Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-04 / 287. szám
1989. december 4., hétfő Somogyi Néplap 5 Rádiójegywt PB-VONAL CSATLAKOZÓ ISKOLA Szépen magyarul, szépen emberül! felhívás a többiekhez A „Szépen magyarul, szépen emberül!" mozgalomhoz kíván csatlakozni a kaposvári gyakorló általános iskola. A tanulók felhívást fogalmaztak meg a somogyi pajtásokhoz: Kedves gyerekek, iskolások! Csatlakozásra szólítunk fel benneteket a „Szépen magyarul, szépen emberül!” mozgalomhoz. Ennek a mozgalomnak célja, hogy közösen védjük a haza kincsét, a magyar nyelvet, amelyet tisztelnünk, ápolnunk, becsülnünk, fejlesztenünk kell. A mindennapi életben kerüljük el a csúnya szavakat, igyekezzünk mondanivalónkat szépen, pontosan, érthetően, tisztán kifejezni! Várjuk mindazok jelentkezését, akik magukénak vallják a célokat. Alakítsatok iskolátokban, osztályotokban kis csoportokat, szervezeteket! Beszéljétek meg a feladatokat! A, mozgalom tagjai minden évben a költészet napja utáni pénteken megtartják „AZ ANYANYELV, A BESZÉD, AZ EMBERSÉG NAPJA"-!. Ti is kapcsolódjatok be mozgalmunkba! Ápoljuk közösen anyanyelvűnket! Csatlakozási szándékotokról értesítsetek bennünket! a gyakorló általános iskolai tanulói Kaposvár, Béke u. 75. Somogyudvarhelyen él a 87 esztendős Mester Ferenc. Szép faragásai, játékai ,mellett most sirbát, más néven virgácsot fon vesszőből. Fotó: Kovács Tibor Télapószolgálat Somogyi diákok A GÖDÖLLŐI KLUBBAN A Nagyatádi Városi Tanács Családi Irodája legújabb humán szolgáltatását ajánlja a kisgyermekes szülők figyelmébe azokon a szórólapokon, amelyeket a városban terjesztenek. A családi iroda áltat felkészített télapók házhoz viszik a mikuláscso- magakat, ajándékokat. A szülők igénye alapján rövid beszédet is mondanak az ajándék átadásakor a gyerekeknek. A cérnagyár dolgozóinak gyermekeit ugyanakkor az üzem fiataljaiból összeállított Télapó-brigád látogatja meg és adja át a szakszervezet — esetleg a szülők — ajándékait. Elsősorban a megyei tanács segítségével megyénk diákjai hazánk hét egyetemén alakították meg klubjaikat. Segítsége nemcsak anyagi támogatást jelent, hanem mindvégig figyelemmel kíséri a somogyi fiatalok tevékenységét is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a diákók a diploma megszerzése után visszatérjenek a. megyébe, itt vállaljanak állást. Az egyik legnagyobb hagyományú klub a Gödöllői Agrártudományi Egyetemé. 1972-ben alakult. Az idén 27 gépésznek és gazdásznak készülő somogyi hallgató tanul itt. A tapasztalatok szerint minden segítő szándék ellenére — csupán egy részük tér haza végzett szakemberként. Erről kérdeztük Müller Jánost, a Teszöv főmunkatársát, aki kezdettől egyik támogatója volt a gödöllői Somogyi Diákok Klubjának. — Kezdetben erősebb volt a kötődés a megye és a diákok között — mondta —, több személyes találkozást szerveztünk. Ez a kapcsolat azonban az évek során lazult, ellaposodott. Most, a modellváltás időszakában ismét megerősödött a klub tevékenysége; ezt a szövetség és a megyei tanács szerény anyagi támogatása is segíti. Az ösz- szeget a diákok szakmai kirándulásokra, kulturális programokra, kiállítások szervezésére fordítják. — Miként térül meg ez a „ráfordítás”? — A termelőszövetkezetek feltétlenül visszavárják a fiatalokat. Előfordul, hogy az egyetemi évek alatt megházasodnak, s így családi helyzetük miatt nem térnek vissza Somogyba, és az is, hogy anyagilag előnyösebb ajánlatot fogadnak el; ám a többségük visszajön. — Hogyan segítik az elhelyezkedésüket? — Igyekszünk minél több személyes találkozás útján kérdéseikre választ adni. Most talán a legnagyobb problémájuk, hogy a változó mezőgazdaságban les^e életterük. Például mi legyen a gépész: vállalkozó, menedzser, kereskedő vagy üzemfenntartó? Az igazi perspektíva az lenne, ha mind többen utazhatnának Nyugatra tapasztalatokat szerezni. A megye szövetkezeteiben nagyon várják őket, s mi segítjük az igényeiknek megfelelő munkába állást. (Hunyadkürti) — Szervusz, Mátyás, akkor holnap, jó, majd megbeszéljük reggel, hívlak, .persze, légy nyugodt! Klatty. A telefonkagyló a helyére, Horn Gyula máris visszafordul a beszélgető- partneréhez. Nincs mit tenni, egy külügyminiszternek ebből áll a napja. Verebes István haláli nyugalommal jegyzi meg: jó lesz a felvételre ráírni a pontos dátumot, 1989. november 27-ét, nehogy még valaki félreértse a dolgot. Horn Gyula viszont néhány másodpercig nem értette a tréfát. „Hát persze, Rákosi”, nevetett, s a „Miniszter — papucsban” című műsor hallgatói egy szemernyit sem lepődnek meg a dolgon, vélhetően senkinek sem jut eszébe, rosszallóan gondolni a nehezen asszociáló külügyminiszterre. Telefon nélkül persze könnyebb lenne. , Horn ugyan nem mondja ki, nehogy megsértse a postát, de azért érezteti. A dorgáló hívások lassan úgy hozzá tartoznak az élethez, mint az otthoni papucs. Az emberek nem ismernek tréfát, beleordítanak a kagylóba, ordenáré módon vitatkoznak, esélye sincs replikázni a miniszternek. Amióta kinevezték a külügyi tárca élére, ezek a telefonok megszaporodtak. A polgár meg szókimondóbb lett? A csodát! Mégha az lenne?! Veszekedik és gorombán rendre utasít mindenkit, aki útjába áll. Arra lennék kíváncsi, hogy lehet egy miniszterhez eljutni, mármint telefonon. Mert, ugye, van a titkár(Tudósítónktól) Szeptember elején kétéves időtartamú szakács-szakmunkásképző tanfolyam indult Nagyatádon a TIT városi szervezete kezdeményezésére.' Az iskolai rendszerű oktatás keretében 17-en tanulnak — férfiak és nők —, s az eredményes vizsgák után szakmunkás-bizonyítványt kapnak. A hallgatók zöme a város üzemi konyháiban, illetve éttermeiben szakképzetlenül dolgozik, ság, ott vannak a titkárok, akik rendre leinformálják a telefonálót, nehogy fölöslegesen zavarják a személyiséget. Horn otthoni száma minden bizonnyal titkos, tehát mégis a titkárok eszén kell túljárni. És ahogy kiderült, ez nem is olyan nehéz feladat. Verebesnek mégis a pb- vonal tetszett leginkább. Naivan megkérdezte Horntól: van-e K-vonala? „Hát persze — hangzott a felelet —, de Szűrös Mátyás most nem azon hívott, hanem a pb-vonalon.” Néhány másodperc szünet, most Verebesnek nem akar leesni a tantusz, pedig nehéz elképzelni, hogy nem hallott még a külön telefonról. Más kérdés, hogy a rádió- hallgatók többsége sem tudta, miről van szó. A pb-vonal amolyan közvetlen összeköttetés a párt és a kormány vezetői között. Akkor minek a K- vonal? — tehetnénk fel a kérdést; úgy látszik, mindenki egyenlő, de a még egyenlőbbeknek külön pb- vonal is jutott. Bár az ellenzéki pártok még a hagyományos, közvetlen telefont is rossz szemmel nézik. Csak nehogy azt kezdeményezzék : szüntessék meg a rendszert, a rengeteg kormánybeszélgetés átkerülne a halandók telefonhálózatára .. . Erről jobb nem beszélni. Verebes remek riporter és kitűnő humorista. „Szemtelen” kérdéseit senki sem veszi zokon, ezért sikerednek lebilincselőre a műsorai. (Faragó) számukra nélkülözhetetlen a tanfolyam elvégzése — mondta dr. Horváth Ferenc- né, a TIT nagyatádi titkára. — Hetente egy alkalommal hét órában ismerkednek az elméleti tárgyakkal a helyi szakközép- és szakmunkás- képző iskola tanárainak, szakoktatóinak a közreműködésével. Elfogadnak még jelentkezést a feltételes forgalmú növényvédő szerek vásárlásához és felhasználásához szükséges ismereteket nyújtó tanfolyamokra. Ügy tervezik: 20 napon át napi 4 órában dolgozzák fel a résztvevők a kötelező tananyagot. Az eredményes vizsga alapján kiállított bizonyítvány öt évre garantálja az említett vegyszerek megvásárlásának a lehetőségét és felhasználását. . — Szeretnénk a nyelvi továbbképzésbe is bekapcsolódni — mondta —, de ennek, sajnos, jelenleg a legnagyobb akadálya a városban a megfelelő nyelvtanárok hiánya. Az is bosszantó, hogy a kezdő tanfolyamokhoz szükséges tankönyvek hiánycikknek számítanak. 24 félnőtt hallgatóval angol nyelvtanfolyam működik a városban. Az óvópedagógusok részére drámapedagógiai kurzust szerveztek. A város nyugdíjas-klubjaiban elsősorban egészségügyi előadásokat tartanak. Sajnos, az üzemekben szinte teljesen megszűnt a korábban oly nagyon virágzó ismeretterjesztés. A titkártól azt is megtudtuk, hogy a Nagyatádi Városi Tanács egy videokészü- lékkel ajándékozta meg a szervezetet. A TIT színes tv-t vásárolt közadományból a klubban folyó ismeretterjesztő munka segítésére. * ... amelyik úgy kezdődött, hogy később kezdődött, mint az előző hat hétköznap. Mert ez a nap vasárnap volt. A suttyó kölyök vagy a süldőlány befejezte az utcasöprést, az útgereblyé- zést, ami szombatról elmaradt, vagy amit a kora reggeli disznókihajtás pótlólag indokolt. — Aggyist’! Benn van HZ öreged? Ezt a, pásztor kérdezte így, aki tarisznyáját hátravetve a kiskapuban cö- vekelt. — Merthogy mondtam neki: gyüvök, aztán elkapjuk azokat a malacokat. Az öreg csizmája alatt már kopogott a téglajárda — invitálta a pásztort befelé, egy stampedlira, kettőre. Percek múlva visított a malac, mintha ölnék — a „szilvák” potyogtak a pásztor tarisznyájába: pörkölt lesz azokból még vasárnap reggelire! Mosdott a lavórban a család — az öregek teknő mellett váltották egymást. Mire elsőt hatanVolt egyszer egy vasárnap goztak, ember, porta, házelő vasárnapi takarossággal indult a napnak. A gazda ránézett az aprócska naptártömbre a falon, s kiszakította belőle a felső lapot — ez a mozdulat neki dukált, az ő kizárólagos joga-felada- ta volt mindennap. A gangon cipők sorakoztak. Ragyogott mindahány! A lábbeli tisztítása a család legifjabb tagjainak a dolga volt: Schmoll pasztával, baga- rollal csillogó fényesre, vagyis miseképesre kellett varázsolni egyik párat a másik után. Az asszonyok még elvégeztek ezt-azt a konyhában, hogy a templomból hazatérve már csak annyi dolguk legyen, amivel az ebédet tálalásra késszé tehetik. A szobában szappan illata keveredett a cipőtisztító kencék szagával meg a .pipafüsttel, ami az öreg pipájából kacskaringózott elő, szűzdohány hamvából. Aki beleszagolt az ilyenképpen mixelt levegőbe, az még arra is következtethetett, mi fő a konyhán a fazékban, mi sül a tepsiben, vagyis mi kerül ebédként a vasárnapi asztalra. Nem illett elkésni a nagymiséről. Mire beharangoztak, addigra már ki-ki elfoglalta helyét a templomban. Ezek jobbára törzshelyek voltak, tisztelte is férfi és nő a másik illetőségét a padokban. akár írásos jussa- akár csak szokásjoga volt arra a bizonyos helyre. Orgonaszó. Asszonyok, férfiak elnyújtott éneke. Prédikáció. Közben az asszonyok és lányok egymás öltözetét, frizuráját mustrálták — erre is alkalmain adott a vasárnapi szentmise. A férfiember ilyenkor, mise előtt és után. hazafelé bandukolva, de akár fél órát is a kiskapuban politizált! Miután feloszlott a műkedvelő csoport, a dalárda, s még jóval előtte a gazdakör, szinte egyetlen alkalom maradt az ilyesforma, találkozásokra: a vasárnapi mise. Hasonló jóízű, de más témájú tereferére az asz- szonyok a délutáni litániát választották; onnan nem kellett úgy sietni a család étkeztetéséhez mint mise után. Szóval a férfinép ilyenkor megváltotta a világot! Amíg az asszonyok otthon befejezték a sü- tést-főzést és terítettek, a fiatalok meg a héten történtekről trakstálták egymást; ők a .„nagy politika”, az ország és a falu dolgaiba mélyültek el A vasárnapi ebéd tartott mind közül a legtovább. Akármekkora is volt a család, mindig mindenkinek volt mondandója a másik számára, s azt a másik mindig meg is hallgatta! Ilyenkor dőlt el, mi sikerült jól s rosszul a héten, t mibe vág a család a következő héten. Terítékre került az iskolás gyerek előmenetele, a családi költségvetés alakulása is. Délután, aki tehette, ledőlt pihenni egy órácskára vagy kettőre, de azt sem szólták meg, aki ugyanennyi időt a kocsmában töltött, s ott múlatta az időt baráti társaságban. Este a fiatalabbaknak az állandó vagy vándormozi adott műsort. Csak kevés háznál szólalt meg a rádió, még kevesebbnél a lemezjátszó — magnót, tévét nem ismert a falu. Mégis ezeknek <a vasárnapoknak megvolt a varázsuk, a külső és belső ünnepélyességük. Készült rá a család, várta ezt a napot mindenki. S mikor elérkezett, itt volt, tudtak véle mit kezdeni. Mert az övék volt ez a nap. Ragaszkodtak hozzá, s nem engedték, hogy bárki, bármi elvegye tőlük. Hernesz Ferenc Hiányoznak a nyelvtanárok At- és továbbképző tanfolyamok Nagyatádon
