Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-06 / 210. szám
1989. szeptember 6., szerda Somogyi Néplap 5 Kiáltás a bölcsődékért Gimnázium a főiskolában Az utóbbi években tanultam meg kiabálni, nem hangerővel, hanem szavakkal, sajnos egyre többször indulatos szavakkal. Mentségemre szolgáljon, hogy évtizedekig nem kiabáltam, csak tettem a dolgom, tőlem telhetőén képességeim szerint. Közben szinte állandó tanulással igyekeztem munkámat javítani, a mindenkori szakmai elveket elsőként alkalmazni bölcsődénkben, majd a megye valamennyi bölcsődéjében is bevezettetni. Ahogy az lenni szokott — áldozatokat kellett hozni, mely áldozatokat viseLte csalódom, munkatársaim, munkáltatóm, magam pedig egészségemből áldoztam szeretett hivatásomért. Ehhez hasonlóan még sokan dolgoztunk minden erőnkkel a bölcsődékben gondozott gyermekek jobb ellátásért. Jogom van tehát kiabálni. Hogy mi okból, az az alábbiakból kiderül. A bölcsődék munkáját figyelő, a fejlődés folyamatát ismerő egészségügyi szakemberek, valamint a szülők véleménye szerint is volt értelme az erőfeszítéseknek. Az elmúlt 45 év alatt társadalmi szükségletként kialakult a bölcsődei hálózat, és az 1970-es évektől óriási szakmai fejlődésen ment keresztül. Somogy 37 bölcsődéjében (ma 31 van) gveken át sok szerény, gyermekszerető, jól képzett gondozónő állt helyt a legnehezebb időkben^ a hetvenes években is, akkor, amikor 60 férőhelyen 100 gyermeket kellett gondozni, nevelni. Akkor nem foglalkoztak velünk. Most viszont, amikor a mindenki által ismert születés- szám-csökkenés miatt kevesebb a gyermek a bölcsődékben, a létező, még működő és szükséges bölcsődéket is idő előtt le akarják írni. Vezető egészségügyi szakemberek Somogybán nyilvános értekezleten szemünkbe vágják, hogy mit akarunk mi? Miért kell nekünk — például — önálló szakszervezet, hisz a bölcsődékre nem lesz szükség. Az ilyen nézetek kialakulásához sajnos alapot ad dr. Csehák Judit miniszterasz- szonyunknak a Magyar Hírlap augusztus 8-i számában megjelent nyilatkozata is, mely szerint: ........ o gyed k iterjesztése a gyermek 3 éves koráig a bölcsődék kiürülésével járhat, de nem baj." Tisztelt miniszterasszony és tisztelt kétkedők! Önök nem elég előrelátóak. Ismerve gazdasági helyzetünk rohamos hanyatlását és egyéb előre látható körülményeket: szükség lesz még a bölcsődékre! Biztos, hogy tovább kell csökkenteni számukat, s más feladatokat is át kell vállalnunk, ezt mi teljességgel belátjuk. Nem azt akarjuk, hogy gazdaságtalanul üzemeltessenek néhány gyermek miatt bölcsődéket, ám a meglévőknek, a szükségeseknek, a gyermekek és a szülők megelégedésére dolgozóknak anyagi és erkölcsi elismerést, megbecsülést követelünk. A jó kertész, ha almafáján néhány évig kevesebb alma terem környezeti ártalmak, rossz időjárás miatt, nem hanyagolja el a fa gondozását, nem veri le fájóról a még meglevő gyümölcsöt, hanem fokozott gonddal őrzi ami van, bízik benne, hogy más években majd másként lesz, s nem vágja fejszéjét a gyümölcsfába, amely nem tehet arról, hogy kevesebb a termés. Sőt a fa ez idő alatt egészségesebb, fejlettebb gyümölcsöket fog nevelni gazdájának. Hasonló a helyzet most a bölcsődékben. A kisgyermeknek a kiseub közösségben több törődési, löbb szeretetek nyűgöd tabb körülményeket tudunk nyújtani, s biztosan kiegvensúlyozot- tabban, kedvezőbben alakul fejlődésük. Az óvónő örül, ha kisebb létszámú gyerek- csoportot indíthat, a tanítónő szintén, hogy ebben az évben csak 20 fős lesz az első osztálya, mert több időt tud szánni egy-egy gyermekre. örül a szülő is, mert tudja, hogy ilyen körülmények mellett jobb lesz a gyermekének. Miért sajnáljuk a'kkor a legfiatalabbaktól az ideálisabb körülményeket, attól a korosztálytól, amely legnehezebben viseli el a tömeget? Miért sértjük, nyugtalanítjuk bizonytalan jóslatokkal, kijelentésekkel azokat az embereket, akik a legkisebbek fejlődését egyengetik? Hát ezért kiáltok! Kérem, hagyjanak bennünket nyugodtan dolgozni, ne vegyék el hitünket, kedvünket hivatásunktól! Ha pedig változtatásra lesz szükség, rni alkalmazkodni fogunk a megváltozott körülményekhez. Ám még vagyunk, élünk, dolgozunk, s nem szívesen kiabálunk. Légrádi Józsefné bölcsődevezető Módszertani Bölcsőde. Kaposvár Évente negyvenmillió könyvet készít a debreceni Alföldi Nyomda. 80 millió forintot költöttek arra, hogy korszerűsítsék az üzemet. Üzembe helyeztek egy japán gyártmányú, elektronikus színre bontó berendezést és egy 4 f 4 színnyomó offszet nyomógépet. A beruházással a termékszerkezetet kívánják bővíteni. Képünkön: Az új színre bontó berendezés Két fakultáció és francia nyelv Tegnap reggel nyolc órakor megkezdte működését a kaposvári tanítóképző főiskola gimnáziumi tagozata. A csaknem kétszeres túljelentkezés „győztesei". 28 diák kezdte meg tanulmányait egyelőre olyan teremben, amely eddig a felsőfokú képzést szolgálta. Azért egyelőre, mert tavasztól már az új öttantermes gimnáziumi szárny lesz az otthonuk. A tanévnyitón Leitner Sándor főigazgató elmondta, hogy az új tagozat beindítása különleges és fontos feladata az intézménynek. Különleges, hiszen eddig nem volt ilyen, s új feladatokat jelent a tanárgárdá- nak, fontos, mert régi hiányt pótol a közoktatásban. A kaposvári főiskola arra vállalkozik, hogy teljes „közoktatási vertikumot” teremtsen, s ezzel sarkalljon a főiskolai, illetve egyetemi továbbtanulásra is. Somogy adósságaként említette a szervezett tehetséggondozást. Az új tagozat éppen arra hivatott, hogy intézményes keretek között foglalkozzon a tehetséges növendékekkel. Az oktatásban előnyt jelent a főiskola „közelsége", Kiadványok Tevan Andorról Üjabb két kiadvány jelent meg a gyomai „Kner Nyomdaipari Múzeum” füzetsorozatában, mindkettő a száz évvel ezelőtt született Tevan Andorról, kiemelkedő könyvkiadói tevékenységéről szól. A füzetsor 16. számában Papp János az 1910-es évek elejétől az 1949-es államosításig folyamatosan megjelenő Tevan- könyvekről írott korabeli bírálatokat gyűjtötte egybe „A szép könyv dicsérete" címmel. A modern magyar könyv békéscsabai megteremtője, Tevan Andor önvallomását tartalmazza a füzetsorozat 17. kiadványa. s a felsőoktatási intézmény jól képzett pedagógusgárdája. Két gimnáziumi tanár mellett ugyanis az órák zömét a főiskola oktatói tartják. 14 tanuló pedagógia, 14 pedig képzőművészeti fakultáción bővíti tudását, tehát a tagozatot a pedagógiai és a vizuális nevelési tanszék gondozza. Az orosz nyelvtanulást folytatják, második idegen nyelvként azonban franciát oktatnak. Az új gimnáziumi tagozat nem csupán enyhíti a kaposvári beiskolázás gondjait, hanem a ma már nélkülözhetetlen nyelvtanításon kívül korszerű ismeretekkel ruházza fel hallgatóit. Dr. Walter Károly, a gimnáziumi tagozat igazgatója szorgalmas, pontos és becsületes munkát kért újdonsült hallgatóitól, hiszen ez ad majdan rangot az új középfokú oktatási intézménynek. T. R. HANGLEMEZFIGYELŐ A röpülés boldog emlékezete Megjelent a legújabb ,Latinovits-lemez. Immár sokadik alkalommal szerezve örömet a vers- és színházbarátoknak. Mégis különleges alkalom ez a méltatásra, hiszen először készült összeállítás a színész saját írásaiból és nyilatkozataiból. A lemez szerkesztője, Szigethy Gábor irodalomtörténész, gondosan válogatta össze a korongra kerülő anyagokat a Magyar Rádió archívumából. Emlékszem a röpülés boldogságára, — idézi fel Lati- novits a debreceni Csokonai Színházban eltöltött segéd- szinészi éveket, azt a színházi közösséget és alkotó munkát, amely meghatározó volt élete végéig. Hallgatjuk a lemezt, a színészi pálya műhelytitkairól szóló vallomást, s az előadóestek magvas összekötő szövegeit és a közönség halk morajlása vagy vastapsa közepette megfeledkeztünk arról is, hogy a színészkirály 13 éve halott. A lemez igazi varázsa megeleveníti a hallgatónak az évtizeddel korábbi magyar színházi életet. Latinovits Zoltán nagyszerűen mondott verset. Filozófiája szerint aki verset mond, annak költővé kell növekednie, azzá kell lennie, hogy eljátszhassa a verset. Nem a művet adta elő, hanem a költőt teremtette újjá. Hangjának varázsával kapunk választ arra, hogy miért babonázta meg a közönséget egy-egy önálló előadóest; tanúi lehetünk nemzeti-közösségi életteremtő érzése sodró erejének. A hangfelvételek átölelik a színészi pálya legfontosabb mozzanatait. A rendező Latinovits is megszólal és beszél három énjéről: a színészről, a filozófusról és az építészről, akiben felébredt a vágy arra, hogy rendezőként egyszerre játszhasson a „darab összes húrjain". Rendezői életműve tragikus torzó maradt, színház- alapítási terveit csak elképzelésként őrzi az utókor. A hanganyag szervesen kapcsolódik az azonos címmel 1985-ben megjelent Latinovits-kötethez. Akkor tucatnyi év után olvashattuk először kora legnagyobb színészének összegyűjtött írásait. A lemez hallgatása kapcsán érdemes fellapozni az írásokat, hogy újra megállapíthassuk: a magyar kulturális élet, a színházak 1989-ben is táplálkozhatnak a szellemi hagyatékból. Varga Zsolt Miről vallanak a csontok? Kérdőjelek az avar korból A szenzáció ezúttal elmaradt Amikor az 1972-es nagy esőzés a horhosban felszínre mosta Zamárdi környékén az útszéli sírokból a csontokat, még senki sem gondolta, hogy régészeti szenzáció születik. Az egykori emberi maradványokkal játszadozó gyermekek ki máshoz is fordulhattak volna, mint Pillér Dezső tanár úrhoz, Zamárdi lelkes, gyakorló amatőr régészéhez. Ő pedig, látva a leleteket — értesítette a megyei múzeumot. A Kárpát-medencében folyó avar kori régészeti kutatások mindaddig olyan bizonyítékokkal szolgáltak, hogy az avarok a magyar honfoglalás előtt általában néhány száz lakosú falvakban, sátor- vagy vályogviskó városokban éltek. A régészek el sem tudták képzelni, hogy létezhet helység, ahol TÖBB EZREN LAKTAK, ahol mintegy két és fél évszázad alatt közel hatezren haltak meg, s egy temetőbe temették őket. A vizsgálódást elsőként dr. Bakay Kornél kezdte meg, s a környéken 34 sírt feltárva megállapíthatta, hogy a leletek érdemesek a további kutatásra. Nyolc évig kellett várni azonban arra, hogy valójában megkezdődhessék a zamárdi avar kori temető feltárása. Bárdos Edith régész 1980-ban még maga sem sejthette, hogy élete nagy lehetőségére talált. Azóta a szűkös — és egyre szűkösebb — anyagi lehetőségeknek megfelelően nyaranta megjelenik kis csoportjával és kutat, értékel, igyekszik összerakni a mozaikból az Egészet. Nem könnyű! Hiszen ahhoz, hogy az érdemi megállapítások megszülethessenek, a temetőnek legalább az egyharma- dát fel kellene tárni. Tehát csaknem kétezer sírt! Ezzel szemben az elmúlt évtized során összesen 865 sírt vizsgáltak át... — A korábbi évszázadok során szinte valamennyi sírt kirabolták — mondja a régésznő. — Ennek ellenére még így is rendkívül gazdagnak mondható az a lelet- anyag, amit találtunk. Csaknem minden évben rábukkanunk szenzációsnak számító leletre. Idén július 15-től augusztus végéig 82 sirt tártunk fel. Sok érdekességet találtunk, de először fordult elő, hogy a korábbi években szinte megszokott szenzációs lelet ezúttal elmaradt. Kissé csalódott vagyok emiatt, bár meg kell jegyezni: a régésznek A NEGATÍV EREDMÉNY IS EREDMÉNY! Az egész temető feltárására sajnos belátható időn belül nincs mód. Ezért kellett nyugati irányba egy öt méter széles és háromszáz méter hosszú szelvénnyel átvágnunk a temető közepét. A terület nagyságából és a sír- sűrűségből következtethetünk arra, hogy összesen mintegy hatezer sír található itt. Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence mindmáig legnagyobb ismert avar kori temetőjére bukkantunk. A sírokat egységesen, kelet—nyugati irányban tájolták, a halottakat koporsókba, méghozzá általában vasalt koporsókba tették. Egyes síroknál a fej- és lábrésznél kimélyítették a gödröt, oda helyezték az ételt és italt, jóllehet ez nem volt általános szokás. A temető a VI. század végétől a IX. századig folyamatosan „üzemelhetett”, s az avarok az egymásra temetést nem alkalmazták. Vajon valóban Zamárdi térségében lehetett AZ AVAR BIRODALOM KÖZPONTJA? A kérdésre — ma még — nem lehet egyértelmű választ adni. Bárdos Edith is csak úgy fogalmaz: — Az bizonyos, hogy „különös jogállású település" lehetett. Például katonai táborváros, vagy székhelyközpont. Az Endrédi út keleti oldalán, az úgynevezett Kútvölgyi dűlőben például számtalan apró vasolvasztó kohó maradványára bukkantunk. A tavasszal hat értékelhetőt tártunk fel, az egyikben avar kerámiát is találtunk. Annyit azonban már tudunk. hogy ugyanezen a részen vannak Árpád-korabeli kohók is! Ezek szerint ez a rész lehetett annak idején a „tűzkovácsok” telepe, amolyan mini ipartelep. Ha maga a falu Endréd felé terjedt, akkor a következő években még rábukkanhatunk a helyére. Ha viszont a mai település helyén volt, akkor a ráépült házak miatt már aligha. A temető sírjaiban a dú- lások következtében a vékony, ezüstből készült préselt díszek korrodálódtak, a korai öv- és lószerszámdíszekből gyakran csak az U alakú bronz pánt védő és a porrá szétfújható ólom töltés maradt meg. Igen ritka az is, hogy a ló csontváza érintetlen. A lovas sírokban általában megtalálhatók kétoldalt a kengyelek, a lándzsa, sőt gyakran a sírba helyezték a tegezt az íjjal együtt. — Igen sok sírban találtunk úgynevezett második germán állatstílusú vereteket aranyozott bronz, vagy ezüst kivitelben, de volt ezüst és bronz kombinációban is. Ezüst karperecek, aranyozott ékszerek, tarsolykorongok is előkerültek, amelyeken díszítésül összefonódó kígyós állatmotívum látható. Találtunk bizánci övcsatokat, öntött bronztálakat, Itáliából származó üvegkancsókat, ezüst berakással díszített összecsukható tábori székeket, edényeket, vödröket. Egyeseket griffes préselt veretes minta díszít. SOK FELTÉTELEZÉSRE ADHAT OKOT a mintegy 30—40 sírban talált, egyenlő szárú kereszt. Lehet, hogy bizánci hittérítők jártak erre, s tőlük származnak ezek az ereklyék. Még az avarok kereszténységgel való kapcsolata sem tisztázott. Vallanak tehát a csontok. Még a régészeknek sem mindig egyformán! Neves történészünk, László Gyula professzor például szinte minden évben ellátogat Zamúr- diba — idén a viszonylag mérsékeltebb leletanyag miatt viszont Bárdos Edithék jártak nála. ö saját elméletének, a sokat vitatott „kettős honfoglalásnak” igyekszik bizonyítékokat szerezni, összefüggéseket keresni. Biztosan ma még nem tudni: kinek van igaza? Mert folyton folyvást változik a világ. .. Még a halottak birodalma is! Gyarmati László
