Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-03 / 233. szám

1989. október 3., kedd Somogyi Néplap 5 Átadták NEMZETISÉGI NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ KOMLÓM A német néptánc hagyományai A szuloki együttes külondíjat nyert a színi- kritikusok díját Az elmúlt évad kiemelke­dő színháza teljesítményeiért átadták a színikritikusok díját hétfőn Budapesten a Fészek művészklubban. A legjobb magyar drámá­nak a kritikusok Eörsi Ist­ván A kihallgatás című színművét ítélték. A legjobb rendezés díját A mizantróp című Moliére-műnek Katona József színházi előadásáért Székely Gábor kapta. Ugyan­csak a Katona József Szín­ház művésze, Balkay Géza vette át a legjobb férfiala- kítás díját, elsősorban a Kutyaszív című Bulgakov- darabban nyújtott teljesít­ményéért. . A legjobb női alakítás ki­tüntetettje Csákányi Eszter, aki a címszerepet játszotta az Yvonne burgundi her­cegnő kaposvári előadásá­ban. A vígszínházi Körma- gyar-ban nyújtott játékával Eszenyi Enikő a legjobb epi­zódszereplőnek járó jutalmat nyerte el. Díszleteiért Khell Csörsz, jelmezeiért Szakács Györgyi részesült a színikri­tikusok díjában. — A német néptánc ha­gyományainak felkutatása, ápolása és színpadra állítása a célunk — mondta Wolfart János, a Magyarországi Né­metek Szövetségének titká­ra. — A német nemzetiségi néptánctalálkozót immár ti­zedik alkalommal rendezzük meg. Eddig valamennyi dön­tő Sopronban volt, ám öröm­mel jöttünk az idén a ba­ranyai kisvárosba. Az a hét együttes mutatkozik be itt ma délután, amelyet a zsű­ri a júniusi — Pilisvörösvá- ron megrendézett — elődön­tőben a legojbbnak ítélt. A nevezés feltételeként egy új és egy régi koreográfiát kell bemutatniuk. A közönséget és a vendé­geket dr, Rácz Sándor, a Komlói Városi Tanács mű­velődési osztályvezetője és Hambuch Géza, a németek szövetségének főtitkára kö­szöntötte. Külön tisztelettel üdvözölték dr. Franz Schmid ausztriai nagykövet urat, dr. Alexander Arnot NSZK nagykövet urat és Elsa Ka- dent, az NDK nagykövetség kulturális attaséját, akik je­lenlétükkel megtisztelték a rendezvényt. Az első részben az együt­tesek az új koreográfiáikat mutatták be. A pilisvörös- vári fiatalok az első pilla­natok kissé megszeppent ko­molysága után már moso­lyogva, vidám, kedves jele­netet mutattak be. Külön élményt jelentet ruháik tisz­ta színeinek pompája. A soproniak temperamentumos farsangi jelenete a közön­ségnek is meglepetést szer­zett: a jól komponált ko­reográfia során finom pogá­csát „tálaltak” a sorokban ülőknek. Mikor a pécsi Leőwey Klára Gimnázium csapata lépett színpadra, összesúg­tak a mellettem ülők: „Ök a legjobbak". Eredeti nép­viseletben előadott produk­ciójuk valóban nagyszerű volt. A szigetújfaluiak lát­ványos koreográfiáját is vas­taps fogadta. Megyénket a szuloki né­met nemzetiségi együttes képviselte. A Koszorúcska című jelenet koreográfiája Takács László — az együt­tes művészeti vezetője — nevéhez a kísérő remek ze­nekar vezetése pedig Kápol- nás Mihály nevéhez fűződik. A mieinket a szentmárto- niak és a mohácsi iparita­nuló intézet fiataljai követ­ték. Ez utóbbiaktól szót ér­demel a Nemzedékek című koreográfia, amely igen ked­vesen mutatta be az életkor változásával a néptánc-ele­mek, -motívumok kialakulá­sát. A szünetben dr. Alexander Arnot urat kértem beszélge­tésre. — Számos táncrendezvé­nyen voltam már — vála­szolta kérdésemre — ám mivel csupán fél éve vagyok Magyaron,szagon, az előző kilenc találkozón, nem ve­hettem részt. Örülök, hogy ezen a jubileumi fesztiválon itt lehetek. A többi európai néphez hasonlóan a néme­tek életében is igen nagy szerepet játszik a tánc. Örökségünk, hagyományaink megőrzése pedig közös fel­adat. Nagyon tetszik, hogy ezek a csapatok nem pro­fik. tehát nem pénzért, ha­nem önmaguk szórakozásá­ra, örömére táncolnak. — Nagykövet úr, az NSZK-ban hogyan próbálják ezt a bizonyos örökséget át­menteni a következő nem­zedéknek? — Főként a déli ország­részen, sok táncegyüttesünk van, de mindenütt ápolják a tánckultúra hagyományait. Nagy veszély azonban — és nemcsak nálunk —, hogy a sláger- és popműsorok el­szoktatják a fiatalokat az énekléstől, a tánctól, s emiatt kulturális hagyomá­nyaink szegényebbek lesz­nek. A második részben vala­mennyi együttes régi ko­reográfiát mutatott be. Ki­forrottabb produkciókat, rendkívül dinamikus ko­reográfiákat, látványos tánc­jeleneteket láthattunk. Rezgős polkájukkal a szulokiak is remekeltek, az egyik vas­taps a mienk volt! A zsűri hosszas tanácsko­zás után az összes résztvevő együttest megjutalmazta. A szuloki együttesnek Nagy Gábor, a megyei tanács közművelődési irodájának vezetője adta át a megyei tanács jutalmát, a nagyszerű zenekari prodűkcíóiért pe­dig különdíjat kapott a Ká- polnás Mihály „csapata”. VISSZHANG A névtelenség veszélyei Tisztelt Szerkesztőség! NAPÓLEON ÉLETE KÉPESLAPOKON Tamási Elolvastam a Somogyi Néplap augusztus 22-i számában Emberek — jellemek címmel megjelent három, igen elgon­dolkodtató történetet. Szeretném megkérdezni Lőrincz Sán­dort, a cikk íróját és a Somogyi Néplap szerkesztőjét, hogy mi volt a céljuk az írás megjelentétésével? Előrebocsátom, hogy a három történet mindegyikét elhiszem, sőt azt is, hogy nem egyedi, most először előfordult esetek. Gondo­lom, minden olvasó felháborodott, hogy ilyen, újonnan ki­nevezett iskolaigazgatók, ilyen osztályvezetők és orvosok még most is léteznek. De miért létezhetnek? Azért, mert csak meg nem érdemelt pozíciójuk van, de nevük nincs! A „reformigazgató”, „J” elvtárs, „T” doktor úr lehet, hogy magára ismert, amikor a cikkeket elolvasta, de ettől ők még nem változtak meg — nyugodtan aludtak. Nyugod- tabban, mint az olvasók, akik azt hitték, hogy ilyen kine­vezések nincsenek, ilyen orvosok nem praktizálhatnak. De ha mégis vannak, akkor nevük is van, amit ki kell írni! Ki kell írni azért, hogy méltatlanul betöltött munka­körükből azonnal eltávolítsák őket. Azért, hogy ilyen „név­telenek” miatt ne lehessen általánosítani, mert — remél­hetőleg — többségükben arra felkészült, munkájukat, hi­vatásukat becsületesen ellátó emberek dolgoznak vagy fog­nak dolgozni hazánkban. De ki kell írni a nevüket azért is, hogy hinni tudjunk az ígéretekben. Abban, hogy ma már pozíciókat csak képzettség, rátermettség gondos mér­legelésével, és nem összeköttetés avagy egy tagsági könyv birtoklásának „felkészültségével" lehet elnyerni, betölteni! Jó volna hinni, hogy valóban így lesz! És ha itt-ott lesz is régi út, azesak ideig-óráig lesz „járható”, mert el­söpri a felszabadult, beszélni és tenni is merő ember igaz­ságérzete ! Duráczky József ny.igazgató címzetes főiskolai tanár Kedves Tanár úr! őszintén örülök, hogy sokakkal együtt hisz az általunk írott szó igazában. Hogy miért név nélküliek ezek az egyé­nek?, Nos, egyrészt azért, mert glosszám főszereplőinek jel­lemrajzát több személy vonásaiból gyúrtam. Másrészt azért, mert ha fel kellett volna sorolnom azokat, akikre illenek e jegyek, nemhogy a Somogyi Néplap hasábjai, hanem kö­tetek tucatjai is kevésnek bizonyulnának . . . Nem hiszem, hogy a lap főszerkesztője és az írás szer­zője bármiféle igazságszolgáltatásra lenne hivatott; az ilyen, s ehhez hasonló jelenségeket legfeljebb premier planba he­lyezheti, melyre sokak figyelme irányulhat. Ez történt most is. Az efféle személyiségjegyekkel rendelkező -embereknek is vannak főnökei — akik kinevezték s alkalmazzák őket—, akik zöme jól ismeri beosztottjait. Ügy hiszem, előbb az ő szemléletváltásukra lenne szükség; ;a visszásságok fel­derítése elsősorban az ő és feletteseik, valamint az ellen­őrzést és a felügyeletet ellátó szervek — s nem az újság­írók — feladata kell legyen. önnel együtt én is hiszek abban, hogy a jövőben a ki­választás alapja nem az oly sokat emlegetett tagsági könyv, vagy a „sógor-koma-jóbarát”-láncolat lesz, hanem minden munkahelyen a valós emberi értékek uralkodnak majd. Tehát legalább már mi ketten optimisták lehetünk . .. Lőrincz Sándor (Anyagaink torlódása miatt, alig .megbocsáthaló kése­delemmel tudtuk csak közölni Duráczky József észrevéte­leit, amelyek mindenképpen figyelmet érdemelnek. A ké­sésért :szíves elnézését kérjük. A szerk.) Emberünk, a tiszta lappal „El kéne indulni, meg is kéne. nyerni” — dúdolgat- ja EMBERÜNK az átköl- tött népdalt a zajos köz­életi mérkőzések szüneté­ben, mint elszánt többes­jelölt. Többen megjelölték ugyanis, hogy olyan ő mint a macska: minden helyzet­ben talpra esik. Eszerint állította , össze programját is, amely ama magasleshez vezet, ahon­nan még további magas­latokra is lehet lesni. Te­hát: 1. Ki kell most lépni a pártból! Nem csendesen kioldalogva, a tagkönyvet elvesztve, a tagdíjat fi­zetni feledve, a szagos miséken való tiltott rész­vétel pártfegyelmijére hi­vatkozva, hanem feszt és főleg MANIFESZT módon! Ehhez két kritérium tel­jesítendő, egy BALRA és egy JOBBRA. BALRA ki kell nyilvá­nítani : „Ez a párt nem az a párt, ahova én igazából beléptem.” JOBBRA: Az a belépés nem az a belépés volt, ahova én igazából pártoltam.” Ennyi bőven elég, érthet belőle a csalódott bal és a kritizáló jobb. 2. Kilépés előtt közvet­lenül (utána méginkább) rá kell mutatni a hibákra, és _ a tennivalókra. A hibákra úgy, hogy többes számban és általában hivatkozunk az egyesek felelősségére! Ám a tennivalókat egyes számban fogalmazzuk a többes számnak oly módon, hogy az: „En megmond­tam, mit csináljatok, mo­som kezeimet” végered­mény jöhessen“csak ki. 3. Kilépés után közvet­lenül aktív függetlenséget és sokatmondó titokzatos­ságot kell tanúsítani. Ez azt jelenti, hogy balra már mehet a cinizmus is — „Meddig toljátok még el elvtársak?” felhanggal — középirányban általános voks az őszinte összefogás és a haladás mellett (a középirány amúgy sem elég világos még) az ellen­zék irányában pedig kell a sokat sejtető titokzatos­ság: „Értem én az urakat, de nem tudom még kit válasszak Önök közül, hát nem egyszerűbb, ha önök választanak (meg) en­gem?!” , így lehet hozzájutni a tiszta, független laphoz, a felelős poszthoz, a feltét­len bizalomhoz. Emberünk esélyeiről — egyelőre — nem nyilatkoz­hatunk. A szándék viszont nem újkeletű. Klasszikus ta­nulmányozásra kínálja magát az ógörög korból a cseles Alkibiádész és az átéjtett Athén esete, akik egy mai történetíró szerint — akkoriban — kölcsö­nösen megérdemelték egy­mást. Hogy ma mi a helyzet, az még talány. Hogy ki kit érdemel, remélhetően nemcsak gyorstisztított la­pok kérdése lesz. Egyéb­ként a macska rendsze­rint tényleg a talpára esik, tudtommal viszont nem állította sosem, hogy ő valójában egérpárti volt, ezért nem kívánja azt sem, hogy válasszák meg orosz­lánnak. T. T. TV-NÉZŐ Panoráma és Hyppolit A Magyar Televízió Pano­ráma című műsorában a múlt héten is kitűnő ripor­tokat láthattunk. A külpoli­tikai szerkesztőség munka­társai az utóbbi hónapok­ban Közép-Kelet-Európáról is a valóságos helyzetet fel­táró anyagokat készítettek, örülnünk kell ennek, hiszen nem volt ez mindig így. Chrudinák Alajosék régeb­ben sem csak a Közel-Kelet­ről, távoli földrészek orszá­gairól tudtak (volna) nem­zetközileg is figyelemre mél­tó riportfilmeket készíte­ni. Ma sem mindig veszélyte­len vállalkozás a kelet-euró­pai valóságról tudósítani, még ha a kamera jelen is lehet egy-egy eseményen. Néhány baráti szomszédunk aggódik értünk (vagy inkább saját posztsztálinista rend­szeréért), de Chrudinákék a tiltakozások és dorgálások ellenére következetesen te­szik a dolgukat. A Szovjetunió peresztroj­kájának sorsa nem közöm­bös hazánknak. Mindannyi­an tudjuk, hogy a Gorba- csov-vonal bukása országunk demokratikus fejlődését, a jogállamiság megteremtését is veszélyeztetné. Ezért volt telitalálat a Pa­norámában Borisz Jelcint és Nyina Andrejevát — mint a szovjet politikai színtér két pólusának legismertebb képviselőit — ugyanabban az összeállításban megszó­laltatni. Borisz Jelcint, az egykori moszkvai első titkárt a Moszkva melletti nagygyű­lésre kizárólag a Panoráma forgatócsoportja kísérhette el. Földvári Géza .szerkesztő- riporter jóvoltából egy nyu­gati választási hadjárat for­ró hangulatára emlékeztető, szenvedélyes nagygyűlés résztvevői lehettünk. A re­former Jelcint méltán ünne­pelte a tömeg: szókimondá­sa, kíméletlen társadalom­kritikája a szovjet emberek­ben évtizedek óta felhalmo­zott feszültségeket enyhí­tett. Az emberi jogok érvényesülésének, a demok­rácia megszilárdításának gondolata rokon nemzetünk óhajával is. Nem így Nyina Andrejeva, leningrádi tanárnő eszmefut­tatása. A konzervatív néze­teiről ismert egyetemi okta­tó — aki Jegor Ligacsov tudtával és hallgatólagos egyetértésével tette közzé híres-hírhedt kiáltványát — Jelcint politikai kalandor­nak, antimarxistának, néze­teit elhibázottnak tartotta. Riasztó volt a kamerán keresztül szembenézni a ko­nok, Sztálint és modelljét él­tető, a demokráciát elutasító Andrejevával. Mindeneset­re tanulságos • volt szembe­sülni a gorbacsovi politika konzervatív ellenzékével, a brezsnyevi korszak marad­ványainak erejével. Most is meggyőződhettünk arról, hogy a demokratikus erők hazai és nemzetközi össze­fogására talán, soha nem volt nagyobb szükség, mert van vesztenivalónk. A múlt hét legkitűnőbb szórakoztató programja Szé­kely István Hyppolit a lakáj című filmje volt. Időtálló a csaknem 60 éve készült film­vígjáték, „gs-zenei ízlésünktől függetlenül is élveztük fül­bemászó slágereit. Hiába láttuk már többször is, unatkozni nem lehetett. Vajon mi volt a titka en­nek a régi magyar filmnek? A banális történetet Kabos Gyula, a kiváló komikus ala­kítása tette időtállóvá. Varga Zsolt Napóleon életének pillanatai képeslapokon. Sasvári Tiborné gyűjteményéből rendeztek kiállítást a csurgói művelődési 'házban. A szorgalmas gyűjtő a közelmúltban ezüst mi­nősítést szerzett Szombathelyen a képes­levelezőlap-gyűjtők V. országos találkozóján.

Next

/
Thumbnails
Contents