Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

1989. október 30., hétfő Somogyi Néplap 3 Lajstromos vagy egyéni választókerületeket? írta: Schmidt Péter egyetemi tanár A nemzeti kerekasztal vi­tái során egyes pártok a lajstromos választókerülete­kért szálltak síkra, mások az egyéni választókerülete­ket igényelték. Különösen, a megyékben hangzanak el ki­fogások az egyéni választó- kerületek megnagyobbítása ellen, mondván: a megyék többségében így csak 4-6 egyéni választókerületet le­het létrehozni. ' Ebben az esetben viszont nem lesz ritka — különösen az apró­falvas megyékben —, hogy 30-40 község alkot egy vá­lasztókerületet, ami már olyan nagy, hogy annak se­gítségével közös érdekeket kifejezni alig lehet. A tisztánlátás érdekében nézzük először a fogalma­kat. Egyéni választókerület­nek nevezzük azt a válasz­tókerületet, ahol egyetlen mandátum van, bár lehet­séges, hogy több jelölt in­dul, de csak egyetlen man­dátumot lehet szerezni. Lajstromosnak nevezzük azt a választókerületet, ahol -a kerületb'en több mandátum van. Ha például minden megye egy választókerületet alkot, akkor a lakosság számará­nyához képest 10-20 man­dátum esik egy választóke­rületre. Pártok, programok, platformok A kétfajta választókerü­leti megoldás történetileg alakult ki. A XIX. század végéig, amíg nem jöttek lét­re a modern pártok, tipikus volt az egyéni választókerü­let. Ott a jelöltek saját po­litikai programmal indultak, a választók jelöltek között választottak. A múlt század végén meg­jelentek a modern pártok. S ezzel együtt lassan, most már nem politikai platfor­mokat hordozó jelöltek in­dultak a választáson, hanem maguk a politikai pártok. Nem a jelöltek csatlakoztak politikai áramlatokhoz, ha­nem fordítva: politikai áramlatok, pártok indították jelöltjeiket. De ez már új felállás. Amíg a jelöltek személye áll az előtérben, az egyik jelölt mandátumhoz jut, a többi nem. Ám amikor már a pártok indulnak, akkor fölmerül az arányos képvi­selet igénye, vagyis az az igény, hogy minden párt a kapott szavazatok arányá­ban részesedjen a mandá­tumokból is. Az arányossági igényt csak lajstromos rendszerrel lehet teljesíteni; ennek se­gítségével már be lehet tar­tani, hogy minden párt a leadott szavazatok arányá­ban, százalékában részesed­jen a mandátumokból. Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy a többpártrendszerű struktú­rák mindegyikében lajstro­mos területi választás lenne. Az egyéni kerület ugyanis a nagy pártnak kedvez, mert nekik van leginkább lehe­tőségük, hogy nagyobb sza­vazattal például a szavaza­tok 40 százalékával a man­dátumot (tehát annak 100 százalékát) megszerezzék. Ezért a nagy pártok, a kor­mánypártok az egyéni kerü­leteket védik és inkább a kisebb, ellenzéki pártok kö­vetelik a lastromos kerüle­tek bevezetését. A törvény kettős igénye Az új magyar választójogi törvény vegyes rendszert vezet be. 176 mandátumot egyéni kerületekben, 152 mandátumot megyei lajstro­mokon lehet megszerezni. Ezt a választási technikát a magyar társadalom mai po­litikai arculata indokolja. Az egyéni kerületi rend­szer mellett szól, hogy kép­viseleti rendszerünkben a lakóterületi érdekképviselet hagyománya él. Méginkább indokolja az, hogy a társa­dalom pártpolitikai struktú­rája kialakulatlan. Az em­berek jelentős része ma még nem tud pártokban gondol­kodni, pártokra szavazni. Számukra foghatóbb és ért­hetőbb maga a jelölt, aki­nek véleménye van a társa­dalomról, annak fejlesztési lehetőségeiről, a helyi érde­kek megfogalmazásáról. Ma már ez sem politikamentes képviselet, de ezt a politi­kumot nem feltétlenül pár­tok, hanem személyek hor­dozzák. Mindezek az egyéni kerületek megtartását indo­kolják. Ugyanakkor a magyar tár­sadalom elindult a politikai pártpluralizmus felé. Érthe­tő igénye a pártoknak, hogy a választásokkal is bizonyí­tani tudják társadalmi tá­mogatottságuk mértékét és főleg, hogy a kapott szava­zatok arányában meg is je­lenjenek a parlament pad­soraiban. Ezt a kettős igényt fejezi ki az új választójogi tör­vény az előbbi vegyes rend­szerben. Vitatkozni két dol­gon kell: 1. Jó-e, hogy az egyéni választókerületekben csak 176 képviselőt választanak meg és nem többet? 2. Az egyéni választókerü­letekben a mai szabályok szerint nem válnak-e túlzot­tan pártcentrikussá a vá­lasztások? Nézzük az elsőt! Az egyé­ni választókerületek számá­nak növeléséért és ezzel az egyéni választókerületekben választott képviselők számá­nak emeléséért — mint erre már utaltunk — elsősorban a vidék, a kisebb települé­sek lakossága, az ezek aka­ratát kifejező szervek har­colnak. Van létjogosultsága az egyéni választókerületi mandátumok számának nö­velésére irányuló törekvé­seknek. Ez fejeződött ki az országgyűlési vita során és ez a törekvés látszik abból is, hogy egyéni kerületek számát az országyűlés 152- ről 176-ra emelte.. Ami a második vitatémát jelenti: az egyéni választó- kerületekben a választási szabályok olyanok, hogy ott is tulajdonképen pártok kö­zötti választásra fog sor ke­rülni. Márpedig az egyéni kerületekre a kialakulaitlan pártviszonyok miatt van szükség. Azért, mert a tár­sadalom jelentős része nem tud még pártok alapján dönteni, sokkal inkább érti a jelöltet, az által kifejezett törekvéseket, programokat. Ha mindkét helyen a pár­tok állnak előtérben, akkor értelmetlen a vegyes rend­szer. Az egyéni választókerüle­tekben a pártokra történő választást több szabály erő­síti. Jelöltek és mandátumok A legfontosabb szabály, hogy a mandtátumot nem kapó, de párt által indított jelöltre leadott szavazatok töredékszavazatnak minő­sülnek és ezek összeadásá­val mandátumot lehet sze­rezni az országos listán. De ha a jelöltet nem valamely párt indítja, hanem más szervezet támogatja vagy éppen politikai pártoktól független jelölt, akkor ez a szabály nem érvényes. Ám ez egyenlőtlenséget jelent. Ez a szabály arra kény­szeríti a pártokat, hogy le­hetőség szerint minden egyé­ni választókerületben jelöl­tet vagy egyenesen jelölte­ket indítsanak, még akkor is, ha semmi esélye nincs mandátumhoz jutni. Amelyik párt ezt nem teszi, csökken­ti lehetőségét, hogy az or­szágos lista elosztásánál mandátumot szerezzen. Ezért nem jó az egyéni választó- kerületeknél a töredéksza­vazatok beszámítása. Hozzá- tehetném, hogy ismeretem szerint sehol a világon ilyen számítást nem alkalmaznak. A pártok közötti válasz­tásra kényszerítő másik ilyen szabály az, hogy me­gyei lajstromot csak az a párt indíthat, amelyik az il­letékes megyében az egyéni választókerületeknek leg­alább egynegyedében jelöl­tet indított. Ez is arra kész­teti a pártokat, hogy minél több választókerületben pró­báljanak jelölteket indítani. Végül a pártok közötti vá­lasztást támogatja a sokat emlegetett 4 százalékos sza­bály. A törvény szerint az a párt, amelyik országosan nem szerzi meg a leadott szavazatok 4 százalékát, nem lehet a parlament tagja, el­veszti azokat a mandátumo­kat is, amelyeket a megyei lajstromokon szerzett. A sza­bály abból a szempontból érthető, hogy ezzel a jelen­téktelen pártokat ki akarta szorítani a parlamentből, s ezáltal a stabil kormányzást akarja erősíteni. Ám ettől még ez a szabály a pártok indulását erősíti. Az egyéni választókerületben is, mert könnyebb 176 választókerü­letben a 4 százalékot elérni, mint tegyük föl 30-ban. Az egyéni választókerület egyéni jelöltek, egyéni prog­ramok indulását kellene, hogy jelentse, amely egyben területi érdekek kifejezésére is alkalmas. Vitatható tehát minden olyan szabály, amely a pártokra történő szavazást erősíti, még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyéni ke­rület sem lehet ma már mentes a politikai küzdel­mektől. Üj, demokratikus, korsze­rű . és a többpártrendszer mai feltételeinek megfelelő választójogi törvény szüle­tett. Ha egyes részletrendel­kezésein vitatkozunk, nem az egészet vitatjuk. Ez a vi­ta is csak elősegítheti a tör­vény céljainak ismeretét és a vele való azonosulás le­hetőségét. Itt is érvényes, hogy a különbözőségeken át alakulhat ki az igazi egység. Demisi-küldöttgyulés Búcsú egy kudarctól A Somogy megyei Demisz — mint ezt hírül adtuk — pénteken küldöttgyűlést tar­tott. A megyei szövetség e legmagasabb fórumának a mozgalom sorskérdésével foglalkozó tanácskozására a megye szinte minden részé­ből küldtek képviselőket a tagszervezetek. A meghívó kissé rejtőzködőn az első napirendi pontot „a szövet­ség további működésének politikai és szervezeti kér­dései” megfogalmazásban ta­lálta, de mindenki tudta valójában arról kell dönte­ni, maradjon-e a megyei Demisz vagy szűnjön meg, esetleg közbülső megoldás­ként jöjjön létre egy más szerveződés. A másik napi­rendi pont már a kívülállók számára is világosabb volt: ,.a megyei szövetség válasz­tási programjának tézisei, a lehetséges jelöltek számba­vétele” egyértelművé tette a szándékot. Gyors erózió A megyei Demisz 1989. jú­nius 3-án 11 ónálló városi, illetve községi ifjúsági szer­vezet szövetségeként jött létre. Akkor meghatározott programja a tagszervezetek programjának „legkisebb kö­zös többszöröse” kívánt len­ni. Az MSZMP-vel straté­giai szövetségben akart dol­gozni ... „E programmal és politikai elkötelezettséggel a szövetség nem tudott poli­tikai tényezővé válni a me­gyében ... így a megyei De­misz válaszúit elé került” ... Az írásos előterjesztés az okokat abban látja, hogy „a megyei szövetség és a városi tagszervezetek programjai az akkor még KISZ-tagság akaratából születtek. Sokkal inkább egy városi, megyei politikai elit gondolatait, ak­kori szándékát tükrözik.” Továbbá: „a párt megszű­nése előtt négy hónappal az akkori küldöttgyűlésben nem volt elég bátorság, politikai előrelátás, hogy vagy sza­kítson az MSZMP-vel vagy meghatározza, hogy annak mely erőivel, platformjaival gondolja megvalósítani a stratégiai szövetséget” — így az előterjesztés, amely egye­bek mellett a küldöttektől várta az okok részletezését. Erre azonban a fiatalok nemigen vállalkoztak. Több­ségük szinte már tényként kezelte, hogy a Demisz-re a jelenlegi formában nincs szükség. „Az erózió elindult, és megállíthatatlan” — mondta az egyik felszólaló.” „Amióta a Demisz létezik. A hegesztőgépeket Tabra telepítették Kelendő a ponyva A tehergépkocsikhoz szük­séges takaróponyva soha­sem elég. Ezt nem a gyár­tók mondják büszkélkedve, hanem a szállítóvállalatok munkatársai. A ponyva egy­részt hamar tönkremegy, másrészt az utóbbi időben rendre új gépkocsik is ér­keznek, úgyhogy egyre több ponyvára van szükség. A Tabi Kempingcikk Le­ányvállalat munkatársai nemrégiben érkeztek haza kéthetes felderítő kőrútjuk­ról: azt térképezték föl hol, mekkora igény lenne, mert a tabi gyár — egyelőre úgy tűnik — minden további nélkül ki tudná elégíteni a megrendeléseket. A körút nem okozott csa­lódást a vállalat vezetői­nek. Valóban kitűnő piaca Az asszonyok korábban varrták a ponyvát, most a hegesztést is megtanulják van manapság a PVC-pony­vának. A leendő megrendelőknek is tetszett a lehetőség: a tabi cég azt vállalja, hogy mindössze négy hét alatt elkészíti — a kívánt méret­re szabja, hegeszti — a ponyvát. Más, hasonló por­tékák -gyártásával foglalkozó vállalatok mindezt két-há- rom hónapra vállalják. Az esős, havas idő közeledtére gondolva ez korántsem Gróf István, a nagyfrekvenciás hegesztőgép kezelője mindegy, hiszen egy sza­kadt ponyvájú gépkocsi — tartalék takaró hiányában — akár egész télen kény­szerpihenőt tarthat. A leányvállalatnál az első felmérés után a korábban Bedegkéren dolgozó nagy- frekvenciás hegesztőgépeket a napokban Tabra telepítet­ték. így könnyebben koor­dinálható a munka, arról nem is beszélve, hogy — amit Bedegkéren nem lehe­tett — Tabon két műszak­ban is üzemelnek majd a gépek. Először — természetesen — újabb szakembereket kell kiképezni a berendezések mellé, hiszen a megrende­lések naponta érkeznek. Az már biztos, hogy nem unat­koznak majd a ponyva­gyártók. (Faragó) ez a folyamat tart" — így a másik. Nem mondtak ki tehát többet, mint amit az előterjesztés megállapított. Hogy valójában mennyiben járultak hozzá a gyors le­bomláshoz, nem elemeztél;. Azt bizonyára elfogadták, mert nem cáfolták — amit dr. Kovács Lajos mondott — hogy „nem lehet mindent a KISZ-re kenni”. Mi legyen? Könnyű persze valamit le­bontani, nehéz helyette újat építeni. Különösen nagy a dilemma akkor, amikor az érdekeltek sem döntötték el egyáltalán építsenek-e va­lami mást. Abban ugyanis a legtöbb felszólalás azonos volt, hogy eredményes ifjú­sági munkát csak akkor le­het végezni, ha a tagszerve­zetek önállóak lesznek. Te­hát: a fiatalok maguk mond­ják meg, mit akarnak. Ma­radjon mindenki önálló tag- szervezet — ez a jövő. Nem az a fontos, „ki viszi át” a Demisz-t, hanem, hogy mi jó a magyar ifjúságnak. Ám mérlegelve a nagy önállóságot, azt is fejteget-: ték, hogy azért mégis csak szükség lenne valamiféle megyei kötelékre, jó lenne továbbra is összetartozni, egységesen fellépni bizonyos kérdésekben. Abban a pil­lanatban azonban, amikor az erre vonatkozó javasla- . tokból valamiféle apparátus megteremtése sejlett ki, el­szabadult a pokol. Nem kell ilyen! — szögez­ték le határozottan. Végül is abban maradtak, hogy a tag- szervezetek önállóan mű­ködnek a jövőben. A Somogy megyei Demisz közös politi­kai vélemény kinyilvánítá­sára kész — lazább közössé­gi célokra orientált — szer­veződésként fog dolgozni a tagszervezetek megyei egyez­tető fórumának közreműkö­désével. Döntöttek abban is, hogy a megyei Demisz-hez. tarto­zó valamennyi dolgozónak a munkaviszonya ez év de­cember 31-ével megszűnik. Állást foglaltak arról, hogy nincs szükség megyei gazda­sági irodára, minden tag- szervezet maga dönti el, al­kalmaz-e függetlenített tiszt­ségviselőt, bérel-e irodát és hogyan oldja meg gazdasá­gi ügyeit. Ma még nem le­het azonban tudni, hogy er­re a fedezetet az állami költségvetésből vagy a me­gyei Demisz gazdálkodásá­ból biztosítják-e. Minden­esetre azzal, hogy dr. Ko­vács Lajos megyei Demisz- elnök és Simon Gábor el­nökhelyettes lemondott és a fiatalok megköszönték mun­kájukat, lezárult egy szakasz, elbúcsúztak egy sikertelen­nek minősített működési formától. Időigényes demokrácia A döntés tehát megszüle­tett a csaknem 7 órás vitá­ban! Kétségtelen, ehhez a gyakran parttalan, a részle­tekbe belebonyolódó eszme­cseréhez az országban ta­pasztalható, sok bizonyta­lansággal teli „átmeneti ál­lapot” mellett hozzájárult, a megyei Demisz-vezetőknek az a koncepciója, hogy nem avatkoznak bele küldötteik vitájába, nehogy vád érje őket önös érdek miatt. Mindenesetre a pártoktól független új szerveződés te­ret ad az önálló politizálás­nak és majd eldől, hogy a lehetőséggel hogyan élnek. Most a tagszervezetek emlí­tett közösségi célja a válasz­tási küzdelmekben való rész­vétel, amelyet egy úgyneve­zett választási kollégium irányít (társadalmi elnöke dr. Horváth László, ügyvi­vője Dakos István). Hogy ez miként volósul meg, az már a jövő kérdése. Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents