Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-14 / 217. szám

1989. szeptember 14., csütörtök Somogyi Néplap 5 Tejipari múzeum Székesfehérvárott .„Stromwitch-őrület” Kaposváron Kelet-európai turnén a nyugatnémet rockegyüttes Rákosi levele Hruscsovnak Dokumentumok a Kádár-kép kialakításához Eddig még nem láttak napvilágot Az ország egyetlen tejipa­ri múzeumának a székesfe­hérvári skanzen egyik év­százados épülete ad otthont. A Rác utca 19-es számú há­za szerb egyházi iskola volt egykor. A felújítást végző mesterek munkájának kö­szönhetően nyerte vissza eredeti szépségét, itt láthat­ják ma az érdeklődők a tej­ipar történetét bemutató ki­állítást. Több mint ötszáz tárgy és dokumentum ismerteti meg a látogatókat a tejgazdaság fejlődésével a múlt század­tól az 1970-es évekig. A ki­állított tárgyak többsége ■redeti, de korabeli kép­anyagok és írásos emlékek is segítik az ismerkedést. Igazi ritkaságnak számíta­k azok az archív képek, ^melyek a tejelő szarvas­marha-tenyésztés kezdeteit mutatják be. De látható a témával kapcsolatos első ha­zai szakirodalom is, Nagy- váthy János munkája 1822- ből. A fejés és tejkezelés eszközeinek társaságában eredeti vajverseny oklevele­ket is bemutatnak a század elejéről. A Budapesten 1909­ben megrendezett IV. Nem­zetközi Tejgazdasági Világ­kongresszus határozatait ol­vasva meglepődve állapítja meg a látogató: napjaink­ban is aktuális tennivalókat fogalmaztak meg nyolcvan évvel ezelőtt. Külön tárló mutatja be a szakoktatás és kutatás tör­ténetét. Régi tankönyvek mellett látható például Baint- nek Károly nyugalmazott egyetemi tanár, a tejipari szakmérnök-képzés megte­remtőjének leckekönyve 1927-ből. Az épület mögötti fészer­ben kaptak helyet a na­gyobb tejipari gépek és be­rendezések. A két világhá­ború közötti tejtermékgyártó üzemek eredeti gépei ma is működőképesek. Érdemes megtekinteni az országban , elsőként használt 3200 lite­res gyúróhenger nélküli fa- köpülőt; Dániában készítet­ték 1952-ben, s egészen a hetvenes évek végéig hasz­nálták. A laikusok számára is érdekes az ementáli sajt készítésének titkaiba való bepillantás. A napokban ért véget a Stromwitch együttes ma­gyarországi koncertsorozata. A több mint három hétig tartó turnén a nyugatnémet rockzenekar 21 koncertet adott. A múlt héten Kapos­váron, a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központban is felléptek. „Senki nem próféta a sa­ját hazájában” — tartja a mondás, s ez érvényes a Stromwitchra is. Az 1981-ben alakult zenekarnak eddig öt nagylemeze jelent meg az NSZK-ban, melyekből átla­gosan 20—20 ezer talált gaz­dára. Ennek ellenére a ma­gyar rockrajongók körében nem cseng ismeretlenül a nevük, hiszen már 1987-ben és tavaly is koncerteztek hazánkban. Kaposváron mintegy 400 érdeklődő volt kíváncsi az együttesre; valószínűleg so­kakat elriasztott a 190 fo­rintos belépő. A koncert el­ső perceiben nehezen „in­dult be a közönség”, de a Stromwitch magával ragadó lendülete mind több embert „fogott meg”. Érdekes színfoltja volt a koncertnek, amikor az együt­tes Mozart Török indulóját szólaltatta meg. Mint meg­tudtuk, a zenekartól nem áll távol a komolyzene, más zeneszerzők műveit is fel­dolgozták már. Az együttes tagjai ma­gyarországi tartózkodásuk alatt rendszeres vendégei voltak a múzeumoknak, színházaknak. Ha idejük en­gedte, meghallgattak egy- egy orgonáhangversenyt. Ér­deklődtek a magyar folklór iránt, ismerkedtek Magyar- országgal. A Stromwitch témáit nagyrészt a XVIII—XIX. századi klasszikus (horror) íróktól kölcsönzi. Néhány író, aki hatással volt az együttesre: E. A. Poe, R. L. Stevenson, illetve Oscar Wilde, Roman Polanski. A nyugatnémet csapat ta­valyi koncertjeiről lemez- felvétel készült. A Strom­witch Magyarországon cím­mel. A lemezt, illetve a mű­soros kazettákat egy szege­di vállalat, a T—34 készí­tette. A kazettákat a koncer­teken terjesztették, a meg­maradt példányokat pedig a maszek hanglemezboltokban lehet majd megvásárolni. Bár magyarországi kon­certturnéjuk befejeződött, a sorozatnak közel sincs vége. Hiszen a Stromwith Csehsz­lovákiában, Lengyelország­ban, majd a Szovjetunióban is ad koncerteket. A két hó­napig tartó turné során az együttesnek összesen ötven fellépése lesz. Ilyen is ritkán fordul elő: a Stromwitch együttest nem ismerik Nyu- gat-Európában, viszont an­nál népszerűbbek a konti­nens másik részén. A másfél órás koncert igazi csemegét jelentett a magyar rockzenén felnövő fiatalságnak. S bár európai mércével mérve a Strom­witch csak a második vo­nalihoz tartozik, szomorúan álapíthattuk meg a jelenle­vőkkel együtt; milyen óriási különbség van (még min­dig) a nyugat-európai és a magyar rockzene között. Fenyő Gábor (Budapesti ' tudósítónktól) Sajtótájékoztatón mutat­ta be tegnap délelőtt a Hír- lapikadó Vállalat két új könyvét. Ezek közül az egyik, amelyik a Tabu Politikai Könyvsorozat keretében je­lent meg, sorrendben a 4. kiadvány május óta. Leg­először a Marosán-könyv je­lent meg, A tanúk még él­nek címmel, ezt követte a Titkos jelentések, és a Mr. Kádár. Most ismét az egy­kori MSZMP-főtitkárról szól a könyv, melynek címe: Kádár János — Végakarat. A könyv keretét a Kádár János halálát megelőző utolsó hetekben készült in­terjúk adják, amelyeknek jelentős része megjelent a Magyarország politikai heti­lapban. Két vonatkozásban azonban mégis különbözik ezektől, hiszen részletesen taglalja az interjúk elkészí­tési körülményeit és ponto­san tájékoztat a főtitkár ál­lapotáról is ez idő alatt. Másrészt ezek az interjúk csupán keretként szolgálnak, a könyv kétharmadát olyan dokumentumok teszik ki, amelyek eddig még nem lát­tak napvilágot. Kádár János beszédei és hozzászólásai 1956-ból bemutatják azt a sajátos helyzetet, amely jel­lemző volt erre az időszak­ra. Megismerhetjük vélemé­nyét és fény derül Nagy Im­réhez fűződő viszonyára is. Tartalmazza a könyv Ká­dár János feljegyzéseit 1968- ból, amelyekből kiderül: Dubcsek aligha mondott iga­zat a Magyar Televízió ál­tal készített riportfilmben, amikor úgy ítélte meg, Ká­dár János semmit sem tett személy szerint érte- és a csehszlovákiai események békés kibontakozásáért. Először került a nyilvá­nosság elé Rákosi Mátyás levele, amelyet 1957-ben Hruscsovnak írt, minősítve a magyarországi helyzetet és ebben Kádár szerepét. Far­kas Mihály börtönből írt le­vele pedig, amelyben önkri­tikát gyakorol és mentege­tőzik, szintén a korszak jobb és tisztább megértéséhez ad segítséget. A sajtótájékozta­tón hangsúlyozták: a könyv megjelentetésével azt kíván­ják elérni, hogy az olvasók a dokumentumok alapján maguk alkothassanak ítéle­tet. A Végakaraton kívül be­mutatták a Hírlapkiadó V. gondozásában megjelenő szórakoztató könyvsorozat új kötetét is. A kultúra, sport, család, szex témakö­rében írt könyvek közül most Bende Ibolya Anyós a mennybe megy című kötete látott napvilágot. Bellér Ágnes 4. A. Nagybátyja U éves korában lépte ót először a bencés templom és gimná. zium küszöbét, s hatodikos volt, amikor — 1914 májusá­ban — megkapta a pannon­halmi konventjegyző hiva­talos értesítését arról, hogy a „Szent Benedek rendbe fel’ vétetett," Edelrjó szüleim! A hiva­talos felvételi ívet szerdán délelőtt adta át a főgimn. igazgató úr. Akkor tudtam meg, hogy tulajdonképpen csak kettőnket vettek fel: a Sz. Lászlót és engem, a D.-t pedig csak azon esetben hív­ják be, ha egy hely meg­üresedik. De azért valószí­nűleg ő is jön a »szent hegy­re« augusztus 1-jén, amikor be kell rukkolnunk. ... A felvételi lapot, mivel nem tudhatom, mikor lehet rá szükségem, nem küldöm ha­za, hanem leírom ide szóról szóra. Abban benne van kö­rülbelül minden, amit vin­nem kell Pannonhalmára.” A Pannonhalmi Főapátság Konventjegyzöi Hivatalá­tól. Fölvételi lap. Bánhegyi lózsef, a győri főgimnázium VI. oszt növendéke, a Pan- lonhalmi Szent Benedek rendbe felvétetett azon kö- .elességgel, hogy f. évi augusztus hó 1-én estig Pannonhalmán jelenjék meg okvetlenül magával hozván fölvételi lapját és u következő tárgyakat: ke­resztelőlevelét, a beoltásról szóló bizonyítványát, gimná­ziumi összes bizonyítványa­it, legalább hat pár fehér ruhát, ha többje van, töb­bet, 12 zsebkendőt, négy tö- rülközőt, két pár vixleder cúgos cipőt, és legalább 12 pár harisnyát, fehérneműibe varrassa bele a 2-es számot, egy fekete, vagy egy egész sötét színű nyári nadrágot és egy fekete vagy egész sö­tét színű posztóból, s ezen­felül ha van még sötét szí­nű nadrágja, csak hozza el őket, téli kesztyűt, téli és tavaszi felöltőt, fekete ke­ménykalapot és esernyőt, ol­vasót, fogkefét, ruhakefét, fésűt, tolikést és jó erős sé­tabotot meggyfából! Hasz­nos könyveit, főleg iskolai- akat, az Égi lantot, ha meg­van, s egyéb hasznos dolga­it, például korcsolyát, hege­dűt, növénygyűjteményt, fotografáló és rajzeszközöket stb. Végre bizonyítványt a szünidő alatt elvégzett szent gyónás és áldozásról, vala­mint erkölcsi viseletéről a helybeli lelkésztől. Megjegyzések: méresse meg magát szabóval és jú­lius 15-ig küldje be Pannon­halmára a novícius mester úrnak a következő mérete­ket: testhosszúsógot, a nyaktőtől a sarokig, nyak­bőséget, mellbőséget, kar - hosszúságot, centiméterek­ben. A téli és tavaszi fel­öltőt célszerű Pannonhalmán készíttetni megérkezésük után. A télikabát ára 52 ko­rona, a tavaszi felöltőé 48 korona; egy pár cipő 13 ko­rona. Pannonhalma, vasúti állomás, utolsó postája Győrszentmártonban, Pan­nonhalmán, 1914, május hó 19-én, Aláírás: dr, Kemenes Illés konventjegyző. Bánhegyi József Jób a Győr megyei Sövényházon született 1897, március 2B-én, Nagyboldogasszony napján, Apja, Bánhegyi Ferenc kán­tortanító, iskolaigazgató, anyja Pethő Perepatics An- na, Ismerte mindkét nagy­apját — az egyik a Vas me­gyei Egyházasfüzesen, a má­sik a Sopron megyei Bősár­kányban volt tanító és jegy­ző — sőt, apai dédapját is, aki ugyancsak falusi gyere­keket tanított vagy 60 esz­tendeig, s még nyugalmi éve­ket is adott neki a sors. Bán­hegyi Ferenc a soproni ta­nítóképzőben szerezte jeles oklevelét, s hét gyerekének diplomát adott a kezébe. Korszerű pedagógiai el­veket vallott, iskolájából száműzte a testi fenyítést, s konzervatív, elparlagiaso- dott papjával — aki időn­ként kutyakorbáccsal jelent meg a hittanórán — egész működése idején, feszült, kénytelen-kelletlen munka- kapcsolatban állt. Egyik gye­rekét sem engedte addig kö­zépiskolába, míg legalább- egy évig nem foglalkozott vele. Legidősebb fiát két évig tanította, elvégeztette vele a hatodik elemit is, és csak azután indulhatott el vele a lovas kocsi az enesei ál­lomásra, ahonnét vonat vit­te a megyeszékhelyre, a szi­gorúságáról is híres gimná­ziumba. Édesapja kísérte. Szerzett neki kosztot és kvártélyt, mert a katolikus fiúárvahóz fizető konviktu- sóban már minden hely be­telt, a Rákócziánum pedig túlságosan drága volt egy tanítógyereknek. Később mégis bekerült a konviktus- ba, egy sivár, rideg, kaszár- nyaszerű intézménybe, Már az első este rádöbbent, mi­lyen keserű élet vár itt rá. A félelmetes prefektus úr személyesen kérdezett ki mindenkit a másnapi lecké- bői, s ha valakit készületle­nül talált, embertelenül meg­büntette. A közös tanulószo­bában mindenki szeme lát­tára kellett elszenvednie a botütéseket a prefektus úr pribékjétől, egy „rosszareú” felsős diáktól, aki az ítéle­teket végrehajtotta, Tíz, húsz, de még több botütést is... „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek ... Helyes A pannonhalmi parkban volt ez a nevelési módszer ' A félelem pedagógiája? Nyo­masztó emlékként raktáro zódtak el tudatomban azok a szörnyű esték, amikor vé­gig kellett néznem egy-egy szerencsétlen társam nyilvá­nos megaláztatását és meg- kínzását, hallani kétségbe­esett jajgatását és könyör­gését, A prefektus úr arca hideg és gúnyos maradt, mm hatotta meg a gyermeki fáj­dalom, szíve nem indult meg könyörületre. Az ilyen élmé­nyek mizantróppá tehetik az ifjú lelkét: konviktusi éle­tem első évében én is tele voltam keserűséggel és gyű­löltem ezt az intézetet; nem éreztem otthonomnak, ha­nem sötét kaszárnyának, ahová könnyek között ké­szülődtem vissza a karácso­nyi és a húsvéti vakáció után.” (Életem és sorsom. Kiemelés tőlem, Sz. A.) ötödikes korában ösztön­díjas helyet kap a Rákócziá- numban, amely, akárcsak a konviktus, egyházi intéz­mény, a két épület udvarát csupán egy deszkakerítés választja el, a különbség azonban óriási a kettő kö­zött! Mint a szegény és a gazdag diák között. A Rá- kócziánumban ugyanis az ösztöndíjasokon kívül jómó­Apja a tanítványokkal dú szülők gyerekei laknak, következésképpen az ellátás elsőrendű, a nevelés gondos, körültekintő. Az intézet élén egy nagy műveltségű, nemes lelkű paptanár áll, aki mel­lesleg zongoraművész és komponista. Borsiczky Osz­kár pápai kamarás, koráb­ban Ferenc Ferdinánd trón­örökös gyerkeit nevelte, és úgy bánik a diákokkal, mint­ha valamennyien főhercegi sarjak lennének ... Hatodikos gimnazistaként „konkurál”, kéri felvételét a rendbe. A nyári vakáció ez­úttal csak egy hónapig tart, mert augusztus 1-jén be kell vonulnia két esztendőre Pannonhalmára. A novíciu- sok a próbaév letelte után sem mehetnek haza, csupán a következő iskolaév végén. Siet beszerezni a „jó erős” sétabotot (meggyfából!) és a fekete keménykalapot (ko­bakot), mely csupán a noví- ciusjelölteknek engedélyez­tetik, más „közönséges” gim­nazista csak az érettségi után tehet szert e felnőttséget szimbolizáló kellékre. Köz­ben dermesztő hír kél szárnyra: Szarajevóban meg­ölték a trónörököst! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents