Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-15 / 297. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 15., péntek nyugdíjasok oldala Öreg kezek ügyessége A képek egyike sem készült Somogybán — de készülhetett volna! Az a munka ugyanis, amelyet a székkutasi Angyal Pali bácsi végez (első képünk) éppen úgy ismerős megyénkben, mint az, amellyel a magyarkeszi asszonyok foglalatoskodnak (második képünk). A 83 éves Angyal Pál unaloműzésből köti a seprűt Székkutason — ehhez maga készítette a seprűkötő-asztalt is —, Magyar- keszin a falu mintegy hetven idős lakója pedig kézzel csépelte ki a kévékből a rozsot, s az így nyert zsúpszalmával újítják fel a faluház fedelét. A helyi téesz másfél hektáron kimondottan e célból vetette el ennek a gabonafélének a magját.) Kész az alapszabály-tervezet Nyugdíjasok egyesülete alakul Kaposváron Baracskai Zoltánnénak, a Hazafias Népfront Kaposvári Városi Bizottsága titkárának az irodája ad otthont ezekben a napokban a kaposvári nyugdíjasok egyesülete szervezőbizottságának. Mióta a Somogyi Néplapban megjelent a tudósítás az egyesület tervezett megalakításáról, egyre-másra jönnek a jelentkezők — ugyanis itt tart ügyeletet a szervezőbizottság —, hogy közöljék: szeretnének belépni az egyesületbe. Előtte azonban tájékozódnak az egyesület céljai, szervezeti keretei felől. A kezdeményezés Baracskai Zoltánnétól szármáik; a HNF városi titkára így beszél erről: — A népfrontmozgalomnak egyébként is célja a nyugdíjasok ügyeivel való törődés általában és konkrétan is. Az illetékes csoport — mely szociális ellátási kérdésekkel foglalkozik — feladatai közé jól illeszkedik egy ilyen városi, illetve város- környéki hatókörrel működő egyesület tevékenységének a segítése. Kovács Lajos, a szervezőbizottság egyik—természetesen nyugdíjas — tagja mondja: — Otven-hatvan alapító taggal számoltunk, de — miután az érdeklődők száma már most eny- nyi — szinte biztosra vehető, hogy a januári alakuló közgyűlésen mintegy nyolcvanan-szá- zan leszünk. Azt tapasztaljuk, hogy Kaposváron és a város- környék településein a nyugdíjasok és a nyugdíjas korú idős emberek szükségét érzik egy Hernesz Ferenc, a rovat szerkesztője olyan tömörülésnek, mely az ő érdekükben szerveződik, értük emel szót... — Tudunk róla, hogy sok munkahelyen felkészítik az idős dolgozókat a nyugdíjazást követő évekre, tehát nem éri őket váratlanul a nyugdíjba vonulás, tudnak mit kezdeni megnövekedő szabad idejükkel — állítja Bencze József, a szervezőbizottság másik tagja. — Körök, klubok, társaságok várják őket, amelyekben hasznosan tölthetik el az időt. Ám azt is látjuk, hogy nincs mindenütt így, s mind kevesebb munkahelyen érnek rá úgy törődni a leendő és tényleges nyugdíjasokkal, mint ahogy azok megérdemelnék. Pedig az átlagéletkor nálunk is egyre magasabb, tovább élnek az emberek, mint öt-tíz évvel ezelőtt, vagyis: mind több az az idő, amelyet az emberek nyugdíjban töltenek. S mi a helyzet ma? Az időskorúak sokhelyütt magukra maradnak a társadalmi, gazdasági harcokban, a fiatalokat elsodorja közelükből az élet. Nálunk nincs — egyelőre — egységes, összevont nyugdíjaskezelés. Egy okkal több, hogy megalakuljon az egyesületünk Kaposvár közigazgatási területén — pártoktól és más tömörülésektől függetlenül, de politizálni is képes tagsággal... A januári alakuló közgyűlés elé kerülő alapszabály-tervezet kimondja — egyebek között —, hogy az egyesület önkormányzattal és gazdasági önállósággal rendelkezik és arra törekszik, hogy az országos és helyi választások során a nyugdíjasok ügyét felvállaló és képviselni kész jelölteket támogasson. Kaposváron és a városkörnyéken több munkahelyi, lakóhelyi nyugdíjasklub működik eredményesen — velük is szoros kapcsolatot alakít ki az egyesület. — Az eddigi tapasztalatok szerint főként az érdekli a belépni szándékozókat, milyen érdek- védelmet nyújt majd számukra a megalakítandó nyugdíjasegyesület — mondja Bencze József. Nem véletlen, hogy az alapszabály-tervezetben a célok és feladatok sorában az első helyen ez a mondat szerepel : „Az egyesület síkraszáll a nyugdíjasok és nyugdíjasko- rúak életkörülményeinek és létfeltételeinek javításáért, azok romlásának megállításáért.” Alapvető tennivaló tehát a létbizonytalanság megszüntetése ennél az igencsak széles néprétegnél. Ha egyelőre csak részeredményeket ér is el ezen a téren az egyesület, már elmondhatják a szervezők: érdemes volt megalakítani! Megkérdezték — válaszolunk A kocsmáros meg a kevés nyugdíj Mindaz, amiről itt szó lesz, igaz, még akkor is, ha imitt- amott egy kis túlzás is becsúszott a történet elmesélésébe. A cselekmény „hőse” arról panaszkodott, hogy kevés a nyugdíj. Maszek kocsmáros volt a jámbor lélek. Van vagy másfél millió forintot érő háza és — saját bevallása szerint — megközelítően ugyanennyi megtakarított pénze. Amikor megkérdezték tőle, hogy honnan van mindez, azt felelte: szódavízből! Miként lehet szódavízből ekkora vagyont megtakarítani?! Őszintén elmondta, hogy nagyon hosszú ideig kellett érte gürcölni... Ha valaki a kocsmájában nagyfröccsöt kért — ez 2 deci bor és 1 deci szódavíz—, ő bizony 1 deci bort és 2 deci szódavizet adott, de a nagyfröccs árát számította fel. Még azt is hozzátette, hogy mindenkor küzdött az alkoholizmus ellen, mert aki hozzá kapatosán állított be és megivott néla néhány nagyfröccsöt, bizonyos, hogy józanul tért haza... Hát így lehetett szódavízből ekkora értékre szert tenni, ugyanakkor a szeszfogyasztást mérsékelni. K.J. Kovács Ferenc mesztegnyői nyugdíjas azt kérdezi, hogy a 3 évig tartó szovjet hadifogságra kap-e 500 forint nyugdíjkiegé- szitést? — Sajnos, leveléből nem derül ki, hogy a hadifogság idejét a szolgálati időbe beszámították- e, illetve az, hogy katonaként esett-e hadifogságba — válaszolt a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság illetékese. A nyugdíjkiegészítés ugyanis csak azoknak adható—többek között —, akiket a második világháborúval összefüggésben szovjet katonai bíróság elítélt és aki a büntetését a Szovjetunióban töltötte; akit a második világháborúval összefüggésben polgári személyként munkavégzés céljából a Szovjetunióba szállítottak; adható továbbá az 1. és a 2. pont hatálya alá tartozó ama személyeknek, akik a Szovjetunióból való hazatérést követően itthon átmeneti táborba kerültek. Akinek a szolgálati idejébe már beszámították bármelyik időt, illetve az, aki katonaként esett hadifogságba, kiegészítésre nem tarthat igényt. A katonaidő, a hadifogságban töltött idő eddig is szolgálati időnek bizonyult a nyugdíjjogosultság szempontjából, s akinek ezeket Az emlékek torzulása Az ember néha egészen meglepő módon képes visszaemlékezni régmúlt idők eseményeire, a valaha látottak-hallottak apró részleteire. Például a húszéves érettségi találkozón sorra előjönnek a múlt ködéből a rég elfelejtett emlékek, diákcsínyek. Mindenki tapasztalt olyasmit, hogy egy régi dal, egy szó, egy rég nem látott város vagy emberarc akaratlanul elindítja olyan emlékek láncolatát, melyekről azt hitte, hogy régen elfelejtette. Az emberi - emlékezet kapacitása igen nagy: nemcsak a szándékosan megtanultak, hanem az akaratlanul tapasztalt élmények is nyomot hagynak, bevésődnek, az agyban maradnak. Az emlékezetnek meglepő tévedései is lehetnek. libben az írásban az egészséges emberek memóriájának kisebb-nagyobb zavaraival foglalkozunk. Az emlékek tára felfogható ugyan raktárnak, de nem érintetlenül őrzi a belé helyezett adatokat, élményeket, gondolatokat, érzéseket. Eleven, állandó mozgásban, változásban, kölcsönhatásban álló világ ez. A mindenkori hangulat, mint egy raktáros, őrködik a kapu előtt. A lehangoltság, szomorúság, valamint a szorongásos feszültség gátlólag hat az emlékezetbe idézésre, nem jönnek elő a megtanult adatok, az ismert nevek — az ember leblokkol. Az őr ilyenkor befelé is kevésbé enged: új adatot is nehéz megtanulni, új eseményt nehéz befogadni ilyen lelkiállapotban,. Ajó hangulat, vidámság, oldottság ellenkezőleg hat: a nyitott és érdeklődő ember mindenre figyel, és sok mindent megjegyez: emlékezetéből olyan adatok is felbukkannak ilyenkor, melyekről nem is tudta, hogy a fejében vannak. Jó társaságban szinte áradnak a viccek, a szellemes sziporkák. Az ember személyisége is befolyásolja az emlékanyag gyűjtését és felidézését. Gyakoribb a „csak a szépre emlékezem" mechanizmusa, de nem ritka, hogy egy ember az élet eseményeiből csak a sötét tónusokat, a negatív élményeket őrzi meg, életére mint szerencsétlenségek, boldogtalanságok sorozatára emlékszik vissza. Mások a sérelmeiket emlegetik, az emberek gonoszságához gyűjtögetnek adalékokat. Külföldi kísérletekből félelmetes adatok jöttek össze a tanú- vallomások megbízhatatlanságára vonatkozóan. A látottak és hallottak akaratlanul is torzulnak az ember memóriájában, aszerint, hogy mit gondol róluk, milyen szándékot tulajdonít a szereplőknek, és korábbi események, meg a filmekben látottak is belejátszanak a képzettársításba. Például ha két ember hadonászása után az egyik elesik, hajlamos a néző utólag verekedést látni, valójában belemagyarázni. Akaratlanul is meghamisíthatják az emléket az emlékezö- nek a másik emberhez fűződő érzelmei, indulatai, érdekei, szándékai. „Én már tegnap megmondtam, hogy be kellene csukni az ajtót" — bizonygatja valaki. A magnófelvétel, ha készült volna, megmondaná, hogy valójában ,,kinyitni”-t mondott; ma már másképp látja, ezért visszamenőleg módosult emlékezetének tartalma. „Már húsz évvel ezelőtt is folyton csak kritizált az anyósom” — mondja a meny. Lehet, hogy nincs igaza, és az ő emlékezetét torzította el anyósa iránti régi félelme és ellenszenve. Lehet az is, hogy igaza van — ez esetben talán az anyós kritikáját nem a valós tapasztalat, hanem a gyűlölet szította. Ezt a folyamatot katatim (vagyis az érzelmek által befolyásolt) emlékezethamisításnak nevezi a kórlélektan; ez a torzítás egyáltalán nem szándékos, nem tudatos. Nietzsche igen találóan érzékeltette ezt a folyamatot: „Megtettem, mondja az emlékezetem; nem tehettem meg, mondja a büszkeségem; végül az emlékezetem enged." Ha nem jut eszünkbe a keresett szó, ha bizonytalanok vagyunk valamely esemény felidézésében, ha vitában ellenkező adatokat állítunk, ha túl szép vagy túl sötét a múlt, gondoljunk mindig arra, hogy emlékeink őre nem számítógép, hanem érző — csodálkozó, hitetlenkedő, szerető, szorongó, gyűlölő, vidám vagy szomorú — „ember": saját magunk. . Dr. Ignácz Piroska valamilyen oknál fogva nem számították be, azt tanácsoljuk, közvetlenül az igazgatóság nyugellátási osztályához forduljon, lehetőleg a nyugdíjmegállapító határozat egyidejű csatolásával. Ez vonatkozik a levélíróra is. Füredi István marcali olvasónk levelében azt sérelmezi, hogy perben állt a társadalom- biztosítási igazgatósággal és az eközben fölmerült útiköltségét az igazgatóság nem téríti meg. A bírósági eljárás során felmerült költségek viseléséről csak a bíróság dönthet, ebben az igazgatóság nem illetékes — így a válasz. Az olvasót egyébként erről az igazgatósig korábban már levelben tájékoztatta. Mészáros Józsefné, Kaposvár, Május 1. u. 72. és Németh Imréné, Nagyatád, Selmecbányái u. 28. sz. alatti lakosok kérdéseire Kisdeák Mária, az igazgatóság igazgató-helyettese válaszolt. (Olvasóink körében egyébként nagy érdeklődést váltott ki az a közelmúltban megjelent válaszunk, mely az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeivel foglalkozott. — Az olvasói levélre adott választ többen úgy értelmezték, hogy azok az özvegyek, akik egészségromlásuk miatt rokkantak, állandó özvegyi nyugdíjra jogosultak, tehát a rokkantsági nyugdíjak mellett az özvegyi nyugdíjra is igény tarthatnak. Különbséget kell azonban tenni a jogosultsági és a folyósítási feltételek között! Az igaz, hogy az özvegy rokkantsága esetén állandó özvegyi nyugdíjra jogosult, az ellátás folyósítására azonban csak meghatározottesetekben kerülhet sor. Melyek ezek? A jelenleg érvényes szabályozás szerint a jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg! Aki több nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat. Olvasóink — levelükből ez kitűnik— rokkantsági nyugdíjban részesülnek. Férjük után azért nem kaphatnak özvegyi nyugdíjat, mert számukra az előnyösebb saját jogú nyugdíjat folyósították. Az o esetükben, sajnos, az ideiglenes özvegyi nyugdíj nem jár a férj halálát követően. Egyes nyugdíjasok azonban mégis jogosultak lehetnek az özvegyi nyugdíjra, mégpedig akkor, ha saját jogú ellátásuk nem éri el a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes folyósítási összeghatárát. Ez az 1989. július 1 -je utáni emeléssel együtt 3890 Ft. A saját jogú nyugdíjat az özvegyi nyugdíjból 3890 Ft-ra kell kiegészíteni. Az özvegyi nyugdíjat egyébként keresetre való tekintet nélkül kell folyósítani. Tehát azok az özvegyek, akik 55. életévük betöltése után vagy rokkantságuk ellenére munkát végeznek és sajátjogú nyugdíjban nem részesülnek, igényt tarthatnak az állandó özvegyi nyugdíjra, részükre azt folyósítani kell. Felzárkóztunk! (Egy nyugdíjas feljegyzései) Kinőttem a moziba járó korból: talán azért is eresztettem el a fülem mellett a Stúdió '89 főszerkesztő műsorvezetőjének tv-beli kesergőjét a budapesti mozik műsorpolitikájáról. Másodjára, mikor a dolog újra szóba került, már jobban odafigyeltem, s eléggé megdöbbentett a tényszerű közlés: a budapesti mozikban már alig játszanak magyarfilmeket. Döbbenetem tovább nőtt, amikor a megyei moziműsor kínálatát kezdtem el böngészni. Egész szeptember hónapban alig-alig találtam magyar filmet (A legényanya, Balladák filmje), elvétve egy-egy francia, kínai, NDK-gyártmányút. A mozik műsorán az amerikai filmek dominálnak. E tekintetben „felzárkóztunk" a fővároshoz, sőt egyes napokon már le is pipáltuk őket: például szeptember 16—17-én nem hivatalos ,;amerikai filmnapokat” tartottak, azaz egyetlen más illetőségű film sem ment a megye nagyobb filmszínházaiban, csak amerikai. Elképzelhető, micsoda országos botrány lett volna abból, ha teszem azt, csak monacói, vagy albán filmekre állt volna rá a moziszakma egy-két napon, a jó bevétel reményében. Annyira naív, persze, én sem vagyok, hogy ne tudnám kiválogatni a pénzt hozó filmeket, de a „húzó” filmek mellől azért ne irtsuk ki teljesen az egyéb (pénzben nem kifejezhető!) értékek hordozóit sem. Kerner Tibor A PSZICHOLÓGUS / ÍRJA... ______
