Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

IO SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 23., szombat GYERMEKEKNEK Karácsony ünnepén Rejtvényünk fő soraiban Csanádi Imre: Gyermekkori Karácsonyok című verséből idézünk egy szakaszt. □ 2 3 4 5 6 7 8 □ □ 10 11 G G 13 14 15 16 17 18 19 “1 □ 20 ■ □ 21 □ 22 23 ■ □ 24 25 ■ 26 27 ■ □ 28 29 ■ □ 30 □ 31 ■ G 32 33 j ■ □ 34 G 35 36 ■ □ 37 38 G 39 40 ■ G G 42 43 ■ J 44 G ■ 46 m G 47 48 ■ □ 49 m G 50 ■ G 51 52 G 53 J 54 55 G ■ G 56 57 G 58 59 60 ■ G 61 62 G 63 ■ G 64 65 G 66 J 67 68 m G 69 G 70 71 G 72 □ 73 □ 74 G 75 76 77 78 79 □ 80 81 82 G 83 G 84 85 86 G 87 G 88 ■ G 89 G 90 91 92 G G 93 G 94 G 95 96 G C 97 98 G 99 G 100 G 101 G 102 103 104 105 G 106 107 G 108 G 109 110 G 111 112 G 113 114 G 115 116 117 G 118 L 119 ■ 120 G 121 G 122 123 G 124 r 125 G ■ G 126 127 G 128 129 130 r 131 132 G 133 G 134 G 135 ■ 136 137 r 138 139 G 140 G 141 142 L 143 144 G 145 G 146 147 G 148 G 149 150 151 G 152 C 153 154 G 155 156 r G 158 G 159 G 160 161 G ■ G 162 G 163 164 C ■ G 165 166 167 G 168 G ■ G 169 170 G 171 ■ 172 173 174 r 175 r 176 177 U 178 ■ ■ □ gyszer, egy na­gyon régi tava­szon, filtyörésző szellő szaladt vé­gig a világon. Olyan jókedvűen dudorá- szott, hogy az öreg Nap fél­rehúzta a felhöfüggönyt és kinézett az ég kéküvegú ab­lakán. A szellő ettől még vi­dámabb lett és táncolni kezdett az alvó fák között: — Ébredjetek! Öltözköd­jetek! Harmatcseppben mo­sakodjatok, napsugárba törölközzetek! Mindjárt nyújtózni kezd­tek a csupasz ág-karok, és Tavasztün- démek meg­nőtt a gond­ja, mert a sok ébredő fának, előbú­jó virágnak új ruha kel­lett. Ügyes ma­nók szabták, tündérujjak varrták a rengeteg ibo­lyaszoknyát, tulipáninget, ágaskodó fáknak suho­gó, üdezöld köntösöket. Ki csipkéset, ki bolyhosat kapott: a tün­dérek pedig annyit varrtak, hogy a var­rótű mind megzöldült a ke­zükben. Örültek áfák az új ruhák­nak! Boldogan nézegették magukat a tavaszi vizek tükrében. Csak egy kis fe­nyőfa válogatott, kényes- kedett, egymásután dobál­va félre a lombruhákat: — Ez se jó! Az sejó! Ez sö­tét! Az fakó!... Ez nagyon foltos. Nem áll jól!... Az hamar lehull az ágról! A tündérek tanácstalanul néztek össze. Szájuk pi- tyergésre görbült. Mi lesz, ha egy fát nem tudnakfelöl- töztetni? A kis fenyőfa addig-addig fitymálgatta a sok szép, ta­vaszi holmit, míg az egyik szabó-manó felfortyont ha­ragjában és ráborította az egész varrótűs dobozt: — Ha nem tetszik, nesze! Vonj magadnak! Fák, virágok meghökken­tek, a varrótündérek ijedten felsikoltottak, de a követke­ző pillanatban kitört a kaca­gás, mert a kis fenyőfa ott állt előttük talpig sötétzöld tűlevél ruhában, és lecsüg- gesztett ágaival annyira más volt, mint a többiek, hogy ezen nevetni kellett. — No, lám, ez a tiéd lehet, télen nyáron viselheted! — kiáltották a megbántott tündérek, piszeorrú ma- nócskák, aztán szedték a cók-mókjukat, hogy átad­ják helyüket a Nyárnak, aki már jött utánuk búzás sze­kerével, barackos kosará­val. A fenyőfa nagyon elszé- gyellte magát. Nem is hall­gatta tovább zizegő, nevető társai csúfolódását, hanem felkapaszkodott a hegyre, olyan magasra, hogy a Lomblevelű fák mind elma­radoztak mögötte. Odafent a hegytetőn szo­morút sóhajtott és kérgén kibuggyantak a gyanta­könnyek. Szégyellte már ostoba hiúságát. Elfogadott volna akármilyen egyszerű lombköntöst a szúrós tűru­ha helyett, mert így a ma­dár sem fészkelt rá özek sem törleszkedtek hozzá, és nagyon egyedül érezte magát. A Nyár tündére, aki min­denfára akasztott valamit, őt is észrevette. Szép, pik­kelyes tobozokat ajándéko­zott neki de a fa azoknak sem tudott igazán örülni Egyszer aztán, egy hű­vös reggelen csodálkozva látta, hogy a többifa lombja mid megsárgult odalent, csak az övé nem változik. A hegy mögül, puha ködpa­pucsában elöcsoszogott Ősz anyó. Bokron, ágon fennakadtak ezüstös haj­szálai — Itt az idő kedveskéim, menjetek aludni'—mondta fának, virágnak, és nyom­ban vetköztetni kezdte őket. Egyetlen hűs lehelle- tétöl hullani kezdtek a tar­ka szirmok, büszke bóbi­ták. Sudár bükkök, tölgyek, fázós nyírfák engedelme­sen ejtették a lábukhoz zör­gő lombruhájukat. A fenyő boldogan várta, hogy öt is elérje Ősz anyó lombfosztó sóhaja és végre megszaba­duljon kellemetlen köntösé­től. Ősz anyó rá is fújt, de a tömött, tűleveles ágak meg se rezzentek. — Ejnye! — csodálkozott az anyó. — Miféle ruha ez?... Hozzáért, de tüstént el is kapta a kezét, mert az ujja .hegyéből rozsdaszínú vér cseppent a fűre. — Jaj, megszúrtál, ha­szontalan f ácska! — szisz­szent fel. — Ki látott ilyet? Nem is vesződöm veled. Vetkőzz le magad, ahogy tudsz! így szólt és zsörtölődve tovább ballagott. A száraz fű mindenütt rozsdafoltos lett a nyomában. A fenyőfa megrázta az ágait, belehajolt a zúgó szélbe, csapkodott, ágas­kodott, de egyetlen tűleve- létöl sem bírt megszabadul­ni Minden fa mélyen aludt már a hófehér télben, ami­kor ö még mindig zölden áll­dogált a hegyen. így talált rá Télapó, ami­kor arra hajtott csodaszép szánkóján. — Nini! Álljunk csak meg! — kiáltott fel meglepetten, és aranyos gyeplőjét a szarvasok közé dobta. — Hát te mit keresel itt, örök­zöld fácska? Nem fázol? Nem félsz egyedül a sötét­ben? — Dehogynem félek! De­hogynem fázom! — pana­szolta a fa, és elmesélte, mi történt vele. Télapó nagyon megsaj­nálta. Ümmögött, hümmö- gőtt, hosszú szakállát simo­gatta, aztán gondolt egyet, kibon­totta a zsák­ját és beborí­totta a kisfát puha, fehér angyalhaj- jai hogy ne fázzék, — az ágaira pedig gyertyákat rakott és meggyújtot­ta, hogy le­gyen világos­sága. — Ó de szép! — tor­pantak meg az özek, amint meg­pillantották, és karcsú lá­buk földbe gyökerezett a csodálkozástól. — Nahát! — makogták a nyúlok, és kétlábra álltak, hogy jobban lássák. Harmadiknak egy favágó vette észre, aki késő este igyekezett hazafelé a hegyi ösvényen és azon búsult, hogy már minden boltot be­zártak odalent a városban, s ezért üres kézzel kell be­toppannia a gyermekeihez. —No, nézd csak! — kere­kedett el szeme, szája, amint a fenyőfát meglátta. — Olyan, mintha maga Té­lapó tette volna az utamba! Vagy talán álmodom?... Odakapott. A gyertya­láng nyelve forrón meg­nyalta az ujját. — Hú, ez aztán valóság! — rázta a kezét, de nem ha­ragudott. Kapta a fejszét, óvatosan kivágta áfát és vitte haza boldogan a kicsi­nyeknek. A gyerekek körül­ujjongták. Soha még ilyen meglepetésben nem volt részük, soha még ilyen szé­pet nem láttak!... ~F——-—-jl — Karácsony­ok fa! Gyönyörű ka- rácsonyfa! — J====y kiáltozták csen­gő hangon. fenyőnek még fájt a lába a fejszecsapásoktól, de ha­marosan megfeledkezett róla. Csak azt érezte, hogy ö mostantól kezdve örömet hozó, ünnepet jelentő fács­ka. Azt pedig még nem is tud­ta, hogy fent a hegytetőn, a tobozaiból széthullott ma­gokból új fenyők fognak nőni Ugyanolyan tűruhá­juk lesz, mint neki, de azok már büszkén viseik és nem is emlékeznek arra, hogy hogyanjárt egyszer a legel­sőJenyöfácska, azonarégi- régi, mesebeli tavaszon... VÍZSZINTES: 1. A versidészet első sora (zárt betűk: K, T, Á, N, T). 20. Fecsegés. 21. Az ENSZ ke­retében működő, Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet. 22. Színész (Iván). 23. Komótosan. 24. Őszülni kezdő. 27. Házimozi! 28. Való. 29. Afelől. 31. ... Hafun (Szomáliái hegyfok). 32. Írország hivatalosan is használt elnevezése. 35. Kettőz­ve: jó húsban levő. 36. Irtózik tőle. 37. Kerékabroncs. 39. Minden ol­dalról vízzel körülvett szárazföld. 41. Osztrák orvos és biológus, az etológia kiváló művelője (Konrad 1903—1989.). 43. Angol só. 44. Üzlet, bolt. 46. Szovjet repülőjelzés. 47. A Rábca mellékfolyója a Kisal­földön. 48. Földben kutat. 49. Szó­noki hév. 50. Tűzhely sütője (táj­szó). 51. Kezd érteni valamit. 53. Elektroencefalogram röv. 54. Nyers kulcsot használhatóvá tesz. 56. Téli sporteszköz, választékos kifejezés­sel. 58. Morzehang. 59. A görög mondában Daidalosz fia, a merész, nagy teljesítményre vállalkozás jel­képe. 61. Határozórag. 63. Farágó bogár. 64. Becézett férfinév. 66. Népszerű labdajáték. 67. írónő (Boris). 70. Hajdú-Bihar megyei község. 72. Louis d’... (Lajos- arany). 73. Személyes névmás. 74. Ismert angol film. 75. Versidézet harmadik sora (zárt betűk: P, T, L). 78.... VM (sportklub). 80. Iskola­táska tartalma. 83. Zeneszerző (Pál). 84. Női név. 85. Golda... (Iz­raeli politikus 1898—1978.). 87. El­dugott sarok. 88. Mocsár. 89. Sárga színű,finom szemcséjű üledékes kőzet, kitűnő termőföld. 90. Üdülő­hely Szlovéniában. 91. Hegység Beiső-Ázsiában, a SZU és Mongó­lia határán. 93. Az egyik apostol. 94. „Csendes” szovjet folyó. 95. Szóösszetételekben gondolattal való kapcsolatot jelöl. 97. Felirat német filmeken. 99. A hét vezér közül az egyik. 100. Titkos ügynök. 102. ...Panna (cigány hegedűs kb. 1711—1772.). 104. Áramforrás csatlakozási pontja. 106....pour l’art (A művészet a művészetért). 108. Uj élet rejteke. 109. Napszak. 111. A Balaton jege teszi. 112. At­moszféra röv. 113. Zala megyei község. 115. Nagyon apró. 118. ...round (sokoldalú sportoló). 121. Mesterember. 122. Igekötő. 124. Perui gépkocsik jelzése. 125. Lenti helyről. 126. Déligyümölcs. 128. Fehér tollú vízimadár. 131. Körül­vesz. 133. Találat a vívásban. 134. Órahang egyik fele. 135. Hegyes orrú, édesvízi hal. 136. A bosszú­ság indulatszava. 138. Fülgyulla­dás. 141. Sólyomféle ragadozó madár. 143. Óroszlánnév. 145. Fosztóképző. 146. Bőven áraszt. 148. Krízis. 149. Kicsinyítő képző. 150. Kapaszkodó növényi hajtás. 152. Lábikra. 153. Nem sima felüle­tű. 155. MIH. 156. Szobor latinul. 158. Folyó Szibériában. 159. Latin érc. 160. Zenei műszó: kevésbé. 161. A tellur és a fluor vegyjele. 162. Becézett női név. 163. Hegyfok, fok angol földrajzi nevekben. 165. Alko­holféle. 166. Származik. 168. Tova. 169. Elvisel. 171. Fokhagymának elkülönülő, kifejthető része. 172. Titkolt hibát, nyilvánosságra hoz. 175. Apaállat. 176. Színházi karé­nekes. 178. A versidézet negye­dik, befejező része (zárt betűk: Á, B.T), „ FÜGGŐLEGES: 2. Valakinél ki­sebb rendfokozatú katona. 3. Sze­mes anyagot szétválaszt. 4. Fa­anyagból tetőt készít. 5. Félrevezet. 6. A hangosság egysége. 7. ...móg (dohog). 8. Pázsitfűféle vízinövény. 9. Belga folyó. 10. Ravaszul kigon­dol. 11. Mint németül. 12. Görög betű. 13. Kubai és vatikáni autójel­zés. 14. Balkezes. 15. Van ilyen vadász is. 16. Tiltás. 17. Az ittrium és a bizmut vegyjele. 18. A Földnek az egyenlítőtől délre, ill. északra levő egyik fele. 19. Más vélemé­nyen van. 23. Latin dicséret. 25. Dán nyelvész (Rasmus Kristion 1787—1832). 26. Vonzó. 30. Világí­tótorony. 32. Szürke rágcsáló. 33. Vállalati forma röv. 34. Olasz folyó. 37. Tolózár. 38. Leszállított zenei hang. 40. Érző szál. 41. ... Matyi (Fazekas hőse). 42. Sír. 44. Szerve­zetet rongál. 45. ... Vera (Herskó János filmje). 46. Vietnami hold­újév. 48. A versidézet második sora (zárt betűk: H,I,G). 49. Lassú tűzön, barnára süt. 51. A tempó fo­kozását előíró zenei jelzés. 52. Er­délyi bányatelepülés. 54. Disznó hímje. 55. Talál. 56. Heves megyei község. 57. Bádog. 60. Mellébe­szél. 62. Napot lopva sétafikái. 63. A járványos gyermekbénulás elleni védőoltás, egyik módszerének ki­dolgozója (Jones Edward). 65. Ko­vács ... (nótaénekesnő). 67. Fővá­rosunk egyik része. 68. Magad. 69. Jó eszű. 71. Az öt-tó egyike. 74. Ide­gen férfinév. 76. Férfinév. 77. Ba­rackjelzője. 79. Természeti kincsek feltárásával foglalkozó. 81. Az ar­zén vegyjele. 82. Földbe rejt. 86. Ibsen: Nóra című színművének doktora. 90. Füzetbe hegyez. 92. Japán és NSZK autójel. 93. Véd­nök, pártfogó. 94. Kitűnő színé­szünk (István). 96. Darócvégek! 98. Francia női magazin. 99. Ókori nép a Balkán félszigeten. 100. Meredek úton felfelé megy. 101. Tekintetes régies szóval. 103. Tréfás fejfedő. 105. Katolikus pap megszólítása. 107. Élősdi pókféle. 109. Hírnév régies szóval. 110. Kettős betű. 113. Tojáslepény. 114. Hódié mihi ... tibi (Ma nekem, holnap neked). 116. Pest megyei község. 117. Szürkészöld, apró gyomnövény. 119. Rossz tanuló kapja. 120. Dub­lin lakója. 123. Nógrádi község. 127. Részesrag. 128. Bájos, köny- nyed. 129. Indonéz váltópénz. 130. Színültig tömve. 132. Heltai Néma Leventéjének nőalakja. 133. Rin ...- ... (kutyasztár). 135. Báj, kedves­ség. 137. Fektében ide-oda forgoló­dik. 139. Isme. 140. Az egyik szülő. 142. Fizetési részlet. 144. Abba az irányba menet. 146. Olasz heti magazin. 147. Ötös v. hatosfeles jambusokból álló, a versszakokat összekötő rímképletű, háromsoros versszak. 149. A nagy törökverő (Pál). 151. Tata közepe! 153. BAZ megyei város 154. NSZK folyó. 155. Hullócsillag. 157. Ásítva néz. 158. SZU repülőjelzés. 160. Az állati elmék című regény (rója (Robert). 162. Valakinek az ősei, régi irodalmi szóval. 164. Kidomborodó mintáza­tú szövet. 165. USA néprajzkutató­nő (Margaret). 167. Idegen szóösz- szetételekben, valamitől való meg­fosztást jelöl. 168. Szilárd meggyő­ződés. 169. Udvariasan felszólít. 170. Helyez. 171. A gadolinium és tricium vegyjele. 173. Póráz szélei! 174. A lengyel forint röv. 175. Súly­egység röv. 177. Francia sziget. Orosz Tóth Gyula Beküldendő: vízszintes 1., 75., 178. és függőleges 48. Beküldési határidő: 1989.decem­ber 27. Kérjük, hogy a megfejtést levelezőlapon küldjék be, és írják rá: Keresztrejtvény! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Az embernek mindig az a fő hibája,hogy olyan sok piciny hibája van. Könyvutalványt nyert: Marton Ferenci Karád), Molnár János. Jan- tek Imréné (Kaposvár) és id. Kraft Józsefi Kadarkút). Az utalványokat postán küldjük el. FÉSŰS ÉVA MESÉJE A fenyőfa ruhája

Next

/
Thumbnails
Contents