Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Görög képek Gyertyás László felvételei A fotókon: Filippi romjai (bal felső), Asparaltói templom (bal alsó), Tengerparton (jobb felső), Asparalto (jobb alsó) Magyar festő Rómából Prokop Péter önéletrajzi kötete Életrajzi indíttatású filozofikus művel ajándékozta meg magyarországi olvasóit a ika- locsai születésű, Rómában élő pap festő, Prokop Péter. Fügefám alól című, személyes haragú, grafikáikkal illusztrált kötetét a napakhan bocsátotta útjára a Budapesti Művészbarátok Egyesülete A festőnek kedden Szombathelyen nyílt tárlata a hölvi művelődési és .sportházban. Prakop Péter műveivel tar valy nyáron a boglár! eilei (boglár!) kapó 1 na tár 1 at ok on találkozhatott a hazai közönség, így a somogyi érdeklődő is. A Budapesti Művészetbarátok Egyesülete évek óta' kapcsolatot tart fenn a Rómában élő pap festővel, aki lelkes támogatója az évek óta eredményesen működő egyesületnek. A festő hat kötete eddig Olaszországban jelent meg magyar nyelven. Nemrégiben a kultúra terén kifejtett tevékenységéért a Pro Hunga- rica emlékéremmel tüntette ki Prokop Pétert a Művelő' J dési Minisztérium. A művé- i szetbarátok vendégeként itthon tartózkodó festőnek Pusztai Ferenc államtitkár nyújtotta át a kimagasló el- j ismerést. A festő—író, ahogy néhá- nyadmagáva) a múzsák testvériségének szenteli nemes hivatását, a budapesti képzőművészeti főiskolán tanult meg az ecsettel bánni.. Mestere Barcsay, Domanovszky és Kmettv volt. 1957 óta éi a | most hetvenéves Prökop Péter Rómában, ahol1 a Szent István kápolnában az Árpád- házi ..szenteknek állított emléket oltárképén. Három- I százötven müvét a magyar- országi Keresztény Múzeum- | nak ajándékozta, hétszáz ; munkáját pedig a Budapesti j Művészbarátok Egyesülete j kapta meg. Beleolvasva Prokop Péter i első hazai kiadású köny vébe, — melyet az egyesület gondóFÜGEFÁM ALÓL PROKOP PÉTER zott. a hu es a művészét gondolati megfogalmazásával találkozunk. A Szobrászkodáshoz is volna kedvem című, néhány soros írása' néhány vonás a szerző portréjához. — Se helyem, se fenekem hozzá. Kőforgáccsal nem szemetelem tele a szobáimat — írja. — Riválisa lehetne ecsetemnek a mállékony anyag, véső és kalapács. Az íráshoz egy fotel és ceruza elég. Aforizmaszerűen is tud bölcselkedni: — A madár- ijesztőnek nincs szíve, nehogy megsajnálja., akiket hessegetnie .kötelessége. Hosszabban foglalkozik a szép megfogalmazásával. A lényeget megragadva is sűríti véleményét: — A szép a jónak és az igaznak harmadik egyenrangú .ikertestvére. Afféle számvetés is .kiolvasható a kötet írásaiból; 'munkásságának összegzése, foglalata a Fügefám alól. 1957-től hatvankét külföldi és hazai kiállítása volt, ezek közül nyolcnak Somogy adott otthont — jegyeztem ki tárlatainak bibliográfiájából. (Horányi) Teller Ede élete és kora 2. Egyetemek, baleset, Amerika Teller Ede a budapesti tudományegyetemre iratkozott be. A felvételi vizsgán nem voltak nehézségei. A vizsga- bizottságban a matematika egyik nagymestere, Fehér Lipót elnökölt. Ede mindkét felvételi tárgyból, matematikából és fizikából az első helyen végzett és így 1925 őszén megkezdhette egyetemi tanulmányait. Később aztán kompromisz- szumra jutottak a családon belül „harcoló” felek. Az anya visszavonulni kényszerült, az apa kielégítőnek tartotta az új megoldást. Eszerint Ede a Rajna menti Karlsruhe vegyészmérnöki karáról híres egyetemére iratkozik be. Így elégedett lehet a papa, mert fia „praktikus szakmára” képesítő ta-* nulmányokba kezd, ugyanakkor Ede sem' távolodik el teljesen a nagy szerelemtől: melléktárgyként matematikát hallgat majd. Az elhatározást az is egyengette, hogy az ügyvéd úr fájdalmasan bár, de kénytelen volt szembenézni a ténnyel: fiára nem nagy jövő vár Magyarországon az erősödő antiszemitizmus viszonyai között. A karlsruhei egyetemi évek alatt a fiú, tiszteletben tartva apja feltételeit, kémiát tanul. Elismeri, hogy csalt, mert matematikával többet fóglalkozott, mint a kémiával, de mindenesetre édesapja és ő is úgy érezhette, hogy teljesült akaratuk. Tanára, Herman Mark nemcsak kiváló oktató, hanem nagyszerű ember is volt. Szűkebb szakterülete is vonzóvá tette őt Teller szemében: fizikai kémiával és kvantum- mechanikával foglalkozott. „Olyan izgalmasan új volt az egész; a fizika, a kémia és a matematika világa ösz- szefonódott.” A kvantum- mechanika elbűvölte Téliért, és Mark hatására elhatározta: végképp elhagyja a kémiát, és a fizikában építi ki karrierjét. A választott új tudomány- szakhoz új főiskola tartozott. Ekképpen esett a választás a müncheni egyetemre, ahol a fizikai fakultás élén ez időben Arnold Sommerfeld professzor állt. A fiatalember 1928 tavaszán költözött Münchenbe. A bajor fővárosban minden szempontból pezsgő élet folyt. Nem volt hiány kulturális eseményekben, főleg a Teller Ede számára oly fontos koncertekben sem. Teller Emmi tanúsága szerint testvére húszéves korában kiválóan sportolt, különösen teniszben és síelésben jeleskedett, öccse hevesen vitatja ezt. Szerinte meglehetősen közömbösen viseltetett a sportok iránt, és csak pingpongozni tudott igazán jól. E két minősítés között az igazság valószinűleg valahol a középúton van, az viszont kétségtelen, hogy nagyon szerette a testmozgást, lelkes kiránduló és hegymászó volt. Közeledett az első szemeszter vége. 1928. július 14-én Teller a vasútállomásra indult és ezért villamosra szállt. Barátaival egy környékbeli kirándulásra készült. Hátizsákkal és hegymászó felszereléssel utazott. Gondolatait valószínűleg ekkor . is valamilyen fizikai probléma kötötte le — mindenesetre szórakozottságból elmulasztotta a leszállást a pályaudvarnál. A villamos már elindult, amikor figyelmetlenségét konstatálta, és menet közben leugrott az akkoriban még nyitott ajtókkal közlekedő villamosról. Rosszul ráérte fel a helyzetet, elvesztette egyensúlyát, elesett és egy darabig gurult. Arra emlékezett, mennyire megkönnyebbült, amikor a villamos elrobogott, s nem hallotta feje mellett a kerekek csattogását. Az úttesten feküdt, és azon csodálkozott, hogy nem tud felkelni. Aztán nem messze tőle, a sinek mellett megpillantotta egyik bakancsát. Még arra az egyik gondolatára is emlékszik, hogy hát persze, bakancs nélkül nem lehet hegyet mászni. Mindez a pillanat töredéke alatt futott át agyán, aztán egyszerre éles fájdalom hasított belé. Nemcsak a bakancs hevert a sínek mellett, hanem jobb lábfeje is. Valamivel boka felett vágta le az acélkerék. A müncheni kórházból táviratoztak Budapestre: „Fia lábsérülés miatt kórházunkban van”. Legkevésbé az anya volt meglepve. Hiszen mióta fia kikerült a családi házból, egyfolytában aggódott valamilyen lehetséges baleset miatt. Néhány órán belül a Teller család: Miksa, Ilona és Emmi útban voltak München felé. Edét még kissé kábult állapotban, nagy fájdalmak között találták, Emmi még soksok évvel később is felin- dultan emlegette: borzasztó látni, amikor ilyen tragédia ér egy mozgékony, egészséges fiatalembert. Visszanézve a múltba, Teller úgy véli, hogy a szerencsétlenség következtében nem érte őt súlyos depresszió. Fizikai tanulmányaiban nem szenvedett hátrányt, és két kedvenc szórakozását: a sakkot és a zongorázást is tovább űzhette. Sőt, hozzászokván a műlábhoz, örömmel konstatálta, pingpongozni is tud, kirándulni is mehet. Késő őszre szedte össze magát annyira, hogy folytathatta egyetemi tanulmányait. Ezúttal azonban megint tanintézetet változtatott, és Lipcsébe utazott, ahol a fizika világának egy toronymagas alakja, Werner Heisenberg adott elő. Lipcsei tartózkodásának utolsó hónapjában, diplomájának átvétele előtt Teller néhány másik diáktársával többször ellátogatott Berlinbe, a Vilmos Császár Intézetben tartott szemináriumokra. Az egyik ilyen út sorsfordító; jelentőségű volt számára. Ekkor találkozott első ízben Einsteinnel, és ugyancsak ekkor kezdődik hosszan tartó barátsága a halk szavú, nemesen gondolkodó zsenivel: a nála hat évvel idősebb Wigner Jenővel. Lipcse után a dán főváros következett. „A Koppenhágában eltöltött év életem legjelentősebb és legboldogabb időszaka — írta Teller több mint húsz évvel később egy Niels Bohrhoz intézett levelében. — A mester inspiráló környezetében éltem akkor, amikor a kvantum- mechanika korszaka elkezdődött.” Ugyanebben az évben, tehát 1934-ben kötött házasságot gyerekkori szerelmével, Micikével. A Koppenhágában eltöltött nyolc hónap erősen emelte Teller szakmai tekintélyét. 1934 őszén vendégelőadónak hívták a londoni egyetem kémiai fakultására. Ember tervez ... Ekkor váratlanul levél érkezett Amerikából: a George Washington Egyetem híres professzora, Gamow teljes értékű professzori tanszéket kínált. Ekkora megtiszteltetést aligha utasíthat vissza egy huszonhat éves fizikus. George Gamow volt áz, aki felkeltette Teller érdeklődését a magfizika iránt, amely ezután elvezetett a nukleáris energia alkalmazásához, a nukleáris fegyverek létrehozásához, és ezzel közvetve hozzásegítette Téliért legnagyobb teljesítményéhez: a hidrogénbombához. Gamow és Teller fiatal koruk ellenére komoly fizetést, évi 6000 dollárt kaptak, ami lényegesen magasabb volt, mint a korban és szolgálati időben hozzájuk képest idősebb lamerikai kollégáiké. Ez némi ellenérzést is kiváltott, mindazonáltal az egyetem elnöke nagyon elégedett volt, mert meg volt róla győződve, hogy a két fiatal tudós beváltja a hozzájuk fűzött reményeket. Az elméleti fizikusok első konferenciáján, 1935 áprilisában Teller még nem vett részt. Ezek azután rendszeresen folytatódtak a második világháború kezdetéig. Ez volt az elméleti fizikusok egyetlen rendszeresen ismétlődő találkozója, és ezért rangos eseménnyé fejlődött. 1937-ben a két professzor közös dolgozatot publikált. Elméletük szerint a Nap és más égitestek belsejében elég magas a hőmérséklet a köny- nyű atommagok fúziójának fenntartásához, és eközben fantasztikus erejű energia szabadul fel. A következő konferencia vitái e téma körül sűrűsödtek. Bár a pontos válaszokkal akkor még adósok maradtak, e tudományos problémák elegendő súlyúak voltak ahhoz, hogy a világ legkiválóbb tudósai ezeket vigyék haza megoldandó feladatnak. r
