Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-30 / 284. szám
1989. november 30., csütörtök Somogyi Néplap 5 Németet tanul a legtöbb orosz szakos tanár Kezdetben minden nehéz Béres-csepp C-vitamin nélkül A rendkívül nagy kereslet miatt továbbra is három műszakban gyártják a Bé- res-cseppeket, az igényeket azonban még így sem lehet kielégíteni. Az utóbbi időben azonban nem lehet fdlyamatosan hozzájutni C- vitaminhoz sem, sőt jó néhány gyógyszertárban tartós hiánycikk lett. A kereslet iránta azóta nőtt meg ugrásszerűen, amióta kapós a Béres-csepp, ugyanis azzal együtt a vitamindrazsét is szedni kell. A Béres-csepp Somogybán is szűk cikk — fogalmazott dr. Gvőrbíró Árpád, a megyei gyógyszerészeti központ igazgatója. Korlátozott mennyiségben ugyan 'rendelkezésre áll az említett szer, de minden héten csupán egy-két napig lehet kapni. A Béres-cseppet csak néhány hónapja árulhatják a gyógyszertárakban is, a központ szerződést kötött a Herbáriával és így hetente mintegy kétezerötszáz üveg érkezik a cseppből. A Béres-csepp pluszból kéthetente hétezer darabot kap a megyei központ á Fővárosi'* Tanács gyógyszerészeti központjától. C-vitaminból egyelőre folyamatos az ellátás a megyében, a gyógyszertári központ is rendelkezik alapanyaggal. Legalábbis két- három hétig még biztosan tudják gyártani a vitamint. (Faragó) Az általános iskolákban talán még fiagyobb problémát okoz a nem orosz ide- gennyelv-tanítás bevezetése, mint a középiskolákban. A megyében a legtöbben német nyelvgt tanulhatnak: 35 általános- iskolában sze- pepel ez a kötelező oktatásban, a legtöbb helyen azonban csak az alsó tagozatban. Tíz iskolában tanítanak angolt, s csak egyben franciát. A szülők igényei messze meghaladják a lehetőségeket. A szülőknek meg kell érteni, hogy az eredménytelen nyelvoktatásnak nincs értelme —mondta Garat László, a kaposvári tanács művelődési osztályvezetője. Egy másik nyelvvizsgával orosz szakos tanár is taníthat átmenetileg más idegen nyelvet. Mivel minden nyelvnek más a tanítási módszertana, az lenne az igazi, ha mindenhol pedagógiai képesítést szerzett nyelvtanárok tanítanának. Á gyermekek nyelvérzékét nagyon könnyen el lehet rontani, de nehéz a hibát helyrehozni. Mik a föltételei a tanári diploma megszerzésének idegen nyelvből? — Jelentkezni kell valamelyik tanárképző főiskola idegennyelv-szakára — mondja Rácz Jenő, a megyei pedagógiai' intézet munkatársa. —1 Ott viszont nem az alapoknál kezdik a nyelv- tanítást — teszi hozzá Ja- 'kodáné Jendrek Zsuzsa, aki az orosztanárok átképzésének szervezésével foglalkozik a pedagógiai intézetben. A tanárképző főiskolák válogatnak a nyelvvizsgával rendelkezők közül is. A megyében a nem orosz idegennyelv-tanulás iránt olyan nagy az igény, hogy a legtöbb helyen a szülők még úgy is kérték ezt, hogy tudták: a tanárnak. aki csemetéjüket a nyelvre kötelező jelleggel oktatja, még középfokú nyelvvizsgája sincs. A személyi feltételek megteremtése volt a célja annak a tanfolyamnak, amelyet a pedagógiai intézet szervezett, s a Latinca művelődési központ bonyolít le. Erre 108 tanár je- lenkezett, a legtöbben német-nyelvtanfolyamra. Egy pedagógus átképzési költsége átlag százezer forint. Ebből 35 százalékot fizet az általános iskola, 65-öt az ÁBMH. A pedagógiai intézet munkatársai szerint célszerű, ha az általános iskolák igazgatói szerződést kötnek a tanfolyamra járókkal. Nem szerencsés, ha olyan pedagógusnak fizetik a 35 százalékot, aki a tanfolyam elvégzése után nem marad az iskolánál. Elterjedtek olyan rémhírek az orosztanárok körében, hog/ aki nem tudja sikeresen elvégezni a tanfolyamot, anak vissza kell fizetni a százezer forintot. — Csak akkor kell ezt az összeget visszafizetni, ha a pedagógus saját hibájából nem fejezi be az átképzést, elmegy mondjuk idegenvezetőnek, — nyugtat meg Ja- kodáné. — Aki idegenvezető akar lenni, az előtte önköltséges tanfolyamra jelentkezzen. A pedagógusoknak jelentős kedvezmény az is, hogy hetente öt órával kevesebbet kell tanítaniuk, amíg a tanfolyamra járnak. Kaposváron sincs elég tankönyv, szemléltető eszköz, kazetta. Balázs Andor Rózsás Mártonnak, a Dráva Múzeum munkatársának ösztönzésére a Dráva egykori magaspartján egy kisebb palánkvár romjai után kezdett kutatni. Rózsás Márton találta meg ugyanis 1977-ben azt a területet, amely az ásatások számára várhatóan értékes leletekkel szolgál a barcsi költségvetési üzem Hősök téri központjában, illetve az úgynevezett Otártics-féle telken. A palánkvárat vagy erősséget 1567-ben építette a szigetvári bég, a Drávának, mint a dél felé irányuló közlekedési útvonalnak felügyeletére. Az ásatások során a körülbelül 50 négyzet- méteres területen, az erősFeltárul a Dráva mente múltja Egy palánkvár maradványai — Török kori leletek Barcson Hosszú évtizedekig feltáratlan maradt a régészek előtt Belső-Somogy és a Dráva vidéke. Tavaly óta lehetővé vált e régió kutatása is. Októberben dr. Kovács Gyöngyi az MTA régészeti intézetéből érkezett a barcsi leletek feltárására. * letek között nagyrészt bos- nyák kerámiákra, jellegzetes török mázas, talpas tálakra és kínai porcelámkész- letek töredékeire bukkantak. Ez utóbbi tárgyak is bizonyítják, hogy a Dráva annak idején Barcsig volt hajózható. Jellegzetes zöldmázas, talpas étkczötál ség feltételezhető lelőhelyén, udvari kutatógödörben nyolc török kori szemétgödörre bukkantak. A gödrökben talált leletek, a korabeli hétköznapok használati tárgyaival voltak tele. A XVI. és a XVII. századból származó leletek magukon viselték a korabeli pusztítás nyomait. Az erősséget ugyanis 1664-ben Zrínyi Miklós felégette. A tárgyaik ezért átégve, félig elolvadva kerültek elő. A leA leleteket a budapesti régészeti intézetben restaurálják, majd a Dráva Múzeum állandó kiállítási anyagának részeként láthatja a közönség. Az ásatásokat — amelyeket idén a megyei és a városi tanács támogatásával, valamint több barcsi cég segítségével végeztek — jövőre folytatVárosvéső mozgalom # Volt egyszer egy felfordulás Kaposváron: egy olyan felfordulás, amely a mai napig tart. Felbérelt emberei a „Rontom-bon- tom” brigád, meghatározott időközökben felbukkan a város legkülönbözőbb pontjain, s nagy lelkesedéssel feltúrja az utakat. Soha ennyi tolongó kocsisort s útkereső embert nem láttak még Kaposvár utcái, mint most. A munkások türelmesek, ők igazán nem rohannak. A járókelők nem türelmesek, viszont ők sem rohannak. Nem azért, mert együttérez- nek velük. Persze, minden rosszban van valami jó! Hogy mi ebben a jó? Gondoljunk csak a munkanélküliségre! Letörött cipősarkaink helyretételével munkát adunk a cipészeknek, törött lábaink renoválásával pedig az orvosoknak. S. ha a nagy tülekedésben esetleg hasra- vágódnánk egy érzéki gödörbe, kabátaink tisztításával fellendíthetnénk a Patyolat forgalmát. Emellett rendkívül jól fejleszthetjük tájékozódási képességünket a Merre visz a gyalogút?” című ügyességi játékkal. Nem lenne utolsó dolog, ha ezt felkarolná a művelődési ház, s családi vasárnap keretében ügyességi vetélkedőt szervezne. Nap mint nap arról hallunk, hogy nem mozgunk eleget, nem élünk egészséges életmódot. Ez a rágalom igazán nem érheti Kaposvár népét! Nekünk nem marad időnk arra, hogy ellustuljunk, úrrá legyen rajtunk az ősi tespedt- ség állapota. Napról- napra egyre jobb részidőket futunk, mert egyre gyorsabban jutunk át az autók előtt a túloldalra, s egyre fürgébben és könnyedebben szökel- lünk át az akadályok fölött. Sőt! Sokan már a nemzetközi gyalogos szlalomversenyre is benevezhetnénk! Ezt igazán — idősebbek is elkezdhetik! Megéri! Nem csalás, nem ámítás — néhány pillanatra megif jódnak. Kénytelenek ugyanis ifjúi hévvel közlekedni, ha nem akarnak egy-egy autó szélvédőjén fennakadni. S mindemellett anyanyelvi műveltségünk is színesedik. Mennyi érdekes szóláshasonlat s anyai ágat kutató szócska repked a levegőben percek alatt! Ha egy kis üzleti érzék lenne az építőkben, légkalapácsos ébresztőjükkel rögtön lebénítanák a telefonos ébresztést! Kaposvár joggal benevezhetne egy lakosságot bosszantó mozgalomba: a dobogós helyei kapna ott. Bánfai Tamara FELELŐSSÉG ÉS CSELEKVÉS Emlékezés Mensáros Andor alezredesre Negyvenöt esztendeje, 1944. november 28-án a kora reggeli órákban a kaposvári vasútállomáson nagykereki Mensáros Andor Bertalan magyar királyi honvéd alezredes, a IV. katonai kerületi parancsnokság szállitásvezetö- ségének parancsnoka, szíven lőtte magát. Kaposvár fel- szabadulása után, 1944 decemberének első napjaiban csendben temették el a húsz honvéd hősi halott mellé a Keleti temetőben. A Pécsett szolgáló Mensáros alezredes a nyilasok hatalomátvétele után nyíltan kimondta németellenes meggyőződését, noha egyik beosztottja állandóan figyelte és jelentgette. Rövid ideig beosztásából is felmentették. Kiváló tudása és magas kitüntetései miatt letartóztatását nem hajtotta végre elöljáró parancsnoka. A honvédség azon kevés tisztjei közé tartozott, akik ha későn is, de a maguk posztján tettek a magyar népért, az ország értékeinek a megmentéséért. Mensáros alezredes családjában évszázadokra visszamenően találunk katonákat. Egyik őse a törökellenes harcokban bátorságáért, vitézségéért nemességet kapott. A múlt században a család tagjainak többsége hivatalnoki, illetve állami szolgálatban állottak. Apja vasúti tisztviselő Miskolcon, ö ott, 1897. október 28- án született. Iskoláit Miskolcon, illetve Pécsett végezte. Az I. világháborúba fiatalon, 1915. júliusában, a 17. honvéd pécsi ezredebe vonult be. Egy év múlva, a különböző tanfolyamok után a bukovinai frontra került. Ott, 1916 júliusában hadapród őrmesterként a fronttámadás előtt egy felderítő járőr parancsnoka volt. A támadás 'rendkívül sikeres volt — Mensáros Andor felderítésének az érdeme is. Ezért másodosztályú ezüst vitézségi érmet kapott. 1916 májusától hadnagy, két év múlva a sebesülése után főhadnaggyá lépett elő. Súlyos sebesülése a további frontszolgálatot már nem tette lehetővé, ezért Pécsett, majd Kaposváron 1919 októberéig helyi szolgálatot látott el. A jó megjelenésű, kisportolt, több nyelvet beszélő, halk szavú, rendkívül intelligens tiszt felkeltette József főherceg figyelmét és mellette egy évig a fővárosban testőrszolgálatot teljesített. Ezután hét esztendeig különböző vidéki ezredeknél vívó- és lovaglótanárként sporttiszt volt. 1934-től 1938-ig határőrtiszt volt Gyulán. 1938. május 1-jén, őrnagyi előlépése után a pécsi dandár szállításvezetőségének parancsnoka. Majd, a háborús években a hadtest területén az ő, és alárendeltjeinek a feladata volt a katonai szállítások biztosítása. Ezért a lelkiismeretes katona és parancsnok számtalan elismerésben részesült. 1940-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét és a Német Sasrend Erdemkeresztjét is megkapta. A német megszállás után egyre zárkózottabb lett. Egyelőre csak a legbizalmasabb barátai között beszélt a háború elvesztéséről és arról, hogy „cselekedni kell a magyarság fennmaradásáért". A nyilasok és a németek rablásai „kiürítés címén” október végétől őt a MÁV illetékes tisztviselőjét cselekvésre késztette. Kifelé parancsnokai és a nyilas vezetők felé szolgálatkész, buzgó katonatiszt maradt, aki objektív akadályokra hivatkozott, ha egy-egy szállítást vagy kiürítést nem tudott, illetve nem akart végrehajtani. Magyarossy Imre nyilas hadműveleti és kiürítési kormánybiztos Mensárosról a következőket jelentette; „A kerületi parancsnokság előadója, Mensáros alezredes, akivel naponta beszéltem a vagonhiány leküzdése ügyében teendő lépéseket illetőleg, tudomásomra hozta, hogy vagon sajnos nincs, ami van, az kell a katonai céljaira ... Felháborodva állapítottam meg, hogy a MÁV és a Katonai Szállításvezetőség nem állott hivatásának magaslatán, sőt felelősségem tudatában merem állítani, hogy... szabotáltak.” Az igazsághoz tartozott az, hogy Főherceglakon hatezer vagonnyi búzát, Pécsről pedig 70 vagon bőrárut vagonhiány miatt nem „menekítettek el” Németországba. A november elejétől több pécsi üzem értékes gépparkja is így maradhatott meg. November 25-e körül Pécs, illetve Baranya elhagyására már a németektől kapott parancsot és a'kiürítéskor felrobbantandó vasúti műtárgyakról egy részletes eligazítást. Az utolsó napokban a családos beosztottjait elve- zényeltette. A német parancs értelmében az abaligeti alagutat, a két pécsi vasútállomást, a vasúti pályán lévő irányító berendezéseket kellett volna megrongálnia, illetve megsemmisítenie. Végül elrendelték, hogy az utolsó vonat után a vasúti pályát kell tönkretennie. Mindezt Mensáros Andor alezredes nem hajtotta végre. Segédtisztje, Szentvölgyi László főhadnagy mindezt megerősítette másfél évtizeddel ezelőtt, egyben ő volt Mensáros utolsó perceinek a tanúja is. Ma már kideríthetetlen, hogy ki, de az bizonyos, hogy a Kaposvárra menekült pécsi nyilas vezérkar korábban szabotálásnak minősítette Mensáros intézkedéseit A rendelkezésére álló „robbantó különvonattal" november 27-én. este hagyta el Pécs városát Szigetvár irányában. A vonatot addig nem indította, amíg jelzést' nem kapott, hogy Sásd térségében a szovjet csapatok elérték a vasútvonalat. A szovjet repülőtámadás miatt a szerelvény még óráikg várakozott és csak a hajnali derengésben érkezett Kaposvárra. Mensáros Andor az úton rendkívül feszült volt, alig váltott néhány szót beosztottjaival. Amikor a kaposvári vasútállomásra beérkezett szerelvényt nyilas pártszolgálatosok és katonák vették körül, s a kocsijához közeledő árpádsávos nyilas tisztet és a három fegyverest meglátta, leugrott a vonat ellenkező oldalán és a vágányok között végzett magával. A nagy kapkodásban: ugyanis minden nyilas katona és civil a meneküléssel volt elfoglalva, ügyével nem foglalkoztak. Az első osztályú váróteremben Mensáros alezredes holttestét az összetolt asztalokra fektették és Magyarország politikai-vasúti térképével takarták le. Egy kaposvári tisztnek megparancsolták, hogy gondoskodjék az eltemetéséről. Erre Kaposvár felszabadulása után került sor. Akik ismerték, egyöntetűen állították, hogy Mensáros Andor alezredes fölismerte egyéni felelősségét és cselekvési lehetőségét. Saját erejéből sokat tett Pécs és környéke épségéért, az ott élő emberek létbiztonságáért. Élete derekán ezért, a legdrágábbat adta. Kötelezettségtudó, jó katopa, hazafi katonatiszt volt, aki, ha nem is a harcmezen, de bátor parancsnokként a hazájáért adta életét. Halála önfeláldozó hősi tett volt a magyar szabadságharcosok sorában. „ - , - „ , , Dr. Andrassy Antal
