Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30., csütörtök Somogyi Néplap 7 SPORT A Magyar Kupáért Lazított a Bányász Siófok—Mohács 2-2 (2-0) Siófok, 800 néző. V.: Dri- gán. Siófok: Horváth — Kolo- vics, Aczél, Olajos, Maro­zsán — Palkovics, Zsadányi, Meksz — Borostyán, Czi- gány, Magyar Edző: Gellei Imre. Mohács: Lukács — Becker, Katona, Kófiás, Reit — Laczkovics, Gilitsch, Kovács Z. — Ratting, Hrotkó, Adi. Edző: Bözsöny János. Csere: Meksz helyett Kirschmayer a 61., Adi he­lyett Martina a 76., Zsadá­nyi helyett Herczeg a 76,, Laczkovics helyett Újvári a 84. percben. A kezdés után egyperces gyászszünet következett Olajos Sándor közelmúltban elhunyt édesapja, valamint Hámori László volt Fifa-,já­tékvezető emlékére. Az első tíz percben mind­járt bemelegítésként négy hazai helyzet maradt kihasz­nálatlanul (kétszer a kapus, kétszer a hátvédek mentet­tek a gólvonalról), majd a 14. percben megszerezte a vezetést a Bányász. Magyar jobbról adott be szögletet, és Czigány négy méterről a kapu jobb oldalába helye­zett. 1-0. A 44. percben Ma­gyar Zs. ragyogó indítással ugratta ki Czigányt, aki né­hány lépés után tíz méterről laposan lőtte a labdát a ki­futó kapus mellett a hálóba. 2-0. Az 50. percben ritkán látható könnyelműséget produkált Aczél: nem né­zett maga mögé, úgy akarta hazagurítani a labdát. Rat­ting azonban ott volt, s megszerezte a szépítő gólt. 2-1. A 66. percben Kófiás harminc méterről lövésre szánta el magát, a labda megpattant Horváth előtt és a léc alatt kötött ki. 2-2, Úgy indult a mérkőzés, hogy biztos hazai győzelem születik, S amikor mindezt a siófoki játékosok is kezd­ték elhinni, jöttek a gon­dok. A Bányász lazított, könnyelműség könnyelmű­séget követett, s a végén már nem tudott ritmust vál­tani. A közönség csak azzal vigasztalhatta magát: leg­alább maradt izgalom a visszavágóra is. Gy. L. Röplabda NB I Tovább robog a Kapos Volán Kapos Volán—Fabulon Vasas SC 3-0 (10, 10, 12) Budapest. V.: Zsillé, Le­gendás. Kapos Volán: Kántor, dr. Pridál, Stefik, Károly, Czot- ter, Cziffra. Csere: Schmidt. Edző: Laszczik Iván. A Népsporttól kapott tájé­koztatás szeriint továbbra is hullámvölgyben van a fő­városi együttes. Az első két szett a vendég kaposváriak fölényét hozta. Ügy' tűnt., hogy a harmadik játszmá­ban feltámadnak a hazaiak: előbb 6-1-re, majd 9-2-re is vezettek már. Azonban a határtalan lelkesedéssel küz­dő vendégek előbb egyenlí­teni, majd fordítani tudtak. Újabb idegenbeli bravúr­jával továbbra is folytatja kiváló szereplését a kapos­vári legénység. Ezzel a győ­zelmükkel jelenleg a tabel­la harmadik helyén állnak. A Kapós Volán legközelebb vasárnap délután 4 órakor, a kaposvári sportcsarnokban a Malév együttesét fogadja, majd rá két nappal később kedden 17 órai kezdettel a tavalyi bajnok Csepellel ját­szanak rangadót ugyancsak hazai* pályán. A budapesti mérkőzésen az egész Kapos Volán gárdája kiválót nyúj­tott, különösen dr. Pridál, Czotter és Cziffra teljesít­ménye' érdemel dicséretet. F. G. VISSZHANG Észrevételeimet szeretném közzétenni a „Válságban a somogyi kézilabda-sport” és a „Nosztalgia-kupa” című Írá­sokkal kapcsolatban, amélyek a Somogyi Néplap 1989. no­vember 23-.i számában jétentdk meg. Harminc éve foglalkozom kézilabdával mint játékos, játékvezető és edző. Az újságcikkben olvastam, hogy az újjáalakuló kézilabda-szövetség közgyűlésén a meghívot­taknak valamivel több mint ötven százaléka jelent csak meg. Mivel érdekelt vagyok az utánpótlás nevelésében (megyei és országos szinten elért eredmények is igazolják munkámat), sérelmesnek találom, hogy meghívót sem kap­tam az újjáalakuló közgyűlésre. Lehet, hogy egy égyszerű, de annál lelkesebb kézilabdás á tapasztalatai közreadásával is hozzájárulhat a mélypontról való elmozduláshoz. Igaz, hogy az utóbbi időben a szövetségben tartott megbeszélé­seken ritkán vettem, részt, de ennek oka mindkét fél előtt világos. A „Nosztalgia-kupával” kapcsolatban is lenne néhány megjegyzésem. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt a sportrendezvényt. Keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy a meghívott férfi kézilabdások között csak négy olyan em­ber volt, aki nem a Kaposvári Vasasban szerepelt. Sajná­lom, hogy a régi kaposvári „sztárók” közül sokan hiányoz­tak, mert nem kaptak meghívót. Korábban a megyeszék­helyen a Vasas mellett létezett még Kinizsi, Tanítóképző, Építők, Cukoripari, Gazdász, K. Honvéd, Táncsics Gimná­zium, 503. ITSK — elnézést kérek, ha a felsorolásból netán kimaradt volna valamelyik csapat. Ezekben az együttesek­ben is kaposváriak játszottak. Ügy gondolom, hogy ők is szívesen részt vettek volna ezen a remek sportrendezvé­nyen. Javaslom a szervezőknek, hogy amennyiben a kiváló kezdeményezés hagyományossá válik, a többi egykori ka­pavári kézilabdáit is hívják meg. Kérem észrevételeim figyelembe vételét! Köszönettel: Szabó Ferenc érkezés nyertes nélkül K. O. - Egy „A K. Dózsa a sponzori testülettel egyetértésben Győry József ökölvívó vezetőedző meghatározatlan ideig szóló munkaszerződését fegyelmi eljárás lefolytatása után no­vember 20-i határidővel felbontotta.” Eddig a hír, amely lapunk november 22-i számában lá­tott napvilágot, s amely nem tudom kiket lepett meg igazán. Ezt csak azért emlí­tem, mert a klub néhány év leforgása alatt immár sokadik edzőjét fogyasztot­ta el, s ebből kiindulva miért pont Győry József lett volna kivétel. Hogy an­nak kellett volna lennie? Minden esetre ha arra az Ígéretes megvalósulás kü­szöbén álló tervre gondolok, amely Rákosa Ferenc olasz­országi profi bemutatkozá­sával hozható kapcsolatba, úgy váratlan volt ez a dön­tés. Viszont nem egészen tekinthető annak, ha a csa­pat várakozáson aluli sze­replését veszem alapul. Én mindenesetre a meglepettek táborába tartozom, már csak azért is, mert a Dózsánál tudtak az edzőt és Rákosát egyaránt érintő riportom tervéről. A kettejükkel tör­tént beszélgetés a klub iro­dájában zajlott le és az ügyvezető elnök egy szóval sem említette, hogy a Győ­ry József elleni fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyve már ott lapul az íróasztala fiók­jában. Mint utólag megje­gyezte, nem kívánt indiszk­réciót elkövetni, ezért „hallgatta” el ezt az ügyet, de most készséggel elmond­ja döntésük indokait. Bár eljárásával nem tudok tel­jesen azonosulni és ma sem értem, hogy miért hagyták velem megíratni egy eleve kútbaesett profi kirándulás előkészületeit. De hát utó­lagos berzenkedésem mit sem ér. Válaszra vár- vi­szont a kérdés, hogy mi mi­ért is történt. A vád képvi­seletében Mészáros József ügyvezető elnök, míg a „vé­delmében” maga az érin­tett, Győry József kapott szót. Mészáros József: Győry József az egyesület megke­rülésével, tudtunk és bele­egyezésünk nélkül tárgyalt Rákosa profi szerződése ügyében. Győry József: Miután a vonatkozó rendelkezések szerint amatőr egyesület hi­vatalosan nem foglalkozhat professzionista ügyekkel, e- miatt kényszerültem telje­sen magán úton kezdemé­nyezni és elindítani-ezt a szerződést. M, J.: Amikor mindez a tudomásunkra jutott és Rá­kosát a részletek felől fag­gattuk, fogalma sem volt, hogy milyen arányban, ki vagy kik részesednek a ka­pott összegből és milyen mértékben adóznak. Gy. J.: Nem egészen így volt. Rákosa is jól tudta, hogy 1800 dollárt kapunk Összesen, s miután nekem költségeim merültek föl, jó­magam ezer, ő pedig nyolc­száz dollárt kapott volna az eredménytől függetlenül. Ennek arányában történt volna az adózás is. M. J.: Győry szeptember elején említette, hogy lesz ez a mérkőzés, s hozzátette, hogy ebből a Dózsának is haszna származik majd, Gy. J,: Én akkor szep­temberben az ügyvezető en­gedélyével az ő irodájából telefonáltam Olaszországba és előtte állapodtam meg a menedzserrel, hogy a rész­letek megbeszélésére Olasz­országba utazom. Mészáros­nak akkor kezdett nem tet­szeni az ügy, amikor meg­tudta, hogy őt nem kívánom magammal vinni, ami nerr, jelentette azt, hogy a t)ó- zsa kimarad az üzletből. Én megerősítettem, hogy éven­te 3—500 ezer forintra szá­míthat a .klub, mert a pro­fi mérkőzések szervezésére és lebonyolítására egy kft-t fogok alakítani Kaposváron. M. J.; Mi nem kételked­tünk Győry szavában, de a szakosztály elnökével közö­sen azt kértük, hogy adjon az egyesületnek erről egy szándéknyilatkozatot, annál is inkább, mert a sponzori testületünkben eléggé meg­oszlottak a vélemények. A nyilatkozatot azonban az edző visszautasította. Gy. J.: Valóban nem ad­tam, mert nem is akartam. Világosan megmondtam, hogy amint megalakul de­cemberben a kft., úgy szer­ződésben rögzítjük az én ígéretemet is a Dózsa felé. Azt tisztáztam, hogy én az egyesület érdekében mun­kálkodom, több olyan lépést készítettem elő, amely ezt igazolja. Erről a beszélgetés­ről (november 14-én) úgy álltunk föl, hogy a közeljö­vőben mindent pontosítunk. Zsalakovics László szakosz­tályelnök még megjegyezte, hogy ők nem kívánják meg­gátolni Rákosa profi sze­replését. M. J.: Már odáig mentek a dolgok, hogy az edző ép­pen a profi mérkőzés miatt a bajnokság alatt szabadsá­got akart kérni és minden- • áron a Kecskemét elleni mérkőzés elhalasztását kí­vánta. Gy. J.: Ez így volt. Ugyanis a KSC mérkőzés időpontjában lett volna Rá­kosa kinti fellépése és azt mi nem változtathattuk meg. De a Kecskemét hoz­zájárult a halasztáshoz, mert ígéretet tettünk, hogy egy koppenhágai mérkőzés­re két bokszolójukat ma­gunkkal viszünk. Miután ez utóbbi túrában az ügyveze­tő is érdekelt volt, azonnal egyetértett a halasztás kér­désében. Sajnos útlevél-ne­hézségek miatt a dániai, út nem jött létre, de a profi mérkőzést is elhalasztották a világbajnok megbetegedé­se miatt. M. J,: De nemcsak a Rá­kosa körüli bonyodalom ve­zetett a szakításhoz. Győry energiáját annyira lekötötte ez az előkészület, hogy nem tudott úgy foglalkozni a csapattal, mint az elvárha­tó lett volna tőle. Ez a sze­replésünkön is érződik. Gy. J.: Rákosát én nem azért csaltam vissza, mert profit kívántam belőle fa­ragni, hanem mert szüksé­gét éreztem. Vele ugyanúgy foglalkoztam, mint a többi­ekkel. Csak később gondol­tam arra, hogy vele bátran nekivághatok* De a továb­biakban sem élvezett előnyt a többiekkel szemben. M. J.: Az edző a rajt előtt gondtalan bentmara- dást ígért. Mi igyekeztünk minden kívánságát teljesí­teni, És tessék, a szerződés bontásig még pontot sem szereztünk. Gy. J.: Hogy milyenek voltak azok a feltételek, most nem kívánom részle­tezni. Nekem más a véle­ményem. De ettől függetle­nül a bentmaradást én így is reálisnak tartottam. Ne feledjük, hogy a tavasz még hátra van. A megkapaszko­dásra minden esélyünk meg lehetett volna. Ezt az ígére­temet most, az őszi idény­zárás előtt, főiem számon- kérni korai volt. Egyébként még megjegyezném, hogy az idény előtti optimista nyi­latkozatom után is történtek olyan dolgok, amelyek nagyban befolyásolták gyen­ge szereplésünket. M. J.: Tudtommal nem lesz profi mérkőzés egyelő­re, bár Rákosától nem kér­tük, hogy e szándékáról végleg mondjon le. Később napirendre kerülhet ez a kérdés, ö úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nálunk bok­szol. Gy. J. Rákosát elvtelen módon zsarolták, azt han­goztatták neki, hogy én tönk­reteszem. A feleségének „megsúgták", hogy a dollá­rokhoz sem juthatnak hoz­zá. Rákosa megkeresett, na­gyon el volt keseredve. Azt mondtam neki: felnőtt em­ber vagy, azt teszel, amit jónak látsz ... Erre az üz­letre eddig csak én fizettem rá, mert mindent a saját pénzemen intéztem. Hat­vanezer forintomban van az elmaradt mérkőzés ... Akadtak még „szóváltá­sok”, de mi annak csak a legfontosabb részeit tárhat­juk az olvasóink elé. Gondo­lom, minderről ki-ki meg­formálhatta véleményét. A magunk részéről — anélkül, hogy állást foglalnánk — csak néhány dolgot kívá­nunk megjegyezni. Ha két fél között nincs meg az összhang, nem tel­jes a bizalom, az gyakran vezet tévúthoz. Az edző elő­ször zöld utat kapott, majd ki érti, milyen megfontolás­ból, pirosra váltották előtte a szemafort. Jómagam el­lentmondást vélek fölfedez­ni az ügyvezető azon kije­lentésében, miszerint való­színű, nem kerül sor ke­nyértörésre, ha eredménye­sebben szerepel a Dózsa. De hát, a jó szerepléstől az ed­ző ellen felhozott vádak megváltoztak volna? Az ed­zőt sem értem. Ha olyan tiszta volt ez az ügy, mint hangoztatja, mi akadálya volt az írásos szerződés­nek? Hogy Rákosa hat évig senkinek sem kellett, akit ő most felkarolt és talán ki­csit a sajátjának tekintett? Nézhetjük így is, úgy is. Ami bizonyos, a jelenlegi ál­lapot szerint senki sem járt jól. Csalódott egyesület, csa­lódott edző és csalódott a több pénz reményében új életet kezdő sportoló is. A profi mérkőzés elma­rad, a Dózsa pedig? Ki tud- ja! És Rákosa? Félő, hogy útja ismét korábbi énje fe­lé vezet. Hacsak!... Győry József megfelleb­bezte a klub döntését. Hogy milyen eredménnyel? Majd elválik. Talán van jó meg­oldás is. Jutási Róbert KÉZILABDA Csurgón ezúttal hetedik alkalommal ' rendezték meg az „Eötvös-kupa” kézilabda­tornát. A mérkőzéseket színvonalas küzdelmek jel­lemezték. A kézilabdatorna remekül szolgálta a diák­olimpiára való felkészülést. A hazai csapatnak nagy iz­galmak után sikerült otthon tartania a kupát. Végeredmény: 1. Eötvös iskola, Csurgó, 2. Gárdonyi Géza Általános Iskola, Győr, 3. Lobogó Utcai Álta­lános Iskola, Budapest. TEKE NB III Komlói Bányász II.— K. Fáklya 5:3 (2268:2250) A hazaiak a gyenge egyé­ni teljesítmények miatt megérdemelt vereséget szen­vedtek a szintén nem csúcs­formában játszó komlóiak­tól. Ld.: Bekker 409, Hideg 399, Gyimesi 381, Epstein 378. Megvegyem, ne vegyem? Pillanatkép a kaposvári teli sporteszközbörzéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents