Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-01 / 285. szám
1989. december 1., péntek GONDOLATOK EGY LEVÉL KAPCSÁN Felháborító? Igazságtalan? — avagy: ki húzza a rövidebbet? 8 SOMOGYI NÉPLAP A lélek gondozása is fontos A patalomi szociális otthonban — Ráksiból kerültem a szociális otthonba öt évvel ezelőtt. Betegeskedtem, az uram meghalt és egyedül maradtam — kezdte a beszélgetést a 80 éves Erdélyi Istvánná. — Én Ladról jöttem ide 1985-ben. A házamat odaadtam a fiamnak, aki aztán elhagyott. Nem volt otthon helyem — folytatta Valkó Józsefné. Özvegy Szabó Józsefné vak testvérével együtt érkezett Patalomba. Családja Kanadában él, de a kapcsolatot tartják. — Jól érzem magam, most már ez az otthonom. Sajnos a magány sokszor elviselhetetlen. A szívem miatt már nem tudok az unokáimhoz utazni — mondta, és könnyes szemmel a szobafalon függő fényképre mutatott. A patalomi Módszertani Szociális Otthont 1972-ben létesítették. csaknem 10 ezer forintjában van az államnak. Akadnak, akik nyugdíj híján ingyenes ellátásban részesülnek. A gazdasági gondok enyhítésére saját gazdaságot létesítettek Patalomban: a hizlalt 130 sertés egész évi húsfogyasztásukat fedezi. A megye hat szociális otthonának módszertani irányítását is Patalomban végzik. — Példát kell mutatnunk, még akkor is, ha gyakran szélmalomharcot folytatunk. Elsősorban a korszerűtlen szemléletet kellene megváltoztatni. Sokan abból indulnak ki, hogy az idős ember kedvezőtlen körülmények közül jött, és a szociális otthonban tetőt kap a feje fölé. Azt hiszik, hogy ezzel a szakmai munka elvégeztetett. Még az 1971 -es gondozási irányelveket sem valósították meg maradéktalanul a szociális otthonok. És ez nagy baj. — Ez Horváthné Pintér Piroska módszertani csoport- vezető véleménye. Elhangzott, hogy égető szükség van szociális otthon létesítésére és a szociális munkásképzés mielőbbi megvalósulására a megye- székhelyen is. A patalomiak jó példát mutatnak a társintézményeknek. Nemcsak tető van az otthonlakók feje fölött: sikerült családias légkört, jó hangulatot teremteni. Törődnek azokkal a beutaltakkal is, akik még beutalóra várnak. Figyelnek a gondozottakra és jut idő a lélek gondozására is. A múlt rossz emlékeit halványító közösséget kovácsoltak: a vetélkedők, a kirándulások és a mindennapi beszélgetések gazdag, színes tartalommal töltik meg az intézményben folyó munkát. Varga Zsolt Fotó: Csobod Péter Az idős emberek szomorúsága — Végre egy olyan otthon, amelyik annak is épült — rTfondta Hideg Zoltánná igazgató. A110 beutalt elhelyezésére alkalmas intézmény a (eg- korszerűbb megyénkben. S hogy miért módszertani.? Fokozott gondoskodást igénylő idősek, szellemi és testi fogyatékosságaik miatt állandó ápolásra szoruló emberek kerülnek ide. — Az otthon lakói közül 90 a nő, hiszen több nő éri meg az idős kort. Olyan egészség- ügyi problémák miatt jönnek A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Ma különösen nehéz idősnek lenni. Sokan a létminimum körül vagy alatt tengődnek, a csekély nyugdíjból nem telik húsra, a fokozódó szegénység miatt sorra kényszerülnek lemondani az újságról, és méltánytalan létbizonytalanságukban szoronganak a jövőtől. Pedig az idős embereknek a gazdasági nehézségek nélkül is épp elég bajuk lehet! Ebben a korban már nehezül a mozgás, gyengül a látás, sokasodnak a testi betegségek. Kevesednek viszont a barátok, a rokonok: az öregek eimagányosodnak. Tevékenységeik leépülésével — indokolatlanul persze — haszontalannak, tehetetlennek, csökkent értékűnek érzik magukat. Idős korban gyakori a kedélybetegség: a hangulat negatív irányú változása, a depresszió. A depressziós ember örökké hozzánk főként időskorúak, amelyeket családjaik nem képesek folyamatosan orvosolni. Persze anyagi gondok is közrejátszanak, ugyanis az idősek ápolása után nem jár táppénz, így a családtagok nem vállalhatják az állandó otthoni gondozást — mondta az igazgatónő. Megtudtuk, hogy a szociális otthonokba mindig túljelentkezés van. Ezért is érthetetlen, hogy az időskorúak állandó otthoni gondozását vállalók munkája nem számít munkaviszonynak. Pedig — és ezt Patalomban is megerősítették — sok „civil” vállalna a családoknál gondozást és ápolást, és több hozzátartozó szívesen fizetne munkájukért. A közvetlen megyei irányítású szociális otthoni elhelyezéseket a kórházak, a családok vagy az idősek maguk kezdeményezik. A beutalásnál döntő mértékben egészségügyi és családi okokat vesznek figyelembe, de a szociális otthonok rossz gazda- sági_körülményei miatt szerepe van a kérelmező anyagi helyzetének is. Nevezetesen: előnyt jelent, ha az időskorú felajánlást tesz az otthonok javára és ezzel a köz javait gyarapítja. Patalomban — aki tehette — örömmel vásárolt a közösségnek egy-egy korszerű technikai felszerelést, vagy ajánlott fel különböző összegeket. Maximálisan 2070 forintot kell fizetni gondozási díjként havonta, ugyanakkor minden lakó kedvetlen, szomorú, gyakran sír. Gyakoriak a belső feszültségek, a félelemérzések, a szorongások. Az ember fokozottan fáradékony, már reggel úgy ébred, „mint akit agyonvertek”, alig tudja erejét összeszedni, hogy a legszükségesebb teendőket elvégezze maga körül. Gyakran reménytelennek látja jövőjét, zárkózottá válik, nem beszélget senkivel. Alvása nyugtalan, felületes, gyakran felébred: hajnalban már fent van, kialvatlan marad. Egyes kutatók szerint az idegsejtek anyagcsere-változásai és hormonális hatások miatt keletkezik az időskori depresz- szió, mások lelki tényezőkre vezetik vissza. Utóbbiak között igen jelentős egyrészt a munka- képesség csökkenése, illetve a „hasznos munka” végzésének elmaradása. Másik fontos tényező az emberi kapcsolatok beszűkülése, a magányosság. Szerencse a bajban, hogy a depresszió elég jól gyógyítható betegség, sokféle hatásos gyógyszerrel avatkozhat be a kezelőorvos vagy a pszichiáter szakorvos. Fontos, hogy a kóros lehangoltságban szenvedő mielőbb orvoshoz kerüljön. Az orvosi kezelés hatása nem mindig tartós, ha a körülmények nem változnak. Ehhez a hozzátartozók, sőt, egyre inkább a társadalom segítsége is szükséges, de gyakran éppen ez a segítő hozzáállás hiányzik. Ezért az idős embernek saját magának is feltétlenül erőfeszí- . téseket kell tennie lelki egészsége érdekében. Régi megfigyelés, hogy a mozgalmas életmód, a fizikai aktivitás, az érdekes program, a szabad levegő és a napfény, a vidám társaság eloszlatja a szomorúságot, még a beteges depressziót is enyhíti. Fontos, hogy az idős ember minden napra szervezzen magának tevékenységet, próbálja ellátni magát fizikai erejének megfelelően, naponta mozduljon ki otthonról, igyekezzen társaság-' ban tölteni minél több időt. Ha nem esik jól felkelni, ha nincs kedve kimozdulni, ha nem érez magában lelkierőt elkezdeni valamely tevékenységet, ez általában a depresszió tünete. Ilyenkor annál jobban kell erőltetni az aktivitást, mert az akadozó indulás után egyszer csak átkerül a holtponton, és ezután már viszonylag könnyebben megy a további tevékenység, mely aztán éiénkítően hat a lelkiállapotra. Alkonyaikor is kibújhat a nap a felhők mögül... Dr. I. P. A következőkben teljes terjedelmében közreadok egy levelet, mely szerkesztőségünk Nyugdíjasok oldalának a címére érkezett. ,,Az idén nyár derekán megjelent a nyugdíjasok első hetilapja, a Heti Hírhozó. Az első cikknek a 6. oldalon ez volt a címe: Júliustól emelés! Mármint a nyugdíjaké... Lett is emelés — de hogyan? Ez attól függött, hogy kinek mennyi volt a nyugdíja. A cikk harmadik bekezdése szó szerint így szólt: „Az, akinek a nyugdíja az 5 ezer forintot nem érte el, 300 forint emelést kap. Havi 100 forint jár annak a nyugdíjasnak, akinek a nyugdíja 5200 forint, illetve azt meghaladja. Különleges esete a mostani nyugdíjemelésnek az, hogy amikor a 100 forintos emeléssel együtt az 5000 forintot elérő, vagy azt meghaladó nyugellátás összegre nem éri el az 5300 forintot, akkor a nyugdíjat 5300 forintra ki kell egészíteni. Tehát, ha történetesen valakinek 5100 forint a volt nyugdíja, akkor július elsejétől 200 forinttal többet kap." Önök értik ezt? Mert én nem! Akinek a nyugdíja megközelítette az 5000 forintot, az jobban járt a 100 forinttal, mint mi a 300- zal, mert ezzel a 300 forinttal nem hogy elkerültük az 5000 forintot, de még csak a közelébe se kerültünk... Pedig ma az 5000 forint se olyan sok! Kérdezem: miért nem egészítették ki az 5000 forinton aluli nyugdíjakat is 5300 forintra, ha már jót akartak tenni a kisnyugdíjasokkal?! Most ugyanez történik az egyszeri nyugdíjkiegészítéssel. Itt ismét azok járnak jobbanj akik 1000 forintot kapnak, s nem azok, akik 2000-et. S nem az irigység mondatja ezt velem, hanem a tény — mert megint mi, 5000 forinton aluli nyugdíjasok húztuk a rövidebbet. Ez az intézkedés is, mint a korábbi, felháborító és igazságtalan. Tisztelettel: Mizeckij Viktor, Kaposvár, Iszák u. 18.” Kerülhetett volna ez a levél a Nyugdíjasok oldalának Megkérdezték— válaszolunk rovatába, s ne higgyék, a hogy a terjedelme Láttuk... Hallottuk... Olvastuk... Olvasom, hogy az állam immár ne jótékonykodjon, hanem adósként törlesszen az idős embereknek, s az éves nyugdíjnövekmény ne legyen kisebb a bérek emelkedésénél! (Heti Hírhozó, ez év november 16-i szám.) Ugyanott, csak másik oldalon, más cím alatt nyugdíjast sújtó adóról esik szó, ha az évi 108 ezer forintot meghaladja a nyugdíja és az azon felül munkával szerzett együttes jövedelme. Tapasztalatom és az említett forráson kívül számos más fölvetés is igazolja: a nagy politikai csatározásokban és a gazdasági helyben topogás idején félretolt, majdhogynem az asztalról lesöpört témaként kezelik az intézkedésekkel—és a várható intézkedésekkel — leginkább sújtott rétegnek, a nyugdíjasoknak p problémáját. Következésképp: a bizonyíthatóan súlyos gondok enyhítése, melyeknek a megoldása nem lehetetlen, mindennek minősíthető, csak demagógiának nem! Vagy demagógia az, ha a pénzügyminiszter nyilatkozatára egy szegediolvasó így reagál: ,,A nyugdíjalap lakásalapba juttatása miatt nem került oda. Az ok egyszerűbb: a témája olyan, amiről érdemes — és szerintem kell is — többet szólni. A kisnyugdíjasok sajátos problémája adja a leyél mondanivalójának gerincét, és ez az, amiről ma nem lehet eleget beszélni (annak reményében, hogy a szavak helyébe mielőbb intézkedések, tettek lépnek). Tanúi vagyunk annak, miként lesznek a szegényekből még szegényebbek, s a jómódúakból még gazdagabbak: hogyan apad az ágrólszakadtak pénztárcája napról napra, és hogyan fialnak a zöld Bartók-bankók egyre többet és többet ezekből a címletekből. Eközben a távolság nőttön nő... Még emlékeszem rá: háború után koldusok, hadirokkantak álltak a templomok környékén, s az arra járók megfelezték fillérjeiket a persely és a lyukas kolduskalap között. Aztán eltűntek a koldusaink, elparancsolták őket, s hazai viszonylatban kitöröltük szótárunkból — szánkra nem vehettük, le nem írhattuk! — azt a szót, hogy: szegénység. Pedig, mindig tudtuk, hogy voltak szegényeink... És vannak. S lesznek. Azok lesznek, akik most ott bóklásznak a létminimum környékén — ha nem történik velük, s érdekükben valami! Valami érdemi, ami végre túllép a szócséplésen, a nesze semmi, fogd meg jól! kórtesszö- vegen. Szeretnénk, ha Kedves Olvasóink — nyugdíjasok, társadalombiztosítási, pénzügyi szakemberek, a szociális gondoskodás minőségéért munkálkodó intézmények felelős munkatársai — véleményt mondanának ezeken a hasábokon Mizeckij Viktor és társai szorító problémáiról. Ha együtt segíthetnénk gondjaik enyhítését, az ellentmondások feloldását. Ezért is közöltük a többitől különválasztva ezt a levelet — elolvasása talán gondolatokat ébreszt, véleménymondásra késztet, s mi szívesen adunk helyet ezeknek. Hernesz Ferenc, a rovat szerkesztője szerintem nem más, mint a nyugdíjasok kizsákmányolásai”? S megkérdezi: „Miért kell a nyugdíjasok fillérjeit oda pumpálni, ahol a pénzmilliók elfolynak, ahol nem működ neki” * * * Egy információban arról értesülök, hogy létrejött az MSZP szenior-tagozata. Céljai között szerepel, hogy védi a nyugdíjasok érdekeit, s szeretné javítani anyagi helyzetüket szerte az országban. Egy másik tudósításban arról igyekszenek meggyőzni, hogy a különféle pártok szociálpolitikai elképzelései között milyen súllyal szerepelnek az időskorúak helyzetének jobbítását célzó szándékok, mennyire érzi át egy- egy párt ennek a rétegnek a sorsát. Rokonszen vés álláspontok ezek, szó se róla. Az SZDSZ például azt sürgeti, hogy ingyen gyógyszerellátásban részesüljenek a 70 éven a felüliek, a létminimum szintje alatt élő családok, a súlyos krónikus betegségben szenvedők, a három és több gyermeket nevelő családok gyermekei... Tapasztalatból tudom, hogy ezek a tervek, ha megvalósulnának, sokat enyhítenének az érintettek gondján —de mikor váltja föl végre tett, cselekvés az elképzeléseket?! Szépen hangzó, ígéretes és népszerű programok ezek — de mikor lesz belőlük valóság?! NYUGDÍJASOK OLDALA
