Somogyi Néplap, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-15 / 297. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1989. december 15., péntek Megszűnt az SZMT Budapest és Bécs rendezi meg a világkiállítást (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az ülés jó alkalmat teremtett arra, hogy dr. Ex- ner Zoltán, még az SZMT vezető titkáraként, elgondolkoztató számadást tárjon a teremben ülők elé. Volt, aki ezt később tragikusnak, drámainak nevezte, dr. Szerényt János, az SZMT elnöke azonban azt mondta erre: a valóság ennél sokkal rosz- szabb. S ezt erősítették meg a hozzászólók is. A beszámoló példákkal bizonyította, hogy az utóbbi években egyre kevésbé voltak a pártpolitikai és állami döntések szolgai közvetítői. Nem voltak kritikátlanok saját mozgalmukkal szemben sem, jelezték a válság jelenségeit, érzékelték, hogy a tagság bizalma csökkenőben, a közmegegyezés megszűnőben van, az életszínvonal és a gazdaság hanyatló pályára került. Nem támogatták a rendszer munkásellenesnek minősíthető lépéseit sem. Sajnos, a korábbi politikai mechanizmus egyik sajátossága volt, hogy az ellenvélemények elsikkadtak, megrekedtek, ezekről nyílt vitát kezdeményezni nem lehetett. Megtudták a jelenlévők, hogy 1988—89 fordulóján orientációs zavarok - keletkeztek, az SZMT helyzete megingott. 1988 végén az országos szakszervezeti értekezlet felszólalóinak egy része az SZMT működtetésének értelmét is kétségbe vonta. Látható és érzékelhető volt, hogy az ágazati szakszervezetek a bázisuk fenntartására törekedve legszívesebben feláldoznák a területi szerveket a változás oltárán. Az más kérdés, hogy ez az önmentő akció csak korlátozott eredményeket hozott, ezt az ágazati sízak- szervezetekben végbemenő változások is jól mutatják. 1989-ben az apparátus mintegy kétharmadát le kellett építeni. Az SZMT politikai apparátusa jelenleg öttagú. A megyei szintű szak- szervezeti szervezet mélypontra került. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet sokáig nem tartható fenn, a szak- szervezeti tagságnak — s nem a felsőbb szakszervezeti szerveknek! — döntenie kell a területi szervezetek sorsáról. Dr. Exner Zoltán leszögezte: — Az a határozott véleményem, hogy egy területi megyei szervezetnek a szak- szervezetek szervezeti rendszerében helye, szerepe és hivatása van. A tagság érdeke legalább annyira kötődik a területhez, mint az ágazathoz vagy a szakmához. Ha valóban a tagság érdekeiből indulunk ki, akkor az ágazatok és a területek közötti meddő vitát az elsőbbség kérdésében abba kell hagyni. Nem az elsőbbségen kellene vitázni, hanem a munkamegosztáson. Szűklátókörű az a szemlélet, mely szerint az ágazatok a területet, a területek pedig az ágazatokat tekintik fő ellenségnek és a másik összeomlására spekulálnak. A mai politikai helyzetben nem lenne célszerű a tagság érdekvédelmét most már kizárólagosan képviselő szervezet szétverése. Szükséges, hogy az úgynevezett ,,vidéki Magyarország” sajátos szempontjai a szak- szervezeti mozgalmon belül is megfelelő szerephez jussanak; hogy a munkavállalói érdekekek politikai tényezőként jelenjenek meg a megye társadalmi életében. Szükséges, hogy a szakszervezetek és a megyei szinten szerveződő állami szervek, érdekszövetségek és pártok között megfelelő kapcsolatok legyenek. Szinte kimeríthetetlen azoknak a kérdéseknek a köre, amelyeket megyei szinten célszerű és lehetséges elvégezni. Az év folyamán több elképzelés született az SZMT szövetséggé való átalakítására. A kialakult koncepciók azonban nem voltak teljesen kielégítőek és a tagsággal sem vitatták meg azokat. A feladatokra, a szövetség jövőbeli szerepére vonatkozóan nem sikerült egységet kialakítani. A megyék zömében azonban a területi képviselet mellett foglaltak állást. — Annak ellenére, hogy a megyei szövetség gondolatát az alapszervervezetek elfogadják — szögezte le dr. Exner Zoltán —, és en- ntelk töhb helyen erőteljes támogatást adnak, az a véleményünk alakult ki, hogy a szövetség megalakítása a jelenlegi bizonytalan föltételek között formális, kockázatos és ingatag alapokon álló lépés lenne. Néhány hete a SZOT döntése lehetővé tette azonban, hogy azokban a megyékben, ahol most nem valósítható meg a megyei szövetség létrehozása, ott átmenetileg — tehát a kongresszusig terjedő időszakra — a megyei képviselet rendszerét alakítsuk ki. Dr. Exner Zoltán egy több mint 40 éves szakasz lezárásaként köszönetét mondott a szakszervezeti munkát hosszú évek vagy évtizedek során segítőknek. Lajos Géza Bolgár nemzetgyűlés HuMEonegy napirendi pont A bolgár nemzetgyűlés csütörtök délután megnyílt ülésszakán öt ellenszavazattal1 és nyolc tartózkodással elfogadták a képviselők Sztanko Todorovnak, a Nemzetgyűlés elnökének azt az indítványát hogy csak az 1990. januárjában összeülő következő ülésszak foglalkozzék a BKP parlamenti csoportja által benyújtott javaslattal, amely a párt vezető szerepét megfogalmazó cikkelyek törlését kezdeményezi az ország alkotmányából. Huszonegy napirendi pontja van a kétnaposnak ígérkező tanácskozásnak, közöttük több parlamenti tisztségviselő felmentése és újak megválasztása, személyi változások a minisztertanácsban. (Folytatás az 1. oldalról.) ügyi miniszter, az osztrák kormány képviselője és — az utolsó pillanatban betegsége miatt távolmaradásra kényszerült Helmut Zilk polgármester helyett — Hannes Swoboda városi tanácsnok vett részt a tanácskozáson. A magyar és az osztrák küldöttség a szavazást követően közösen tartott - sajtó- konferenciát. Glatz Ferenc nagy. örömmel üdvözölte az iroda döntését, tréfásan megjegyezve: azon ritka alkalmak egyikéről van szó, amikor Ausztria és Magyarország közösen aratott győzelmet. „Nem csupán építési lehetőségnek, gazdasági bemutatónak tekintjük ezt a kiállítást. Arra kell kihasználnunk a lehetőséget, hogy megmutassuk azokat a jellegzetességeket, hagyományokat, történelmi emléket, amelyek országainkat jellemzik — mondotta. — Ez egyúttal lehetőség arra is, hogy Magyarország, amelyet korábban elzártak ettől, közelebb kerüljön Európához". A magyar miniszter kijelentette: — Az 1995-ös világkiállítás egyúttal Közép- Európa kiállítása is lesz, hiszen az ott élő népek is bemutatkozhatnak majd i világnak, hogy közelebb kerüljenek a nyugat-európai fejlődés folyamatához. Ez alkalom lesz arra, hogy gazdaságukat és kulturális életüket is fellendítsék. Somogyi László aláhúzta, hogy Magyarország egyik úttörője volt a kelet-európai térségben bekövetkezett és folyamatban levő politikai változásoknak. Kijelentette, hogy a magyar kormány, a magyar Országgyűlés és az ország lakossága jó világkiállítást akar, és bizonyos abban, hogy képes is lesz annak megrendezésére. Erhad Busek elmondta: — Amikor három évvel ezelőtt megkezdődött a közös munka a világkiállítás előkészítésére, még senki sem látta előre azokat a politikai változásokat, amelyek mára átalakították a világ képét. Akkor még nem volt köny- nyű átlépni a határokon — mára lebontották a vasfüggönyt, leomlanak a népeket elválasztó falak. „Szomszédos országok vagyunk. Természetesen van különbség a politikai, a gazdasági és a társadalmi rendszerben. De megvan bennünk a törekvés az együttélésre, a közeledésre” — mondotta az osztrák miniszter, hangoztatva egyúttal, hogy a magyarországi, lengyelországi, csehszlovákiai és más kelet-európai változások már szinte meg is valósítják a világkiállítás alapeszméjét, megépítik a jövőbe vezető hidat. „Az a kérdés, hogyan ismerjük meg jobban egymást, hogyan éljünk, dolgozzunk együtt. Ez a témája a világkiállításnak, és ez a jövőbe vezető híd Európa jövője felé vezet” — szögezte le. Kérdésekre válaszolva Somogyi László közölte, hogy a világkiállítás magyar részét elsősorban vállalkozói alapon, a külföldi töke bevonásával, üzleti módszerekkel kívánják megszervezni. A költségvetési hozzájárulás az összköltséghez képest minimális lesz, főként a kiállítás területének megvásárlását és az alapvető helyi infrastruktúra megteremtését jelenti majd. A költségek azonban jóval túlmennek a világkiállítás megrendezésén — mondta, hozzátéve, hogy létre kell hozni a szükséges infrastruktúrát : például meg kell építeni a Budapestet Beccsel összekötő autópályát és vasútvonalat. A tervek szerint 12 000 új szállodai szoba, több bevásárlóközpont és camping épül fel a világkiállítás idejére. Több jelentős kulturális beruházás is elkészül, és egy új kórházat is felépítenek — közölte. — Mindennek költségeit a lehetőséghez képest közös vállalkozásokkal kívánják előteremteni. Erhard Busek elmondta, hogy személyesen tárgyalt a magyar ellenzék képviselőivel, sőt az MDF kongresszusán meghívott vendégként fel is szólalt a világkiállítás kérdéséről. „Az a tapasztalom, hogy szinte mindenki támogatja a tervet” — közölte. Somogyi László hozzáfűzte, hogy a magyar nép többsége nemzeti feládatnak és egyúttal nagy lehetőségnek tartja a világkiállítás megrendezését. Ugyancsak Erhard Busek adott választ arra a kérdésre, hogy a kiállítással nem csupán a két főváros gyarapodik-e? Azt mondta, hogy az osztrák—magyar vegyes bizottság következő ülésén, amelyet egyébként Grazban tartanak, az osztrák és magyar régiók képviselői is részt vesznek majd, és hogy mindkét kormány az országos érdekeket szem előtt tartva készül a világikiállításra. Ülést tartott a terv- és költségvetési bizottság tegnap a Parlamentben. Az ülésen részt vett Németh Miklós miniszterelnök, Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke. Békési László pénzügyminiszter, Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke is. A képen, Németh Miklós beszél. NATO Miniszteri Tanács KAPOSVÁR VAROSKORNYEKI SZERVEZET Az MSZP: cselekvő közreműködés Az MSZP Kaposvár városkörnyéki szervezetének titkári tanácsa törekvéseiről tájékoztatja az olvasókat. Felhívással fordult minden barátjához, éljen a lehetőséggel és keresse fel a szervezőirodát. A felhívást, amelyet dr. de Sorgo Tibor elnök írt alá. az alábbiakban ismertetjük: „Forr a világ bús tengere, ó magyar! — írta majdnem kétszáz évvel ezelőtt Berzsenyi, s ez ma is igaz. Tartósnak vélt társadalmi szokások változnak naponta, erősnek hitt politikai és gazdasági rendszerek omlanak össze vagy változnak meg gyökeresen. Ebben a folyamatban a Magyar Szocialista Párt nem csöndes szemlélő, hanem cselekvő közreműködő akar lenni. A változások során vállaljuk munkásmozgalmi gyökereinket, a szolidaritást a társadalom munkából élő tagjaival, a vonzódást az igazsághoz, az ellenszenvet a születési és vagyoni előjogokkal szemben. Ezen az alapon akarunk demokratikus szocializmust: új politikai intézményrendszert, demokratikus jogállamot, vegyes tulajdonú piacgazdaságot, igazságos jövedelemelosztást és humánus társadalmat. Akarjuk, hogy a magyar falu virágzó falu legyen. De ehhez, nem elég csak a mi akarásunk, kell az is, hogy a társadalom törlesszen a faluval szembeni négy évtizedes tartozásából. Kell az is, hogy a Iátszatdemokrácia helyébe a valódi önkormányzat lépjen. Akarjuk, hogy a falun, a földből élők is szabadon választhassák meg azt a tulajdonformát, amelynek keretei között dolgozni akarnak családjuk és hazájuk boldogulásáért. Vigyázzunk arra, hogy a változásokban egyszerre legyen jelen az értelem és az érzelem. Kerüljük; és fellépünk a „csak azért is” változások etilen. Ha egy szövetkezet jól dolgozik, tisztességes jövedelmet tud biztosítani, maradjon szövetkezet, de ez a közös gazdaság legyen igazán a tagoké! Vigyázzunk arra is, hogy a pártharcok ne kössék le anyagi és szellemi erőink jelentős részét, mert ez legalább akkora kárt akozna hazáinknak — de az egész magyarságnak is —, mint a valamikori pártállam torzulásai. Természetesen ezt a féltést más pártoknak is magukévá' keli tenniük. Figyelnünk keli a saját magunk platformszabadságára is, mert korszerűségével együtt veszélyeket is rejt magában. A platformszabadság — éppen úgy, mint a demokrácia — nem lehet parttalan! Ha azzá válik, felőrli a még ki sem alakult — most alakuló — egységünket. Pártunk célja, hogy visszaszerezzük a korábban eljátszott bizalmat, melynek mércéje majd az országgyűlési képviselő-, valamint a helyhatósági választás lesz. A valamikori kaposvári járás területén megalakult az MSZP városkörnyéki szervezete, több minit 180 párttaggal. Alapszervezeteinkben és szervezőirodáinkban szívesen fogadunk minden becsületes, hazáját, népét és faluját szerető, munkánkat vállaló és pártoló, baloldali érzelmű embert. A volt MSZMP-tagok párttagsága folyamatos lesz, ha ez év december 31-ig átjelentkezésüket kérik. Célunk, hogy pártunk a volt járás falvaiban jelen legyen. Várjuk jelentkezésüket a már megalakult községi szervezeteinkben ésr az MSZP városkörnyéki szervezőirodáján.” A NATO külügyminiszterei belga forrásból származó értesülés szerint csütörtök reggeli ülésükön megegyeztek a hagyományos fegyverzet csökkentéséről tárgyaló bécsi értekezletre kidolgozott szerződéstervezetük benyújtását már egy hónapja késleltető görög— török vita zárójelbe tételéről és a tervezet előterjesztéséről. A Varsói Szerződés országai előzőleg csütörtökön előterjesztették saját szerződés- tervezetüket, amely —akárcsak a NATO-é — jogi nyelven fogalmazza meg az eddig tett javaslatokat. A tanácskozás különben a hagyományos keretek között, Manfred Wörner NATO-főtitkár beszédével kezdődött. Wörner szerint a tanácskozásnak különleges jelentőséget adtak azok a kelet-európai változások, amielyek a fél éve megtartott legutóbbi miniszteri tanácsülés idején még elképzelhetetlennek tűntek. Wörner, akárcsak mostanában minden felelős nyugati tényező, azt hangsúlyozta, hogy a változáshoz stabilitásra van szükség, és figyelmeztetett, hogy bár eddig minden figyelemremél- tóan békés volt, nem lehet kizárni a felhalmozódott nyomás következtében a robbanás veszélyét sem. Ezért sürgette ismét a szövetség szolidaritásának és a szilárd védelemnek a megőrzését. Wörner kifejtette, hogy a NATO célja túllépni Európa megosztottságán, minden nép önrendelkezésének biztosítása révén. A „poszt-kommunista” rend már formálódik, egész Európában a Nyugat demokratikus értékeinek általános uralmára fog alapozódni, mondotta. A NATO kettős feladata közül elsőként azt jelölte meg, hogy kedvező feltételeket kell biztosítania a keleteurópai reformhoz, és az elmúlt fél évben számos kezdeményezést is tett ennek érdekében. A másik fő célként azt jelölte meg, hogy jövőre elérje a megállapodást a VSZ-szel az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről. Először tett említést egy NATO-tanácskozáson Wörner arról, hogy a szövetség védelmi erejét ki fogják igazítani a „kiegyensúlyozott fegyverzetcsökkentés” révén, figyelembe véve a „csökkent fenyegetést”. Az erők leépítésének „rendezett módon” kell végbemennie, a NATO-nak azt ellenőrzés alatt kell tartania, mondotta.
