Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-11 / 241. szám
1989. október 11., szerda Somogyi Néplap 5 Megalakul az európai színházak szövetsége A francia kormány támogatásával létrejön az európai színházak szövetsége a Párizsban működő Európai Színház bázisán. Az együttműködésben egyelőre hat színház vesz részt, köztük a budapesti Katona József Színház, továbbá az NDK, az NSZK, Svédország, Spanyolország és Olaszország egy-egy társulata. Az utóbbi Giorgio Strehler világhírű milánói együttese, a Piccolo Színház. Strehler lesz az új szövetség elnöke, az Európa Színház igazgatását pedig egy fiatal spanyol rendező, Lluis Pasqual veszi át. Jack Lang francia kulturális miniszter azt is bejelentette, hogy a francia kormány támogatásával európai színházi díjat is alapítanak. A kétévenkénti, igen jelentős összeggel járó díjat mindig egy-egy olyan személyiségnek ítéli oda egy nemzetközi zsűri, aki életművével elősegítette a színház- művészet fejlődését a kontinensen. A miniszter közölte, hogy a párizsi Odeon színházat a jövő évtől kezdve az egész évadra megkapja az Európa Színház, hogy minél több előadási lehetőséget biztosíthassanak a kontinens más országaiból érkező vendégtársulatoknak. Az Európa Színház a francia kormány és Strehler „közös gyermeke”: létrejötte óta a világhírű olasz rendező igazgatta. Ez a színház adott helyet a Katona József Színház párizsi vendég- szereplésének is. Az új szövetség most azt a célt tűzi maga elé, hogy elősegíti a határokon átsu- gárzó európai kulturális közösség kialakulását, az európai színházművészet fejlődését, egyaránt „eszköze lesz a költészet és a testvériség eszméje elterjesztésének”. A szövetséghez minden olyan színházi együttes csatlakozhat, amely egyetért programjával. Pályázatot nyerve jutott *a (Somogy íMegyei .Múzeum személyi számítógépekhez. Az IBM AT és az IMB XT gépeket ,a régészeti és a természettudományi osztály használja. Párviadal a képernyőért Derrick, avagy Colombo Fennkölt szavak az európai kultúra védelméről, Eu- réka program a televíziózásban — a hétköznapi ember számára mindez azt jelenti: Derrick avagy Colombo hőstetteit nézi-e üres óráiban a karosszékből. Nyugat-Európa — ezen belül is elsősorban Francia- ország és Anglia — nemcsak az egyeséges Európát jelző bűvös 1992 közeledtével kezdett el aggódni amiatt, hogy a tengerentúli filmek feltartóztathatatlannak tűnő árada kiszorítja a hagyományos értékeket. Időről időre rohamszerű akció indul az amerikai filmek vetítésének kvóta-szabályozása érdekében. Ilyen előírás létezik is több nyugateurópai országban, például Angliában, ahol a nyelvi azonosság még kézenfekvőbbé teszi az amerikai kultúra túlburjánzását. Tetszetős persze ezt a párviadalt úgy feltüntetni, mint a szembeszállást a kommersszel, merthogy ez utóbbit sokszor azonosítják az amerikaival. A dolog nem ilyen egyszerű: nagy kérdés, van-e különbség színvonalas (vagy színvonaltalanság) tekintetében a Tetthely című nálunk is ismert sorozat és a San Francisco utcáin, avagy a brit ITV Szomszé- dok-ja és az amerikai Dallas között. Emellett nem is biztos, hogy van ok az aggodalomra. A felmérések azt mutatják: a nyugat-európai nézők számára sok esetben sokkal kedvesebb a hazai film, mint a tengerentúli. Angliában a Coronation street című ITV-sorozat állt 1989-ben a nézettségi lista első helyén, 19,4 milliós számmal, s még a második is hazai sorozat volt, a BBC produkciója, 18 millió nézővel. A Denver csak a 39., 7,9 millió nézővel, a Dallas pedig 7,8 milliós táborával, a 41. helyre szorult. Az NSZK- ban is fogynak az amerikai filmek hívei: 1985-ben átla-* gosan még 13,4 millióan voltak kíváncsiak az első csatornán keddenként késő este vetített amerikai sorozatra, 1988-ban már csak 8,85 millió volt ez a nézőszám. Mégis, az amerikai produkciók nem kopnak ki a nyugat-európai műsorokból. Az ok igen egyszerű: a tengerentúli film megvásárlása sokkal olcsóbb, mint a hasonló termék európai előállítása. A Tetthely egy-egy epizódja 1 millió márka körüli összegből hozható ki; bármelyik, szorosan egymáshoz kapcsolódó sorozat- rész költsége se szorítható 600 ezer márka alá, míg az amerikai import ennek épp az egyhatodába kerül. Márpedig Nyugat-Európában, nem utolsósorban a magántévék szaporodása miatt, 1990-ben már 300 ezer órát kell műsorral kitölteni, s nem mindegy, mennyiért. Igaz, ha nem keresik a nézőik kedvét, ha romlik a nézettségi arány, akkor kevesebb lesz a hirdetés is, ami pedig elengedhetetlen feltétele létüknek. Szászi Júlia Könyvpremier a megyei könyvtárban Kanyar József évei Csupán a bemutató maradt el. Kanyar József „A reménység esztendei” című kötetét méltató szavakkal ajánlotta az olvasó figyelmébe Csányi László és Tüskés Tibor, a Pannónia-könyvek szerkesztője. Hetes újdonsága az új dél-dunántúli kiadónak, a Pannónia-könyvek * sorozatnak Kanyar József sajátos memoárkötete. Sokan méltatták már a napi- és hetilapok hasábjain, de a legtalálóbban éppen a hétfő esti megyei könyvtári könyvpremieren dr. Andrássy Antal, a kötetszerző levéltár-igazgatói székének örököse jellemezte Kanyar József három évet átölelő történeti munkáját. Meglelte a sorokban az 1945-től 1948-ig terjedő időszak hamisítatlan és átélt történelmének legfontosabb, regényre jogosító eseményeit és a kor mozgatórugóit. Ezen túl a tisztességes emlékezés példáját, amiből napjaink politikai vitakultúrája is jócskán meríthet. Tüskés Tibor afféle lábjegyzettel egészítette ki Csányi László méltató gondolatait. A Pannónia- könyvek szerkesztője a sorozatban elfoglalt helye szerint szólt Kanyar József memoárjáról. öt év alatt a kiadó harmincöt művet jelentetett meg, az idén — köztük Kanyar József A reménység esztendei című munkája — kilenc kötet kiadását tervezték. A kiadói tevékenység sikeres, ötszázezer—hétszázötven hat az átlagos példányszáma. Az átlagár azt fejezi ki, hogy sikerült beilleszkednie a kiadónak a könyvpiaci forgalomba, ahol még tartósan számíthat a vevőkörre. A Pannónia- könyvek átlagára százhuszonnyolc forint. (Kanyar József munkája négyezer példányban jelent meg, hetvenkilenc forintért.) Tüskés Tibor szerkesztő példaértékűnek nevezte a kiadó és a Somogy Megyei Könyvtár együttműködését, ezt alátámasztva sorolta azokat a kiadványokat, amelyeket közösen juttatnak el az olvasókhoz. Tervezik Weöres Sándor és Martyn Ferenc egy-egy művének reprint kiadását, még ebben az évben elhagyja a nyomdát Ormos Mária történelmi tanulmánya és az Illyés Gyula tihanyi éveiről szóló elemző írás. Olyan sorozatba tekinthettünk be Kanyar József „A reménység esztendei” című memoárjának premierjén, amit az igényes olvasó joggal tart számon. Csányi László szekszárdi író történelmi tanúként szólt azokról az évekről, amelyeket a szerző elénk tár. 1945— 1948. A reménység esztendei — így ítéli meg a kortárs is Kanyar his- torizáló emlékezését. A könyvpremier résztvevői sem kérdőjelezték meg ennek a három évnek az értékelését, ám kérdés kérdést követett. Lesz-e folytatása a memoárnak? A szerző, a megyei levéltár nyugalmazott igazgatója azzal felelt, hogy történeti munkáiban lelhetjük meg szorgos tevékenységének legfontosabb állomásait, írott tanulmányaiban nyomon követhetjük életútját. A múltra figyelő történész és a Pannónia-könyvek sorozat szerencsés találkozása „A reménység esztendei” című memoár. A Tüskés Tibor által szerkesztett sorozat a történelem iránt érdeklődőknek nyújt máshossan elérhetetlen szellemi „csemegét”. Horányi Barna Pszichokarate vagy szélhámosság? Márk tudománya Darnel Christian úr üdvözöl mindenkit és elnézést kér, hogy nem tud jelen lenni. A huszonéves Kótai Márk jelenti be ezt, aki állítja, minden képessége megvan a márkanév képviseletéhez. A bemutató: határ a fogalom és élmény között. A tréning: élmény. Azt mondja: egy pszichológiai tréning 20—30, a Darnel-tré- ning 100—250 személyes. Ez nem pszichológiai jellegű: kommunikációs gyakorlatokból, köztük minimális re- laxációból áll. Kótai Márk zárkózott műszerész volt, amikor az elsők között elvégzett minden Darnel-tréninget, trénerképzőt. Bécsületére legyen mondva, hogy kiállt a 120 fős, néha kételkedő, itt-ott szakmai és ezért „veszélyes” plénum elé. így nyilatkozik: „Azóta mindenkit testvérként élek meg, nem tudok haragudni senkire, legfeljebb mosolygok. Azelőtt elmentem a barátaim mellett az utcán, ma ismerősöket látok a járókelőkben is: és van ki- lencszáz testvérem, a magyarországi Darnel-tréninget eddig elvégzettek.” Azt kéri, tegezhessen mindenkit. Valamennyiünkre címkét ragasztat asszisztenseivel, ahogy megszoktuk (ez kedves, fontos társas kapcsolati alapvetés). A vig- nyetta nagyobb csoportnál elkerülhetetlen, de hát 100 fő alatt nem is fáradnak le Pestről, ahol már minden hónapban „összejön a lóvé”. Na, jó. A SZETA és vak gyerekek támogatására küldve dicséretes. (De mennyit a bevételből?) Egyszerű „demonstráció” következik (a tréningen ilyen könnyű nem lesz): a fiúk két perc alatt bemutatkoznak három nőnek. A lányok egy perc alatt (mert ők ügyesebbek) bemutatkoznak három fiúnak. Ezután megkérdezi Márk, ki mit hallott, honnan értesült erről a személyiségfejlesztő tréningről? Egy személyes, intim megnyilatkozásra. elpuskázza a dolgot: kategorikus kijelenti: „Ha te pszichiátriai kezelés alatt álltái, nem vehetsz részt.” (Nem kellene kicsit több élettapasztalat?) Oda sem figyel arra, hogy a férfi még mi mindent elmond józan elképzeléséről. Nyilván Márk még nincs tisztában azzal, hogy a pszichoszomatikus „betegség” — amit a férfi említ — nem feltétlen jelent elmekórtani esetet! (Egyszerű példa az idegesség okozta gyomorfekély, a mellkasi szorító érzés.) Legjobb bizonyítékát mondta el ennek nemrégen a kaposszerdahelyi Marcel atya, aki az idén már 1900 beteget látott el (ötéves pszichológiai egyetemi képzéssel a tarsolyában). Ö és a természetgyógyászok (dr. Oláh Andor) tudják jól: a vélt vagy valós szomatikus (testi) megbetegedések mögött szinte minden esetben lelki krízisek állnak. Az sem biztos, hogy a diagnosztizált skizofrénia (tudathasadás) valóban az ... S ha a lelki egyensúlyt, a környezettel szembeni jóindulatot sikerül helyreállítani: pszichomagnetikus erőtér képződik körülöttünk, és a panaszok is megszűnnek. — Nem akarjuk, hogy a tréning bárkinek is ártson — mondja Márk. De hát ha ez nem mélylélektani elemző csoportosulás, akkor miért félnek az orvosi kezeitektől? Ügy tűnt, az illetőnek nagyobb csoporttapasztalata van, mint Márknak. Kérdése is jó volt: az „egészségesek” nem készülhetnek ki? A tréningeken ugyanis érhetik az embert (figyelmetlen vagy tudatos provokációval) frusztrációk (egyszerűen fogalmazva: dühkitörést kiváltó negatív élmények), éppen a cél, a szfemé-. lyiség kedvező irányú megváltozása érdekében. Ehhez a kedvező irányításhoz viszont értenie kell a csoport- vezetőnek ! Bevallom, ideges lettem ettől a pszichiátriai egy kalap alá vételtől. Egy pszichológusnő azonnal reagált is rá. Figyelmeztettek, hogy egy csoportnak dinamikája is van (csoport—egyén közti dinamikus egység, Kurt Léiéin nyomán ...). Bizonyos tapasztalatlanságtól szélhámoskodás lehet az egész. Márk magabiztosan jelentette erre ki: kompetens akár tréning vezetésére is. (Csak így tovább, fiú! Sok a sze-— gény testvér ebben az országban! De hány százalék is jut nekik?) Tényleg idegcsillapító volt (részben) a kettes számú gyakorlat csukott szemmel: összpontosíts a sípcsontodra, a térdedre, a „lábszárcsontodra”, a medencédre ... (De kedves Márk, nincs itt valami anatómiai gubanc?) Gondolj egy kellemes élményre, egy sikeres kommunikációra (beugrott Sinkó Péter Avatóbeszéde, amit épp reggel olvastam „1001 hülye tanács fogyókúrázóknak" című könyvében: rég nevettem ilyen jóízűt). A „bemutató” zár akkordjaként Márk megkérdezte: mi az a három dolog, amit a következő három évben szeretnél megvalósítani? Milyen akadálya van? Azt gondolom, én sikeres ember vagyok, mert nincs időm a Darnel-tréningre. Lehet, hogy ez csak kifogás, hiszen pénzem sincs, mivelhogy három hónapja állásom se nincsen... De lesz, kérem, ezért van több szakmám: és lesz családi házam — bár már ráment az ösz- szes kölcsön —, és van hat szép fiam és egy rozoga Trabantom. Ha kisbuszra nem is telik, meg külföldi útra: van itthon erdő, hegyek, gombák, kenuzáshoz remek vízfelület, otthon csatatér (szeretet). Mi kell még? Egy szó mint száz: október 14-én reggel 9 órakor a kaposvári Kilián művelődési központban TÉNYLEG DARNEL CHRISTIAN KEZD! (Mert ha nem, az mór tényleg ...) Aki teheti, ne mulassza el a személyes megismerkedést a T-csoport- tal (mert ha nem is tudtuk meg, valószínűleg erről van szó), mely által a célzott személyiségfejlesztés — ha csak pusztán a kommunikációs készséget, a megnyílást serkenti, akkor is feltétlen hasznos! Netán életmódváltás is lehet belőle, amiben ugye, nem vitéakedünk, mi magyarok. S ha itt is megmarad egy ötven-hatvan fős mag, továbbra is összetartó horizontális közösség: akkor tényleg jogos lesz a taps a résztvevőknek (ami a bemu tatón minden hozzászólás után — néha jólesően, néha mesterkélten — kötelezően csattant). Ha csak húsz-harminc fős lesz is ez a közösség ... Jelenleg kilencvenkilenc százalékos a siker — válaszolja még egyik „János’ kérdésére Márk. Aszerint, hogy csak egy százalék kérte vissza a „tandíjat”. Merthogy ez nagylelkű biztosíték. Visszakérheted — hogy stílusos legyek — a szombat-vasárnapi plusz egy esti részvétel költségét, tisztelt résztvevő, amennyiben nem tetszett. Nem a tréning sikere miatt, önmagunk miatt (társas viszonylatoktól elvonatkoztatva szinte nem is tárgyalható személyiségünk miatt) iratkozzunk be erre az 1700 vagy 1400 forintért megvehető nagycsoportozásra. Mert mi már nagycsoportosok vagyunk! Nem? (Trénet bácsi! Munkanélküli-kedvezmény nincsen?) (Folytatjuk.) Palásti Szabó János
