Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-22 / 277. szám
4 Somogyi Néplap 1989. november 22., szerda A szövetkezetek kongresszusa előtt A receptet már régen kitalálták A régi alapszabályt kellene leporolni A fogyasztási szövetkezetek közelgő kongresszusát megelőző beszélgetéseinket ezúttal a Nagyatádi ÁFÉSZ nél folytattuk. Szőke József elnök mindenekelőtt arról beszélt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás sem függetleníthető az országban zajló gazdasági és politikai folyamatoktól. — A még meglevő bürokráciái az infláció és a magas banki kamat bénítja » a mi gazdálkodásunkat is. Ennek ellenére az áfészek képesek megfelelni a követelményeknek. Át kell azonban gondolni a szövetkezeti mozgalom kérdéseit: a pozíciónkat csak így tudjuk megőrizni, s csak így lehet a fejlődést biztosítani. — Önök a közelmúltban több fórumot is tartottak, amelyeken a tagság elmondhatta, hogy mit vár a mozgalomtól. Milyen megállapításokra jutottak? — Tizenkét fórumon, százhatvanan szólaltak föl. Egy dologban mindenki egyetértett: igazi szövetkezetekre van szükség. > — Értsem úgy, hogy a szövetkezetek eddig nem a klasszikus értelemben vett szövetkezetek voltak? 1 — Az állam, mint a politikai akarat megvalósítója, a sajátos eszközeivel szólt bele a szövetkezeti gazdálkodásba. Az egyik oldalon jóságosán adakozott, a másikon pedig nagyon keményen elvont. A tagságnak és a vezetőségnek is az a véleménye, hogy a szövetkezeteknek minden külső beavatkozástól mentesnek kell lenniük. Elsődleges a tagok szolgálata, a biztonságos és előnyös kiszolgálásuk. Különös gondot kell fordítani a mezőgazdasági kistermelés szervezésére, a piacképes áru termeltetésére. Tudomásul kell venni, hogy a tagság az igazi tulajdonos. Az összérdeket figyelembe véve arra kell törekedni, hogy az egyéni, illetve kisebb csoportérdek érvényesüljön. Szükséges, hogy a tagság érezze is: az övé a szövetkezet. Az elmúlt negyven évre ez nem volt jelDöntsenek az utca lakói A Somogyi Néplap november 2-án megjelent „Vissza a kaposvári régi utcaneveket” című cikk megállapításával kapcsolatban a következő észrevételt tesszük: A Sarohin utca nevének megváltoztatását nem a toponári lakók kérték, hanem a Sarohin utca lakói. Azzal sem érthetünk egyet, hogy „sem a Kisgazdapárt... képviselője nincs jelen”. Sajnálattal közöljük, hogy meghívó részünkre nem érkezett, ennek miértjét inkább a városi tanács tudná megmondani. így a fórumon részt venni nem tudtunk. Továbbra is fenntartjuk az utcanév-megváltoztatás iránti kérelmünket. Dr. András- . sy Antal nézeteivel nem kívánunk foglalkozni, de szeretnénk, hogy az utca közösségének megadassák, hogy eldöntse: mely utcanevet tartja elfogadhatónak. Nyári Sándor elnök Törzsök Lajos titkár Független Kisgazdapárt toponári szervezete lemző. Pontosabban csak néhány emberre. — Az elmondottak azt sejtetik, hogy ha netán ön is ott lenne a kongresszuson és szót kapna, akkor radikális változásokat sürgetne. — Erre semmi szükség nincsen. Az 1946-ban elfogadott alapszabályban mindaz szerepel, amiről most beszéltünk. Csupán le kellene porolni a ma is érvényben lévő törvényt, s annak szellemében kellene folytatni a munkát. Mert — ma már nehezen kideríthető úton-módon — az akkor megfogalmazottakat oly sokszor módosítgatták, hogy mindenki megfeledkezett róla. — Arról lenne szó, hogy' ne felülről mondják meg, hogy mit kell csinálni, hanem a szövetkezők dönthessenek a saját dolgaikról? — Pontosan erről van szó! Amikor felülről avatkoztak a dolgainkba, különböző kampányokba kényszerítettek bennünket, s ez nem mindig volt szerencsés. Az egyik évben a városok ellátását kellett javítani, közben magára maradt a falu, amikor erre rájöttek, hirtelen a kis települések kerültek előtérbe, közben egyre jobban elavultak a városi üzletek, de felújításukra már nem maradt pénz. Ha nincsenek kampányok, hanem a közösség — látva saját helyzetét — maga dönt, sokkal kiegyensúlyozottab- ban lehet dolgozni. — Ha ez így lesz, akkor szükség van-e „főhivatalra”? Kérdezem ezt már- csak azért is, mert egyre többet hallani arról, hogy a Mészöv és a Szövosz nem volt más, mint a pártállam akaratának érvényesítője, szigorú számonkérője. — Szükség van a Szö- voszra és a Mészövre is. De nem úgy, ahogy eddig működött. Mi a Szövosztól azt várjuk el, hogy a szövetkezetek érdekképviseleti szerve legyen. Közös érdekeinket képviselje a kormánynyal szemben. A Mészöv többé nem lehet a Szövosz alárendelt szervezete, s nem lehet hatósági szerepköre. Tőle azt várjuk el, hogy Szolgáltatásaival segítse a szövetkezeteket. Már csak azért is, mert a szövetkezetek hozták létre, s azoknak a pénzéből működik. — Tehát meg kell tartani ezt a szervezetet. De jó-e az, hogy három, tulajdonképpen különböző tevékenységű szövetkezetnek az érdekképviseletét látja el? Az még csak érthető, hogy az áfészeknek szoros kapcsolatuk van a takarékszövetkezetekkel, de nem értem, hogy mi közük van a lakásszövetkezetekhez. — Elképzelhető, hogy a kongresszuson ez ügyben nézeteltérések lesznek. Tegyük föl, hogy ágazati szövetségek jönnek létre. Én azon az állásponton vagyok, hogy akkor is szükség lesz egy laza szövetségre, mert lesznek közös gondjaink, amit együtt könnyebben orvosolhatunk. Az sem mérhető föl, hogy kapcsolataink miként fognak alakulni. Nem egy bürokratikus apparátusra gondolok, hanem a különböző típusú szövetkezetek képviselőinek szükség szerint összeülő tanácsára, amely az adott kérdésben közös álláspontot dolgoz ki. — A szövetkezeti mozgalom jelentősége mennyiben értékelődik le vagy föl az elkövetkező években? — Ha megtörténnek a már említett változások, akkor egyértelműen felértékelődik a tevékenységünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a legnagyobb tagsággal rendelkező szervezet vagyunk. Az ellátásban növekszik a szerepünk, ugyanakkor a kis gazdaságok számának várható növekedésével a termeltetésben és a felvásárlásban is több kötelezettségünk lesz. — Köszönöm a beszélgetést. Nagy Jenő Szerkesztés közben Nappali menedékhely Olvasom lapunkban: fórumot tartottak a kaposvári utcanevekről, a nevek megváltoztatásáról. Nemcsak kaposvári s nemcsak egyedüli jelenség ez, hiszen a politikai körülmények változása közben érthető, hogy korábbi jelképek, szimbólumok — szinte vízválasztóként — képezik viták tárgyát; mód nyílik az elutasításra és/vagy a ragaszkodásra. Mondom: mód nyílik erre már — s ez igen fontos! — főleg annak tudatában, hogy a korábbi változtatások, névfelvételek és névkijelölések időszakában ilyen fórumok nem tartattak. Most viszont igen, s alakuló, formálódó mindennapi demokráciánknak erőpróbája is az, ahogyan győzedelmeskedik egy javaslat, s akik kisebbségben maradnak, tudomásul veszik-e (és miként) a többség szándékát, viszont pedig: tényleg kijár-e nekik a más nézet iránti türelem... Ez bizony mindennapi indulataink közepette fogas kérdés, nem pusztán publicisztikába öltöztetett jámbor óhaj dolga. Mégis bizakodom, mert kollégám tudósításából kiderül, hogy a távolmaradók (korántsem csak a felsorolt és fel nem sorolt politikai szervezetek képviselői) számára további fórumokat szerveznek, s ami igen fontos, véleményt mondhatnak az érintett utcák lakói is. Olvasom tehát a javaslatokat, s van ahol lelkesen bólintok, van ahol vállamat vonom, és van, ahol elfog valami furcsa rossz érzés. Nem, dehogy kezdek én itt most tételes értékelő leltárba, hogy pro vagy kontra befolyásoljam polgártársaimat, noha a kulturált véleménynyilvánítások elől nem zárkózik el szerkesztőségünk. Rossz érzésem magyarázatául a több példa közül csak egyre hadd hivatkozzam. A javaslat így szól: a mai Gorkij utca kapja vissza régi, patinás nevét, Béla királyét. Ám kapja vissza! Főleg, ha az ottani lakosok és választott képviselők így akarják. Gondolom, amikor annak idején helyettük vagy fejük felett döntöttek a névváltoztatásról, többségében nem örültek a változásnak. Mert tényleg múltunkat őrző, méltóságunkat erősítő nevet viselt az utca. Én azért aggódom, hogy most, a név- változtatás során se essék méltóságunkon csorba! Mert meglehet ugyan, hogy akik annak idején Gorkij nevére átkeresztelték, csupán a sémának engedelmeskedtek, s vajmi keveset tudtak arról a tépelődő- kritizáló művészről, aki valójában volt, s akit csak felszínesen lehetett egy bizonyos sorba illeszteni. • Nos, itt a bökkenő, pontosabban a vízválasztó. Mert aki — ha csak egyszer is látta vagy olvasta az Éjjeli menedékhely című darabot, az pontosan tudja — mert tudnia kell! —, hogy most és itt megint különböző minőségek kerülnek egy sorba. Ha változik is az utcanév táblája — mert hangsúlyozom: változzék úgy, ahogy a polgárok többsége akarja —, akkor azt tegyék úgy, hogy ne sározódjanak vitathatatlan és egyetemes értékek, lettlégyen szó akár egyéniségről, akár történelmi tettről, mert ettől senki sem válik tisztábbá. Leírva a fenti mondatot, látom: prédikációszerűvé kerekedett. Az is meglehet, hogy lesznek, akik a napjainkban oly divatos csúsztatást sejtik benne. Nem! Egyetlen kaposvári polgárt sem 'kívánok lebeszélni vagy rábeszélni. Már azért sem, mert falumban magam tapasztaltam, hogy mit szóltak az emberek, amikor Petőfi Sándor neve helyett a Temető utca elnevezés került házaik homlokára. Nem felesleges tehát Végiggondolni a körülményeket, a változtatás módját sem. Ez az okoskodás aligha lesz a tett halála. S úgy vélem, hozzátartozik ahhoz a törékeny s reményekre is jogosító demokráciához, amely „nappali menedékhellyé” válhat. T. T. Nevezzenek el utcát Nyári Dánosról A lap november 2-i számában megjelent Vissza a régi kaposvári utcaneveket című cikk beszámolt arról, hogy társadalmi vitára bocsátják a régi kaposvári utcanevek visszaállítását. Az írásban a toponári városrészbeliek kérését is közreadják, hogy a Sarohin tábornokról elnevezett utcát valamilyen védett madárfajról „kereszteljék el”. E lakossági megnyilatkozás késztetett arra, hogy a toponáriakat emlékeztessem egy közülük való „közkatonára”, Nyári Jánosra, aki minden tekintetben példa- adóan szolgálta ezt a városrészt. A Veres Péter utcában lakott, s mint nyugdíjas cukorgyári szakmunkás, körzeti népfrontelnökként Nem okoz többletterhet a lakosságnak az utcanévváltozás A Magyar Demokrata .Fórum még június elején kezdeményezte Kaposváron a történelmi elnevezések visz- szaállítását, a méltatlanokról elnevezett kaposvári utcák, közterületek és intézmények neveinek megváltoztatását. Az új elnevezések meghatározása céljából a tanács bizottságot hozott létre, amelynek november 1-jén volt az első ülése. Az MDF kaposvári elnöksége sajnálattal vette tudomásul a bizottság szervezésének hiányosságait, a városi tanács tagjainak és egyéb meghívottaknak az érdektelenségét. A bizottság üléséről az MDF is csak véletlenül szerzett tudomást, ugyanis a bizottság sem az elnökség, sem valamelyik MDF-tag részére nem küldött meghívót. Ennek ellenére Szigetvári György elnökségi tagunk képviselte az MDF kaposvári szervezetét. Az ülésről megjelent tudósításban ez áll: a bizottság a javaslatok döntő részével egyetért, de a lakosság véleményét is szeretné kikérni, hogy vállaják-e az utca- (közterület-, intézmény-) névváltoztatással kapcsolatos anyagi és egyéb (utánjárás) vonzatokat. Szeretnénk a nyilvánosság elé tárni, hogy a lakosság részére az- utca- vagy közterület-névváltoztatás többletterhet nem jelent. Hazánk államformája ugyanis október 23-tól köztársaság, ezért minden személyes dokumentumot. ahol az ország megnevezése szerepelt, ki kell cserélni. Ennek során az új dokumentumokba be lehet írni a megváltozott utcaneveket is. Ideiglenesen a személyi igazolványba lakcím- változásként jegyezhető be az utcanév változása. Az utcanévtáblákat természetesen csrélni kell, de amíg a tanácsnak erre nincs pénze, addig meg lehet oldani nyomtatott, öntapadós matricákkal is. További észrevételünk, hogy a bizottság nem határozta meg, milyen módon és mikor fogják a lakosság véleményét kikérni. Kérjük Önöket, hogy a júniusi felhívásunkban rögzített nemes cél elérését korrekt tájékoztatással segítsék elő. Paksi Miklós az MDF kaposvári elnöksége nevében (Ügy érezzük, hogy a lap a törekvéseinek megfelelően úgy ír korrekt módon egy- egy eseményről, hogy minden (véleménynek teret ad, s nemcsak egy szervezet szemszögéből számol be a vitáról — a szerkesztőség.) egyetlen fillér fizetség nélkül egy évtizeden át utakat építtetett. Pontosan csak a városi tanácsiak — meg a helybeliek — tudnák felidézni, hogy 1975-től haláláig hány korábban földes- sáros-poros utcát aszfaltoztak le a szervezőmunkája révén. János bácsi szelíd rámenősséggel, otthoni dolgait hátrahagyva, kimutatásaival járta a házakat, a városi hivatalokat, gyűjtötte a hozzájárulásokat, a vállalati támogatásokat. Perelt az akadékoskodókkal, elérte, hogy a felszámolt vasútvonalak kavicságyát a toponári útalapokhoz szállítsák, s talán élete legszebb pillanatai az augusztus 20-i sza- lagátvágásos útavató ünnepségek voltak. Egy lelkiismeretességére jellemző eset: amikor második infarktusa után meglátogattam a kórházi intenzív szobában, akkor is az elin- tézendőket, a félbemaradt megbízásait sorolta. Ezek pedig a földgyalu kirendelése, a műszaki ellenőrzés sürgetése az elkezdett útépítés kötelezettségei körül forogtak. önként vállalt szolgálatának méltatása a leírtaknál jóval többet érdemelne. Mindezekhez még annyit, hogy katolikus egyházi képviselőtestületi vezetőként a templom és környékének szépítésében is élenjárt. Nem hiszem, hogy a topo- náriak ezt elfeledték volna. Tiszteletüket leróhatnak azzal, hogy egy új utcát neveznének el Nyári Jánosról. Kérem, nehogy félreértsék: nem a Sarohin tábornok vagy a védett madárfaj nevének változata helyett, hanem a terebélyesedő, gyarapodó városrészben bizonyosan találnak a közóhajnak megfelelő lehetőséget. Talán másutt sem volna hiábavaló visszalapozni a helyi krónikákat: melyik kiváló személyiség — néptanító, lelkész, iparos, növénynemesítő, elöljáró stb. — érdemelne emléktáblát, mellszobrot, díszes sírhantot, megkülönböztető jelzést a tisztelgő utókortól. Ezekkel is az eddiginél több követ rakhatunk az „európai házhoz” vezető göröngyös bekötőút alapjaiba. Amint azt a Nyári Jánosok már évekkel ezelőtt csendes munkálkodásukkal kiérdemelték... Dr. Novák Ferenc megyei népfronttitkár BURKOLÓLAPVÁSÁR! B—30% ENGEDMÉNNYEL Minden termékünket termelői áron kínáljuk vásárlóinknak, mely további 10% megtakarítást jelent önnek! » csak ROMHÁNYBAN Mintaboltunk: ROMHÁNY, Kossuth u. 73. sz. Tel.: 27-11345 27-12134 27-12268 Nyitva tairtás: hétköznap 7—15.30 szombaton 7—12.00(107155) VISSZHANG
