Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-11 / 214. szám
Somogyi Néplap 3 1989. szeptember 11., hétfő Önmérséklet és pénztárca Kaposvár első félévi péoiügyi helyzetképe A szigorító intézkedések hatáséra az elmúlt fél évben csökkentek a megyeszékhely tanácsának pénzellátási nehézségei — állapította meg a végrehajtó bizottság elé- került előterjesztésében dr. Kéki Zoltán, a kaposvári városi tanács pénzügyi osztály- vezetője és Antal Csaba, megbízott terv- és munkaügyi osztályvezető. Mindemellett az infrastruktúra bővítő és fenntartó tevékenységnél változatlanul labilis pénzügyi egyensúllyal bajlódnak. A polgárok ez utóbbit viszont azonnal észreveszik és meglehetősen rossz szemmel nézik az elelmaradozó beruházásokat, felújításokat. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben egyre több helyüti szóba került *a város meglehetősen rossz pénzügyi helyzete. A gazdálkodás szigorítására az elkövetkezőkben is sziíRl^g lesz. Dr. Kéki Zoltán a bizottság ülésén elmondta, hogy az államiháztartás várható, jövő évi reformjaként — a modellszámítások szerint — hetven— százmillió forinttal csökkentik a város támogatását. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a jelentés szerint az első félévben a jelenlegi állami támogatás csaknem hetven százalékát igénybe vettük, s az év végéig a a város felhasználja a szubvenciót, ismétlem, az ideit, mert az előbbiek szerint az összeg jövőre meglehetősen szerényebb lesz. A kamat- és kölcsön visz- szafizetések is jelentős terheket rónak a városra, a Délviépnek járó hetvenöt- millió forint kifizetését — a még ebben az évben elkészülő szennyvíztisztító telepért — jövőre ütemezték át. Minden határon túl azonban nem lehet a pénzügyi terheket átgörgetnd 1990-re, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Az áremelkedés, a kiviteli költségek gyarapítása miatt valójában kevesebb lakóházfelújításra volt lehetőség. A tanács megállapítása szerint „a lakóházfelújításban még mindig monopolhelyzetben levő IKV drágán dolgozik, és gyakorlatilag ellenőrizni sem lehet a munkafolyamatokat”. Más kérdés, hogy az • ingatlankezelő vállalat is koloncnak érzi a nyakán a rengeteg állami lakást. Ezek toldozgatásából kevéske nyereségük gyűlik, szívesebben vágnak bele másmilyen vállalkozásba is — ez persze nem a tanács véleménye. A város két legnagyobb lakóházfelújítása, a pénzügyi nehézségek miatt, a tervezettnél lassabban haladt. A lakásrekonstrukcióra az illetékes minisztériumtól utólagosan tízmillió forintos támogatást kapott a város, úgyhogy várhatóan a terveknek megfelelően a következő évben befejeződik majd a Kossuth tér 5. számú ház, és az elképzelések szerint haladnak a Május 1. utca 4— 6. számú ház munkálatai. Az IKV által finanszírozásra korábban felajánlott tízmillió forintot a tanács jövőre szeretné felhasználni. Az intézmények felújítására a szükségesnél jóval kevesebbet tudott költeni a városi tanács. A működési és a fenntartási feladatok feltételéi tovább romlottak, a város a jelen gazdasági helyzetben a szándékának megfelelő mértékben nem teljesítheti a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók bér- követelését, mégha ezeket jogosnak ítélik is. A közlekedési beruházások kérdésében kisebb polémia alakult ki. Többen kifogásolták, hogy a donneri felüljáró levezető szakaszának további építését (ott a villamos hálózat kiépítést) kell-e folytatni. Kérdés, hogy erre kap-e majd állami támogatást a város? Megegyezés született abban, hogy ehhez előbb garancia szükséges. Viszont a helyi autóbusz pályaudvar teljes befejezésére mindenképpen szükség van. A kereskedelmi beruházások nagy fiaskója a centrum áruház, hiszen — mint ismeretes — a cég vezetőségével végül is nem sikerült megállapodást kötni. A kijelölt — a kereskedelem szempontjából igencsak jelentős — területen a szanálás mindenképpen befejeződik és megépül a közmű- csatlakozás is. Papp János tanácselnök hozzátette: a tervekben továbbra is egy nagyobb áruház szerepel, nem csupán apró butikokkal akarják megtölteni az értékes területet. (Faragó) Megalakul a Demokratikus Magyarországért Mozgalom Szeptember 16-án tartja alakuló ülését a Demokratikus Magyarországért Mozgatom. Ekkor vitatják meg alapító nyilatkozatát. Ez megállapítja: végérvényesen bebizonyosodott, hogy a sztálini típusú társadalmi berendezkedés még a mostani, liberalizált formájában is működésképtelenné vált, további toldozgatás-foltozgatás nemzeti katasztrófához vezetne. Teljes fölszámolása tehát éppoly halaszthatatlan teendő, mint egy korszerű, demokratikus, életképes társadalmi berendezkedés létrehozása. Gazsó Ferenc, a Demokratikus Magyarországért Mozgalom (DMM) előkészítő bizottságának tagja az MTI munkatársának nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a DMM még júniusban jelentette be megalakuJási szándékát. Az azóta eltelt időben bizonyossá vált, hogy az állampolgárok egy része igényli a politizálásnak ezt a formáját, s hogy szükség van erre a mozgalomra, amelynek célja a békés, demokratikus átmenet elősegítése, az aktív hozzájárulás a radikális társadalmi változásokhoz. A mozgalom szervezett társadalmi-politikai erőként, az alkotóerők mozgósításával elő kívánja segíteni a diktatórikus hatalmi rendszer békés felszámolását, a gazdasági összeomlás elhárítását a szabad, független és demokratikus Magyarország mielőbbi megteremtése érdekében. Gazsó Ferenc szólt arról is, hogy a DMM nem akar kirekeszteni soraiból egyetlen jószándékú és becsületes állampolgárt sem. Mindenkinek elemi joga, hogy szabadon dönthessen a népi, nemzeti, a haladó polgári és munkásmozgalmak értékeihez való kötődéséről. Ezért csatlakozásra szólítanak fel mindenkit, aki a haza sorsáért és jövőjéért felelősséget érez. (MTI) Kisiparosok Csurgón KEVESEBBEN — TÖBBET A statisztikák szerint Csurgón és térségében 271 kisiparos dolgozik. Kevesebben mint tavaly. Egyre többen „adják vissza az ipart”, mert magasnak tartják a társadalombiztosítás összegét, nincs üzlet az üzletben. A magánfuvarozók száma korábban jelentősen nőtt, s mert nagy a kínálat, nem jut mindenkinek fuvar, így a legmerészebb vállalkozók is visszavonultak. Viszont meglepően sokféle foglalatosságot választottak a környékbeliek. Az elmúlt napokban a csurgói művelődési központban megrendezett kiállításon is megbizonyosodhattak erről. Talán csak kevesen tudják, hogy a városban, a főtéren van látszerész, aki rendkívül gyorsan elkészíti az okulárét. A szomszédos Berzencén Dergez Lászlóné könyveket köt, míg az idősebb Dergez Ferenc fa virágtartókat is készít. A csurgói Kovács Istvánná és a berzencei Malekovics János- né száraztésztával próbál betörni az amúgy telített piacra. Zákányban Somogyi Zsuzsa kerámikus készit tetszetős étkezőgarnitúrákat. Iha- rosberényben Szmodics István gyárt divatos bőrtáskákat és pénztárcákat. A csurgói Kulcsár Gyuláné kedves plüss-játékokkal jelentkezett a bemutatón. A csurgóiak hagyományos bemutatójára meghívták a nagyatádiakat, illetve a környékbelieket. Közülük is külön figyelemre méltó Gün~ tér Jermejovc műanyagiel- dolgozó portékáinak sora. Ö kajakot és fürdőkádat egyaránt kínál. A tárlat sokszínűsége bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is akadnak még vállalkozó kedvű emberek. N. J. ILYEN A BÁNYÁSZ ÉLETE... Hol vannak a fényes napok? Bágyadt ünnep Siófokon Szeptember elejéhez hozzátartozik Siófokon a bányásznap, hiszen itt van a Gáz- és Olajszállító, valamint a Kőolajvezeték-építő Vállalat központja. Az utóbbi e hét végén tartotta a hagyományos ünnepet, amely azonban jelentősen eltért a korábbiaktól. Míg régebben a KVV-sek számára is nagy „vállalati bulit” jelentett a — rendszerint neves fővárosi művészek szereplésével megrendezett — bányásznap, addig a mostani nélkülözött minden cicomát. Nem volt elnökség, lefújták a vállalati énekkar szereplését, (a bányászindulót egy gyenge minőségű lemezről játszották) és a hivatalos ünnepséget mindössze szerény vacsora követte, gyors „jó éjszakát”-tal. Bágyadt volt ez a bányásznap. Ennek főként az volt az oka, hogy megdöbbentően kevesen jelezték részvételüket és közülük is jó néhányan otthon maradtak, még olyanok is, akiknek itt kellett volna átvenni kitüntetésüket. E közönyt állítólag az váltotta ki, hogy sűrűsödnek a bányásztársadalom gondjai. Zábrák Sándor igazgató is utalt rá ünnepi beszédében: „A bányászok ünnepét ma nem az önfeledt jókedv, a társadalom megbecsülését jelző büszke bányászöntudat jellemzi, hanem a jövőt beárnyékoló félelem, amely a munkahely elveszthetése miatti fenyegetésből származik." Ettől a KW sem mentes, hiszen az alaptevékenységet jelentő vezetéképítés vészesen megcsappant. Ennek következtében már a múlt évben egy „csendes leépitést” hajtottak végre, és a vállalat vezetése azóta is kemény küzdelmet folytat azért, hogy „ne kelljen a vállalat dolgozóinak az uránbányászokhoz hasonlóan, munkát követelő táblákkal az utcára vonulni”. Noha a több lábon állás jóvoltából más területen még akad munka, és egy kegyetlenül kemény követelményeket támasztó kuvaiti megrendelés egyelőre megmentette a KVV-t a válságos helyzettől, még semmi nem dőlt el. Erre utalt az igazgató, amikor többek között azt mondta: „Tapasztaljuk, hogy a nagyrészt beruházásoktól függő tevékenységünk változatlan színvonalon való tartásához — nem is beszélve a fejlesztésről —, a magyar gazdaság nem képes piacot teremteni”. Némi reményt nyújt a jövőre nézve, hogy — előreláthatólag — a vállalat vezetéképítő kapacitásának legalább a felére igény lesz, továbbá, hogy bekapcsolódhat a magyar távközlés fejlesztésébe, ismét igénylik a munkáját Tengizben, és bíztató jelei vannak az úgynevezett fitting- gyártás kiteljesedésének a nyugati piacon (esetleg vegyes vállalat formájában is). Am ennek ellenére a teljes foglalkoztatást senki sem garantálhatja. Nap nap után meg kell küzdeni a létért, ahogy a vállalat vezetője hangsúlyozta: „új kihívásokra, új válaszokat kell adni”. A gazdasági gondok mellett rombolja a bányásznap nimbuszát az is, hogy a kávévések (govosok) úgy érzik, csak formális a bányásztársadalomhoz való tartozásuk, amit egyébként az is bizonyít, hogy noha a bányászszakszervezet tagjai, nem részesülhetnek hűségjutalomban, és a tröszt vállalatainak többségéhez viszonyítva a bérezésben is el vannak maradva. Azok közül, akik eljöttek az ünnepségre, sokan elgondolkoztak ezen a mai „kívülálláson”, a távolmaradás e meghökkentő méretén. — A bányásznapi ünnepség családias jellegénél fogva mindig erősítette a közösségi érzést a KVV-nél — mondták. — Vajon most, amikor a vállalat jövője szempontjából sok függ attól, mennyire sikerül egyesíteni a szellemi és fizikai erőt, kinek használ ez a közöny? — kérdezte valaki a vacsoránál. Am válasz helyett csak a „mutatóban” jöttek (nagyrészt kitüntetettek) tányérjai zörögtek a legreprezentatívabb Ezüst-parti üdülőben, amely már csak egyedül emlékeztetett az egykori, virradatig tartó, fényes siófoki bányásznapokra. Szegedi Nándor
