Somogyi Néplap, 1989. október (45. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-13 / 243. szám
1989. október 13., péntek Somogyi Néplap 5 Eteri kompromisszum Virágzik az őszi kikerics Jó szándékban nincs hiány abban a terjedelmes dokumentumban, amely a „határtalan televíziózás” jövőjét szabályozza majd az Európai Közösség 12 országában — mégis évekig dúlt körülötte a vita. Elfogadták — elvetették, módosították — újra elfogadták, végül október elején újra igent mondott rá a közösség miniszteri tanácsa. Megszületett a szöveg, s azonnal folytatódott a huzakodás: Dánia és Belgium nem írta alá, az amerikaiak elégedetlenek. De hát nem lehet mindenkit boldoggá tenni. Különösen ha a tüzet és a vizet kell egyesíteni, a rivalizálást és a közérdeket, a szabad alkotást és a pénzügyi megfontolásokat, az új technikát és a régi életmódot. Márpedig erről volt szó, amikor az Európai Közösség 12 tagállama megkísérelte szabályozni a műholdas és kábeles televíziózás új műszaki lehetőségeiből mostanra kialakult dzsungelt. Brüsszelből különösen jól látni az eredményt; a belga .főváros földrajzi helyzeténél fogva egyszerre több országból szórható be műsorokkal, s a különböző kábel- televíziók már régóta bő választékot kínálnak. Az MTI tudósítójának készülékén egy éve 17, ma már 24 műsort lehet venni egyetlen kábeltévés társaságtól, s ezenkívül előfizethetne több specializált műsorra, egésznapos film- és kulturális adóra vagy éppen a CNN amerikai nonstop világhíradóra. A televíziozásban nem volt természetes a határátlépés, hiszen a legutóbbi évekig Nyugat-Európa legtöbb országában is állami monopólium volt, csak mostanában tört át a kereskedelmi televíziózás. Ma már a képernyő a legjobb hirdetési eszköz, így a szabályozás körül nagy gazdasági erők csaptak össze. A tét dollár- milliókban, sőt tízmilliár- dokban mérhető. Az állami műsorok fölött szigorú nemzetközi ellenőrzés érvényesült; ezt a kereskedelmi adókról nem lehet elmondani. A verseny az amerikai filmipar tömegtermelésének kedvezett. A közösség nem engedhette meg magának a kudarcot; ez esetben 1992 az egységes Az élővilág egységének bizonyítéka nagypiac, a tizenkettek kulturális széthullását, a televíziós anarchiát jelentette volna. Mindenképpen le kellett szögezni, hogy a tagállamok nem fogják akadályozni saját területükön a más országokból mesterséges holdon vagy kábelen érkező adások eddig is megengedett sugárzását. Az egyik fő vitakérdés az volt, hogy a magántelevíziók műsorának összeállításakor nyújtsanak-e védőernyőt földrészünk kultúrájának, alkotóinak — kötelező kvótát írva elő az „európai” eredetű programok arányára. (Amerika mellesleg hevesen tiltakozott, nemkülönben a kereskedelmi televíziók többsége, s ennek nyomán Anglia, az NSZK és több más tagállam is, míg a franciák erősen elkötelezték magukat a kvóták mellett.) A csata tisztázatlan kompromisszummal ért véget: a tagállamok csak arra kötelezték magukat, hogy „ahol lehet”, . a programok többsége „európai” eredetű lesz, s ennek érdekében a kormányok is mindent meg fognak tenni. (Itt érdemes megemlíteni: az NDK-alko- tásokat az NSZK-listán szerepeltetve elismerik európainak, mintegy megerősítve, hogy az NDK bizonyos értelemben az Európai Közösség része.) A filmipar védelmében a kormányok feladata lesz őrködni azon. hogy az „európai” műsorok legalább 10 százalékát a tv- társaságoktól független alkotók állítsák elő. B. D. Pálné Leinberger Ágotát, a megyei gyermekkönyvtár vezetőjét kérdeztük: — Mit tesznek azért, hogy a gyerekekkel megkedveltessék az olvasást? — Most is csak azt, mint eddig. A családnak nagy szerepe van az olvasásra nevelésben. A könyvtár pedig érdekes foglalkozásokkal is igyekszik fölkelteni a gyerekek figyelmét a könyvek iránt. — Mekkora a gyermek- könyvtár olvasótábora ? — Az olvasók száma nem csökkent, ám egyre kevesebbet kölcsönöznek. Ez A nedves talajú rétek li- lás-fehér virága, az őszi kikerics (Colchicum Autum- nale) már kibontotta szirmait. Szépségében gyönyörködhetnek a város környékén kiránduló turisták, természetbarátok. A legelésző tehenek azonban messze elkerülik, mert „génjeikbe ivódott”, hogy ez a szép virág mérgező az élő szervezetre. A külcsín mellett mégis van egy nagyon fontos, figyelemre méltó tulajdonsága ennek a növénynek. A biológusok — kutatómunkájuk során — olyan alkalio- dát (hatóanyagot) különítettek el belőle (ennék a Col- chicin nevet adták), amely gátolja a sejtosztódást. Ennek az alkotóanyagnak az egyébként országos jelenség. Évek óta egyre több az olyan gyerek, aki csak azért jön könyvtárba, mert valamilyen feladatot itt tud megoldani. S egyre kevesebben olvasnak szépirodalmait. — Mit kínál a gyermek- könyvtár az olvasóinak? — Mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő olvasmányt. Emellett gyakran beszélgetünk a gyerekekkel, igyekszünk megtudná, hogy mi érdekli őket, s ennek megfelelően ajánlunk nekik könyveket. Mi is elolvassuk az összes új izolálásával a tudósok a biológiai genetikában végzett kísérleteik során be tudták bizonyítani a kromoszómák jelenlétét. A kísérlet végrehajtásáig ugyanis csak feltételezték létüket. A festékkel színezett növényi mintadarabon még a nagyobb „érzékenységű” fénymikroszkóp alatt is látni lehet a kromoszómákat. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy az élővilág — növény, állat, ember — egységes szerveződésű; az ivaros szaporodás ugyanis a kromoszómákkal és azonos szabályok szerint játszódik le. Az őszi réték kedves, esztétikus virága így járult hozzá a tudomány titkainak feltárásához. V. A. szépirodalmi könyvet, ugyanis csak így tudunk igazán kapcsolatot teremteni olvasóinkkal. S igyekszünk érdekessé, színessé tenni a könyvtárban eltöltött órákat: különböző játékos feladatokat találunk ki, amelyek hasznosak és szórakoztatónk is. A Nyomozás a könyvtárban című játék például igazi detektívmunka. Regényrészletek alapján keil megfejteni, melyik könyvről van szó. — E játékban részt vevő jó „nyomozók” között havonta egyszer könyvet sorsolunk ki — mondta a gyermekkönyvtár vezetője. B. T. Együtt a családdal címmel egész napos rendezvényre várja szombaton reggel nyolc órakor vendégeit a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Klubja Marcaliban. Az ulti-, romi- és sakkverseny mellett tollaslabda, röplabda, teke, foci és teniszversenyeken mérhetik össze tudásukat a felnőttek és a gyerekek. A programot videofilm-vetítés egészíti ki. A Kereskedelmi és Hitelbank marcali fiókjának előcsarnokában ma délután fél háromkor nyílik meg Marosiné Béres Júlia erdélyi festőművész kiállítása. Kaposváron a Bernáth Aurél teremben tekinthető meg Wegroszta Gyula festőművész kiállítása. A Somogy Megyei Múzeum kamaratermében öt fiatal, amatőr képzőművész: Lakatos Ervin és Funták Gyula kalocsai, Szonda István mezőtúri, Dobó Ferenc szegedi és Kiss Csaba fajszi alkotó képei láthatók. A kaposvári Somogyi Képtárban az óvó- és tanítóképző főiskolák művész tanárainak kiállítása tekinthető meg október 30-ig. A fiatal iparművészek alkotásaiból nyílt tárlatot november 30-ig láthatja a közönség a Kaposvári Galériában. A kiállítást a Kilián György Városi Művelődés Központ munkatársai rendezték. Ugyancsak a Somogy Megyei Múzeum I. emeleti kiállítótermeiben tekinthetik meg az érdeklődők Kopits János Kaposvárról készített városképeit, Bernáth Aurél festményeit és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének kitüntetéseit bemutató kiállítását. Látható még A parasz' ti pihenés pillanatai című néprajzi kiállítás, valamint Juan Gyenes fotóművész alkotásaiból nyílt tárlat. A marcali Lengyel József Helytörténeti Múzeumban tegnap nyitották meg Gárdonyt Tibor festőművész kiállítását. Abból az ásvány- és kőzetgyűjteményből mutatnak be néhány szép darabot ,a Somogy Megyei Múzeumban, amit egy Ausztriában élő gyűjtő adományozott. Tervezik, hogy később a teljes anyagot bemutatják majd Október napfénye Ilyen ez az október. Egyik napról a másikra akkorát fordul, mintha egy másik évszakba lépne az ember. Egyetlen éjszaka alatt. Tegnap, tegnapelőtt naphosszat úgy esett, mintha sohasem akarná már abbahagyni. S az a csípős, hideg szél! — Csak nem ette meg a fene! Hószagot libbentget — gondolta magában, amikor bezárta a tyúkokat. — Jól nézünk ki! Ha már most megkezdi, sohasem lesz vége a hosszú télnek. Még a gondolatba is bele- borzongott. összébb húzta a viseltes kabátot, ami valamikor jobb időket látott, de már régóta ott lóg a konyhaajtó melletti fogason: legyen kéznél, ha valami miatt hűvösödéskor ki kell lépni. Az öreg könnyen fázik; könnyebben éri el minden. Vigyázni kell. Semmitől sem tartott jobban, mint attól, hogy valami baja essen. Mert hát, mi lesz akkor itt egymagában?! Elhessentette a gondolatot, még a fejkendőjén is húzott egyet, és a tócsákat kerülgetve megszaporázta a lépéseit befelé. Mára aztán megfordult minden. Már hajnalban látta, hogy sziporkázóan csillagos az ég. Ha este be is sötétített, lefekvéskor mindig elhúzta a függönyt. Két- három órás alvás után, hosszú-hosszú évek óta, menetrendszerűen felébredt és elviselhetetlen volt a töm- löcsötétség. Kellett valami kapaszkodó kifelé, a világ felé. Ezt az ablak négyszöge jelentette. Bármilyen is az idő és az éjszaka, a kinti világban mindig több fény van, mint a falak között. — Sziporkáznak a csillagok — gondolta. — Megfordult az idő. Holnap be kell takargatni a krizantémokat, mert a csillagok most már fagyot hoznak... Amíg újra visszaszendere- dett, azon gondolkodott, hová is tette tavaly azt a fóliadarabot, amit a krizantémok mellett elhelyezett karókra szokott erősíteni. — Ott lesz a hátsó kamrában. Mindig oda szoktam rakni... Miért tettem volna máshová? Aztán egyre töredezettebb gondolatok kísérték az éjszaka következő szunnyadásába. — A Juliskának nincs ilyen problémája. Nála a halottak-napi virág mindig rendes fólisátor alatt nevelődik. De hát neki ott a férj, ott a család... Hiába! Többre nem vagyok képes. Azért a magam szegénységében, az én virágom is minden évben szép... De holnap meg kell csinálni, be kell takarni... Az a jó, hogy végre nem esik ... Az ablak négyszögében sziporkáztak a csillagok, és reggelre még inkább sziporkázott a napfény. Valami szokatlan erővel, melegséggel, mintha ki akarná még az emlékezetből is égetni az elmúlt napok szürke komorságát. — Előbb a leveleket takarítom össze, aztán megyek, elrendezem a virágokat. Mikor bement a hátsó kamrába a vesszőseprűért, egy pillantást vetett a polc aljára, hogy tényleg ott van-e a fólia, ahol az éjjel gondolta. Ott volt. A seprű mellett kézbe vett egy szakajtót is: még mindig potyog egy-egy dió. összeszedi; jó, ha ez kéznél lesz. Mielőtt nekiállt a diófalevelek sepregetésének, a szakajtót letéve megállt egy pillanatra. — De jólesik ez a meleg! Az utca felé pillantott. Sehol egy lélek. A postás már elballagott a túlsó oldalon fölfelé, jó másfél óra eltelik, mire ezen az oldalon visszaér ide. Végig fürkészte tekintetével a diófa alját, tíz-húsz diót egyből felfedezett. — Először összekapkodom ezeket. A szakajtóban Kopogott az emitt-amott még nedves dió. — Majd megszáradnak. Meg kell becsülni minden szemet. A szomszéd ház tűzfalától kezdve módszeresen kezdte a seprést. Közben egy pillantást vetett a fa koronájára, mintha azt tudakolná: hány seprés várható még ezután, mikorra pereg le az utolsó diófalevél is ... — Aranyos idő van, Katica néném! — A hangra felkapta a fejét. — Megyek a boltba. Hozzak valamit? — Köszönöm, Mariskám, most nincs szükségem semmire __ F olytatta volna tovább, de a szomszédasszony elsietett. A bentrekedt gondolatok, elcsendesedtek, nem gerjesztettek indulatot. Amit mint a partot ért hullám, mondott volna még a falevélről meg a néha-néha potyogó dióról, igazán nem lényeges. A Mariskának meg úgyis mindig sietős a dolga. Ott a három legény fia, meg az ember, éppen elég egymagának kiszolgálni őket, vinni az egész háztartást ... Vékába rakta az összesöpört levelet, és vitte a baromfiudvar sarkába ásott szemetes-emésztőbe. Aztán ment a fóliáért, a tyúkól mellett sorakozó karókért. Behúzva maga mögött a kertkaput, végigszaladt a tekintete a lecsupaszított, hervadó, rozsdásodó kerten. Mindent betakarított már, csupán a sütni váló tökök hasaskodtak, puffadozva gömbölyödtek az elhaló indák tetején. — Jó lernte délután ezeket is leszedni. A féltetö alatt még csipkedheti őket a dér... Hirtelen egy régi kép ötlött emlékezetébe. Október volt akkor is; épp ilyen szikrázó, langymeleg napfény. Nem sütni való, hanem disznótökök nevelődtek a kert itteni darabján, s az egyik akkorára hízott, hogy csodájára jártak a szomszédok. Egyetlen portán nem lehetett látni akkora sárga húsú óriást, mint ez volt. Nekik, gyerekeknek kedvenc játszóhelyük volt ez a kihaló kert, ahol már kerítések nélkül is centiméterre pontosan tudta és betartotta mindenki, meddig terjed az ő birtoka. Ott kuporgott a nagy t'ök mögött. Kívánta is, meg nem is, hogy a bú jócska közben megtalálja öt a szomszédék Jancsija. Kívánta, mert a szép, fekete szemű legénykével szívesen játszott és tetszett neki, hogy az is keresi a társaságát, de lapított, hogy ne találja meg, mert akkor az bizonyság lesz arra, milyen furfangos, jó búvóhelyet tud találni ő magának ... — Katica! Merre vagy? — hallotta a hangokat, hallotta a lépteket. — Ha nem jössz elő, vedd tudomásul, nem kereslek tovább ... ! Nem jött elő. Csak jóval később emelkedett föl, mikor már a léptek, a hangok eltávolodtak. Végleg megszűntek. — Bizony, végleg.... — motyogta félhangosan. Mikor a karókat verte le és kötözte rá a fóliát, azon gondolkodott, hogy a csodában van az, hogy olyan dolgok jutnak az ember eszébe, ami hat évtized alatt egyszer sem. Aztán ki tudja, miért, egyik pillanatról a másikra teljesen váratlanul előbukkannak. Mint ahogy tegnapról mára teljesen másra fordult ez az október. A tökök felé nézett. A mosolytól alig érzékelhetően sűrűbbre szaladtak a ráncok az arcán. — Szegény Jancsi... Vörös Márta hétvégi/tájoló Gyermekek a könyvtárban
