Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-20 / 301. szám
1989. december 20., szerda SOMOGYI NÉPLAP 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Békési László, Kemenes Ernő és Németh Miklós az ülésteremben (Folytatás a 2. oldalról.) valamint a lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetési törvényről szóló előterjesztés megvitatására. Kemenes Ernő, az OT elnöke bevezetőjében hangsúlyozta: a nyolcvanas évek végére a lakásrendszer csakúgy, mint a gazdasági rendszerünk több más területe, olyan válságba került, hogy átalakítása elkerülhetetlenné vált. A jelenlegi lakásrendszer szociálisan elfogadhatatlanul igazságtalan, s gazdaságilag sem tartható fenn. A kormány sokoldalúan és rendkívül sokféle reform- javaslatot mérlegelt. Javaslatának véglegesítésekor olyan kompromisszumokra törekedett, amely a lehetőségek figyelembevételével a legközelebb visz egy valóban működő piaci alapú lakásrendszer kialakításához. Ezzel egyenrangú célként szerepel, hogy az új rendszer a jelenlegihez képest igazságosabb, pozitívabb megoldásokat alkalmazzon elsősorban a lakásnélküliek és a társadalmilag rászoruló rétegek támogatására. Az OT elnöke elmondotta: ma több mint 200 ezer olyan városi, lakás nélküli család van, amelynek a jelenlegi rendszerben még kilátása sincs arra, hogy a következő évtizedben önálló otthonhoz jussanak. Hivatkozott arra, hogy ma az állami költségvetés kiadásainak mintegy 15—17 százalékát, több mint 80 milliárd forintot fordítja a lakásszektor támogatására, s annak is kétharmadát a lakással már rendelkező családok kapják, nagyrészt függetlenül pillanatnyi szociális és jövedelmi helyzetüktől. 50 százalékos lakbéremelés A kormány olyan lakbéremelési megoldásokéit szorgalmaz, amelyek igazodnak a lakás minőségéhez és a lakók szociális helyzetéhez. Nem kívánják emelni a komfort nélküli és a fél- komfortos lakások bérét, ám a kiemelt övezetekben lévő összkomfortos, jó minőségű lakások bére azonban az átlagot jóval meghaladva növekedne. Ugyanakkor a bérlők a család jövedelme, az eltartottak száma alapján differenciált támogatáshoz is juthatnak. A bérlakás- szektor átalakításának alap. vető eleme, hogy a központi lakbéremeléssel egyidejűleg a bérlőknek valóságos választási lehetőséget kínálnak. Dönthetnek abban, hogy a magasabb lakbért fizetik, vagy megvásárolják lakásuk tulajdonjogát, illetve bérlőközösségeket, szövetkezeteket alakítanak. A tulajdonviszonyok változásával párhuzamosan indokolt elkezdeni az ingatlankezelés mai szervezetének alapvető racionalizálását is. A kormányzat javaslata szerint a lakáshasználati díjak 1990. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően alacsonyabb lakbéremelést tart indokoltnak az illetéke- kes bizottság — mondotta Kemenes Ernő —,de ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem képződik elegendő fedezet a fiatal családok lakáshoz jutásához. A kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezéséről az OT elnöke indoklásként kifejtette, hogy az állami költségvetés az idén 42 milliárd forintot fordít kamattámogatásra. Ha nem változik meg a lakásgazdálkodási rendszer, ez az összeg több mint tíz- milliárd forinttal nő jövőre, ami évi 5—6 ezer új lakás értékének felel meg. A kormány teherátrende- zési javaslata nem a kamat- támogatás teljes összegének azonnali megszüntetését célozza — húzta alá Kemenes Ernő —, hanem csak azt, hogy 1990-ben a kamattámogatás összege ne haladja meg az idei 42 milliárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az országgyűlési bizottságok vitáin felmerült javaslatot, miszerint ne egységes, hanem a törlesztés összegéhez kötött, és ezáltal megfelelően differenciált kamatadót állapítsanak meg. Az állami kompenzáció kialakításánál figyelembe veszik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyerekesek, illetve az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek. Mindez a társadalom legrászorultabb rétegeinek — ez a teljes lakosság egy- harmadát jelenti — nem okoz többletterheket, ám az átlagjövedelmet meghaladók esetében — azaz a társadalom kétharmadánál — kétségtelenül növekednek a terhek mind a bérlakásban élők, mind a lakás- tulajdonosok körében. Kedvező eleme a rendszernek, hogy a lakás nélküli fiatalok 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutnak. A kormány nevében kérte a képviselők megértő támogatását. A bizottság csökkentést javasolt Nagyiroányi András az építési és közlekedési bizottság nevében véleményezte a lakásgazdálkodási koncepciót. Elmondta: a bizottsági viták során a testület tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kormánykoncepció tartalmaz ugyan elfogadható elemeket, de a jövő évi intézkedési javaslatok, elsősorban, a lakossági terhek nagymérvű növeke(Munkatársunk telefonje- lentése) A most folyó parlamenti ülésszak olyan, mint egy monstre Ember tragédiája- előadás, amelyben a kormány az Űr hangja, Lucifer dr. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára, míg a képviselők az edső emberpárt alakítják, akinek küzdve kell küzdeni és bízva bízni. — Ez a szereposztás nagyon viszonylagos, hiszen ebben a darabban mindany- nyian valamennyi szerepből kapunk — így dr.. Nagysándor, akit márkás felszólalásai nyomán kértünk beszélgetésre. — A mostani kiélezett helyzetben mit tehetnek az érdekképviseletek, amelyektől ia tömegek harcosságot várnak, miközben a dolgok úgy állnak, hogy nincs mód hathatós érdekérvényesítésre. Szó sincs például már itt nemzeti tortaezeletelés- ről, inkább csak a morzsák sepregetéséről. — Jogos a kérdés, mégsem akarom elhinni, hogy végzetes lenne a helyzet. Tény, hogy kicsi a torta és mindenki nagyobb szeletet akar. Ha mindenki a tál felé kapkod1, egyszer csak magja a tál: is összetörik. Jobb volna már azon gondolkodni, hogyan lehetne nagyobb tortát sütni. Látni kell, hogy a szakszervezetek álláspontja nem egyszerűen az elosztásra vonatkozik. Mi nem abból indulunk ki, dése miatt elfogadhatatlanok. A bizottság szükségesnek tartja a lakásgazdálkodási reform első lépéseként a bérlakásszektor átalakításának 1990. évi megkezdését. Egyben támogatja a kormánynak azt a javaslatát, hogy az állami bérlakások a jövő évben önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok 6aját hatáskörükben döntsék el a bérlakások értékesítésének ütemét, föltételeit. Az önkormányzati tulajdon bevezetésével egy időben az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási felügyelete azonnal szűnjön meg annak érdekében, hogy a vállalatok szolgáltató szervezetekké alakuljanak át. Ami a lakbéremelést illeti, a bizottság elfogadhatatlannak tartja a kormány javaslatát, s azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a lakbéremelés mértéke 1990. február 1-jétől átlagosan 35 százalék legyen. A laikbérhogy adjanak nagyobb béreket; ez a követelés csak egy következmény. Abból indulónk ki, hogy Magyar- országot a válságból nem lehet csak megszorító intézkedésekkel kivezetni. Ehelyett meg kell találni a legfőbb erőforrást, azt, hogy miként lehet a dolgozó embereket érdekeltté tenni. Ezért mondjuk, hogy keresetszabályozás helyett bérmegállapodásos rendszert kell1 működtetni, hogy fel kell gyorsítaná a tuladon- reformot, a dolgozói tulajdonlási formák bevezetését. Akik pedig munka nélkül maradnak, az ókról gondoskodni kell. Ez a szakszervezeti álláspont három sarokpontja, amely igenis adhat elmozdulási lehetőséget. — Az önök bérliberalizálási törekvésére a kormány vélhetően — finoman szólva — azt válaszolná, hogy nem időszerű most, amikor az összeomlás elkerülése a cél. — Ez a válasz a dolgok felszínes megközelítésére utal. Sajnos, vannak, akik a bérliberalizálást úgy fogják fel, mint vallatni nemzeti ajándékosztó intézményt, amely valamilyen pénzes- zsákból az ainra járók kezébe nyom egy összeget. Valójában a bérmegállapodás rendkívül szigorú, kötelezettségvállalásokat is követelő rendszer. A bérmegállapodásod mögött teljesítménykövetelmények vannak. Ez keményebb dolog, mint emelést differenciáltan célszerű végrehajtani úgy, hogy a komfort nélküli és fél- komfortos lakások bére ne változzon, a jobb minőségű lakásoké azonban az átlagosnál nagyobb mértékben nőjön. A lakbéremeléssel egy időben indokolt a kiemelt övezetekbe tartozó lakások lakbértöbbletének felső határát kétszeresére növelni. A bizottság indokoltnak tartja a kedvezményes kamatozású hitelek támogatásának fokozatos csökkentését, azonban egy olyan megoldást javasol, amely kisebb terheket jelentene a hiteladósoknak. A testület ajánlása szerint a 4 százaléknál alacsonyabb kamatozású hitelek adósainak február 1-jétől kellene adót fizetniük azzal, hogy az öt éven belül felvett kölcsönök adómentesek, a 6—10 éven belüli kölcsönök adója a törlesztőrésziét 50 százaléka, a 11 évnél régebbi kőt- csönök adója a havi törleszaz adóviselő képességhez kötött keresetszabályozás, mert ez utóbbinál a béremelésnek csak az a korlátja, hogy valaki mennyi nyereséget tud produkálni akár áremeléssel is. Belátható, hogy a nyereséghez kapcsolt keresetszabályozás nagyobb inflációsi nyomást jelent a gazdaságra, mint a teljesítményhez kötött bérmegállapodás. — Hozzászólása néhány kulcsgondolatát tolmácsoltam Kemenes Ernőnek, az Országos Tervhivatal elnökének. Ö úgy vélte, hogy egy SZOT-főtttkár dolga most a bírálat s hogy az ön helyében ő is ágálna a reálbérek csökkenése ellen. Hozzátette, hogy Nagy Sándor a kormány tagjaként kényszerülne számolni egyes realitásokkal, így azzal is, hogy a reálbérek csak a gazdaság teljesítményének függvényében alakulhatnak ... — Nem hinném, hogy egyszerűen csak játsszuk a szerepünket. Azt a kérdést kell föltenni, hogy önmagában a jövedelmek korlátozásától, a fogyasztás mérséklésétől várhatjuk-e a gazdaság teljesítményének növekedését. Meggyőződésem, hogy nem. Ha az elmúlt évek reálbér- csökkenését és a teljesítmények alakulását egy görbén ábrázolnánk, találhatunk egy különleges pontot. Egy darabig ugyanis a keresetcsökkenést az emberek tőrészlet 100 százaiéba. A bérlakások felújítására, korszerűsítésére felvett kedvezményes kamatozású hitelek adómentesek. Amennyiben az egy főre jutó jövedelem a létminimum háromszorosát meghaladja, az adófizetési kötelezettség az összes fennálló kedvezményes kamatozású hiteltartozásra vonatkozik. A többi családnál a legmagasabb törlesztésűre vonatkozna. E javaslatokkal Nagyivá- nyi András elfogadásra ajánlotta a lakásgazdálkodási rendszer reformintézkedéseit az Országgyűlésnek. Sok volt az ellenjavaslat Elszabadultak a szenvedélyek a vitában. A legenyhébb hozzászólásokban csak az emelések mérséklését kérték. Az MSZP parlamenti csoportja azonban elutasította a beterjesztett javaslatokat. Volt olyan képviselő, aki zsarolásnak nevezte a ternagyobb teljesítménnyel próbálják ellensúlyozni, utána viszont a csökkenő keresetek egyértelműen telje&ít- ménymérséklőek. Amikor tehát mi azt mondjuk, hogy meg kell állítani a reálbércsökkenést, ez nem egy, a gazdaság realitásával nem számoló egyoldalú követelés, hanem az egyetlen mód a teljesítmények növelésére. — Képviselőként nyilván egyetért azzal, hogy a költségvetés elfogadása ma az egyetlen, a szakadék szélén vezető ösvény. — Valóban így van, viszont épp ezért szabjuk az említett három feltételt, hogy végig lehessen csinálni ezt a 90-es évet. Ezek nélkül nem maradna eszköz, amelyekkel1 a teljesítményekhez kapcsoltan, differenciáltan lehetné alakítani a kereseteket s melyekkel a súlyos társadalmi feszültségeket enyhíteni lehet. Ha fölborul a társadalmi béke, akkor mindegy, hogy a költségvetés megfelel-e az egyensúlyi szempontoknak. — Másfélétől: ha a pénzügyi egyensúly felborul, magával rántja (a társadalmi békét. — Persze, én csak arra utaltam, hogy itt nem egy mindent meghatározó szempont van, a pénzügyi egyensúly, hanem két egyenrangú szempont. Nem lehet egyoldalú megoldás; bármilyen nehéz is, egyszerre kell keresni a társadalmi és gazdasági optimumot. vezetet, más a választópolgárok nevében tiltakozott az antihumánus, a létbiztonságot veszélyeztető koncepció ellen. Megfogalmazódott, hogy az 1990-re tervezett többletkiadásokat csaknem egymilliárd forinttal lehetne csökkenteni, ha csökkentenék az Apeh kiadásait, az ingatlankezelő vállalatok nagymértékű támogatását. Egyetértés fogadta azt az álláspontot: a kormány olyan családok számára kívánja előírni a kamatadó befizetését, akinek annak idején reményük sem volt arra, hogy tanácsi bérlakáshoz jussanak, s maguknak kellett megteremteniük az otthonukat. Egy másik képviselő, Zsigmond Attila szerint az otthonépítési kölcsön kamatainak megemelése, illetve adóztatása szerződésszegés. A kieső milliárdok pótlására a tervezetet ugyancsak elutasító Magyar Demokrata Fórum elképzeléseit ajánlotta a kormány szakembereinek figyelmébe. Tallósy Frigyes szerint az állami bérlakásokkal kapcsolatos kormánykoncepció még nem érett meg a döntésre. Azt ajánlotta a kormánynak, hogy ezt a javaslatát vonja vissza. Csaknem egyórás szünet után, néhány perccel este 6 óra előtt az elnöklő Fodor István bejelentette: az építési és közlekedési bizottság ülésén időközben jó néhány módosító indítvány született, ezek megvitatása még ’legalább egy órát vesz igénybe. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, megvárják-e még, amíg a bizottság jelentése elkészül, vagy ma hozza meg határozatát a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés. A képviselők ez utóbbi megoldás mellett döntöttek. Az Országgyűlés ma újabb nagy horderejű témát tűz napirendjére: várhatóan ezen,a napon kerül sor az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. — Tételezzük lel, hogy tárcát kap az új kormányban. Akkor Is kitartana a mostani álláspontja mellett? — A 90-es év áthidalásának feltételeivel kapcsolatos véleményemet nemcsak SZOT-főtitkárként, hanem közgazdászként is vallom. — Pénzügyminiszterként is? — Nem hiszek abban, hogy egy pénzügyminiszternek csak költségvetésben kell gondolkodnia. Pontosabban: neki muszáj a pénzügyi egyensúlyból kiindulni, csakhogy ez két tényezőből áll, a bevételekből és a kiadásokból1. A kiadások csökkentésére és a bevételek növelésére egyszerre keli törekedni. Ez utóbbira nemcsak az elvonások növelése által. Számos ország látott már például adófilozófiát. Mérsékelték az adókulcsokat, hogy nőjön a forgalom, s ezáltal sűrű fillérekből' a költségvetési bevétel. Én pontosan" tudom, hogy egy csőd* szélén álló gazdaság nem ad módot az efféle kísérletre. Azt is, hogy a kormány keze millió szállal le v|an kötve. Nincsenek or- szágmegiváltó illúzióim. Csak azt mondom: nem szabad elzárkózni az egyes területeken, a fellendülésre esélyt adó megoldásoktól. Azt nem lehet tartósan elvárni az emberektől, hogy csökkenő reálbérért nyújtsanak nagyobb teljesítményt... Nem állítom, hogy abban, amit én ajánlok, nincs kockázat. Azt viszont iáén, hogy semmivel sem több, mint a jelenlegi módszerben. Bíró Ferenc A parlamenti Ember tragédiája
