Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
5 1989. december 9., szombat Somogyi Néplap A „hetek” dilemmája LÉTÜNK A LEVEGŐBEN LÓG ? Európába sietünk? „Szeretném átadni mindazt amit tudok" Október végén a Somogy Megyei Tanács közművelődési irodájának vezetője igazgatói tanácsülésre hívta össze a megyei tanács fenntartásában működő központi intézmények vezetőit. A disputa célja egyértelműen a jövő volt, hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban szinte 'közszájon forgott a hír: intézmények szűnnek meg, illetve más felállásban, más fenntartóval, és igencsak szelektált szakembergárdával működnek tovább. Egyfajta pánikhangulat érződött; az SMK munkatársairól olyan információk keringtek, hogy rövidesen szedik a sátorfájukat, a jövőben nem lesz rájuk szükség (?!), s a decemberi fizetésüket sem vehetik már föl. Félelmük — és a többi érintett intézmény dolgozóié is — nem alaptalan. A költségvetési reform előkészítése során fogalmazódott meg az a koncepció, amelynek révén a helyi ön- kormányzatok önállóságának fokozásával megváltozik majd a központi elosztás rendszere. Hogy mit jelent ez? Például azt, hogy a helyi tanácsok vagy önkormányzatok saját hatáskörükben, pénzügyi szempontból is valódi gazdái lesznek a településnek. A koncepció számol olyan feladatokkal, amelyek túlnőnek az adott település keretein. A gyermek- és ifjúságvédelem, a szociális intézménylánc, az alsó- és középfokú diákott-. honok — a művészeti intézmények közül pedig a színház — továbbra is regionális jellegűek maradnak, így működésükre a megyei tanácsi keretből jut pénz. A költségvetési reformban természetesen van ráció, ám abban találunk-e ésszerűséget, hogy az első változatból „kifelejtettek” olyan intézményeket, amelyek eddig, még ha városi székhellyel is, de térségi feladatokat láttak el? A megyében hét ilyen intézményt érint e tervezet. A pénzügyi koncepció a megyei tanács, a tűzoltóság, a polgári védelem, az illetékhivatal, a TAKEH, a köjál, a levéltár megyei tevékenységét elismerte, ám a Somogy Megyei Könyvtárt, az SMK-t, a SOPI-t, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságát, az ifjúsági és sportrendezvény-irodát, valamint a fo- nyódligeti úttörőtábort, a balatonföldvári továbbképző intézetet mindezen kí- vülrekesztette; ezért terjedt el az a hír, hogy megyei kezelésből városi fenntartásba kerülnek. Fölmerült a kérdés: van-e megyei funkciójuk? Ha van, akkor leadás esetén hogyan fog mindez kifejezésre jutni? A tervek szerint ha a megye, a szakmai és az országos irányítás is úgy ítéli meg, hogy egy- egy ilyen intézmény meghatározó és színvonalas megyei tevékenységet fejt ki, nos, akkor némely tartalmi tevékenységre a megyei tanácstól várható finanszírozás. Tehát innen ered a „hetek” dilemmája. Ügy érzik, a kultúra, a közművelődés még inkább mostohagyerek lesz. Gondoljunk például arra: ha „X” község önkormányzatának nem lesz pénze a régi könyvtár felújítására vagy az új berendezésére, akkor előrelátható időn belül tisztességes olvasóhely nélkül marad a falu (s ne feledjük: Somogy aprófalvas megye). A tudásnak ez ideig sem volt túl nagy ázsiója, így ha az információ- szerzés egyik fontos színterétől is megfosztják az embereket, vajon lesz-e? Eddig ha nem is sok, de jutott pénz erre a megyei tanács berendezési alapjából és a helyi tanácsi erőből. Az elmúlt 25 év alatt a megyei könyvtár Somogy 304 könyvtárából több mint kétszázat berendezett, ha a jövő évtől megszüntetik ezt az alapot, vajon megvalósulhat-e a magyar könyvtárak egyik fő célja, miszerint a könyvtár ne csak könyvkölcsönző hely legyen, hanem sokirányú szolgáltatásával annál lényegesen több. Ezek a jelzések milyen kilátásokat sejttet- nek? Vajon nem veszélyeztetik-e a mára megújult könyvtári rendszert, amelyre az „Európába siető” magyar társadalomnak oly nagy szüksége lenne? Ez a reform az SMK városi tevékenységeit valószínűleg nem fogja, elismerni. Még ha az SMK* fejére olvassák is e városi tevékenységformákat, azt mondhatjuk, szerencse, hogy az ottani munkatársak vállalkoztak a város közművelődési életének alakítására is. Nem megróni kellene ezért őket, hanem elismerni. Hiszen az SMK a megye egyik szakmai-szellemi központja (kell legyen), teendőit akkor tudja továbbra is színvonalasan ellátni, ha nem szakad el a mindennapi gyakorlattól, azaz maga is kiveszi részét a helyi közművelődési életből (Margit téri napok, szabadidőklub rendezvényei stb.). Csak saját szakmódszertani és klasszikus művelődési otthoni tevékenységre • és szolgáltatásra, amelyekre a falu egyetlen tanítója vagy képesítés nélküli népművelője oly nagyon rászorul. Ha az SMK-tói elszakítanák a városi kulturális tevékenységet, nos, akkor olyasféle helyzet alakulna ki, mint azon a tanítóképző főiskolán, ahol a pedagógusjelölteknek olyan tanárok oktatják a tantárgypedagógiákat, akik azelőtt egyetlen tanórát sem tartottak 6—10 éves gyerekeknek, hiszen felsőtagozaton tanítottak... A szakmabeliek már most vitatkoznak azon, hogy szükség van-e a megyei művelődési központokra. A jövő fogja igazolni, vajon ki tudják-e alakítani azt a. feladatkört, amely tevékenységük fontosságát bizonyítja. Mi lesz például a Somogy Megyei Pedagógiai Intézettel, amelyet a megyei tanács éppen 20 évvel ezelőtt hívott életre, szinte az elsők között az országban — azzal a céllal, hogy évente több ezer pedagógus továbbképzését az új tantervre, tantárgyakra való felkészítését megszervezze és lebonyolítsa. A szakfelügyeletnek 1979-ig csak közvetve volt kapcsolata a továbbképzéssel, két év óta viszont találkozott a két tevékenység. 1983-ban, amikor létrejöttek az integrált pedagógiai intézmények, vetődtek fel először azok a megjegyzések, amelyek megkérdőjelezték a SOPI szükségességét. 1986- ban nyílt támadást is indítottak az intézmény ellen. Nagy a létszám, sok a szak- tanácsadó, profilváltást kell végrehajtani. Ez megtörtént. Somogy 25 százalékkal, 110- ről 76-ra csökkentette szak- tanácsadóinak létszámát, S hogy milyen elképzelés van létüket illetően? Nos, erről még itt helyben nem tájékoztatták az intézet igazgatóját. Soós Dezső azonban optimistán tért vissza arról a szakmai beszélgetésBESZÉLGETÉS LÁZÁR KATIVAL Lázár Kati Petra szerepében a stúdió színpadán Csobod Péter felvétele ről, ahová Glatz Ferenc hívta az ország valamennyi pedagógiai intézetének vezetőjét. A művelődési miniszter hangsúlyozta, hogy a pedagógiai intézetekre szükség van. Munkájukat, kultúrájukat q jövőben még ésszerűbben kell pontosítani, és minden feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy folyamatosan segíthessék a már régen aktuálissá vált intézményi önállóság megteremtését. No, és ennek a szakmai szolgáltatást végző intézménynek kell elvégeznie az úgynevezett kimenetvizsgálatot, ami abból áll: miképp lehet az iskola oktatóinak a munkáját objektív módon mérni és elismerni, s a gyermekek eredményéit minősíteni. Am ehhez legalább egy évtized kell; de ki tudja, eljutunk-e egyáltalán addig, hogy a pedagógusok bérezése nem szubjektív megítélés alapja lesz. Felvetődött, hogy a felsőfokú pedagógiai intézmények a képzés mellett részt vállalnának eme feladatokból. A Csokonai tanítóképző főiskola érzékenyen reagált e felvetésre... A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiállítóhelyeit le lehetne adni az önkormányzati szerveknek. Ki kell munkálni, mi adható le, s mit vállal (tudja-e egyáltalán vállalni) a helyi ön- kormányzat. Az valóban lendítene a helyzetén, ha például a niklai Berzsenyi- kúria körüli fű lekaszálásáról nem a kaposvári székhelyű intézménynek kell gondoskodni. Ha helyi tanácsi kezelésbe kerülnének a nem önálló gyűjtőkörű múzeumi egységek, akkor vajon minden fenntartó képes lesz megfelelő szakmai kontrollt biztosítani ? Ha az adott önkormányzati szervnek például nem lesz pénze a településkörnyéki ásatásokra, akkor örökre a földben maradnak majd múltunk kőben, fában, fémben rejtőző üzenetei? Az egykor fonyódligeti úttörőtáborban a jövő nyártól csak fonyódi vagy fo- nyódügeti gyerekek tölthetik vakációjukat? Éppen azok, akiktől szinte karnyújtásnyira hullámzik a Balaton? Vagy a fonyódi tanács vezetői a gazdaságosságra hivatkozva somogyi gyerekek helyett NSZK-beli turistákat látnának vendégül? Az ifjúsági és sportrendezvény-irodára a megye tanácsi sportcélú kezelése bíztatott, amelyből 23 sportági szakszövetség gazdálkodását bonyolítja le. Még ha a jövőben ezek a szakszövetségek .önállóan működnek is, erre az intézményre valószínűleg. mindenképp szükség lesz, hiszen koncentráltan lényegesen kevesebbe kerülne működtetésük. És vajon külön-külön fenn. tudnak-e majd maradni e szakszövetségek? Lesz-e pénz például a diáksport versenyrendszerére ? A balatonföldvári továbbképző intézet egy fillér állatni támogatás nélkül, önfinanszírozó rendszerben működött évekig. A jövőben — a tervezet szerint —, úgy látszik, nem lesz mindegy, kinek, a városi vagy a megyei tanácsnak nem hoz anyagi hasznot... Nem vitás, az eddigi pa- ternaMsztikus elosztás helyett egy új, korszerű elosztási elvnek kell érvényre jutnia az önkormányzati szer,veknél. Ám az ilyen fajta szemlélettel! kidolgozott koncepció milyen eredményre vezet majd? A sokak létét fenyegető „re- form”-helyzetet felismerve természetes, hogy nemcsak Somogybán követték viták a pénzügyminisztériumi . tervezetet. A megyei tanács illetékesei még ha oly érzékenyen is reagáltak e problémákra, az előbbi intézmények közül egyiket sem merték megnyugtatni; ám azon munkálkodnak, hogy a költségvetési reform valóban reform legyen. Ésszerű, és nem elsietett. Ezért is van kidolgozás alatt a szakmák összefogásával egy olyan vitaanyag, amely feltárja az imént épp csak felvillantott gondokat. Egy bizonyos: 1990-ben az előbbbi intézmények még megyei tanácsi fenntartásban maradnak. A kérdés csupán az: mikor szűnik meg végleg a „hetek” dilemmája? Lőrincz Sándor (A fenti összképhez — kérdőjeleinél és tanulságainál fogva — szívesen vesz- szük az érdekeltek észrevételeit.) Hetek óta módosítjuk az időpontot. Valami mindig közbejön. Hol Pesten, hol Kaposváron van elfoglaltsága Lázár Katinak, Jordán Tamásnak, a kaposvári Csi- ky Gergely Színház stúdióvezetőinek. Végül csak Lázár Katival találkoztam, Jordán Tamásnak váratlanul „közbe jött valami”. Mindjárt meg is nyugtat, hogy csak olyat mond, amivel Tamás is egyetértene. — Ősztől a színház stúdiójának a vezetői. Milyen jogkört, feladatot jelent ez? — A kollégák viccesen igazgatónak neveznek ~ bennünket. A múlt évben Ba- barczy Lászlóval, a színház igazgatójával beszélgettünk arról, jó lenne egy stúdió méretű műhelyt létrehozni. Erre ő felajánlotta a színház stúdióját, azzal a kikötéssel, hogy évente két produkciót be kell mutatni. Nekünk meg azt ígérte, hogy „felment” bennünket a nagyszínpadon való munkától. — Kérem, beszéljen részletesebben az elképzeléseikről. — Említettem a műhelymunkát. Legfőbb vágyam, hogy fiatalokat taníthassak ott. Az ideális az lenne, ha afféle „kis főiskolát” tudnánk létrehozni. Vagyis előbb tanuljanak, azután játsszanak azok a fiatalok, akiket a színház csoportos szereplőként szerződtetett. Ez, sajnos, nem ilyen egyszerű. A nagyszínpadon nem tudják nélkülözni őket, emiatt a tanulásra szánt idő is folyton módosul. Szeretném átadni mindazt, amit tudok. Addig nem lehetek jó a szerepemben, amíg nem tudom, hogy a figura sorsa hová tart. Fontos, hogy választ adjunk a miértekre, amíg ezek a válaszok nem fogalmazódnak meg, addig zavart, görcsös a színész. Ez egy kutatási folyamat, amelyben egyformán' fontos a színész, a darab és az előadás igazsága. — Jordán Tamással . közösen az idén a Petra von Kant keserű könnyei című drámájában dolgoztak. Önök ketten különleges személyiségű, alkotó emberek. Okozhat ez konfliktust az együttes munkában? — Ahogy öregszünk, szelídülünk. Évekkel , ezelőtt Tamás hiányosságait keresÓKERESZTÉNY SÍRKAMRA Űjra megnyitják a közönség előtt az egyik legértékesebb ókori műemlékünket, a pécsi dómtér alatti „korsós” sírkamrát. Művészettörténeti nevét a sírbolt falán látható festett korsóról és pohárról kapta. A mai székesegyház előtti területen volt a római kori Pécs (Sopianae) temetkezési helye. A IV. századi keresztények itt több kápolnát és sirkamrát is építettek. A „korsós'’ sírról pontosan ötven éve szerzett tudomást a világ. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízása alapján Bachman Zoltán Ybl- díjas építész, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára újszerű technológiát dolgozott ki a sírkamra megóvására és bemutatására. tem, hogy gyűlölködhessem. Én követelődzőbb, agresszívabb vagyok, Tamás türelmes és nagyon jó pedagógus. Ma már a gondolkodásunk egyforma a legfontosabb dolgokban. — Az idei évadban a Petra mellett a stúdió műsorán szerepel Füst Milán Boldogtalanok című drámája is. Várható-e még újabb bemutató? — Igen, Goldoni Karnev ál végi éjszakáját szeretném megrendezni, azzal a feltételiéi, hogy ne előre határozzuk meg a bemutató időpontját. Akár 3—4 hónap is jusson a próbákra. A tizenhárom szereplős darabot pályakezdő fiatalokkal szeretném megvalósítani. A stúdió idei évadát kísérletinek tekintjük. Elképzeléseink alapjait, remélem, le tudjuk rakni. Hunyadkürti Ilona
