Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

-Ö [ XLV. évfolyam, 232. szám '* ,.jv.- | > "•>, I || jggH C\(ß2ILJW 1989.'december 21., csütörtök „Magán”-tájvédelem 180 hektáron (4. oldal) Karácsonyi muzsika (5. oldal) Világszerte tiltakoznak a temesvári vérengzés miatt „Elég a cinkosságból Románia vérszomjas őrültjével” és „Szabadságot Romániának!” — olvasható többek között a transzparenseken december 19-én, amikor tüntetéssel til­takoztak Géniben a temesvári népi megmozdulás vérbe- fojtása miatt A romániai események, a temesvári véres tragédia til­takozások özönét indította el Magyarországon. Pártok, tö­megszervezetek, szövetsé­gek, érdekképviseleti, egy­házi szervezetek fogalmazták meg szerdán elítélő, tiltako­zó állásfoglalásukat, felhívá­sukat. A Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fó­rum, a Magyar Szociálde­mokrata Párt, a Fidesz, a Szabad Demokraták Szö­vetsége és a Magyar Hel­sinki Bizottság közös fel­szólítással fordult a magyar miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez. Ebben kérik a magyar kormányt, hogy javasolja a helsinki egyezményt aláíró vala­mennyi ország kormányá­nak: lépjenek fel egysége­sen a további vérontás, a fenyegető polgárháború megakadályozásáért. A dik­tatúrával szemben a diplo­máciai tiltakozás nem ele­gendő. Határozottabb lépé­sekre ván szükség. Az alá­író országok kormányainak ajánlja megfontolásra a magyar kormány: a keres­kedelmi egyezmények fel­függesztését, a román áruk bojkottját, a Romániába irányuló áruszállítások le­állítását — a nélkülözhe­tetlen közszükségleti cik­kek és gyógyszerek kivételé­vel —, a diplomáciai kap­csolatok alacsonyabb szint­re helyezését, végül kérje a Biztonsági Tanácsot, hogy ítélje el a román kormány terrorját, amely súlyosan fe­nyegeti az európai békét. A Magyar Demokrata Fó­rum megrendülve gyászol­ja a Ceausescu-rendszer ál­dozatait. Felhívjuk a hatá­rainkon belül és kívül élő magyarságot, hogy együttér­zésünk jeléül december 21- én, csütörtökön tegyen gyásziobogótt a házak és a középületek homlokzatára. Déli 13.00 órakor a falvak­ban és városokban kondul- janak meg a harangok, szó­laljanak meg a járművek kürtjei és egyperces néma megállással tiltakozzunk Ceausescu elnyomó dikta • túrája ellen. A Magyar Szocialista Párt Országos Elnöksége és par­lamenti csoportja rendkívü­li aggodalommal veszi tu­domásul, hogy Romániában hosszú ideje semmibe ve­(Folytatás a 2. oldalon.) Gyászlobogó az Országházon Elfogadták a lakásprogramot Szenvedélyes vita a költségvetésről A sorsdöntő gazdasági kérdéseket tár­gyaló T. Ház tegnapi ülésén első helyre kerültek a Romániában zajló döbbenetes események. A képviselők egyperces néma felállással, kegyelettel emlékeztek meg a román diktatúra áldozatairól. Amint az várható volt, az Országgyűlés végül elfogadta a lakásreformot. Dr. Vida Kocsárd somogyi képviselő szavain felbuz­dulva az MSZP élnöke is támogatta a kor­mányt. Az új indítvány havi 300—600 fo­rint többletterhet jelent a közepes jöve­delmű családoknak. A lakbérek átlagosan 35 százalékkal emelkednek. Szenvedélyes vita, kisebb kiegészítések, módosítások jellemezték a krízisköltségve­tés vitáját a T. Házban. A képviselők el­ismerték, hogy legfontosabb cél a gazdaság működőképességének megőrzése, a csőd el­kerülése. A képviselőket elsősorban az ve­zette, hgoy szembe kell nézniük a realitá­sokkal. Ez persze nem gátolta azt, hogy többen megfogalmazzák a kétségeiket. Egyik-másik honatya még az adatok hite­lességét is megkérdőjelezte. A T. Ház ma dönt a költségvetési tör­vénytervezetről. Szerdán reggel 9 órakor folytatódott az Országgyűlés decemberi ülésszaka. A harmadik munkanapon el­sőként Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke kért szót. „Lélegzetvisszafojtva és iszonyatos döbbenettel fi­gyeljük napot óta a Romá­niában zajló eseményeket” — kezdte beszédét a kor­mányfő. Arra kérte a Házat, hogy egyperces néma felál­lással, kegyelettel emlékez­zenek meg a diktatúra ma­gyar, román, német és más nemzetiségű áldozatairól, s tűzzék ki a gyászlobogót a Parlament homlokzatára. A képviselők a padsorok­ban felállva fejezték ki szolidaritásukat a Ceauses- cu-diktatúra elnyomottjai­val. Bírálat a mozdony­vezetők sztrájkjáról A kormányfő ezután egy napi aktualitással, a moz­donyvezetők szerda regge­li figyelmeztető munka­beszüntetésével foglalko­zott. — Mi lenne akkor, ha a tanítók, a mentősök, az elektromos művek dolgozói, a bányászok, vagy más ágak dolgozói az érdekérvényesí­tés olyan eszközeit vá­lasztják, amelyekkel más ré­tegeknek ártanak? Ha ez a folyamat beindul, akkor fo­kozatosan szétveri a társa­dalmat. Itt már régen nem a kormány sorsáról van szó, hanem az országéról. Óvok mindenkit attól, hogy erre (Folytatás a 2. oldalon.) A képviselő emlékei Első lépés volt a demokrácia felé Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés megBltakulásának 45. év- fordulója alkalmából' szer­vezett tegnap este megem­lékezést az MSZP kaposvári irodája. Az est vendége dr. Kanyar József, az Ideigle­nes Nemzetgyűlés képvise­lője volt, aki a résztvevők előtt képviselői igazolványá­val „igazolta magiát”. — Az Ideiglenes Nemzet- gyűlés megalakulása Debre­cenben Magyarországi első lépése volt a demokrácia fielé. Ma visszatekintve kár, hogy ezt nem követte a má­sodik, következő lépés — mondta az előadó. Visszaemlékezve a magyar nemzet újjászületésének e bölcsőjére, megrohanják az embert emlékei és élményei. Am e pillanatban a legszo­morúbb az, hogy amikor 1984-toem, 40 év után össze­jöttek az Ideiglenes Nem­zetgyűlés képviselői, jóval több mint 200 képviselőből már csak ötvemen éltünk — mondta Kanyar József. Látszott a szemén, a mo­solyán hogyan került újra az akkori élmények hatása alá. Osillogó tekintete árul­kodott legbensőbb érzéseiről, amikor a pártok nagy szó­nokairól, jeles képviselőiről beszélt. Mint mondta: Erdei Ferenc, Bibó István, a ma­gyar államigazgatás legki­válóbb ja i és mindenekelőtt Illyés Gyula tette rá a Leg­nagyobb hatást. — Szép emlékek fűznek a nemzetgyűlésiben. Ez talán abból is adódik, hogy ek­kor került a parlamentbe Illyés Gyula is — mondta az előadó, s mélyen átélve személyes élményeit, beszélt a parasztpárt tevékenységé­ről, vezetőinek egyéniségé­ről, kvalitásairól. És saját kötődéséről. Nem feledve, hogy az akkori időszak ta­nulságait, tapasztalatait még a következő időszakban kell mélyebben feldolgozni. L. J. Sztrájk a vasúton Tegnap reggel öt órakor a kaposvári vasútállomáson is elhagyták a mozdonyokat a vezetők. Az alapjáraton dübörgő dízelek csak a szük­séges világítást és fűtést biztosították az egyórás fi­gyelmeztető sztrájk idején-. Az utasok egy része ugyan tudott az előző esti híradá­sokiból a demonstrációról, de a többség értetlenül szem­lélte az eseményeket. A forgalmi szolgálattevő irodáiból érkező informá­ciókról, a sztrájkoló moz­donyvezetőik véleményéről a 3. oldalon tudósítunk. Negyvennégy, huszonegyediké A képzeletnek kell segítenie abban, ha az ember felidéz egy napot, amely még őelőtte — avagy generá­ciója ellőtt — volt. Mégis. Volt az napi Apáink élték meg koromban, lőporfüstben, kétségek között. Frontokról frontokra terelve, bajtársat temetve, tábori postára várva élte meg — aki megélhette. Lássuk a történelem tényeit! Már 1944. december 13- tód a felszabadult országrész 45 helységében — hét nap alatt! — 230 képviselőt választottak az Ideiglenes Nem­zetgyűlésbe. Gondoljuk meg — hogyan lehetett? Mert eközben mozogtak, megálltak és megint mozog­tak a frontok, de Debrecenben (,kikötő” Lett megint a református szellemű tiszántúli .polisz”) zászlót bontott már december 15-én a Polgári Demokrata Párt, aztán ugyanott megalakult a Független Kisgazda Párt ideig­lenes országos vezetősége is... •Másnap, december 16-án német ellentámadás indult az Ajrdenmefcben („A halál ötven órája"); a 2. és 3. Uk­rán Front' pedig megkezdte a Budapestet körülzáró tá­madást. Ha a tények és „száraz" adatok érdekelnék a továb­biakban az olvasót — javaslom, üsse fel például, a Ma­gyarország történeti kronológiája című Akadémiai ki­adványok ILI. kötetének utolsó és IV. kötetének legelső lapjait. Ebből megtudhatja, hogy harcoltak a katonák és azt is, hogy az írók mit írtak és mit jelentettek meg akkoriban. Meg azt is, hogy azok, alkik az addigra felszabadult országot már országnak érezték, azt akarták, hogy ne csak az élethez legyen közük, de a köznek is legyen új élete! December 21-én a református kollégium oratóriumá­ban ünnepi külsőségek között ülitek össze nemzetgyűlést tartam. Egy nap múltán az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az ideiglenes kormányt, melynek elnöke ama dálnoki Miklós Béla lett (pártonkívüli), tagjai kö­zött volt Nagy Imre a Magyar Kommunista Párt, Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt képviseletében. Többek között. Ennyi a tényszerű história. Történelem, amelyből érettségi tétel is felállítható... Fényes napok voltak — lehettek — azok Debrecen­ben! Miközben az ország még mindig stratégiai elgon­dolások, harcászati-hadműveleti tervek terepasztalául szolgált. Apáink zöme — pedig —" bőrén érezve negyvennégy telét — araszolt még- az életéért hol hátra, hol előre, gondolva eközben a közelgő karácsonyra is, s óvita éle­tét, ha tehette, noha tarkölattüzek űzték messzire a bet­lehemi csillag jáiribor fényét... Vonatok indultak még velük, vonatok vártak még ráj-uik, s ők meghúzódtak a félelem és a bizonytalanság sokszor tépázott árkaiban. Bizony, miattuk is gondolok tisztelettel azokra a Debrecenben összeülő honatyákra, mert a bombatölesé- res-<fagyos föld rögein állva egy még vérző ország pul­zusát tudták értelemmel' kitapintani, s a Nagyerdő akna­szaggatta fái fölött volt szemük a pirkadat észrevéte­lére. Pedig a hadak útjain ide-oda kóborolt még a sokat hajszolt véletlen szerencse. De nem feledhettük azok sem, akiknek szájára büsz­ke dlalokat röptéitek korábban, 9 akik akkor már va­cogva, a megjósolt győzelem helyett, zsugorodott remé­nyek között vonultak vissza, miiközben szomorúbb lett a hadiének és kifosztottá az ifjúság sók édes éve. Ok aligha tudhatták akkor, harcban a Tiszánál, majd a Dunánál, hogy mi történt pontosan Debrecen városá­ban 21-én, s talán azt sem, hogy van-e még egyáltalán Debrecen városa. Apáink sebesültek, éhesek — és fiatalok — voltak. S tudtak utána újra építeni. Családot is, országot is. Te­hát vagyunk-. így, ha nem is mélyenszántó, de kézenfekvő tanul­ság az, hogy ugyan részvételük nélkül, de néma jóváha­gyásukkal és érdekükben határozott az ideiglenes kor­mány a fegyverszünetről 23-án. Kórt békességet, amely egy alig kiszámítható karácsony előttben fogant, lehe­tőségei a kormos glória fényében voltak csak kivehetők. Az élethez ez kellett, túl a Tiszán, majd túl a Dunán is. Bár aznap még, 23-én, a rögtönítélő nyilas hadbíró­ság halálra ítélte Bajcsy-Zsd'linszky Endrét. ' ’ T. T. Az MDF felhívása országos gyászra

Next

/
Thumbnails
Contents