Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

6 Somogyi Néplap 1989. november 18., szombat KÖRNYEZETÜNK Hazánk környezeti állapota LÉTÜNK, ÉLETÜNK A TÉT lési szilárd hulladék-lerakóhe­lyek 58 százaléka nem felel meg minden környezetvédelmi és közegészségügyi előírás­nak, befogadókapacitásuk ki­merülőben van. 1995-től a ke­letkező hulladékmennyiség (72 százaléka vidéken termelődik) felének elhelyezéséhez új lera­kóhelyekről kell gondoskodni, vagy az ártalmatlanítás — hasznosítás már korszerűbb módját szükséges megvalósí­tani. Különösen nagy gond, hogy a rendszeres gyűjtésbe bekapcsolt lakások száma vi­déken csak 52 százalék. A vízellátás és a csatornázás közötti egyre növekvő különb­ség következtében a folyékony hulladékok elhelyezésének gondja szinte minden települé­sen megjelenik (elégtelen a szennyvíztisztítás, szakszerűt­lenek a szikkasztók). Az el­szállított folyékony hulladék kö­zel felének a minimális környe­zetvédelmi feltételeknek meg­felelő elhelyezése megoldatlan. Egyik megoldás lenne a A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium részletes tanulmánykötetet jelen­tetett meg hazánk környezetvédelmi állapotá­ról. A tanulmánykötet legfőbb megállapításait az alábbiakban hozzuk nyilvánosságra. Az országos helyzet ismertetése után lapunkban természetesen foglalkozunk szűkebb hazánk, Somogy környezetvédelmi helyzetével. Az elmúlt évben a tájékozta­tás középpontjában a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszer körül kialakult viták álltak. Ám ezenkívül sok más környezet- védelmi probléma is megoldás­ra vár, mivel a több területen elért kezdeti eredmények elle­nére hazánk jelenlegi környeze­ti állapota változatlanul kedve­zőtlen. A termőföld A mező- és erdőgazdasági- lag hasznosított termőtalaj — igaz, mérséklődő ütemben —, évről-évre csökken. Ezzel a fo­lyamattal a jövőben is számolni kell, várhatóan évente mintegy 6000 hektárral lesz kisebb a ter­mőterület. kozó baktériumok), hanem csak kellemetlenséget okozó vas, mangán stb. okozzák. Hazánk legdrasztikusabb környezeti károsodását szenve­di el az egyik legjobb minőségű vízbázisunk, különösen a Du­nántúli Középhegység térségé­ben. Ez veszélyezteti pl. a Héví­zi-tó utánpótlását, de a fővárosi termálvizeket is. Éppen ezért a bányászat korlátozásával sür­gősen el kell kezdeni a karsztvi­zeink rehabilitálását. Szennyezett levegő Magyarország levegőtiszta­ság-védelmi szempontból a kontinens közepesen szennye­zett zónájába tartozik. A legje­lentősebb légszennyező forrás a közlekedés. Városaink nagy forgalmi útjai mentén, főként csúcsforgalmi időszakban tűr­hetetlen mértékű a korom, szén- hidrogén, ólom, nitrogénoxid koncentráció mértéke. Korsze­rűbb járműpark középtávú kiala­kítása a hazai levegőtisztaság­védelem fő prioritása. A jármű­park lecserélése azonnali dön­tés esetén is azonban csak 10— 15 év alatt történhetne meg. Településeinknél a két legál­talánosabban előforduló lég- szennyező anyag a kén és a nit­rogénoxid. Ezeknek a fele ha­zai, másik fele (elsősorban a kéndioxid koncentrációnak) kül­földi források szennyező hatá­sából származik. Az év nagy részében súlyos, a légszennye- zettségi helyzet ipari üzemeink körzetében is. Több esetben a megengedett érték 2—4-szere- sét meghaladó koncentrációk is előfordultak. Károsodó élő környezet Csökkent a vadon élő nö­vény- és állatvilág fajainak szá­ma, a természeti társulások faj- gazdagsága az őket érő hatá­sok következtében. Különösen nagymértékű ez nagyvárosaink környékén, valamint a nedves területeken. A hazai élővilágból eddig bizonyíthatóan 40 nö­vény- és 53 állatfaj pusztult ki és jelenleg 1130 (a hazai fajok 2,5 százaléka) veszélyeztetett. Hazánk területén 557 000 ha terület, illetve 415 növényfaj és 619 állatfaj van védelem alatt. Védelem alatt van valamennyi barlangunk is — ugyanakkor éppen ezeket veszélyezteti leg­inkább az ipari és bányászati te­vékenység. A tapolcai tavas­barlang tönkremenetele, a Hé­vízi-tó kálváriája, a bakonyi karsztforrások elpusztulása a természetvédelem engedé­kenységének következménye, Ezt némileg ellensúlyozza né­hány egyéb víztani (pl. Kis-Ba- laton II) és földtani érték védel­mére tett sikeres intézkedés. A magyar táj felszíni formái­nak kiegyensúlyozott változa­tosságával, gazdag vízhálóza­tával, változatos tájszerkezeté- vel méltán élvez európai hírne­vet. Egyes térségekben azon­ban tájkarakter alapjául szolgá­ló természeti adottságokat fi­gyelmen kívül hagyva alakítot­ták a táj szerkezetét. A környezetvédelem legösz- szetettebb és az embert legköz­vetlenebbül érintő területe a te­lepülési környezet. Mi lesz a hulladékokkal? A termelési és a fogyasztási folyamatok velejárója a hulladé­kok képződése, amely össze­tett környezetvédelmi problé­mát jelent. A nem hasznosított hulladék elhelyezése nagy és értékes földterületeket köt le, a nem megfelelően kezelt hulla­dék környezetszennyező for­rás. Magyarországon a telepü­Hazánk főbb termesztett nö­vényeinek terméshozama a 60- as évek közepétől a 70-es évek végéig csaknem megkétszere­ződött. Ebben jelentős szerepe volt a megfelelő tápanyagellá­tottságnak. Azonban még most is jellemző a nem a talajhoz és a növény igényeihez, tápanyag­felvételi dinamikájához igazodó hatóanyagarány, műtrágyaféle­ség és kijuttatási időpont stb. Többek között ez is hozzájárul felszíni vizeink tápanyag-(első- sorban foszfor) túlterhelésé­hez, felszín alatti vizeink nitráto- sodásához. Nem mutat jelentő­sebb változást a vetésszerke­zet alakulása sem. A termelő­üzem elsődleges érdeke a lehe­tőségeikhez mérten legjövedel­mezőbb kultúra termesztése, s ez nem mindig esik egybe a ta­lajvédelmet leginkább biztosító kultúrák termesztésével. Ma­gyarország talajainak 43 száza­léka kedvezőtlen vízgazdálko­dású, pedig az elkövtkezendő időszakban a víz lesz az egyik meghatározó tényezője a hazai növénytermesztés fejlődésé­nek. Ezért a talajvízháztartás- szabályozás korszerű módsze­reinek széles körű elterjesztése és következetes megvalósítása parancsolóan szükséges. A káros környezeti mellékha­tások között feltétlenül meg kell említeni a nem megfelelő mó­don elhelyezett hígtrágyák, szennyvizek, szennyvízisza­pok és hulladékok talajszeny- nyező hatását is. A víz és a szél okozta erózió, defláció, tala­jaink elsavanyodása, szíkese- dése, a talajszerkezet romlása, tömörödése miatt sürgős intéz­kedést követel a talajvédő gaz­dálkodás kidolgozása. Ezzel együtt mielőbb szükség lenne a módszér elterjesztésére ösz­tönző-kényszerítő érdekeltségi rendszer bevezetésére. Vízminőség, vízgazdálkodás A népgazdaság vízfelhasz­nálása az elmúlt évtizedek so­rán rohamosan növekedett, evvel együtt nőtt a természetbe visz-szakerülő szenny- és használtvíz mennyisége is. A legnagyobb vízfelhasználó és egyben szennyvízkibocsájtó az ipari ágazat. Igaz, hogy a tisztí­tásán szennyvizek mennyisége az elmúlt 15 évben csökkent, de az ipar szennyezőanyag-kibo- csájtása ma is jelentős. Az el­múlt évtizedek során a hang­súlyt a közműves vízellátásra helyeztük, így egyre nyílt az „olló” mind a közműves vízellá­tásban és a közműves csator­názásban részesülő lakosság aránya, mind pedig az ivóvíz­termelő és a szennyvíztisztító kapacitás mértéke között. A felszíni vizeink minősége az elmúlt 15 évben folyamato­san romlott, ezért egyrészt mi, másrészt a környező országok is felelősek. A helyzet javítása a népgazdaság teherbíró képes­ségétől függ, de az ezredfordu­lóig a legjobb esetben is csak felszíni vizeink 10—15 évvel ezelőtti minőségét tudjuk hely­reállítani. Hasonló a helyzet felszín alatti vízkészleteinknél is. A talajvizek nagyfokú szeny- nyezettsége miatt jelenleg az ivóvíz 40 százalékát szerezzük be a drágább feltárást igénylő rétegvizekből. Az ivóvíz-minő­ségi gondok több mint 90 szá­zalékát a nitrátszennyezettség okozza (1976—1,985 között hazánkban 1500 megbetege­dést diagnosztizáltak, ez sze­rencsére csökkenő tendenciá­jú). Országos viszonylatban a vizsgált vízminták 44 százaléka nem felel meg az előírásoknak, ami nem engedhető meg még akkor sem, ha a kifogások nagy részét nem az egészségre köz­vetlenül ártalmas komponen­sek (például nitrit, nitrát, kóro­SZITA KÁROLY ÍRÁSA szennyvizek, illetve iszapok mezőgazdasági hasznosítása, azonban ez a mezőgazdaság érdektelensége miatt nagyon vontatottan halad. A magyar városok zöldfelü­leti ellátottsága mennyiségi ér­telemben — nemzetközi össze­hasonlításban — közepes, illet­ve közepesnél gyengébb szín­vonalú, minőségi értelemben közepesnél rosszabb. Az utób­bi 10 évben mintegy 25 száza­lékkal a zöldfelületek fenntartá­sára fordított pénzeszközök mérséklődtek. Új módszerekre van szükség A VII. ötéves terv alapvető környezetpolitikai célkitűzését, a környezet további romlását nem sikerült megállítani. Ipari üzemeink többsége alapvető környezetvédelmi berendezé­sekkel nincs ellátva, s nem ér­dekeltek a környezetkímélő technológiák bevezetésében sem. A közeljövőben környezeti konfliktusok sokasága várható. A környezetvédelem különös jelentőséget kap a települések önkormányzata és az állampol­gári érzékenység erősödése ré­vén. A környezetszennyező anya­gok a lakosság egészségi álla­potát befolyásolják, amelynek következményei népgazdasági szinten is megjelennek. Becslé­sek alapján 1986—88. évi alap­adatokat figyelembe véve — az egy évre számított környezeti egészségi kár értéke mintegy 35,5 milliárd forint, ez az 1986. évi nemzeti jövedelem’körülbe- lül 4 százaléka. Szükség van egy olyan gaz­dasági szabályozó-rendszer megalkotására, amely a kör­nyezetmegóvás költségeit a termelő, gazdálkodó szerveze­tekben a környezetvédelem követelményeit kielégítő mó­don jeleníti meg és kötelezően hat a gazdaság minden terüle­tén. Gyertyás László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents