Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-03 / 233. szám
1989. október 3., kedd Somogyi Néplap 5 Átadták NEMZETISÉGI NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ KOMLÓM A német néptánc hagyományai A szuloki együttes külondíjat nyert a színi- kritikusok díját Az elmúlt évad kiemelkedő színháza teljesítményeiért átadták a színikritikusok díját hétfőn Budapesten a Fészek művészklubban. A legjobb magyar drámának a kritikusok Eörsi István A kihallgatás című színművét ítélték. A legjobb rendezés díját A mizantróp című Moliére-műnek Katona József színházi előadásáért Székely Gábor kapta. Ugyancsak a Katona József Színház művésze, Balkay Géza vette át a legjobb férfiala- kítás díját, elsősorban a Kutyaszív című Bulgakov- darabban nyújtott teljesítményéért. . A legjobb női alakítás kitüntetettje Csákányi Eszter, aki a címszerepet játszotta az Yvonne burgundi hercegnő kaposvári előadásában. A vígszínházi Körma- gyar-ban nyújtott játékával Eszenyi Enikő a legjobb epizódszereplőnek járó jutalmat nyerte el. Díszleteiért Khell Csörsz, jelmezeiért Szakács Györgyi részesült a színikritikusok díjában. — A német néptánc hagyományainak felkutatása, ápolása és színpadra állítása a célunk — mondta Wolfart János, a Magyarországi Németek Szövetségének titkára. — A német nemzetiségi néptánctalálkozót immár tizedik alkalommal rendezzük meg. Eddig valamennyi döntő Sopronban volt, ám örömmel jöttünk az idén a baranyai kisvárosba. Az a hét együttes mutatkozik be itt ma délután, amelyet a zsűri a júniusi — Pilisvörösvá- ron megrendézett — elődöntőben a legojbbnak ítélt. A nevezés feltételeként egy új és egy régi koreográfiát kell bemutatniuk. A közönséget és a vendégeket dr, Rácz Sándor, a Komlói Városi Tanács művelődési osztályvezetője és Hambuch Géza, a németek szövetségének főtitkára köszöntötte. Külön tisztelettel üdvözölték dr. Franz Schmid ausztriai nagykövet urat, dr. Alexander Arnot NSZK nagykövet urat és Elsa Ka- dent, az NDK nagykövetség kulturális attaséját, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt. Az első részben az együttesek az új koreográfiáikat mutatták be. A pilisvörös- vári fiatalok az első pillanatok kissé megszeppent komolysága után már mosolyogva, vidám, kedves jelenetet mutattak be. Külön élményt jelentet ruháik tiszta színeinek pompája. A soproniak temperamentumos farsangi jelenete a közönségnek is meglepetést szerzett: a jól komponált koreográfia során finom pogácsát „tálaltak” a sorokban ülőknek. Mikor a pécsi Leőwey Klára Gimnázium csapata lépett színpadra, összesúgtak a mellettem ülők: „Ök a legjobbak". Eredeti népviseletben előadott produkciójuk valóban nagyszerű volt. A szigetújfaluiak látványos koreográfiáját is vastaps fogadta. Megyénket a szuloki német nemzetiségi együttes képviselte. A Koszorúcska című jelenet koreográfiája Takács László — az együttes művészeti vezetője — nevéhez a kísérő remek zenekar vezetése pedig Kápol- nás Mihály nevéhez fűződik. A mieinket a szentmárto- niak és a mohácsi iparitanuló intézet fiataljai követték. Ez utóbbiaktól szót érdemel a Nemzedékek című koreográfia, amely igen kedvesen mutatta be az életkor változásával a néptánc-elemek, -motívumok kialakulását. A szünetben dr. Alexander Arnot urat kértem beszélgetésre. — Számos táncrendezvényen voltam már — válaszolta kérdésemre — ám mivel csupán fél éve vagyok Magyaron,szagon, az előző kilenc találkozón, nem vehettem részt. Örülök, hogy ezen a jubileumi fesztiválon itt lehetek. A többi európai néphez hasonlóan a németek életében is igen nagy szerepet játszik a tánc. Örökségünk, hagyományaink megőrzése pedig közös feladat. Nagyon tetszik, hogy ezek a csapatok nem profik. tehát nem pénzért, hanem önmaguk szórakozására, örömére táncolnak. — Nagykövet úr, az NSZK-ban hogyan próbálják ezt a bizonyos örökséget átmenteni a következő nemzedéknek? — Főként a déli országrészen, sok táncegyüttesünk van, de mindenütt ápolják a tánckultúra hagyományait. Nagy veszély azonban — és nemcsak nálunk —, hogy a sláger- és popműsorok elszoktatják a fiatalokat az énekléstől, a tánctól, s emiatt kulturális hagyományaink szegényebbek lesznek. A második részben valamennyi együttes régi koreográfiát mutatott be. Kiforrottabb produkciókat, rendkívül dinamikus koreográfiákat, látványos táncjeleneteket láthattunk. Rezgős polkájukkal a szulokiak is remekeltek, az egyik vastaps a mienk volt! A zsűri hosszas tanácskozás után az összes résztvevő együttest megjutalmazta. A szuloki együttesnek Nagy Gábor, a megyei tanács közművelődési irodájának vezetője adta át a megyei tanács jutalmát, a nagyszerű zenekari prodűkcíóiért pedig különdíjat kapott a Ká- polnás Mihály „csapata”. VISSZHANG A névtelenség veszélyei Tisztelt Szerkesztőség! NAPÓLEON ÉLETE KÉPESLAPOKON Tamási Elolvastam a Somogyi Néplap augusztus 22-i számában Emberek — jellemek címmel megjelent három, igen elgondolkodtató történetet. Szeretném megkérdezni Lőrincz Sándort, a cikk íróját és a Somogyi Néplap szerkesztőjét, hogy mi volt a céljuk az írás megjelentétésével? Előrebocsátom, hogy a három történet mindegyikét elhiszem, sőt azt is, hogy nem egyedi, most először előfordult esetek. Gondolom, minden olvasó felháborodott, hogy ilyen, újonnan kinevezett iskolaigazgatók, ilyen osztályvezetők és orvosok még most is léteznek. De miért létezhetnek? Azért, mert csak meg nem érdemelt pozíciójuk van, de nevük nincs! A „reformigazgató”, „J” elvtárs, „T” doktor úr lehet, hogy magára ismert, amikor a cikkeket elolvasta, de ettől ők még nem változtak meg — nyugodtan aludtak. Nyugod- tabban, mint az olvasók, akik azt hitték, hogy ilyen kinevezések nincsenek, ilyen orvosok nem praktizálhatnak. De ha mégis vannak, akkor nevük is van, amit ki kell írni! Ki kell írni azért, hogy méltatlanul betöltött munkakörükből azonnal eltávolítsák őket. Azért, hogy ilyen „névtelenek” miatt ne lehessen általánosítani, mert — remélhetőleg — többségükben arra felkészült, munkájukat, hivatásukat becsületesen ellátó emberek dolgoznak vagy fognak dolgozni hazánkban. De ki kell írni a nevüket azért is, hogy hinni tudjunk az ígéretekben. Abban, hogy ma már pozíciókat csak képzettség, rátermettség gondos mérlegelésével, és nem összeköttetés avagy egy tagsági könyv birtoklásának „felkészültségével" lehet elnyerni, betölteni! Jó volna hinni, hogy valóban így lesz! És ha itt-ott lesz is régi út, azesak ideig-óráig lesz „járható”, mert elsöpri a felszabadult, beszélni és tenni is merő ember igazságérzete ! Duráczky József ny.igazgató címzetes főiskolai tanár Kedves Tanár úr! őszintén örülök, hogy sokakkal együtt hisz az általunk írott szó igazában. Hogy miért név nélküliek ezek az egyének?, Nos, egyrészt azért, mert glosszám főszereplőinek jellemrajzát több személy vonásaiból gyúrtam. Másrészt azért, mert ha fel kellett volna sorolnom azokat, akikre illenek e jegyek, nemhogy a Somogyi Néplap hasábjai, hanem kötetek tucatjai is kevésnek bizonyulnának . . . Nem hiszem, hogy a lap főszerkesztője és az írás szerzője bármiféle igazságszolgáltatásra lenne hivatott; az ilyen, s ehhez hasonló jelenségeket legfeljebb premier planba helyezheti, melyre sokak figyelme irányulhat. Ez történt most is. Az efféle személyiségjegyekkel rendelkező -embereknek is vannak főnökei — akik kinevezték s alkalmazzák őket—, akik zöme jól ismeri beosztottjait. Ügy hiszem, előbb az ő szemléletváltásukra lenne szükség; ;a visszásságok felderítése elsősorban az ő és feletteseik, valamint az ellenőrzést és a felügyeletet ellátó szervek — s nem az újságírók — feladata kell legyen. önnel együtt én is hiszek abban, hogy a jövőben a kiválasztás alapja nem az oly sokat emlegetett tagsági könyv, vagy a „sógor-koma-jóbarát”-láncolat lesz, hanem minden munkahelyen a valós emberi értékek uralkodnak majd. Tehát legalább már mi ketten optimisták lehetünk . .. Lőrincz Sándor (Anyagaink torlódása miatt, alig .megbocsáthaló késedelemmel tudtuk csak közölni Duráczky József észrevételeit, amelyek mindenképpen figyelmet érdemelnek. A késésért :szíves elnézését kérjük. A szerk.) Emberünk, a tiszta lappal „El kéne indulni, meg is kéne. nyerni” — dúdolgat- ja EMBERÜNK az átköl- tött népdalt a zajos közéleti mérkőzések szünetében, mint elszánt többesjelölt. Többen megjelölték ugyanis, hogy olyan ő mint a macska: minden helyzetben talpra esik. Eszerint állította , össze programját is, amely ama magasleshez vezet, ahonnan még további magaslatokra is lehet lesni. Tehát: 1. Ki kell most lépni a pártból! Nem csendesen kioldalogva, a tagkönyvet elvesztve, a tagdíjat fizetni feledve, a szagos miséken való tiltott részvétel pártfegyelmijére hivatkozva, hanem feszt és főleg MANIFESZT módon! Ehhez két kritérium teljesítendő, egy BALRA és egy JOBBRA. BALRA ki kell nyilvánítani : „Ez a párt nem az a párt, ahova én igazából beléptem.” JOBBRA: Az a belépés nem az a belépés volt, ahova én igazából pártoltam.” Ennyi bőven elég, érthet belőle a csalódott bal és a kritizáló jobb. 2. Kilépés előtt közvetlenül (utána méginkább) rá kell mutatni a hibákra, és _ a tennivalókra. A hibákra úgy, hogy többes számban és általában hivatkozunk az egyesek felelősségére! Ám a tennivalókat egyes számban fogalmazzuk a többes számnak oly módon, hogy az: „En megmondtam, mit csináljatok, mosom kezeimet” végeredmény jöhessen“csak ki. 3. Kilépés után közvetlenül aktív függetlenséget és sokatmondó titokzatosságot kell tanúsítani. Ez azt jelenti, hogy balra már mehet a cinizmus is — „Meddig toljátok még el elvtársak?” felhanggal — középirányban általános voks az őszinte összefogás és a haladás mellett (a középirány amúgy sem elég világos még) az ellenzék irányában pedig kell a sokat sejtető titokzatosság: „Értem én az urakat, de nem tudom még kit válasszak Önök közül, hát nem egyszerűbb, ha önök választanak (meg) engem?!” , így lehet hozzájutni a tiszta, független laphoz, a felelős poszthoz, a feltétlen bizalomhoz. Emberünk esélyeiről — egyelőre — nem nyilatkozhatunk. A szándék viszont nem újkeletű. Klasszikus tanulmányozásra kínálja magát az ógörög korból a cseles Alkibiádész és az átéjtett Athén esete, akik egy mai történetíró szerint — akkoriban — kölcsönösen megérdemelték egymást. Hogy ma mi a helyzet, az még talány. Hogy ki kit érdemel, remélhetően nemcsak gyorstisztított lapok kérdése lesz. Egyébként a macska rendszerint tényleg a talpára esik, tudtommal viszont nem állította sosem, hogy ő valójában egérpárti volt, ezért nem kívánja azt sem, hogy válasszák meg oroszlánnak. T. T. TV-NÉZŐ Panoráma és Hyppolit A Magyar Televízió Panoráma című műsorában a múlt héten is kitűnő riportokat láthattunk. A külpolitikai szerkesztőség munkatársai az utóbbi hónapokban Közép-Kelet-Európáról is a valóságos helyzetet feltáró anyagokat készítettek, örülnünk kell ennek, hiszen nem volt ez mindig így. Chrudinák Alajosék régebben sem csak a Közel-Keletről, távoli földrészek országairól tudtak (volna) nemzetközileg is figyelemre méltó riportfilmeket készíteni. Ma sem mindig veszélytelen vállalkozás a kelet-európai valóságról tudósítani, még ha a kamera jelen is lehet egy-egy eseményen. Néhány baráti szomszédunk aggódik értünk (vagy inkább saját posztsztálinista rendszeréért), de Chrudinákék a tiltakozások és dorgálások ellenére következetesen teszik a dolgukat. A Szovjetunió peresztrojkájának sorsa nem közömbös hazánknak. Mindannyian tudjuk, hogy a Gorba- csov-vonal bukása országunk demokratikus fejlődését, a jogállamiság megteremtését is veszélyeztetné. Ezért volt telitalálat a Panorámában Borisz Jelcint és Nyina Andrejevát — mint a szovjet politikai színtér két pólusának legismertebb képviselőit — ugyanabban az összeállításban megszólaltatni. Borisz Jelcint, az egykori moszkvai első titkárt a Moszkva melletti nagygyűlésre kizárólag a Panoráma forgatócsoportja kísérhette el. Földvári Géza .szerkesztő- riporter jóvoltából egy nyugati választási hadjárat forró hangulatára emlékeztető, szenvedélyes nagygyűlés résztvevői lehettünk. A reformer Jelcint méltán ünnepelte a tömeg: szókimondása, kíméletlen társadalomkritikája a szovjet emberekben évtizedek óta felhalmozott feszültségeket enyhített. Az emberi jogok érvényesülésének, a demokrácia megszilárdításának gondolata rokon nemzetünk óhajával is. Nem így Nyina Andrejeva, leningrádi tanárnő eszmefuttatása. A konzervatív nézeteiről ismert egyetemi oktató — aki Jegor Ligacsov tudtával és hallgatólagos egyetértésével tette közzé híres-hírhedt kiáltványát — Jelcint politikai kalandornak, antimarxistának, nézeteit elhibázottnak tartotta. Riasztó volt a kamerán keresztül szembenézni a konok, Sztálint és modelljét éltető, a demokráciát elutasító Andrejevával. Mindenesetre tanulságos • volt szembesülni a gorbacsovi politika konzervatív ellenzékével, a brezsnyevi korszak maradványainak erejével. Most is meggyőződhettünk arról, hogy a demokratikus erők hazai és nemzetközi összefogására talán, soha nem volt nagyobb szükség, mert van vesztenivalónk. A múlt hét legkitűnőbb szórakoztató programja Székely István Hyppolit a lakáj című filmje volt. Időtálló a csaknem 60 éve készült filmvígjáték, „gs-zenei ízlésünktől függetlenül is élveztük fülbemászó slágereit. Hiába láttuk már többször is, unatkozni nem lehetett. Vajon mi volt a titka ennek a régi magyar filmnek? A banális történetet Kabos Gyula, a kiváló komikus alakítása tette időtállóvá. Varga Zsolt Napóleon életének pillanatai képeslapokon. Sasvári Tiborné gyűjteményéből rendeztek kiállítást a csurgói művelődési 'házban. A szorgalmas gyűjtő a közelmúltban ezüst minősítést szerzett Szombathelyen a képeslevelezőlap-gyűjtők V. országos találkozóján.
