Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
1989. december 23., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 Új „időszámítás” 1990-től Közvetlen kapcsolat A Tungsram irányítója: a General Elektric Mottó: A General Elektric stratégiája szerint, ahol a cég jelen van, világelső (legrosszabb esetben is világmásodik) kell legyen. Másrészt a hatalmas méretek ellenére egy kisvállalat rugalmasságával működjön; a vevők igényeit maximálisan elégítse ki... A háború utáni legnagyobb, nyugati részről történő magyarországi beruházásként említik a Világgazdaság a Magyar Hitelbank és az amerikai General Elektric üzletét. A szerződést december 19-én aláírták a felek, de a Tungs- ramnál néhány nappal korábban is gyakorlatilag visszafordíthatatlannak tekintették az előzetes megállapodásokat. A G. E. Lighting megvásárolta a Tungsram Rt. részvényeinek ötven plusz egy százalékát 150 millió dollárért, és átveszi a cég vezetését. (További húszszázaléknyi részvényre is elővásárlási jogot szerez az amerikai cég, azzal a feltétellel, hogy a társaság öt éven belül megduplázza a nyugat-európai forgalmát.) Az üzlet természetesen érinti az Rt. egészét, így a kaposvári gyárat is. Hogy milyen formában dolgoznak majd tovább az üzemek Budapesten és vidéken, azt ma még nem tudják a cég központjában sem (nem ismeretesek a GE elképzelései), de az már az előzetes tájékoztatásokból kiderült: növelik a vidéki gyárak önállóságát, felelősségi körét. A tapasztalt, a vállalat, üzem ügyeit jól ismerő szakemberekre ezután is szükség lesz. Paolo Frescónak, a cég az európai ügyekért felelős alelnökének szóhasználatával élve „importvezetőket” küldenek a Tungsramhoz, s ha majd a honi szakemberek is beilleszkednek a GE vérkeringésébe, az amerikai cég átadja nekik európai nagykereskedelmi hálózatát. Minden túlzás nélkül az évszázad üzletének is nevezhetnénk e vállalkozást. Más kérdés talán, hogy a Tungsramon belül hogy élik meg (majd) az átváltozást. Többek között erre kerestünk választ Baracskai Ferenccel, az Rt. pénzügyi-fejlesztési igazgatójával. „A mostani az utosó lépés abban a sorozatban, amelyet a General Elektric tett, hogy világméretű jelenlétét erősítse” — írta néhány héttel korábban az MTI, s mindezzel a Tungsram igazgatója is egyetért, bár ő úgy fogalmaz, hogy a GE 1992-re az egységes európai piacra készül. Az érdekek itt találkoznak, mi is szeretnénk felzárkózni ehhez a piachoz; kínkeserves megpróbáltatások ezek... A Tungsram után — a GE-n kívül — mások is érdeklődtek. Eközben a vállalatoknál hároméves programot dolgoztak ki a pénzügyi nemzetközivé váláshoz és ahhoz, hogy egyáltalán megmérettethessenek a londoni tőzsdén. Elbukni lehetetlen, biztatgatták egymást a cégen belül. Biztosítékul ott van a szervezeti korszerűsítés: életet leheltek a részvénytársaság szervezeteibe. Komoly támogatást jelentett a Deutshe Bankkal kötött húszmillió márkás keretszerződés is, hiszen ennek fejében komplett gyártósorokat lízingelhettek, igen kedvező feltételekkel. Ha majd a GE mögöttük áll, más lesz a Tungsram nemzetközi megítélése is, és ez újabb százalékpont-kedvezményeket jelent a hiteleknél. A General Elektric most mintegy ötvenmillió dollárral támogatja a Tungsram beruházási elképzeléseit. Az amerikaiak nem tétlenkednek, hiszen a versenytársak is dinamikus fejlesztésbe kezdtek. Az Rt-nél viszont hamarabb következett be az intenzív átalakulás, mint arra korábban számítottak, s ez mind a tizennyolcezer munkatársat jóval nagyobb erőfeszítésre készteti. Változást jelent, hogy a teljes európai piac ellenében a Tungsramnak le kell mondani amerikai jelenlétéről. A GE munkatársai korábban már ellátogattak Magyarországra, megnézték a tizenkét gyár többségét, és korántsem voltak elragadtatva. Nem mintha a Tungsramnál arról lettek volna meggyőződve, hogy gépeik világszínvonalon működnek. Jelenleg az Rt. berendezéseivel a lámpából töredékét gyártják csak annak, mint amennyire a fejlett technológiát képviselő gépek képesek. S nem is beszéltünk még a minőségről és a választékról. Fejlesztési lehetőségek hiányában lehetetlen volt fölvenni a versenyt a világ hasonló profilú cégeivel! A nagymúltú magyar cég magára hagyva esetleg könnyen feledésbe merülhetett volna. Az új időszámítás tehát minden bizonnyal 1990 januárjától kezdődik majd a Tungsramnál. Gyökeresen új szemléletet vár ez a menedzser-igazgatóktól és az összes munkatárstól. Mindez napra kész információk nélkül aligha képzelhető el. Baracskai Ferenc szobájában már ma ott van a Reuters monitorja, az üzletek kútba eshetnek a legfrissebb valuta- és tőzsdei hírek nélkül. A pénzügyi hírekkel a dolgozókat is meg kell ismertetni. Kivált akkor — és ez a GE tervei között is szerepel —, ha dolgozói részvényeket is kibocsátanak majd. Különben is: dolgozói érdekeltség nélkül aligha juthatnának előbbre a Tungsram- nál. Nem elég tehát a piaci közelség, a lehetőségekkel élni kell, s talán az Rt-nél megvalósuló modellértékű változásokból másutt is okulnak majd nálunk. Föltettük a kérdést: vajon a tárgyalásokról, a keretszerződésekről tudnak-e a gyár dolgozói? Baracskai Ferenc legelőbb a Tungsram újságot említette. Nos, a hetenként megjelenő lap lehetőség szerint mindenről beszámol, ami a rendkívül fontos szerződéssel kapcsolatos. Igaz ugyan, hogy vannak belső információk, amelyekhez csak néhány vezető juthat hozzá, de ezt az üzlet kívánja így. Az Ígéretek szerint nem lesznek látványos elbocsátások. Érvényes ez a vidéki gyárakra is... A GE különben is szeretné megerősíteni a helyi vezetést. Szakemberek utazhatnak majd Amerikába, de itthon is globális képzésbe és átképzésbe fognak. A General Elelktric a harmadik legnagyobb amerikai nagy- vállalat, tavalyi bevételei meghaladták az ötvenmilliárd dollárt, ehhez képest a Tungsram évi bevétele csupán 300 millió dollárnak felel meg. Most, hogy a .GE átveszi a magyar vállalat irányítását, nemcsak rövid távú bevételnövekedést várhatunk aTungsramtól, hiszen az amerikai cég szilárd stratégiája lehetőség arra, hogy évekre, talán évtizedekre is előre gondolkozhassanak a vállalatnál. Kivált ha ehhez biztosítékot ad a kormányzat is... Ez minden valószínűség szerint megpezs- dítheti a vidék Magyarországának gazdasági életét. Faragó László Újság elektronikával Nagy Béla — lapunk új fejlécének tervezője A „csoda” a képernyőn percenként ismétlődik: úgy alakul az újságoldal, ahogyan kívánjuk. Régen többször is meggondolta a szerkesztő, ha „borítani” akarta az oldalt, mert másik — frissebb — cikk érkezett. Ha megtette, számíthatott a nyomdászok haragjára: évődő vagy indulatos kifakadásaikra. Nem a többletmunka, hanem az idő miatt féltek az oldal „borításától”. Itt, a nyomdában mindig kevés az idő: percekben adott a határidő, s a mulasztást nehéz már behozni, a rotációs gépnek időben indulnia kell. Itt, a kaposvári nyomdában a tanácskozóteremből kialakított fényszedőüzemben talán örülnek is a nyomdászok, ha borul az oldal, mert lehetőséget látnak benne valami újnak a kipróbálására. Néhány gombnyomásra számítógéppel teszik azt, amit korábban kézzel csináltak. A sebesség összehasonlíthatatlan, a betű képe tisztább, az újság olvashatóbb. Több mint kétéves munka eredményeként az olvasó ma veszi kézbe az első olyan Somogyi Néplapot, amelynek minden oldala fényszedéssel és fényszerkesztéssel készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalatnál. A tény újabb korszakhatár az újságkészítésben nálunk. Itt, a fényszedőben hiányzik a szedőtermek ólmot olvasztó hője, a Linotype gépek matricáinak potyogását jelző — engem egy kicsit mindig a vízcsobbanásra emlékeztető — álmosító hangja. Csend van és kellemesen hűvös: a légkondicionálót a gépekért építették, de szerencsére az embert is jól szolgálja. Dicsérik is a gépet a nyomdászok, bár nem egyszer űzött tréfát velük. Előfordult, hogy napokra „eltűnt” benne egy- egy újságoldal. Az is, hogy csak egy részét volt hajlandó „megmutatni” a szerkesztőnek. Nehezen tanulta meg — mert német gyártmányú a fényszedő rendszer — a magyar helyesírás szabályainak megfelelően a sorok elválasztását. Végül mégiscsak megtanulta: ma nem vét már több hibát, mint egy gyakorlott gépírónő. Amíg a gép magyarul tanult, padba ültek a nyomdászok is, és új szakma ismereteit sajátították el, azt, hogy miként kell az elektronikával bánni, hogyan lehet változtatni, érdekesebbé tenni az újságoldalt. Kísérletezéseik eredménye új fejlécünk is, amelynek több változatát ismerhette meg a közelmúltban az olvasó. Nehéz volt? — kérdeztem őket többször is munka közben. Azt felelték: érdekes volt, szép volt. Akadt nem is egy, aki „túlórázott”, csak azért, mert izgatta, hogy mire képes a gép. A nyomda erre a technológiai váltásra több tízmillió forintot költött. Az emberek, akik ma a villogó képernyőre figyelve dolgoznak, szakmai álmaikat kapcsolták össze ezzel az új technikával. Először a legjobb szedők, tördelők tanulták az új szakmát. Most ott tartották biztonságnak a régi gépeket is: ha ugyanis a megismert, — de eléggé még ki nem ismert — technika ismét tréfát űzne velük, szükség lehet a régire is. Afényszedéssel készült első Somogyi Néplap — amelyet ma kézben tart az olvasó — előállítása nem tartott tovább, mint a régi technikával készült lapoké. A felkészülés azonban éveket vett igénybe. Az elektronikus újságkészítés a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalatnál a napilap előállításában a jelen technikája lett. A „csoda" megtörtént. (Kercza) MEGKÜZDÖTT ÉLET « Amikor fölkerestem munkahelyén, a Kaposvári Ruhagyárban, a végeláthatatlan- etsző varrószalag monoton egyhangúsága bántotta a szemem. Igyekeztem gyorsan megkeresni Tóth Györgyné varrónőt. Munkaasztala előtt ült, mélyen a varrógép fölé hajolva. A kölcsönös bemutatkozás után, mikor elmondtam jövetelem célját, hogy riportot szeretnék készíteni mindennapjairól, szeme sarkában valamiféle furcsa mosoly jelent meg. — No csak, valóban? Önök írnak a lapjukban fizikai munkásokról is? A váratlan kérdés kapcsán tán valamiféle elfo- gadhatató magyarázatot mormoltam magamban, s közben ő észrevéve zavaromat, kisegített a bajból. Mivel megfelelő időpontot egyeztetni korántsem könnyű feladat, felajánlottam: ha megengedi, felkeresem a lakásán. — Rendben van — mondta —, ha szeret gyalogszerrel emeletet járni. A házunkban ugyanis csaknem két hónapja elromlott a lift, s mi a kilencedik emeleten lakunk. Amikor a késő esti órában sikerrel „leküzdöttem” a kilenc emeletet, a kétszobás lakásban a ház asszonya fogadott. A családot szokásos időtöltése, tv-nézés közben zavartam meg. Még a férj is becsülettel kitartott beszélgetésünk alatt, annak ellenére, hogy ő már hét éve minden éjjel fél egykor kel. Szállítmánykísérő aTejipari Vállalatnál. Korábbi — ahogy mondta — fehérköpenyes állását adta fel a pénzzel kecsegtető, ám embert nyomorító munkáért. — De valamiből meg kell élni — mondta Tóth- né. — Annak idején, amikor szakmát kellett választanom, nem sok lehetősége volt egy falusi lánynak. Már 22 éve dolgozom a ruhagyárban. Minden fillérért keményen meg kell dolgozni, a normát kérlelhetetlenül meg kell csinálni, hogy meglegyen a nettó 6—7 ezer forint havonta. Két fiúgyermekünk van, 14 és 18 évesek; mindketten sportolnak. A kalóriapénzt nekem kell kigazdálkodnom, hiszen az elhasznált erőt pótolni kell. Velünk él a 80 éves nagypapa is. Az öttagú családra a kétműszakos munka mellett mindennap főzök, különben nem futná a családi költségvetés. — Amit itt lát, azt mind részletre vettük — kapcsolódik be a férj a beszélgetésbe. — Minden hónapban a legnagyobb feladvány: elosztani az amúgy sem sok pénzt. Ami a részletek befizetése után marad, azzal gazdálkodhatunk. — A mi családunkban mindig nagy esemény, ha valami fontosabb árucikket tudtunk venni, hiszen valóban a nulláról indultunk. Szüléink támogatására sem számíthatunk. — Moziban, színházban öt éve voltunk. Ma ott tartunk, hogy inkább a gyerekek menjenek el megnézni egy-egy jobb filmet. Négy személyre már nem lehet a jegyek árát kigazdálkodni. Ha talán elmegyünk valahová kirándulni, akkor minden élelmiszer-alapanyagot magunkkal viszünk. Az éttermi árakat mi nem tudjuk megfizetni. Szerencsére piacra sem kell járni: a konyhára- való megterem a háromszáz négyszögöles kis hétvégi kertünkben. — A megélhetés körülményei egyre rosszabbak. —Az árak folyamatos emelkedése szinte kilátástalan helyzetbe sodorja a családokat. No, persze mi is érezzük, hogy nem lehet mindenről lemondani. A különböző napilapok, újságok vásárlására mindig kiszorítunk valamennyi pénzt. — A munkámat — mondja Tóth Györgyné —, bár az a külső szemlélő számára monotonnak tetszhet, mégis szívesen végzem. Műszak előtt vagy után pedig el kell látnom a családot. Akkor pihenhetek csak, ha nagy ritkán sikerül a munkahelyünkről üdülőbeutalót szerezni. Mégis bizakodva élünk. Szeretek olvasni, de erre csak késő este van lehetőségem, ha a napi fáradtságtól el nem alszom. — A mi gyerekeink nem követelőzőek — fűzi hozzá. — Megértik a család helyzetét. Tudják, hogy ami itt, a lakásban van, azért keményen meg kellett dolgozni. Azt szeretném, hogy a gyermekeimnek sikerüljön elérni életcéljukat. De azt nap nap után tapasztalják: értéket csak a munka teremthet. Valóban. Ilyen manapság igen sok család élete. Beszélgetésünk után, késő este, a város fényeiben csillogón csepergő eső is ennek továbbgondolására késztet. Valóban csak a munka teremthet embert, értéket — ámbár Tóthéknak az előbbiből igen sok, az utóbbiból a legszükségesebb jut. Élnek, dolgoznak. Keményen dolgoznak a karácsonyi ajándékért is, szánalmat pedig nem várnak senkitől. Az egyszerű családnak emberi tartása van, s ez növeli magasabbra az ünnep fáját is. Lengyel János
