén igazodik el a csapáson. Ez az erdő harminc éve az otthona. Ahol az idegen csak bozótost lát, ő könnyedén kormányozta a terepjárót. Muflonlesre készülünk dr. Galamb Gáborral, a Délsomogyi Mezőgazdasági Kombinát vadászati területének vezetőjével. A szives invitáláson egy kissé meglepődtünk: muflon Dél-Somogyban, a homokháton? Nem valami tréfa ez? Galamb doktor meggyőz, szó sincs mókáról, valóban muflonokat szeretne mutatni. — Ha emlékezetem nem csal meg, akkor a muflon Korzika és Szardínia szigetének szikláin honosodott meg. Hegyvidéki állat. Itt, a homokháton, szinte alföldi viszonyok között hogyan honosítható meg? — A köztudatban valóban úgy áll, hogy hegyvidéki állat. A szakirodalom is így foglal állást. A tényt cáfolni magam sem tudom. Ez tulajdonképpen egy kísérlet. Megpróbálkozunk vele, mert igény van a vadászatára, s mi szeretnénk bővíteni a kínálatunkat, hiszen a muflonnal együtt a hatvanezer hektáros területünkön minden hazánkban honos nagyvad megtalálható. Sikeres lesz-e ez a próbálkozás? Külföldi szakirodalomból tudom, hogy nem a szikla és a köves talaj a lényeg. Szilárd, keményebb talaj kell. Ez pedig itt adott. Mészben szegény, szerkezetnélküli ez a föld. A felső rétege szinte bitumenkeménységű a nagy mennyiségű (évente 800—900 milliméter) csapadék hatására. S ez már kedvező. Galamb Gábor lelkesen mesél. Már-már szakmai kiselőadást tart. Például arról, hogy a talaj miatt nem kell félni a büdössántaságtól, legföljebb annyi a kockázat, hogy a vadkertben jól tartott, kissé elhízott muflonok lába megrándul, de ez szerinte olyan kockázat, amit egy ilyen kísérletnél vállalni kell. A terepjáró motorzajára felriadnak a muflonok. Pillanatok alatt vágtatnak el a vadetető környékéről. A fotós kollégának szabályosan be kell cserkésznie őket. Miközben ő a fák között lopódzik, házigazdánk tovább mesél. — Mondtam, hogy választékbővítésnek hoztuk a muflonokat. Hiszen a vadásztatásban is kell újítani. — Annyi más lehetőség is kínálkozna. Gondolok itt a nagyatádi új szállodára, a gyógyfürdőre... — Valóban sok mindenben lehetne szövetkezni, de nekünk az az érdekünk, hogy saját bevételeinket növeljük, mert csak így tudok tisztességes bért adni a kollégáimnak. Nekünk most 22—25 százalékos nyereségrátára kell törekednünk az évi hárommillió márkás árbevételünk mellett. Mondhatja bárki, hogy ez nem nagy összeg, de hát a hatvanezer hektáron ezt harmincnyolcán termeljük meg. Galamb Gábor stábjában nincs egyetlen olyan vadász sem, akinek ne volna szakmai képesítése. A legtöbbjük egyetemet vagy főiskolát végzett. A kerületnél felhalmozódott szellemi tökét bizonyítja, hogy hosszú évek óta eredményes vadgazdálkodást folytatnak. A Somogybán elejtett aranyérmes trófeájú bikák zöme itt kerül puskavégre. KÖZELKÉPEK derül ki, hogy Galamb Gábor kitűnően rajzol. Nemcsak írásban, trófeák rajzaival is megörökítette a szafarit. Volt mit feljegyeznie. Hét nagyvadat ejtett el. A legbüszkébb arra a kafferbi- valyra, aminek súlyát 16—17 mázsára becsülték. Ejtett antilopokat, zebrát és varacskos disznót is. A vadászzsákmány még valahol úton van. A varacs- kosdisznó huszonnyolc centi- méteres agyara viszont előttünk, az asztalon. — Ronda egy állat. A cirkuszos lóhoz hasonlítanám. Még a feketék sem eszik meg a húsát. Csalinak tettük föl a leopárdhoz. Úgy látszik, annak sem tetszik, mert leopárdot nem lőttem. A fiam viszont lőtt egy érmes trófeájú antilopot. Ez élete első trófeája, mert itthon még özbakot sem engedtem neki kilőni... Szóval, csodálatos volt. A házigazda elgondolkodik. Most valahol Afrikában járhat. Mindenféle átmenet nélkül kinyitja naplóját az utolsó oldalon és olvasni kezd: ,, Csodálatos élmény volt, ami még nem ülepedett le bennem. Minden szakaszát az útnak csak szépnek és jónak ítélhettem meg. Egyszer lehetett elmenni, ezt meg kellett csinálni Azt viszont minden nosztalgia nélkül el kell mondanom, Lábod az LábodJ Nekem csak az marad, az, ami mindennél többet jelent, mint Afrika". Az udvaron frissen elejtett szarvastetemek, szebbnél szebb trófeák. Azt mondja ezekre sókkal büszkébb, mert az ö hírüket viszik velük. Körbemutat a birodalmán. Meséli, mi mindent szeretne megvalósítani. Mesél a könyvtervekről, vadasparkröl, a vadászok kényelmét biztosító újabb létesítményekről. Mert Lábod az Lábod. Egy tiszta vadászparadicsom . MOSTA MUFLON Vadászatról, elvekről, kapcsolatokról Erről már akkor beszélgettünk, amikor egy pohár lélekmelegítő mellett leültünk a nagysalléri vendégházban. Az ebédlőben jóformán csak német szót hallani. Az osztrák és a német vadászok kiváltképpen szeretik a lábodi erdőt. Nem véletlenül. Nem is olyan régen egy bécsi üzletember egy különösen értékes trófeát ejtett. Járt itt a bajor kancellár, a nyugatnémet belügyminiszter... — ...no, és jó néhány hazai híresség —jegyzem meg a házigazdának, bár jól tudom, hogy nem örül ennek. De hát annyi mindenről suttognak. — Nem tagadom: sokan megfordultak nálunk, s ez a munkánk elismerése. Azt azonban nyugodt szívvel mondhatom. hogy soha semmiféle elvtelen dologba nem mentünk bele. A vadászati rendet és fegyelmet mindig betartottuk. Mi, hivatásos vadászok természetesen másképp gondolkodunk, mint a sportvadászok vagy a vendég vadászok. Nekünk az a dolgunk, hogy a vadat felneveljük, a vendéget tisztességgel kiszolgáljuk. Értem a célzást a mendemondákra is. Nos, igen, sok mindenről beszélnek, olyanok, akik semmit sem tudnak a vadászatról, a vadgazdálkodásról. Az emberek többségében az elmúlt évtizedekben egy csomó dolog felgyülemlett. A szelep kiengedése az, hogy a vadászat ellen fordultak. Soha nem tapasztalt ellenesség alakult ki. Nem tagadom, hogy voltak fontos beosztásban levő vendégeink, de ezt a gazdaság a nagyságánál fogva is megengedhette magának, ugyanakkor üzleti érdek is volt az ilyen kapcsolatok fenntartása. Éz nem újkeletű dolog. Az ilyen vadászati kapcsolatok háromszáz vagy ötszáz évvel ezelőtt is megvoltak, s azt hiszem, hogy sokáig meg is maradnak. Van, akinek bora van, van akinek gyümölcse, s van, akinek vadja. Ezt kár is tagadni. Csak ismételni tudom, hogy elvtelenségekbe nem mentünk bele, s erre a főnökeim sem utasítottak. — Gyanítom, nem lehetett valami egyszerű dolog a „nagyemberek” között mozogni. Soha nem fogta el valamiféle irigység? Mondjuk akkor, amikor tudta a vendégéről azt, hogy jobbára afrikai szafarira jár, s csak a változatosság kedvéért jelentkezik szarvaslesre Rinyatamásiban, vagy Nagysallérban. — Soha sem vágytam Afrikába. Elolvastam Széchenyi és Kit- tenberger minden könyvét. Alaszka volt az álmom, mert ott minden vadért, minden trófeáért meg kell küzdeni. Ez pedig minden vérbeli vadásznak a hitvallása. Szóval Afrika. Ezek szerint tudja, hogy most jöttem haza onnan. Harminc év után azért megadatott, hogy eljussak oda. S miért hagytam volna ki a lehetőséget! Sokszor felajánlották már, hogy vegyek részt egy szafarin. Soha nem jöttek össze a dolgok. Volt, amikor az időpont nem felelt meg, volt, amikor azt mondták: „Galamb elvtárs, ez a te beosztásoddal nem egyeztethető össze." Most mehettem, a fiammal együtt, aki ugyancsak szenvedélyes vadász. Trófeák kerülnek az asztalra, és egy ötven oldalas napló. Most ezt meg kellett csinálni.*’ NAGY JENŐ RIPORTJA Fotó: Gyertyás László Új politikai sztár? — kérdezhetnék Boglárlellén, akik kevésbé ismerik Katona Ferencet. A mezőgazdasági kombinát 30 éves tartósítóipari szakmérnöke most valóban a helyi politikai élet előterébe került. Jó egy hónapja választották meg az MSZP városi szervezőbizottsága elnökének, azután pedig az újonnan megalakult héttagú választmány vezetésére is öt kérték fel. Ez utóbbinál jelen voltam. Az MSZP országos és helyi teendőiről folyt a vita, s úgy látszott, parttalanná válik. Katona Ferenc nem vett részt eddig a vitában: figyelt, jegyzetelt, néha összesúgott a szomszédjával. Néhány mondatos hozzászólásában csak a lényegről beszélt: a helyi program gyors kidolgozásának szükségességéről, a vezetőség megválasztásáról — s ezzel máris a fontosabb témák felé terelte a jelen lévők gondolatait. Nem mondott új, világ- megváltó téziseket, nem szónokolt, nem tartott hatásvadász szüneteket. Minden szavából a racionalitás sugárzott. Akkor, is, amikor a gyűlés végén egyhangúlag a választmány elnökének kérték fel: — Tudom, nem vagyok politikus alkat, nem én vagyok erre a legmegfelelőbb ember, — mondta — de ideiglenesen, a szervezés befejezéséig vállalom. Hogyan lesz egy tatabányai bányászfiúból Boglárlellén pártszervező és vajon miért az MSZP a számára a legvonzóbb Mért az MSZP, mérnök úr? Téli kommunisták voltunk — mondja Katona Ferenc politikai szervezet — teheti fel a kérdést az olvasó. — A családban senki sem politizált, illetve az volt a bányászok mentalitása: ha van pénz, akkor jó a politika. Valóban volt olyan időszak, amikor számunkra igazán kedvező volt a politika. Középiskolába már Pesten jártam, de ott is elkerültem a politizálási lehetőségeket. A borászati szakközépiskolában a stúdiót vezettem, s talán csak azért nem léptem be a KISZ-be, mert már akkor is úgy éreztem, hogy a politikában oly ritka az az idő, amikor minden egyenes és tiszta. Érettségi után egy évet dolgoztam a Hungarovin-nél, itt kezdtem el kiszezni, innen kerültem az egyetemre, ahol hamarosan alapszervezeti szervezőtitkár lettem. A jó KISZ-munkát elsősorban nem a politikai tevékenységünk, hanem a népszerű szabadidős programok jelezték. A KEK- klub országos hírű, kiváló az egyetem néptánccsoportja, s a szervezőmunka mellett fociztam, és természetesen minden jóba és cslbészségbe bele tudtak vinni. Azt hiszem, hogy 20 év körül ez a normális viselkedés. 1982-ben léptem be az MSZMP-be. Baráti köröm jó része már korábban tagja volt a hallgatói alapszervezetnek. Mi nem az úgynevezett nagy- politikával foglalkoztunk itt sem. Az egyetemi változtatások egyetlen legális fóruma volt'a párt, ahol felvethettük elképzeléseinket a tananyag reformálásával, a gyakorlat hasznos eltöltésével, a jegyzetekkel, óraszámokkal és sok mással kapcsolatban. Ezeket a véleményeket komolyan vették, hosszú időn keresztül súlya volt állásfoglalásainknak az egyetemi vezetés előtt. Ideológiai kérdésekkel alig foglalkoztunk, információ is alig jutott el hozzánk. Az egyetem elvégzése után Boglárra jöttem dolgozni. Egyéves gyakomokoskodás után lettem pincevezető, négy éve vagyok ebben a beosztásban. Természetes, hogy az itteni pártmunkában is részt kívántam venni, bár a tapasztalatok egyre lehangolóbbak voltak. Kicsinyes emberi problémák, fizetésemelések terelték el a figyelmet a pártmunkáról. Szép, hosszú brossúrákat olvastak fel a titkárok; amikor propagandista lettem, én is hívtam olyan előadókat, akik már komolyabban felkészülhettek ezekből a színvonalas füzetekből — mondja nem csekély iróniával Katona Ferenc. Egyszercsak elkezdték szélesebb körben is emlegetni a nevét: jó meglátásai vannak, szüksége van a pártnak ilyen értelmes fiatal emberre, s máris városi vb-tag lett. — Jól sikerültek a jelentések •— mondja mosolyogva. — Amikor elindult a reformkori mozgalom, én is részt vettem a munkájában, de igazából nem tudtam bekapcsolódni. A nyár közbeszólt; mi itt, a Balaton-parton téli kommunisták voltunk. Óriási koponyák voltak ebben a szervezetben. Szalai Pál például, akinek a rendkívül jó meglátásaihoz fantasztikus szintetizáló képessége járul vagy Csere János, - aki remek humorral és nagy lendülettel markáns egyéniségévé vált az új pártnak is. A kongresszus eseményei fölött én is nehezen tértem napirendre. Végre politikáról volt ugyan szó, a vita is színvonalas volt, de számomra a színfalak mögötti csatározások még azt jelzik, hogy a küldötteket is lehetett manipulálni. Ez a kongresszus jól mutatta, hová vezet a politikai gyakorlat hiánya, úgy crzem gondolom, hogy a következő kongresszus lesz az igazi. — Nem szabad tovább várnunk a „főcsapás” irányárá; azt nekünk kell kijelölnünk. Az MSZP alulról építkezik; munkájában mindenki részt vehet, akit a politika érdekel. Tudom, hogy az emberek egy része még bizalmatlan, nem látják, nem ismerik a párt célkitűzéseit. Én azt vallom, hogy a hiteles emberek minősítik majd pártunkat, s akkor nem lesz illúzió az MSZP népszerűsége. Meggyőződésem, hogy hamarosan vonzó párt leszünk, azt fogják ránk mondani : az M SZP tagokra oda kell figyelni, mert jó irányba viszik a település ügyeit. Beszélgetésünk végén szóba került a család: az óvónő feleség, a tündért kislány, s kedvenc időtöltései: a foci és a ga- lambászkodás. Több órát töltöttünk el. Figyeltem, ahogy utasításokat ad, ahogy tárgyal. Mindig szűkszavú volt, vidám, kiegyensúlyozott. Lehet, hogy eljött az „amatőr” politikusok őszinte időszaka?,..,. _ Süli Ferenc
