Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

6 Somogyi Néplap 1989. október 21., szombat BESZÉLGETÉS KIRÁLY BÉLA TÖRTÉNÉSSZEL 1956 TANULSÁGAI, SOMOGYI DOKUMENTUMAI A magyarság hírnevét a nép tartja magasan Király Béla, a kaposvári szüle­tésű és Amerikában élő történész­politikus — aki az 1956-os nem­zetőrség főparancsnoka volt —, a héten ismét itthon járt. Először a június 16-i temetésre érkezett haza. Most könyveit hozta el, s alkalmat teremtett arra, hogy a politikai élet mai szereplőivel vé­leményt cseréljen, előadásokat tartson Kaposváron és Pécsen, régi barátokkal találkozzon. A magyarországi változások megí­téléséről kérdeztük egy fárasztó napot követő éjszakai interjú ke­retében, s természetesen szóba került az is, hogy az Egyesült Ál­lamokban, s a világ más részein miként ítélik meg azt, ami nálunk történt és történik. Lépések és esélyek — Október 23-a nemzeti em­léknap Magyarországon. Mit üzen ez a döntés Önnek? — Nem vagyok megelégedve, mert ennek piros betűs nemzeti ünnepnek kell lennie, úgy. mint március 15-nek vagy Szent István napjának. Persze a naptárt nem szabad fölhasználni arra, hogy minden másnap piros betűs ünnep legyen, de október 23-ból nem sok van. Az, hogy eddig már elmen­tünk, nagyon jólesik nekem és gratulálok azoknak, akik ezt a döntést hozták: mint első lépést, örömmel üdvözlöm és reményke­dem, hogy a másik lépés is meg­lesz, és nemzeti ünneppé nyilvá­nítják október 23-át. —Azt a napot, amely az ön éle­tében sorsfordító volt. Egy előa­dásában hallottam: amikor el­hagyta az országot, akkor tulaj­donképpen az élet vagy a halál között kellett választania, hiszen érvényben volt a halálos ítélet, Harminchárom év után először je­lenik meg összeállítás a Somogyi Nép­lap, a Szabad Somogy 1956. októbe­ri—novemberi számaiból. Az 1956-os népfölkelés eseményeinek, hangulatá­nak érzékeltetése elképzelhetetlen a korabeli sajtó írásai, az akkor megje­lent felhívások nélkül, melyekből részleteket közlünk. Akiknek a neve előfordul az ösz- szeállításban, azok más—más életutat jártak be 1956. november 4-e után. Sokan az utóbbi időben érték meg, hogy ismét nyíltan vállalhatják: azok­ban a viharos napokban a nemzet bol­dogulása nevében léptek föl, a diktató­rikus felfogású és módszerű sztálinista politikát akarták felváltani a demokra­tikus, nemzeti arculatú szocializmus gyakorlatával. Még sok mindent nem tisztázott a történelem — az ehhez vezető út egyik amelyet kémkedésért szabtak ki. A Legfelsőbb Bíróság most semmi­sítette meg—bűncselekmény hiá­nyában — a halálos ítéletet. Ön tehát akkor az életet választotta: elment, de megmaradt magyar­nak. így egyszerűen magyarnak, címke nélkül. Aztán hosszú szünet után júniusban hazaérkezett és most ismét itthon van. Az elmúlt négy hónap milyen politikai válto­zását tapasztalta az Amerikából hazalátogatott magyar? — Amerikában és rendszeresen figyelemmel kísérem az itteni vál­tozásokat: sok barátom ontja az asztalomra a jelentéseket, a hatá­rozatokat, a riportokat. De tény, hogy még nem lakom itthon: re­mélem, előbb-utóbb visszaköltö­zöm. Apróságokban nem vagyok elég tájékozott, de a jelentős dol­gokban igen, s az elmúlt négy hónap változásai hallatlan öröm­mel töltenek el. Bízom abban, hogy a Pozsgay-féle reformátorok a pártban becsületesen és komo­lyan gondolják azt, amit tesznek. Vagyis a pártideológia helyett ők a nemzetre szavaznak. A pártban történt változás — a megújulása — nagyon pozitív lépés; a világ is elismeri ezt. Ez az elismerés azt jelenti számomra, hogy úgy kell cselekedni, ahogy nekünk jó, de olyan módon, hogy az a világ megbecsülését is kivívja. A most zajló események mindkét köve­telménynek megfelelnek. Jó esély a közmegegyezésre — Manapság sok szó esik ná­lunk a demokráciáról, a közmege­gyezésről. Miként látja, milyen esélyei vannak a nemzeti közme­gegyezésnek? állomása éppen a dokumentumok megismerése. Október 21. Nagy Imre elvtársnak (Budapest) Kedves Nagy Imre Elvtárs! Mi, a „Somogyi összegezés” vita részvevői magunk és Somogyország dolgos népe nevében forró köszönté­sünket küldjük Önnek, megyénk volt országgyűlési képviselőjének abból az alkalomból, hogy összejöttünk megvi­tatni népünk egyik legnagyobb sors­kérdését, a paraszti jövendő útját. Innét kívánjuk, hogy Nagy Imre elvtárs mielőbb megkapja méltó he­lyét az ország politikai és gazdasági vezetésében, hazafiassága és nagy mezőgazdasági szaktudása minél előbb hasznot hajtson népünknek. Kaposvár, 1956. október 19. A vita résztvevői (Somogyi Néplap) — Ajánlatos, hogy komoly esé­lyei legyenek és szerintem azok is vannak, mert mi most mint a kö­téltáncosok a magasban levő köté­len, egyensúlyozunk: ha innen egyszer leesünk, akkor fölkelni már nagyon nehéz lesz. Tehát amikor az esélyeket számba ve­szem, a vágy is beszél belőlem, nemcsak a racionális ítélet. Arra vágyom, hogy békésen sikerüljön ez, és úgy látom, hogy akik provo­kálhattak volna a nemzeti megbé­kélés meghiúsítására — vagyis a szélsőbalosok, a Münnich-társa- ságiak, a sztálinisták, a rákosisták —, azok kiszorultak a párt vezeté­séből. így nem is lesz módjuk arra, hogy zavart keltsenek provoká­cióval. Úgy látom, hogy provoká­ció nélkül vezetnek a dolgok bé­késen a demokrácia felé. —A demokráciának is megvan­nak a játékszabályai. Ön miként határozza meg ezeket? — A demokráciához elenged­hetetlen a morális és a szellemi megújulás. A korrupció, amit ez a rendszer létrehozott, olyan fokot ért el, hogy az mérgezi már a lelke­ket. Ezért mondom, hogy morális és szellemi megújulásra van szük­ség a játékszabályok betartása érdekében. így lehet csak a de­mokrácia négy alapelvének szel­lemében dolgozni. Melyik ez a négy alapelv? A legelső az, hogy a parlamentet hamisság nélkül tisz­teljük: a titkos választást úgy kell rendezni, hogy minden felnőtt szavazhasson. A másik az, hogy akármelyik a többség a parla­mentben, az ellenzéknek mindig legyen lehetősége tovább hangoz­tatni a szavát, még akkor is, ha egy miniatűr kisebbségről van szó. A harmadik az, hogy az emberek polgári jogait, emberi jogait, a Október 26. A DISZ Zrínyi Miklós Körének követelései Véleményünk szerint a párt Köz­ponti Vezetőségének és a kormánynak azonnal további intézkedéseket kell tenni. Ezért a DISZ Zrínyi Miklós Kör követeli: 1. A szovjet csapatok azonnal hagy­ják abba a harcot, és meghatározott, rövid időn belül hagyják el az ország területét. A párt és a kormány kérje a szovjet kormányt, hogy azonnal tár­gyaljanak a magyar—szovjet kapcso­lat rendezéséről és az egyenjogúság alapjára helyezéséről a marxizmus- leninizmus elvei alapján. 2. A párt Központi Vezetőségéből, a kormányból azonnal lépjenek ki mindazok, akik az elmúlt évek során bebizonyították, hogy képtelenek gaz­dasági, politikai funkciójuk ellátására. nemzetiségek jogait a kormány ne csak tisztelje, hanem védelmezze is. És végül a hatáskörök legyenek elosztva és elválasztva: a törvény- hozásba ne szólhasson bele a vég­rehajtó hatalom, a végrehajtó ha­talom dolgába pedig az igazság­ügy, és az igazságügybe egyik sem. Más szóval a három hatalmi ágnak el kell válnia egymástól. Ezzel a közöttük levő harmónia létrehoz egy olyan kormányzást, amelyben nem lehet többé ön­kényuralom. Ez a demokrácia já­tékszabálya. Jól hangzik: magyar —Ebben a formálódó, átmeneti időszakban milyen a hírünk a vi­lágban? — A magyarság hírnevét csak a magyar nép együtt tudja magasan tartani. Egyes személyek hiába csinálnak valamit, az egész ma­gyar nép magatartása az, amit megítél a világ. Ilyen jó hangzású a magyar név 1956-ban volt utol­jára. Az őszinte és békés törekvést a demokrácia, a világ megbecsüli. Még a Szovjetunióban is jobban megbecsülnek így bennünket, mintha karba tett kézzel ülnénk. — Ón magyarként járta 1956 óta a világot: mit tett hírnevünk öregbítéséért? —A legfontosabb az volt, hogy kiadtunk hatvan könyvet angolul, és ezeket a Columbia Egyetem Kiadó Vállalata világszerte ter­jeszti. Ezekben a magyar történe­lemről, a magyar társadalomról tudományosan és magas színvo­nalon tárgyalunk. Ez az, ami írás­tudó körökben előkészítette már azt, hogy a magyarokról jó véle­mény alakuljon ki. Addig ugyanis nagyon rosszul írtak a magyarok­ról. Mi most tucatjával küldtük szét ezeket a tudományos megala­pozottsággal, angol nyelven írt. könyveket a világba. Úgy érzem, hogy ezzel megtettem a kötelessé­gemet. Kiadtunk tíz magyar nyel­vű könyvet is, főleg a forradalom­ról, két-három-négy évvel ezelőtt: akkor, amikor itthon még nem lehetett arról írni. Megmondom őszintén, ezeket azután becsem­pésztük az országba. Amit itthon nem lehetett megcsinálni, azt megcsináltuk külföldön. Most már jöhetnek be a könyvek min­den további nélkük sőt itthon is fogunk kiadni magyarul könyve­ket. —Melyik kiadóval? — Egy könyvet a Zrínyi Kato­nai Kiadóval. Velük én tárgyal­tam. A könyv a moszkvai magyar követség jelentéseit tartalmazza 1935 és 1941 között. Segíteni aka­runk azzal is, hogy hozunk ki Amerikába tudósokat, fiatalokat, középkorúakat; tanuljanak ango­lul, tanulják meg az amerikai tech­nológiát, ismerjék meg a világot. Nekünk mindig van két-három ösztöndíjasunk Amerikában. Azután azt is megmondhatom — bár ennek ma már kisebb a jelentő­sége —, hogy tavalyig nagyon komolyan támogattuk anyagilag a magyar szamizdatot. A Beszélő részére a szabad demokratáknak írógépet, számítógépeket stb. küldtünk, hogy nyomtathassanak. Volt, hogy elkobozták a gépeket, s mi egy-két hónap alatt pótoltuk azokat. Ma már erre nincs szük­ség. (Hétfői számunkban folytatjuk) Kercza Imre Ötvenhatos krónika 3. Nem azonosítjuk magunkat a fegyveres diverzánsokkal, de együtt- érzünk a 72 órája tüntető és független­ségükért harcoló ifjúsággal és munká­sokkal, Budapest dolgozóival, a hon­védség tagjaival. Követeljük, hogy a kormány ezeknek a becsületes haza­fiaknak teljes amnesztiát hirdessen. 4. Ahogy az ország népét csak ezek­nek az intézkedéseknek a megtétele nyugtatja meg, Somogy megye népét is a következő intézkedésekkel nyug­tathatják meg: a) A Megyei Pártbizottságból, a Megyei Tanácsból, a Somogyi Néplap Szerkesztőségéből és minden járási és helyi szervből azonnal lépjenek ki azok, akik az elmúlt években kompro­mittálták magukat, képtelenek a veze­tésre. . b) Követeléseinket a nyomda azon­nal nyomtassa ki, vele együtt a Megyei Pártbizottság válaszát, és terjesszék el az üzemekben, Kaposváron és az egész megyében. A Megyei Párt-végrehajtóbizottság válasza... „A Megyei Párt-VB legmesszebb­menőkig egyetért azzal, hogy a rend helyreállítása után a személycserék megtörténjenek a Megyei Pártbizott­ságban, a Megyei Tanácsban és a Somogyi Néplap Szerkesztőségében, valamint a járási és helyi szervekben azon személyeket illetően, akik az el­múlt években kompromittálták magu­kat és képtelenek a vezetésre.” Somogy megyei Végrehajtó Bizott­ság (Somogyi Néplap) Október 28. Somogy megye népe! A közrend helyreállt! Legfontosabb politikai követelé­seink megvalósultak. A szovjet csapatok kivonása meg­kezdődött. Az államvédelmi hatóságot felosz­latták. A magyar mezőkön új élet kezdő­dik. Egyenlő lehetőséget kapott a ter­meléshez mind az egyéni, mind a ter­melőszövetkezeti gazda. Mindegyik jövője egyformán biztosítva van. Vége a szégyenteljes falusi osztály­harcnak. A parasztság szabadon léte­síthet érdekképviseleti szerveket. A begyűjtés és a termelőszövetke­zetből való kilépés törvényesen rende­zett módját a kormány a közeli napok­ban közölni fogja. Legfontosabb feladatunk most a termelés minden vonalon való azon­nali megindítása és biztosítása. Ennek érdekében tartózkodjunk mindenféle önkényeskedéstől mind személyekkel, mind a közvagyonnal szemben. A vitás személyi kérdéseket a Nem­zeti Tanács a parasztság kívánságának megfelelően rendeztetni fogja. Bízzatok a Somogy megyei Nemze­ti Tanácsban. Kaposvár, 1956. október 28. Somogy megyei Nemzeti Tanács (Somogyi Néplap) * * * A Szakszervezetek megyei Tanácsá­nak követelései: 1. A rend helyreállításának érdeké­ben megyénk szervezett dolgozói ne­vében követeljük, hogy a szovjet csa­patok haladéktalanul hagyják el az ország területét! 2. Az újonnan megalakult kormány sűrgőssen kezdjen az egyenjogúság elve alapján tárgyalásokat a Szovejtu- nióval! 3. A szakszervezetek legyenek a pártoktól független érdekvédelmi szervei a dolgozóknak, mint a dolgo­zók legnagyobb szervezete. Alapsza­bályát a magyar sajátosságnak megfe­lelően dolgozza ki! 4. Követeljük, hogy a rent) helyreál­lítása után a SZOT haladéktalanul tűz­zön ki demokratikus, titkos szakszer­vezeti választásokat! 5. Követeljük az alacsony keresetű dolgozók azonnali béremelését. A dol­gozóknak szakmai képzettségének megfelelő igazságos bérezést! 6. Rendezzék az alacsony nyugdíja­kat. A jogtalanul megvont nyugdíjakat azonnal folyósítsák! Követeljük új, igazságos nyugdíjrendszer kidolgozá­sát! 7. Követeljük a 85 százalékos táp­pénz bevezetését! 8. Emeljék fel a családi pótlékot és egy gyermek után is folyósítsák! 9. Töröljék el az igazságtalan 4 szá­zalékos gyermektelenségi adót! 10. Teljesen új alapokra helyezett Munka Törvénykönyvet követelünk! 11. Követeljük a 8 órás munkaidő feltétlen betartását, ezen túlmenően a munkaidő fokozott csökkentését! 12. Követeljük: vessenek véget a burkolt áremeléseknek! 13. Megfelelő szakembereket, megfelelő helyre! 14. Egészséges, korszerű üzeme­ket, egészségügyi és munkavédelmi felszereléseket a munkahelyekre! 15. A területi bizottságok kidolgoz­zák szakmai sjátosságnak megfelelő követeléseiket és haladéktalanul eljut­tatják a központokhoz. Kaposvár, 1956. október 26. (Somogyi Néplap November 2. A Megyei Forradalmi Tanács hatá­rozata alapján a kaposvári és járási rendőrkapitányság átköltözik a volt ÁVH épületébe. A rendőrkapitányság épületét pedig lakásoknak utalják ki. A Megyei Forradalmi Tanács tárgyal a honvédséggel, hogy a hadsereg iro­dáit, klubjait telepítsék ki a laktanyák­ba. A felszabaduló épületeket szintén lakásoknak utalják ki. A Forradalmi Tanács rendelkezése továbbá, hogy az összes körzeti párthelyiségeket lakás­nak alakítsák át. Minderről a végrehaj­tási utasítás rövidesen megjelenik. (Szabad Somogy)

Next

/
Thumbnails
Contents