Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
1989. október 26., csütörtök Somogyi Néplap 5 Miért bukott öt tantárgyból? Tán nem tévedünk túl sokat, ha azt mondjuk: az 1988—89-es tanév az ország más iskoláiban már júniusban véget ért. Nem így a siófoki III. számú általános iskolában, Kilitiben. Ott mind a mai napig fodrozódnak még a kedélyhullámok egy nagy vihart kavaró ügyben. Kasza Zorán nyolcadik osztályos tanuló matematikából, oroszból, fizikából, kémiából és nyelvtanból elégtelen jegyet kapott, így osztályismétlésre ítéltetett. Jelenleg a közeli Tolna megyei község, Iregszemcse általános iskolájában végzi az utolsó osztályt, mivel szülei úgy érzik: gyermekükkel Kilitiben igazságtalanság történt. S vélt sérelmüket nem is hagyták szó nélküli! Az ügyben vizsgálatot kértek a Siófoki Városi Tanácstól, a megyei tanácstól, sőt az illetékes minisztériumtól is. Miután ezek a fórumok nem adtak igazat nekik, ők tovább szeretnék vinni az ügyet, mert — úgymond — „mi a büntetésünket megkaptuk, de nem nyugszunk bele, amíg a vétkes tanárokat meg nem büntetik, hiszen ők sem a jogszabály szellemében jártak eV." Bosszúból buktatták? — Az osztályfőnököt, Pá- hok Lászlót régről, még Felsőnyékről ismerjük — mondja az anya, Kasza Istvánná. — Volt némi nézeteltérés közöttünk, s most úgy érezzük, ezért is kellett bűnhődnie Zoránnak. A gyerekkel a korábbi években is sok baj volt. Nekem rendszeresen be kellett járnom az iskolába. A felső tagozatban például mindig fogadtunk mellé külön tanárt, ha úgy láttuk, hogy az év végi bizonyítványnál gond lehet. Mindig sikerült is legalább kettes eredményt elérni. Az idén nem fogadtunk külön tanárt, s ennek meg is adtuk az árát! Túl későn értesültünk arról, hogy újra rossz a tanulmányi előmenetele. Az ellenőrzőjébe ugyanis nem volt beleírva minden rossz jegy, így fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen sok tantárgyból megbuktatják. Néhány héttel a tanév vége előtt már tudtuk, hogy matekból és oroszból elégtelen. Ügy gondoltuk, hogy a nyáron fogadunk majd mellé egy tanárt, s az felkészíti a pótvizsgára. A bizonyítványosztásnál megrökönyödve értesültünk róla, hogy nem kettő, hanem öt tantárgyból buktatták meg! Vajon ezt korábban miért nem közölték velünk? Az utolsó szülői értekezletkor, még május végén sem lehetett ezt tudni? Én akkor megnéztem a naplót, és láttam, hogy a gyerek két tantárgyból áll csak bukásra! Zorán kisgyerek kora óta asztmás beteg, s többször volt már szanátó- riumban. Nyolcadik osztályban decembertől két hónapot töltött Mosdóson, ott járt iskolába. A félévi bizonyítványát is ott állították ki, s akkor egy tantárgyból sem buktatták meg. Amikor a szanatóriumból hazatért, a tanárok „cikizték” a fiút, nem hitték el neki, hogy beteg. — A fizikatanárnőm azt mondta, ha az utolsó dolgozatom jó lesz, nem buktat meg — mondja Zorán. — Hármas lett* a dolgozatom. Én úgy tudtam, hogy kémiából és nyelvtanból sem álltam bukásra. Polovics László, volt osztálytárs: — Az utolsó osztályfőnöki órán Páhok tanár bácsi azt mondta, hogy a mi osztályunkból csak Zorán bukik meg, két tantárgyból. Elhúzódó háború Torma Roland, volt osztálytárs : — A matekot és az oroszt mondta az osztályfőnök, hogy abból készülhet a pótvizsgára. Sokan úgy éreztük, hogy Zoránnal a tanárok gyakran kiszúrtak, rosszabb jegyeket adtak neki, mint amit megérdemelt volna. Az év végi banketten több osztálytársammal is beszélgettünk, s nem akartuk elhinni, hogy Zoránt öt tárgyból megbuktatták. — Higgye él, nem vagyunk tanárellenesek — folytatja Kaszáné —, de úgy gondoljuk, hogy aki megérdemli, az kapja meg a büntetését! A városi tanácstól dr. Törley Dénes osztály- vezető volt kint, s megállapította, hogy „... a folyama- tos tájékozódást és tájékoz- tást nem az Oktatási Törvény szellemében valósították meg." A megyei tanácsról Riez Ferenc főfelügyelő jött ki, mindent rendben talált, sőt ott előttünk meg is dicsérte a pedagógusokat. Ez egyszerűen felháborító! Ha akkor nem dicsérik meg őket, még talán hagytuk volna az egészet. De így mindenképpen harcolunk az igazunkért! Kapjanak fegyelmit, fizetéselvonást vagy bármi mást! Amióta harcolunk, a faluban sok szülő jött hozzánk gratulálni, hogy mi végre ki merünk állni az igazság mellett! Némi eredményt már így is elértünk. Ebben az évben az igazgató kiadott egy rendeletet, hogy nyolcadik osztályban ezután ne buktassanak meg senkit. Harangozó Szilvia és Da- nyi Antónia szintén osztálytársa volt Zoránnak. Egyhangúlag állítják: — Ha Zorán többet tanult volna, biztos, hogy sikerül elvégeznie az általánost. De előfordult, hogy egyszerűen csak felállt az órán és kijelentette: ő nem készült. A fizikatanárnő tényleg mondta, hogy van még egy javítási lehetősége, de hogy hányasra sikerült a dolgozata, arra nem emlékszünk. Az egész osztály tudta, hogy Zorán megbukik, csak azt nem, hogy hány tantárgyból. A kettő az biztos volt. Aszútok bűnbakot keresnek? — A múlt tanévben iskolánkban összesen négy nyolcadik osztályos tanuló bukott évismétlésre — mondja az igazgató, Major István. — Közülük csak Kaszáék nem tudnak belenyugodni a helyzetbe. Nem értik meg, hogy ma már vége a „bukásmen- 'tes iskola” elvének. Mi nem engedhetjük tovább azokat a tanulókat, akik nem felelnek meg a követelményeknek. A szülők egyértelműen az iskolát hibáztatják. A szaktanárokat, valamint az osztályfőnököt, és engem, hogy nem hatottunk a kollégákra azért: engedjék át kegyelemből a gyereket. Az oktatási törvény leszögezi: az osztályozás, értékelés a szaktanár kizárólagos joga. Ebbe senki nem szólhat bele, sőt ez ellen jogorvoslatnak sincs helye. A városi tanács, a megyei tanács, majd a Művelődési Minisztérium is vizsgálta az ügyet. Hiába állapították meg azonban, hogy minden jogszerűen történt, a szülők nem akarnak belenyugodni. Bűnbakot keresnek, s azt akarják igazolni, hogy nem ők és a gyerek hibásak Zorán kudarcáért. Az ellenőrzőjébe valóban kevesebb jegy volt beírva, mint a naplóba, de azért, mert rendszeresen „otthon felejtette” az ellenőrzőjét. Valamint iskolai felszereléseit, amelyek nélkül pedig nem is végezhetett eredményes munkát. Zorán rendkívül vagány srác. Előfordult, hogy a dolgozatát is teljesein üresen adta be. Még a minimális igyekezet, szorgalom is hiányzott a fiúból, jóllehet képességei alapján el tudta volna végezni az iskolát. Korábban minden évben külön tanárt fogadtak mellé, úgy sikerült gyenge kettesre a felkészítése. Ha ezt tudták, akkor a legfontosabb évben, a 8. osztályban vajon miért nem fordítottak gondot a gyerek korrepetálására? Az osztályfőnököt azzal is vádolják, hogy nem volt családlátogatáson. Csakhogy a kolléga régről ismeri a szülőket, a gyerek körülményeit, s rendszeres kapcsolatban állt velük, hiszen az anya gyakran bejött az iskolába. Május 30-án, az utolsó szülői értekezlet alkalmával az anya a naplóba is betekinthetett. Azt állítja, hogy két elégtelen osztályzat volt csak beírva. Ez lehet, hiszen akkor még nem minden tantárgyból volt lezárva a gyerek. De a többi tárgyból is látnia kellett volna a rossz jegyeket! A bukás oka szerintem egyértelműen Zorán szorgalmával magyarázható. Amelyik tantárgyat szerette, ott az órán is figyelt, máskor pedig még megszólalni sem volt hajlandó. Talán azt hitte, hogy „úgysem mernek megbuktatni”? Csakhogy ma már a teljesítmény-elvnek az iskolában kell kezdődnie! Ez az eset eredményezte, hogy belevettem az idei munka tervbe: akik képességeik vagy szorgalmuk alapján elégtelenek, azokat kegyelemből ne engedjük tovább az 5., 6. vagy a 7. osztályból ! Páhok László az utolsó osztályfőnöki órára így emlékszik vissza: — Nem igaz, hogy azt mondtam, Zorán csak két tantárgyból bukik. Nem is állíthattam volna ezt az osztályozó értekezlet előtt! Azt valóban kijelentettem, hogy én igyekszem mindent megtenni az osztályért, a gyerekekért. Lehet, hogy a gyerekek félreértették, amikor azt mondtam, hogy Zorán ebből a két tárgyból biztosan megbukik. Nekem egyébként nem volt gondom a fiúval, technikaórán például gyakran igen jól dolgozott, sőt testnevelési órán sem vettem észre rajta, hogy fulladt volna. Zorán szüleit többször kértem, menjenek oda a szaktanárokhoz, beszéljék meg velük a problémákat, de tudtommal ők nem tárgyaltak a kollégákkal. Az igazság oldalai Eddig a vélemények, pro és kontra. Az újságíró feladata nem lehet az abszolút igazság kinyilatkoztatása. Most arra vállalkozhattunk, hogy meghallgatjuk a „küzdő feleket”. Néhány tanulság levonható a hallottakból. Például az, hogy az iskola és a szülő kapcsolata milyen rendkívül fontos. Vagy: fontos lenne ... Természetesen a gyereket sem lehet fölmenteni a felelősség alól, hiszen elsősorban ő maga tehette volna a legtöbbet a bukás elkerüléséért. Mindezeken túl azonban talán nem ártana vizsgálni azt a törvényt, amely nem teszi lehetővé, hogy ilyen vitás esetekben a gyermek objek tív testület előtt tehessen vizsgát tudásáról! Mi lehetett ezek után a megoldás? Csak az, hogy Kasza Zorán más iskolában bizonyíthatja, hogy képes a nyolcadik osztály elvégzésére? Gyarmati László FŐPRÓBA Marc Chagall képeinek különös hangulata is ott lebeg előttünk a kaposvári Csi- ky Gergely Színház színpadán, ahol a Hegedűs a háztetőn című musical próbái folynak. Az amerikai Joseph Stein földogozásában Jerry Bock zenéjével vált igazán világsikerré Sólem Aléhem elbeszélése, amely önmagában is kiváló mű. Eljött a tejesember, Tevje Kaposvárra is; pénteken este mutatkozik be a közönségnek. A főpróbán ismerkedtünk meg vele a Hegedűs a háztetőn főszerepében, s aki játssza: Helyei László régi ismerősünk az új évadban visszaszerződött a kaposvári társulathoz. — Ügy írtam alá a szerződést, hogy szerepekről még nem beszélgettünk. Nem Tevje, a tejesember szerepe vonzott ismét Kaposvárra, ám örömöm kimondhatatlan, hogy eljátszhatom. A Hegedűs a háztetőn című világhírű musicalt any- nyi újdonsággal játssza a kaposvári Csiky Gergely Színház, hogy Eörsi István újrafordította a szongok, dalbetétek szövegét. — A közönség ezen sem fog meglepődni, hiszen hozzászokhatott, hogy a társulat az eredeti művet a tőle ismert felfogásban dolgozza föl. így volt a Kabaré és a Chicago esetében is. A korábbi fordítás prozódiailag, verstanilag kifogástalan, ám kevésbé helyezett hangsúlyt a szereplők jellemének, alkatának ábrázolására. Arra törekedtem a versek újrafordítása során, hogy a dalbetétek szövegével is érzékeltessem dramaturgiai funkciójukat. A musicalt úgy játsszuk Kaposváron, hogy az eredeti mű értékeiből minél többet csillantsunk föl. Újra föltártuk az elbeszélés szellemét. — Ha én gazdag lennék... — énekli a tejesember, Tevje a világsikerű dalbetétet Kaposváron is. Mi újat kíván elmondani az előadás vagy csupán sikersorozatának újabb állomásának tekintik a Hegedűs a háztetőn musical bemutatóját? — kérdeztük a rendezőtől, Bezeré- di Zoltántól. — Mint minden darabot, amit a színház játszik, sikerre szeretnénk vinni a Hegedűs a háztetőn című musicalt is, ez természetes. Sólem Aléhem elbeszélése egy kisebbség sorsát állítja reflektorfénybe. Mondanivalója, úgy érzem, ma is aktuális. Tevje ötven év körüli; mindenki, aki megéri ezt a kort, átéli azt is, hogy gyermekei meghaladják gondolatait. Minél erősebb szálon függenek az adott közösség szabályaitól, annál inkább törekednek arra, hogy azokat megtagadják. A mi apáink — mondta a fiatal rendező — most ugyanazt élik át, amit Tevje, a tejárus. — Melyik szerepet játsza- ná el szívesen a darabban? — A rendezői munka teljesen leköt, nem is gondoltam arra, hogy valamelyik szerepbe bújjak. Most, hogy kérdezi és átgondolom, mit is játszhatnék el a Hegedűs a háztetőn című musical- ban, azt felelhetem: nincs benne nekem való szerep. A főszereplőről már szóltunk. Helyei László partnerei: a felesége szerepében Molnár Piroska érdemes művészt láthatjuk. Tevje lányai: Magyar Éva, Varjú Olga, Csákányi Eszter Já- szai-díjas, Karsai Edina és Szűcs Agnes. Bemutató: pénteken este. Horányi Barna Fotó: Csobod Péter NEMEI... ...a vásárlókkal A beszélgetés egy nagyáruház bébiosztályán hangzott el. A mérsékelt forgalomban a fiatal eladók kedvesen foglalkoztak a vevőkkel. Mégis két jólöltözött hölgy arcán csalódás tükröződött, amint távozni készült. Utolsó, kissé arrogáns próbálkozásuk már a kijáratnál érte a pénztárost. .— Hogy hogy nincs maguknál hálózsák? — Bizonyára félreértett valamit — nyugtatta szelíden —; szép választékunk van háló- és lábzsákból. — Igen, az egyik lábam fér bele térdig — váltott cinikusra egyikük. — Asszonyom, ön rossz helyen keresgél, talán próbálja meg egy szinttel feljebb, a kempingcikkeknél — válaszolta még mindig nagy nyugalommal a pénztáros. — Akkor maguk miért mondják, hogy van? — Nézze: a felnőtt-hálózsákon kívül például nem árulunk itt mélyhűtött no- kedlit, bajuszkötőt és kényelmes tévéfotelt sem — kezdett lassan bepörögni a vitapartner. — Szemtelen — morzsolta halkan a „kedves vásárló”, és sértetten távozott. * * * Következő történetünk színhelye egy rövidárubolt. Idős bácsi várta türelmesen a sorát, majd így szólt: — Fekete cipőfűzőt kérek. — Hosszút vagy rövideb - bet tetszik? — így az eladó. — Feketét. — Bácsikám kérem, a méretét mondja, ugyanis csak rövid van. — Nem baj, ha hosszú, majd elvágom. Az eladó ekkor vette észre az idős úr füle mögé simuló hallókészüléket, tehát tagoltan és hangosan újra ismételte. — Van fekete, de rövid. — Mondtam: adja csak, majd csinálok belőle kettőt. — Nem látja, hogy süket — szólt durván közbe egy másik kuncsaft. — Adjon neki már valamit! S az asztalra került a fekete, rövid cipőfűző. — Ja, hogy ez csak ilyen hosszú! Hármat kérek ... Nagyon köszönöm — . távozott mosolyogva, hiszen megelégedett volt a kiszolgálással. A goromba közbeszólásból meg, szerencsére, nem hallott semmit... ... az eladókkal Ismerősöm új autóját alvázvédővel kezelték, ám úgy gondolta, hogy az esetleg lepattogzott réteget saját kezűleg pótolja. Tudta, hogy ha ecsettel keni a festéket, az végigcsurog a kezén, így a háztartási boltban alvázvédő sprayt választott. Hazavitte, kipróbálta, a nem olcsó fémhenger viszont csak ennyit „csinált”: pssz ... Festék meg semmi. Bízva az üzlet megértésében, visszavitte, és kérte a kicserélését. A szolgálatkész eladó segített, s a magyar árura nézve nem túlzott hízelgő tényként az egész polcot lerámolva talált egy használhatónak látszó flakont. — Nagyszerű! — örvendezett. Ám az üzletből kilépve az új szerzemény újra megtréfálta. Az előzőhöz hasonló hangot hallatva megszűnt teljesíteni „kötelezettségét”. Puff neki! Megpróbálta újra a jogos reklamációt, hiszen egyik lába még a boltban volt. A hangra, amely ekkor fogadta szinte mindenki fölkapta a fejét: — Magának ez nem is kell. Miért nem vallja be, hogy le akarja vásárolni?! — kiabálta egy kék köpenyes férfi. — Egyrészt magának nem tartozom vallomással, másrészt pdig kikérem magamnak ezt a hangot! — s már bánta, hogy engedve az előbb említett kedves eladó unszolásának, egy napolajjal hagyta el az üzletet. * * * — Jó napot kívánok! __ 9 — Azt a fehér műanyag széket szeretném, amelyik ott van a sarokban. — Mi a száma? — Ne haragudjon, ezt önnek jobban kellene tudni. — Nézze meg, a háttámlájára írták! — Hiszen kötélkordonnal leválasztották... — Akkor is... — Köszönöm, tálán nem is kell. Tamási Rita Hegedűs a háztetőn Gyarmati László riportja
