Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-29 / 283. szám
1989. november 29., szerda Somogyi Néplap 5 Nemzedékek vallomása Somogyról Készül a második kiadás STOP A FÖLÖSLEGES GYÓGYSZERFOGYASZTÁSNAK Vita bojkottfelhívással Jogszerűen ellenőriz a társadalombiztosítás nem egyeztették: az igazgatóság ellenőrző főorvosának milyen szakmai és közgazdasági kompetenciája van. — Amikor dr. Mohr Tamás megkérdőjelezi ellenőrzéseink jogszerűségét, nyilvánvalóan elkerülte a figyelmét a Minisztertanács 85 1988. (XII. 15.) számú rendelete — pedig erre a neki megküldött följegyzésünkben is hivatkoztunk —, amely felhatalmazta az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot és igazgatási szerveit ama, hogy a társadalombiztosítási támogatásban részesülő gyógyszerek rendelését folyamatosan ellenőrizzék. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság közös körlevélben tájékoztatta — mintegy fölkészítette — az érintetteket az ellenőrzésre. Részletesen és teljes körűen felsorolták, hogy a társadalom- biztosítás orvosai és gyógyszerészei hol és mit ellenőriznek, milyen esetben milyen szankciót alkalmaznak a júniusban lejárt, fél évnyi türelmi időt követően. A Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság eljárása tehát jogszerű. Az egészségügyi és gyógyszer- ügyi osztályok feladata, hogy ellenőrzéseiket „ a 21 1988. (XII. 26.) számú egészségügyi minisztériumi rendelet szellemében végezzék. Ez valamennyi orvosnak azt a követelményt szabja meg, hogy a szükséges gyógyszert a legszakszerűbb és leggazdaságosabb formában rendelje. A társadalombiztosításnak is az az érdeke, hogy a beteg minél előbb meggyógyuljon és ehhez a szükséges gyógyszert kapja meg. Az ellenőrzésének módszere az orvosi kartonokba való betekintés a vizsgált vények alapján és a személyes beszélgetés, sokszor rendkívüli táppénzes felülvizsgálattal egybekapcsolva. Ezt az egészségügyi és gyógyszerügyi osztály ellenőrző főorvosai végzik, akiknek 15 éves kórházi és alapellátási gyakorlatuk és több szakvizsgájuk van. Munkájukat gyógyszerész és közgazdász segíti, ezenkívül lehetőségünk van szaktanácsadók bevonására is. Éppen ezért visszautasítjuk azt, hogy megkérdőjelezzék a társadalombiztosítási orvosok szakértelmét. — Nincs-e valamilyen személyes sérelem dr. Mohr Tamás levele mögött? — Bizonyára azért tett észrevételt az újságcikkel kapcsolatban, mert föltehetően nehezményezi, hogy a nála való ellenőrzésünkről készült részletes följegyzést a vele való beszélgetés után kívüle a szakmai fölöttese szintén kézhez kapta. Ebből kitűnik, hogy figyelmen kívül hagyta a 21 1988. (XII. 26.) számú egészségügyi miniszteri rendelet, valamint az orvosi rendtartás egyes rendelkezéseit. Mindezek leírásával hatáskörünket nem léptük túl. Jogállamban élünk és mindenkit jogsza-. bály kötelez munkájának ellátására. Más osztályaink is végeznek ellenőrzéseket, s azt tapasztaltuk, hogy az ellenőrzött személyek érzékenyen reagálnak a hiányosságokra. A tényekkel szemben nem érveket hoznak fel, hanem az ellenőrzés módszerét akarják megkérdőjelezni. — A szerkesztőséghez írt levelében a segesdi körzeti főorvos felhívja a megye kamarai tagsággal rendelkező orvosainak figyelmét arra, hogy az egyeztető tárgyalások befejeztéig nem kötelesek az ilyen ellenőrzéseket eltűrni és elfogadni. — Valóban, dr. Mohr Tamás a Magyar Orvosi Kamara nevében szólít fel minderre. Nincs arról tudomásunk, hogy a Magyar Orvosi Kamara foglalkozott ez- (zel, s azt sem tudjuk, hogy dr. Mohr Tamásnak van-e felhatalmazása az orvosi kamara nevében eljárni, különösen akkor, amikor ő az egyik érintett fél. A jog- és igazságérzetünk azt sugallja, hogy a kihirdetett jogszabályok végrehajtását mindaddig, míg az nincs hatályon kívül helyezve, senki nem kérdőjelezheti meg. Nekünk az a kötelességünk, hogy az ellenőrzéseket megtartsuk, és elszámoljunk a 18 milliárd forintnyi gyógyszerköltséggel, mert ez a betegek és az egészségügy érdekeit is szolgálja. Nem lehet célunk az orvosok és betegek, az ellenőrző főorvosaink és a gyógyító orvosok kapcsolatát kiélezni. Ellenőrzéseinkkel a korszerű és gazdaságos gyógyítást kívánjuk szolgálni, mert ez az érdeke a betegnek, az egészségügynek és a társadalom- biztosításnak egyaránt. Lajos Géza ,Hosszú a nap nélküle” Gondoskodó gondozó Elpazarolt medicina címmel cikket közöltünk lapunk szeptember 29-i számában arról, hogy harminc patikát ellenőrzött a társadalombiztosítás. Beszámoltunk az egészségügyi és gyógyszer- ügyi osztály által fölfedett vényírási hibákról is. Dr. Mohr Tamás segesdi körzeti főorvos a Magyar Orvosi Kamara országos választmányának tagjaként kifogásolta, hogy a cikkben nyilatkozó Sárdi Gyula, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója általánosságban elmarasztalja az orvosokat. — Dr. Mohr Tamás, a Magyar Orvosi Kamara nevében visszautasította a gyógyító orvosokat összességében érintő, elmarasztaló kritikát, mert egyrészt a kamara véleménye szerint az ellenőrzések ilyen formája nem is teljesen jogszerű, másrészt az ellenőrzést végzők fölkészültsége és hoz- zállása sem mindig megfelelő. Mi erről az igazgatóság véleménye? — Értetlenül fogadtuk dr. Mohr Tamás körzeti főorvos észrevételeit — mondta Sárdi Gyula, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója. — Nem egyedi ügyet, egy vizsgálat eredményét, hanem az eddig végzett munka tapasztalatait foglaltuk össze. Azzal a kijelentésünkkel, hogy az orvosok vényírásával kapcsolatosan voltak rossz tapasztalataink is, úgy vélem, nem marasztaltuk el az orvosok munkáját általánosságban. Elkerülhettük volna az általánosításnak a látszatát is, ha neveket sorolunk. Erre mi nem gondoltunk, többek között azért, mert ellenőrzéseink után az észrevételeinket — szóban vagy írásban — mindig megtettük —, így az érintetteknek erről tudomásuk van. A január 9-én bevezetett új gyógyszertámogatási rendszerben visszakerült a gyógyszerfinanszírozás a társadalombiztosításhoz. így logikus volt a kormány döntése, hogy a finanszírozás és az ellenőrzés egy kézbe kerüljön. — Ha ez így van, akkor mit szól ahhoz: dr. Mohr Tamás, a Magyar Orvosi Kamara képviselőjeként, azt kéri, hogy a további ellenőrzéseket állítsák le a megyében addig, míg a kamara megyei képviselőivel Ha akarjuk, ha nem. az évek mindannyiunk felett eljárnak. Az élet nem egyformán osztogatja a felhőtlen napokat s a gondokat. Sokan vannak, akik idős korukra tehetetlenné, kiszolgáltatottá válnak, mindennapjaikban mások segítségére szorulnak. A házi betegápolók az ő sorsukon igyekeznek enyhíteni. Egyikük, Hrico Ivánná Kaposváron tevékenykedik. — Négy és fél éve vagyok főállásban házi beteggon- doző. Kettős a feladatunk: egyrészt a gondozással, másrészt a körzetünk ellátásával. Egy-egy gondozóra általában 3-4 beteg jut. Abban vagyunk segítségükre, amit a gondozottak egyedül nem képesek elvégezni. Takarítunk, bevásárolunk helyettük, s elintézzük a hivatalos ügyeiket is. Általában két-három orvosi körzet jut egy-egy hivatásos gondozóra, ezeket hetente egyszer végiglátogatjuk. Vannak ugyanis olyanok, akik házi gondozást nem igényelnek, de alkalomadtán, valamilyen gondjuk megoldásához a mi segítségünk kell. Hetente megbeszélést tartunk a körzeti orvossal és nővérrel, ők tájékoztatnak bennünket az újabb rászorulókról. Gyakori, hogy egymást is helyettesítenünk kell. Amikor a nehézségekről kérdezem Hrico Ivánnét, egy pillanatra elgondolkodik. — Az öregek támogatásában teljesen megszűnt a társadalmi összefogás, amit a szocialista brigádok nyújtottak. Az iskolás, gyerekek sem „patronálják” az idős embereket. Manapság már csak pénzért hajlandó valaki a kisebb munkákat is elvégezni. De hát honnét lenne ilyesmire pénzük a szűkölködő öregeknek? Nem szívesen mondom ezeket, mert nem szeretek panaszkodni. Szeretem a munkámat. S hogy miért ezt választotta? — Nem akartam gondozó lenni, csupán a szükség vitt rá. Korábban szülésznő voltam. de a két gyermekem mellett nem tudtam az éjjeli műszakot vállalni, s nappali munkára csak itt volt lehetőségem. Ezért jöttem ide! Nem is tudtam. Az 1967-ben megjelent „Harminc nemzedék vallomása Somogyról” című kiadvány országosan is mo- •del'lértékű a történeti olvasókönyvek. kategóriájában. A dr. Kanyar József történész, nyugalmazott levéltár igazgató által szerkesztett könyvnek most készül a második, kibővített kiadása. — Az első kiadás mintegy kétezer példányban készült, és ma már antikváriumokban sem kapható — válaszolta kérdésünkre dr. Kanyar József. — Főként a történelem tanárok és a kulturális hatóságok érezték, hogy ezt a hiányt pótolni kell, hiszen ez a kötet többek között a helytörténeti és a honismereti oktatást is szolgálja. Ezért megbízást — Számos, a gyakorlatban jól hasznosítható tapasztalattal gazdagodtunk Nágo- cson — mondta dr. Házas József, a siófoki kórház és rendelőintézet területi igazgatóhelyettese. — Pontos helyzetelemzést tehettünk, s látjuk: hol tartunk ma munkában és melyek azok az érintkezési felületek, ahol jobbítani szükséges. Mintegy 15 éve, hogy a siófoki városi kórház két mit vállalok, mivel jár ez a munka, de idővel nagyon megszerettem, s ezért maradtam itt. Egyébként az az általános tapasztalat, hogy a gondozók nagy része csak szükségből vállalja ezt a munkát. Nagyon sokan elhagyják a pályát, amikor kiderül, hogy mi mindent kell itt csinálni. Én nem bántam meg, hogy ezt a foglalkozást választattam, nagyon megszerettem az öregeket. Olyan dolgokban is hasznukra vagyok, ami egyébként nem tartozik a munkakörömhöz. Nem befolyásol, hogy kevés a pénz, mindezt az anyagiaktól függetlenül csinálom. Amikor idekerültem, csak négy-öt gondozó volt a klubban, s a gondozottakat a betegségük súlyossága szerint osztottuk el egymás között. Előfordult, hogy tizenhat beteget ketten láttunk el. Ez igazán nehéz időszak volt, mégsem adtam fel. S valóban, az elégedetkaptam a könyv újrakiadásának előkészítésére. — Az új kiadás hány kötetből áll és Szerkezetében változott-e az előzőhöz képest? — Az első kötet — amely várhatóan 1990 tavaszán jelenik meg — a második világháború végéig, a második kötet pedig 1980-ig fogja össze a tanulmányokat. Struktúrájában pedig több változás is indokolt. Nevezetesen a megye teljes történeti bibliográfiája a név-, hely- és tárgymutatóval együtt a második kötet végén szerepel, amelynek összeállításán most dolgozom. Tartalmában pedig fontos változás, hogy a történelemtanárok kérésére az első kötet részletesebben belgyógyászati osztályához tartozó körzeti orvosok rendszeresen szakmai tanácskozáson vesznek részt, ahol előadások és konzultáció keretében adnak számot egymásnak gyógyító tevékenységükről. Az idén Ná- gocs tölthette be a házigazda szerepét. Az érintett térségben is előtérbe került a már népbetegségnek számító cukorbetegség gondozása és a fekélybetegség kelenségnek nyoma sincs az arcán, sőt, boldog tekintettel így folytatja: — Jelenleg három gondozottam van. Valamennyien nagyon a szívemhez nőttek. Segítek nekik a házi munkában, a bevásárlásban, napi tisztálkodásban, ügyintézésben, s mindenben, amit ők nem tudnak önállóan ellátni. — Szabó néni — az egyik gondozottja — így beszélt szorgoskodó segítőjéről, „Erzsikéről”. — Én nem tudom, hogy máshol hogyan gondozzák az öregeket, de én Erzsikével nagyon meg vagyok elégedve ... Hirtelen megbe^ tegedtem, ízületi gyulladást kapott a kezem, az ujjaimat azóta sem tudom mozgatni. Nem tudok semmilyen munkát végezni. Erzsiké bevásárol, segít a különböző háztartási munkákban, s mindent elvégez, amit csak kell. Hiányzik, ha nincs itt. Nagyon hosszú a nap nélküle. Remélem, mellettem marad, mert hiányozna, s nem tudnék meglenni a segítsége nélkül. Bánfai Tamara foglalkozik a középkor történetével, hiszen Somogy középkora a magyar köztörténet szempontjából is igen jelentős. Áz első kötet tartalmazza a legújabb állapotoknak megfelelő műemlékjegyzéket, valamint megyénk nagyértékű természetvédelmi területeinek a jegyzékét. S ebben található a „Somogy képekben” című fejezet csaknem 70 képdokumentációja Kop- pánytól 1944 végéig. Ez majdan a második kötetben kiegészül 1980-ig. — Mikor lesz teljes a második kiadás, tehát mikor jelenik meg a második kötet? — A tervek szerint a jövő év végére., T. R. zelése. Az 1. számú belgyógyászati osztály vezetője, dr. Csonka Sándor főorvos ezért ezt a témakört emelte ki előadásában. Dr. Fóti Magdolna főorvos, az ideggondozó vezetője is számos gyakorlati tanáccsal segítette a körzeti orvosok munkáját: az egyre több neurotikus betegségben szenvedő és alkoholista ellátásának feladatairól beszélt. Dr. Torondi Márta főorvos, a köjál siófoki vezetője arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy tanácsadó jellegű megelőző munkát kívánnak beindítani. Az életmódot, fogyókúrát, ételkészítési szokásokat érintő kérdések gyakorlati oldalát is sikeresen megközelítették: klubszerű lesz majd a tevékenységük — az elképzelések szerint tornaszerekkel. A kórház felvevőkörzeté- bén nagyon jónak mondható a szakorvosi ellátás. A város minden körzeti orvosának van például belgyógyászati szakvizsgája. A táppénzes napok száma általában egy egész számmal jobb a megyei átlagnál — Siófokon átlag 5—6 százalék a kiesett napok száma, s ebben a szakszerű elbírálási munka is „benne van”. Ennek fontosságát aláhúzza: a betegek túlnyomó részét a körzeti orvosok látják el. A kórházi ágyak legtöbbjét ma szociális célokra használják hazánkban. A társadalombiztosítás reformjának bevezetéséig is fontos: a valóban rászorultak jussanak táppénzhez. Az egészségügyi munka javításának egyik szép példája a siófoki: a kórházi és a körzeti orvosok együttgondolkodása a betegek érdekében. (Czene) Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban november 20-án mutatták be Atexandr Szolzsenyicin „A kopasz és a lágerkurva” című művét. A Gulag-szigeteken játszódó történet ősbemutatóját Tömöri Péter rendezte: a díszletet Bichof Sándor, a jelmezeket pedig Füzy Sári tervezte. A képen: iFarkas Ignác és Mesteri Edit. Kórházi és körzeti orvosok részvételével Tapasztalatcsere Nágocson
