Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-20 / 249. szám

1989. október 20., péntek Somogyi Néplap 5 Glindei zenetanárok Kaposváron Óralátogatás és hangverseny Glinde zenei életének központja a városi zeneis­kola. A Holstein tartománv- beli városka zeneszerető fiataljai több alkalommal szerepeltek már Kaposvá­ron, ez év tavaszán pedig a Kaposvári Szimfonikus Ze­nekar adott hangversenyt a Hamburg környéki települé­seken. Hétfő óta vendégeink a' glindei zeneiskola tanárai. Növendékhangversennyel köszöntötték őket a kapos­vári Liszt Ferenc Zeneisko­la tanulói. A glindei zeneta­nárok az elmúlt napok dél­előtt jein a hangszeres okta­tásról, az elméleti képzésről szereztek tapasztalatot, szer­dán este pedig hangversenyt adtak vendéglátóik és a ka­posvári zenebarátok tiszte­letére. Horváth László zenetanár szolfézsórája meglepetést váltott ki a csinos, fiatal Meike Otto zenetanárnőből, aki a popéneklésnek is szí­vesen hódol. — Kiemelkedő színvonalú a zenei pályára készülő fia­talok fölkészítése a kapos­vári zeneiskolában — fogal­mazta meg véleményét a szerda esti hangverseny után. — Nálunk csupán hangszeres képzés folyik, a zeneelméleti tanítása hiány­zik. Nem halaszthatjuk to­vább, a glindei zeneiskolá­ban is szükséges bevezetni a szolfézst. Horváth László szigorú tanár, megköveteli a növendékektől, hogy ta­nuljanak, ám — tapasztala­tom szerint — nagyon jó a kapcsolata a gyerekekkel. Meike Otto Glindében ze­nei óvodai előkészítést tart, az apróságok maguk készí­tette hangszereiken tanulnak meg játszani, megismerked­nek a népi játékokkal, ám az általános iskolában meg­szakad a képzés folyamata. A zongoratanárnő nemcsak az órákat figyelte», szorgal­masan, hanem sikeresen sze­repelt a szerda esti hang­versenyen is. Silke Dangel a kaposvári hangszeres képzést is ma­gas színvonalúnak ítélte, ezt a véleményét különösen a növendékhangversenyen szerzett tapasztalatai erősí­tették meg. — Világszerte, különösen Keleten, így Japánban, el­terjedt az úgynevezett Ko- dály-módszer az ének-zene tanításban. Önök miért nem alkalmazzák? — A kaposvári zenetaná­roktól várjuk, hogy megis­mertessék velünk Kodály kitűnő módszerét. A két zenei intézmény kapcsolata máris tartalmasnak ígérke­zik. A glindei zeneiskola igaz­gatója, Dieter Teske nem először jár Kaposváron. Legtöbbször a zongora mel­lett láttuk, kitűnő muzsikus, szívesen kíséri popkórosát. Igazgatóként először szerzett tapasztalatot a magyar ze­neoktatásról. — A kaposvári zeneiskola épülete azért csodálatos, mert nemcsak oktatás fo­lyik falai között, hanem a hangversenyélet egyik köz­pontja is. A mi intézmé­nyünk ennél jóval szeré­nyebb. Üj volt nekünk a szolfézsoktatás, nálunk ilyen képzés nincs. Az egész ok­tatási folyamat átszervezés­re szorul nálunk, hiszen a heti egy óra hangszeres ok­tatás keretébe nem fér bele a szolfézs. — Miért csak heti egy órában foglalkoznak a nö­vendékekkel ? — Ennek magyarázata nem a zenepedagógia tárgy­körébe tartozik, A szülők havi száz márkát fizetnek gyerekeik tanulásáért. Azt hiszem, ennél többet nem­igen áldoznának. Márpedig, ha emelnénk az óraszámot, a tandíjon is igazítani kel­lene. — A zenetanár tehát arra törekszik Glindében, hogy minél több növendéke le­gyen, hogy megélhetését biz­tosítani tudja — így gondo­lom. — Igen. A zeneiskolai ta­nárok Glindében részfoglal­kozásban tanítanak. Nagyobb városokban, mint Hamburg­ban, néhányan főállásban látják el feladatukat. Ma­gam is részfoglakozású ze­neiskolai igazgató vagyok, délelőttönként a középisko­lában németet és éneket ta­nítok. — A középiskolai német­ének tanár „tartja” el a ze­neiskolai tanárt, igazgatót? — Igen, valahogy így van ... Glinde és Kaposvár kap­csolatának építését két év­tizeddel ezelőtt az NSZK- beli Európa Unió kezdemé­nyezte, annak vezetője, Hans Maier szorgalmazta a köl­csönös látogatásokat. Azóta több intézmény között szü­letett tartalmas együttmű­ködés. A legújabb hidat a glindei és a kaposvári zene­iskolák tanárai építették. Harányi Barna Művelődés, kulturálódás a társközségekben Közösségi ház épül Bedegkéren A kis községek, a társ­községek legtöbbjében (így a Tabi Városi Tanácshoz tartozókban is) gyenge a közművelődés, mert nem megfelelőek a körülmények, hiányoznak a személyi és tárgyi feltételek. Hiányzik olyan berendezett helyi­ség, ahol a település közmű­velődésével kapcsolatos munkát lehet végezni. A ta­bi térségben van olyan egyesület is (például Ten­gődön), amelynek tevékeny­sége túlnőtt már a közmű­velődésen, és kezdeménye­zései a község egészét érin-» tik. Ez csak ott valósítható meg, ahol jók a körülmé­nyek. Az a fajta igény, mely más községekben az egye­sületek létrehozásához ve­zetett, évek óta megvan Be­degkéren is, csak olyan he­lyiség kell — akár több cé­lú hasznosításra —, amely­ben rendszeresen folytatha­tó egyesületi vagy szerve­zett közművelődési tevé­kenység is. A bedegkéri Egyetértés Termelőszövetkezet és a ta­bi tanács vb megállapodott arról, hogy a tsz — mint­egy másfél millió forintért — kultúrtermet épít a köz­ségben, a városi tanács pe­dig 300 ezer forinttal járul hozzá a berendezéséhez. — A termelőszövetkezeti iroda végén több mint 100 négyzetméter alapterületű, teljesen új kultúrterem épül — mondta Miavecz Sándor főkönyvelő. — A tsz építő­brigádja az ősszel kezdte az alapozást és a falazást. Most a tabi szövetkezet építőbri­gádja dolgozik itt. A 150 Sztemély befogadására al­kalmas közösségi házra a jövő héten ráteszik a tetőt a tabi Béke Tsz szakemberei. — Ha ez megvalósul — mondja Bertalan Béla, a ta­bi tanács közművelődési felügyelője —, akkor újabb társközségben lehet majd szervezetten, akár egyesületi keretek között közművelő­dési munkát végezni. A kez­deményezés megvalósítását fontosnak tartja és támogat­ja a tanács. Ha elkészül a kultúrház, akkor Bedegké­ren több lehetőség nyílik a művelődésre, és a tabi vá­rosi könyvtár, illetve a mű­velődési központ aktívabban segítheti a kis község köz- művelődését. Krutek József Hová lettél, homo aesthetic«» ? A házfalakon felfelé ka­paszkodó, rőt színű boros­tyán emlékképével a sze­memben, s a már gyenge hőt adó bíbor égi korong fáradt pillantásával szí­vemben bolyongok millió arc között. Eltűnődöm. .. Istenem, senki nem fogal­mazott szebben Kosztolányi­nál! Annyifélék vagyunk, ahányan vagyunk; s mint ahogy két egyforma levél nem terem egy ágon, ugyan­úgy két egyforma ember sem születik. Vajon mivé fejlődik az én csöpp gyer­mekem? Érzem, rajtam mú­lik, mi fog megbújni a kül­ső — nem elfogultan — szép burok mögött. Mi újat, mi szebbet ad­hatnék, mondhatnék, da­lolhatnék néki holnap? — fogalmazódik meg bennem, s ki tudja, hányadszor a gondolat —, amikor hirte­len megtorpanok, s agyam­ban a mozdulataimat szabá­lyozó részecske egyszerűen nem akar, nem tud tovább dolgozni. Csak állok meg­rökönyödve a szörnyű való­ság: egy, a járókelők lába elé borított szemetes béltar­talma előtt. A vásári tarka­ságot idéző gyermekversike — ott bűbájos — akkordja borzongott végig egész tes­temen: „vplt ott minden, ami jó...’’ (no és persze kevésbé jó is). Nem is ez a tény kényszerített tollat job­bomba — hiszen egy mai kultúr ember tudja (?), mi való szemétbe, s mit lehet felhasználni még valamire —, sokkal inkább az a lel­ket borzongató, nyomorult, alantas ösztönökre valló ténykedés, amellyel a már nekünk nem kellő, szépnek, értékesnek nem nevezhető halmot akaratunk ellenére láttatja, kikerülteti velünk; elérve ezzel a kívánt ha­tást: az utcák, terek termé­szetes avagy mesterséges esztétikájának rombolását. Homo aestheticus, mi lett belőled? Rég porrá vált nagyjaink — kik eme eszmét hirdették egykoron — mit szólnának, ha még szólni tudnának, ha epy-egy belőlük nőtt fa zöldjéből nagy, őrző, vigyázó szemeiket miránk vetnék? Miért nem ismeri a gyer­mek, az ifjú, mi az érték, aaj igazi gyémánt? Miért szép, ami szép? Mi benne a meg­foghatatlan, a megmásítha­tatlan? Sorolhatnának sok­sok hasonlót, mit végre — minden külső tényezőt: po­litikát és hierarchiát félre­téve — emberhez méltó mó­don kellene megértetni a felnövekvő nemzedékkel, hogy az majd öregbítője, s ne felfalója, csonkító ja le­gyen szépnek, jónak terem­tett nemének. De így lehet-e? L. Pálos Éva HÉTVÉGI jtájolÓ Megkezdődik Kaposváron az új hangversenyévad. Hét­főn a Tomkins énekegyüt­tes mutatkozik be a belváro­si római katolikus templom­ban rendezendő hangverse­nyen. Orgonán Peskó György működik közre. A Tomkins énekegyüttes műsorában a névadó művén kívül Bach, Liszt, Lassus és Rachmani­nov egy-egy szerzeménye csendül fel. A koncert 19.30 órakor kezdődik. Szombaton a kaposvári re­formátus templomban há­rom kórus mutatkozik be. Az olaszországi Veneto me­gyei Coro Monte Pasubio, a Karinthiából érkező „Schol­le” férfikórus, valamint az SMK Somogy Megyei Peda­gógus Férfikar este fél hét­kor kezdi műsorát. A két yendégegyüttes vasárnap délelőtt a Margit-templom- ban, illetve a Nagyboldog- asszony-templomban szent­misén működik közre. A nagybajomi művelődé­si ház szombaton szüreti felvonulást szerved néptán­cosok és sportolók közremű­ködésével. A csurgói művelődési köz­pont vendége lesz hétfőn este 6 órakor a Svájcban élő Kovács Andor, aki az 1956-os csurgói események­ről tart előadást. A kaposvári Középisko­lások Szövetsége BBC- és Dinasztia-koncertet rendez pénteken este fél hétkor a volt oktatási igazgatóság épületében. Szombaton 19 órakor a Kilián művelődési központ várja a fiatalokat a Cila diszkójába. Ugyanitt hétfőn 10 és 14 órakor a 100 Folk Celsius együttes gyer­mekműsorát hallgathatják meg. Október 30-ig tekinthető meg a Kaposvári Galériá­ban a Fiatal Művészek Stú­diójának ötvös- és ékszerki­állítása. A tárlat hétfő ki­vételével naponta 10 és 18 óra között látogatható. Nagyatádon, a Gábor An­dor Művelődési Központ­ban Kertészfi Agnes ipar­művész üvegszobor-kiállí- tása a hónap végéig látható. Képünk ott készült. CIGÁNY OKTÓL - CIGÁNYOKRÓL A Somogy Megyei Műve­lődési Központ módszerta­ni füzetei sorozatában meg­jelent Cigányoktól — cigá­nyokról című kiadvány a népművelőknek és azoknak az embereknek szól, akik ezzel a népcsoporttal fog­lalkoznak. Módszertani aján­lásokat tartalmaz a füzet. Lehetőség egyben az alkotó cigány értelmiségnek, hogy írásaival bemutassa népe sokak által ismeretlen ar­culatát is. 13 szerző tollából merít­hetünk érdekes, s nemegy­szer meglepő információkat, történeteket, melyek más megvilágításban ábrázolják az egyoldalúan beállított ci­gányképet. Vajkai Miklós fordításában a cigány tár­salgásokból szemezgethe­tünk. Keserű sorokban val­lanak arról, miként kell küz­deniük lépten-nyomon sa­ját és környezetük rossz be­idegződéseivel. Choli Daró- czi József arra vállalkozott, hogy nyelvükön bemutassa József Attila A Dunánál cí­mű versét. Mezey Barna a magyarországi cigányság történelmének és történet- írásának rövid összefoglalá­sát tárja az Olvasók elé. Kó­borló csoportjaik megjele­nésétől egészen napjainkig nyomon követhetjük életü­ket, a társadalomban elfog­lalt helyüket. Mivel a ci­gányságnak a közelmúltig nem volt írásbelisége, így a források külső beszámolók, melyek döntően azt tartal­mazzák, hogyan látta őket a külvilág. Pomogyi László a polgári Magyarország cigány lélek- számát próbálta felvázolni. Végigköveti azokat az ellent­mondásosan nagy eltérése­ket, amelyek a népszámlálás során jelentkeztek. Nehezí­ti a dolgot, hogy alig né­hány forrás áll csak a kuta­tó szolgálatára, s ezekből csak megbecsülni lehet lé­lekszámúkat, de ezt is na­gyon óvatosain. Egy 1873-ban készült sta­tisztika szerint Somogy me­gyében 333 cigányzenész volt. Zenéjük históriájával ismertet meg Lévai József. Szécsi Magda Karadana átka című novellája a jós­latok, hiedelmek világába viszi el az olvasót. A novel­la szerint az elvarázsolt er­dőben élő boszorkány átkoz­ta meg a cigány nemzetsé­get, s ezért nincs a mai na­pig sem nyugodt szállásuk a világon. Orsós Jakab a há­zasság és a törvénykezés szokásait tárja az olvasók elé. Gelencsér Józsefné, Pi­roska néni kaposvári iskolá­ját mutatja be Kovács Jó­zsef. Piroska néni négy év­tized óta oktatja a cigány- gyerekeket hittel és lelkese­déssel. Diósdi Agnes a ci­gánycsaládok mindennapos gondjait tárja az olvasók elé. Lakás- és munkahelyi viszonyaik, az iskolázás és a segélyezés nehézségeit írja le. Hász Erzsébet Eredj, és javulj meg! című írása egv börtönviselt fiatalember megváltozott életét kíséri nyomon. Egy olyan fiút mu­tat be, akit új életvitelével már nem fogad el egykori közössége. Kovács József interjút készített Péli Tamás festőművésszel. A cigány ér­telmiség első neves politi­kus festője életéről és mű­vészetéről vall. (Bánfai)

Next

/
Thumbnails
Contents