Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP 1989. november 17., péntek Pozsgay Imre Kaposváron Szóvivői tájékoztató Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) állítani az inflációt? Felelet: a kormánynak szakembere van, pénze nincs. Ennek a kormánynak, amely bárme­lyik percben válságba kerül­het és eltávolitható, úgy kell dolgoznia, mintha örök­re szólna a mandátuma. Az a politikai rendszer stabil, ahol a gazdaság is az. Ezt a gazdasági stabilitást a kor­mány egycsapásra nem tud­ja megteremteni. Szó volt természetesen a vezetői magas prémiumok­ról is. Pozsgay Imre véle­ményét kifejtve mondta el, hogy egy rossz mechaniz­mus tehetséges vezetői, igaz­gatói réteget is gyanúba ke­ver. S azért teheti ezt, mert nem a gazdaság, hanem a bürokrácia szabályai érvé­nyesülnek. Lengyel Antal somogyszili MDF-tag a következő kér­dést tette föl: — Etikusnak tartja-e Pozsgay Imre, hogy a köztársasági elnökválasz­tás időszakában — valószínű — államköltségen bejárja a negyed világot? A többi el­nökjelöltnek ez nem adatik meg. Pozsgay Imre így felelt: — Nem reméltem, hogy ilyen könnyű kérdéssel meg­úszom az elnökjelöltséget. A szememre vetett nyugat­európai és amerikai utat nem az állam, hanem a meg- hivók költségén tettem meg. (Vastapsot kapott ezért a kijelentéséért.) Sok olyan MDF-elnökségi tagot ismerek — köztük egyik-másik a ba­rátom is —, akik ugyancsak így járták be Amerikát és Nyugat-Európát. Ami pedig az út tartalmát illeti: mér­legelje a közönség, miért éppen engem hívtak meg... En, kérem, állami köztiszt­viselő vagyok, cselekedeteim az országra tartoznak, s mint ilyeneknek, hírértékük van. Egyébként csak Magyaror­szágon történhetett meg, hogy amikor egy állammi­niszter az amerikai elnöknél tesz látogatást, az a magyar televízió híradójában csak 6 . hírként szerepel. Minde­nütt másutt a világon alig­hanem első hír lett volna. Egy másik kérdésre felel­ve, kifejtette: nem tud meg­rendelésre párttag vagy pártonkívüli lenni. A meg­győződése szerint cselekszik, és éppen ez a biztosítéka an­nak, hogy más párthoz tar­tozó is hihet benne. Ficzere Mátyás, az SZDSZ ügyvivő­je azt tudakolta, hogy mi­lyen szocializmust akar Pozs­gay Imre. így a felelet: olyat, amelyben a gazdaság törvé­nyei érvényesülnek, de je­len van az emberi szolidari­tás is. Olyan berendezkedé- si formáit, amelyben jól ér­zik magukat az állampolgá­rok. A kérdező felvetette azt is, hogy miközben az MSZP szóvá tette, hogy 200 millió forintba kerülnek a novem­ber 26-i választások, nem mondja meg, hogy meny­nyibe került a legutóbbi kongresszus. Pozsgay Imre szerint a költségeket össze­hasonlítani nem helyénvaló. Arra felelve pedig, hogy az MSZP miként számol el a vagyonával, az elnökség tag­ja kifejtette: az előző kor­szaknak vannak felelősei, de — és ezt éppen itt Kaposvá­ron, egy korábbi látogatásán fejtette ki először —, ha nem akarunk polgárhábo­rús helyzetet, akkor ahhoz kell tartani magunkat, hogy legyen elszámoltatás, de le- számoltatás ne. Ez a békés átmenet egyik fontos pillér­je. Az MSZP-elnökség tagja és a hallgatóság közötti pár­beszéd háromnegyed kilen­cig folyt. Szó volt a törvény- alkotás nyilvánosságáról ép­pen úgy, mint arról, hogy az új alkotmány ma még sehol sem kapható. Ismét szóba került Bős—Nagyma­ros ügye, s ennek kapcsán Pozsgay Imre kifejtette: a demokráciában a rossz dön­tés levét az issza meg, aki hozta azt. És azt kívánta: „Adja az ég, hogy kevés ilyen balfogása legyen az országnak.” Kérdésre felel­ve mondta el azt is, hogy a világkiállítást politikai és gazdasági szempontból egy­aránt érdemes megvizsgálni, hiszen ennek a rendezvény­nek a hozadéka nemcsak a tőke, ami idevonz, hanem a politikai elismertség is. Vé­gül bejelentette egy kérdésre felelve, hogy amerikai útja előtt kérte a kormányt, hogy köztársasági elnökjelöltsége idején mentsék föl a nem­zeti tömegtájékoztató intéz­mények felügyeletének gya­korlása alól. S elmondta azt is, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy a nemzeti médiákat az új nemzetgyű­lés megalakulásáig egy fel­ügyelőbizottság alá helyezi. A kérdéseket berekesztve összefoglalóan mondta el: nem fér jogi kétség ahhoz, hogy az MSZMP megszűnt, s az egyesületi törvény elő­írásainak megfelelően ala­kult meg az MSZP. A kong­resszus mondta ki, hogy az MSZMP jogutódja az MSZP, ezért az új párt tartozik el­számolni a vagyonról. — Most „szabadságolva vannak a volt MSZMP tagjai, és el fogják dönteni, hogy hová tartoznak. Én tisztelem azokat is, akik ezután is MSZMP-itagok akarnak len­ni. De nem fogadom el azt, hogy a demokratikus cent- rálizmus és a proletárdikta­túra elvei alapján egy párt­ba tartozzunk. Az viszont tény. hogy egységes baloldal nélkül — bizonyítja ezt Nyugat-Európa valamennyi országa — nincs előrehala­dás. A munkaügyekért felelős önálló minisztérium felállí­tását tartja szükségesnek a kormány. Az új intézmény az érdekegyeztetés és az ér­dekvédelem állami felada­tait vállalná magára. Az energiapolitikai koncepció részeként a kormány megfo­galmazta : új alaperőműre várhatóan egy évtizedig nincs szüksége az ország­nak. A kormány kezdemé­nyezi a Paksi Atomerőmű bővítésére vonatkozó ma­gyar—szovjet egyezmény felfüggesztését, illetve az atomerőmű bővítésével kap­csolatos minden munka le­állítását. Egyebek között er­ről tájékoztatta a hazai és a nemzetközi sajtó képvi­selőit Bajnok Zsolt megbí­zott szóvivő a Miniszteria- nács csütörtöki ülésén el­hangzottak alapján. Közölte azt is, hogy a Mi­nisztertanács elfogadta az egyes értékpapírok nyilvá­nos forgalomba hozatalá­ról és forgalmazásáról, vala­mint az értékpapírtőzsdéről szóló előterjesztést. A ja­vaslat rendelkezik az érték­papír-felügyelet létrehozá­sáról, s megszünteti a mi­nimális részvénynévérték- előírást. A tőzsde céljait, működésének kereteit ala­kításakor az Országgyűlés határozza meg. A kormány az egyéni vál­lalkozásokról szóló törvény- javaslattal foglalkozva ki­mondta: minden magyar ál­lampolgár vállalkozhat, egy- egy vállalkozónak több üz­lete vagy telephelye is lehet, s a kormány szándékában áll a foglalkoztatási létszám „plafon” megszüntetése. Na­pirenden szerepelt a posta- törvény módosítása is. En­nek lényege: postai távbe­szélő, távíró állami vállala­tok által létrehozott vagy ál­lami vállalatok részvételével működő gazdasági társa­ság tulajdonában is lehet a jövőben. Fontos kikötés azonban, hogy az állami tu­lajdon részesedésének meg kell haladnia az 50 százalé­kot. Lényeges elem az is, hogy érintetlenül marad a rádió, illetve a televízió mű­sorsugárzásával kapcsola­tos kizárólagos állami tu­lajdon. A törvénymódosítás a kormány elgondolása sze­rint a jövő év elején lép életbe. (MTI) Tegnap délután 4 órakor a kaposvári sétálóutcában nézelődni indult Pozsgay Imre, az MSZP elnökségé­nek tagja. Járókelők állítot­ták meg, kérdezték, s mond­ták el véleményüket. Poli­tikáról, hétköznapokról, az életükről. Az újságíró nem tett mást, mint a beszélge­tők között bekapcsolta a magnetofonját. S ezeket a beszélgetéstöredékeket adja most itt közre, a leggyak­rabban név nélkül... * * * — Szívből üdvözlöm váro­sunkban. A nyolcvanhoz kö­zelebb vagyok, mint a 79- hez. Végigjártam a várost ma, és nem kaptam étolajat. Megkérdezem: a jugók di­nárjára, és a salovákok ko­ronájára nagyobb szüksé­günk van? — Nem arra van szüksé­günk, hanem arra, hogy sza­badon közlekedhessenek a határon az emberek. — Én is azon vagyok, és azt akarom, hogy ön legyen a köztársasági elnök. — Szavazzon akkor is úgy ... * * * Egy kislány vörös szegfűt nyújt át. — Bácsi, kérem fogadja el. — Ö, de kedves vagy. Hogy hívnak? — Laki Lukács Dóra. — Köszönöm szépen ... ... — Nyugdíjas vagyok, na­gyon kevés a nyugdíjam. Azt hallottam a rádióban, hogy sok mindent felemelnek, energiát és mást. Az ponto­san elviszi a kosztp>énzemet. Akkor miből fogok élni? Nyugdíjemelésről nincs szó? — Februárnál, márciusnál előbb nem lesz emelés, és akkor azt a nyugdíjban el­lentételezni fogjuk. — Az jó lesz, mert külön­ben tényleg nem maradna ennivalóra pénz. • • • Ezt az országot sokkal in­kább az értelmiség tette tönkre, mint a munkásosz­tály. Mégis miért az „M” betűt vették ki a párt nevé­ből? — Pontosan azért, mert az „M” betű nem a munkáso­kat jelentette, hanem a munkások becsapását. Az értelmiség pedig nem tett itt tönkre semmit: az értel­miség is tönkrement, mint a munkások. — De nem a munkások osztottak, szoroztak, hanem az értelmiség! A munkásoR meg termeltek. — Ebben igaza van. * * * — Én csak sok sikert, erőt, egészségeit kívánok. A sétálóutcában az államminiszterrel — Köszönöm. * * * — Három gyermeket ne­veltünk fel gyes nélkül. Le­dolgoztunk 35 évet, és hat­ezer forint a nyugdíjam. Fi­zetem a rezsit, a magas la­kásra a részletet, mert csak 1972-ben jutottunk lakás­hoz. A férjem is csak nyug­díjat kap. Mikor lesz nyug­díjemelés? Mikor tudunk egy kicsit könnyebben élni? Nekünk ázt mondták az öt­venes években, amikor érettségizitünk, hogy mi fog­juk felépíteni a szocializ­must. Fel is építettük, de ab­ból nem sokkal részesedtünk. — Hát pont ez lett belőle, ezek a gazdasági bajok, ezért kell itt politikai átalakulás. — Nagy reményem van, de szeretném, ha valóra is válna mindaz, amiben most reménykedünk. — Két-három éven belül megfordul a dolog. Üdvöz­löm a kedves férjét is, min­den jót kívánok. — Jó napot kívánok! örü­lök, hogy láttam. * * * — Szeretném megkérdez­ni, hogy mi lesz a Bokor úr­ral, aki azt a könyvet írta: „Kiskirályok mundérban.” — Parlamenti bizottság kivizsgálja. — Valóban elképzelhető, hogy közkatona lesz Czinege úr? — Nincs jogom megelőle­gezni a döntést, de ha vét­kes, akkor biztos, hogy kö­vetkezményei lesznek. — Köszönöm szépen, sok erőt kívánok! * * * — Ez a sok párt is hülye­ség szerintem: ha van két- három párt, az oké, de ez a 20—26 párt felesleges. — Le fog ez csillapodni! Spanyolországban 150 volt, amikor először kezdték: most van 4—5. — Na de Magyarországon vagyunk, és nem mind­egy ... — Igaza van. — Ez a sok bürokrácia. Megszűnt a protekció, de a szociális összeköttetés meg­maradt. * * * A sétálóutcában az Anker ház előtt egy asszony: — Lenne egy kérésem: itt lakunk ebben a házban. Le­gyen szíves, nézzen be egy kicsit. Szeretnénk, ha meg­tekintené belülről. — Jó. — Utána meg lehet nézni ezt a házat is itt szemben, melyet másodszor tataroz­nak, cserepeznek. Az udvaron a felállványo­zott körfolyosó alatt azt mondja az asszony: — Mi egyetértünk az ön politikájával, de sürgősen rendet kell tenni ebben a megyében, mert maradtak olyan emberek, akik olyan beosztásban vannak, amit nem illetnek meg. Mi önnel akarunk beszélni: tiszteljük, becsüljük önt. Ügy látjuk, hogy magában van az meg, amit a nép érdekében tesz. Ezt a legmesszebbmenőkig támogatjuk. Nagyon szépen megkérem, hogy a követke­zőkben is támogassa a me­gyét, és hasson oda, hogy legyen kiemelve a megye. Tessék ezt figyelembe ven­ni. — Figyelembe lesz véve, minden jót kívánok. Aztán később: . Évek óta felállványozva áll ez a ház és ilyen sze­métben vagyunk itt, közben a másik IKV-házon már másodszor cserélik a csere­ijét, mert ott megyei veze­tők laknak. — Erre nem tudok mit mondani. — Ott van a férjem, fek­szik, én is beteg vagyok. A fő utca kellős közepén egy ilyen házban... él 38 csa­lád. Felháborító. — Látja, bejöttem, nem akartam kitérni a meghívás elől. Megbeszéljük a választ, jó? * * * Szeretném névnapja al­kalmából megköszönteni. Igaz, hogy kicsit későn ... — A jókívánság mindig jókor jön. * * * — ■ Erdélyben születtem. Az lenne a kérésem, ameny- nyire lehet, ön és a többiek, segítsék, támogassák azokat a szegény erdélyi menekül­teket, hogy kicsit jobb kö­rülmények között éljenek. —■ Az állampolgárságról most beszéltem egy erdélyi menekült asszonnyal. — Legyen szép karácso­nyuk nekik is, és az, volna a kérésem, hogy ön is jár­jon közbe, hogy a sok er­délyi menekült jobb körül­mények közé kerüljön. — Nemrég Bicskén meg­látogattam a menekülteket. Ott is ezekről az ügyekről volt szó. Két dolgot ígérhe­tek. Állampolgárságot az itt- maradóknak, aki még to­vább akar menni, annak se­gítséget. — Köszönöm. * * * — Fekete Józsefné vagyok, a budapesti finommechani­ka' kaposvári gyárában dol­gozom mint műszerész. 50 évesen végeztem el a szak­munkás iskolát, és csak fo­rintokat kapunk béremelés­ként. Lehetetlen helyzetben vagyunk: vannak 23 forint órabérért munkások a gyár­ban. Ebből nem lehet meg­élni. Szeretnénk biztosítékot, de nem látunk semmit a jö­vőből. Drasztikus áremelé­sekről szólnak a hírek (Lak­bér, világítás, fűtés), ezt már nem bírjuk el az ötezer fo­rintos fizetésünkből. Mond­janak nekünk valami jót, valami biztatót, hogy önök mást tesznek! — Ebből a borzasztó vi­lágból kellene békésen ki­lábalni. Azért azt el kellene érni, hogy nagy egymásnak feszülés és baj ne legyen. Ügy hiszem, hogy egy-két éven belül jobb felé moz­dulnak a dolgok. — Tessék elhinni, hogy mi fizikai munkások va­gyunk a legjobban leszorít­va. Mi is vonuljunk ki az utcára? — Ne vonuljanak ki: teg­nap Csepelen voltam, ott beszélgettem a munkások­kal, Ök is azt mondták, ha tudnák, hogy egy-két éven belül véget ér, akkor tűr­nének. — Ha mindenki úgy áll­na hozzá, mint a kétkezi munkások, akkor jó lenne. Csak azt látjuk, hogy olyan nagy a meggazdagodás eb­ben az országban. — Nem a gazdagodásban van a baj, hanem a szegé­nyedésben. — A mi rétegünk szegé­nyedik a legjobban. Egyszer megtelik a pohár, kész, ki­csordul. Én érzem. 54 éves vagyok, nyugdíj előtt. Ma azért jöttem el, hogy magát lássam, és beszéljek magá­val, megmondtam a munka­társaimnak, hogy eljövök, és feltétlen beszélek magá­val. Tessék a munkásokat megbecsülni végre. Ránk, fizikáikra is gondoljanak! — Gondolunk, és nekem ez a’ tervem. Üdvözlöm a munkatársait. A séta véget ért. Papp János Kaposvár tanácselnö­ke a Kapos étterembe egy sörre hívta meg az állam­minisztert az MSZP elnök­ségének tagját. A sör a séta után jól esett. Lejegyezte: Kercza Imre Sötétbe borult utcák Tegnap este fél hat körül kialudt a közvilágítás Kapos­vár több fontos pontján. Mint az ilyenkor szokás, a Dédász üzemigazgatóság ügyeleti szolgálatát kérdeztük a sötétség okáról. Most ugyan nem zárkóztak el az információ megadá­sától, de ez nem volt különösebben rizikós dolog, ugyanis nem tudtak mondani semmit. Illetve igen: hogy csodálkoznak az áramszüneten, mert az ügyeletesnek fogalma sem volt, hogy a belváros sötétségbe borult. Mit lehet erre mondani? A szerkesztőségünkbe telefonáló olvasóknak legalább „szerencséjük” volt, mert többet tudtak: ők látták a sötét­séget, pontosabban alig láttak valamit.

Next

/
Thumbnails
Contents