Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-22 / 303. szám

1989. december 22., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 Magántervezői A tervek 60 százaléka nem SZEGÉNYEK KARÁCSONYA Nincs minden rendben az építészet körül. Vannak, akik egyenesen zűrzavarról beszélnek, mások megrökö­nyödve fogadják a nem ép­pen hízelgő megállapítást, de amint körbenéznek vá­ros- és faluszerte, belátják: vannak még hiányosságok a házak külsejével kapcsolat­ban és a települések arcu­lata sem egységes. Hiába, ilyen az egész gazdaság — legyinthetnénk, de ennyivel nem lehet elintézni az ügyet: környezetünket nem egy-két évre formál­juk, nem is beszélve közér­zetünkről. Készül az építésügyi és párhuzamosan a műemlé - ki törvény; az ezzel kapcso­latos legfontosabb tudni­valókat Kovács Imre, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium osztályvezetője ismertette a Kaposváron nemrég tar­tott magántervezői fóru­mon. A tanácskozásra meg­hívták a hatóságok képvi­selőit, a magántervezőket, a települések főépítészeit és a kivitelezőket is. Legelőbb azt jelentette be az osztályvezető, hogy csök­kentik az építési hatóságok számát. Most mintegy ki- Iencszáz működik; az ideá­lis azonban az lenne, ha száz-százötvenre csökkente­nék a számukat. Kivált azért, mert kevés a jól kép­zett építési szakember (egyes adatok szerint a je­lenlegi hatósági munkatár­saknak csak a harmada épí­tészeti műszaki végzettsé­gű). A szakmai hiányossá­gok az építészeti tervezés­ben is megmutatkoznak: nem ritka, hogy háromszor, négyszer is módosítani kell egy tervet. A törvény arra ösztökél majd mindenkit, hogy minőségi munkát ad­jon ki a kezéből. Várhatóan a jövő évtől végzettségük­nek megfelelően a terve­zők megkötés nélkül min­denkinek tervezhetnek. Aki­nek a munkáját többször is visszaadja a hatóság, talán kevesebb megrendelést kap, s maga is rájön: jobb lesz más foglalatosság után néz­ni. Készül egy országos szer­vezőjegyzék is, felváltva az eddigi megyei lajstromot. Ezen pontosan feltüntetik: ki jogosult épületek terve­zésére. Arról nem is beszél­ve, hogy az építtetők is könnyebben választhatnak tervezőt, akár az ország má­sik végéből is. A törvény végső célja az fórum megfelelő építészeti környezet alakí­tása és minőségi javítása, s közben az évtizedek, évszá­zadok alatt kialakult tele­pülések arculatát, hagyo­mányait is meg kell őrizni. Az összehangolt munkát segíti majd a szervezés alatt levő Építészeti Kamara. Vi­szont minél előbb szükség lesz az építész-szakember­képzés felülvizsgálatára. A szó valódi értelmében épí­tőmesterek kellenek az építkezésekhez, mert a há­zak kivitelezési színvonala sóik helyütt csapnivaló, nem­egyszer a tervektől eltérő, életveszélyes épületeket húznak föl (ezeket a ható­ság rendre le is bon tatja). A somogyi családiházter- veknek hatvan—hetven szá­zalékát építész üzemmér­nökök készítik. Nem túl jók ezek a tervek, bár azt is el kell mondanunk: van kö­zöttük olyan is, amelyik az év lakóháza pályázaton dí­jat nyert. Dr. L. Szabó Tün­de megyei főépítész szerint a főiskolások, sőt még az egyetemisták is meglehető­sen rövid ideig tanulják a tervezést. A minisztérium jónak látná, ha az építész üzemmérnökök elsősorban vállalkozó műszaki szakem­berek lennének vagy ható­sági, városgazdasági tevé­kenységgel foglalkoznának és belőlük válnának a leg­jobb építőmesterek. Ezzel persze nem azt akarják dek­larálni, hogy üzemmérnökök nem tervezhetnek épülete­ket, de nem bánnák, ha az arra érdemesek megszerez­nék az építészmérnöki okle­velet is. Kompié Miklós, a megyei építéstervezői szakértő bi­zottság tagja meglepő ada­tokat adott közre: az álta­luk vizsgált terveknek majdnem hatvan százaléka nem éri el a megfelelő szin­tet. Az 1600 véleményezett munka negyedét készítette vezető tervező. Mindez alá­támasztja a minisztérium elképzeléseit: mielőbb ok­tatási reformra van szükség az építészképzésben is, kü­lönben aligha dicsérnek majd bennünket utódaink. Az építéstervezői szakér­tő bizottságok a későbbiek­ben is megmaradnak, a ti­zenkét tagú „zsűri” évente cserélődik. Ma még megol­datlan kérdés, hogy az ön- kormányzatok létrejöttével ki lesz a helyi szervek épí­tészeti tanácsadója. Mind a 230 megyei településen nem foglalkoztathatnak épí­tészeti szakembert. Az egyik lehetőség, hogy a főépítészi hálózatot növelik. (Faragó) Bensőséges, megható ün­nepségre került sor tegnap este Kaposváron a megyei tanács székházénak éttermé- bem Az MDF kaposvári szervezete hívott meg 51, többnyire egyedülálló, öz­vegy nyugdíjast, hogy kará­csony előtt átadják azt az adományt — személyenként ezer forintot —, amelyet Kaposvár város polgárai adtak össze a szegények­nek. Aa MDF kaposvári szer­vezete november 15-ítőI' de­cember 15-ig városunk több pontján öt pénzgyűjtő per­selyt helyezett el. A város lakossága 51 ezer forintot adott össze. A rászorulók kiválasztásában a városi ta­nács egészségügyi osztálya segített. Az ünnepélyes hangulatot a II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola kórusa kará­csonyi dalokkal, Darabos Anita, a Munkácsy gimná­zium tanulója pedig verssel Szerdán délután az MTESZ- székházban tartotta ülését Kaposvár város tanácsa. A testület — többek között — megtárgyalta dr. Lukács Tibor városi vezető ügyész szóbeli előterjesztése alapján a város és városkörnyék tör­vényességi helyzetét. A vezető ügyész elmond­ta, hogy a magas szintű jog­szabályok megalkotása után nyilvánvalóvá vált: az ügyész nem kizárólagos őre a tör­vényességnek, hanem köz­reműködik a törvényesség biztosításában. Például az államigazgatási munka tör­vényességét a tanácsok erő­sítik és ellenőrzik. Az ügyész­ség tehát közreműködik és elősegíti a belső garancia- rendszer működését. Ennek lehetséges módja az infor­málás, a helyzetértékelés. A tanácsok mint önkormány­zati szervek felelősek a tör­vényesség helyi alakulásáért. Az ügyészi tájékoztató célja sem lehet más, mint infor­mációt adni és segíteni ab­ban .hogy megszilárduljon a törvényesség, növekedjen a tanács és a végrehajtó bi­zottság felelősségérzete. A törvényesség helyzeté­nek megítélésében alapkér­dés a jogi szabályozottság A vezető ügyész megítélése és prózarészlettel tette ben­sőségessé. A szervezőik képviseleté­ben Szigetvári György üd­vözölte a vendégeket, egy­ben megköszönte a megyei tanács elnökének is, hogy szerint az elmúlt időszak­ban a jogalkalmazók részé­ről kirívóan súlyos vissza­élés nem fordult elő. Majd szólt a konkrét vizsgálatok tapasztalatairól, a tanácsok megélénkülő jogszabályalko­tó tevékenységéről. Dr. Lukács Tibor a bűnö­zés alakulásával kapcsolat­ban elmondta: növekedése egyre veszélyesebbé válik. Az első háromnegyed évben 152 ezer bűncselekmény vált ismertté, 6 ez lényegesen több a tavalyinál. Megyénkben nyolcezer, Kaposváron és környékén kétezer volt a bűncselekmé­nyek száma. Minden adat, sajnos, rekord. S rendkívül erőteljes a bűncselekmények számának növekedése. Hosz- 6zú évek tapasztalata, hogy az év végén erőteljesebb a bűnözés. A korábbi évekhez hasonlóan most is bűnügyi fertőz öttségről kell számot adni. A helyzet egyre rosszab­bodik — a bűnüldöző ható­ságok, különösen a rendőr­ség nagy erőfeszítései elle­nére. Sajnálatos tény, de te­rületünk bűnügyileg fertő­zött. A bűnözés szerkezetét évek óita a vagyon elleni bűncse­lekmények határozzák meg. helyet biztosított a rendez­vénynek s vacsorával ven­dégelte meg a rászorulókat. Az est végén a résztvevő­ket a Tempo taxi díjtalanul szállította haza. Az egyéb tendenciák is igen kedvezőtlenek. A megye- székhelyen is megjelent egy minőségileg új bűnözési for­ma, a szervezett bűnözés. Fokozódott a brutalitás és az erőszak is. A rablások száma sem csökkent. Az el­követés módja egyre gát­lástalanabb, hiszen akár vi­lágos nappal is kirabolnak kereskedelmi egységeket. Gyakoriak a környezetkáro­sító vandál rongálások, te­metői emlékkövek ledönté­se, kriptafeltörések stb. Elszaporodtak a deviza­bűncselekmények. Nő a visz- szaesők, a többszörösen visz- szaesők és a gyermekkorú — 14 éven aluli — elköve­tőik száma. Sajnos, a nagy erőfeszítések sem vezetnek eredményre. Erről1 szóltak a tanácstagok és a város rend­őrkapitánya is. E korántsem szívderítő napirendet követően a tes­tület Kaposvár város dísz­polgára címet dr. Horn Pé­ternek és Zákányi Zsoltnak ítélte. A város lakosságának vé­leményét is figyelembe véve döntött a tanács, így a je­lenlegi helyett a város régi történelmi címerét használ­ják majd. (Lengyel) VISSZHANG Nem sorsolták ki a palesztinok ajándékát Adámné Fábri Lili megyei úttörőelnök néhány észre­vételt fűzött a lap december I8-i számában a Karácsonyi előzetes — Csibészkesorsolás címmel közölt íráshoz. A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ január 16-i Karácsonyi előzetes elnevezésű gyermek- programjának szervezője, lebonyolítója és finanszírozója a Kilián városi művelődési központ volt és nem a So­mogy Megyei Úttörőelnökség. Ezért a színvonalas prog­ramért járó elismerés a művelődési központ dolgozóit il­leti meg. Ugyanakkor volt az épületben a megyei és kaposvári úttörőelnökség által szeptemberben útjára indított Csi­bészke sorsjegyakció 491 nyereményének sorsolása. A két esemény egy ponton találkozott: a tizenöt főnye­reményt a műsor Télapója sorsolta ki a gyermekközönség előtt. Adámné Fábri Lili a levélben megállapította: „Kéré­sünkkel ellentétesen a palesztin táncosok által felaján­lott ajándékokat tételesen felsorolja a cikk. Ez ugyan pontos, mégis kifogásoljuk, azért kértük az újságírót, hogy tekintsen el az információ közlésétől, mert a Kilián György művelődési központ és az úttörőszövetség kép­viselői úgy döntöttek, hogy sem karácsonyi, sem más gyermekrendezvényükön semmilyen — se külföldi, se magyar — politikai párt vagy szervezet propaganda­anyagait gyerekek körében nem népszerűsítik, főleg ajándékként nem osztogatják. A palesztinok ajándékát tehát nem sorsoltuk ki, jelenleg a Somogy Megyei Út­törőelnökségen található meg hiánytalanul”. Ülést tartott Kaposvár tanácsa Napirenden a törvényesség Díszpolgárok — Igen a régi címerre A végjáték is tétre megy (Munkatársunk telefonje­lentése.) A 450. számú országgyű­lési határozat egy korsza­kot zárt le, jóllehet a mű nem végeztetett be, s még a (törvény)alkotó sem pihen­het ... Ez a parlament a korábbiakkal össze sem hasonlítható színvonalú munkát végezve a reformok útjára vezette az országot, s ezzel betöltötte történel­mi szerepét. Abban min­denki egyetért, hogy a bé­kés politikai átmenet fölté­tele a választások mielőbbi megtartása. Abban már ne­hezebben született egyetér­tés, hogy a jelenlegi ország- gyűlés milyen módon adja át a stafétabotot. Mikor Bánffy György budapesti képviselő novemberben ne­vezetes indítványát tette, úgy érezhette: nem szelet, hanem mindjárt vihart vet. Az égiháború azonban el­maradt, s a parlament de­cemberi önfeloszlatásából a „mandátum lerövidítése” lett. — Szándékom, amely egy­beesett az MDF-ével, az volt, hogy márciusban ke­rüljön sor a választásokra — mondta Bánffy György. — Indítványomat kezdet­ben óriási ellenállás fogad­ta, azóta azonban a képvi­selőcsoportok és a különbö­ző szerveződések is meg­emésztették, s már elfogad­ják a választások halasztha­tatlanságát. Mégis: képvi­selői önérzetüket sértette az egyébként az alkotmány­ban is szereplő önfeloszlató módozat, s arra hivatkoztak, hogy így a választásokig létrejövő „ügyvezető parla­menti” státusz elbizonytala­nítaná a honatyákat, egy­fajta „van is Országgyűlés, meg nincs is” helyzetet hoz­na. Több egyeztető tárgya­lás után jutottunk arra a megállapodásra, hogy a par­lament rövidítse le mondá- tumát, ám márciusig teljes jogkörrel végezze munkáját, Ügy, hogy közben az ideig­lenes köztársasági elnök írja ki a válaszitásokat. Vé­gül' is a formát mellékesnek tartom, a lényeg az, hogy véget kell vetni ennek az átmeneti állapotnak. A kor­mány mostanában gyakran hangoztatja, hogy az IMF- megállapodáshoz milyen gazdasági követelmények­nek kell megfelelni. Sze­rintem az IMF már attól is biztonságosabbnak látná kölcsöneinek megtérülését, ha ezt az országot a nép ál­tal megválasztott parlament s az ezáltal kijelölt új kor­mány vezetné. — Valóban csak a képvi­selői önérzetet megnyugtató tapintat áll az önfeloszlatást felváltó mandátumlerövi­dítés mögött? — kérdeztük dr. Soltész Istvánt, a parla­ment főtitkárárát. — A parlament mandá­tuma háromféleképpen szűnhet meg. Vagy úgy, hogy letelik megbízatási ideje, s mód van arra, hogy feloszlassa a köztársasági elnök, aki azonban ezt csak igen kivételes és valószínűt­len esetben teheti meg. El­képzelhetetlen például — ez az egyik föltétel —, hogy a kormánytól egy éven belül négyszer vonják meg a bi­zalmat. A harmadik mód, hogy önmaga mondja ki feloszlását. Az idő előtti vá­lasztások kiírása érdekében most is ez történik. — Csakhogy az eredeti indítványtól eltérve, nem itt és most... — Ennek a kérdésnek csak politikai tétje van. Ha azonnali hatállyal oszlatná fel magát a parlament, s csak ügyvivői minőségben működne a választásokig, sarkalatos törvényeket már nem alkothatna. Ha viszont a feloszlatást későbbi idő­pontra teszi, jogi szempont­ból semmi sem korlátozza a munkáját. Más kérdés, hogy ez esetben még a po­litikai bölcsesség és ön­mérséklet korlátozná a parlamentet abban, hogy mit vállalhat föil. A mostani „késleltetett” megoldás mellett szólt az is, hogy a közvélemény számára alig lett volna érthető, hogy egy önmaga feloszlását kimon­dó parlament miért műkö­dik tovább. Végiül is ahhoz, hogy Szűrös Mátyás kihir­dethesse a választások nap­ját, a parlamentnek ki kell mondania feloszlását. Ám ennek ténylegesen nem kell azonnal bekövetkeznie. — A képviselőcsoport-ülé­sek időszakában e megfon­tolások és lehetőségek még nem voltak ismertek? Hi­szen két hete a somogyi képviselőcsoport is a decem­beri önfeloszlatás mellett foglalt állást. — E lehetőségek szere­pelnek az alkotmányban, így vélhetően csak a képvi­selők nem gondoltak erre. Az önfeloszlatás elhatáro­zott módon való kimondása sem okozott volna változást jogi értelemben a parlament életében, viszont óriási po­litikai tehertételt jelentett volna. Egy deklaráltan vég­napjait élő parlament kép­viselőinek felelősségérzete, elkötelezettsége, lélektani helyzete egészen más. — Véleménye szerint me­lyek azok a törvénykezési feladatok, amelyeket már­ciusig még el kell végeznie ennek a parlamentnek? — Még a választások előtt feltétlenül szükség van új sajtótörvényre. Ha­sonlóképp néhány olyan gazdasági jellegű törvényre is, amelyek az ország mű­ködőképességét fenntartják és az elkezdett folyamato­kat továbbviszik. Ilyen az egyéni vállalkozás szabadsá­gát bővítő vagy a jegy­bankról szóló törvényjavas­lat. A vagyonalap és az ál­lami vagyon védelmének ügye sem tűr halasztást, hi­szen a téma máris kiélezett viták gyújtópontjában áll. Egyre-másra jelennek meg például indítványok, hogy föl kellene függeszteni az átalakulási törvényt és a földtörvényt, mert kiskapu­kat ad a nemzeti vagyon kiárusításához... Szóval eb­be a most „zavaros” pohár­ba is tiszta vizet kell ön­teni. — Miért épp március 16-a lesz az önfeloszlatás határ­napja? — Mert nyilvánvaló, hogy ezt követően a parlament már semmiféle tevékenysé­get nem kíván végezni. Le­het azonban még számolni azzal, hogy március 15-én tart egy utolsó ünnepi ülést. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents