Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-11 / 241. szám

1989. október 11., szerda Somogyi Néplap 5 Megalakul az európai színházak szövetsége A francia kormány támo­gatásával létrejön az euró­pai színházak szövetsége a Párizsban működő Európai Színház bázisán. Az együtt­működésben egyelőre hat színház vesz részt, köztük a budapesti Katona József Színház, továbbá az NDK, az NSZK, Svédország, Spa­nyolország és Olaszország egy-egy társulata. Az utób­bi Giorgio Strehler világhí­rű milánói együttese, a Pic­colo Színház. Strehler lesz az új szövetség elnöke, az Európa Színház igazgatását pedig egy fiatal spanyol ren­dező, Lluis Pasqual veszi át. Jack Lang francia kultu­rális miniszter azt is beje­lentette, hogy a francia kor­mány támogatásával európai színházi díjat is alapítanak. A kétévenkénti, igen jelen­tős összeggel járó díjat min­dig egy-egy olyan személyi­ségnek ítéli oda egy nem­zetközi zsűri, aki életművé­vel elősegítette a színház- művészet fejlődését a kon­tinensen. A miniszter közöl­te, hogy a párizsi Odeon színházat a jövő évtől kezd­ve az egész évadra megkap­ja az Európa Színház, hogy minél több előadási lehető­séget biztosíthassanak a kontinens más országaiból érkező vendégtársulatoknak. Az Európa Színház a fran­cia kormány és Strehler „közös gyermeke”: létrejötte óta a világhírű olasz ren­dező igazgatta. Ez a színház adott helyet a Katona Jó­zsef Színház párizsi vendég- szereplésének is. Az új szövetség most azt a célt tűzi maga elé, hogy elősegíti a határokon átsu- gárzó európai kulturális kö­zösség kialakulását, az euró­pai színházművészet fejlődé­sét, egyaránt „eszköze lesz a költészet és a testvériség eszméje elterjesztésének”. A szövetséghez minden olyan színházi együttes csatlakoz­hat, amely egyetért prog­ramjával. Pályázatot nyerve jutott *a (Somogy íMegyei .Múzeum személyi számítógépekhez. Az IBM AT és az IMB XT gépeket ,a régészeti és a természettudományi osztály használja. Párviadal a képernyőért Derrick, avagy Colombo Fennkölt szavak az euró­pai kultúra védelméről, Eu- réka program a televízió­zásban — a hétköznapi em­ber számára mindez azt je­lenti: Derrick avagy Colom­bo hőstetteit nézi-e üres óráiban a karosszékből. Nyugat-Európa — ezen belül is elsősorban Francia- ország és Anglia — nem­csak az egyeséges Európát jelző bűvös 1992 közeledté­vel kezdett el aggódni amiatt, hogy a tengerentúli filmek feltartóztathatatlan­nak tűnő árada kiszorítja a hagyományos értékeket. Idő­ről időre rohamszerű akció indul az amerikai filmek vetítésének kvóta-szabályo­zása érdekében. Ilyen elő­írás létezik is több nyugat­európai országban, például Angliában, ahol a nyelvi azonosság még kézenfekvőb­bé teszi az amerikai kultúra túlburjánzását. Tetszetős persze ezt a pár­viadalt úgy feltüntetni, mint a szembeszállást a kom­mersszel, merthogy ez utób­bit sokszor azonosítják az amerikaival. A dolog nem ilyen egyszerű: nagy kérdés, van-e különbség színvonalas (vagy színvonaltalanság) te­kintetében a Tetthely című nálunk is ismert sorozat és a San Francisco utcáin, avagy a brit ITV Szomszé- dok-ja és az amerikai Dal­las között. Emellett nem is biztos, hogy van ok az aggodalom­ra. A felmérések azt mutat­ják: a nyugat-európai nézők számára sok esetben sokkal kedvesebb a hazai film, mint a tengerentúli. Angliá­ban a Coronation street cí­mű ITV-sorozat állt 1989-ben a nézettségi lista első he­lyén, 19,4 milliós számmal, s még a második is hazai sorozat volt, a BBC produk­ciója, 18 millió nézővel. A Denver csak a 39., 7,9 mil­lió nézővel, a Dallas pedig 7,8 milliós táborával, a 41. helyre szorult. Az NSZK- ban is fogynak az amerikai filmek hívei: 1985-ben átla-* gosan még 13,4 millióan vol­tak kíváncsiak az első csa­tornán keddenként késő este vetített amerikai sorozatra, 1988-ban már csak 8,85 mil­lió volt ez a nézőszám. Mégis, az amerikai pro­dukciók nem kopnak ki a nyugat-európai műsorokból. Az ok igen egyszerű: a ten­gerentúli film megvásárlása sokkal olcsóbb, mint a ha­sonló termék európai előál­lítása. A Tetthely egy-egy epizódja 1 millió márka kö­rüli összegből hozható ki; bármelyik, szorosan egy­máshoz kapcsolódó sorozat- rész költsége se szorítható 600 ezer márka alá, míg az amerikai import ennek épp az egyhatodába kerül. Már­pedig Nyugat-Európában, nem utolsósorban a magán­tévék szaporodása miatt, 1990-ben már 300 ezer órát kell műsorral kitölteni, s nem mindegy, mennyiért. Igaz, ha nem keresik a né­zőik kedvét, ha romlik a né­zettségi arány, akkor keve­sebb lesz a hirdetés is, ami pedig elengedhetetlen felté­tele létüknek. Szászi Júlia Könyvpremier a megyei könyvtárban Kanyar József évei Csupán a bemutató ma­radt el. Kanyar József „A reménység esztendei” című kötetét méltató szavakkal ajánlotta az olvasó figyelmébe Csányi László és Tüskés Tibor, a Pannónia-könyvek szerkesztője. Hetes újdonsága az új dél-dunántúli kiadónak, a Pannónia-könyvek * so­rozatnak Kanyar József sajátos memoárkötete. Sokan méltatták már a napi- és hetilapok hasáb­jain, de a legtalálóbban éppen a hétfő esti me­gyei könyvtári könyv­premieren dr. Andrássy Antal, a kötetszerző le­véltár-igazgatói székének örököse jellemezte Ka­nyar József három évet átölelő történeti munká­ját. Meglelte a sorokban az 1945-től 1948-ig ter­jedő időszak hamisítatlan és átélt történelmének legfontosabb, regényre jo­gosító eseményeit és a kor mozgatórugóit. Ezen túl a tisztességes emlé­kezés példáját, amiből napjaink politikai vita­kultúrája is jócskán me­ríthet. Tüskés Tibor afféle lábjegyzettel egészítette ki Csányi László méltató gondolatait. A Pannónia- könyvek szerkesztője a sorozatban elfoglalt helye szerint szólt Kanyar Jó­zsef memoárjáról. öt év alatt a kiadó harminc­öt művet jelentetett meg, az idén — köztük Ka­nyar József A reménység esztendei című munkája — kilenc kötet kiadását tervezték. A kiadói tevé­kenység sikeres, ötszáz­ezer—hétszázötven hat az átlagos példányszáma. Az átlagár azt fejezi ki, hogy sikerült beilleszkednie a kiadónak a könyvpiaci forgalomba, ahol még tartósan számíthat a ve­vőkörre. A Pannónia- könyvek átlagára százhu­szonnyolc forint. (Kanyar József munkája négy­ezer példányban jelent meg, hetvenkilenc forin­tért.) Tüskés Tibor szer­kesztő példaértékűnek nevezte a kiadó és a So­mogy Megyei Könyvtár együttműködését, ezt alá­támasztva sorolta azokat a kiadványokat, amelye­ket közösen juttatnak el az olvasókhoz. Tervezik Weöres Sándor és Martyn Ferenc egy-egy művének reprint kiadását, még ebben az évben elhagy­ja a nyomdát Ormos Mária történelmi tanul­mánya és az Illyés Gyula tihanyi éveiről szóló elemző írás. Olyan sorozatba te­kinthettünk be Kanyar József „A reménység esztendei” című memo­árjának premierjén, amit az igényes olvasó joggal tart számon. Csányi László szek­szárdi író történelmi tanúként szólt azokról az évekről, amelyeket a szerző elénk tár. 1945— 1948. A reménység esz­tendei — így ítéli meg a kortárs is Kanyar his- torizáló emlékezését. A könyvpremier résztvevői sem kérdőjelezték meg ennek a három évnek az értékelését, ám kér­dés kérdést követett. Lesz-e folytatása a me­moárnak? A szerző, a megyei levéltár nyugal­mazott igazgatója azzal felelt, hogy történeti munkáiban lelhetjük meg szorgos tevékeny­ségének legfontosabb ál­lomásait, írott tanulmá­nyaiban nyomon követ­hetjük életútját. A múlt­ra figyelő történész és a Pannónia-könyvek soro­zat szerencsés találkozá­sa „A reménység esz­tendei” című memoár. A Tüskés Tibor által szer­kesztett sorozat a törté­nelem iránt érdeklődők­nek nyújt máshossan el­érhetetlen szellemi „cse­megét”. Horányi Barna Pszichokarate vagy szélhámosság? Márk tudománya Darnel Christian úr üdvö­zöl mindenkit és elnézést kér, hogy nem tud jelen len­ni. A huszonéves Kótai Márk jelenti be ezt, aki állítja, minden képessége megvan a márkanév képviseletéhez. A bemutató: határ a fo­galom és élmény között. A tréning: élmény. Azt mond­ja: egy pszichológiai tré­ning 20—30, a Darnel-tré- ning 100—250 személyes. Ez nem pszichológiai jellegű: kommunikációs gyakorla­tokból, köztük minimális re- laxációból áll. Kótai Márk zárkózott mű­szerész volt, amikor az el­sők között elvégzett minden Darnel-tréninget, tréner­képzőt. Bécsületére legyen mondva, hogy kiállt a 120 fős, néha kételkedő, itt-ott szakmai és ezért „veszélyes” plénum elé. így nyilatkozik: „Azóta mindenkit testvér­ként élek meg, nem tudok haragudni senkire, legfeljebb mosolygok. Azelőtt elmen­tem a barátaim mellett az utcán, ma ismerősöket látok a járókelőkben is: és van ki- lencszáz testvérem, a ma­gyarországi Darnel-tréninget eddig elvégzettek.” Azt kéri, tegezhessen min­denkit. Valamennyiünkre címkét ragasztat assziszten­seivel, ahogy megszoktuk (ez kedves, fontos társas kap­csolati alapvetés). A vig- nyetta nagyobb csoportnál elkerülhetetlen, de hát 100 fő alatt nem is fáradnak le Pestről, ahol már minden hónapban „összejön a lóvé”. Na, jó. A SZETA és vak gyerekek támogatására küld­ve dicséretes. (De mennyit a bevételből?) Egyszerű „demonstráció” következik (a tréningen ilyen könnyű nem lesz): a fiúk két perc alatt bemutat­koznak három nőnek. A lá­nyok egy perc alatt (mert ők ügyesebbek) bemutatkoz­nak három fiúnak. Ezután megkérdezi Márk, ki mit hallott, honnan értesült er­ről a személyiségfejlesztő tréningről? Egy személyes, intim meg­nyilatkozásra. elpuskázza a dolgot: kategorikus kijelen­ti: „Ha te pszichiátriai ke­zelés alatt álltái, nem ve­hetsz részt.” (Nem kellene kicsit több élettapasztalat?) Oda sem figyel arra, hogy a férfi még mi mindent el­mond józan elképzeléséről. Nyilván Márk még nincs tisztában azzal, hogy a pszi­choszomatikus „betegség” — amit a férfi említ — nem feltétlen jelent elmekórtani esetet! (Egyszerű példa az idegesség okozta gyomorfe­kély, a mellkasi szorító ér­zés.) Legjobb bizonyítékát mondta el ennek nemrégen a kaposszerdahelyi Marcel atya, aki az idén már 1900 beteget látott el (ötéves pszichológiai egyetemi kép­zéssel a tarsolyában). Ö és a természetgyógyászok (dr. Oláh Andor) tudják jól: a vélt vagy valós szomatikus (testi) megbetegedések mö­gött szinte minden esetben lelki krízisek állnak. Az sem biztos, hogy a diagnosztizált skizofrénia (tudathasadás) valóban az ... S ha a lelki egyensúlyt, a környezettel szembeni jóindulatot sikerül helyreállítani: pszichomag­netikus erőtér képződik kö­rülöttünk, és a panaszok is megszűnnek. — Nem akarjuk, hogy a tréning bárkinek is ártson — mondja Márk. De hát ha ez nem mélylélektani elem­ző csoportosulás, akkor mi­ért félnek az orvosi kezei­tektől? Ügy tűnt, az illető­nek nagyobb csoporttapasz­talata van, mint Márknak. Kérdése is jó volt: az „egész­ségesek” nem készülhetnek ki? A tréningeken ugyanis érhetik az embert (figyel­metlen vagy tudatos provo­kációval) frusztrációk (egy­szerűen fogalmazva: dühki­törést kiváltó negatív élmé­nyek), éppen a cél, a szfemé-. lyiség kedvező irányú meg­változása érdekében. Ehhez a kedvező irányításhoz vi­szont értenie kell a csoport- vezetőnek ! Bevallom, ideges lettem ettől a pszichiátriai egy ka­lap alá vételtől. Egy pszicho­lógusnő azonnal reagált is rá. Figyelmeztettek, hogy egy csoportnak dinamikája is van (csoport—egyén közti dinamikus egység, Kurt Lé­iéin nyomán ...). Bizonyos tapasztalatlanságtól szélhá­moskodás lehet az egész. Márk magabiztosan jelen­tette erre ki: kompetens akár tréning vezetésére is. (Csak így tovább, fiú! Sok a sze-— gény testvér ebben az or­szágban! De hány százalék is jut nekik?) Tényleg idegcsillapító volt (részben) a kettes szá­mú gyakorlat csukott szem­mel: összpontosíts a síp­csontodra, a térdedre, a „lábszárcsontodra”, a meden­cédre ... (De kedves Márk, nincs itt valami anatómiai gubanc?) Gondolj egy kelle­mes élményre, egy sikeres kommunikációra (beugrott Sinkó Péter Avatóbeszéde, amit épp reggel olvastam „1001 hülye tanács fogyókú­rázóknak" című könyvében: rég nevettem ilyen jóízűt). A „bemutató” zár akkord­jaként Márk megkérdezte: mi az a három dolog, amit a következő három évben szeretnél megvalósítani? Milyen akadálya van? Azt gondolom, én sikeres ember vagyok, mert nincs időm a Darnel-tréningre. Le­het, hogy ez csak kifogás, hiszen pénzem sincs, mivel­hogy három hónapja állásom se nincsen... De lesz, ké­rem, ezért van több szak­mám: és lesz családi házam — bár már ráment az ösz- szes kölcsön —, és van hat szép fiam és egy rozoga Trabantom. Ha kisbuszra nem is telik, meg külföldi útra: van itthon erdő, he­gyek, gombák, kenuzáshoz remek vízfelület, otthon csa­tatér (szeretet). Mi kell még? Egy szó mint száz: októ­ber 14-én reggel 9 órakor a kaposvári Kilián művelődé­si központban TÉNYLEG DARNEL CHRISTIAN KEZD! (Mert ha nem, az mór tényleg ...) Aki teheti, ne mulassza el a személyes megismerkedést a T-csoport- tal (mert ha nem is tudtuk meg, valószínűleg erről van szó), mely által a célzott sze­mélyiségfejlesztés — ha csak pusztán a kommunikációs készséget, a megnyílást ser­kenti, akkor is feltétlen hasz­nos! Netán életmódváltás is lehet belőle, amiben ugye, nem vitéakedünk, mi magya­rok. S ha itt is megmarad egy ötven-hatvan fős mag, továbbra is összetartó hori­zontális közösség: akkor tényleg jogos lesz a taps a résztvevőknek (ami a bemu tatón minden hozzászólás után — néha jólesően, néha mesterkélten — kötelezően csattant). Ha csak húsz-har­minc fős lesz is ez a kö­zösség ... Jelenleg kilencvenkilenc százalékos a siker — vála­szolja még egyik „János’ kérdésére Márk. Aszerint, hogy csak egy százalék kér­te vissza a „tandíjat”. Mert­hogy ez nagylelkű biztosí­ték. Visszakérheted — hogy stílusos legyek — a szom­bat-vasárnapi plusz egy es­ti részvétel költségét, tisztelt résztvevő, amennyiben nem tetszett. Nem a tréning si­kere miatt, önmagunk mi­att (társas viszonylatoktól elvonatkoztatva szinte nem is tárgyalható személyisé­günk miatt) iratkozzunk be erre az 1700 vagy 1400 fo­rintért megvehető nagycso­portozásra. Mert mi már nagycsoportosok vagyunk! Nem? (Trénet bácsi! Munkanél­küli-kedvezmény nincsen?) (Folytatjuk.) Palásti Szabó János

Next

/
Thumbnails
Contents