Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-10 / 267. szám

Somogyi Néplap Ty'Vm, 1989. november 10., péntek NYUGDÍJASOK OLDALA ROVATSZERKESZTŐ: HERNESZ FERENC Mire rákerül a sor... ... mármint a nyugdíjasra, bizony, még az eredeti terv is megváltozik, ami pedig még megvolt; amikor a bolt küszöbét átlépte, határozottan tudta, mit szeretne vásárolni .. . Szóval, a sor hosszú, meg lehet fontolni, mire telik a nyugdíjból (első képünk). A pultnál gusztusos falatok — sertéskaraj, comb, bontott csirke — kínálják magukat (második képünk). Miikor is hozza a postás legközelebb a pénzt ? ... A szép karaj tovább kelleti magát az üveglap mö­gött (harmadik képünk), s biztosan nemhiába: elkel az is. ha a nyugdíjas bukszájából nem is futja rá. Fotó: Jakab Judit MEGKÉRDEZTEK — VÁLASZOLUNK A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósághoz — de szerkesztőségünkhöz is — érkeznek nyugdíjas vagy nyugdíj előtt álló olvasóinktól levelek, melyekben ,tanácsot kérnek vagy egy-egy intézkedést nehezményeznek. Nekik válaszol a következőkben Kisdeák Mária, a megyei igazgatóság igaz­gatóhelyettese: azokból a levelekből ragadott ki néhányat példaként, melyekből a legtöbb érkezik az igazgatósághoz. özv. H. Zs.-né (Boglárlelle) nehéz helyzetbe került, mi­vel férje halálát követően egészségi állapota megromlott; a közelmúltban özvegyi nyugdíjának folyósítását is meg­szüntették, annak ellenére, hogy kiskorú gyermekének el­tartásáról kell gondoskodnia. — Az özvegyi nyugdíj két formáját különböztetjük meg. Az egyik: ideiglenes özvegyi nyugdíj, mely a férj halálától egy évig jár. Olvasónk erre volt jogosult. A másik pedig az állandó özvegyi nyugdíj. Erre azok az özvegyek szerez­hetnek jogosultságot, akik 55. életévüket betöltötték, vagy rokkantak, vagy férjük jogán két vagy több árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodnak. A levélírónak azt tanácsolhatjuk, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól (Budapest, 1820) kérje — egészségi állapotára hivatkozva — orvosi felülvizsgálatát. Ha rokkantságát az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete I. fokú orvosi bizottsága megállapítja, akkor az állandó öz­vegyi nyugdíj folyósításának nem lesz akadálya. Sz. I. (Babócsa) azt sérelmezte, hogy a Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóság öregségi nyugdíját tévesen ál­lapította meg. Többször kifogásolta a határozatot, azonban mindig elutasítják. — Sajnos, olvasónknak nem tudunk kedvező választ adni. Munkaviszonyát valóban 1988. november 15-ével meg­szüntette, azonban nyugdíj megállapítására vonatkozó igé­nyét csak 1989. október 2-án nyújtotta be. A társadalom- biztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság helyesen járt el akkor, amikor az öregségi nyugdíjat 1989. április 1-jétől állapította meg. Szeretnénk ezúton is felhívni a figyelmet arra, hogy az öregségi nyugdíj megállapítását az erre a célra rend­szeresített igénybejelentő lapon kell kérni, még akkor is, ha előzőleg a szolgálati idő kiszámítása már megtörtént. A szolgálati idő határozattal történő megállapítása után a nyugdíj automatikusan nem folyósítható. * * * (Felhívjuk nyugdíjas olvasóink figyelmét, hogy rova­tunk nemcsak a nyugdíjjal, Hanem más természetű kérdé­seikkel is foglalkozik. Kérjük, kérdéseiket juttassák el szerkesztőségünk címére, a borítékra írják rá; Nyugdíjasok oldala.) MÜLT ÉS JELEN A természet még meg­ajándékozza néhány nyári nappal a novembert. A park fáiról langyos szellő rázza le az elszáradt leveleket. A padokon újra elfoglalják he­lyüket a ligetimádók, öre­gek és fiatalok. Az egyik napsütötte pádon éppen két idős nő beszélget egymással. Nyugdíjasok. A kalapos nemrég temette el az urát, így hát feketébe öltözött, a másiknak csupán egy bordó kendő van a vállára vetve. A •közelükben levő pádon fiatal pár foglal helyet. A lány diák lehet, mert vas­tag könyvestáska van mel­lette, a fiún sötétkék mele­gítő . — talán valamelyik üzemből jött a találkára. A két nyugdíjas megértő mosollyal nézi a fiatalokat, mert azok nemcsak beszél­getnek, hanem csókolóznak is! Néha több a csók, mint a beszéd. A lány tizenhét éves lehet, a fiú is innen van még a húszon, bár gön­dör fekete haja idősebbnek mutatja. A kalapos nő mosolyogva fordul barátnőjéhez: — Te, Jolán! Te tizenhét éves korodban meg merted volna tenni, hogy így, kora délután a ligetben csókolóz- zál egy fiúval? Mindenki szeme láttára?! Jolánka a maga 70 évével hamiskásan kacsint a barát­nőjére : — Akár hiszed, Katinka, akár nem, én is megtettem .ezt. Éppen így, tizenhét éves koromban. Hetedikes gim­nazista voltam, és az isko­lai bálon megismerkedtem egy fiúval. Ű akkor másod­éves jogász volt, s a mi ut­cánkban lakott. A szüleim is ismerték őt. Korábban nem volt köztünk semmi. Bandi olyan pattanásos képű volt, mint más serdülő fiú, de amikor leérettségizett és ba­juszt növesztett, az álruhás koldusból egyszerre délceg hercegfi lett. Szép és vonzó. Más lányok is kedvtelve nézték, nemcsak én. De úgy látszik, én jobban tudtam nézni... Mert a bálon ész­revett, és szerelmesek let­tünk egymásba. Ettől kezdve gyakran ta­lálkoztunk. Néha a ligetben, egy pádon, de volt úgy, hogy eljött hozzánk, mert a két család ismerte egymást. Ilyenkor alig vártuk, hogy az anyám kimenjen a szobá­ból kávét főzni. Mert bár Bandi utálta a kávét, mégis lelkesen megitta, csak azért, hogy az anyám kimenjen a konyhába, és mi egyedül maradhassunk. Sőt olyan ravasz volt, hogy a sütemé­nyek iránt különleges érdek­lődést mutatott, s egy-egy ritka receptért, amelyet ha­za akart vinni, az anyám, szegény, néha fél óráig ku­tatott a szakácskönyveiben. Persze, a konyhában... Hát így teltek a napja­ink. Amikor eljött az új tanév, már ritkábban tud­tunk találkozni, mert őt az egyetem foglalta le, engem meg az érettségire való ké­szülődés. Nem is volt semmi baj ezzel a szép diákszerelemmel addig, amíg egy rosszindu­latú barátnőm, a Kelemen Sári — aki titokban szerel­mes volt Bandiba —, be nem árulta kapcsolatunkat az apámnak! Az apám pedig szörnyen vaskalapos, merev ember volt. Afféle családi diktá­tor. Mindig kemény gallér­ral és sötét ruhában járt, és sehogy sem akart az él?t vidám és szabadabb dolgai­val megbékélni. Hát ez az álnok Sári egyszer megleste az apámat, hivatalból jövet, és elárulta neki a mi sze­relmünket. Sőt azzal tetéz­te a gyalázatos árulkodást, hogy azt mondta, én otthon egyedül fogadom a vesze­delmes nőcsábász hírében álló joghallgatót. Legalábbis így festette le az apám előtt a fiút... No, hát gondolhatod, hogy ebből micsoda kalamajka lett! Az apám először az anyámat szidta le, majdnem megverte, hogy micsoda anya az, aki a saját házá­ban nem tud a lánya erköl­csére vigyázni! Engem pe­dig szabályosan megpofo­zott! Ekkor üzentem a Ban­dinak, hogy most egy-két hétig ne jöjjön, részben, mert féltettem az apám bru­talitásától, másrészt pedig nem szívesen mutattam vol­na magamat előtte feldagadt orral. Az osztálytársaimnak azt hazudtam, hogy elestem a kertben ásás közben ... De az apám másra is ve­temedett! Egy alkalommal, karácsony táján, az iskolai szünetben elhivatta a há­zunkba Bandit. ,Keményen lehordta, és azt mondta ne­ki: — Remélem, ifiúr, tudja, hogy egy úriembernek mi a kötelessége ilyen helyzetben, amikor a lányom jó hírét így tönkretette, és elvette az ártatlanságát. — Dehogy vettem el! — mondta türelmesen Bandi. — Jolánka nem is olyan lány, és én sem vagyok ilyen aljas, becstelen nőcsábász! — Azt majd kilenc hónap múlva megtudjuk! Addig is megtiltom önnek, hogy a lányom közelébe merész­kedjen! Megértette? Így mondta az apám: „ön­nek”, pedig Bandit gyerek­kora óta tegezte ... — Megértettem! — mond­ta elszontyolodva a fiú. — De ha mégis úgy lenne, ter­mészetesen elveszem Jolán- kát feleségül. Biológiai is­mereteim birtokában azon­ban kijelentem, hogyha Jo- lánkának gyermeke születne, az csoda lenne, úgynevezett szűznemzés! Erre megeskü­szöm! — Takarodjon ki a há­A ROKKANTSÁGI NYUGDÍJRÓL Vezetnek a keringési rendszer betegségei A rokkantsági, illetve bal­eseti rokkantsági nyugdíjra vonatkozóan 1075 teljesítő határozat született tavaly Somogybán, vagyis az összes határozatok 34 százaléka mondta ki a nyugellátásnak ezt a formájált. 687 esetben vizsgálta a Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság, hogy milyen okok vezettek a rokkantsághoz (végül iis a 267 nő és a 420 férfi közül 196-an, illetve 354-en bizo­nyultak rokkantaknak az or­vosi vizsgálatok alapján). A rokkantakat hét beteg­ségi főcsoportba sorolták, s itt — eltérő arányban ugyan, de kiemelkedően magas számmal — a férfiaknál és a nőknél is a keringési rend­szer betegségei vezetik a sort. Ezt a férfiaknál az alkoho­lizmus és következményei, a nőknél a daganatok követik, mint rokkantsághoz vezető okok. Az életikor szerinti megoszlásban a nőknél két olyan korcsoportot találni, amleyiknél szembetűnő a rokkantsági nyugdíjba vonu­lók magas aránya. 30—34 év között például a nők 11,7 százaléka vált rokkanttá (a férfiaknál ez az arány csu­pán 2,8 százalék), a közvet­lenül öregségi nyugdíj előtt álló 50—54 év közöttieknek pedig csaknem 43 százalé­ka... Jóllehet ez az elemzés csak arra az 550 rokkant- nyugdíjasra szorítkozott, akit az igazgatóság a múlt évi vizsgálódásba bevont, a ta­pasztalatok és tanulságok ennél jóval nagyobb körre érvényesek. Csapóné dr. Tóth Margit, az igazgatóság osztályveze­tője arról a folyamatról tá­jékoztatott, mely a rokkant­sági nyugdíjat megelőzi. — Az esetek többségében a beteg fölkeresi munka­helyének sztk-ügyintézőjét és kéri, hogy indítsák el a nyugdíjazási igényével ösz- szefüggő tennivalókat. Együtt kell tisztáznunk a szolgálati időt — orvosi vizsgálatra zamból! — ordította ekkor bőszülten az apám. — És onnan kezdve nem találkoztatok? — kérdezte a kalapos barátnő. — Dehogynem! Még más­fél évig titokban tartottuk a kapcsolatot, de aztán én ha­marosan megismerkedtem a mostani urammal, és csak szép emlék maradt a diák­szerelem. Néhány sárgult levél hul­lott a két nyugdíjas öreg­asszonyra, s lassan elindul­tak hazafelé. De abban megállapodtak, hogy ha így marad az idő, másnap is itt. találkoznak. Az idő szép, langyos ma­radt másnapra is, és a két nyugdíjas újra találkozott a pádon. Sőt, csodák csodája, a közeli pádon újra ott ült a tegnapi fiatal pár. lsmé‘ csókolóztak... Jolánka alaposan megnéz te őket, aztán odafordult a barátnőjéhez: — Tegnap azt mondtam neked, hogy én is meg mer­tem tenni azt, amit ez a pá­don ülő lány tesz. Hát most visszavonom! — Hogyhogy? — Nézd csak meg ezt a fiút! A lány ugyanaz, de a fiú nem! Hiszen ez szőke! A tegnapi meg göndör fe­kete hajú volt! — Hát ilyenek a mai fia­talok! — mdfidta csípősen a kalapos, és a két idős nő egymásra borulva nevetett az élet változásain ... Ta-ri János csak akkor rendeljük be, ha egyébként megvan a jogo­sultsága, vagyis 35 év után Igalább tíz szolgálati évvel, illetve az életkorának meg­felelő évekkel rendelkezik. Miután megkaptuk az orvo­si bizottság szakvéleményét, intézkedünk. — Miből áll ez az intéz­kedés? — Értesítjük az igénylőt és a munkáltatót; közöljük, hogy a dolgozó rokkantságát megállapították, s most már eldönthetik, megszüntetik vagy fenntartják-e a mun­kaviszonyt. Minderre har­mincnapos határidőt biztosí­tunk. Általában a mi érte­sítésünk kézhezvétele után szüntetik meg a beteg mun­kaviszonyát, mi pedig az ezt követő naptól állapítjuk meg a nyugdíjat, így elkerülhető az ellátatlansági idő közbe­ékelődése. Az utóbbi időben a nyugdíjigények egyre in­kább eltolódtak a rokkant­nyugdíj felé, most már ez teszi ki az igényeknek több mint a felét. A megélhetés nehezebbé vált, emiatt is tö­rekszenek sokan az ilyen el­látásra, s ezért is van. hogy sok a felszólaló, aki nehe­zen nyugszik bele az orvosi bizottság döntésébe, mely szerint csak 30—40 százalé­kos a munkaképesség-csök­kenése. Aki a másodfokú döntéssel sem ért egyet, to­vább keresheti igazságát a bíróságon — sok elutasított rokkantságinyugdíj-igénylő ét ezzel a lehetőséggel. — 326-an részesültek ta­valy rendszeres szociális já­radékban, s ez a szám több mint kétszerese az 1986. évi­nek ... — Érdekes tendenciát ta­pasztalunk mostanában: a rendszeres szociális ellátásra való törekvést. Az igénylő az orvosi szakbizottság sze­rint nem rokkant, de a' munkaképesség-csökkenése eléri az 50 százalékot. A bi­zottság ebben az esetben rehabilitációs véleményt ad arról, hogy milyen munka­körben foglalkoztatható a dolgozó a továbbiakban. Az igénylő eldöntheti: vagy el­fogadja a javaslatatot, és ha a munkahelye fel tud. aján­lani részére ilyen lehetősé­get, akkor dolgozik; vágy- nem fogadjá el, mert úgy érzi, hogy rokkant és elin­dul a jogorvoslati úton. Ha belenyugszik az 50 százalé­kos munkaképesség-csökke­nésbe, de nem tud számára rehabilitációs munkalehető­séget biztosítani sem a mun­kahelye, sem pedig az ille­tékes rehabilitációs bizott­ság — akkor jelentkezik az igazgatóságon rendszeres szociális járadékért vagy át­meneti járadékért. Statiszti­kusaink kigyűjtötték, hogy az elutasított rokkantsági nyugdíjasok körülbelül nyolcvan százaléka ilyen igénnyel tér vissza. — Mekkora ez az összeg, hogy ilyen vonzó a megszer­zése? — Havi 3590 forint, és állandó ellátást jelent, mint a nyugdíj: az emelések ugyanúgy jönnek erre is, mint a nyugdíjra — lénye­gében ötven forinttal keve­sebb csak, mint a legalacso­nyabb öregségi nyugdíj. Emellett a járadék mellett az erőtől és az egészségi ál­lapottól fijggően bárki bár­mennyit dolgozhat, s ha a járadékos úgy érzi, romlott az egészségi állapota, kérhe­ti rokkantsági nyugdíjának megállapítását — a döntő szót az orvosi szakbizottság mondja ki.

Next

/
Thumbnails
Contents