Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-09 / 266. szám

1989. november 9., csütörtök Somogyi Néplap 3 MIÉRT DÖNTÖTTEK AZ MSZP MELLETT? Változtatni emberek tudnak MSZP-javaslatok a fiatalok gondjainak megoldására Szakmát és otthont Az MSZMP—MSZP kong­resszusát követően megkez­dődött az új párt szervezé­se megyénkben is. Szerve­zőbizottságok alakultak, a kongresszus megyei küldöt­tei felhívással fordultak la­kóhelyük MSZMP-tagságá- hoz, baloldali érzelmű hon­fitársaikhoz. Az új párthoz való csatlakozásra szólították fel mindazokat, akik elfo­gadják az MSZP-nek a de­mokratikus szocializmus el­vére épülő programját és alapszabályát. Nem áll könnyű döntés előtt az elődpárt tagsága, hi­szen választania kell: vál­lalja-e aláírásával a tagsá­got az új pártban? Az elha­tározás nem születhet meg könnyen, gyötrődések és vajúdások nélkül. Kinek-ki- nek magának kell döntenie. Ezért kérdeztünk meg né­hány embert, aki már belé­pett a pártba: miért dön­tött az MSZP mellett? Kérdésünkre Frank Sán­dor Somogyvár tanácsel­nöke, Koltai Béla, a Tungs­ram kaposvári vállalatának gépbeállítója, Kocsis István, a boglárlellei Vas—Műsza­ki és Hűtőgépjavító Kis­szövetkezet elnöke és Né­meth Lajos, a kéthelyi álta­lános iskola igazgatója vá­laszolt. A kötődés a faluhoz Frank Sándor, 41 éves, 1969 óta párttag. — Főiskolás koromban lettem a párt tagja. Indít­tatásomban kétségtelenül az is szerepet játszott, hogy szüleim a fasizmus áldoza­tai voltak — mondta. — Szinte tisztán szociális ala­pon tanulhattam a főisko­lán, e segítség nélkül nem szerezhettem volna diplo­mát. Ezért is úgy gondol­tam, hogy nekem ezt vala­milyen módon viszonoznom kell, s ebben a pártban van a helyem. 1985-ben válasz­tottak tanácselnöknek. Köz­ségünknek ugyan jelentős a múltja, ám mégis elmara­dott térség. Véleményem szerint egy tanácselnök va­lójában csak akkor tudja képviselni az adott közösség érdekeit, ha — jó értelem­ben véve — politizál is. Kül­döttként voltam jelen a pártkongresszuson. A párt­szavazáson három küldöttje­lölt közül a legtöbb szava­zatot kaptam. Személyes tö­rekvéseim egybeesnek az MSZP programjában megfo­galmazottakkal. Én össze- egyeztethetőnek tartom a párttagságomat a jelenlegi hivatásommal, hiszen a he­lyi érdekek érvényesítése, az önálló gazdálkodás a lakos­ság pénzével, a helyi önkor­mányzatok fejlesztése az én olvasatomban az MSZP prog­ramjának szerves része. Itt helyben, a közösségért aka­rok tenni. Van egy ars poe­ticám, ami talán abszurdnak tűnik, ám igaz. Nevezetesen, hogy akinek a szülei a falu temetőjében nyugszanak, an­nak sokkal nagyobb a kötő­dése a faluhoz. Többet akar tenni az adott közösségért, mint akit úgy helyeztek oda. Itt a faluban a kongresszus előtt sokan féltettek is, de amikor hazajöttem, nem volt szégyenkezni valóm. Senki sem támadott meg, hogy mi­ért így szavaztam. Kötetlenebb a politizálás Koltai Béla, 44 éves, 1967- től párttag. — 1965-ben kezdtem meg az úgynevezett mozgalmi tevékenységet a KISZ-ben — mondta. — Több válasz­tott tisztséget töltöttem be KISZ-ajánlással lettem párt­tag. Az MSZMP gyakorlatá­ban nekem már korábban sem tetszett, hogy nem azt vehettük fel párttagnak, aki szívesen jött közénk, hanem a statisztikai szemléletből adódóan a munkás jelleget kellett erősíteni. Ezzel a értelmiség jelentős hányada ki volt rekesztve. A kire­kesztettek nagy része most talán éppen ezért az ellen­zéki szervezeteknek a tag­ja. Hogy mi tetszik nekem ebben az új pártban? Az, hogy kötetlenebb lehetősé­get biztosít a politizálásra, teret ad az áramlatok mű­ködésének, lehet vita, sőt szükséges is. Hogy az MSZP nem rekeszt ki egyetlen po­litizálni vágyót sem. Ügy ítélem meg, az új pártban szinte rá vagyok kényszerít­ve, hogy politizáljak, hogy a véleményemet elfogadtas­sam másokkal. Ne a mun­kahelyemen, munkaidő alatt, kö'telességszerűen, ha­nem saját elhatározásból, minden előny nélkül. Ezért léptem be. S ha az új párt következetes marad, ha igyekszik meggyőzni a tö­meget érvekkel, ha előtérbe helyezi az egyes emberrel való törődést, akkor mind többeket tud programjának megnyerni. Szükség van a baloldalra Kocsis István, 44 éves, 1966 óta párttag. — Az MSZMP-hez fanati­kus kötődésem nem volt. Én egy baloldali pártnak lel­tem a tagja — mondta. — Az embereket mindig a cse­lekedeteik és nem párttag­ságuk alapján ítéltem meg. Az MSZMP a késlekedéséért nagy árat fizetett. Nagyon sok tisztességes, becsületes ember hagyta el, aki nem előnyök miatt volt a tagja. Megismerve az MSZP prog­ramját és alapszabályát, az elsők között csatlakoztam. Én baloldali párthoz aka­rok tartozni. A magyar tár­sadalomnak ma szüksége van a baloldali progressziót megtestesítő, reformokért küzdő pártra. Közel állnak hozzám az MSZP program­jában megfogalmazott el­vek. Bízom abban, hogy az MSZP rendezi sorait, hogy mindenki önvizsgálatot vé­gez, s csak a többség által Van már világútlevelünk. Akkoriban, amikor bevezet­ték, örültünk: hosszú évek után mehettünk, amerre akartunk. Ám a magyar — így nevelkedett — meglehe­tősen bizalmatlan. A pénz­ügyi kormányzat most már sokadszor bizonyította, hogy van okunk a kétkedésre. Tehát útlevelünk az van, s most mégis törvénytelen dolgokra kényszerítenek bennünket, mintha mi tehet­nénk a kialakult áldatlan állapotról. Az elkapkodott, ésszerűtlen intézkedések után a nyakunkba, kaptuk a lakossági valutakeret befa­gyasztását is. Az egyszerű ember nem fogadja el, hogy ez volna a legésszerűbb lépés. Bosz- szankodik. Tegnap az utazá­si irodákat kerestük fel va­lutaügyben, ma többek kö­zött a bankokban kialakult helyzetről érdeklődtünk. A spanyol pezetától kezd­ve a kanadai dollárig szinte minden valutában helyeztek el pénzt a Magyar Hitel Bank kaposvári fiókjában. Legalábbis a múlt hét vé­géig. Hétfőtől kezdve, mint­ha azok mennének többen a bankba, akik kisebb vagy inkább nagyobb összeget hitelesnek tartott emberek lépnek be. Akik pedig ko­rábban visszaéltek a biza­lommal, keresnek maguk­nak más pártot. Olyan párt­ra nincs szükség, amelyik beleszól a gazdálkodásba. Az MSZP programját alkal­masnak tartom arra, hogy segítse a válságból való ki­lábalást.. A program jó irány Németh Lajos, 38 éves, 1978 óta tagja a pártnak. — Nekem az első időszak­tól kezdve tetszett a prog­ram és az alapszabály — mondta. — A kongresszus után két nappal találkozhat­tam a kongresszusi küldöt­tekkel. Sok mindenről be­szélgettünk, s ez a beszélge­tés adta az első lökést. Az elhatározásomat befolyáso­ló másik dolog volt, hogy az Országgyűlés elfogadta akarnak felvenni. Az MHB szeptember közepétől foglal­kozik a lakossági deviza- számlák vezetésével és ahogy megtudtuk, az elmúlt néhány napot kivéve dina­mikusan nőtt a betétállo­mány. Értesüléseink szerint a befolyt összeg mintegy negyven százaléka számított mozgópénzek, tehát hol be­tették a valutát, hol meg kivették. A többit viszont tartós betétként kezelték. Nos, a betétek túlnyomó része — úgy fest — ezek után is a bankokban marad. Egy higgadt vélemény sze­rint a kormányok érdeke, hogy legaláb a devizaszám­lákat érintetlenül hagyja. Hiszen bármilyen, ezeket érintő korlátozó intézkedés­sel a teljes hitelvesztéssel kellene szembenéznie. Arról nem is beszélve, hogy a pártnak a munkahelyekről való kivonulását, a pártva- gyonnal való elszámolást és a munkásőrség megszünte­tését. Én megvallom őszin­tén, ezt már a kongresszus­tól vártam. Mivel ott erre nem került sói, ez újabb presztízsveszteséget jelen­tett. Ám mindezek ellenére is sokat gondolkodtam. Bár mi itt, Kéthelyen már az elmúlt időben is több dolog­ról másként gondolkodtunk, mint ami a hivatalos véle­mény volt. A politika min­dig érdekelt: a program lehetővé teszi, hogy jó irány­ba induljunk el, de ehhez emberek kellenek. Úgy éreztem, hogy változik a helyzet és ebben nekem is részem kell legyen. Aki itt korábban is párttag volt, abból semmiféle előnye sem származott. A pedagó­gusnak, akár párttag, akár nem, egy faluban mindig megvannak a feladatai. Te­hát úgy gondoltam, belépek. L. J. gyarapodó devizabetét az államháztartás szempontjá­ból sem mindegy. Óvatos bizalmatlansággal fogadták érdeklődésünket mindazok, akiknél a napi „fekete” árfolyamok iránt érdeklődtünk. Szinte senki sem akart tudni róla. Gyors stratégiaváltás után — vételi vagy eladási szán­dékot imitálva — azonban megoldódtak a nyelvek. így tudtuk meg, hogy a nyugat­német márkát legolcsóbban a lengyelektől lehet besze­rezni, ők 47 forintért adják. Volt. aki 50—55 forintot is kínált érte. Az osztrák schilling ke­lendősége szinte határtalan. Valószínű a már lekötött bevásárlóutak miatt ekkora az ára, Kaposváron 6 forint Az MSZP véleménye sze­rint az ifjúság körülírható szociológai fogalmakkal, de korántsem homogén társa­dalmi csoport. Napjainkra kiderült az is, hogy politi­kailag megosztott, területen­ként más-más az élethely­zete, eltérő a családi hát­tér, életkoronként más prob­lémák foglalkoztatják. Az MSZP fiatal tagjai ezért szükségesnek tartják az ál­lami ifjúságpolitika gyöke­res megváltoztatását. Az if­júsággal kapcsolatban oly sokat emlegetett gondok (lakás, oktatás stb.) nem az ifjúság ügye, hanem az egész magyar társadalomé. Megítélésünk szerint a sza­bályozáshoz nem külön if­júsági törvényre van szük­ség. Minden lényeges döntés (országostól a helyiig) csak akkor lehet az egész ország számára jó, ha az ifjúság­nak is az. Ezért javasoljuk, hogy készüljön átfogó szo­ciológiai felmérés a megyé­ben, amely jó alapot adhat ahhoz, hogy — reális lehe­az árfolyam. Keszthelyen tegnap 1:7 arányban váltot­ták. Az USA-dollár. nem hiva­talos árfolyamáról csak ér­tesüléseink vannak, ez egye­zik az országos képpel, 90— 100 forint között járja. Eddig is lappangott, most viszont virágozni látszik a valuta-feketepiac. Nem cso­da tehát, hogy elemi felhá­borodással fordulnak min­den lehetséges fórumhoz azok a becsületes állampol­gárok, akik eddig tisztelet­ben tartották a törvényeket. Mert az ostor most rajtuk, rajtunk csattan. Az Országos Sajtószolgá­lathoz eljuttatott közlemé­nyében a Republikánus Nemzeti Párt a következő­képp fogalmazott: — Meg­győződésünk. hogy ez a ren­tőségeinket figyelembe vé­ve — megfogalmazzuk konk­rétan: mit kell tenni a fia­talok érdekében. Ezt a ja­vaslatunkat a megyei tanács legutóbbi — ifjúságpolitiká­val foglakozó — ülésén is előterjesztettük, és a testü­let egyetértett azzal. Az állam hosszú távú cél­ja csak a fiatalok esély- egyenlőségének megteremté­se lehet. A szociálpolitika eszközeivel pedig azokat a fiatalokat kell segíteni, akik önhibájukon kívül kerültek hátrányos, kilátástalan hely­zetbe. Az ifjúságot sújtó problé­mákat (a pályakezdés, a tár­sadalomba való beilleszke­dés, az oktatás, a család- alapítás, a lakáshoz jutás stb.) összefüggéseiben pró­báltuk vizsgálni, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ebből az ördögi kör­ből kijutni elsősorban a mi­nőségi oktatás megteremté­sével lehet. Fontosnak tart­juk, hogy a gimnáziumok­ban legyen nagyobb válasz­tékú és gyakorlatias a fa­kultációs képzés, és oktas­sák magasabb színvonalon az idegen nyelveket, a szá­mítástechnikát. E célok va­lóra váltása segítséget nyújt a tovább nem tanulók elhe­lyezkedéséhez is. Nem megyei sajátosság a fiatalok lakásproblémája. Megoldani csak új lakáspo­litikával lehet, és ennek ke­retében a bérlakások építé­séről sem szabad lemonda­ni. A kormányzatnak olyan közgazdasági környezetet kell teremtenie, hogy érje meg a vállalati és a magán­szektorban egyaránt tőkét lakásépítésbe fektetni. Kö­veteljük, hogy a HM keze­lésében levő és hosszú ideje nem használt lakásokat ala­kítsák át tanácsi bérlaká­sokká. Támogatjuk a megyei és a helyi tanácsok törek­véseit, amelyek szerint segí­tik a falun üresen álló há­zaik, porták hasznosítását. A fiataloknak ez. a lehetőség fedelet és megélhetést is je­lenthet. Ezért — vélemé­nyünk szerint — ki kell dol­gozni azokat a kedvezmé­nyeket, amelyek segíthetnek abban, hogy az elmaradott infrastruktúra mellett is vál­lalják a fiatalok a vidéki életet. Horváth Zoltán delet semmilyen lényegi megoldást nem hozhat, ugyanakkor beláthatatlan következményei lehetnek az illegális valutapiac szerve­zetté válásának. A Pest Megyei Demisz tiltakozása így szól: — A magánforgalomban élő és virágzó valutázás ezentúl soha nem látott méreteket fog ölteni, s úgy gondoljuk, ez a szegényeket szegényeb­bé, 'a gazdagokat még gaz­dagabbá fogja tenni, növelve a társadalomban már így is meglevő, óriási mértékű va­gyoni különbségeket. A tatabányai Fidesz-tagok véleménye szerint: — Az új helyzet egyrészt embertelen körülmények közé kénysze­ríti a nyugatra utazó — ed­dig is lenézett — magyaro­kat, másrészt pedig a feke­tepiac valutaüzéreit juttatja horribilis haszonhoz. Mindenesetre sajnáljuk azokat az embereket, akik kényszerű végrehajtói a ha­tározatnak — pénzintézeti dolgozók —. ugyanis ma ők a szenvedő céltáblák. Pedig ők tehetnek erről a legke­vesebbet. Mészáros—Faragó Kisbuszok Székesfehérvárról Az Ikarus székesfehérvári gyárában megkezdték az 543-as típusszámú kis autóbuszok sorozatgyártását. Az idén 215 kisbuszt igyártanak belföldre, a következő évben pedig már iraki és egyiptomi megrendelőknek is szállítanak Feketepiaci árfolyamok Betét és kivét VALUTALÁZ HELYETT BOSSZANKODAS

Next

/
Thumbnails
Contents