Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

1989. november 7., kedd Somogyi Néplap 5 Golfpálya, szobában Golfpálya-szimuláción ala­puló csúcstechnikai játékot fejlesztett ki egy kanadai cég, a Joytec Corporation — a japán Sony hardwarejé- nek és a Marubeni keres­kedőház pénzének a fel- használásával. Bomba üzlet­re van kilátás a távol-keleti szigetországban, mert itt igencsak kevés a szabad te­rület, Tokióban például egy lakosra mindössze két négy­zetméter jut belőle. Az au­diovizuális rendszer segít­ségével azonban bárki a hawaii szigetek golfpálya­rendszerén képzelheti ma­gát, miközben odahaza alsó­nadrágban üti a labdát, a szobája fala mentén kifeszí­tett hálóba. Megelevenítheti a környe­zetet is. Azúrkék tenger mo­rajlása, kápráztató napsütés, madárcsicsergés, a gyep üde zöldje töltheti be 14 négy­zetméteres szobáját.,. Ta­lán csak a frissen nyírt fű illata hiányzik, de valószí­nűleg csak átmenetileg, hi­szen az illatosítóval egybe­épített ventilátor már rég nem újdonság Japánban. A csúcstechnikának kö­szönhető golfjáték berende­zése nem akármilyen bravúr. A labda elütésének erejéből, szögéből, a labda megkez­dett röppályájából a szen­zorok pontosan következtet­ni tudnak arra, hogy a fal­ra vetített golfpályán hol esne le a labda, ha mindez valóban megtörténne. A golf­pályáról számtalan kamera- állásból készített felvétel kö­zül a számítógép azonnal kiválasztja a megfelelő lát­ványképsort, így a „játékos” tanúja lehet annak is, hogy a puha gyepen hová hup­pant fehér labdája. Hogy mibe kerül ez a já­ték? 5,9 millió jenbe, azaz két és félmillió forintba. Csaknem öt Toyota Corolla árába. Mégis óriási üzlet van benne, hiszen egy golfpálya­tagsági díj évi 10 millió jen­nel kezdődik, nem beszélve a járulékos költségekről, és arról az időveszteségről, amíg a pályára kijut valaki. Az 5,9 millió 10 százalé­kába kerül egy repülőjegy Bécsig és vissza, és ugyan­ennyi a négy-öt napi euró­pai tartózkodás összköltsége. Óvatos becslések szerint az Expo '95 világkiállítás alkal­mával legalább 50 ezer ja­pán turista keresi majd fel hazánkat, s minimum 5 mil­liárd jent költ majd el (kö­rülbelül 40 millió dollárt). Trom András Csak a kaposvári Táncsicsnak van meg az 1989-es kiadás Az elmélyült tudás lexikonai RÁDIÓJEGYZET Dróton folyvást Közkinccsé kívánják tenni az Encyclopedia Britannicát A lexikon egyik kötetében Krósz Károly portréja. Egy másikban ezt olvasom: Ka­posvár, Somogy megye — így, magyarul. Még azt is megtudom belőle, hogy„ a kaposszentjakabi XI. század­ban épült bencés apátságot 1966-ban újjáépítették ... Ezeket az adatokat nem egy magyar nyelvű kiad­vány rögzítette, hanem az Egyesült Államokban egy chicagói szerkesztőségben és nyomdában állították össze. A 32 kötetes óriási lexikon, amely az Encyclopedia Bri- tannica nevet viseli, a vilá­gon egyedülálló gyorsaság­gal, mélységgel dolgozza fel az adatokat, a tudomány te­rületén elért legfrissebb ered­ményeket. A világ eme leg­drágább könyvegyüttesét — 250—300 ezer forintra be­csülik az árát — 15 éven­ként szerkesztik újjá. Az 1989-ben megjelent legfrissebb köteteket az el­múlt hetekben ajándékozta Király Béla, a Columbia Egyetem történészprofesszora a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumnak. A profesz- szor ugyanis 1922 és 30 kö­zött a hajdani Somssich gim­názium tanulója volt. Ha­zánkban, napjainkig e kiad­ványból ez az egyetlen so­rozat található meg. Kultúr­történeti és forrásértéke mel­lett kuriózum is. A gimná­zium kicsi, szűkös könyvtá­rában még elhelyezésre vár­nak a kötetek. Maráczy Árpád angol nyelvszakos tanártól meg­tudtuk: az úgynevezett Mik- roencyclopedia alfabetikus sorrendben tartalmazza az információkat. A Makroen- cyclopedia névvel! illetett kö­tetek pedig az „elmélyült tudás” címmel, az egyes té­makörök angol nyelvű rész­letes ismertetését tartalmaz­zák. A Britannica Atlas csodá­latos, színes nyomdatechni­kával és egészen apróléko­san ad információt Földünk földrajzi „arcáról”. A könyvtár vezetője, Vá­mos Zoltánná és az angol nyelvi munkaközösség most azon fáradozik, hogy Király Béla kérésének eleget téve — és saját érdekükben is — mielőbb létrehozzanak egy angol nyelvi klubot, va­lamint egy angol—magyar baráti társaságot. Az utób­bi megalakítása, valamint a könyvek méltó helyen törté­nő elhelyezése lehetőséget adna arra, hogy közkinccsé tegyék a tudományos igé­nyű munkák elkészítéséhez, valamint az angol nyelv gyakorlásához az Encyclo- pediát. Várnai Agnes Drót és drót között első látásra nincs különbség. A végződések, a kapcsolatok a lényegesek, úgy hírlik, ezek­ből például a tengeren on­nan valahogy többet sike­rült kiépíteni, mint nálunk. A Drót című műsor szer­kesztői szerfölött szemfüle­sek, rájöttek erre az „elha­nyagolható” különbségre, és alkalmasint ide-oda telefo­nálgatnak. A játék nem gyermekcsin, aki az adást meghallgatja, sebtiben rájön, hogy remek ötletekről van szó, amit Magyarországon — a kor­mány által is gyatrának vélt infrastruktúra mellett — nem kis teljesítmény meg­valósítani. A Drót munkatársai tehát telefonálgatnak, cseverész-. nek. Egyedül vagy karöltve, angolul vagy magyarul. At­tól függően, kit találnak ép­pen a drót végén. Ehhez persze szükség van egy pon­tos (!?) telefonkönyvre is. Nos, mint kiderült, telefon- könyvileg San Francisco környékén sincs minden rendben: meglehetősen nehe­zen sikerült kapcsolatot te­remteni a földrengés sújtot­ta terület környékével. Albert Györgyi, a műsor egyik legszimpatikusabb mun­katársa rendre megmentette a lehetetlen helyzeteket. A véletlenül rosszul tárcsázott szám Kanadában csörrentet- te meg a telefont. A megle­pődött férfi majd visszadob­ta helyére a kagylót, ne szó­rakozzanak vele a telefon­betyárok, különben is pi­henne, olvasna, tessék őt békén hagyni! És jött Al­bert Györgyi, átvette a kagylót vagy a mikrofont, néhány másodperc múlva a Kanadában élő magyarokról kezdve a honi demokráciáig minden szóba került. A fér­fi ezekután meglehetősen segítőkésznek mutatkozott, és olyan jókedvvel* búcsú­zott el, hogy szinte sírva fa­kadtunk. A műsor jórészt a vélet­lenekre épít, s ettől izgal­mas. — Haló! — mosolygott negédesen a kagylóba egy fiatal nő. — Miként jöttek rá a stúdióban arra, hogy az illető nem angol honban született? Nem tudni, min- desesetre a hölgy elismertéi* valóban Lengyelországból vándoroltak a szigetre. Va­lamiből meg kell élnie ... — Csak nem egy élő mű­sor? — kiáltott fel a kedves hang. Megnyugtatták, felvé­telről van szó, a nőt persze egy csöppet sem zavarta a tréfa, még azért sem bán­kódott, hogy egy potenciá­lisnak vélt partnerről az de­rül ki: csupán egy rádióri­porterről van szó. Beszélt, nevetgélt, mintha nem tud­ná, hogy hallgatók ezrei szórakoznak majd a törté­neten. Faragó László Malom­történeti múzeum Örvényesen Szakmatörténeti múzeu­mot rendeztek be az örvé- nyesi műemlék vízimalom­ban. A balatonfelvidéki, a bakonyi térség 550 malmá­nak történetét dolgozták fel, és összegyűjtötték fellelhető dokumentumaikat, tárgyi emlékeiket is. A tihanyi apátság hajdani örvényesi malmában kiállítás mutatja be a hajdan működő vízi- és szélmalmok, kallómal­mok, papír- és lisztőrlő mal­mok eredeti dokumentumait, alkatrészeit. Petőfi-kutatás Szibériában Ulan Udéban, a Bur­ját Autonóm Köztársa­ság fővárosában, ismét azonosítási eljárás alá vették azokat a csont­maradványokat, amelye­ket 1989. július 17-én találtak Barguzin régi temetőjében és a felté­telezések szerint Petőfi Sándoréval azonosak. A Szovjet Tudományos Akadémia bevonásával és a korábbi expedíció magyar és amerikai antropológusai szerint a csontmaradványok azo­nosak Petőfi Sándoré­val. Fehér—Heller: MAGYARORSZÁG, 1956 1. A magyar forradalom és a szuperhatalmak A második világháborút követő évtizedet — a hideg­háború korszakát a kelet­európai rendszerek kialaku­lásával, jellegével és fönn­maradásának kilátásaival kapcsolatban két, egymással látszólag szögesen ellentétes, Fehér Ferenc és Heller Agnes emigrációban írt könyve kiemel­kedő helyet íoglal el annak az immár könyvtárnyi irodalomnak a sorában, amely 1956 történé­seit, az okokat, magukat az eseményeket és a következmé­nyeket taglalja. A Magyarország 1956 című kö­tet a Kossuth Kiadó révén rö­videsen a hazai olvasók számá­ra is hozzáférhető lesz. Lapunk részleteket közöl a műből, amelynek alcíme: .,A forrada­lom üzenete.” ám szerepét tekintve úgy­szólván egyenértékű kon­cepció uralta. Az első válto­zat képviselői némi doktri- nér felsőbbrendűséggel (az idő tájt ez volt az uralkodó hangvétel, kivált az ameri­kai sajtóban) azt állították, hogy Kelet-Európa és Ázsia valahány kommunista rend­szere egész egyszerűen szov­jet exporttermék, s ha a szovjet katonai jelenlét és titkosrendőri segédjét meg­szűnne, ezek a rendszerek automatikusan megdőlné­nek. A Jugoszláviában, Kí­nában, Albániába és másutt bekövetkezett legkülönfélébb jellegű és értéktartalmú vál­tozások azonban mindegyre arról tanúskodtak, hogy a helyzet ennél jóval bonyo­lultabb. Ezzel párhuzamosan — jóllehet tartalmát tekintve épp ellentétes előjellel — lé- * tezett a hidegháborúnak egy másik, éppoly jelentős, ha­bár kevésbé hangoztatott elmélete is. Ez úgy vélte: o kommunista rendszerek be­lülről megdönthetetlenek. Az 1956-os magyar forradalom a szovjet típusú rezsimek belülről való megdönthetet- lenségének ezen elméletét egyszer s mindenkorra meg­cáfolta. Ebben áll a magyar forradalom legközvetlenebb hatása, amely azt valóban, túlzás nálkül világtörténelmi jelentőségűvé avatja. E cá­folat jó néhány olyan fontos tanulsággal szolgált, amelyet a nyugati diplomatáknak, a kelet-európai államférfiak­nak és a nyugati balolda­liaknak mindmáig nem si­került megemészteniük — noha e tanulságok annál is fontosabbak volnának, mi­vel azok az imént vázolt mindkét elméletet gyakor­lati funkciójukban alapve­tően érintik. Hiszen mind a kettő, ha mégoly ellentétes előjellel is, a hidegháború ideológia és gyakorlati kö­vetelményeit szolgálta. E kétfajta politikai előíté­let határozottan a jaltai rendszerre vezethető vissza. De vajon létezett-e efféle „rendszer” egyáltalán? Va­lóban joggal nevezhetjük egy rendszer alapvetésének a „három nagy” 1945 februári találkozóját ama bizonyos krími nyaralóhelyen? A kér­dés mindmáig heves törté­nészi viták kereszttüzében áll... A nagyhatalmak egész egy­szerűen képtelenek voltak fölismerni, hogy az egyedüli eszköz, amely elejét veheti, hogy ismét egymás torkának essenek s ezzel egy újabb világméretű kataklizmát idézzenek elő, nem egyéb, mint az atomfegyver (amely akikor már az amerikaiak rendelkezésére állt, az ango­lok előrehaladott kísérlete­ket folytattak vele, s hama­rosan az oroszoknak is si­került előállítaniuk). Képte­lenek voltak belátni, hogy valahány „bölcs” döntésük csupán akadályok sorát tá­masztja majd egy szánalmas béke fönntartásának útjába — egy olyan békekorszak­ban, amelynek az atomerő- egyiensúly közelgő beállta lesz kizárólagos biztosítéka. 1956 magyar forradalma épp ezen általános világ- helyzettel szemben intézett kihívást. Jóllehet a lakosság politikailag képzetlen réte­geiben élt némi bizonytalan sejtés Jaltát illetően, ám annak teljes következménye nem vált rötgön nyilvánva­lóvá árháborút követő béke- szerződésekben — így abban sem, amelyet a szövetsége­sek 1947 februárjában Pá­rizsban aláírattak Magyar- országgal. Ráadásul a kom­munista hatalomátvétel előtt Kelet-Európábán élt egy, a nyugathoz fűződő populáris mítosz, amit csak megerősí­tett a térség liberális párt­jainak erősen megkérdője­lezhető és ellentmondásos magatartása. E két tényező együttes hatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom széles rétegeinek politikai tisztánlátása el­homályosuljon, E populáris mítosz azon a föltevésen alapult, hogy a szovjet vezetés csupán idő­legesen „járt túl a Nyugat eszén”, amelynek gazdasági, katonai és technikai fölénye kétségtelen, s hogy a hatal­mi egyensúly hamarosan egy, a nyugati fölényt való­ságosan és megfelelőképpen tükröző arányban fog hely­reállni. Ezt a fölfogást lát­szott igazolni Jugoszlávia 1948-as szereplése is. Hiszen ekkoriban „az utca embere” behatóbb stratégiai előtanul­mányok nélkül is képes volt eljutni arra a fölismerésre, hogy Jugoszláviát legfőkép­pen (ha nem éppen kizáró­lag) az amerikai nukleáris ernyő óvja meg a sztálini beavatkozástól. (Hadd je­gyezzük meg azért, hogy a titóista vezetés elszántsága és széles tömegtámogatása csaknem ugyanilyen súllyal esett latba.) A kelet-európai liberális pártok ellentmon­dásossága (ha nem kimon­dott gyávasága) pedig abban nyilvánult meg, hogy bár hivatásos vezetőrétegük tisz­tában volt a „jaltai jéghegy” rejtett dimenzióival, mégis elhallgatta azt és úgy tett. mintha a térségben minden a parlamentáris demokrácia játékszabályai szerint tör­ténne. A növekvő elkeseredés el­lenére a hatalmi erőkiegyen­lítődés ezen populáris míto­sza nem szűnt meg, sőt to­vább élt a kommunisták hatalomátvételét követő időkben is. Hadd ismételjük újra: egyedül Magyarország 1956-os forradalma leplezte le és semmisítette meg vég­leg ezeket az illúziókat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents