Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
1989. november 27., hétfő Somogyi Néplap 3 Vasárnap volt az első országos népszavazás A megyei választási bizottságnál A Somogy megyei választási bizottság nyolctagú. Elnöke dr. Miklós Endre, titkára dr. Rózsa Ferenc. Az a feladata, hogy érdemben megvizsgálja a szavazókor- zetekben a szavazatszedő bizottság ellen bejelentett lakossági észrevételeket, ügyeljen a szavazás törvényességére és végül közreműködjön a választási eredmények feldolgozásában. Figyelemmel kíséri, hogy a beérkezett jegyzőkönyveket a jogszabályoknak megfelelően tölítötték-e ki, és az adatok számítógépre vitelét is ellenőrzi. — Voltak-e elbírálást igénylő jelzések? — Igen. Az a kérdés érkezett, mi a teendő, ha az állampolgár személyi igazolványát otthonihagyta s csak a névjegyzékbe való felvételről szóló értesítést hozta magával. Gondot okozott, hogy főiként idősebbek úgy jelentek meg a szavazóhelyiségben, hogy névjegyzék! értesítőjük hátoldalára felírták, mire szavaznak. Kaptunk jelzést arról is, hogy egyik községben ceruzával töltik ki a szavazócédulát. A felmerült problémákat gyorsan megoldottuk. A bizottság elnöke a nap folyamán beutazta a megye egy részét. — Azt tapasztaltam, hogy nagy volt a forgalom a szavazóhelyiségekben. Mindenütt nyugalom uralkodott. Érdekes módon az emberek nagy része most, amikor igazán szabadon dönthetett, tanácstalan volt és tippet kért. Az elnököt elkísérték ellenőrző kőrútjára a pártok, szervezetek képviselői, illetve megfigyelői is. Az MDF képviselőjének akadt is egyízben kifogásolni valója. — Az egyik kaposvári szavazókörben a kopogtatócédulákat nem vették vissza a szavazóktól. Ilyen esetben, ha nem elég figyelmes a szavazatszedő bizottság tagja, előfordulhat a dupla szavazás. Természetesen intézkedtek. A megyei tanács épületében felállított választási központnak csak egy része az a tevékenység, amelyről fentebb írtam. A másik a technikával kapcsolatos. Ez nem kisebb feladatot jelent, mint pontosan, megbízhatóan rögzíteni a befutó választási eredményeket és azokat hibamentesen további,tani a Parlamentbe, az országos választási központba. A technika szíve a tanácson kialakított számítógéppark, amelyet előzőleg gondosan mentesítettek a szakemberek segítségével minden adattól. Mielőtt azonban ezek dolgozni kezdenének, még néhány fontos feladatot el kell végezni az erre kiképzett apparátusnak — természetesen a megyei választási bizottság ellenőrzése mellett. Az első lépést a választási körzetekből befutó jegyzőkönyvek felülvizsgálása jelenti. Hogy ezt a munkát meggyorsítsák, kidolgoztak egy olyan sajátos programot, amely megkönnyíti az ellenőrzést. Az esetleges hiba feltétlenül kiugrik. A dolog érdekessége, hogy az országos központ is ellenőrzi a megyéből érkező adatokat. Ha valami nem stimmel, azonnal visszajeleznek. A megyei választási bizottság tagjai a nap eltelt részével elégedettek voltak. Persze a munka neheze a szavazóihelyiségek bezárása után kezdődött. Egyben biztosak voltak, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjszakán nem hajtják álomra fejüket. Az új Magyarországért Egy fiatal házaspárral Barcson találkoztunk. Sárközi Zoltán és felesége először szavazott. A férj huszonegy éves, a feleség tizennyolc. Most várják az első gyermeküket. Eddig még nem voksoltak. A feleség nem akart nyilatkozni, a férj azonban nem rejtette véka alá a véleményét. Egy nemet és három igent rajzolt. Üj Magyarországot akar látni. Beidegződés Dr. Árvái Zoltán, a marcali tanács vb-titkára azt mondja: tizenhét szavazókört alakítottak ki, ami magába foglalja Boronkát, Gyótapusztát, Bizet és a két laktanyát is, ahol a sorkatonák szavaznak. Marcaliban a választásra jogosultak száma 9488, a lakosságé pedig több mint 13 000. Sajnos, a központi népességnyilvántartóból pontatlan adatokat kaptak és a lakossági adatok egyeztetése után tudták csak a kopogtatócádulákat két nap késéssel az állampolgárokhoz eljuttatni. Az ellenzéki szervezetek közül a Fidesz élt a lehetőséggel, és négy szavazókörébe delegált ellenőrző tagot. A legnagyobb szavazókor Marcaliban a 3-as számú volt: a Noszlopy általános iskolában 973 személyt vártak. 6 óra 5 perckor érkezett az első szavazó. Sánta Máté Ősz Ferenc utcai lakos: — Nyugdíjas vagyok és minden reggel korán kelek; úgy gondoltam, élek állam- polgári jogommal, és leadom szavazatomat, aztán látom el a ház körüli teendőket. Közvetlenül az első szavazó után a Tengerdi család — érkezett a Kodály utcából. Nyolc óra után élénkült meg a 3-as szavazóhelyiség forgalma. Megjött a legfiatalabb — először szavazó — állampolgár is: Kocsis Tünde, aki 1971 májusában született. A 3-as körzethez tartozik a marcali kórház épülete. Hatan jelezték előre, hogy ágyben fekvő betegek és részt kívánnak venni a népszavazásban; őket mozgó- urnával keresik föl a lakóhelyükön. A tapasztalat: él még a 40 éves beidegződés, és sajnos, sokan elhozták közvetlen rokonaik személyi igazolványát és kopogtató- céduláját is. Értetlenül álltak a szavazatszedő bizottság előtt, hogy most nem úgy van, mint az előző szavazáskor, hogy mindenki helyett mindenki szavazhatott. A marcali szavazásról a helyi kábeltelevízió riportban számol be a hétfő esti adásban. Először Vasárnap, 14 óra; a kaposvári ifjúsági házban nagy a jövésmenés. A szavazófülkéből egy 20 év körüli fiatalember lép ki, borítékkal a kezében. Bizony, csak harmadjára sikerül a szavazólapot az urnába gyűrnie. Izgatottnak látszik. — Most szavaz tán először ? Berzeviczy Attila vagyok, és most szavaztam először. Szerintem is felesleges volt a szavazás, hiszen a négy kérdés közül háromban a parlament már döntött, mégis voksoltam ... Egy házaspár az Ezredév utcából érkezett. A „férj- uram” mondta, zavaró volt a felhívás, hogy maradjunk otthon. — Mi a múltban is mindig szavaztunk. Most miért ne ezt tettük volna? Szabó Tamás Kisfonai Ágnessel együtt jött szavazni. — Szüleimtől, nagyszüle- imtől tudom, hogy az elmúlt 40 évben nem kérték ki a nép véelményét. Most igen! Hiszem, hogy szavazatunkkal a szebb jövőt, az igazi demokráciát segítjük megvalósítani. Szabó Tibor a Kossuth Lajos- utcából érkezett. Már nem fiatalember. Mint mondta, sok szavazást megért, de úgy érzi, hogy ez az igazi. Ezért is járult az urnához. Meg azért, mert most nem volt „felhajtás”, nem volt kötelező szavazni. A koalícióra? Rinayújnép apró falu. Ki- lencvenkét lakosa van. Zömmel idős emberek. Czibor Lajos közel van már a hetvenhez, s mert a gyermekeit szeretné boldogulni látni, négy igent' húzott. — Én a koalícióra szavaztam. Merf ebbe van a jövő! VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA Dél körül járt az idő, és Bogláron a kikötőnél három fiatalember lógatta horgászbotját a vízbe, öreglakiak valamennyien; nem olyan régen kezdtek el pe- cázni. Ahogy mondják, falujukban sokam elmentek szavazni. Amikor azt kérem, mutatkozzanak be, nemmel felelnek, de szívesen nyilatkoznak. A legfiatalabb közülük: — Egyik párt_felhívását sem vettem komolyan. — Elárulná, hogyan voksolt? — Egy nem, három igen. — Tagja valamelyik pártnak? — Nem; nem is voltam soha. — És ön? — fordulok a barátjához, aki éppen kukacot rak a horogra — ön hogyan szavazott? — Négy igennel. Harmadik társuk nem szívesen szólal meg, de végül elmondja, hogy ő nem ment el szavazni. — Hirtelen jött ez a választás, meglepte az embereket, de engem egyébként sem érdekel a politika. — Gondolja, hogy ezen a választáson eldől valami ? — Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Szerintem nem. Néhány méterre tőlük egy partra vonatott hajó alatt betonoznak. — Vendéglő lesz a hajóból — mondják. A tempó erős, csípős az idő, jöhet a fagy, sietni keli a munkával. Ketten a hajó alatti árokban dolgoznak kora reggeltől. — Volt önök közül valaki ma szavazni? — Én voltam — szólal meg az idősebbik férfi. — És mire szavazott? — Azt nem tudom. Kitöltöttem a lapot, és bedobtam. — Meg se nézte, mire szavaz? — Nem. Engem nem izgat a politika. A bogiári teniszcsarnokban vidáman pattog a labda. Fekete Rudolf, a bogiáriak híres trénere is itt van még, de délután valószínűleg elmegy szavazni. — A kisebbik fiam agitál emellett. Nehezen értem a mostani választási logikát, de azt szeretném, hogy az elnököt a nép válassza meg, elég időt adva az ellenzéki jelölteknek is programjuk bemutatására. Nyilvánvaló, hogy óriási előnnyel indulnak bizonyos politikusok, akik a közéletben már ismertek. Számomra elfogadható az M.DF-nék az az álláspontja, hogy márciusban legyenek a parlamenti választások és a köztársasági elnök megválasztása. Délelőtt az idősebbek voltak többségben Idősek és fiatalok Kaposváron sokan adták le a voksukat már a kora reggeli órákban. 9 után kialakult az „utcai” vélemény is a szavazókörzetek hangulatáról : — Meglepett az udvariasság, s mellette a gyorsaság is jellemezte őket — mondta Antal Bertalanná. Még hozáfűzte: — Nem tudtam volna otthon maradni. Valamiféle bűntudatom lenne, ha ezt tettem volna, őszintén mondom: miután bedobtam az urnába a szavazólapot, valami kellemes megkönnyebbülést éreztem. Valahogy így lehettek ezzel mások is. A 19-es szavazókörzetben, a Rippl-Ró- nai utcába már 8 óra körül annyian jöttek, hogy várni kellett a sorukra. Pedig a bizottság itt is gyorsan dolgozott. A fiatal házaspár: Gulyás Róbert és felesége néhány perc alatt végzett. — Annak ellenére, hogy nem tartottuk fontosnak ezt a szavazást, eljöttünk. Szerintünk olyasmire kérték nagyrészt voksunkat, amit a Parlamentben már eldöntötték. A szavazásra fordított pénzt sajnálta • egy kicsit Novák Józsefné nyugdíjas. Mint mondta, becsületből jött el, túl sok értelmét nem látja. Ámbár — gondolkodott el — talán egy kissé helyrerázza ezt a mára meglehetősen sokféle nézetet és álláspontot valló országot. Leülepednek kicsit a dolgok, mint az iszap, ha felkavarták. A 19-es szavazókörzet bizottsága nyugodtan dolgozott. Elnöke, Kovács Zoltánná és titkára, Pmtér Gyula dicsérte az emberek fegyelmezettségét. Noha nem volt szesztilalom, ittas emberrel nem kellet bajlódniuk. Ettől egy kicsit tartottak. Legföljebb azért kellett néha szólni, hogy vegyék igénybe a fülkét. Ez történt ottjá ltunkkor is. Felvilágosításra viszont annál többször volt szükség, főként az idős emberek bizonytalankodtak el néha a kitöltés szabályait illetően. Egy-két szó azonban elég volt az eligazodáshoz. Egyébként a körzetben ők, az idősek voltak — legalábbis a déli órákban — többségben, akárcsak kora délután a Tanácsház utcai 21-es szavazókörzetben. Radnai Je- nőnétől, a bizottság tagjától megtudtuk, hogy itt adta le voksát valószínűleg a körzet, de talán a város legidősebb szavazója, a 93 éves Wühelm Józsefné. Látszott, hogy nagyon nehezére esik a mozgás, de jó polgárhoz illően élt jogával, beleszólt az ország életébe. Itt is a fiatalokat hiányolták. Abban bíztak, hogy a délutáni órákban változik majd ez a kép. Mint később megtudtuk, némileg így is történt; egyre-másra jöttek a fiatalok. Arányukhoz viszonyítva azonban nem tettek ki magukért. Kötelességtudót Hollódon a választási bizottságot 4—5 percenként foglalkoztatják az állampolgárok. Reggel 6.20-kor jött az első szavazó, s azóta kis szünetekkel folyamatosan érkeznek az emberek. ~ Orsós László egyedül jött, a felesége már délelőtt leadta a szavazatát. — ön hogyan szavazott? — Négy igennel. — Ismeri a pártok propagandáját a választással kapcsolatosan? — Hát... csak félig-meddig. Nem nagyon érdekel engem a politika. — Látja valami jelentőségét a népszavazásnak? — Nem mondhatnám. — Miért jött el egyáltalán? — Kötelességtudatból. A népszavazás megyei eredményeiről Csobod Péter, Gyertyás László, Jüngling József, Kovács Sándor, Krutek József, Nagy Jenő, Süli Ferenc és Szegedi Nándor tudósított.
