Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
8 Somogyi Néplap 1989. október 14., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Remények, dilemmák Somogybán KÖRKÉP A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL Lőrincz Sándor interjúi Dr. Szili Ferenc, a történettudományok kandidátusa, a Somogy Megyei Levéltár főlevéltárosa: — Ma sokan tiszta lappal szeretnének fellépni a kulturális élet porondjára. A pártok, szervezetek képviselői bármennyire is szeremének jobbítani, a strukturális átalakulásnál figyelembe kell venniük múltunk pozitív hagyományait. Ha a múltat végképp eltöröljük —minden érték-kárbavész. Az emberi tényező szerepe jelenleg is meghatározó. A korszerű művelődés nemcsak a „kultúrával fertőzött” igazgatók ügye kell legyen a gyárakban, üzemekben. Úgy látom, Somogybán — és országszerte — a különféle feladatokat felszeletelik, s ezzel együtt a valóság is darabjaira bomlik. A politikai vezető általában politikával, a gazdasági vezető anyagi kérdésekkel foglalkozik. A kulturális szféra háttérbe szorult, hiszen a politikai vezető (volt) az elsőszámú tekintély. Azok a funkcionáriusok pedig, akik nem tudtak helytállni a politikában, hitbizományként megkapták a kulturális intézmények vezetői székét. Véleményem szerint a legtöbb tehetségtelen ember erre a pályára került, és erről sajnos nem ők tehetnek. —Ön milyen lépéseket tenne legelőször? — Mindenekelőtt megvizsgálnám a közművelődési intézmények irányítóinak felkészültségét és alkalmasságát, majd a területek művelődési ellátását fejleszteném. A kultúrát lassan ki tessékelték az üzemekből. Népművelői állásokat, könyvtárakat szüntettek meg, ugyanakkor ezekről a helyekről a politika nem akar kivonulni. De ha már így alakult, a lakóhelyek és a körzetek kulturális lehetőségeit kell kiépíteni; felkészülve arra is, hogy az alternatív szervezetek helyigénnyel jelentkeznek majd. Bízom abban, hogy a kulturális és a politikai élet ésszerű kompromisszuma hamarosan megvalósul. Jó lenne, ha napvilágot látnának olyan kiadványok, amelyek Somogy, Tolna, Zala és Baranya adatait állítanák egymás mellé. (így megtudhatnánk, hány képesítés nélküli tanítót foglalkoztatnak az iskolák, milyen a kis települések kulturális ellátottsága stb.) A művelődésen kívül azért tartanám fontosnak más ágazatok mutatóinak az összevetését is, mert ezekből a statisztikákból valós kép alakulna ki rólunk. Kitűnne, miben vagyunk elsők, miben utolsók; mit magyarázhatunk objektív nehézségekkel és mi írható az alkalmatlan emberi tényezők rovására. —Önegy tudományos intézményben dolgozik, aminek közművelődési arculata is van. A tudományos élet miben segítheti a kulturális szférát? — Tudományosan megalapozott, hatékony közművelődést kell megvalósítanunk a jövőben! Előbbrelépés akkor képzelhető el, ha feltérképezzük a tudományos intézmények szellemi kapacitását, s ahol hiány mutatkozik, azt mielőbb pótolnánk. Természetesen mindezzel együtt emelkednie kellene az anyagi támogatásnak is. — A Tudósklub pedig a megye teoretikusainak szaktanácsadója kell legyen. Amíg a benne rejlő szellemi tőkét a megye vezetése nem használja ki a különböző koncepciók, tervezetek elkészítésénél, addig nem számíthatunk változásra. Nem spekulálhatunk csak haszonra. — Milyen tennivalók várnak a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársaira? — érdeklődtünk Károly Irmától, a Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettesétől, a hálózati osztály vezetőjétől. —Országos jelenség, hogy az egységes közművelődést megcélzó művelődéspolitika révén a kulturális intézményhálózat létét és működését veszély fenyegeti, így van ez Somogybán is. Mindez része a magyar falu tönkretételének. Az lenne a kívánatos, ha az aprófalvakba visszatérne az élet. Ám amit ez idáig kiirtottunk, nehéz lesz visszahozni. A falu, az emberek megváltoztak. Arra törekszünk, hogy ne csak alvóhelyek legyenek ezek a települések, ahonnan tanulni, dolgozni járnak az emberek, hanem újból megteremtődjenek a körzetesítés előtti feltételek. Minden lehetséges rríódon megpróbáljuk anyagilag és szakmailag támogatni azokat a régi és új kezdeményezéseket, közösségeket, mert ezek a hely i közélet alakítói lehetnek. A képesítés nélküli népművelők számára szerveztük meg a kétéves középfokú képzést. Abban bíztunk, hogy kollégáink a pedagógusokkal karöltve hajlandók lesznek a kis közösségek élére állni. Fontosnak tartjuk az amatőr együttesek segítését, a bemutatkozási alkalmak megteremtését. Módszertani kiadványaink és a művészeti segédanyagok a rendelkezésünkre állnak. A kis községekben kedvezményes áron színvonalas körműsorokat szervezünk. Szolgáltató és gazdasági osztályúnk olyan eszközparkkal rendelkezik, amellyel emelni tudjuk az intézményhálózat működési színvonalát. Kedvezményesen áll rendelkezésre autóbuszunk és jutányos a fi lmkölcsönzés, a videófelvétel -készítés. —A kulturális intézmények egy része a vállalkozások felé halad. Ami felettébb hasznos, hiszen szélesedő tevékenységi körükkel, színesebb programjaikkal talán több embert tudnak becsalogatni rendezvényeikre. — Úgy vélem, hogy egy területi feladatot ellátó intézmény nem spekulálhat csak haszonra. Kaposváron, a Beloiannisz utcai székházunk sok lehetőséget rejt. Ha befejeződnek az átalakítási munkálatok, kluboknak, tanfolyamoknak, s az alternatív szervezetek összejöveteleinek helyet tudunk adni. Előadótermünkben módszertani rendezvényeket tartunk majd, alagsorunkban továbbra is népművészeti és képzőművészeti szakkörök működnének. A szabadidő-klub, a filmtár és a videostúdió sem lenne kihasználatlan... Király Zoltánná, a Magyar Népművelők Egyesületének Somogy megyei titkáramilyen gondolatokkal indul Debrecenbe, a népművelők országos vándorgyűlésére? — Véleményem szerinte v áltozó gazdasági-társadalmi és politikai rendszerben a kényszer és a szükséglet határozza meg a közművelődési formákat. A struktúraátalakítás következményeként megkezdődik a munkaerővándorlás. Sokan pályakorrekcióra kényszerülnek, ezért szakmai átképzésre van szükségük. A munkahelyi művelődési bizottságoknak a közművelődési szakembergárdával együttműködve kell megszervezniük az át- és továbbképzéseket. Véleményem szerint ez kell legyen elsődleges feladatuk a népművelőknek. Az emberek létfeltételeinek nagymértékű romlása és az infláció révén ma egyre kevesebbre jut a családi költségvetésből. Ezreket takaríthatunk meg, ha például elvégzünk egy szabó-varró vagy kézikötő tanfolyamot. A művelődési intézményeknek méginkább fel kell készülniük ajövőben az efféle igények kielégítésére. —Ha az elszegényedés folyamata megindul a következő években, a népművelőknek az egészségügyi dolgozókkal karöltve be kell kapcsolódniuk a személyre szóló szociális gondoskodásba is. —A kis településeken milyen lehetőségek kínálkoznak a művelődésre? — Somogy az élen jár a gazda- és olvasókörök, kulturális egyesületek és a népfőiskolák szervezésében, működtetésében. Véleményem szerint e szervezeti formáké a jövő. Minden bizonnyal az eddigieken kívül még sok helyen fellelhetők azok az idősebb emberek, akik korábban is jelentős szerepet vállaltak a helyi közéletben, az ismeretterjesztésben, az értékek továbbításában. A kis település egyetlen népművelője — bízva hely- és emberismeretében—járja végig a házakat. Tájékozódjon az igényekről, próbálkozzon különféle kulturális kezdeményezésekkel. — Milyen szabadidős programokkal várják az érdeklődőket Ka- posszentjakabon?—kérdeztük Haász Mihátytól, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatójától. — 24 klub és szakkör közül válogathat a hozzánk betérő. Többek között gyermekszínjátszó, ifjúsági, nyugdíjas- és vidcoklub működik nálunk, és a különféle szakkörökben hódolhatnak szenvedélyüknek az emberek. Bárki bejöhet hozzánk—az egyház képviselői is —, nyitottságra törekszünk. A következő évekből is a magyar és a cigány lakosság kívánalmai-szükségletei szerint állítjuk össze munktervün- ket. —Az igény valóban fontos meghatározója lehet a közművelődésnek. De ha az itt élők például nem kíváncsiak Csoóri Sándorra, vagy nem éppen egy komolyzenei koncertért rajonganak,—nos akkor hol a helye az értékközvetítésnek, a szellem fejlesztésének? — Tisztázni kellene, mi az érték! A szakmában sokan úgy fogják fel, kizárólagosan az az értékes tevékenység, hogy meghívnak egy közismert személyiséget a fővárosból, aki tart egy másfél órás előadást: netán még beszélgetésbe is elegyedik hallgatóival. Végre tudomásul kellene venni, emellett az is érték, ha megtanítjuk az embereknek, hogyan kell a kaszát vagy kapát kézbe fogni, s hányféle permetszer létezik. Ez utóbbira is nagy szükség van, és úgy tűnik, ma egyre többeknek. — Tevékenységi körük a szentjakabi apátság birtokba vételével gazdagodott. Milyen terveik vannak? — Mivel vállalkozó és kísérletező kedvünk töretlen, magunkra vállaltuk a monostor fenntartását. Nem csupán a karbantartást tartjuk feladatunknak, hanem a romok kínálta idegenforgalom fellendítését is célba vettük. Kilátótornyot és szabadidőparkot építünk, majd panziót és szabadtéri színpadot alakítunk ki. Az itt megrendezésre kerülő alkotótáborok egyre többeket vonzanának ide, s ezzel Kaposszcntjakab rövid idő alatt a somogyi kulturáls élet gyakran látogatott, kedvelt színterévé válna. A Masterfil Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyára 224 vendég- munkást foglalkoztat. S hogy milyen kulturális lehetőségek kínálkoznak a magyar és a külföldi dolgozók részére, erről beszél Vallató Géza üzemi népművelő. — Az ezer fős nagyüzem alkalmazottainak átlagfizetése—magas túlóraszám miatt — jóval a városi átlag felett van. A megélhetésért folytatott küzdelem következtében csökkent a közművelődés színvonala. A vendégmunkások művelődése nyelvi nehézségek miatt a Pablo Casals (1933) Történész kamerával Az NSZK budapesti Kulturális és Tájékoztató Központjának közreműködésével érkezett Budapestre, a Műcsarnokba Erich Salomon fotókiállítása. A „modern fotóriport atyjának”, a fényképezés egyik legeredetibb egyéniségének munkásságát bemutató tárlatot a müncheni Goethe Intézet és a Berlinische Galerie anyagából állították össze. Salomon fotográfusi fellépése új korszakot jelöl a riportfényképezés történetében. Két képét mutatjuk be. kommersz videofilmek nézésében merül ki. Könyvtárunk látogatottsága ugyan csökkent, a klasszikus értékek befogadása helyett előtérbe kerültek a bestsellerek, a lektűrök. —Várható-e valamilyen minőségi javulás a munkásművelődés területén? —Nálunk a szocialista brigádmozgalom a formál is elemek mellett sok értékes tevékenységi formát foglalt magába. A Váci Mihály szocialista brigád például a múzeum segítségével népszokások feldolgozására vállalkozott. Szeretnénk, ha a jövőben az efféle alkotó tevékenység még nagyobb teret kapna. A somogyi és a Compurfotóklub közreműködésével kiállítás-sorozatot szervezünk. Továbbra is várjuk az ismeretterjesztő előadásokra, szórakoztató rendezvényekre az érdeklődőket. Annyi bizonyos: nagy változásra nem számíthatunk! A bérből élő kétkezi munkás rá van szorulva a minél magasabb fizetésre: így számára—érthetően — a megélhetés az elsődleges. Egy- egy előadás helyett inkább a túlórát vállalja: a szellemi gyarapodás helyett az anyagi haszon az előbbre való. — Mi az előadásainkkal politizálunk—hallhattukßaßarczy Lászlótól, a Csiky Gergely Színház évadnyitó társulati ülésén. Vájná Pál, a színház ügyvezető igazgatója, az ÉDOSZ és a TIT egykori népművelője hogy érzi, mennyire lehet megyeivé tenni Thália kaposvári templomát? —Nagy baj, hogy Somogybán csak Siófok tud minden előadásunkat fogadni. Nagyatádra 2—3 évenként jutunk el egy-egy darabbal, így az állandó játszási helyre, a kaposvári színházi életre kell építenünk az egész megye színházkultúráját. Évek óta arra törekszünk, hogy minél Jöbben jöjjenek el előadásainkra. A városkörnyék lakóinak, vagy a 60—80 kilométeres körzetben élőknek ez nem okoz gondot, ám egy-egy színházi este a távolabbról érkezőknek az utazási költség miatt többletkiadást jelent. —Kik vállalhatnák magukra ezt a költséget? — Általában a termelőszövetkezetek és a vidéki üzemek saját autóbuszaikkal szállítják a dolgozóikat. A legtöbb helyen azonban ezt meg kell téríteniük az utasoknak. A korábbi években az SMK tudott adni támogatást e célra, ám az utaztatásra fordítandó alapot a megyei tanács megszüntette. A közönség érdekében jó lenne újból visszatérni a jól bevált formára... —A színház műsorpolitikája az elmúlt 10—15 évben stabil. A közönség összetétele vegyes. Minden társadalmi réteghez igyekeznek szólni előadásaikkal. A jövőben is minden bizonnyal erre törekszenek. —Mivel egy színház van Kaposváron, alapigényként kell, hogy ez megfogalmazódjon. Véleményem szerint a közelmúlt igazán sikeres produkciói, mint például a Mester és Margarita, a Marat halála, a 3:1 a szerelem javára, közönségsikert aratott. Fontosnak tartjuk továbbra is a gyermekdarabok bemutatóit, hiszen ezáltal a kisiskolások művész- és művészközeibe kerülhetnek. Ezek a gyerekek minden bizonnyal a majdani színházkedvelő közönség alapsejtjei lesznek. Ennek köszönhetően jelentős a színház tömegbázisa. Az évi nézőszám 95—100 ezer a megyeszékhelyen. — Hogy látja a közművelődés jövőjét dr. Horváth Sándor, a Somogy Megyei Tanács társadalompol itikai főosztályának vezetője? — Meggyőződésem, az állam, a gazdaság, a fenntartók nem vonulnak ki a közművelődésből. Sőt, ha időtálló értékeket, eszmeiséget, hagyományt akarunk pótolni, akkor még többet kell fordítanunk e tevékenységre. Ma már nem állja meg a helyét az az agyonmagyarázott tétel, hogy akkor áldozunk majd a kultúrára, ha lesz rá pénzünk. A jelenlegi gazdasági helyzetből csak egy magasabb szintű kultúrával lábalhatunk ki. Növekedni fog a helyi önkormányzati szervek fenntartói joga, így nagyobb mód lesz a helyi közművelődés önálló szervezésére. Biztos vagyok abban, hogy ha a nagy nyitás megtörténik, és ha be kívánunk lépni az „Európai Házba”, akkor hangsúlyozott szerepet kap a nyelvismeret, amire fel kell készülniük a művelődési intézményeknek. A hazai és a külföldi kulturális intézmények közötti együttműködés szélesedni fog. Ezt célozza az Alpok-Adria közösség is. Prognosztizálható, hogy a néphagyományok mélyebb szintű ápolása fokozódik, hiszen—jól tudjuk — a folklór iránt már most nagy az igény. A jövő közművelődésében az eddiginél minden bizonnyal nagyobb szerepet kap az informatika, s a tehetséggondozás is sok területen kiteljesedik majd. Los Angeles környéke (1930)
