Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
1989. december 30., szombat 9 SZILVESZTERI AGRODER(Ű) ÉS AGROBOR(Ú) VÍVJA a másik rovatának SZÍNEIBEN: BÍRÓ FERENC (bal) MÉSZÁROS TAMÁS (jobb) OLDALON Bio-felhozatal, mindenből mindenáron Baj van a mutatókkal... Életszag lengi be a szaktelepet, északra húznak a bíbicek, búcsúzik a csacsogó madárraj,, az ember szíve szinte felfacsarodik. Lent, a látóhatár szélén, valami moccan. A kis fekete pont hízik, majd részecskékre robban. Palkó a főállattenyésztő kisfia kiált föl először: — Édösapám! Möggyüttek a fej önök! A kis vörös férfi kilép, és homlokához emeli föcstejtől csöpögő kérges tenyerét. — Az! A pótkocsis zetor közben büszkén fordul be az út végén. Az árokba. „Udvaromon három kocsi terágya...” Száll a vidám énekszó. Néhány perccel később már a szorgos asszonykezek. Szorgoskodnak. — Hát igen! — így a tsz- elnök, miközben odakinn az istállóban a csecseken hófehér Niagaraként zubog az áldott tejpatak. — Riskának ma jó napja van! — Az öreg állatgondozó mélyen ülő szemét az elnökre emelte. — Hanem a zabbal csinálni kéne valamit, elnök elvtárs! — tette hozzá eltöprengve. — Már megint bagzik. — Hangjában a gazdaságért való aggódás méla fájdalma zsongott. Busong- va fordult a fal felé. Könnyített magán: — Könnyebb a lelkem, ha tudom, hogy nem ütheti fel a fejét a brucellózis vagy mi a fene, vagy büdös sántaság, vagy fogfájás, vagy sápkór... (folyt, köv.) — Mi örömet talál a munkájában? — Kérdi vagy csúfolódik? Hazánkban már háromszorosára nőtt a boíjúhalá- lozási arány csökkenése. Értékek halmozódtak föl a termelékenység síkján, az ilyen bácsik naprakész erőfeszítései sokat nyomnak a mértékek latjába. Felhalmozódó hatákonyságunk levezető csatornái mint összefutó és szerteágazó erek hálózzák be — ez esetben a tenyereket. A munka vasmarka szorítja a pirostarka tehenek lágy emlőit — a jövő záloga saijad ki rajtuk, mint fehéren habzó biztonság. Milliókról van szó! Az egyik fiatal fejőnővel az istállók mögött találkoztunk. Keblét az elfekvő tartalékok súlya nyomta. — Vajon lehet-e könnyíteni rajtuk? — kérdeztük tőle. — Hát lehet, lehet, csak idő kell hozzá, na meg némi pénz! — tette hozzá huncutul mosolyogva. Majd ujját vádlón a kézmosólavórra szögezte: — Kilukadt! Hát- amott! Nézze azt a fenékig acélszürke vödröt! Mi van benne? A brucellózis melegágya! Fejünket csóváljuk: igen, igen. Konkrétan: baj van a mutatókkal Lukasfán. Nem csoda hát, hogy idén sem léptek előre egy tapodtat sem. A miértet boncolgatva belénkhasít az éles gondolat: nem tettek meg mindent. így érez Gaál Zénó is, a telep inszeminátora. — Nem győzzük betömni a Garnélarák mandulával töltött olajbogyóval felelőtlenség lukait. Mindig újabb luk üti fel a fejét. Még a fedeztetéshez sincs fedezetünk. — Mik a tervek? — Mi más? Meghúzzuk magunkat! Azon leszünk, hogy kézzelfogható eredményt realizáljunk. — És — ragadja magához a szót a mindvégig a sarkunkban lopakodó elnök — a hatékonyabb munka... a hátulütők termelékenységének kiküszöbölése... a jövőbe vetett... időarányos mutatók... Sebesen szánt a golyóstoll a kezem fején, miként a traktor a friss, tavaszi vetésben! Az autó ablakából még egyszer visszapillantunk. Az elnök és inszeminátora onnan integet. Lágyanhajló asszonyi tájakon szétömlik a bíbomap utolsó türkizes csóvája, a lassan távolodó emberek szemében is felcsillan még egy pillanatra. Vörösen izz mind a három szembogár... (Bíró) Tülekedős, kemény szombaton indultunk nekije a piharc- nak, hogy szemrevételezzük, mit mennyiért kaphatunk meg a kellemes, ínyes vasárnap reményében. Csöppentünk a pavilonsor kellős közepébe, átvergődvén az autóáradaton. Óvatos derűlátással kerülgettük a mindenáron banánt eladni akarókat. Lesz még szebb is, olcsóbb is. (Zippzáras és bebújós...] A külvárosi őstermelők garantáltan vegyszermentes zöldáruval jelentkeztek. Konyhakész csomagolású cukkini szépen adjusztalt spárga, bimbóskel, fodroskel )(Kinek kell?—A szerk.) káposztafélék szín szerint. 8—16-ig mérték kilóját, alig három tojás ára volt a spár- gacsomója. Újdonságként megjelent a fehér burgonya, állítólag kaliforniai fajta, a Mac Donald is ezt használja. Volt aztán ovális desiree, és ugyanaz gömbölyű és lapos formában is. Régi szép időket idézve választhattuk akár a nagyanyáink szakácskönyveiből oly jól ismert kiflikrumplit is. Hagymából a szabványnak megfelelő 6 centiméter átmérőjű áruval töltött zsákok kellették magukat. A híres makói mellett kapható volt a mediterrán napsütés melengette bulgár és spanyol hagyma, de kiválóan egészséges benyomást keltett a holland szállítmány is. (Tulipános hagyma kacsazsíros kenyérrel — ez már fáint! A káposzta és egyéb savanyító dinasztiák hordóiból ritkán élvezhető ízek, aromák csordították nyálunkat. És csak 16-ot kértek a savanyú káposztáért, pedig még félszáraz fehérbort is tettek bele. A kóstolónyi savanyúság után már szinte élvezetek hajszolásának tűnt a bevetőde- sünk a sajtmintaboltba. A hatvankilós ementáli karikától a gorgonzoláig, szemet és ínyét gyönyörködtető volt a látogatásunk. Két pavilonnal odább már ismét a mediterrán napsütés ajándékaiból válogathattunk. Mandulával töltött olajbogyó, csilipaprikával töltött olajbogyó, hagymás olajbogyó. Mind, mind már nemcsak a kulináris ínyencek asztalára való finomságok. 10-ért kaphattunk egy kis üveg capribocjyót is. A szomszédnál az igazi délszaki édességek kavalkádját kóstolhattuk. Kandírozott diny- nyétől a banánon át az aszalt, szárított fügekoszorúicj minden kapható. Datolyából csak négyféle volt, de szerencsére ismét volt—a politikai enyhülések hatására — „iraki datolya” is. Végre megtaláltuk a legolcsóbb és legérettebb banánt áruló kereskedést. 20-ért adott egy füzérnyit. Pirosló gránátalmát vehettünk 35-ért, a kiwinek darabját 15-re tartották. A narancs és mandarinhegyek mellett megjelent a kéklő nyers füge is; kicsit drága, de megéri. Kókuszdiót a gyereknek, ananászt a nagymamának. Hirtelen átható tengeri illatozón torpantott meg. Tagadhatatlan: a halas következik. Már látszik is a pultokra halmozott garnélarák özöne, a kis tálon, tormalevélen szépen sorjáztak a folyami rákok. Két hatalmas lazac fogta közre a közepes méretű homárt. A mérleg melletti filézőtőkén a hatalmas pengéjű késsel csinos szeletek kerekedtek a pirosló lazactestből. Alig két lépésnyire már az erdők mélyének titkait felvonultató kiállítás reszkette egyre csappanó pénztárcánkat. Bőrünkben szikkadó nyulak, fácánok, foglyok. A hűtőpult mögött ügyesen elrendezett tálon a különféle csigaremekek. Az üvegborítású hűtőpultban fóliás csomagolású szarvas-, őz- és vaddisznóhúsok, -szeletek, -darabok. A tárlópolcokon, csinos üvegekben a különféle szárított gombák, a vargányától a szegfűaombáig. Gyorsan kiszédültünk innen is, nehogy túl nagy kísértésbe essünk és feléljük jövő havi kosztpénzünket is. Már csak egy futó pillantást vetettünk a majd húszféle almára, megcsodáltuk a spanyol körtéket, nagyot nyelve mentünk el a görög és a bolgár szőlőket kellető ládikák mellett. A sírás fojtogatott bennünket, mikoris megízlelve a sze- zámmagos kenyeret, ismét dédnagyanyám kellemes délutáni kávézása jutott eszembe. A hatalmas túrós bugyort azért 15-ért megvettük, és iszkiri a húspavilon. Konyhakész baromfiból minden fajtát, sertés- és marhahúsból bármi testrészt, előre csomagolva, előhűtve vehettünk kényre, kedvre. A fürjto- jásnak mióta kozmetikai cikk lett, meglehetősen felment az ára. De friss tyúktojásból szinte országrészekre való választékot láthattunk. A kissé licspocsot tapostató időben már csak egy meszely- nyi forraltbor térítette megfelelő kerékvágásba képzeteinket, és lemondóan maradtunk az alapkoncepciónál. Paprikáskrumplit eszünk holnap tavalyról maradt zöldparadicsommal, füstölt helyett lecsókolbásszal, s utána elolvassuk a piaci körképet, legkedvesebb lapunk- ban. (Mészáros) indenki átérezte. hogy a magyar jogalkotásban példanélkül álló döntés születhet. Az elnök legszebb szemüvegét tette föl ez alkalomból, a fényesre pucolt mikrofon membránjai bemelegítő rezgéseket végeztek, hogy legjobb formájukban legyenek, amikor az elnök érzelemtől túlfűtött hangon megteszi a következő bejelentést: az országgyűlés szóbeli figyelmeztetésben részesíti Levente Rezsőt, a felső- rendesl „Már minálunk babám” tsz elnöki szóvivőjét, a zárszámadási közgyűlés levezető elnökét, mert a háromoldalú érdekegyeztető tárgyalás határozata ellenére megadta a szót Csülök Vlncénének. Ilyen viharos ünneplés évtizedek óta nem fogadott törvényjavaslatot. A parlamenti 196 párt vezetői önkívületben csókolgatták egymást a terem közepén, majd táncra kérték a gépírónö- ket. Győzelem volt ez, igazi diadal — az igazság pillanata! Már senki sem emlékszik pontosan, kinek az ötlete volt, hogy az úgynevezett sarkalatos törvények mellé — mint homlokos törvényt — beiktassák az országgyűlési szóbeli figyelmeztetést: A homlokos törvény elnevezés azért is tetszett csaknem mindenkinek, mert az indoklásban ez állt: homlokegyenest ellenkezik a logikával. De hát mi volt az a kiváltó esemény, amely miatt nem volt idő az új alkotmány elfogadására, a már csaknem kész román—magyar és észak-koreai államszövetség tervezetének megtárgyalására? — A nagy dolgok előtt mindig kis dolgok vannak — szokta mondani tanult barátom, valahányszor visszatért az illemhelyről kávéházi törzsasztalunkhoz. Tanult barátom most sem tévedett. Felsörendesen hónapok óta tudták, hogy Csülök Vincéné (született gróf Felső- és Alsóren- desi Boriska) a zárszámadási közgyűlésen fogja bedobni nagy ötletét, az alternatív disznóhizlalást. Az elképzelésnek természetesen gyorsan híre ment. Boriska a vasárnapi kismisén fohászkodott azért, hétfőn hajnalban már összeült a háromoldalú tanácskozás, ahol ilyen gyorsan még nem született döntés: a demokratikus látszatot fenntartva meg kell akadályozni, hogy Csülök Vincéné (született Alsó- és Kö- zéprendesi Boriska) szót kapjon. Az MSZMP képviselője azonnal közölte, hogy nekik ebben már nagy gyakorlatuk van, ö már ki is találta a megoldást. Levente Rezsőt, ezt a megbízható párttagot (már a háború előtt is az volt, csak akkor még egy másiké), a „Márminálunk babám” tsz elnökének szóvivőjét kell megbízni a közgyűlés levezetésével. Ugyanis annyira rövidlátó, hogy rá lehet fogni: nem vette észre Boriska jelentkezését. Ekkor tehát még minden békésnek tűnt, senki nem gondolt arra, hogy hamarosan a homlokos törvényről kell dönteni az országban. A botrány szele először a felsőrendesi művelődési ház ajtajánál csapta meg a három oldal képviselőit, ahol Levente Rezső elnöki szóvivő fogadta Adria-kék szemekkel az érkezőket. Örömmel közölte, a meglepett urakkal Süli Ferenc: Alternatív disznóhizlalás (elvtársakkal), hogy egy orvosi műhibának köszönheti megjavult látását. A műtétet vállaló professzor ugyanis váratlan meghívást kapott egy kis csendes-óceáni korallzátony egyetemének rektorától, s így öt rábízta egy szigorló orvosra. A szerencsétlen fiatalember annyira rosszul látott, hogy sósavval mosta meg a kezét vizsgálat előtt, s nem törölte teljesen szárazra. Néhány csepp pont az ő szemét érte, a sósav lemarta a hályogot, s ma tökéletesebb a látása, mint 20 éves korában. A közgyűlés 20 perces késéssel kezdődött, mert Levente Rezső elnöki szóvivő — szólásra emelkedvén — újabb tanújelét adta éleslátásának. A második sorban ülő MDF-es hölgy combján kezdte el számolgatni a szőrszálakat, akinek az természetesen azonnal feltűnt. Bőr miniszoknyáját ezért óvatosan egyre feljebb húzta, s talán még ma is számolna az elnöki szóvivő, ha valaki aki biztosan tudta, hogy a csinos kertészmérnök anyai intelmek és állandó időhiány miatt a legritkább esetben vesz fel zárszámadó közgyűlésekre alsóneműt — nem dob egy lópokrócot a hölgy ölébe. Gyorsvonat! sebességgel száguldottak ezek után az események. A tsz elnökének megrázó előadásából az derült ki, hogy a szövetkezet a múlt évet 46 millió forint deficittel zárta, s ebből 30 millió sertéshizlalás ráfizetése, a többi pénzügyi kormányzat restrikciós politikája miatt következett be. Alig fogadták el az elnök beszámolóját, máris szólásra jelentkezett özvegy Csülök Vincéné. Levente Rezső rövid kacsingatás után megadta a szót a középkorú, ám rendkívül jól szituált hölgynek. Boriska rövid, lényegre törő hozzászólásában elmondta, hogy itt az ideje felszámolni a sztálinista disznóhizlalás minden csökevényét. — Új munkastílus kell itt is, tükröződnie kell ebben az ágazatban is a megváltozott politikai légkörnek. Prula- lizmust a disznóhizlalás^an, most, azonnal! Éljen az alternatív disznóhizlalás — fejezte be dörgő tapsvihar közepette beszédét özvegy Csülök Vincéné. Másnap reggel indulók hangjaira hajtották el a sertéseket a pártok képviselői előtt. Mindenki a legszebbeket próbálta magához édesgetni, de azok csak Józsi bácsit követték. Nekijutott egyedül eszébe, hogy egy csajkában kukoricát rázzon a disznók előtt, bár ezek a hangok inkább csak a disznók nagyszüleinek elbeszéléseiből volt ismerős számukra: amikor még nemcsak a táp volt egyetlen táplálékuk. Hetek teltek el, s a pártok nem tudtak megegyezni a disznók elosztásában. Szerencsétlen állatok étlen-szomjan kóvályogtak az irodák körül, először fölzabál- ták a zászlókat, majd a plakátokat, aztán elkezdtek fogyni, s hullani. Egyre több helyen hangzott el ugyanakkor, hogy be kell fejezni ezt az őrültséget, melyet a politikai kisszótár legújabb kiadásában már így írtak le: alternatív disznóhizlalás = a legkorszerűbb állattartási forma, amlkoris a pluralista társadalomban jelentkező pártok saját politikai elképzeléseinek megfelelően hizlalják a sertéseket, hogy közreműködhessen a lakosság minden igényt kielégítő ellátásában. A parlament követelésére a minisztertanács vizsgálatot rendelt el: kik a felelősek azért, hogy a hajdan Közép-Európa éléskamrájának nevezett ország húsimportra kényszerül. A minisztériumok egymásra mutogattak, a pártok vezetői a kormányt tették felelőssé. Végül úgy döntöttek, kompromisszumot — és bűnbakot — keresnek. Felgöngyölítették a történéseket, s ekkor derült fény Levente Rezső súlyos hibájára. Ha ö akkor nem adja meg a szót Csü- löknének... oriska a déli hírekből tudta meg, hogy Levente Rezsőt országgyűlési szóbeli figyelmeztetésben részesítették. Kiment a baromfiudvarra, — körbejáratta szemét a húshiány miatt legalább 10 milliót érő tyúkjain —, kiválasztotta és levágta legszebb kakasát. Még alig szürkült, amikor Levente Rezső virággal és pezsgővel megérkezett Csülök Vincéné- hez. A kakaspörkölt már egy tálban gözölgött a kétszemélyre megterített asztalon. Rezső másodszor vett az ínycsiklandó pörköltből, amikor hátradőlt, mélyen Boriska szemébe nézett és azt mondta: azért mégis csak remek ötlet volt az alternatív disznóhlzlalás. SZÓ-PÁR-BAJ PIHARCI KÖRKÉP BIJÓ-BEJÓ ___________________00. M B
