Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

1989. december 19., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 A „beszélő nép” eredetéről Interjú dr. Fodor Istvánnal A Somogy megyei múzeu­mok baráti körének legutol­só összejövetelén dr. Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem docense tar­tott előadást diákoknak és felnőtteknek az őshazakuta­tásról. Az izgalmas témá­kat boncolgató előadások után vele beszélgettünk. — Manavsáa több __nézet ü tközik az őshazánk ercdez­tetéséröL__Erdélyi____István M ongóliából, Kiszelu István Uiauriából___sorakoztat lel k ultúrtörténeti értékeket és nyelvi adatokat elképzelései alátámasztására. Hogyan vi­szonyul ezekhez a hagyomá­nyosan elfogadott linnuaor- elmélet? — Én többek között — a maga egészében a magyarság őstörténetével is foglalko­zom. Tehát az a meghatáro­zás, diszciplína, hogy „ma­gyar őstörténet finnugor szemmel”, vagy hogy „a ma­gyar nép eredete finnugor szempontból” — így nem he­lyes. Tudniillik ilyen nincs is. Minden nép, minden nép­csoport, nyelvcsalád kiala­kulása rendkívül bonyolult dolog. Ezek a népek soha­sem izoláltan alakultak ki és sohasem izoláltan fej­lődtek. Tehát a finnugor né­pek korai története nemcsak egymással kapcsolódik össze — de ugyanígy a szlávoké, a germánoké, az irániaké — hanem a szomszédos, más nyelvet beszélő nemzeteké­vel is. Éppen ezért a ma­gyarság őstörténete rend­kívül széles kérdéskör, ami­be beletartoznak egyrészt a magyarság korai történeté­nek a finnugor népekkel va­ló kapcsolata, másrészt a török, iráni, későbben szláv, germán és egyéb népekkel való kapcsolata is. A népek sohasem úgy létesítettek Ke­reskedelmi, kulturális kap- colatot egymással, hogy az probléma lett volna, ki mi­lyen nyelven beszél. Nyil­vánvaló, hogy ezért egy-egy népnek a története, s így a magyaré is nagyon ágasbo- gas, és sokféle ágból tevő­dik össze. Ilyen szempontból tehát azt mondani, hogy azért, mert a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, azért nekünk a ma­gyar nép őstörténetének vizsgálatánál csak a „finn­ugorságot” kell szem előtt tartani, ez éppen olyan hi­ba lenne, mintha azt mon­danánk, hogy a magyar nép kialakulása csak a török né­pekkel való kapcsolatai ré­vén kutatható. Ezt komple­xen, együttesen kell vizsgál­ni. Éppen ezért nem lehet így szembenál'lítani Erdélvi István elképzelését —, amit ön mondott, azt hiszem, nem egészen pontos, mert ő sohasem eredeztette Mongó­liából a magyarokat —, vagy a Kiszely Istvánét, amely egészen más jellegű az én elképzelésemmel. Itt egyszerűen arról van szó, hogy ez egy probléma, s ezt próbáljuk megoldani. Persze mindenki különböző nézőpontból. A nyelvész a nyelvészettel, az antropoló­gus az antropológiai, a ré­gész régészeti szempontból. — Az előbb határozottan azt említette, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelv csa­ládból eredeztethető. Ügy tudom, hogy többen ezt is kétségbe vonják. — Én arról nem tudok, hogy ezt — mondjuk a nyelvtudományban jelentő­sebb szerepet játszó nyelvé­szek — kétségbe vonták vol­na. Elsősorban amatőr nyel­vészek vonták azt kétségbe, régebben is és ma is. j=. __Kijavított, hoau ón n em tud arról, miszerint Er­délvi__István___Mongóliából e redeztetné az őshazát... — Azt tudom, hogy ő hosszabb ideje Mongóliában dolgozik, a mongol—magyar expedícióban, ahol nem a magyarság eredetét kutat­ják, hanem a Mongóliában élt egykori, főként nomád népeknek az emlékanyagát. Tehát a hunokét, aztán a különböző mongolok előtti kirgizekét. Az itt élő, fő­képp türk népek, ujgurok emlékét kutatják. A türkök, ujgurok és kirgizek birodal­mának a központja Mongó­liában, vagy annak környe­zetében volt, tehát mindig rendkívül fontos szerepet játszott Belső-Ázsia, a no­mád világban. — Olvastam, hogy g Volga és a Káma vidékén toluta- tott kutatásokat. — Részt vettem ásatáso­kon is. Az onogur törzsszö­vetséghez tartozó volgai-bol- gár népek, akik a 450-es, 60- as években érkeztek Euró­pába és a Kaukázus északi vidékein telepedtek meg, olyan különöleges török nyelvet beszéltek, amelyet ma Európában csak egyet­len nép beszél, a csuvasok. Ezek a bolgár-törökök rend­kívül fontos szerepet ját­szottak a kazárokkal együtt a magyar őstörténetben, amit a magyar nyelv is tükröz, hiszen kb. 300 jövevénysza­vunk származik tőlük. Ilyen a búza, árpa, tarló, sarló, ökör stb. Nagyon fontos tör­ténelmi kapcsolataink is voltak velük. Később, úgy 650 után ez a Fekete-tenger melléki észak-kaukázusi onogur bolgár birodalom megbukott és a népek egy része északra, a Volga nagy kanyarja vidékére, a mai Kazány környékére vándo­rolt, ahol birodalmat alapí­tott. 922-ben fölvették az isz­lám hitet, és egészen 1236- ig állott itt az országuk, majd a tatárok elsodorták. Érdekessége ennek a volgai- bolgár országnak az, hogy itt éltek, itt talált rá Juliánus 1236 tavaszán azokra a ma­gyarokra, akik a régi ma­gyar Hazában — ahogy Ju­liánus nevezte a régi Ma­gyarországon, a Magna Hun­gáriában — maradtak. Eze­ket, a bolgárokkal együtt, elsöpörték a tatárok. Eb­ben a volgai-bolgár ország­ban folytatott ásatásban egyetemi hallgatóként vet­tem részt három évig. Emel­lett Közép-Ázsiában és elég sok szovjet múzeumban is folytattunk kutatásokat. Ennek a célja elsősorban az volt, hogy a magyarsággal rokon régészeti, népván­dorlás kori régészeti emlé­keket megvizsgáljuk. — Említette, hogy az egész öahazokuUUást komplexen kell kezelnünk. Ebben a komplexitásban hogyan ér­tékeli ön az őshazakutatást ma Magyarországon? — A magyarság legkoráb­bi történetével, a magyar őstörténettel sokféle szak­ember foglalkozik nálunk. Azzal, hogy hol lehetett a magyarság lekorábbi szállá­sa, hol alakulhatott ki ez a nép, alig néhány ember fog­lalkozik, többé-kevésbé be­hatóan vagy érintőlegesen. lEnmek a néháiny embernek nines azonos véleménye, de azért vannak hasonló elkép­zelések az őshazáról. Azért érdekesek számomra, mert egészen különböző szakterü­letek — mint például a ze­netudomány, azi antropoló­gia, a régészet, a történe­lemtudomány területén — ezek a vizsgálatok valami­féle ponton találkoznak, ami azt jeleníti, hogy ha ezek­kel a különböző módszerek­kel hasonló eredmény jön ki, akkor az az eredmény nagyon posszibilis, nagyon valószínű, hogy helyes. Ne­kem az a véleményem egyébként, hogy a magyar­ság, Európa egyik legrégeb­ben kialakult népessége, amely valószínűleg az idő­számításunk előtti ezer és 500 közötti időben valahol az Ural-hegység déli lábai­nál elterülő nagy nyugat­szibériai sztyeppevidéken, pusztaságon alakult ki. Ma­ga a magyarság kialku Iá sa és a többi finnugor néptől való elszakadása azzal ma­gyarázható, hogy a magyar­ság áttért az akkor kiala­kuló új életmódra, a legel­tető állattartásra. Ettől az időtől kezdve létezik a ma­gyar mint önálló nép, amit ön elnevezése is kifejez: hi­szen a „magyar” azt jelen­ti: „beszélő ember”. Régen a görögök barbarosnak da- dogóknak hívták a szom­szédjukat, mert ném tudtak görögül. A szlávok a ger­mánokat nyemecnek, némá­nak, mert nem értették a szláv nyelvet. A régi nép­nevek tehát így alakultak ki, és ekkor alakult ki a magyarság etnikai tudata is. Ettől az időszaktól fogva a magyarságnak tulajdonkép­pen alig van köze a finn­ugor világhoz. Nem véletlen az, hogy a vándorlások vé­gén a IX. században jelen­nek meg az első írott for­rások a magyarságról. Ezek főként arab és bizánci for­rások, őt egyértelműen, mint nomád népet jellemzik a magyarokat. Ilyen a hadmű­vészetük, hadviselésük, vi­selkedésük. Az is kiolvasha­tó ezekből a forrásokból, hogy jelentős a földművelé­sük és a régészeti adatokból ■már egyre inkább látjuk, hogy a honfoglaló magyar­ság ezt a jelentős földmű­velést hozta ide. Mégis a kulitúrájuk, a művészetük, a szokásaik, a viselkedésük, a mentalitásuk, az ezeken a régi nomád hagyományokon alapszik. Ezt majd csak a kereszténységgel kezdik be­lőlük kiirtani. —i Vwn-e önnek valami visszajelzése arról, hogy az általános iskolásoknak ho­gyan tanítják ezt a tudo­mányt, ezt a témát. — Ezt nagyon, nehéz meg­mondani. Pedagógus is vagyok — 1974 óta tanítok a szege­di egyetemen, mint docens, 1978 óta, és a pedagógus to­vábbképzéseken rendszere­sen előadásokat szoktam tartani általános és közép­iskolai tanároknak, de azt nem tudom megmondani, hogy hogyan tanítják a tör­ténelmet. A tankönyveket ismerem, és ha sikerül, én is írok egyet, valószínűleg éppen ennek a korosztály­nak. Szerintem szinte vala­mennyi iskolában a tanár személyétől függ a történe­lem oktatása. Ezt onnan gondolom, hogy most már három éve folyik Budapes­ten középiskolások számára a Horváth Mihály tanulmá­nyi verseny. A zsűrijének kezdettől fogva én vagyok az elnöke. Nagyon érdekes dolog, hogy például szakkö­zépiskolákból is elképesz­tően — ezt jó értelemben mondom — kitűnő tudással jönnek gyerekek. Később aztán kiderül, hogy a taná­ruk egy levéltárosnak ké­szült pedagógus volt. Rend­kívül' fontos szerepe van te­hát a történelemtanár egyé­niségének, személyének. An­nak, hogy miit és hogyan olvas. Ha a történelemtanár nem olvas mást, mint a na­pi sajtóban megjelenő és a tudományos eredményeket nemegyszer eltorzító cikke­ket, akkor nyilvánvaló, hogy azokat adja át a gyerekek­nek is. Ha kezébe vesz ko­molyabb dolgokat is, érdek­lődik a történettudomány iránt, akkor én azt hiszem, sőt biztos is vagyok benne, hogy rendkívül komoly eredményeket tud elérni. Rendkívül fogékony korosz­tály ugyanis az általános iskolák fölső tagozata és a középiskolások. Olyan fele­léteket hallottam már itt, ami bizony a harmad-ne­gyedéves egyetemi hallgató­két meg sem közelíti. — Készül-e további kuta­tásokra? — Három éve vagyok a Nemzeti Múzeum főigazga­tója és ez rendkívül meg­nehezíti azt, hogy tudomá­nyos munkával1 fogiakoz- zam, amit azért sosem ad­tam föl. Az utóbbi időben elsősorban a honfoglalás- és az Árpád-korról, valamint a magyar középkorról írtam dolgozatokat. Jelenleg nem készülök ilyen expedícióra, de igyekszem a szovjet kol­légákkal tartani a kapcsola­tot, és az új eredményekről tájékozódni a szakiroda- lomból. Jártam azóta is kin­ti múzeumokba, és remélem, hogy ki fogok még jutni. A Nemzeti Múzeumban lesz egy nagyon szép kiállítás januárban;, amit a kijevi múzeumból1 hozunk, ahol szinten egy sereg magyar jellegű dolog is van. (Kijev ugyanis közel esett a ma­gyarság korai szállásterüle­teihez.) Várnai Ágnes Újdonság a Képes Biblia (Tudósítónktól.) Az utóbbi években a na­gyobb ünnepek előtt ugrás­szerűen megnő a könyves­boltok forgalma. Ügy tet­szik, a könyv újra vissza­kapta régi rangját az aján­dékok sorában. A nagyatá­di áfész könyvesboltjában ifjú Basa László boltvezető adatokat sorol. — Tavaly hétmillió forint volt a forgalmunk, az idén várhatóan másfék—kétmillió forinttal lesz több. Forgal­munk javarésze a könyv- eladásból ered, de kelendő a videó — és a magnó- kazetta, valamint a hang­lemez ás. Sokat javult az ellátás; az ünnepekre gazdag" vá­A cég szolgáltat, ellátási kötelezettsége nincs Város, mozi nélkül A fonyódi '"mozirajongók még bíznak a tömegkom­munikáció erejében. — Iga­zán megírhatnád már, miért nincs mozi Fonyódon, s ki ezért a felelős. Milyen vá­ros az, ahol még mozi sincs? — mondták ismerőseim, té­mát és feladatot adva ez­zel. Nos, a reklamálók téved­nek. Fonyódon van mozi: kettő is. Igaz, hogy az egyik szabadtéri, s ez bizony té­len hideg. A teremmozi is hideg, mert képtelenség ki­futom. Olyannyira, hogy az utolsó évben már három- százezer forintot fizetett rá ennek működtetésére a mo- ziüzemá vállalat, ezt pedig a jelenlegi helyzetben... Bezárták. Aki ma filmet akar nézni, átmegy Boglár­ra. Persze mindenki tudja, hogy a gimnázium aulája úgy lett tervezve, hogy itt kulturális események, töb­bek között filmvetítés is lesz. — Akkor miért nincs? Dr. Németh János, a So­mogy Megyei Moziüzemi Vállalát igazgatója: — Cégünk szolgáltató vál­lalat, nincs ellátási kötele­zettsége, az állami támoga­tások radikális leépítésével képtelenék is tennénk erre. Ha a termet, vetítőhelyisé­get a helyi ön-kormányzat biztosítja, mi a kinotechni- kai felszereléseket: gépeket, filmet, hangfalakat adjuk. Számunkra is fontos lenne egy jól működő városi mozi, mert ez — a nézőszámok emelkedését figyelembe véve — a vállalati bevételeket is növelné. Dr. Komáromi József vá­rosi tanácselnök: — A gimnázium tűzren- dészeti, tűzvédelmi átadása most folyik. Amíg ez nem történik meg, addig a film­vetítéseket sem tudjuk itt lebonyolítani. Ismeretes, hogy a gimnáziumra a ter­vezettnél jóval többet köl­töttünk, s a mozi üzemelé­séhez az óriási ablakfelüle­tek takarására sötétítő füg­gönyöket kellene vásárolni, amire jelenleg nincs a ta­nácsnak pénze. Bálint Lehel, a gimnázium igazgatója: — Szívesen biztosítanánk helyet a mozinak, ám a szükséges feltételek anya­giak hiányában meghalad­ják az intézmény erejét. Mozi tehát van-, illetve lesz. Már májusban nyit a -kertmozi, s nyárra talán el­készül1 az autós mozi is a piactéren, a tanács és a mo­ziüzemi vállalat közös fenn­tartásában. Javaslom tehát; hogy a meg nem nézett fil­mek belépődíjait — legyen mondjuk 40 forint — rak­ják össze, s ha túli gyakran nem járnak moziba, néhány év múllva beülhetnek Tra­bantjukkal1 a piactérre. Ad­dig is jó szórakozást otthon, a tévé előtt... (Süli) A Farkasréti temetőben felavatták Gobbi Hilda színművész- nő síremlékét, Búza Barna szobrászművész alkotását KARÁCSONY ELŐTT A NAGYATÁDI KÖNYVESBOLTBAN lasztékkal várjuk mindazo­kat, akik szeretteiket az egyik legszebb, legidőtállóbb ajándékkal, könyvvel kí­vánják meglepni. Megannyi szebbnél szebb mese- és if­júsági könyv közül válogat­hatnak a szülők, nagyszü­lők. Minden korosztály megtalálhatja boltunkban az érdeklődési körinek meg­felelő könyveket. Lehet vá­logatni a szépirodalmi mű­vekből — a klasszikusokból bővebb kínálat is tehetne, de ez nem a terjesztőkön, hanem a kiadókon múlik—, megtalálhatók a különböző témájú szakkönyvek is. Az atádi bolt mintegy kétmillió forintos árukész­lettel áll a vásárlók rendel­kezésére. Gazdagította a kínálatot a Szent István Társulat által megjelente­tett mintegy harmincféle kiadvány, újdonságnak szá­mít a Képes Biblia. Naponta 150—-180 ezer fo­rint értékű könyv, hang­lemez és kazetta talál gaz­dára, minden bizonnyal sok örömet szerez majd a meg­ajándékozottnak és az aján­dékozónak egyaránt az idei karácsonyi ünnepek alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents