Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

1989. október 24., kedd Somogyi Néplap 3 Legyen-e, és kié legyen a egyeháza? Hétvégi körkép Önkormányzat, megyei ön­kormányzat. Néhány hete zsurnalisztikái csörte zajlik az eltérő fegyvereket, esz­közöket felvonultatok között a Somogyi Néplap által fel­karolt témában. (Noha in­kább a téma karolta fel a Somogyi Néplapot. A szerk.) A helyi önkormányzatokról — a fontosabb kérdésről — sajnos, kevesebb szó esik. A megyei önkormányzatról ugyanakkor túlfűtött vita folyik, úgy tüntetve fel a megyét, mint legfőbb aka­dályát a helyi önkormány­zatiság megteremtésének. Én magam szívesebben ven­nék részt a helyi önkor­mányzatokról szóló vitában —: jó lenne ezzel a kérdés­sel többet fogalkozni —, de az odavetett kesztyű mel­lett nem lehet elmenni. Gyakran vitatkozunk anél­kül. hogy tisztáznánk a vita alapját. Érzelmek kevered­nek érdekekkel, s előítéle­tekkel megspékelve, sztereo­típiákkal feldíszítve ezek már-már érvekként hangza­nak. A vitában — eredeti szán­dékomat megváltoztatva — néhány fogódzkodónak szánt gondolattal szeretnék részt venni. 1* „Nincs még meghatá­rozva, hogy mi az önkor­mányzat” — mondja Barna Lajos Kaposvár város vb- titkára. Ehhez képest elég nagy biztonsággal nyilatko­zik róla. Álláspontja érthe­tő. A hivatal soha nem ked­velte az úgynevezett laikus testület f elügyeletét. A szak- irodalom részletezéseit a magyar értelmező szótár jól foglalja össze: „Önkormány­zat az állam valamely egy­ségének önálló, saját hatás­körű intézkedést biztosító közigazgatási helyzete. Va­lamely testületnek, közös­ségnek az a joga, hogy ügyeit önállóan intézhesse”. Most már az a kérdés, hogy hol húzzuk meg a ha­tárt az „állam valamely egységének” meghatározá­sánál, illetve hogy közös­ségnek tekinthető-e a me­gye; van-e somogyi, zalai, baranyai stb. állampolgár. Nemleges válasz esetén fe- letjsük el a megyék nevét, merthogy ezek nem elsősor­ban tájegységek, hanem közigazgatási egységek. Me­gyék helyett tájegységekről (Göcsej, Zselic, Hegyalja stb.) kell beszélni. Van ezek­ből az ún. mikrokörzetek- ből néhány száz. Végül ezeknek is léhet(ne) köz- igazgatási státuszt adni. A gond az, hogy a mikrokör- zeteket csak meghatározott érdekszférák kötik össze (pl. idegenforgalom, bányászat, foglalkoztatás stb.), együtt­működési érdekeik át- meg átszövik egymást. A köz- igazgatási munka a világon mindenütt túllép a gazdasá­gi érdekövezetek határain, általában történelmi helyze­teket alapul véve ezeknek a mikrokörzeteknek valami­lyen államigazgatási integ­rációját adja. Ez a történel­mileg kialakult integráció ma (egyelőre) Magyarorszá­gon a megye. 2- úgy gondolom, a vita ma már nem a megye mint közigazgatás, hanem a me­gye mint önkormányzat kö­rül dúl. A kérdés így vet­hető fel: milyen legyen a megyei közigazgatás? Az itt működő hivatal kormányhi - vataiként működjön vagy önkormányzatként tevékeny­kedjen? Másképpen fogal­mazva: kié legyen a me­gyeháza? A kormányé, il­letve a minisztériumoké vagy — mint a neve is mu­tatja (megyeháza) — a me­gyei önkormányzatoké ? Szá­momra a válasz nem két­séges; a megyeháza legyen a megye háza! 3* Való igaz, hogy egy transzmissziós megyei ön- kormányzatra nincs szükség. VITA Érthető a vitát indikáló megyeellenesség, hiszen a megyék hosszú évtizedig a közigazgatásban is megvaló­sították az állampárt, illet­ve a pártállam akaratát. A megye ugyanolyan monoli­tikus volt, mint a kor poli­tikai-hatalmi struktúrája. De hát ez nem a megyének, mint önkormányzatnak, ha­nem a politikai intézmény­rendszernek a hibája. A me­gye szolgált eszközül a di­rekt irányítási rendszer, il­letve — és ez fontosabb — a „megyei politikai akarat” megvalósításához. A helyzet azonban alap­vetően változott meg. Ami­kor a megyék szerepéről vi­tatkozunk, talán nem a ré­gi politikai-hatalmi viszo­nyok által meghatározott működési tapasztalatokból kellene kiindulni. Ilyen ala­pon ugyanis az Országgyű­lés szerepe is megkérdője­lezhető. 4* „A megyei önkormány­zatok hatáskörét csak a he­lyi önkormányzatok hatás­körének megnyirbálásából eredeztethetnénk” — állítja dr. Barna Lajos. Ez szépen hangzik, csak éppen nem igaz. Vagy ha igaz, akkor egy-egy településen belül minden lakosságellátási fel­adat megvalósítható. A to­vábbiakban talán meg kel­lene állapodni abban, hogy az állam által felvállalt fel­adatok mindegyikének ellá­tására egy-egy önkormány­zat nem képes. A megyében élő lakosságnak igenis van­nak közös dolgaik, szükség van arra, hogy az ezzel ös­szefüggő megyei érdekek valahol artikulálódjanak. ' Az állam által felvállalt feladatok ellátásának két megoldási módja lehetsé­ges. Piacgazdasági alapokon állami vagy privát intézmé­nyek igénybevétele (az ál­lampolgár fizet a szolgálta­tásért és behajtja az állam­tól). Ügy tűnik, ez lesz a jövő, ma azonban nagyon messze vagyunk ettől. A másik megoldási mód — amely a feladatok egy ré­szénél tiszta piacgazdasági viszonyok közöt is megma­rad —, hogy az állam vala­milyen egysége által vállal­ja ezeknek a feladatoknak az ellátását. Igen, de ki dönt ebben az esetben az ilyen körbe tartozó fenntartási, fejlesztési feladatok tekin­tetében? Dönthet maga a kormány vagy megyei hiva­tala, de dönthetnek a helyi önkormányzatok küldöttei is. Többek szerint ezeket a feladatokat ún. önkormány­zati szövetségi rendszerben kell ellátni. A gond csak az, hogy a szövetségi társulá­sok KGST-elvek alapján működnek, és nagyon fur­csa lenne, ha — mondjuk — a megye középső tájairól va­laki „ki akarna lépni a me­gyéből”. A mikrokörzeti el­vek alapján történő szövet­ség bizonyos esetekben megvalósítható, de minden, jelenleg az állam által fel­vállalt feladat szövetségi alapon történő ellátása a szövetségeknek olyan átlát­hatatlan rendszerét hozná létre, mely ellen meggyőző­désem szerint maguk a helyi önkormányzatok tiltakozná­nak legerőteljesebben. Berkics János „másod­fokú önkormányzatokról” beszél, ami valóban tóból vaskarika. Ha szabad meg­jegyezni: ilyen de jure soha nem is volt, de facto azon­ban valóban létezett. A mi­értre az előző pontban rész­letezett politikai-hatalmi vi­szonyok adnak választ. A helyi tanácsokra ebben a rendszerben sem elősorban a megyei önkormányzat, ha­nem a kézi vezérlésű „poli­tikailag is alárendelt” hiva­tal telepedett rá. Bibó István szerint a me­gye egyaránt messze van a községektől és a kormány­tól. A kérdés most már csak / az, hogy a közigazgiatás ön- kormányzati típusú reform­jában melyik irányba köze­lítsünk. Közelíthetjük a me­gyét a kormányhoz, de kö­zelíthetjük a helyi önkor­mányzatok felé is. A kér­dés megválaszolása a vízvá­lasztó a vitában. * * * Mi lehet(ne) az önkor­mányzati megye? Lehet- (ne) a helyi önkormányzati lehetőségeket meghaladó, az állam által felvállalt ellátá­si feladatok koordinátora és részben megvalósítja. Lehet- (ne) a helyi önkormányza­tok és a legfőbb államhatal­mi szerv (az Országgyűlés) közötti összekötő kapocs az országgyűlési képviselők ál­tal. Lehet(ne) a helyi önkor­mányzatok menedzselője, segítője. Lehet(ne) megyei szinten a helyi önkormány­zatok érdekegyeztető, ér­dekképviseleti fóruma. (Nem hiszek abban, hogy az ön- kormányzatok érdekeit — a jogalkotás folyamatába tör­ténő bekapcsolódáson túl — egy országos szervezet jól képviselheti.) Lehet(ne) a megye politikai életének ka­talizátora. Olyan fórum, ahol a pártok nézetei az önkor­mányzatok mérlegén méret­nek meg. És persze lehet (kell, hogy legyen) az ón­kormányzati megye a helyi hivatali és intézményi szer­vezetek törvényességi fel­ügyelője. Ez a törvényességi felügyelet is érdekképvisele­ti jellegűvé válik az állam- igazgatási döntések bírósá­gi jogorvoslati lehetőségével. Ilyen megközelítésben az egyetlen hivatal-megye mel­lett szóló érv elveszti ere­jét. Arról van szó, hogy a helyi önkormányzatok eb­ben a konstrukcióban azért tartják fönt a megyei appa­rátust, hogy mintegy belső ellenőrként a hibás döntése­ket a bírói igénybevételt megelőzően korrigálják. A hivatal-megye mellett lándzsát törőknek választ kell(ene) adni arra, hogyan illeszkedik a közigazgatás önkormányzati típusú re­formjába egy kihelyezett kormányhivatal, hogyan egyeztethető össze az önkor­mányzatok normatív irányí­tásával egy „közbenső” kor­mányszervezet. Divat ma meglepőt, meg­hökkentőt mondani, ki nem próbált megoldási javaslato­kat - a reform jelzője alatt „megvételre” ajánlani. Azt mondtam, divat ma, pedig azt kellett volna mondani, hogy ismét divat, merthogy a recept nagyon ismerős; jó néhány évig szenvedjük még a nagyon tetszetős, a reali­tásokat azonban nélkülöző elképzelések állami szintre emelésének következménye­it. Sem nemzetközi, sem történelmi visszatekintéssel nem találunk igazolást az önkormányzat nélküli terü­leti igazgatásokra. Meggyő­ződésem, hogy a megyegyű­lések nagyon jó szolgálatot tehetnek. a megyék érdekei­nek képviseletében, fóru­mai lehetnek a helyi önkor­mányzati érdekek integrált országos megjelenítésének, mind a törvényalkotás, mind a kormányzat szintjén. Az önkormányzat nélküli me­gyekoncepció jól kifejezi azt a megyeellenes hangulatot, amelyet a megyék azzal „vívtak ki” maguknak, hogy nem a racionalitás, a szak­maiság, hanem a politikai nézetrendszerek szerint mű­ködtek. De hát ezen már túl vagyunk! Túl vagyunk? A napsütéses szombat a kertbe, a Balaton-partra csábította a családokat. A Magyar Szocialista Párt ka­posvári szervező irodái azonban kinyitottak, reggel 9-től 11 óráig tartottak ügyeletet. A Füredi utca 20—22. szám alatti párthelyiség nyi­tott ajtaja is jelezte, hogy várják az érdeklődőket. Volt olyan fiatal, aki csak azért nézett be kívülről, mert ép­pen sportközvetítés volt a tévében. Az ügyeletén levő Lévai János, a Petőfi I-es alapszervezet vezetőségének tagja fél szemmel a képer­nyőre sandítva rendezte a pártiratokat. — Eddig még nem jött senki — mondta. — Az elő­ző napokban azonban már voltak négyen, akik megerő­sítették a tagsági viszonyu­kat. Köztük volt Sárái Ár­pád is, a megyei szervező bizottság elnöke. — Felvilágosításért beko­pogtatnak-e? — Jöttek, mégpedig so­kan. Volt köztük hivatásos tiszt is. Egyébként itt több alapszervezet kapott helyet, a miénk a Petőfi I-es ked­den tartja a megbeszélését, s akkor tudjuk meg, hogy közülük ki regisztráltatja magát az MSZP-be. A Beloiannisz utca 4. szám alatti párthelyiség amolyan politikai centrum­má vált a pártkongresszus idején, többen benéztek új­ságot olvasgatni, videó- fölvételekről megnézni az érdekesebb felszólalásokat. Az utcára néző hatalmas ablakon most is van deko­ráció, kitették a három pi­ros szegfűvel díszített tobor- zó plakátot: Szervezzünk ne csak nevében magyar ne csak jelszavakban szocialis­ta demokratikus pártot. Lengyel Jánosné; a Ber­zsenyi I-es alapszervezet tagja tart ügyeletet. — Az előbb volt itt egy taszári párttitkár. Beszélget­tem vele, aztán — az asz­talra mutatott — kért az itt levő ívekből azok számára, akik meg akarják erősíteni a párttagságukat, illetve az újonnan belépőknek ilyen nyilatkozatot. Ügy mondta, hogy a 150 tagból mintegy 60 kéri az átigazolását. — S az előző napokban? — Tegnap délután is itt voltam, akkor két-három ér­deklődő megnézte a helyisé­get, más nem volt... Aki a városban terjesztett szórólap alapján megpróbált a Forradalmárok tere 1. szám alatti szervező irodá­ban felvilágosítást kérni, az viszont csak zárt ajtót ta­lált. A Szondi u. 20. szám alat­ti párthelyiségben Bartsch János, a városi szervező bi­zottság tagja, egyébként az MHSZ megyei titkárhelyet­tese, éppen rádiót hallga­tott. — Se tegnap nem volt senki, se ma — tájékozta­tott, majd elővett egy nyil­vántartást. Itt eddig hár­man regisztráltatták magu­kat. Voss Lajossal, a donneri pártszervezet titkárával te­lefonon beszéltem, a Zrínyi utcai szervező irodába már nem jutottam el. Ott eddig ketten, regisztráltatták ma­gukat. Szombaton nem ő volt ügyeletben, így nem tudja, járt-e ott érdeklődő. Sokan még várnak, talán több tájékoztatásra is. Az MSZP elnökségének állás- foglalása szerint az MSZMP volt tagjai számára minde­nütt biztosítani kell annak lehetőségét, hogy december 31-ig megerősíthessék párt­tagságukat. Lajos Géza » * * A Magyar Szocialista Párt barcsi és városkörnyéki szervezőbizottsága, amely­nek Szabó Gyula az elnöke, pénteken állást foglalt a tennivalókról. A tapasztala­tok szerint az MSZMP volt tagságának döntő hányadát sokkolták a kongresszuson történtek, a döntések sokuk számára nem a megnyug­vást hozták meg, hanem to­vább korbácsolták az amúgyis feszült érzelmeket. A szervezőbizottság sze­rint ilyen viszonyok között az önazonosítás nehéz és időigényes. Az október 31-i határidőt rövidnek és ulti­mátumszerűnek tartják; a tagság nagy része még gon­dolkodik a „hogyan to- vább?”-ról. Az e heti alap­szervezeti rendezvények, amelyeken részt vesznek a kongresszusi küldöttek és a bizottság tagjai is, sokat se­gíthetnek az egyéni állás­pontok kialakításában. A szervezőbizottság felhí­vást juttat el azokra a he­lyekre is, ahol az alapszer- vezetek korábban megszűn­tek. Politikai nagygyűlést terveznek, s erre meghívják az MSZP elnökségének egyik tagját. A bizottság abban bí­zik, hogy a baloldali érzel­mű volt MSZMP-tagok és pártonkívüliek megtalálják egymást és megalakítják kö­zösségeiket. A bizottság Barcson (Baj- csy-Zsilinszky u. 43.) és a városkörnyéken a párthe­lyiségekben szervezőirodá­kat működtet, ahol várják a belépni szándékozókat. A volt MSZMP barcsi székházában december 1-jé- től a városi bíróság műkö­dik majd, az MSZP irodája a Bajcsy-Zsilinszky u. 43. sz. alatti körzeti párthelyi­ségbe költözik át. Kónya Ferenc a Somogy Megyei Tanácj irodavezetője A FIGYELŐBEN OLVASTUK Fölszállott a ... A megyei hatalom továb­bi állami alapja az átfogó feladatellátás. Az oktatási, az egészségügyi, a hálózati infrastrukturális stb. ellá­tás iránti regionális felelős­ség magába olvasztja a te­lepülés közigazgatási sze­repköreit. A döntések során elválaszthatatlanul összeke­veredik, mi a helyi és mi at megyei feladat, s mi tarto­zik a nem tanácsi igazgatá­si működési körébe. A megyei szerepkör átfo­gó meghatározása kizárja a helyi rendelkezést. Az az át­fogó felelősség, ami telepü­lési szinten érték lehet, re­gionálisan már korlátozó. Az általános megyei fele­lősség váltakozó intenzitás­sal, de kiterjed a gazdálko­dásra is. Például ki hinné, hogy még ma is a megyei mezőgazdasági osztály jog­köre a talajjavítási (melio­rációs) célú állami támoga­tások elosztása. A demokratikusan ellen­őrizhetetlen hatalmi szer­kezet az ágazati akaratér­vényesítésnek sem tudott gátat vetni. Így a megyei és ágazati szervek közötti egyezkedések során a terü­leti politikai szervek a he­lyi érdekek képviselete pó­zában tetszeleghettek. Változik-e ez a helyzet a politikai átalakulás nyomán? Feltétlenül, hiszen felértéke­lődik a gazdálkodási és jo­gi önállóság, a közösségi jo­gok biztosítékai. Például a Somogy Megyei Tanács bel­ső átszervezése során „ön- kormányzati hivatalt” ho­zott létre, melynek nevével is a helyi szervekre való orientáltságát igyekszik su­gallni. A másik fontos je­lenség az új pártok helyi­megyei keretekben történő jelentkezése. E hatásoknak azonban aligha lesz tartós eredmé­nye, ha az alapstruktúra változatlan marad, illetve nem változik meg elég ra­dikálisan. Ellenkező eset­ben csak az álarc változna: többpártrendszerű struktú­rában ugyanúgy a települési önkormányzatot korlátozó hatalmi belterjesség jönne létre, amint az az egypárt- rendszer körülményei kö>r zött kialakult. Ezért a me­gyei irányítási szerepkört meg kell szüntetni. Vagyis a települési tanácsok helyé­be lépő önkormányzatok — a lakosság felhatalmazása és ellenőrzése mellett — saját jogon lássák el feladataikat. Az állami eszközök, az ön- kormányzati tulajdon garan­tált rendszerben és feltéte­lek között, az elosztó egye­di döntései nélkül kerülje­nek a jogosultak rendelke­zésére. Az írás — amelyből itt csak egy részletet közlünk — a Figyelő cín^ű gazdaság- politikai hetilap 1989. októ­ber 19-i számában jelent meg. Szerzője Horváth M. Tamás, az Államigazgatási és Szervezési Intézet mun­katársa, aki a megyei taná­csok megszüntetésére tesz javaslatot. A szombathelyi Villamos- sági és Vasipari Szövetke­zet 25 dolgozója az ausztriai Grosspetersdorfban — Nagy- szentmihályon — a Pacard Electric vállalatnál egyhetes tanfolyamon vesz részt, ahol az Opel Vectra személy- gépkocsi kábelkötegeinek szerelését tanulják. A tanfo-. lyam után Szombathelyen is megkezdik az Opel-gyár leg­újabb típusú autójának ká­belszerelését, Az év végéig kell a szalag termelését száz százalékra felfuttatni, s ez műszakonként 130 hibátlan kábelköteg elkészítését je­lenti. Az MSZP szervező irodáiban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents