Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

1989. december 20., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 Kérdéseinkre válaszol: Ádámné Fábri Lili megyei úttörőelnök A jövő a felnövekvő nemzedéké? A SZABADI ANGYALKÁK ESETE ETUS NÉNIVEL Üröm vegyült 110 ovis örömébe Kié a holnap? Pluralizálódó társadalmunk legújabbkeletű politikai erői mind-mind a holnap, a jövő zászlaja alatt fogalmazzák meg tö­rekvéseiket. Napjainkban a politika újfent uralma alá hajtja az egész társadalmat. Sokszor bizony úgy tetszik, hogy a politikai csatákban a felek éppen a jövő való­ságos képviselőiről, a gyer­mekekről1, a felnövekvő ge­neráció érdekeiről feledkez­nek meg. A gyermekek is egyre inkább érzik, hogy nem kapnak megfelelő tö­rődést. E helyzetben hívta össze a Magyar Ű ttör ők Szövet­sége november 24—26-ra Zánkára a X. országos úttö- rővezetői konferenciát. So­mogy megyét 17 küldött képviselte. A konferenciáról és az úttörőmozgalom helyi, me­gyei megújulásának lehető­ségeiről beszélgettünk Ádám­né FábH Lili megyei úttö­rőelnökkel. — Hogyan készültek fel az országos konferenciára? — Először is: akik a me­gyét képviselték, őket a ko­rábbi gyakorlattól eltérően nem a megyei. elnökség, ha­nem a városi uttörővezetők választották meg. A városi kiül d ö ttv á las zt ó értekezlete­ken az. előzetesem rendelke­zésre álló vitaanyagokról is véleményt mondtak, az út­törővezetők. Ugyan nem kö­tött mandátummal, ám az értekezleteken elhangzott véleményeket ismerve men­tünk el a konferenciára. — Mi jellemezte a kon­ferencia munkáját? — E három nap bővelke­dett eseményekben. Tagad­hatatlan: a viták nem vol­tak mentesek a feszültsé­gektől, az indulatoktól, ám nagyon komoly munka folyt. Fontos dokumentumokat fo­gadtunk el. Ezek közül mindenekelőtt a Mit akar a Magyar Úttörők Szövetsége című programnyilatkozatot kelt megemlíteni. Ez a prog­ram rögzíti a más módon gondolkodó, megújuló szö­vetség feladatait. — Melyek e program sa­rokpontjai? — Megfogalmaztuk, hogy a szövetség az úttörőközös­ségek hálózatából épül föl a gyermekek, az őket segítő fiatalok és felnőttek szán­déka szerint. A közösségek demokratikus, önkormány­zati elven működnek. Fon­tos alapelv, hogy az úttörő­A kagylót két napja, a sapkát aznap kapta a lánya. Mindkettőnek ugrándozva örült; a tanár elfordult, nézett kifele az ablakon. Minden ostobaság­nak így örül a lánya, sem­mihez nincs érzéke viszont, ami tudomány, realitás. Ha nem ugyanabba az iskolába járna, ahol ő tanít, régen megbukott volna matemati­kából. Milyen szégyen lesz, ha pont az ö osztályába ke­rül hetedikben, ő kiteszi a lelkét, úgy beszél az elektro­nokról, Beáta nyilván a pad alatt gyönyörködik valami ostoba játékban. Az anyjától örökölhette az ócskaságok szeretetét. Visszafordult. A gyerek már megint a kagy­lót hallgatta. — Zúg — mondta elragadtatva Beáta. — Én tudnék mit mondám neki, ha. megkérdezné, mit hallgatózom. Neki? Kinek? Már megmagyarázta, hogy a kagylóban nincs senki, semmi; elmondta, miért zúg. Hát képtelen felfogni? Azonnal elővenni a példákat, gyakoroljon, elege van be­lőle, letenni azt a kagylót, azt mondta, azonnal, nem mindjárt. Beáta indult. közösség minden ügyében és tevékenységében öntevéke­nyen, önigazgató módon, ön- kormányzati elven műkö­dik. 1 — Megfogalmaztak új hat és tizenkét pontot? — Ez megszűnt. Tehát nincs 6 és nincs 12 pont. Az adott közösség szabja meg önmaga számára a követel­ményeket. Az egyének és közösségek önállóak, ma­guknak törvényt szabók, a jogok és kötelességek gya­korlásában egyenrangúak. — Mit képvisel az úttörő­szövetség? — A felnövekvő nemze­dék számára megfelelő élet­teret és perspektívát köve­telünk a társadalmi, átala­kulás folyamatában. Megfo­galmaztuk azt is, hogy az eddigi hagyományokból mit vállalunk és mi az, amitől elhatároljuk magunkat. Pél­dául nem vállaljuk a kö­zösségek valódi értékeit el­fedő, formális elemekre szo­rítkozó eddigi gyakorlatot, formális közösségekbe kény­szerítő magatartást, az ön­célú, üres programokat. Nem vállaljuk, hogy a gyermek- korosztály egyedüli, kizáró­lagos képviselői legyünk. — Akkor mi az, amit vál­lalnak? — Azt, hogy úttörőközös­ségeink a gyermekekért van­nak, csak a gyerekek tettei éltetik. Hogy a gyerekek és az őket segítő fiatalok és felnőttek csak azért csatla­koznak a közösségekhez, hogy ebben örömüket lel­jék, ismerjék és becsüljék megi értékeiket. Vállaljuk élkötelezettségünket az ál­talános emberi értékek mel­lett, valamint — lehet, hogy csak nagy szavaknak tet­szenek, ám mégis — a sza­badság, a szolidaritás, az egyenlőség, a béke és a né­pek közötti barátság érté­A tanár zavartan nézett utána, talán túl erős volt, neki is annyiszor parancsolt az apja. Nem tehet más­képp; Beáta, ha rajta múl­na, egyáltalán nem tanulna, hát így el fog kallódni! Ezt sose mondja neki, mert Beá­ta el lenne ragadtatva a szótól. „Kallódás” — suttog­ná maga elé, és hallgatná boldogan a szót többször is A sapkát is ő vette neki, va­lami érthetetlen szánalom­ból, olyan fekete-fehér volt Beáta a többi gyerek között. A gyerek akkor se papagáj, ha kislány, ő sose öltöztette tar­kán. Télikabátot is feketét kapott, az praktikus; Beáta olyan hamar bepiszkítja a ruháit. A sapka piros volt, kék, narancsszínű és sárga. Beáta előrefutott, visszane­vetett rá. Mit hisz, kapott egy tarka sapkát, máris fe­gyelmezetlen lehet újra? Beáta, azonnal megállni! Beáta nevetett, és újra elfu­tott, kénytelen volt ő is To­kéit. Vállaljuk a helyi Úttö­rőcsapatok pozitív hagyo­mányait is. — Milyen kapcsolatok ki­építésére törekednek a tár­sadalom más szervezetei­vel? — önálló gyermekmozga­lommá kívánunk válni. Nem akarunk a pártok politikai küzdelmeinek terepe lénni. Együttműködünk mindazok­kal és támogatunk minden olyan kezdeményezést, akik és amelyek a gyermekek érdekeit, helyzetük javítá­sát szolgálják. Fontos szö­vetségesünknek tekintjük a családot. — Milyen helyi-megyei teendők állnak a mozgalom előtt? ' — Mindenekelőtt a rövid távú teendőket gondoltuk át. Az első és legfontosabb, hogy a tagság, amely az új dokumentumok alapján egy­séges — tehát nincs külön gyerek, ifi és felnőtt tagság — ismerje meg az elfoga­dott dokumentumokat. Mód­juk és lehetőségük legyen eldönteni, hogy vállalják-e az új törekvéseket és akar­nak-e a továbbiakban is a szövetség tagjai lenni. Alul­ról építkező szervezet sze­retnénk lenni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a . volt úttörőcsapatok hozzák létre először saját közösségeiket. Hogy e közösséget őrsnek, rajnak vagy valami másnak fogják-e nevezni, ez már az adott közösség joga. Ezt a munkát március 15-ig sze­retnénk elvégezni a megyé­ben. A megalakult közössé­geknek kell dönteniük arról is — lehetőleg a tanév vé­géig —, hogy milyen módon kívánnak a jövőben együtt dolgozni. Azaz kikkel akar­nak szövetségre lépni. Akár városi, akár azonos érdek­lődési körű csoportok is szerveződhetnek. Ha létrejön a területi szövetségek hálózata, akkor ezek döntenek arról is, hogy kívánnak-e megyei fórumot működtetni, illetve milyen feladatokra hozzák azt lét­re. A megyeszintig való szövetkezés tehát várhatóan a jövő év őszére alakul ki. A konferencia középpont­jában a gyermekek álltak. Valóban az' ő érdekük volt az elsődleges. Kívánatos, hogy a gyakorlati munká­ban is így legyen! — Köszönöm a beszélge­tést. hanni; a forgalom ma, ka­rácsony előtt nagy, minden­féle emberek járnak az ut­cán, és az autók... Nincs sehol. Elbújt vala­melyik üzletben, azt hiszi, ha tarka holmit kapott az előbb, most mindent meg­vesz neki. Hogyisne! Ezen­túl minden délután leülteti, és elkezdik tanulni a ké­miát, ne hozzon rá külön szégyent pár év múlva. Ho­vá tűnt ez a gyerek? Beátát sokan állták kö­rül. Az orvos azt mondta, nincs nagy baj, agyrázkó­dás, kéztörés, ünnepre ta­lán haza is engedik. NH3 — gondolta a tanár, utoljára attól csípődött a szeme. A kezébe adták a tarka sapkát, és az út szélén még hevert valami. Hát ide is elhozta a kagylót, pedig megtiltotta. Az ugrálást is . megtiltotta, mégis úgy esett le ezen a hosszú lépcsőso­ron. Fegyelmezetlen volt megint. Ugrált, megbotlott, A balatonszabadi napközi otthonos óvoda falai közé tegnap angyalkák költöztek. Homlokukon ezüstcsillaggal vigyázták a subás, kucsmás pásztorok útját, akik a nyá­jat örzsére bízva a faluba indultak: gazdához, gazda- asszonyhoz — köszönteni karácsony ünnepét. Az óvo­da nagycsoportosai ked­veskedtek betlehemes és pásztorjátékkal a falu idős lakóinak. — Régi hagyomány, hogy a Mikulást az idősek klubjá­ban, a karácsonyt az óvodá­ban ünnepeljük. Együtt Sza­badi legidősebb és legifjabb lakói — mesélte Jakab Já­nosáé vezető óvónő.’ — A gyerekek az idén maguk ké­szítette mézeskaláccsal fo­gadták vendégeiket. A jel­mezeket a szülők varrták, mint ahogy az ő segítségük­„Azok a boldog szép na­pok ...” — szólt a Beatrice együttes (egyik) legnépsze­rűbb Slágere. Hát igen, azok a boldog szép napok nem­rég Kaposvárra is beköszön­tőitek ... Már kora délután érkez­tek az ország különböző ré­szeiből a legelszántabb Ri- ce-rajongók. Délután négy óra felé homályos tekintetű, szegecsekkel kivert bör- dzsakis fiatalok szólítanak meg a sportcsarnoknál. — Hé, öreg! Hol lesz a Rice-koncert? tessék, kórházat lát belül­ről. Hazafelé már sötétedett, fényesek voltak az utcák mind, hullt végre egy kevés hó is. Beáta ilyesminek js szokott örülni. Otthon égett még a tűz, a tanár leült, fi­gyelte a lángokat. A kagylót kirakta az asztalra. Értetle­nül nézte, aztán kipróbálta, hogyan zúg. „Én tudnék mit mondani neki, ha megkér­dezné, mit hallgatózom’’ — mondta nemrég Beáta. Tud­na mit mondani ennek a semminek. És ő? Csak vala­mi képletről beszélne neki, új kémiai eljárásról. Beáta semmit sem ért belőle, az atomot se, amikor meg ta­lán mégis felfogná, megijed attól, hogy ilyen is van. Nem figyel rá, nem tanul, mesél magának, köveket gyűjt — Bea. Hogy lehet ezt a ne­vet becézni? Annak idején azért választotta neki, mert olyan komoly név volt, olyan nem édeskés, és ha már Iá­kel jutott sok szép játék is a karácsonyfa alá. Az idős (?) nénik mesék­kel és vidám történetekkel szórakoztatták a kerek szem­mel figyelő apró hallgatósá­got. A legnagyobb vidámsá. got, kacagást Etus néni — Borsos Józsefné — tréfás mondókéi keltették az apró­ságok körében. Meglepetést is hoztak magukkal a láda­fiában : hónapok munkájá­val készített, szépen és igé­nyesen varrt babák, állatfi­gurák várták, hogy életre keltsék őket játékos kezek. A gyerekek talán már ta­valy karácsony óta készültek a tegnapi ünnepre. Minden­ki kapott kisebb-nagyobb szerepet, mindenki örült a tapsnak, és magáénak érez­hette a sikert. A legügye­sebbnek most Gyöngyösi — El vagy tévedve, ba­rátom. Az ifi házban lesz, nem itt. — Ne szórakozz... Ez nem az ifiház? (E rövid diskurzus alatt elhangzó különböző kísérő­szócskákat az olvasók szíves engedelmével most mellőz­zük.) A Rice-koncert kezdete előitt jó egy órával már ha- taillmas tömeg veszi körül a Kilián György Városi Mű­velődési Központot. Körbe­járnak a boros- és pálin/kás­nya van, ne gügyögjenek neki beceneveket. Most fek­szik a kórházban ez o be- cézhetetlen nevű gyerek. Voltaképpen nem történt semmi, Beáta sosem arra fi­gyelt, amire kellett volna, várható volt valami baleset, ő azért újra felveszi a ka­bátját, végigmegy — és gya­log fog menni — azon az úton, ez Bea kedvenc idő­szaka, és vesz neki egy tar­ka sálat is, viszi neki a gyü­mölcsöt, délelőtt vásárolt banánt is, narancsot is, és viszi a kagylóját is, és meg fogja kérdezni tőle, mit mondana neki (kinek? azt hiszi az ő magyarázata el­lenére is, hogy a kagylóban él valaki?), ha megkérdez­né, minek hallgatózott. Az ajtóból még vissza­fordult, megkereste Beáta gyakorlófüzetét meg a pél­dákat, és lelkiismeretesen becsomagolta a gyümölcs meg a kagyló mellé. Gondo­san megkötötte a sálját — gyűlölte a náthát —, és ki­lépett a hóba. Prekáczkó Ágnes Judit, Suták Éva, Illés Sza­bolcs és Kálmán András bi­zonyult. Csak akkor szomo-' rödnak el az ovisok, ha esZukbe jut: tegnapelőtt még állt a két, négy-öt méter magas ezüstfenyő is máso­dik otthonuk előtt. Tíz éve ültették a szülők — azért, hogy mindig szem előtt le­gyen a szeretet, a béke jel­képe. Ma két csonkot látni az óvoda kerítése mögött a falu főutcájáról: valaki derék- magasságban mindkét fe­nyőt levágta és hazavitte. Jakab Jánosné azt mondta: ha a fák kibírják, a he­lyükön maradnak örök fi­gyelmeztetésül. A tolvaj száztíz kisgyerek örömébe lopott keserűsé­get. üvegek. Két fiatal hátát a falnak támasztva alszik. — Messziről jöttek; a hosszú út alatt elfáradtak — magyarázzák a mellettük állók. — Lassan elkezdődik a koncert. Mind a 600 jegy gazdára talált; sokan re­kedtek kinn. Először az Ag- resszor elnevezésű helyi együttes melegíti be a kö­zönséget. Majd megjelenik a várva várt Nagy Feró és csapata. — Ri-ce, Ri-ce, Be-at-ri- ce! — kántálja a tömeg. „Támadás! 1—2—3!” — és a színpadon levő, negye­dik ikszhez közeledő (vagy azon már túllépő) család­apák megkezdik előadásu­kat. Több száz kéz lendül a magasba, és kezd üteme­sen mozogni a zene lüktető ütemére. Tizenhat rendező próbálja megfékezni a magából tel­jesen kivetkőzött, őrjöngő közönséget. Van dolguk bő­ven. Néhány perc, és meg­érkezik a rendőri erősítés. Ellső pillantásra nem sok józan embert lehet fölfe­dezni a közönség soraiban, A második — alaposabb — körülnézésre még annyit sem ... Szerettünk volna pár szót váltani Nagy Feróval a kon­cert után. „Jaj pont most?” — hördül1 föl és továbbsiet. No igen, az ezerszer el­átkozott „nemzet csótányá­ból” ma már ismert és ün­nepelt sztár lett. Lemezük jelent meg. Garázs címmel önálló műsora van a rádió­ban, könyvet ír(t), saját új­ságot szerkeszt. Egy kézle­gyintéssel (vagy még avval sem) intézi el a tollforgiartót. Sietve beszáll’ nyugati típu­sú autójába, és távozik ... Fenyő Gábor Lengyel János ■ ■ P ELŐTT (Czenc) A díszlet­tervező kiállítása Gáspár András díszlet- tervező, a Csiky Gergely Színház társulata tagjának munkáiból nyílt kiállítás Kaposváron a Németh Ist­ván fasorbeli Galéria esz­presszóban „Ez egy lármás rock and roll” A Beatrice Kaposváron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents