Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

1989. szeptember 7., csütörtök Somogyi Néplap S BIZONYÍTVÁNY­HAMISÍTÁS, SIKKASZTÁS Rendőrségi vizsgálat a Vörös Hadsereg Úti Általános Iskolában Csalás és más bűncselek­mények elkövetésének ala­pos gyanújával nyomozást folytat a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Var­ga Sándorné és társai ellen. Vargáné 1963 óta a kapos­vári Vörös Hadsereg úti ál­talános iskola gazdasági ve­zetője. Beosztásánál fogva gondoskodott az iskola mű­ködtetéséhez szükséges be­szerzésekről. A kaposvári áfész 38-as számú ABC-áru- házában vásárolta a legtöbb árut, majd azokban az üzle­tekben fordult meg, hova a 38-as ABC vezetőjét, Bodor Pált helyezték. 1985 ótí Bo­dor az áfész 50-es számú, Za­ny i-lakótelepi boltját ve­tít, napjainkig ő az iskola egyik fő szállítója. Vargáné kérésére az üzletvezető olyan számlákat állított ki az iskolának bizonyos áruk­ról, amelyeket nem is tartot­tak, illetve emelt egységárú termékeket^ számlázott. Az értékkülönbözetet olyan áruk­ban szolgálták ki, amelyek­re az iskolának egyáltalán nem volt szüksége, s azokat Vargáné a saját háztartásá­ban használta föl. Vargáné a rendőrségi kihallgatáson elmondta, hogy az áru egy részét az iskola volt igazga­tójának, Horváth Lászlóné- nak adta át. (Horváthnét pénteken függesztették föl igazgatói állásából.) Vargá­né lakásán többek között hű­tőszekrényt, rádiót, magne- tofondecket foglalt le a rend­őrség azzal az alapos gyanú­val, hogy ezeket az iskola pénzén vásárolta. Az eddigi adatok szerint a sikkasztásból fedezte az iskola a pedagógusnapi ren­dezvényeket, a városi tanács komplex vizsgálatának zá­róértekezlete előtt a fölszol­gált reggelit, az azt követő ebédet, az italt és a kávét. A záróértekezleten a revíziót végző hatóság oktatási és gazdasági szakemberei is részt vettek. Vargánénak a Kaposker 362. számú szerződéses bolt­jával is volt kapcsolata. Az okozott kár pontos megállapítása érdekében igazságügyi könyvszakértői vizsgálatot rendeltek el, az eddigi adatok szerint a kár meghaladja a 200 000 forin­tot. A szakértői vizsgálat újabb bizonyítékokat is föl­tárhat még, szélesítheti a gyanúsítottak körét. A kaposvári Vörös Had­sereg Üti «Általános Iskola volt igazgatóját többek kö­zött felelősség terheli azért is, mert elmulasztotta Var­gáné ellenőrzését. Bizonyítványhamisítás szá­lai is ebbe az iskolába ve­zettek. A göllei általános is­kola büssüi kihelyezett alsó tagozatos tagiskolájában 1983-ban tanfolyamot szer­veztek a környék cigány la­kosságának. A tanfolyam cél­ja az volt, hogy felszámol­ják az analfabétizmust. A tanfolyam nem járt semmifé­le vizsgakötelezettséggel, így iskolai bizonyítványt sem kaphattak a tanulók. Mészá­ros Béláné, a tanfolyam ve­zetője vizsgáztatás nélkül, jogellenesen a nyolc általá­nos iskolai osztály elvégzé­séről bizonyítványokat állí­tott ki, részben a tanfolyam résztvevői, illetve más ci­gány személyek részére. A nyomozás eddigi adatai sze­rint Mészárosné eddig isme­retlen mennyiségű bizonyít­ványt - állított ki, amelyek közül hatvanhármat lefog­laltak. A lefoglalt bizonyít­ványok döntő többségét a kaposvári Vörös Hadsereg Úti Általános Iskola volt igazgatója, Horváth Lászlóné hitelesítette, a felső tagoza­tos osztályok végbizonyítvá­nyait is aláírta. Mészárosné az eddigi ada­tok szerint a hamis bizo­nyítványok közül tizenötöt anyagi szolgáltatásért adott ki. ezért százhuszonkétezer forint jogtalan jövedelmre tett szert. Állítása szerint ebből az összegből két alka­lommal összesen hatvan­ezer forintot adott át Hor­váth Lászlónénak a bizonyít­ványok hitelesítése fejében. A hamisított bizonyítványt többen a gépjárművezetői engedély megszerzésére hasz­nálták föl. Megvesztegetés címén tiaenöt személy ellen folyik vizsgálat. Mindkét ügyben tovább folytatódik a nyomozás. (Horányi) Én nem politizálok Én nem politizálok, ké­rem! Én szeretek nyugod­tan, mélyen aludni, és al­lergiás vagyok arra, ha em­legetik a muttert. Ott voltak például az öt­venes évek. Azt mondták, tapsolni kell, ha valaki azt mondja: Rákosi elvtárs. Tap­soltam. Azt mondták: ter­melj többet, jobban élsz! Na bumm, beléptem a sztaha­novista mozgalomba. Ügy berúgtunk fizetéskor, hogy harmadnap talált meg az asszony az egyik haver fe­leségénél. Tehetek én róla, hogy összetévesztettem őket a sötétben? De én akkor se politizál­tam, kérem! Én mindig azt csinálom, amiért fizetnek. Azt mondták, lépjek be a pártba, és építsem föl a szocializmust. Beléptem. Csak az volt a baj, hogy ez is olyan volt, mint az a bizo­nyos Déva vára. Amit nap­pal építettünk, lebontották éjjel. A befalazásokról már nem is beszélve. A múltkor az asszony nézte a tévét, amikor az Or­szággyűlést közvetítétték. Azt mondja, jobb volt, mint az esti krimi. Az egyik kép­viselő azt mondta a Maró- thynak, mondjon le a mi­niszterségről, mert félretájé­koztatta az Országgyűlést a lépcsővel kapcsolatban. Druk­kolt is nekik, hogy ha nem mondja meg, hol a lépcső, vajon hogy jönnek ki a Par­lamentből, de aztán valaki megmutathatta nekik, mert este csak hazamentek. Szó­val a Maróthy meg azt mondta a képviselőnek, hogy bolond lenne lemondani, mert nem is ö mondta azt, amit mondott, hanem a kor­mány mondta neki, mit mondjon. — Hát — mondom az asz- szonynak — igaza van, miért pont ő mondana le azért, mert Jvéletlenül odafigyelt valaki arra, amit mondott? Különben is, miért nem hagyták meg KlSZ-titkár- nak? Most jogosult lenne a munkanélküli segélyre Is. A gyárban is megy ám a pluralizmus! Most már én is ki tudom mondani. A szak- szervezet harcol a létszám- csökkentésért, a Párt kivo­nul a termelésből, az alter­natívok meg fölvetik a fe­lelősséget. Ja! A górék meg fölveszik a dohányt. Ügy dolgozik mindenki, mint a güzü. Most éppen azon me­lóznak, hogy kiteszik a me­lósok egy részét a gyárból, Kérdfovinkr* válaszol: dr. Gulyás Jóssvf tanszékvezető Helyzetkép a népművelőképzésről „Mit csinál a népművelő? A naplótöredékek szerint tájékoztót, jelentést, munkatervet, dalszöveget, rigmust, KISZ-jellemzést, együttműködési megállapodást, jegyző­könyvet, leltárívet, humoreszket, kupiét, ünnepi beszédet ír, belépőjegyeket számoz, riasztóan sokféle dokumentu­mot olvas, tárgyal, megbeszél, lebeszél, beszélget, műso­rokat és közönséget szervez, felújítást, gazdálkodást, ta­karékosságot, tréfás díjakat, emblémákat tervez, képeket fest, fotókat, filmeket készít, karikatúrákat rajzol, aján­déktárgyakat, bútorokat fabrikál, előadást tart, vetélke­dőt, játékot, versenyeket vezet, konferál, muzsikál, éne­kel . . . Kötelező éves munkaidejének csaknem egynegye­dét utazással és ülésezéssel tölti. Szabad óráiban pedig foglalkozási ártalomként szerzett betegségeit gyógyíttatja. A szívét, a gyomrát, a szemidegét, a cu'korbaját és a depresszióját." (Mátraházi Zsuzsa) Tizenöt év óta folyik nép­művelőképzés a, kaposvári tanítóképző főiskolán. A közművelődés szakkollégiu­mon végzetteknek lehetősé­gük van arra, hogy a tanítás helyett vagy mellett a köz- művelődés megannyi terüle­tén hasznosíthassák itt szerzett ismereteiket. A há­roméves népművelőképzés­ről dr. Gulyás József tan­székvezető főiskolai docens­sel, a kaposvári tanítóképző főigazgató-helyettesével be­szélgettünk. — Hazánkban harminc éve kezdődött a népművelőkép­zés. r962-ben Szombathelyen végzett az első népművelés­könyvtár szakos évfolyam. Tehát azt mondhatjuk, hogy fiatal szakmáról van szó, melynek ismérvei változé­konyak. A társadalmi-politi- kai-gazdasági átalakulások rendre revízióra késztették a szakmát és vele együtt a képzést is — állapítja meg Gulyás József. Időnként mereven külön­válik a társadalmilag ismert és elfogadott népművelőkép a képző intézmények által felvázolt céloktól. A népmű­velőt általában — mint ahogy az Mátraházi Zsuzsa írásából is kiderül — afféle „kengyelfutó ^gyalogkakukk­ként" tartják számon. — Miért, nem az? s — A jó népművelő egyé­nisége sokféle pozitív szemé­lyiségjegyet kell hordozzon. Embere válogatja, hogy ki­ki milyen típust „ölt magá­ra", dolgozzon akár falun, akár városban, egyszerű mű­velődési házban vagy köz- művelődési komplexumban, öt típusba sorolhatjuk a több mint 40 000 népművelőt. Vannak olyan szakemberek, akik a kultúra távlati tér­hogy 'beférjenek a kapitalis­ták, Nekem is magyarázták, hogy van ez, de még nem vagyok elég fejlett ahhoz, hogy megértsem. Én már azt se értettem, amikor azt mondták, hogy tiéd a gyár, magadnak melózol, azért olyan kevés a dohány. Most meg elküldenek a saját gyá­ramból? Hanem a múltkor a Vá­rosligetben sétálgattam az egyik alternatív hölgyisme­rősömmel.' Éppen azokat az alternatívákat latolgattuk, mit tudnánk egymással kez­deni a természet lágy ölén. Én már tapogatóztam is bi­zonyos - megoldási lehetősé­gek irányába. Egyszer csak hallom ám, hogy jönnek. — No — mondom — men­jünk arrébb egy bokorral, Arankám, mert itt nem hagy bennünket kibontakozni a hatalom. — Ez nem a rendőrség, Lajos — mondta ő alulné­zetből —, ez a FIDESZ. Hát nem veszed észre, hogy egy tüntetés kellős közepébe csöppentünk?! Hát én rögtön el is ké­szültem, kérem! Mégis csak fölháboritó, hogy én soha se politizálok, az meg még ide is utánam jön! És nem elég a cirkusz, még ezt a két kis cipót is irigyli tőlem ... T. Ágoston László vezésében vesznek részt, s a kulturális irányításban tevé­kenykednek. A kultúra és a közművelődés problémáinak kutatására hivatottak mellett a tömegkommunikáció is sok népművelőt foglalkoztat, s a társadalom és a lakóhely szociális körülményeinek fel­derítésére és kezelésére is egyre többen vállalkoznak. Ám legtöbben az animátor típusú népművelők vannak, akik a szabadidő tervezésé- ben-szervezésében tevé­kenykednek. — A közművelődés színte­reire milyen népművelők ke­rülnek a tanítóképzőből? — Elsődlegesen nem fő­foglalkozású népművelők képzésére vállalkozunk. Olyan közművelődési szak­ismeretekkel felruházott pe­dagógusokat nevelünk szak­kollégiumi keretek között, akik a kistelepülések műve­lődési házainak részfoglalko­zású alkalmazottaiként vagy vezetőiként magukra vállal­ják az iskola tanulóinak és a különböző gyermekközös­ségek programjainak meg­szervezését és lebonyolítását. De akadnak jó páran, akik rátermettségüknél fogva a megye és a megyeszékhely nagyobb kulturális intézmé­nyeinek főállású népművelői lesznek. A magyar gyakorlat sze­rint a tanítóképzőben folyó népművelőképzés pedagó­gusképzéssel párosul, így an­nak iskolaközpontúnak kell lennie. Ügy tűnik, ennek az egyoldalú gondolkodásmód­nak hamarosan lejár az ide­je. Addig is arra kell töre­kednünk, hogy az animátor (tervező-szervező-ösztönző) típus, „kreátor jelleggel'’ ve­gyüljön egy-egy népművelő esetében. Ezáltal a kreativi­tás még inkább előtérbe ke­rülhetne: a népművelő pél­dául nemcsak egy művelődő közösség megszervezésére vállalkozhatna, hanem annak irányítójaként is megállná a helyét. .. — Az ön által említett megvalósító — vagy kreátor — típusú népművelők felké­szítésére milyen lehetőségek kínálkoznak intézményük­ben? — A főiskola elsősorban tanítókat képez. A magas óraszám miatt általában csak animátori képességekkel tudjuk felvérteni a leendő szakembereket, és számukra az elméleti felkészültséget is biztosítjuk az évek folya­mán. A hallgatók kreátori képességeinek fejlesztése azonban csak a szabad ide­jükben valósulhat meg. Ha­zánkban — igaz, még csak kísérleti jelleggel — például egyedül nálunk folyik kép­zőművészeti szakkörvezető­képzés. Azt valljuk, hogy a tevékenység folyamán kell kialakulniuk a kreátori ké­pességeknek. A hallgatók ak­tívan foglalkozhatnak film­esztétikával vagy gyermek­színjátszással — drámapeda­gógiával. No és főiskolánk működteti a Kaláka Tánc- égyüttest, a Cantus Kamara­kórust, s intézményünk ad helyet a Csokonai színkör­nek is. — Az egyre erősödő alter­natív szervezetek, pártok kultúrpolitikai koncepciói­nak sokszínűsége milyen fel- adatot ró a népművelökép- zésre? — Csoóri Sándor ekképp jellemezte mai állapotunkat: „Ma a nagyotmondók ver­senyétől hangos az ország." E találó sor a kulturális szfé­rára is igaz. A pártok, az al­ternatív szervezetek és cso­portosulások természetesen mást és máshogy akarnak csinálni. Arra azonban ügyelniük kellene, hogy ez a „hangoskodás” ne vezessen értéktagadáshoz! A közmű­velődés 1945 utáni időszaká­nak számos értékeitől nem szabad elszakadnunk, ezek a közművelődés folytonossá­gát kell jelentsék. Miközben új értékorientációkat kere­sünk, tekintetbe kell vegyük a régebbi eredményeket, amelyeket meg kell ismer­niük a népművelőknek is. A népművelőképzés számá­ra az egyik legnagyobb lec­két az adja, hogy miként tudjuk hallgatóinkat a kü­lönböző pártok politikai — és ezen belül kultúrpolitikai — programjával megismer­tetni. Miként válthat fel egy monolitikus kultúrpolitikai szemléletet a jelen sokszínű gyakorlata. Ez a népművelő­képzésben is megfontoltságot feltételez, higgadt türelemre késztet. — Az idén 200 fölvett hall­gatóból várhatóan 60-80 je­lentkezik a közművelődés szakkollégiumra. Ám közü­lük jóval kevesebb jelölt ke­rülhet be a tanulókörbe. Mi- lyen elvek szerint történik a kiválasztás? — Sajnos, nehéz eldönte­nünk az alkalmasságot, ugyanis a középiskolai jel­lemzésekből nem sok min­den derül ki. A közmjűvelő- dési tanszék oktatói elbe­szélgetnek a hallgatókkal. A rövid életútból a kulturális aktivitást próbáljuk felderí­teni, s kérdőívünkkel az ál­talános műveltség szintjét próbáljuk mérni. Természe­tesen könnyebb helyzetben vagyunk akkor, ha a hall­gató már egy-két évig dol­gozott valamilyen közműve­lődési intézményben. — Hogyan lehetne ered­ményesebbé tenni a szelek- ciót? — Az lenne az ideális, ha az első tanév után, az addi­gi aktivitás nyomon követé­sével, a tanuláshoz, a közös­séghez és a közművelődés­hez való viszony feltárása után szerveződne meg e szakkollégium. Ahogy a gyakorlat is bi­zonyította: nem a képzés te­szi szakemberré a hallgatót. A szakkollégiumi képzés alapvetően a pályaorientá­cióra irányul. Olyan politi­kai és társadalmi érzékeny­ség kialakítására törek­szünk, melynek birtokában a népművelő a különhöző réte­gek, csoportok problémáit megismerve bátran vállal­kozhat a hatékony közmű­velődési folyamatok elindí­tására és gondozására. Lörincz Sándor Magányos moszkvai művész Saját festményeit árulja Moszkvában az Arbaton egy mű­vész a századelő hangulatát idéző kozmetikai kirakat előtt

Next

/
Thumbnails
Contents