Somogyi Néplap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-13 / 269. szám
1989. november 13., hétfő Somogyi Néplap 5 PÁLYA ÉS LEHETŐSÉG Egy nap a választás előtt a kaposvári Ipari Szakközépiskolában 40 esztendős a Képcsarnok Galéria a város „szívében nyelvet, négy, a másikat két évig tanulják majd. A tantestület gondolkodik azon, hogy a második év végén tegyenek-e vizsgát a tanulók. Aki ezen eredményesen megfelel, az a technikusi képzésben vesz részt a további három évben, aki nem. az a hagyományos szakközépiskolát járja a maradék kettőben. A végzett technikusok középvezetők lehetnek. Üzem- vagy művezetőként, üzemi, gyártáselőkészítő technológusként, diszpécserként, műszaki ellenőrként, üzemeltető technikusként, anyagvizsgálóként, illetve szerkesztő rajzolóként alkalmazzák őket az üzemek, vállalatok. Szakmunkásképzőkben pedig szakoktatóként helyezkedhetnek el. Az érdeklődő szülők között akadt olyan is, aki más megyéből érkezett. Azt kérdezte az igazgatótól, jelentkezzen-e gyermeke a kaposvári Ipari Szakközépiskolába? — Más megyékből is veszünk föl tanulókat — hangzott a válasz. A szülők elmondták azt is. hogy az idei szervezési forma gyereknek és szülőnek is johb, többet ér a korábbiaknál. A programban szerepelt még egy videofilm megtekintése az iskola életéről, a tanműhelyek, a könyvtár és a számítógépterem bemutatása. A sláger az az esztergagépterem volt, ahol már CNC-vezérléses esztergagépek vannak, s majd CAD— CAM rendszerű számítógép irányítja a gyártást. A tízmillió forintot érő készülékhez a villamossági gyár, a finommechanikai vállalat és a Tungsram segítségével jut az iskola. B. A. November 17-én lesz negyven éve, hogy a kortárs művészek támogatására a Művészeti Alap vállalataként létrehozták a Képcsarnokot. Az évek során 27 galériája nyílt országszerte, főleg a megyeszékhelyeken. Kaposváron a Csokonai közbe, a belváros hangulatos enteriőrjébe kerjilt az a kiállító- hely, amelyet korábban Va- szary-teremként ismertek a látogatók. Négy éve Bernáth Aurél nevét viseli. Czirer Magdolna, az üzlet vezetője elmondta, hogy korábban az értelmiség, azon belül is a pedagógusok kedvelt vásárlóhelye volt, ám a vevőkör mára már teljesen átalakult, zömében az „újgazdag” réteg hagyja itt forintjait... Ám a Bernáth Aurél terem jóval több egyszerű árusítóhelynél. Eleinte évente 2—3 alkalommal, jelenleg kéthavonként rendeznek kiállítást. Nemcsak a tárlatok miatt térnek be ide rajztanáruk, osztályfőnökük értő kalauzolásával a felsőtagozatos diákok, a szakmunkástanulók és a szakközépiskolások: egy-egy rendhagyó rajzórán a vizuális nevelés tárgykörében megismerkedhetnek a design, az ipari formatervezés, a kortárs építőművészet, festészet produktumaival. Természetesen a lakáskultúráról is sok szó esik a látogatások alkalmával. Külföldi vendégek és más hazai tájról érkezők is szívesen benyitnak a galériába, hogy megtekintsék vagy hazavigyék Tenk László, Erdős Péter, Németh József, Újvári Lajos, Fodor József, Brá- da Tibor, Kéri László és még számos művész alkotásait. A kaposvári festőművészek közül ez idáig csupán Szvr- mayné Bajer Erzsébet és Leitner Sándor képeivel találkozhattunk, a jövőben azonban több lehetőség kínálkozik a somogyi művészek bemutatkozására. Januárban pedig megrendezik a megyében élő és alkotó tályba összesen 128 tanulót vesznek föl. Többségük azon általános iskolások közül kerül ki, akiknek a tanulmányi átlaga az ötödik, hatodik, a hetedik osztály végén és nyolcadikban félévkor négyes fölött van, ugyanakkor jó eredményt értek el magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, fizikából, kémiából. Az igazgató megemlítette azt is, hogy a jövőben a gyártástechnológiai technikusi szakon gyártástechnológiai számítástechnikai ágazatot is indítanak, ennek' tárgyi feltételeit azonban még meg kell teremteniük. Mindenesetre az Ipari Minisztérium engedélyével már rendelkezik az Iskola. Hallottuk, hogy a szakközépiskolában az idén ötödévesek azok, akik az első technikusi oklevelet kapják a tanév végén, ök már túl vannak az érettségin — ami magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából és fizikából kötelező — és többen felsőfokú tanintézetbe is jelentkeztek. Húszból tizenhármat vettek föl. Szó esett a kötelező nyelv- tanulásról is. A tanulók az angol—orosz, a német—angol és a német—orosz párosítások közül választhatnak. amelyekből az egyik amatőr festők tárlatát. A legutóbbi meghívó a megyeszékhelyen érettségizett Kiss Ildikó textiltervező és Budai György bútor- tervező iparművész november 16-i kiállítására invitál bennünket, amelyet délután 5 órakor Szabados János Munkácsy-díjas festőművész nyit meg. L. S. Három év munkáiból rendezett kiállítást a 6-os számú óvoda Anyanyelvi nevelés munkaközössége Kaposváron, a Rét utcában. Nyelvi játékok, társasjátékok, bábok bizonyították a szorgalmas munkát, ügyes kezek barkácsoltak eszközöket egyszerű anyagból a meséléshez. Arra törekedtek, hogy bemutatott ötleteiket a szülők is megvalósíthassák otthon, hiszen kukoricaszár, kartonpapír minden háztartásban van. Gyértyás László képriportja — Szombatról lévén szó. a szülők is el tudnak jönni, a tájékoztató szemléletesebb lesz, míg a találkozó közvetlenebb — ígérte Christ Lászióné, a kaposvári Ipari Szakközépiskola igazgató- helyettese. — Nagyobb hatékonyságot várunk. Az előző években ugyanis egy-két hónapon át szinte naponta szórványosan jöttek a tanulók a tanítási napokon. így kevesebbet tudtunk mondani és mutatni az iskoláról. Elmentünk a nyolcadik osztályosok szülői értekezletére, de ott kevés idő jutott egy-egy középiskolára. Ezért döntött úgy a kaposvári Ipari Szakközépiskola nevelőtestülete, hogy az idén — szakítva a hagyományokkal — önálló pályaválasztási napot szervez szombaton a Pázmány Péter utcai intézményben. Gémest Tibor igazgató tájékoztatta a szülőket és a tanulókat a szakközépiskolában folyó képzésről. Elmondta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan egy osztályban elektronikai technikusi szakon az ipari elektronikai ágazatban, egy osztályban gépészeti technikusi szakon gépszerelő és karbantartó ágazatban, míg két osztályban gyártástechnológia technikusi szakon gyártástechnológiai ágazatban indul képzés az 1990/91-es tanévben. A négy első őszMAGYARORSZÁG, 1956 5. Erőszak a forradalomban A tömegerőszaknak voltaképpen két elkülöníthető formája volt, s a forradalom természet] ogi szemlélete alapján, ami kizárólag a forradalmi helyzetre alkalmazható, mindkettőt két, teljesen eltérő módon kell megítélnünk. E két jelenség egyike a csőcselék embervadászata volt, amely ÁVH-s katonák, tisztek és civilruhás nyomozók után folyt, s amelynek legszörnyűbb és leglátványosabb példáját a budapesti pártbizottság Köz- társasági téri székháza előtti vérengzés jelentette. Az embervadászat mindig is fasiszta cselekmény, minthogy célja egy bizonyos embercsoport egyéni megkülönböztetés nélküli, kollektív kiirtása anélkül, hogy az áldozatok bűnössége vagy ártatlansága akárcsak szóba is jönne. Ezért még akkor is fasiszta cselekmény marad, ha történetesen épp fasiszták vagy olyan szervezetek ellen irányul, mint az ÁVII amelynek tagjai jelentős számban ténylegesen fasiszta módon viselkedtek. A másik elkülöníthető és megítélésünk szerint teljességgel különböző erőszak- formát az ÁVH-s tisztek és katonák miskolci, illetve mosonmagyaróvári nyilvános kivégzései képviselik. Ezeket az embereket nem elsősorban azért végezték ki, mivel e szervezet tisztjei vagy katonái voltak, hanem bizonyos konkrét cselekedeteik miatt. Lomax az esetről leírja: Győrött október 26-án „Magyaróvárról vérfürdőről érkeztek hírek: a városka főterén az AVH-sok géppuskával támadtak egy fegyvertelen tüntetésre. A tömegben sok nő és gyermek is volt, a halottak száma csaknem százra rúgott, mintegy kétszázan pedig megsebesültek.” Ez az eset végül fegyveres felkeléshez, valamint három-négy ÁVH-s tisztnek a tömeg általi agyonveréséhez vezetett. Mégis: nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tényt, hogy itt géppuskával tüzeltek békés tüntetőkre. Ez esetben pedig csak két dolog lehetséges: vagy az október 30-ig, netán november 1-jé- ig hivatalban lévő magyar kormány adott titkos tűzpa- rancsot biztonsági egységeinek, hogy lőjenek minden tömegcsoportosulásra, függetlenül attól, hogy az fegyveres vagy fegyvertelen emberekből áll (amely esetben a fölkelők kóros nagylelkűséget tanúsítottak, hogy haragjukat pusztán az ÁVH-s tisztek ellen fordították), vagy .pedig, ami valószínűbbnek tűnik, az ÁVH sa ját szakállára működött azon régi és jól bevált gyakorlat jegyében, amelyre minden korlátlan hatalommal bíró elnyomó szervezet előbb-utóbb szert tesz. De e kettő közül akármelyik esel állt is fönn, semmilyen különbséget sem találhatunk ezen népítéletek, illetve azok között, amikor a koncentrációs táborok egykori lakói maguk végeztek a háborús bűnök egyik-másik fölismert tettesével. És bármi sajnálatos, még a legszelídebb és legnagylelkűbb tömeg is épp így viselkedik egy rákény- szerített hadiállapotban, ahol az emberek saját föllázadt énjén kívül semmiféle törvényes hatalom nem létezik többé. Á leninizmus azzal kezdte történelmi pályafutását, hogy egy háborút polgárháborúvá fordított át. A magyar bolsevikok, akik legvégső adujukként idegen tankokkal tértek vissza, Budapest utcáin látványosan bezárták e kört: a saját népükkel kezdett polgárháborút totális háborúvá változtatták. Ez az elem, amely október 24. hajnala óta mindvégig jelen volt az eseményekben, jócskán hozzájárult a tömegek indulatához és erőszakos hajlamához. Az emberek nem csupán azt érezték, hogy egy éppoly esztelen mint következetlen, éppoly hisztérikusan kegyetlen mint döntésképtelen hatalom hadiállapotba sodorta őket, hanem egyszersmind azt is, hogy ez a* hatalom mélyen meggyalázta nemzeti érzéseiket. Válaszul a jelszavak persze hevesen orosz- (és nem csupán sztáliniz- mus-)ellenesek voltak, furcsamód azonban a nép magatartása ezzel együtt egyáltalán nem volt rasszista — legyen a magyar forradalom nagy érdemére mondva. Természetesen a magyar lakosság és az orosz katonaság túl sok szeretetet nem pazarolt egymásra — noha a fraternizálásnak akadt azért egy-két szórványos példája. Ámde Magyarországon nyoma sem volt azoknak a módszereknek, amelyeket például a spanyol gerillák alkalmaztak gyakorlatilag minden egyes faluban a megszálló napóleoni sereg elszigetelődött katonáival szemben. Amikor pedig a november 4-ét követő időkben az emberek visszatartották magukat az efféle könyörtelen orvtámadásoktól a szovjet katonasággal s annak magyar karhatalmi segédcsapataival szemben (amelyek óhatatlanul mindig a lakosság megtizedeléséhez s az elkövetők önlealacso- nyításához vezetnek), ez egyszersmind ékes bizonysá- .got tett az elárult és kétség- beesett forradalom józan emberségéről. Miként az köztudott (noha ez már nem tartozik történetünkbe), a nép valóságos fegyverek helyett inkább az általános sztrájk hősies önvédelmi fegyveréhez nyúlt az idegen betolakodókkal szemben, ezáltal a kollektív cselekvés és a konszenuzusos önfegyelem meglehetősen egyedi és előzmények nélküli példáját mutatva föl. Meg kell emlékeznünk azonban a forradalom alatti erőszaknak (vagy inkább az erőszak áldásos hiányának) két további sajátosságáról is. Az első az antiszemitizmus kérdésével függ össze, amit Irvingnek a magyar forradalomról írott könyve is fölvet. Ez ügyben úgy hisszük, szavahihető tanúk lehetünk, mivel nekünk is több tucatnyi közeli hozzátartozónk pusztult el különféle náci koncentrációs táborokban. Természetesen számunkra is kínos élményként hatott, hogy (oly sok évi, kényszerrel fönntartott hallgatás után, amely — mint minden fajta politikai megnyilvánulást — a zsidókérdés fölmerülését is elfőj tóttá) e sorsdöntő napokban utcai járókelők szájából ismét antiszemita kijelentéseket hallhattunk. Mindig is tudtuk, hogy egyetlen rövid évtized alatt a magyar antiszemitizmus nem tűnhet el végleg —■ és hogyan is tűnhetett volna éppen, mint Berija mondta, egy „zsidókirály” idején, amikor mind a Politikai Bizottság, mind az ÁVH élén oly hangsúlyos módon zsidók álltak? Mégis: belénknyilalltak az újból felhangzó, jól ismert szitokszavak, s az a tény, hogy jóllehet az efféle megnyilatkozások csak szórványosak voltak, mégis büntetlenek maradtak, s nyilvánosan senki sem utasította vissza őket. Másrészt azonban a-nnak, hogy egy forradalom antiszemita, vagy sem, létezik egy igen egyszerű, objektív kritériuma: a pogromok, azaz a zsidókkal szembeni erőszakos cselekmények megléte vagy hiánya. És itt elegendő csupán az alábbi tényt rögzíteni. Míg a töb- bé-kevésbé (de inkább kevésbé) szabad magyarországi parlamentáris kormányzat 1945 és 1948 közötti rövid időszaka alatt két pogromra is sor került (a rendőrség — köztük számos zsidó származású tiszt T teljes, sőt föltűnő jelenlétében), ezekben a napokban, amikor az emberek szabadon fegyverhez juthattak, egyetlen pogromra vagy akárcsak pogromkísérletre sem akadt példa. (Folytatjuk.) I• í -1
