Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

1989. október 26., csütörtök Somogyi Néplap 5 Miért bukott öt tantárgyból? Tán nem tévedünk túl sokat, ha azt mondjuk: az 1988—89-es tanév az ország más iskoláiban már június­ban véget ért. Nem így a siófoki III. számú általános iskolában, Kilitiben. Ott mind a mai napig fodrozód­nak még a kedélyhullámok egy nagy vihart kavaró ügy­ben. Kasza Zorán nyolcadik osztályos tanuló matemati­kából, oroszból, fizikából, kémiából és nyelvtanból elégtelen jegyet kapott, így osztályismétlésre ítéltetett. Jelenleg a közeli Tolna me­gyei község, Iregszemcse ál­talános iskolájában végzi az utolsó osztályt, mivel szülei úgy érzik: gyermekükkel Ki­litiben igazságtalanság tör­tént. S vélt sérelmüket nem is hagyták szó nélküli! Az ügyben vizsgálatot kértek a Siófoki Városi Tanácstól, a megyei tanácstól, sőt az ille­tékes minisztériumtól is. Miután ezek a fórumok nem adtak igazat nekik, ők to­vább szeretnék vinni az ügyet, mert — úgymond — „mi a büntetésünket meg­kaptuk, de nem nyugszunk bele, amíg a vétkes tanáro­kat meg nem büntetik, hi­szen ők sem a jogszabály szellemében jártak eV." Bosszúból buktatták? — Az osztályfőnököt, Pá- hok Lászlót régről, még Fel­sőnyékről ismerjük — mondja az anya, Kasza Ist­vánná. — Volt némi nézet­eltérés közöttünk, s most úgy érezzük, ezért is kellett bűnhődnie Zoránnak. A gye­rekkel a korábbi években is sok baj volt. Nekem rend­szeresen be kellett járnom az iskolába. A felső tagozat­ban például mindig fogad­tunk mellé külön tanárt, ha úgy láttuk, hogy az év végi bizonyítványnál gond lehet. Mindig sikerült is legalább kettes eredményt elérni. Az idén nem fogadtunk külön tanárt, s ennek meg is ad­tuk az árát! Túl későn érte­sültünk arról, hogy újra rossz a tanulmányi előmene­tele. Az ellenőrzőjébe ugyan­is nem volt beleírva minden rossz jegy, így fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen sok tantárgyból megbuk­tatják. Néhány héttel a tan­év vége előtt már tudtuk, hogy matekból és oroszból elégtelen. Ügy gondoltuk, hogy a nyáron fogadunk majd mellé egy tanárt, s az felkészíti a pótvizsgára. A bizonyítványosztásnál megrökönyödve értesültünk róla, hogy nem kettő, ha­nem öt tantárgyból buktat­ták meg! Vajon ezt koráb­ban miért nem közölték ve­lünk? Az utolsó szülői ér­tekezletkor, még május vé­gén sem lehetett ezt tudni? Én akkor megnéztem a nap­lót, és láttam, hogy a gye­rek két tantárgyból áll csak bukásra! Zorán kisgyerek kora óta asztmás beteg, s többször volt már szanátó- riumban. Nyolcadik osz­tályban decembertől két hónapot töltött Mosdóson, ott járt iskolába. A félévi bizonyítványát is ott állítot­ták ki, s akkor egy tantárgy­ból sem buktatták meg. Ami­kor a szanatóriumból haza­tért, a tanárok „cikizték” a fiút, nem hitték el neki, hogy beteg. — A fizikatanárnőm azt mondta, ha az utolsó dolgo­zatom jó lesz, nem buktat meg — mondja Zorán. — Hármas lett* a dolgozatom. Én úgy tudtam, hogy kémiá­ból és nyelvtanból sem áll­tam bukásra. Polovics László, volt osz­tálytárs: — Az utolsó osztályfőnöki órán Páhok tanár bácsi azt mondta, hogy a mi osztá­lyunkból csak Zorán bukik meg, két tantárgyból. Elhúzódó háború Torma Roland, volt osz­tálytárs : — A matekot és az oroszt mondta az osztályfőnök, hogy abból készülhet a pót­vizsgára. Sokan úgy éreztük, hogy Zoránnal a tanárok gyakran kiszúrtak, rosszabb jegyeket adtak neki, mint amit megérdemelt volna. Az év végi banketten több osz­tálytársammal is beszélget­tünk, s nem akartuk elhin­ni, hogy Zoránt öt tárgyból megbuktatták. — Higgye él, nem va­gyunk tanárellenesek — folytatja Kaszáné —, de úgy gondoljuk, hogy aki megér­demli, az kapja meg a bün­tetését! A városi tanácstól dr. Törley Dénes osztály- vezető volt kint, s megálla­pította, hogy „... a folyama- tos tájékozódást és tájékoz- tást nem az Oktatási Tör­vény szellemében valósítot­ták meg." A megyei tanács­ról Riez Ferenc főfelügyelő jött ki, mindent rendben ta­lált, sőt ott előttünk meg is dicsérte a pedagógusokat. Ez egyszerűen felháborító! Ha akkor nem dicsérik meg őket, még talán hagytuk vol­na az egészet. De így min­denképpen harcolunk az iga­zunkért! Kapjanak fegyel­mit, fizetéselvonást vagy bármi mást! Amióta harco­lunk, a faluban sok szülő jött hozzánk gratulálni, hogy mi végre ki merünk állni az igazság mellett! Némi ered­ményt már így is elértünk. Ebben az évben az igazgató kiadott egy rendeletet, hogy nyolcadik osztályban ez­után ne buktassanak meg senkit. Harangozó Szilvia és Da- nyi Antónia szintén osztály­társa volt Zoránnak. Egy­hangúlag állítják: — Ha Zorán többet ta­nult volna, biztos, hogy si­kerül elvégeznie az általá­nost. De előfordult, hogy egyszerűen csak felállt az órán és kijelentette: ő nem készült. A fizikatanárnő tényleg mondta, hogy van még egy javítási lehetősége, de hogy hányasra sikerült a dolgozata, arra nem emlék­szünk. Az egész osztály tud­ta, hogy Zorán megbukik, csak azt nem, hogy hány tantárgyból. A kettő az biz­tos volt. Aszútok bűnbakot keresnek? — A múlt tanévben isko­lánkban összesen négy nyol­cadik osztályos tanuló bu­kott évismétlésre — mondja az igazgató, Major István. — Közülük csak Kaszáék nem tudnak belenyugodni a hely­zetbe. Nem értik meg, hogy ma már vége a „bukásmen- 'tes iskola” elvének. Mi nem engedhetjük tovább azokat a tanulókat, akik nem felel­nek meg a követelmények­nek. A szülők egyértelműen az iskolát hibáztatják. A szaktanárokat, valamint az osztályfőnököt, és engem, hogy nem hatottunk a kol­légákra azért: engedjék át kegyelemből a gyereket. Az oktatási törvény leszögezi: az osztályozás, értékelés a szaktanár kizárólagos joga. Ebbe senki nem szólhat be­le, sőt ez ellen jogorvoslat­nak sincs helye. A városi tanács, a megyei tanács, majd a Művelődési Minisz­térium is vizsgálta az ügyet. Hiába állapították meg azon­ban, hogy minden jogsze­rűen történt, a szülők nem akarnak belenyugodni. Bűn­bakot keresnek, s azt akar­ják igazolni, hogy nem ők és a gyerek hibásak Zorán kudarcáért. Az ellenőrzőjé­be valóban kevesebb jegy volt beírva, mint a napló­ba, de azért, mert rendsze­resen „otthon felejtette” az ellenőrzőjét. Valamint isko­lai felszereléseit, amelyek nélkül pedig nem is végez­hetett eredményes munkát. Zorán rendkívül vagány srác. Előfordult, hogy a dol­gozatát is teljesein üresen adta be. Még a minimális igyekezet, szorgalom is hi­ányzott a fiúból, jóllehet képességei alapján el tudta volna végezni az iskolát. Ko­rábban minden évben külön tanárt fogadtak mellé, úgy sikerült gyenge kettesre a felkészítése. Ha ezt tudták, akkor a legfontosabb évben, a 8. osztályban vajon miért nem fordítottak gondot a gyerek korrepetálására? Az osztályfőnököt azzal is vá­dolják, hogy nem volt csa­ládlátogatáson. Csakhogy a kolléga régről ismeri a szü­lőket, a gyerek körülmé­nyeit, s rendszeres kapcso­latban állt velük, hiszen az anya gyakran bejött az is­kolába. Május 30-án, az utolsó szülői értekezlet al­kalmával az anya a napló­ba is betekinthetett. Azt ál­lítja, hogy két elégtelen osz­tályzat volt csak beírva. Ez lehet, hiszen akkor még nem minden tantárgyból volt le­zárva a gyerek. De a többi tárgyból is látnia kellett volna a rossz jegyeket! A bukás oka szerintem egyér­telműen Zorán szorgalmával magyarázható. Amelyik tan­tárgyat szerette, ott az órán is figyelt, máskor pedig még megszólalni sem volt hajlandó. Talán azt hitte, hogy „úgysem mernek meg­buktatni”? Csakhogy ma már a teljesítmény-elvnek az iskolában kell kezdődnie! Ez az eset eredményezte, hogy belevettem az idei munka tervbe: akik képessé­geik vagy szorgalmuk alap­ján elégtelenek, azokat ke­gyelemből ne engedjük to­vább az 5., 6. vagy a 7. osz­tályból ! Páhok László az utolsó osztályfőnöki órára így em­lékszik vissza: — Nem igaz, hogy azt mondtam, Zorán csak két tantárgyból bukik. Nem is állíthattam volna ezt az osz­tályozó értekezlet előtt! Azt valóban kijelentettem, hogy én igyekszem mindent meg­tenni az osztályért, a gyere­kekért. Lehet, hogy a gyere­kek félreértették, amikor azt mondtam, hogy Zorán ebből a két tárgyból biztosan megbukik. Nekem egyébként nem volt gondom a fiúval, technikaórán például gyak­ran igen jól dolgozott, sőt testnevelési órán sem vet­tem észre rajta, hogy ful­ladt volna. Zorán szüleit többször kértem, menjenek oda a szaktanárokhoz, be­széljék meg velük a problé­mákat, de tudtommal ők nem tárgyaltak a kollégák­kal. Az igazság oldalai Eddig a vélemények, pro és kontra. Az újságíró fel­adata nem lehet az abszolút igazság kinyilatkoztatása. Most arra vállalkozhattunk, hogy meghallgatjuk a „küz­dő feleket”. Néhány tanul­ság levonható a hallottakból. Például az, hogy az iskola és a szülő kapcsolata milyen rendkívül fontos. Vagy: fon­tos lenne ... Természetesen a gyereket sem lehet föl­menteni a felelősség alól, hiszen elsősorban ő maga tehette volna a legtöbbet a bukás elkerüléséért. Mind­ezeken túl azonban talán nem ártana vizsgálni azt a törvényt, amely nem teszi lehetővé, hogy ilyen vitás esetekben a gyermek objek tív testület előtt tehessen vizsgát tudásáról! Mi lehetett ezek után a megoldás? Csak az, hogy Kasza Zorán más iskolában bizonyíthatja, hogy képes a nyolcadik osztály elvégzésé­re? Gyarmati László FŐPRÓBA Marc Chagall képeinek különös hangulata is ott le­beg előttünk a kaposvári Csi- ky Gergely Színház színpa­dán, ahol a Hegedűs a ház­tetőn című musical próbái folynak. Az amerikai Joseph Stein földogozásában Jerry Bock zenéjével vált igazán világsikerré Sólem Aléhem elbeszélése, amely önmagá­ban is kiváló mű. Eljött a tejesember, Tevje Kaposvárra is; pénteken este mutatkozik be a közönség­nek. A főpróbán ismerked­tünk meg vele a Hegedűs a háztetőn főszerepében, s aki játssza: Helyei László régi ismerősünk az új évadban visszaszerződött a kaposvá­ri társulathoz. — Ügy írtam alá a szerző­dést, hogy szerepekről még nem beszélgettünk. Nem Tevje, a tejesember szerepe vonzott ismét Kaposvárra, ám örömöm kimondhatat­lan, hogy eljátszhatom. A Hegedűs a háztetőn cí­mű világhírű musicalt any- nyi újdonsággal játssza a kaposvári Csiky Gergely Színház, hogy Eörsi István újrafordította a szongok, dalbetétek szövegét. — A közönség ezen sem fog meglepődni, hiszen hoz­zászokhatott, hogy a társulat az eredeti művet a tőle is­mert felfogásban dolgozza föl. így volt a Kabaré és a Chicago esetében is. A ko­rábbi fordítás prozódiailag, verstanilag kifogástalan, ám kevésbé helyezett hang­súlyt a szereplők jellemé­nek, alkatának ábrázolásá­ra. Arra törekedtem a ver­sek újrafordítása során, hogy a dalbetétek szövegével is érzékeltessem dramaturgiai funkciójukat. A musicalt úgy játsszuk Kaposváron, hogy az eredeti mű értékei­ből minél többet csillant­sunk föl. Újra föltártuk az elbeszélés szellemét. — Ha én gazdag lennék... — énekli a tejesember, Tev­je a világsikerű dalbetétet Kaposváron is. Mi újat kí­ván elmondani az előadás vagy csupán sikersorozatá­nak újabb állomásának te­kintik a Hegedűs a háztetőn musical bemutatóját? — kér­deztük a rendezőtől, Bezeré- di Zoltántól. — Mint minden darabot, amit a színház játszik, si­kerre szeretnénk vinni a Hegedűs a háztetőn című musicalt is, ez természetes. Sólem Aléhem elbeszélése egy kisebbség sorsát állítja reflektorfénybe. Mondani­valója, úgy érzem, ma is aktuális. Tevje ötven év körüli; mindenki, aki meg­éri ezt a kort, átéli azt is, hogy gyermekei meghalad­ják gondolatait. Minél erő­sebb szálon függenek az adott közösség szabályaitól, annál inkább törekednek arra, hogy azokat megta­gadják. A mi apáink — mondta a fiatal rendező — most ugyanazt élik át, amit Tevje, a tejárus. — Melyik szerepet játsza- ná el szívesen a darabban? — A rendezői munka tel­jesen leköt, nem is gondol­tam arra, hogy valamelyik szerepbe bújjak. Most, hogy kérdezi és átgondolom, mit is játszhatnék el a Hegedűs a háztetőn című musical- ban, azt felelhetem: nincs benne nekem való szerep. A főszereplőről már szól­tunk. Helyei László partne­rei: a felesége szerepében Molnár Piroska érdemes művészt láthatjuk. Tevje lá­nyai: Magyar Éva, Varjú Olga, Csákányi Eszter Já- szai-díjas, Karsai Edina és Szűcs Agnes. Bemutató: pénteken este. Horányi Barna Fotó: Csobod Péter NEMEI... ...a vásárlókkal A beszélgetés egy nagy­áruház bébiosztályán hang­zott el. A mérsékelt forga­lomban a fiatal eladók ked­vesen foglalkoztak a vevők­kel. Mégis két jólöltözött hölgy arcán csalódás tükrö­ződött, amint távozni ké­szült. Utolsó, kissé arrogáns próbálkozásuk már a kijá­ratnál érte a pénztárost. .— Hogy hogy nincs ma­guknál hálózsák? — Bizonyára félreértett valamit — nyugtatta szelí­den —; szép választékunk van háló- és lábzsákból. — Igen, az egyik lábam fér bele térdig — váltott ci­nikusra egyikük. — Asszonyom, ön rossz helyen keresgél, talán pró­bálja meg egy szinttel fel­jebb, a kempingcikkeknél — válaszolta még mindig nagy nyugalommal a pénztáros. — Akkor maguk miért mondják, hogy van? — Nézze: a felnőtt-háló­zsákon kívül például nem árulunk itt mélyhűtött no- kedlit, bajuszkötőt és ké­nyelmes tévéfotelt sem — kezdett lassan bepörögni a vitapartner. — Szemtelen — morzsolta halkan a „kedves vásárló”, és sértetten távozott. * * * Következő történetünk színhelye egy rövidárubolt. Idős bácsi várta türelmesen a sorát, majd így szólt: — Fekete cipőfűzőt ké­rek. — Hosszút vagy rövideb - bet tetszik? — így az eladó. — Feketét. — Bácsikám kérem, a mé­retét mondja, ugyanis csak rövid van. — Nem baj, ha hosszú, majd elvágom. Az eladó ekkor vette ész­re az idős úr füle mögé si­muló hallókészüléket, tehát tagoltan és hangosan újra ismételte. — Van fekete, de rövid. — Mondtam: adja csak, majd csinálok belőle kettőt. — Nem látja, hogy sü­ket — szólt durván közbe egy másik kuncsaft. — Ad­jon neki már valamit! S az asztalra került a fe­kete, rövid cipőfűző. — Ja, hogy ez csak ilyen hosszú! Hármat kérek ... Nagyon köszönöm — . távo­zott mosolyogva, hiszen megelégedett volt a kiszol­gálással. A goromba közbe­szólásból meg, szerencsére, nem hallott semmit... ... az eladókkal Ismerősöm új autóját al­vázvédővel kezelték, ám úgy gondolta, hogy az esetleg lepattogzott réteget saját ke­zűleg pótolja. Tudta, hogy ha ecsettel keni a festéket, az végigcsurog a kezén, így a háztartási boltban alváz­védő sprayt választott. Ha­zavitte, kipróbálta, a nem olcsó fémhenger viszont csak ennyit „csinált”: pssz ... Festék meg semmi. Bízva az üzlet megértésé­ben, visszavitte, és kérte a kicserélését. A szolgálatkész eladó segített, s a magyar árura nézve nem túlzott hí­zelgő tényként az egész pol­cot lerámolva talált egy használhatónak látszó fla­kont. — Nagyszerű! — örvende­zett. Ám az üzletből kilépve az új szerzemény újra megtré­fálta. Az előzőhöz hasonló hangot hallatva megszűnt teljesíteni „kötelezettségét”. Puff neki! Megpróbálta újra a jogos reklamációt, hiszen egyik lába még a boltban volt. A hangra, amely ekkor fogadta szinte mindenki fölkapta a fejét: — Magának ez nem is kell. Miért nem vallja be, hogy le akarja vásárolni?! — kiabálta egy kék köpe­nyes férfi. — Egyrészt magának nem tartozom vallomással, más­részt pdig kikérem magam­nak ezt a hangot! — s már bánta, hogy engedve az előbb említett kedves eladó unszolásának, egy napolaj­jal hagyta el az üzletet. * * * — Jó napot kívánok! __ 9 — Azt a fehér műanyag széket szeretném, amelyik ott van a sarokban. — Mi a száma? — Ne haragudjon, ezt ön­nek jobban kellene tudni. — Nézze meg, a háttám­lájára írták! — Hiszen kötélkordonnal leválasztották... — Akkor is... — Köszönöm, tálán nem is kell. Tamási Rita Hegedűs a háztetőn Gyarmati László riportja

Next

/
Thumbnails
Contents