Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

1989. november 20., hétfő Somogyi Néplap 5 Zrínyi Miklós nevét vette fel a pécsi honvéd kollégium Valutajáték az emberekben hazafias ér­zés. Mert, ha mondjuk a tévé egyik- riportere az ut­cán állítaná meg a sietőket, mit tudnak a legfrissebb rendelkezésekről, az embe­rek hetet-havat összehorda­nának, és az illetékesek sze­mében úgy tűnhetne: hiába dolgoztak látástól vakulásig. Jól megfontolt célja van tehát a játéknak. Aki nyer­ni akar, kezébe veszi a ren­deletet tartalmazó újságokat és gondosan áttanulmányoz­za a paragrafusokat, két­szer, háromszor is elolvassa a sorokat, nehogy egy fon­tos kötőszó elkerülje a fi­gyelmét. Azután érdemes egy zsebkalkulátort is elő­keresni a pontos számolás érdekében Aki ennek elle­nére mégis rossz megoldást küld be, az megérdemli, hogy a harmadik és a ne­gyedik évre járó prémium ötven dollárt ne kapja meg. még akkor sem, ha az első két évben önmegtartóztató módon nem váltott valutát. Most azután mindenki lát­hatja, hagy az állam tiszte­letben tartja jogainkat. Ügyel arra is, nehogy meg­sértse a polgárait, de azért azt is tudni szeretné, hogy mindenki elsajátította-e a legfrissebb szabályokat. Az emberek pedig szolgálatké­szein belemennek a játsza­dozásba, közben még arról sem feledkeznek meg, hogy öromiködjenek, mert ha sze­mernyit is, de hozzájárul­tak az államadósságok visz- szafizetéséhez. Ilyen játék az élet... (Faragó) IIÉf Villám ­^fintetyú_ Magyar— Lengyel Baráti Társaságot szerveznek Magyar—Lengyel Baráti Társaságot szerveznek Ka­posváron. A megalakulást előkészítő összejövetelt no­vember 21-én 15 órakor tartják a Somogy Megyek Művelődési Központban. A szervezőmunkáról dr. Laczkó Andrást, a Somogy című kulturális folyóirat fő- szerkesztőjét kérdeztük. — Mi a céljuk a társaság megalakításával? — A két népet évezredes közös múlt köti össze. A történelmi örökség ápolása, a hagyományok megőrzése és felelevenítése, a kulturá­lis kapcsolatok erősítése leg­főbb feladatunk. Szeretnénk széles körű publikációs le­hetőséget biztosítani és szor­galmazni, hogy minél job­ban ismertté tegyük törté­nelmi és mai Lengyelország életét is. Somogy megye és a testvéri Ciechanow vaj­daság barátságának elmélyí­tésére törekszünk; társasá­gunk szándéka szerint a tu­rizmus és az emberi kap­csolatok erősítését is szeret­nénk elérni. — Miért Kaposváron szü­letett meg az \ötlet a társa­ság alapítására? — Megyénkben működött az egyetlen lengyel nyelvű gimnázium, illetve líceum 1939—44 között. Ennek ép­pen az ötvenedik évforduló­ja volt. ötven évvel ezelőtt lengyelek tízezrei menekül­tek Magyarországra, és se­gítésükben Somogy telepü­léseinek is nagy szerepe volt. Ez arra is int, hogy folytassuk, amit elődeink tettek. V. Zs. Főbérlet A kopott öltözetű, boros­tás arcú férfi az illatszer­üzletben megkopogtatta a molett, elegánsan öltözött nő vállát: — Nagysasszony! Ezer bocs’, ha zavarok. Nincs szüksége egy átadó főbérleti lakásra? ötvenezret fizet a lelépésért, és egy óra múlva beköltözhet. Sajnos, hama­rább nem tudom elintézni. — \Ha eddig vártam, most már kibírom azt az órács­kát, mosolygott kedvesen a nő, és szemében hálatüzek égtek. — Akkor fáradjunk át a túlsó oldalra. Már itt is va­gyunk — állt meg az elő­kelő belvárosi palota előtt a férfi. — Tessék idedobni azt az ötvenezret! Most besza­Fantasztikus történetek ladok a földszinti tizen- nyolcasba. Pár perc alatt el­intézzük a formaságokat, és öné a lakás. — Tessék az ötvenezer. Véletlenül van nálam annyi, mert harisnyát akartam venni. Én nem jöhetnék fel? — Felesleges fáradság. Magasak a lépcsők, és a lift nem működik. Ugyanis ma­gasföldszinten van a lakás. Csak nyugi, nyugi — inte­getett barátságosan a lakás­ügynök, és eltűnt a kapu alatt. A nő mélyet lélegzett a jázminillatú tavaszi levegő­ből, és boldogan sétált fel­old a kapu előtt. Egyszer csak szórakozott pillantása a ház udvarára tévedt. Je­ges rémület futott át rajta. Átjáróház! — fedezte fel döbbent tekintettel. Oda az ötvenezer forintom! Egy szélhámos kezébe került a megtakarított pénzem! — suttogta letörten maga elé, és elhomályosodott a tekin­tete. — Miért bőg, asszonyom? — kérdezte egy barátságos barna bariton. A férfi volt. Rossz kedv­vel nyújtotta át a bankjegy- köteget: — Sajnos, az illető még­sem akar költözni. Tessék a pénze. Számoljon utána, hogy megvan-e az ötven­ezer? Stimmel? Akkor hát búcsúzzunk, asszonyom. Nagyon sajnálom. Boldog lettem volna, ha segíthetek egy embertársamon — ha­jolt meg gálánsán a férfi, és eltűnt a járókelők között. Karrier A telt keblű, csinos, fiatal nőt már hosszú percek óta követte az aktatáskás fiatal­ember. Aztán elszántan meg­hajolt az igéző teremtés előtt: — Engedje meg, hogy be­mutatkozzam. Nevem Szla- tona Dezső. Világhírű film­rendező -vagyok. Felfigyel­tem önre. Nagyon jól fény­képezhető filmarca van. Ép­pen ezt a típust keresem új produkciómhoz. Legyen egy kicsit kedves hozzám, és sztárt csinálok magából. — Felesleges. Én ugyanis Körmöczei Piri vagyok. Szintén világhírű filmrende­ző. önnek is kitűnő film­arca van. Inkább én csiná­lok sztárt magából. — Szó sem lehet róla. Én szóltam előbb. — De mi már a napok­ban elkezdjük a forgatást. — Nálunk meg áll a stáb, mert pont ez a típus hiány­zik. — Sajnálom. — Én is. Akkor tárgy­talan. — Volt szerencsém.. — Volt szerencsém. Galambos Szilveszter Textil- és bútorkiállitás Zrínyi Miklós költő és hadvezér — a szigetvári hős dédunokája — nevét vette fel a pécsi középiskolai hon­véd kollégium. A felvilágo­sult katonai történetíró és hadszervezőre, a» önálló magyar haderő megteremté­sének első hirdetője halálá­nak háromszázhuszonötödik évfordulóján emlékeztek szombaton, s az ez alkalom­mal tartott névadó ünnepsé­gen Mészáros Ferenc vezér­őrnagy, kiképzési főcsoport főnök-helyettes nyújtotta át az intézmény vezetőinek és diákjainak a honvédelmi miniszter által adományo­zott zászlót. A kollégium aulájában felavatták Zrínyi Miklós emléktábláját. Zala vármegye hajdani fő­ispánja, a költő-hadvezér emléke előtti örökös tisztelet jegyében szombaton avatták Zalaegerszegen Zrínyi lovas­szobrát, Tóth Béla szobrász- művész alkotását, amelyet a városháza előtti, Vadász György építész áltál terve­zett posztamensre állították fel. A £ ünnepségen Kustos Lajos városi tanácselnök kö­szöntötte a megjelenteket, majd Keresztury Dezső aka­démikus erre az alkalomra írt avatóbeszédét — zala­egerszegi díszpolgár pro­fesszor betegsége miatt — Kovács Sándor Iván egyete­mi tanár, a Magyar Iroda­lomtörténeti Társaság főtit­kára olvasta fel. Délután a zálaegerszegi városi hang- versenyteremben nagyszabá­sú emlékműsorral köszöntöt­ték a Zrínyi-évfordulót. Most, hogy vállunkon érezhetjük az állam atyás­kodó kezét, bizton remélhet­jük a jobb jövőt. A kemény erőfeszítés kö­zepette mintha velünk is egyre kevesebbet törődne a kormányzat, de ezt nem vet­tük zokon, mert tudtuk, hogy a kidolgozás alatt le­vő szabályocskák csakis a javunkat hivatottak szolgál­ni. Háromszáz dollár négy évre! —- ez a legújabb, jól megfontolt jelszó, ettől kap erőre a magyar és módfe­lett megjön a kedve az or­szágépítésre. Azután egy kicsit elgon­dolkodik. Ha egy évre öt­ven dollár jár neki külföldi benzinvásárlásra, múzeum belépőre és kosztra, akkor hogy lehet, hogy a negyedik év végére már összesen há­romszáz dollárt csalt ki az éberen figyelő hatóságtól ? A Játék tízezerért című rádió­műsor vezetője megtévesztő egyszerűséggel csak úgy tet­te fel a kérdést, hogy egy állampolgár (aki mellesleg magyar) egy évre ugyan hány dollárt kap? A megoldást nyílt levele­zőlapon beküldőket termé­szetesen gazdagon megju­talmazzák, de arra ne szá­mítson senki, hogy díjat fontban, vagy schillingben számolják el. A játék nem tréfa, az előbb már említett rádiós adás valóban kíváncsi arra, hogy -az állampolgárok pon­tosan megértették-e. mit kí­ván tőlük a nemzet, van-e Két iparművész mutatko­zott be csütörtökön délután a kaposvári Bernáth Aurél teremben. Kiss Ildikó textil- tervező és Budai György bútortervező. A két alkotót a munkáikban fellelhető igényességen kívül egy má­sik, említésre méltó mo­mentum is összekapcsolja: a hűtlen hűség. Hogy kihez, vagy mihez lettek hűtle­nek? Nem máshoz, mint vá­lasztott szakmájukhoz, úgy, hogy valamiképpen mégis ott rejtőzik mindkét művész alkotásaiban az eredeti mesterség tudása, tisztelete. Kiss Ildikó, aki Kaposvá­ron érettségizett, az Ipar- művészeti Főiskola díszítő- festő szakán végzett, és 20 évig a csepeli gyerekeket tanította rajzolni —, egy véletlen folytán ismerke­dett meg a szövőszékkel. Az ismeretségből később „sze­relem” lett és az alkotónak ma már kifejezési forma, félig-meddig megélhetési lehetőség is a textilszövés. Azért csak félig-meddig, mert manapság egyre fogy azoknak a szánta, akik meg tudják vásárolni a szoba­belsők hangulatát befolyá­soló, esztétikus alkotásokat. Kiss Ildikó tehát a szövés mellett szakköröket vezet Csepelen és a fiataloknak adja át eme ősi mesterség fogásait, titkait. Munkái­ban — faliszőnyegek, asz­talterítők, párnahuzatok — fellelhető a természetes anyag, a gyapjú iránti — „tisztelet”. Legszívesebben a nyers színekkel és azon enyhe tónusú okkeres-bar- nás változataival készíti al kotásait. Faliszőnyegeinek formájában fellelhető a ke­leti hatás, de a színvilág és a motívumkincs sajátos, a művészre jellemző módon jelenik meg. Talán a sze­cesszió lendületesen, szépen ívelő vonalait fedezhetjük fel leggyakrabban mun­káin. Az alkotó érdeklődése újabban a rátétes, varrott technika felé fordult. Ter­mészetesen ez esetben sem a hagyományom népi eljá­rással készíti a párnahuza­tokat, hanem speciálisan domborított, egyszínű min­tákkal variál. A szövés mellett szívesen dolgozik a varrótűvel is. Érdekes, vál­tozatos öltéstechnikája az asztalterítőkön tűnik szem­be. Kiss Ildikó munkáinak legnagyobb erénye a mes­terségbeli kvalitáson kívül az egyszerűség — színek­Magyar szabadság és függetlenség emlékműve Pályázatot hirdetett Deb­recen megyei, városi taná­csa a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem tanácsának kezdeményezésére A magyar szabadság és függetlenség emlékműve elkészítésére. A pályaműveket 1990. már­cius 29—30-án adhatják be az egyetemen, az eredmény- hirdetésre április 14-én ke­rül sor. Négyszázezer fo­rintot fordítanak a kiemel­kedő pályázatok elismeré­sére. ben és formákban egyaránt — valamint az, ahogy a fi­nom, nyers színvilág a bel­ső terek szinte mindegyiké­be szervesen illleszkedik. Budai György bútorterve­ző iparművész eredetileg gépészmérnöknek készült. Tanulmányai közben azon­ban megismerkedett egy neves iparművész testvér­párral és elsajátította mes­terségüket. Ennek ellenére nem lett teljesen hűtlen a szakmájához sem. Nemes egyszerűséggel megformált bútorainak ugyanis szerves alkotórésze maradt a fém, melyet legtöbbször saját kezűleg munkál meg. A Bu­dai bútoroknak már nevük van, márkát jelentenek. Az ívesen megformált, karcsú székek sárgaréz váza külö­nösen a fekete textilbevo­natú bútordarabokat neme siti. Az ugyancsak félkör­ívesen, illetve elliptikusán megformált üvegasztalai funkcionálisan is jól variál­hatók. Budai György alko­tásaiban elsősorban a for­mai széDséere tö're’kc7i,v. Várnai Agnes GÓLYABÁL... volt szombaton a Kilián művelődési központban Rádiójegyzet Hűtlen hűség

Next

/
Thumbnails
Contents