Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

1989. november 16., csütörtök Somogyi Néplap 5 MI LESZ VELED ÜTTÖRO? Értékek tisztelete Eredményesen működik a szentbalázsi általános iskola furulyaszakköre. Pető Gyula tanár vezetésével minden kisdiák megismerkedik ezzel a hangszerrel és a szakkörbe azok járnak, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy több időt töltsenek furulyázással. Leg­utóbb különdíjat nyertek Zánkán, egy országos vetélkedőn. Fotó: Kovács Tibor üzenet a világűrbe Lesz-e kapcsolatfelvétel más civilizációval? A Magyar Úttörők Szövet­sége (is) keresi helyét az intézményrendszerben. Át­tételek nélküli képviseletet kíván magának annál az asztalnál, ahol a társadalom gyermekközpontúbbá tételén gondolkodnak. Az általános iskolákban várhatóan más gyermekszervezetek is meg­jelennek az idei tanévben. Hozott-e újat a mozgalmi év beindítása? — erről beszél­gettünk Ballér Margit siófo­ki úttörőelnökkel. — Tavaly beszélgettünk gyerekekkel, szülőkkel és pedagógusokkal. A fórumo­kon felvetődött a mozgalom megújításának igénye. Szá­momra az az úttörőszövet­ség lenne a legrokonszenve­sebb, mely az eddigi ered­ményeket, haladó hagyomá­nyokat megőrizve demokra­tikusan, az eddigi automa­tizmusokat elhagyva szerve­ződne. Ahol a programok a gyermeki igények szerint, velük és általuk valósulnak meg. — Milyen szövetségeseket keresnek az úttörők a tár­sadalomban és az iskolá­ban? — Az év végén sorrake- rülő X. országos úttörőveze- töi konferencia fog dönteni a ma még vitás kérdések­ben. Ha baloldaliságot vagy politikamentességet dekra- dálunk is — véleményem szerint nem prioritást élve­ző emberi tulajdonságok, hanem általános emberi ér­tékek tiszteletére kell ne­velnünk a gyerekeket. A többi szervezettől megkülön­böztető „másságot” azonban meg kell fogalmaznunk. A területünkön működő 15 út­törőcsapat nevelőmunkáját az iskolák vezetése jónak Novemberben kezdődött az úttörőmozgalom új alapsza­bályának kimunkálása. Nagy­atádon is erről tanácskoz­tak a gyakorló úttörőveze­tők. Néhány időszerű prob­lémáról kérdeztük Gosztolya József városi úttörőelnököt. — Hogyan értékeli a moz­galom jelenlegi helyzetét? — A változás, mely az egész társadalmat érinti, nem kerülte el az úttörő- mozgalmat sem. A jelenlegi helyzet is megköveteli a vál­tozást, hiszen egészségtelen mértékben fonódott össze az iskola és az úttörőszövetség. Ennek az összefonódásnak az egyik következménye, hogy az úttörők helyi egy­ségei kiszolgálóivá lettek az iskolának. Ez arra késztette az úttörőket, hogy felvállal­janak olyan dolgokat, ami­re a mai oktatási rendszer képtelen volt. Ilyenek a szabadidő-szerveződési for­mák, a kultúra, a sport, a turisztika stb. így olvadt össze a gyerekek számára az iskola és az úttörőmoz­galom. — Mi a megoldás, az új alapszabály miben segíthet majd? — Mindenek előtt egy sok­kal szabadabb,' kisebb lét­számú szerveződés kell. Olyan gyerekeket várunk m'ajd a megújult szervezet­be, akik részben a saját ma­guk által megfogalmazott követelmények szerint tenni akarnak és tudnak. Tovább­ra sem mondanánk le a magyar gyermekek érdekei­nek képviseletéről. Van mit, lenne mit képviselni. — Milyen szövetségesekre számít az úttörőszövetség? Természetes szövetséges a család és úgy gondolom az iskola is. Rajtuk kívül? értékeli, és támogatja. A megfelelően kialakított együttműködés a jövőben mindkét fél pozícióit erősít­heti. De a jelenleginél lé­nyegesen jobban el kell kü­löníteni egymástól az iskola és az úttörőcsapat feladatait — eddig mind a pozitívu­mok, mind a negatívumok összemosódtak. A gyermek­szervezet semmiképp nem nélkülözheti a felnőttek je­lenlétét. Pedagógus és szülő — mint értékek közvetítője — rendkívül fontos szerepet tölt be. A nevelés folyama­tossága igényli, hogy a rend­szeres közreműködők száma nőjjön. A szülők megnyeré­se alapvető kérdés. Mert vé­gül is a szülő dönti el: me­lyik szervezetet válassza gyermeke. Ma még nem ér­zékelhető igazán a külső erők hatása, de az érzelmi kötődést erősítő programja­ink száma jelentősen meg­nőtt. — Lesz-e követelménytá­masztás a tagokkal szem­ben? — A működés egyik fő alapelvének az önkéntessé­get tekintem. De a gyermek, vagy akár a segítő felnőtt számára is elengedhetetlen szerintem a követelménytá­masztás. A tagfelvételi pró­bát komolyan kell venni — ezáltal az egyén és közösség felelősségérzete és a mozga­lom presztízse is megnőne. Csapataink közül többen felismerték a próbázásban rejlő nevelési lehetőségeket. A próbázás által ugyanis mindenki mérheti saját tel­jesítményét és viszonyíthat­ja társai eredményéhez. így valamilyen területen min­denki főszereplővé válhat, sikerélményhez juthat. — Képes-e segíteni a#köz­— Az iskolával nem aka­runk szakítani, csak jobban körülhatárolni a feladatokat és lehetőségeket. Szívesen együttműködnénk minden olyan szervezettel, amelynek fontos a gyerektársadalom és azért tenni is hajlandó. Vannak biztató jelenségek az utóbbi hónapokban: pél­dául az országos gyermekli­ga és más szerveződések. Abban is hiszek, hogy a kormányzat is egyre inkább gyermekpártivá válik. — Nem fél az úttörőmoz­galom a konkurenciától? — Már az első hírek hal­latán azt mondtam, hogy ennek csak jótékony hatása lehet. Egy alvó szervezetre egy kívülről jött hatás pezs- dítő erejű. A gyerekek egy része cserkész lesz, de ne­künk a többit meg kell tar­tani. — Mire hívja fel az út­törőszövetség a szülőket? — A szülőkkel együtt sze­retnénk igaz magyar embe­reket nevelnie e kis hazá­nak, jó polgárokat. Ehhez mi közösséget, baráti kört teremtünk, ami nélkül nincs társadalmi fejlődés. Kérjük a szülőket, hogy legyenek partnerek, kezdeményezze­nek, segítsenek lehetőségeik szerint. Kérjük adjanak jó példát, a gyermek egész éle­tét meghatározó mintát a kiegyensúlyozott családi élet­ről. — A jövő azért mégiscsak egy fejlettebb társadalom lesz és nem csak technikai vonatkozásban. — A mi mozgalmunknak a lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Érzékelni, je­lezni tudjuk a jövő építése elé tornyosuló akadályokat. Szorgalmazzuk, hogy értéke­sebb, sokoldalúbb legyen a életre nevelésben az úttörő- csapat? — Közel 6000 úttörő és miintegy 600 úttörővezető munkáját koordinálja most úttörőelnökségünk. Nagy je­lentőséget tulajdonítok a kisközösségek működésének. Ennek elhanyagolása moz­galmunk legnagyobb hibája volt. Az egyén autonómiája, önkifejezése ugyanis épp itt érvényesülhet igazán. Az ön- kormányzatok csapatszinten jól működnek, de kisebb közösségekben jelentőségük­nek megfelelően nem tud­nak funkcionálni. Az önkor­mányzat az iskolában eddig egyet jelentett a csapat—út­törőtanács működésével. Az új oktatási törvény azonban megadja a lehetőséget arra, hogy diákönkormányzatok alakuljanak. Ma egy osztály — egy raj az iskolában. A jövőben életképesebbnek fog bizonyulni, ha nem életkor, hanem érdeklődés szerint szerveződnek a közösségek. Erre területünkön jó példa a balatonszemesi általános iskola. — A megváltozott struk­túrában mi lehet az úttörő- elnökségek szerepe? — Az ellenőrzés helyett a kiszolgáló, segítő munkastí­lust kell meghonosítani. A koordináló szerep betöltésé­nél jobban figyelembe kell venni a lakóhelyi adottsá­gokat: helytörténeti munká-- ra, a Balaton közelségéből fakadó lehetőségekre és az idegen nyelvek tanulására gondolok elsősorban. Prog­ramjainkban a csapatok igé­nyeire akarunk építeni. Nem félünk a „konkurenciától”, a lényeg: a versengés a gyermek érdekében történ­jék. Czenc Attila nevelői folyamat. Azt, hogy szilárdabb ismereteket ad­jon az ""iskola, de a mai vi­lágnak megfelelő úgyneve­zett konvertálhatóbb tudás­sal. A mi vitánk a mozga­lomról a gyerekekért folyik majd a zárakat országos ta­nácskozáson. Remélhetőleg az új alapszabály, a megfo­galmazott irányelvek a gyer­mektársadalom javára ered­ményeznek egy új mozgal­mat, amely versenyhelyzet­ben jelentős szerepet játsz­hat a jövő társadalmának formálásában. Gaál Ottó Az ember már ősidőktől fürkészi az eget. Mindig ér­dekelte, vajon mi van a felhők mögött, mit rejt ma­gában a csillagos ég az el­érhetetlen messzeségben. Léteznek-e más bolygón is — nem feltétlenül hozzánk hasonló — értelmes lények, teszik fel a kérdést tudósok, de érdekli ez a laikusokat is. A világűrt már úgy ahogy meghódította az em­ber Számos megállapítás, feltételezés született arról, ha élnek másutt testvér-ci­vilizációk, hogyan lehet fel­venni velük a kapcsolatot, miként lehet tudatni: ké­rem, mi létezünk, tessék ve­lünk kommunikálni. Régebben, de napjainkban is tömegesen jelentkeznek azok, akik „látták" az isme­retlen eredetű repülő tár­gyakat, idegeneket, akik persze nem akarják felven­ni velünk a kapcsolatot. „Csak” mutatkoznak itt-ott, különböző elméletek szület­nek miattuk, van, aki hi­szi létezésüket, van, aki nem. Persze, hogy ki mit hisz, szuverén joga. Az tény: valóságos, kézzel fog­ható bizonyítékot még sen­ki nem tett le az asztalra, az idegeneket, űrhajójukat bizonyítandó. Mi több, még — állítólag — semmiféle kapcsolatot sem sikerült fel­vennünk ilyen lényekkel. Hogy miért, miért nem, s egyáltalán: mennyi az esé­lyünk a velük való találko­zásra, erről beszélgettünk Abonyi Ivánnal, az. Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizikai tanszékének tudományos főmunkatársá­val. — A feltételezett testvér­civilizáció üzenetét tud­nánk venni, vagy az álta­lunk küldött üzenetet el tudjuk juttatni a világűr­be, és ezt főleg a rádiózás technikájának fejlődése tet­te lehetővé — mondta Abo­nyi Iván. — A lehetőség te­hát adva van a kapcsolatfel­vételre. De azt is hozzá kell tenni, hogy miközben csil­lagászok, fizikusok figyelik a beérkező jeleket, azt is tudják, bele kell kalkulálni e jelekbe a természetes rá­diózörejeket, fényzörejeket is. Melyek végül is egyértel­műen bizonyították eddig, hogy nem üzenetről van, volt szó, hanem fizikai je­lenségekről. Ma már kom­puter segítségével, és bo­nyolult eljárásokkal egyre pontosabban ki lehet mutat­ni zörejek eredetét, azok törvényszerűségeit. — Hol alakulhat ki élet? — Több dolog határozza meg ezt, jóllehet, sok min­denről még mi sem tudunk ezzel kapcsolatban. De eddi­gi tudásunk szerint azt mondjuk, élet ott keletkez­het, ahol Föld típusú égi­test van, ahol megmarad a légkör, ahol a molekulák sebessége még akkor sem éri el a szökési sebességet, amikor a legnagyobb meleg van, ahol víz van, és így to­vább. És hát milliárd évek­nek kell eltelnie ahhoz, hogy az intelligencia kialakul­jon, mely aztán fejlődése bizonyos szintjén keresi más intelligencia létezését. — Beszéltünk a rádióje­lekről. Mivel kellene még tudatnunk, hogy vagyunk? — Például a legegysze­rűbb üzenet: az egy, kettő, három, öt, hét, tizenegy stb. számok jeleiből álló soro­zatot „küldjük az éterbe”. Ez miért jelenthet sikert? Mert ezek — tudva lévő — a legalacsonyabb prímszá­mok, nincs osztójuk, nincs benne páros szám. És hát minden természettudomány egyszer matematizálódik, elkerülhetetlen, hogy az em­ber — vagy más értelmes •lény — megtanulja a szá­mok sajátosságait, melyeket később felhasználhat. Ez minden társadalomra, érte­lemre jeflemző. És ha egy másik bolygón is megtalál­ták az értelmes lények eze­ket a sajátosságúkat, rá­jönnek, hogy ez az üzenet is értelmes lényektől jöh;t. Vagy például el lehetne küí- deni a pi-t, a Ludolf-féle számot, ennek az értékét, számjegyei egymásutánját. Hiszen minden értelem egyszer szembekerül gör- bevonalú síkidomok terü­letének kérdésével, a göm bök térfogatával, jellemzői­vel. Ennek az üzenetnek ugyanaz lenne a jelentése, mint a prímszámokénak. — Milyen jeleket, rajzo­kat küldtünk az amerikaiak által fellőtt Viking-szondá­val? — Küldtünk olyan jelet például, mely egy másfajta civilizációnak nem biztos, hogy jelent valamit. Mert ha mondjuk az idegen nem emberszerű, akkor neki nem mond semmit az az emblé­ma, melyen egy férfi és egy nő alakja látható. Mint ahogy nem küldhetjük el a trójai háború történetét, mert csak nekünk jelentős esemény. Így olyan rajzokat érdemes küldeni, melyekből az idegenek is következtet­hetnek egy másik civilizá­cióra. Mégis érdemesnek tar­tottuk, hogy emberpárt is ábrázoljunk a plaketten. Az­tán a Naprendszer harmadik bolygója. Emellett látható egy karika, annak van egv közepe, meg egy botos vége, ami a hidrogénatomot áb­rázolja, a kozmosz leggya­koribb anyagfajtájával jel­képezi. Még egy jelet emlí­tenék. Egy csillagszerű raj­zot, melyen pont és vessző halad minden irányban. Ez úgy van kiképezve, hogy azt jelenti, a Tejút-rendszerben csak egy olyan hely van. ahová úgy lehet egy síkot fektetni, hogy ezekben az irányokban — ahogy ez rá van vésve — tizennyolc pul- zár felé mutatnak a nyilak, és a kettes számrendszerben van kifejezve a pulzus, mint a pulzárt azonosító jel pe­riódusideje. Ez hát a névje­gyünk. Tehát azt mondjuk: keresd azt a helyet, ahonnan az Univerzumból ez a tizen­nyolc pulzár látszik. Ott van a Naprendszer közép­pontja, s a harmadik boly­gón vagyunk mi stb. Nem minden társadalom képes jeleket kiadni és je­leket fogadni, például tech­nikai fejletlenség miatt. A nagy találkozásnak vannak még más gátjai is. Például az, hogy amíg egy vá'laszjel visszaérkezik a Földre, már lehet, hogy nem lesz élet e bolygón, vagy fordítva is igaz: a mi jelünk akkor ér­kezik, egy — egyébként éle­tet adó bolygóra —, mely már lakatlan, élettelen. Az is lehet, hogy nem akarják felvenni velünk a kapcsola­tot az idegenek. Ök tudják, miért. Talán, mert már is­merik az ember és társadal­ma természetét, azt, hogy hatalmát féltve nem biztos, hogy nyújtaná a jobbját, hanem ellenséget látva egy értelmes lényben, a hara­got, a pusztítást vinné rá­juk. Mindez persze csak fel- tételezés, bár az eddigi ta­pasztalatokból kiindulva talán jogos is. Mégis eljön talán az idő^ amikor sike­rül a kapcsolatfelvétel, s sor kerül az első, barátságos kézfogásra: ember és ki tud­ja milyen külsejű értelmes civilizáció között... Hargitai Judit Nagykörösön a Könyvkötő Kisszövetkezetben az egyedi tervek alapján készülő művészi könyvborítók mellett szá­mos történelmi kiadványt is gyártanak. Egyik érdekes mun­kájuk most a híres Feszty Körkép reprodukciójának össze­állítása, amely kinyitva mintqgy 4 műtér hosszú. Versenyben a gyermekekért

Next

/
Thumbnails
Contents