Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-08 / 291. szám

1989. december 8., péntek Somogyi Néplap 3 Borotvaélen a költségvetés (Folytatás az 1. oldalról.) az SZJA aminaik a település­nek a bevétele legyen, ahol aiz áMampolgái- lakik. Ez az első hallásra rokonszenves elv csalóka, hiszen vannak olyan elöregedő települések, ahol egyszerűen nincs is adóköteles jövedelem, mi- közibem egyes virágzó vidé­keken lakosonként a 10 ezer forintot is eléri a szemé­lyenkénti jövedelemadó. (So­mogybán 4400 forint.) Van­nak persze az önkormány­zati gazdálkodáshoz vezető átmenetre tartalékolt, ellen­súlyozó állami források. Dr. Várfalvi István, a megyei tanács főosztályvezetője mé­gis számos érvvel1 bizonyí­totta, hogy az új tanácsi gazdálkodás 1990-es beveze­tése elhamarkodott. A me­gyei tanácsra hárítja pél­dául azt a népszerűtlen fel­adatot, hogy kis pénzből sok igényt próbáljon kielé­gíteni. Továbbiakban a somogyi képviselőcsoport egyhangú­lag foglalt állást amellett, hogy a parlament december 18-án oszlassa fel önmagát, s három hónapon belül ír­ja ki az új választásokat. Az Országgyűlés természetesen tovább folytatja majd mun­káját a választásokig afféle ügyvezető parlamentként: dönt a legh alias z t hatat lama bb kérdésekben, ám sarkalatos törvényeket nem hoz. Mint az MDF-nek a képviselők­höz intézett felhívása is hangsúlyozta, ez az egyet­len mód arra, hogy mielőbb megteremtsék a külföldi tő­ke beáramlásához garanciát jelentő belpolitikai feltétele­ket. Az Agrárszövetség somo - gyi szervezete azzal a ké­réssel fordult a képviselők­höz, hogy támogassák: az élelmiszer-feldolgozóipari részvényeket a termelők kaphassák meg, akik ezek­kel jó gazdaként tudnak bánni. A tárgyalt lakáspolitikai koncepcióban, illetve a jövő évi — a lakáscélú kölcsö­nöket, támogatásokat, vala­mint a lakbéreket érintő — kényszerintézkedésekben az Országgyűlés számos rossz lehetőség közül választhat. Persze, el is vetheti vala­mennyit, ám ez sem lenne jobb, hiszen a költségvetés­nek egyszerűen nincs fede­zete az eddigi szintű lakbér, illetve lakáshitelkamat-tá- mogatá sokra. Ami a bérlakásokat illeti: várhatóan január 1-jétől a bérlőt terhelik majd a laká­son belüii fenntartási költ­ségek. Ugyancsak várhatóan május 1-jétől 100 százalék­kal nő a lakbér, emellett a csatorna- és vízdíjak meg­fizetése is a lakóra hárul. A lakásvásárlók kamatai­nál négy változatról van szó. Mindegyikben többet fizetünk, jóllehet a rászo­rulók esetében differenciált kedvezmények is lesznek. A bonyolult intézkedéssor lé­nyege, hogy az állam hozzá­vetőleg 10 százalék erejéig fizeti majd ki a piaci szin­tű kamatokat, így ránk mintegy 12—14 százalékos kamatteher hárul. Egy vál­tozat ugyanezzel a munkál­tatókat terhelné. A téma kapcsán kibontakozott pa­rázs vitában egybehangzó volt a vélemény, hogy az új tervezett intézkedések első­sorban a vidéki lakosságnak kedvezőtlen. Bíró Ferenc Vállalkozni csak a szabályok betartásával lehet November 23-i számunk­ban tudósítottunk a kazso- ki falugyűlésről, amelyen té­ma volt egy vállalkozás el­hamarkodott kezdése. Most Szita Károly környezetvé­delmi szakmérnököt, a me­gyei környezet- és termé­szetvédelmi főmérnököt kér­deztük a Kazsokon meg­kezdett vállalkozásról. — Tudomásom szerint Nagy Róbert növényvédő szert tároló edények feldol­gozására kíván granuláló- üzemet létesíteni — mond­ta. — Magára a tevékeny­ségre nagy szükség volna; a mezőgazdaságban hasz­nálatos vegyszerek tároló­edényei műanyagból ké­szülnek, s nincs megoldva sem a megfelelő tárolásuk, sem az újrahasznosításuk. — Van-e már megfelelő technológia a feldolgozásra? — Korábban voltak már próbálkozások a vegyszeres­ballonok granulálására, tu­domásom szerint csekély si­kerrel. A vállalkozó által is­mertetett külföldi gép para­métereit nem ismerem, vé­leményt nem tudok monda­ni róla; támogatunk viszont minden olyan technológiát, amely a fennálló problémát megnyugtatóan, vagyis nem környezetszennyező módon oldja meg. — Mi kell egy ilyen vál­lalkozáshoz? — Garancia arra, hogy a granulátum nem halmozódik föl a feldolgozás helyén, te­hát ismerni kell a további sorsát is. Arra is garancia kell, hogy a feldolgozás so­rán nem szennyeződik a környezet. És természetesen be kell szerezni a szakható­sági állásfoglalásokat és engedélyeket is. — Mi ennek az ügynek a tanulsága? — Az üzleti alapokra he­lyezett problémamegoldás nem mellőzheti az egyéb, szakmai állásfoglalásokat. Az engedélyeztetési eljárás lefolytatása kötelező min­den állampolgár számára. Korrektül járt el az igali ta­nács, amikor minderre fel­hívta a vállalkozó figyelmét. — Lesz-e folytatás? — -Mindenképpen! Kör­nyezetünk megvédése érde­kében ezt a gondot megkell oldani. Messzemenően tá­mogatunk minden olyan ja­vaslatot, ahol a garanciák megfelelőek. Somogybán veszélyes hulladékok első­sorban a mezőgazdaságban képződnek: célszerű tehát, hogy ezen a területen ol­dódjon meg a probléma. M. T. Á tisztes­ségről Csuda dolgokat hallani né­ha az ország vezetőinek szá­jából. Egyikük minap azt mondta: tisztességesnek tart­ja az ismételt áremeléseket, attól függetlenül, hogy ver­senyhelyzetbe még ma sem kényszerülnek a termelők. Végül is igaza van. Hogy megvesszük-e a tejet, a ke­nyeret vagy sem, azt saját magunk dönthetjük el. Valahol olvastam: ha egy fillér nélkül elengedünk nyaralni egy 19 éves lányt, akkor ne csodálkozzunk, ha k .. ,va lesz belőle. Hát va­lahogy így járt a mi kis or­szágunk is. Az etikai kislexikon sze­rint a tisztesség fogalma azonos a becsülettel: „ .. .a szocialista társadalomban a becsület fogalmának tartal­ma kifejezi, hogy mindenki­nek őriznie kell közössége becsületét, egész népének becsületét... A becsület azt írja elő az ember számára, hogy erkölcsös cselekede­teket hajtson végre saját vagy közössége érdemeinek a társadalom előtt való alá­támasztása végett...” Mi tagadás, igaza van a hivatalnoknak. Ebben a meghatározásban sehol sem szerepel szó szerint: enni kell, hogy élhessünk. Tisz­tességesen. (Czene) Rövid távú kilátásaink Vértes András a gazdasági kilábalásról, az inflációról és a népszerűtlen intézkedésekről Jelen gazdasági helyze­tünkben elkerülhetetlenek a drasztikus intézkedések. Ebben nem kételkedik sen­ki, bár többen úgy vélik, hogy a népszerűtlen állás- foglalásoktól tartó kormány­zat továbbra sem ura a helyzetnek: kapkod vagy szükségtelen kompromisz- szumokat köt. Az átmeneti időszakban, a politikai csa­tározások közepette, igen­csak meglepő, hogy a Közös Piac rövid lejáratú hitel odaítélését javasolja Ma­gyarországnak. Dr. Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója mondta: — A Világbank rövid le­járatú hiteleket nem finan­szíroz. A Közös Piac javas­lata egyelőre nehezen értel­mezhető, hiszen a Világ­bank beruházásra, struk­túraátalakításra nyújt hitelt, s ebbe beleférnek a tanul­mányutak is, valamint a nyelvtanulás, a külföldi tő­ke idecsábítása, az infra­strukturális befektetés. De ez egyik sem rövid lejáratú hitel. A további hírek tisztázzák majd, milyen akcióról van szó. Ha tényleg rövid lejá­ratú hitelről, akkor ezt nem a Világbank, hanem a Valutaalap, az IMF adja; ez esetben a pénz azonnal le- * hívható lenne, s ez a ma­gyar gazdaság fizetőképes­ségének szempontjából igen sokat számítana a követke­ző hónapokban. — Tehát ha ezt a rövid lejáratú hitelt most nem kaptuk volna meg, be kel­lett volna jelentenünk a fi­zetésképtelenséget? — Egyelőre egy árva cen­tet sem kaptunk. Minden­esetre, ha nem jutunk hite­lekhez, akkor a fizetéskép­telenség veszélye is fenye­get. Az országnak évente két és fél—hárommilliárd dollár hitelre van szüksége a folyó finanszírozás érde­kében. Az utóbbi időszakban viszont elpártoltak tőlünk a hitelezők. — Fizetési mérleghiányunk a szakértők szerint akár egy- mílliárd dollár is lehet, vagy annál is több. Meddig fe­szíthető ez? — A mi intézetünk prog­nózisa szerint 1,2—1,3 mil­liárd dollár lesz az idén a folyó fizetési mérleghiány; a hivatalos előrejelzés 1,4— 1,5 milliárd dollár. Egészen biztos, hogy a tőkés bankvi­lág ezt nem fogja tartósan finanszírozni. — Két-három vagy öt évig? — Az idén még finanszí­rozható, talán ... Jövőre 800 millió dolláros fizetési mér­leghiányt várunk, de min­denképpen egymilliárd dol­lárnál kevesebbet. Az idei 4—500 millió dolláros ide­genforgalmi kiadástöbble­tünk 1990-ben átmegy aktí­vumba, ez körülbelül annyi­val javítja a fizetési mérle­get. — Az egymilliárdos, föl- tehetőleg felvehető hitel nem gerjeszt-e újabb inflá­ciót? — Csak akkor kapjuk meg a hitelt, ha a kormány radi­kális lépésekre szánja el magát, kidolgoz egy progra­mot. A hitelfelvétel maga nem inflációt gerjesztő. Fon­tosabb, hogy a kölcsönpénz összességében csökkentse a fizetési mérleg hiányát, ke­vesebb pénzt engedjen be- áramlani a gazdaságba, mint amekkora árumennyiséget ott megtermelnek. — Az önök véleménye sze­rint tartható a jelenlegi inf­lációs szint? — Fennáll a veszélye, hogy nem lehet kordában tartani. Keresleti, tehát béroldalon is alig van gát­ja az infláció elszabadulásá­nak. Az építőipar termelé­se 3—4 százalékkal bővült az első kilenc hónapban, a nettó átlagbérek pedig 21 százalék körüli mértékben növekedtek. Ez igen erőtel­jes bérnövekedés, de az ipar­ban is nagyjából ugyanez a helyzet. — Van orvosságuk az inf­láció növekedése ellen? — Feltétlenül úgy tart­juk, hogy átmenetileg a béradót nem szabad még el­törölni. Egy másik eszköz: mindenképpen vissza kell szorítani a jelentős rubel­aktívumot, a többlet az idén meghaladja az egymilliárd KOSZORÚZÁS, NÍVÓDÍJ, JUTALOM SajiónapS ünnepség Kaposváron Még a hagyományoknak megfelelően, december 7-én ünnepelték a magyar sajtó napját a Somogyi Néplap­nál. A jövő évtől ugyanis március 15-e lesz a hazai sajtó ünnepe. Ezzel kapcso­latban Bencsik Gábor, a MUOSZ főtitkára tegnapi rádiónyilatkozatában többek között azt mondta: búcsú­zunk a december 7-i sajtó­naptól. Semmi bajunk vele, de új helyzet van, az új igények szerint változik az ünnep időpontja. Azok, akik az idén még december 7-én tartják a sajtónapot, nem követnek el törvénysértést... A Somogyi Néplap szer­kesztőségében - megtartott ünepségen a nívódíjat — amelyet a kollégák szavaza­ta alapján a' kiemelkedő munkát végző újságíró, szerkesztő vagy fotoriporter kaphatja ‘ meg -— Kurucz F erenc olvasószerkesztőnek adta át dr. Tröszt Tibor fő­szerkesztő. Az ünnepségre a Gábor Andor-szobornál és Roboz István író-újságíró Dózsa György utcai emlék­táblájának megkoszorúzása után került sor, ahol azt is bejelentették, hogy Horányi Barna rovatvezető a közeli napokban vette át a megyei tanács nívódíját, Faragó László pedig a posta nívó- díjpályázatán ért el harma­dik helyezésit A koszorúzásra meghívást kaptak a pártok és szerve­zetek képviselői is. Közülük azonban csak Papp János, Kaposvár tanácselnöke és Paksi Lajos, az MSZP Ka­posvári Titkárok Tanácsá­nak elnöke vett részt az ün­nepségen. Ott voltak a nyomda és a posta képvi­selői is. Pordány H. László, a So­mogy Megyei Lapkiadó Vál­lalat igazgatója elismeréssel szólt ai nyomda és a posta tevékenységéről, megköszön­te a lap előállításában és terjesztésében kifejtett se­gítségüket. Emléklapot adott át Bárdos Csabának, a So­mogy Megyei Nyomdaipari Vállalat fényszedőcsoport­vezetőjének és Horváth Jó­zsef laptördelőnek, valamint Somogyvári Béláné hírlap­árusnak és Dudás János nagyatádi hírlapkézbesítő­nek. A Somogyi Néplap és a Somogy Megyei Lap­kiadó Vállalat névében a két legfiatalabb munkatárs — Varga Zsolt és Lengyel Já­nos — koszorúzott. rubelt. Ezt jövőre csökken­teni kell. Akár durva, ad" minisztratív lépésekkel is. Tovább kell folytatni a mo­netáris pénzszűkítést, mert ha több pénzt bocsátanak ki a bankok a gazdaságba, ak­kor az szintén gerjeszti az inflációt. A forint leértéke­lését csak oly mértékig sza­bad megtenni, ameddig a belföldi árszínvonal és a külföldi árszínvonal növeke­déskülönbsége indokolja. Csak ott érdemes csökken­teni a támogatásokat, ahol ennek közvetlen hatása van a termelésre; így bizonyos élelmiszereknél, az agrár­szféra jelentős részében, a rubelexportnál, egyes dol­lárexportoknál. — A Gazdasági Kamara javasolta — újabban a kor­mány is támogatja állásfog­lalásában —, hogy jó lenne mihamarabb áttérni a kon­vertibilis valutaelszámolás­ra a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való piaci kapcsolatban. Az önök prognózisa szerint mi­kor lesz erre lehetőség? — Egyelőre ezzel nem fog­lalkoztunk, mert sem az idén, sem 1990-ben nincs mód az áttérésre. Csak a következő tervidőszakban lehet számítani rá. A váltás most ellentmondana a part­nerek tervezési logikájának. A legkorábban 1991-re prog­nosztizálható az áttérés. Ba­darság lenne elkapkodni, de elodázni is. — A drasztikus változta­tást kivétel nélkül mindenki zokon venné, de a folyamat talán kevésbé visszafordít­ható. — Volt is ilyen vizsgálat, hogy egyszerre meg lehet-e valósítani az ár-, bér-, valu­taköltségvetési, szociális és elosztási reformot. Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet, mert olyan bonyolult átren­dezési hatásokkal járna mind a lakosság, mind a költségvetés körében, ame­lyek közt egyszerűen senki nem ismeri ki magát. Ha csak önmagában a lakásfi­nanszírozás rendszeréhez nyúlunk, az is jókora átren­dezésekkel jár. A rendszert azonban átfogóan és alapve­tően rendbe kell tenni, de ez csak folyamatban kép­zelhető el. — Mit gondol: az új kor­mány megtartja-e a Gazda­ságkutató Intézetet? — A világ minden piac- gazdaságában vannak ilyen jellegű kutatóintézetek. Olyan piaci jelzéseket, olyan javaslatokat, tanácsokat adnak, amelyeket máshon­nan nem kaphat meg a gaz­daságvezetés. — Önök együttműködnek a Berend T. Iván vezette tanácsadó testülettel? — Nincs hivatalos együtt­működés a két testület kö­zött. Az a kormánynak a hivatalos személyes tanács­adó testületé. Mi egy for­mailag független kutatóin­tézet vagyunk, nagyobb táv­latú dolgokkal foglalkozunk és nem a pillanatnyi dönté­sekhez adunk tanácsot. Volt már olyan, hogy meghívtak minket a . tanácsadó testület ülésére. Ilyen értelemben tehát van kapcsolat. — Lemérhető-e, hogy a kutatóintézet milyen haté­konysággal dolgozik? — Az intézet prognózisai elég jól be szoktak jönni. Ügy gondolom, ebből a szempontból nincs szégyen­kezni valónk. Persze nem találunk el mindent, a szá­mok tizedekre sosem stim­melnek, de ez természetes. Az szerintem nem kérdéses, hogy egy ilyen kutatóinté­zet megmarad-e, sőt való­színűnek tartom, hogy több ilyen fog egymás mellett működni. Valójában már ma is verseny van eten a pia­con. Faragó László

Next

/
Thumbnails
Contents