Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
IO SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 23., szombat GYERMEKEKNEK Karácsony ünnepén Rejtvényünk fő soraiban Csanádi Imre: Gyermekkori Karácsonyok című verséből idézünk egy szakaszt. □ 2 3 4 5 6 7 8 □ □ 10 11 G G 13 14 15 16 17 18 19 “1 □ 20 ■ □ 21 □ 22 23 ■ □ 24 25 ■ 26 27 ■ □ 28 29 ■ □ 30 □ 31 ■ G 32 33 j ■ □ 34 G 35 36 ■ □ 37 38 G 39 40 ■ G G 42 43 ■ J 44 G ■ 46 m G 47 48 ■ □ 49 m G 50 ■ G 51 52 G 53 J 54 55 G ■ G 56 57 G 58 59 60 ■ G 61 62 G 63 ■ G 64 65 G 66 J 67 68 m G 69 G 70 71 G 72 □ 73 □ 74 G 75 76 77 78 79 □ 80 81 82 G 83 G 84 85 86 G 87 G 88 ■ G 89 G 90 91 92 G G 93 G 94 G 95 96 G C 97 98 G 99 G 100 G 101 G 102 103 104 105 G 106 107 G 108 G 109 110 G 111 112 G 113 114 G 115 116 117 G 118 L 119 ■ 120 G 121 G 122 123 G 124 r 125 G ■ G 126 127 G 128 129 130 r 131 132 G 133 G 134 G 135 ■ 136 137 r 138 139 G 140 G 141 142 L 143 144 G 145 G 146 147 G 148 G 149 150 151 G 152 C 153 154 G 155 156 r G 158 G 159 G 160 161 G ■ G 162 G 163 164 C ■ G 165 166 167 G 168 G ■ G 169 170 G 171 ■ 172 173 174 r 175 r 176 177 U 178 ■ ■ □ gyszer, egy nagyon régi tavaszon, filtyörésző szellő szaladt végig a világon. Olyan jókedvűen dudorá- szott, hogy az öreg Nap félrehúzta a felhöfüggönyt és kinézett az ég kéküvegú ablakán. A szellő ettől még vidámabb lett és táncolni kezdett az alvó fák között: — Ébredjetek! Öltözködjetek! Harmatcseppben mosakodjatok, napsugárba törölközzetek! Mindjárt nyújtózni kezdtek a csupasz ág-karok, és Tavasztün- démek megnőtt a gondja, mert a sok ébredő fának, előbújó virágnak új ruha kellett. Ügyes manók szabták, tündérujjak varrták a rengeteg ibolyaszoknyát, tulipáninget, ágaskodó fáknak suhogó, üdezöld köntösöket. Ki csipkéset, ki bolyhosat kapott: a tündérek pedig annyit varrtak, hogy a varrótű mind megzöldült a kezükben. Örültek áfák az új ruháknak! Boldogan nézegették magukat a tavaszi vizek tükrében. Csak egy kis fenyőfa válogatott, kényes- kedett, egymásután dobálva félre a lombruhákat: — Ez se jó! Az sejó! Ez sötét! Az fakó!... Ez nagyon foltos. Nem áll jól!... Az hamar lehull az ágról! A tündérek tanácstalanul néztek össze. Szájuk pi- tyergésre görbült. Mi lesz, ha egy fát nem tudnakfelöl- töztetni? A kis fenyőfa addig-addig fitymálgatta a sok szép, tavaszi holmit, míg az egyik szabó-manó felfortyont haragjában és ráborította az egész varrótűs dobozt: — Ha nem tetszik, nesze! Vonj magadnak! Fák, virágok meghökkentek, a varrótündérek ijedten felsikoltottak, de a következő pillanatban kitört a kacagás, mert a kis fenyőfa ott állt előttük talpig sötétzöld tűlevél ruhában, és lecsüg- gesztett ágaival annyira más volt, mint a többiek, hogy ezen nevetni kellett. — No, lám, ez a tiéd lehet, télen nyáron viselheted! — kiáltották a megbántott tündérek, piszeorrú ma- nócskák, aztán szedték a cók-mókjukat, hogy átadják helyüket a Nyárnak, aki már jött utánuk búzás szekerével, barackos kosarával. A fenyőfa nagyon elszé- gyellte magát. Nem is hallgatta tovább zizegő, nevető társai csúfolódását, hanem felkapaszkodott a hegyre, olyan magasra, hogy a Lomblevelű fák mind elmaradoztak mögötte. Odafent a hegytetőn szomorút sóhajtott és kérgén kibuggyantak a gyantakönnyek. Szégyellte már ostoba hiúságát. Elfogadott volna akármilyen egyszerű lombköntöst a szúrós tűruha helyett, mert így a madár sem fészkelt rá özek sem törleszkedtek hozzá, és nagyon egyedül érezte magát. A Nyár tündére, aki mindenfára akasztott valamit, őt is észrevette. Szép, pikkelyes tobozokat ajándékozott neki de a fa azoknak sem tudott igazán örülni Egyszer aztán, egy hűvös reggelen csodálkozva látta, hogy a többifa lombja mid megsárgult odalent, csak az övé nem változik. A hegy mögül, puha ködpapucsában elöcsoszogott Ősz anyó. Bokron, ágon fennakadtak ezüstös hajszálai — Itt az idő kedveskéim, menjetek aludni'—mondta fának, virágnak, és nyomban vetköztetni kezdte őket. Egyetlen hűs lehelle- tétöl hullani kezdtek a tarka szirmok, büszke bóbiták. Sudár bükkök, tölgyek, fázós nyírfák engedelmesen ejtették a lábukhoz zörgő lombruhájukat. A fenyő boldogan várta, hogy öt is elérje Ősz anyó lombfosztó sóhaja és végre megszabaduljon kellemetlen köntösétől. Ősz anyó rá is fújt, de a tömött, tűleveles ágak meg se rezzentek. — Ejnye! — csodálkozott az anyó. — Miféle ruha ez?... Hozzáért, de tüstént el is kapta a kezét, mert az ujja .hegyéből rozsdaszínú vér cseppent a fűre. — Jaj, megszúrtál, haszontalan f ácska! — sziszszent fel. — Ki látott ilyet? Nem is vesződöm veled. Vetkőzz le magad, ahogy tudsz! így szólt és zsörtölődve tovább ballagott. A száraz fű mindenütt rozsdafoltos lett a nyomában. A fenyőfa megrázta az ágait, belehajolt a zúgó szélbe, csapkodott, ágaskodott, de egyetlen tűleve- létöl sem bírt megszabadulni Minden fa mélyen aludt már a hófehér télben, amikor ö még mindig zölden álldogált a hegyen. így talált rá Télapó, amikor arra hajtott csodaszép szánkóján. — Nini! Álljunk csak meg! — kiáltott fel meglepetten, és aranyos gyeplőjét a szarvasok közé dobta. — Hát te mit keresel itt, örökzöld fácska? Nem fázol? Nem félsz egyedül a sötétben? — Dehogynem félek! Dehogynem fázom! — panaszolta a fa, és elmesélte, mi történt vele. Télapó nagyon megsajnálta. Ümmögött, hümmö- gőtt, hosszú szakállát simogatta, aztán gondolt egyet, kibontotta a zsákját és beborította a kisfát puha, fehér angyalhaj- jai hogy ne fázzék, — az ágaira pedig gyertyákat rakott és meggyújtotta, hogy legyen világossága. — Ó de szép! — torpantak meg az özek, amint megpillantották, és karcsú lábuk földbe gyökerezett a csodálkozástól. — Nahát! — makogták a nyúlok, és kétlábra álltak, hogy jobban lássák. Harmadiknak egy favágó vette észre, aki késő este igyekezett hazafelé a hegyi ösvényen és azon búsult, hogy már minden boltot bezártak odalent a városban, s ezért üres kézzel kell betoppannia a gyermekeihez. —No, nézd csak! — kerekedett el szeme, szája, amint a fenyőfát meglátta. — Olyan, mintha maga Télapó tette volna az utamba! Vagy talán álmodom?... Odakapott. A gyertyaláng nyelve forrón megnyalta az ujját. — Hú, ez aztán valóság! — rázta a kezét, de nem haragudott. Kapta a fejszét, óvatosan kivágta áfát és vitte haza boldogan a kicsinyeknek. A gyerekek körülujjongták. Soha még ilyen meglepetésben nem volt részük, soha még ilyen szépet nem láttak!... ~F——-—-jl — Karácsonyok fa! Gyönyörű ka- rácsonyfa! — J====y kiáltozták csengő hangon. fenyőnek még fájt a lába a fejszecsapásoktól, de hamarosan megfeledkezett róla. Csak azt érezte, hogy ö mostantól kezdve örömet hozó, ünnepet jelentő fácska. Azt pedig még nem is tudta, hogy fent a hegytetőn, a tobozaiból széthullott magokból új fenyők fognak nőni Ugyanolyan tűruhájuk lesz, mint neki, de azok már büszkén viseik és nem is emlékeznek arra, hogy hogyanjárt egyszer a legelsőJenyöfácska, azonarégi- régi, mesebeli tavaszon... VÍZSZINTES: 1. A versidészet első sora (zárt betűk: K, T, Á, N, T). 20. Fecsegés. 21. Az ENSZ keretében működő, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet. 22. Színész (Iván). 23. Komótosan. 24. Őszülni kezdő. 27. Házimozi! 28. Való. 29. Afelől. 31. ... Hafun (Szomáliái hegyfok). 32. Írország hivatalosan is használt elnevezése. 35. Kettőzve: jó húsban levő. 36. Irtózik tőle. 37. Kerékabroncs. 39. Minden oldalról vízzel körülvett szárazföld. 41. Osztrák orvos és biológus, az etológia kiváló művelője (Konrad 1903—1989.). 43. Angol só. 44. Üzlet, bolt. 46. Szovjet repülőjelzés. 47. A Rábca mellékfolyója a Kisalföldön. 48. Földben kutat. 49. Szónoki hév. 50. Tűzhely sütője (tájszó). 51. Kezd érteni valamit. 53. Elektroencefalogram röv. 54. Nyers kulcsot használhatóvá tesz. 56. Téli sporteszköz, választékos kifejezéssel. 58. Morzehang. 59. A görög mondában Daidalosz fia, a merész, nagy teljesítményre vállalkozás jelképe. 61. Határozórag. 63. Farágó bogár. 64. Becézett férfinév. 66. Népszerű labdajáték. 67. írónő (Boris). 70. Hajdú-Bihar megyei község. 72. Louis d’... (Lajos- arany). 73. Személyes névmás. 74. Ismert angol film. 75. Versidézet harmadik sora (zárt betűk: P, T, L). 78.... VM (sportklub). 80. Iskolatáska tartalma. 83. Zeneszerző (Pál). 84. Női név. 85. Golda... (Izraeli politikus 1898—1978.). 87. Eldugott sarok. 88. Mocsár. 89. Sárga színű,finom szemcséjű üledékes kőzet, kitűnő termőföld. 90. Üdülőhely Szlovéniában. 91. Hegység Beiső-Ázsiában, a SZU és Mongólia határán. 93. Az egyik apostol. 94. „Csendes” szovjet folyó. 95. Szóösszetételekben gondolattal való kapcsolatot jelöl. 97. Felirat német filmeken. 99. A hét vezér közül az egyik. 100. Titkos ügynök. 102. ...Panna (cigány hegedűs kb. 1711—1772.). 104. Áramforrás csatlakozási pontja. 106....pour l’art (A művészet a művészetért). 108. Uj élet rejteke. 109. Napszak. 111. A Balaton jege teszi. 112. Atmoszféra röv. 113. Zala megyei község. 115. Nagyon apró. 118. ...round (sokoldalú sportoló). 121. Mesterember. 122. Igekötő. 124. Perui gépkocsik jelzése. 125. Lenti helyről. 126. Déligyümölcs. 128. Fehér tollú vízimadár. 131. Körülvesz. 133. Találat a vívásban. 134. Órahang egyik fele. 135. Hegyes orrú, édesvízi hal. 136. A bosszúság indulatszava. 138. Fülgyulladás. 141. Sólyomféle ragadozó madár. 143. Óroszlánnév. 145. Fosztóképző. 146. Bőven áraszt. 148. Krízis. 149. Kicsinyítő képző. 150. Kapaszkodó növényi hajtás. 152. Lábikra. 153. Nem sima felületű. 155. MIH. 156. Szobor latinul. 158. Folyó Szibériában. 159. Latin érc. 160. Zenei műszó: kevésbé. 161. A tellur és a fluor vegyjele. 162. Becézett női név. 163. Hegyfok, fok angol földrajzi nevekben. 165. Alkoholféle. 166. Származik. 168. Tova. 169. Elvisel. 171. Fokhagymának elkülönülő, kifejthető része. 172. Titkolt hibát, nyilvánosságra hoz. 175. Apaállat. 176. Színházi karénekes. 178. A versidézet negyedik, befejező része (zárt betűk: Á, B.T), „ FÜGGŐLEGES: 2. Valakinél kisebb rendfokozatú katona. 3. Szemes anyagot szétválaszt. 4. Faanyagból tetőt készít. 5. Félrevezet. 6. A hangosság egysége. 7. ...móg (dohog). 8. Pázsitfűféle vízinövény. 9. Belga folyó. 10. Ravaszul kigondol. 11. Mint németül. 12. Görög betű. 13. Kubai és vatikáni autójelzés. 14. Balkezes. 15. Van ilyen vadász is. 16. Tiltás. 17. Az ittrium és a bizmut vegyjele. 18. A Földnek az egyenlítőtől délre, ill. északra levő egyik fele. 19. Más véleményen van. 23. Latin dicséret. 25. Dán nyelvész (Rasmus Kristion 1787—1832). 26. Vonzó. 30. Világítótorony. 32. Szürke rágcsáló. 33. Vállalati forma röv. 34. Olasz folyó. 37. Tolózár. 38. Leszállított zenei hang. 40. Érző szál. 41. ... Matyi (Fazekas hőse). 42. Sír. 44. Szervezetet rongál. 45. ... Vera (Herskó János filmje). 46. Vietnami holdújév. 48. A versidézet második sora (zárt betűk: H,I,G). 49. Lassú tűzön, barnára süt. 51. A tempó fokozását előíró zenei jelzés. 52. Erdélyi bányatelepülés. 54. Disznó hímje. 55. Talál. 56. Heves megyei község. 57. Bádog. 60. Mellébeszél. 62. Napot lopva sétafikái. 63. A járványos gyermekbénulás elleni védőoltás, egyik módszerének kidolgozója (Jones Edward). 65. Kovács ... (nótaénekesnő). 67. Fővárosunk egyik része. 68. Magad. 69. Jó eszű. 71. Az öt-tó egyike. 74. Idegen férfinév. 76. Férfinév. 77. Barackjelzője. 79. Természeti kincsek feltárásával foglalkozó. 81. Az arzén vegyjele. 82. Földbe rejt. 86. Ibsen: Nóra című színművének doktora. 90. Füzetbe hegyez. 92. Japán és NSZK autójel. 93. Védnök, pártfogó. 94. Kitűnő színészünk (István). 96. Darócvégek! 98. Francia női magazin. 99. Ókori nép a Balkán félszigeten. 100. Meredek úton felfelé megy. 101. Tekintetes régies szóval. 103. Tréfás fejfedő. 105. Katolikus pap megszólítása. 107. Élősdi pókféle. 109. Hírnév régies szóval. 110. Kettős betű. 113. Tojáslepény. 114. Hódié mihi ... tibi (Ma nekem, holnap neked). 116. Pest megyei község. 117. Szürkészöld, apró gyomnövény. 119. Rossz tanuló kapja. 120. Dublin lakója. 123. Nógrádi község. 127. Részesrag. 128. Bájos, köny- nyed. 129. Indonéz váltópénz. 130. Színültig tömve. 132. Heltai Néma Leventéjének nőalakja. 133. Rin ...- ... (kutyasztár). 135. Báj, kedvesség. 137. Fektében ide-oda forgolódik. 139. Isme. 140. Az egyik szülő. 142. Fizetési részlet. 144. Abba az irányba menet. 146. Olasz heti magazin. 147. Ötös v. hatosfeles jambusokból álló, a versszakokat összekötő rímképletű, háromsoros versszak. 149. A nagy törökverő (Pál). 151. Tata közepe! 153. BAZ megyei város 154. NSZK folyó. 155. Hullócsillag. 157. Ásítva néz. 158. SZU repülőjelzés. 160. Az állati elmék című regény (rója (Robert). 162. Valakinek az ősei, régi irodalmi szóval. 164. Kidomborodó mintázatú szövet. 165. USA néprajzkutatónő (Margaret). 167. Idegen szóösz- szetételekben, valamitől való megfosztást jelöl. 168. Szilárd meggyőződés. 169. Udvariasan felszólít. 170. Helyez. 171. A gadolinium és tricium vegyjele. 173. Póráz szélei! 174. A lengyel forint röv. 175. Súlyegység röv. 177. Francia sziget. Orosz Tóth Gyula Beküldendő: vízszintes 1., 75., 178. és függőleges 48. Beküldési határidő: 1989.december 27. Kérjük, hogy a megfejtést levelezőlapon küldjék be, és írják rá: Keresztrejtvény! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Az embernek mindig az a fő hibája,hogy olyan sok piciny hibája van. Könyvutalványt nyert: Marton Ferenci Karád), Molnár János. Jan- tek Imréné (Kaposvár) és id. Kraft Józsefi Kadarkút). Az utalványokat postán küldjük el. FÉSŰS ÉVA MESÉJE A fenyőfa ruhája
