Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
1989. november 23. csütörtök Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás a 2. oldalról.) mi támogatás fedezi az egészségügyben, az élelmiszer-, energia- és gyógyszerárak növekedését, az oktatásban az élemiszerár-eme- lés kihatásait, valamint az egészségügyben és az oktatásban újabb, bérlemaradást csökkentő központi bérpolitikai intézkedéseket. így az egészségügyi -dolgozók és a pedagógusok jövő évi béremelése meghaladja a 25 százalékos mértéket. A többi költségvetési területen is végre kell hajtani a 16 százalékos béremelést, tehát az igazgatásban dolgozóknál éppúgy, mint a fegyveres testületeknél, vagy a kulturális intézményekben, ám ennek fedezetét saját erőforrásokból, megtakarításokból, létszámcsökkentéssel, illetve felesleges szervezetek, intézmények felszámolásával kell megteremteni. Országgyűléseinknek a költségvetés tárgyalása egyre neuralgikusabb napirendi pontja. Hagyományos pénzügyi gondolkodásunk és intézményrendszerünk nehezen birkózik a kiadás diktatúrájával és nem sikerül több levegőt juttatni a bevételi oldal fulladozó termelői szférájának, miközben egyre csökkenő önbizalommal próbálja a deficitet előnyösen befolyásolni. Pénzügyi kormányzatunk a nehéz helyzetünkből a költségvetés reformjával állam- háztartási törvény megalkotásával és az önkormányzati törvény segítségével a jelzett sorrendben véli megtalálni a kivezető utat. Az előttünk levő állami költségvetés irányelveiből legyen szabad kiemelnem a társadalmi közkiadások címszó alatt a -tanácsi szabályozási rendszer korszerűsítését. Itt a normativitás szándékával, mint elvvel egyet lehet érteni, konkrét megvalósítása azonban a mai helyzetben elfogadhatatlan. Csurgó csaknem kétszázmilliós költsék vetésében 70—80 millió forint hiány keletkezne. Tudomásom szerint nem jobb a helyzet máshol sem. Működésképtelenné válnának azok a települések, amelyek eddig is hátrányos helyzetben voltak. Normatív támogatás 6oran e pozíció visszafordíthatatlanul tovább romlana, mert a népességmegtartó képesség zuhanna. A vázolt káros következményeket megelőzendő tisztelettel javaslom: a parlament az állam- háztartási törvényt követően fogadja el, vagy olyan fokozatosságot figyelembe vevő kiegészítéssel fogadja el, amely nem hogy a tervezett kiegészítést pótolja, hanem a felzárkózást is segíti. Közgazdász gondolkodással jogosan teszik fel a kérdést: miből? A forrásokra vannak ötleteim. Mik ezek? — A százmilliárdos nagyság-rendű gazdasági támogatások leépítése; — a nagyobb városokban eddig kiépített, de a lakosságra rá nem terhelt infrastruktúra részleges, visszamenőleges megadóztatása; — a fővárosi energia- és közlekedési költségek egyséVáltozatok a lakáshelyzetről — Az egész költségvetés legneuralgikusabb pontja a lakásfinanszírozás tervezett módosítása. A mai helyzet tovább már tarthatatlan, mindenki számára elfogadhatatlan. A fiatalok lakáshoz jutási esélye a jelenlegi rendszerben nem javítható, az állam képtelen tovább finanszírozni a napjainkra 91 milliárd forintra -duzzadt lakáspiaci terheket. A jövő évi költségvetés e probléma legalább részbeni megoldása nélkül nem állítható ösz- sze. Két területen mindenképp változtatni kell. Az egyik a bérlakás-fenntartás állami terheinek, a másik a kedvezményes kamatozású lakáshitelek kamatkiegészítésének csökkentése. Elkerülhetetlen az is, hogy javítsuk a lakással nem rendelkező családok, mindenekelőtt a fiatalok helyzetét. Ezért a költségvetési irányges, országos szintre emelése-; — ésszerű szociálpolitika; — értelmes lakásgazdálkodás keretében a bérlakások privatizálása, mely jelentős magántőke bevonását jelentené; — több lehetőséget adjunk a helyi önkormányzatoknak a bevételi források növelésére. Napi gyakorlatunkban szűnjön meg a PM részéről az ellene ható beavatkozás. Tisztelettel kérem, gondolják át az általam felvá- zoltakat és döntésüket azok figyelembevételével hozzák (Parlamenti i udósítónk jelenti) A hároméves kormány- programról szóló előterjesztést a képviselők másfél napos vitában szedték ízekre. S bár csak első olvasatbani tárgyalásról volt szó, az elnöki műhibaként elrendelt szavazás azt tükrözte, hogy a honatyáknak a program — finoman szólva — nem tetszett. Az ebédszünet előtt már annyira fölforrósodott a hangulat, hogy dr. Eke Károly független képviselő azért kért szót, mert úgy érezte, a parlamentnek meg kell mentenie a kormányt. A kritikussá vált napirend lezárását követően kértük beszélgetésre Kemenes Ernőt, az Országos Tervhivatal elnökét. — Aligha számított arra, hogy az ön által előterjesztett program ekkora vihart kavar... — Én pozitívan éltem meg ezt a vitát, s nemcsak udvariasságból dicsértem a kemény hozzászólásokat is. A kormány célja épp ez volt: megismerni a különböző nézőpontokat, a munkát segítő javaslatokat kapni. A gond az, hogy a parlament is megosztott. Számos eltérő érdek kap hangot. A kormány korántsem könnyű feladata most az, hogy ezeket az eltérő álláspontokat decemberre kezelhető programmá formálja. — Számos hozzászólás mögött az a kétely húzódott meg, hogy egyáltalán ter- vezhetök-e ma három évre a gazdasági folyamatok? elvek több változatot tartalmaznak. A legigazságosabb és leghatásosabb a kompenzációval egybekötött fokozatos kamat- és lakbéremelés, valamint az állami bérlakások tulajdonba adásának gyorsítása, az alacsony hatékonyságú és pazarló ingatlankezelő szervezet erőteljes leépítése és átalakítása. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter a jövő évi költségvetés néhány egészségügyi és szociálpolitikai kérdésről szólt. Hangsúlyozta, hogy egy átalakuló politikai rendszerben stagnáló, sőt romló élet- színvonal mellett is lehetséges, sőt szükséges is társadalmi értelemben hatékonyabb, civilizáltabb szociálpolitika megvalósítása, intézményesítése. A kormány szociálpolitikai intézkedési csomagterve nem szégyellnivaló szegénypolitika, hiszen a jövő évben — amennyiben az Ország- gyűlés elfogadja az előterjesztett költségvetési programot, az előző éveknél lényegesen kedvezőbb föltételeket tudnak majd teremteni az egészségügy és a szociálpolitika számára. A tárca javaslatait ismertetve egyebek között arról szólt, hogy jövőre kiemelt figyelmet fordítanak az idősek, az alacsony jövedelműek, az első és második csoportba tartozó rokkantak, a beteg gyerekeket nevelő családok, a szülők nélkül életbe induló gyerekek és a ' foglalkoztatásból kiszorulók megsegítésére. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter bejelentette: biztosítani akarják a 70 éven felüliek létminimumát. Tíezezrek súlyos gondját enyhítené a fogyatékos gyerekek és a beteg szülők ápolási díja és az állampolgári jogon járó családi pótlék bevezetése. A társadalombiztosítás kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy önálló, működőképes társadalombiztosítási rendszerre és egészség— A gazdasági folyamatok természete nagyon különböző. Van olyan, amelyik csak hónapokra tervezhető, és olyan is, amelyik akár tíz évre is kiszámítható. Végül is megállapodás kérdése, hogy milyen távra tervezünk. Az egyik szempont a kiválasztásnál az előrelátás biztonsága. Az ötéves terveket épp e szempont alapján váltotta fel a hároméves. Amit most beterjesztettünk, az nem egy hároméves program, csak az éves problémák jobb kezelhetősége végett igyekeztünk kitekintést adni a következő két évre. Szóval három évre a gazdasági folyamatok többsége nagy biztonsággal tervezhető. A bizonytalanságot a külső hatások kiszámíthatatlansága okozza. Például egy dollárárfolyam-változás jobban növeli vagy csökkenti a magyar adósságállományt, mint az egész nemzeti munkával létrehozott kereskedelmi aktívum. — Ez a tévedésből elrendelt szavazás azért nyilván figyelmeztető. Megeshet, hogy a parlament decemberben is hasonlóképpen leszavazza a programot. Sőt az is, hogy az Országgyűlés feloszlatja önmagát, mielőtt dönthetne. Mi történne ez esetben? — Gazdasági szempontból a dolog úgy fest: bármi lesz is, hajózni kell... Az élet nem állhat meg azért, mert ügyre van szükség, mert az öregeket és a betegeket nem tehetjük ki az átmenet bizonytalanságainak. Békési László a vitában elhangzottakra válaszolva elmondta: a végleges költségvetési törvénytervezetben a költségvetési törvény- tervezetben a költségvetés alapjainak felrúgása nélkül igyekeznek majd véglegesíteni a hasznosítható javaslatokat. A tíz hozzászóló összesen 30—35 milliárd forintnyi, a költségvetést terhelő többletkiadási igényt fogalmazott meg. Ha figyelembe vesszük, hogy enél- küf is mintegy 10—15 mii-' liárd forintnyi bizonytalan kiadás szerepel a tervezetben, akkor érzékelhető, mekkora gondot jelent az összesen több mint 50 milliárd forint igény kielégítése, mégpedig úgy, hogy ne lépjük túl a felső határként 15 milliárd forintban megszabott költségvetési hiányt. Nincs pénz a többletkiadásokra A költségvetés szempontjából a miniszter szerint négy fő téma áll az érdeklődés homlokterében, a következő napokat tehát e koncepciók kidolgozására kell majd fordítani. Mina parlamentnek identitás- * zavarai vannak. Ugyanez érvényes egy esetleges kormányválság esetére is. Amennyiben tehát a parlament vagy a kormány mandátumában valamilyen változás történne, például fölvetődne a bizalmi kérdés, akkor rendkívüli megoldá- . sokra lenne szükség. Ez esetben a parlament egy ügyve- Ziető kormányt bízna meg. Komplikáltabb a helyzet, ha maga a parlament oszlatja fel magát, mert akkor egy hivatalnokkormányt kell megbízni a választások előkészítésével. Egy ilyen kormány lényegében cselekvőképtelen lenne, és csak a folyamatok regisztrálására szorítkozna a munkája. Magánvéleményem szerint ez a mai magyar viszonyok mellett katasztrófát jelentene. Politikai viszonyaink ugyanis ziláltak, így létkérdés egy felelős parlament és egy bizalmat élvező kormány működése. Végül is az ország kárára válna, ha az ország- gyűlés most bedobná a törülközőt. — Dr. Nagy Sándor képviselő, a SZOT főtitkára felszólalásában a kormány egész sor gazdasági szándékát kérdőjelezte meg ... — Az ő helyében én is ezt tettem volna. Az ő szerepe most a bírálat. Szakszervezeti szempontból természetes például a reálbérek csökkenésével való szembenállás. Ez egy dolog. A másik. denekelőtt a lakásfinanszírozás .és -gazdálkodás új rendjének és ezen belül az állami támogatás mértékének meghatározása a fő feladat. A kormány a kérdéskört önálló témaként javasolja a decemberi ülésszakon megvitatni. A pénzügy- miniszter véleménye szerint 'lehet az elképzeléseken úgy változtatni, hogy ne növekedjenek drasztikusan a lakossági terhek, de a jelenlegi helyzetet változatlanul hagyni lehetetlen, mert a költségvetés nem állhatja a többletkiadásokat. Ha végképp lehetetlenné válik ebben a körben a lakosság azon rétegeinek nagyobb terhelését elérni, amely eddig a fő haszonélvezője volt a jelenlegi finanszírozási rendszernek, elkerülhetetlen, hogy a tetemes terhek egy részét a vállalatok vállalják át. A tanácsok új pénzügyi, finanszírozási rendszerének kérdését is érintette a legtöbb hozzászóló. E téren mechanizmusváltásra van szükség, amitől a tanácsoknál mindenki jobb anyagi kondíciókat remél. A kormány nem tud ilyesmire vállalkozni — szögezte le a miniszter. Békési László szerint a társadalombiztosítás és a költségvetés kapcsolata, ezen hogy egy felelős kormány mást nem csinálhat, mint hogy a gazdasági teljesítmények alkulásához szabja a tervezett reálbéreket. Ha Nagy Sándor volna a kormány illetékes minisztere, ő is kénytelen lenne tudomásul venni ezt a kemény logikát. Amit viszont én a SZOT főtitkáraként bírálnék. Mellesleg a SZOT mai törekvéseinek zömét reálisnak tartom, s a kormány számolni is kíván ezekkel. — Nagy Sándor mondta: Ha alacsonyabb lenne az átlagos adóteher, akkor alacsonyabb bruttó nominálbérek mellett állna be ugyanaz a reálbérszint és mérséklődne az infláció ... — Ö is említette, hogy ez a dolog leegyszerűsítése. — Akik azonban hallgatták ezt a tévében, nyilván úgy iérezték, végre egy pofonegyszerű, jó megoldás. — A reálbérek alakulására három dolog hat; az árak alakulása, a bruttó nominál- keresetek növekedése, valamint az adó. A 89-es bérhelyzet alapján senki sem veszi figyelembe, hogy például az adótábla változása önmagában is reálkeresetnövekedést okoz. Az igaz, hogy más bruttóbérrel, más adóval és árral is összehozható ugyanez a reálbérpozíció. A kérdés az, hogy az adott viszonyok között lehetséges-e ez’ — Az ön által az expozéban említett és tervbe vett belül az egészségügy és a szociálpolitika kérdései is jelentős gondokat jelentenek. Osztotta Csehák Judit aggodalmait, s megértve a társadalombiztosítási bizottság javaslatait, szakítópróbának tartotta, hogy ebben az ügyben milyen álláspontra helyezkednek a képviselők. Végül a költségvetés és az adók viszonyáról szólt, kérve a képviselőket, hogy ezúttal ne a költségvetési kiadásokhoz igazítva határozzanak az adókérdésekről, hanem attól függetlenül döntsenek. Ezért helytelenítette azokat a javaslatokat, amelyek az adóra vonatkozó törvényjavaslatok megtárgyalását decemberre ha- lasztanák. Békési László a vitában elhangzott konkrét javaslatokra a decemberi vita során kíván kitérni. 400 millió a MÁV-nak A jövő évi költségvetési irányelvekkel kapcsolatos vita lezárása után határozathozatalra került sor. A képviselők úgy döntöttek, hogy a tájékoztatóról általánosságban nem hoznak határozatot, azt elfogadták. Határoztak viszont az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról. Ennek alapján lehetővé tették azt, hogy a MÁV 400 millió forintot használjon fel bérpreferencia címén. Ugyancsak egyetértettek a iképviselők ate- kintetben, hogy a tanácsok az idén egész évben a lakosság lélekszámával arányosan részesedjenek az adóbevételből. Eredetileg úgy tervezték, hogy az idei esztendő második félévétől kezdve / attól függ a tanácsok bevétele, miként folyik be a személyi jövedelemadó. Este hat óra előtt néhány perccel az elnöklő Fodor István berekesztette az ülés munkáját. Ma a képviselők az adótörvények tárgyalásával folytatják a munkát. (MTI) piaci típusú lakásrendszer tömegeket sodorna nehéz anyagi helyzetbe, miközben — az egyik képviselő szavával élve — a szociális védőháló ■ már kötélnek is gyenge, ön is utalt rá, hogy a szociális ellentételezés forrásai szűkösek... — Egyetértek azzal, hogy ez a kényszerintézkedés sokak számára drámainak hat. A kérdés azonban az, hogy maradhat-e a jelenlegi lakásrendszer. Ennek fenntartása évi 85 milliárdba kerül a költségvetésnek, melynek’ összbevétele 600 milliárd körüli. Ha a lakás- rendszer nem módosulna, az ebből fakadó állami teher öt év alatt megduplázódna. Ezt a költségvetés már képtelen lenne finanszírozni, hiszen ilyen gyors növekedés az egész gazdaságban nem lesz. Aligha tartaná bárki jó megoldásnak az emiatti újabb adóemelést. — Szóval a lakásrendszer változását tartja a kisebbik rossznak? — Ez is az egyik rossz. Az egész gazdaságpolitikai program olyan, hogy a mindenütt jelentkező feszültségeket igyekszik megoldani a tűréshatáron levő változtatásokkal. Ez a válság sajátossága. A lakáskérdésben tehát lépéskényszer van, s csak arról érdemes vitatkozni, hogy miként és mikor. Az ezzel kapcsolatos eddigi vita inkább kérdőjelekben, semmint konstruktív javaslatokban gazdag. Mindez “a decemberi ülésszakon majd mint önálló napirend szerepel. Bíró Ferenc Építsék le a gazdasági támogatásokat Dr. Horváth Ferenc képviselő felszólalása meg. Hajózni pedig keli! Németh Miklós, Békési László és Kemenes Ernő az ülésteremben
