Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

1989. szeptember 29., péntek Somogyi Néplap 5 ELPAZAROLT MEDICINA Harminc patikát ellenőrzött a társadalombiztosítás Egyre nagyobb figyelmet fordít a társadalombiztosí­tás arra, hogy jól sáfárkod­jon a rendelkezésre álló pénzzel, csak azt fedezze, ami valóban indokolt. Sár­ái Gyulával, a Megyei Tár­sadalombiztosítási Igazga­tóság igazgatójával arról beszélgettünk, miként ellen­őrzik a kiadások jogosságát. — Január elseje óta műkö­dik egészségügyi és gyógy­szerügyi osztály az igazga­tóságon. Milyen céllal ala­kították meg? — Az osztály létrehozása — egy országos program ke­etében — azt a célt szol­gálja, hogy a társadalombiz­tosítás jelentős anyagi ki­adásait a gyógyszerárak té­rítésében szakszerűen figye­lemmel tudjuk kísérni. Azt vizsgáljuk, hogy arra fize- tünk-e, amire kell, s any- nyit-e, amennyit szükséges. Országosan a tervek 18 mil­liárd forintot rögzítenek gyógyszerártérítésként az idén, az is lehetséges azon­ban, hogy több lesz. Ha ezt összehasonlítom a járulék- bevételeinkkel, akkor annak négy százalékát teszi ki. Cé­lunk még az is, hogy rámu­tassunk olyan dolgokra, me­lyek a szabálytalan felírá­sok és más okok miatt pa­zarláshoz vezettek. Érde­künk, hogy ezt ne engedjük meg, s erre felhívjuk a fi­gyelmet. — Sikerült-e pazarlásokat kimutatni? — Sikerült. Amikor az egészségügyi és gyógyszai - ügyi osztályon a szükséges személyi föltételrendszer megteremtődött — vettünk fel gyógyszerészt, gyógy­szertári asszisztenseket, or­vosokat —, először tájékozó­dó ellenőrzéseket tartot­tunk, májusban—júniusban pedig „élesben” kezdtük el az. ellenőrzést. Augusztus végéig 23 gyógyszertárban több mint 82 ezer vényt el­lenőriztünk gyógyszerész szakmai szempont szerint. Ezenkívül még hét gyógy­szertárban több mint 11 ezer vény számszaki-alaki ellenőrzését is elvégeztük, örömmel mondhatom, hogy nem tapasztaltunk durva hi­bát a gyógyszerek kiszolgá­lásában, elszámolásában. Általánosságban jónak mi­nősíthetjük ezt a munkát. Ugyanakkor az orvosok vény írásával kapcsolatban voltak rossz tapasztalata­ink is. Sok esetben nem az orvos rendeli a gyógyszert, hanem a beteg rendeli ma­gának. Ezt érzékeljük a vé­nyeken keresztül, amikor azonos hatású gyógyszere­ket írnak föl vagy közel azo­nos hatású és mellékhatású gyógyszerek szerepelnek a vényeken. Azt is tapasztal­juk, hogy a mennyiség nem a jogszabályoknak megfe­lelő. Ez ugyanis azt írja elő, hogy általában 8—10 napi mennyiséget kell egy-egy al­kalommal fölírni, mert az orvos csak így láthatja rendszeresen a beteget, el­lenőrizheti a gyógyszer ha­tását. Tapasztalatunk sze­rint ennek többszörösét, még 2-4 havi mennyiséget is fel­írnak. így fordul elő az, hogy értékes gyógyszereket végül kidobnak. Az „elveszett” adó nyomában... Hétfőn újra: Tv-S Üzenetek és tanulságok Kiállítás a helyőrségi klubban Szeptember első napjai­ban tucatjával -érkeztek a szinte számonkérő hangú te­lefonok a Sió-tv szerkesztő­ségébe: hova tűnt a két hó­napon át már lassacskán családtaggá vált tv-adó az éterből ? A válasz egyszerű — bár, akik megszokták, netán: meg­szerették a Balaton keleti me­dencéjében nyári programot sugárzó Tv-S-t, bizony ne­hezen fogadták el —: az ősztől már egyetlen nagyobb cég sem akart reklámozni a tó elcsöndesedett környékén, így a Balaton Channel Kft. beszüntette nyári, kereske­delmi programját. Ettől persze nem szűnt meg az üzleti vállalkozás alapját jelentő Sió-tv, amely most egyhónapos karbantar- ási szünet után már városi televízióként éled újjá. Dr. Kovács Péter főszerkesztő elmondta: — Talán furcsának tűnik, de a Sió-tv valójában csak most válik azzá, aminek eredetileg született. Ha a ki­vitelezés nem csúszik az eredeti tervekhez képest majdnem három hónapot, akkor a siófokiak már a ta­vasszal láthatak volna vá­rosi televíziós programokat, mire azonban a stúdió elké­szült, már indult a közben alapított kereskedelmi vál­lalkozás is. — A nyáron napi 6 órás programot szoktak meg a Tv-S nézői, ez folytatódik hétfőtől is? — Sajnos, nem. A „tv- csinálás” igen drága dolog, a város pénztárcájából mindössze heti egyórányi programra futja, legalábbis egyelőre. Mivel ez a nagy nyári adásidő után óriási szakadékot jelent, természe­tesen keressük a lehtősége- ket arra, hogy több műsort adhassunk. — A városi televíziós pro­fil minőségi változást is je­lent a műsorban? — Igen, de nem olyan ér­telemben, hogy jobb lesz vágj’ rosszabb, mint a nyá­ri, hanem egyszerűen más. Nyáron elsősorban a szóra­koztatásra, az üdülők, a va­kációzó diákok igényeire koncenetráltunk, a kereske­delmi televíziós is erre ösz­tönzött benünket. Most más a helyzet. A Balaton kör­nyéke valójában ilyenkor tud igazán önmaga felé for­dulni, mindennapos gond- jaivak saját életével foglal­kozni, és ez így lesz a Sió- tv-ben is. Programunk egyik részében az aktuális esemé­nyekkel foglalkozunk majd, afféle siófoki tv-híradóra gondolok itt, a másik rész­ben pedig, élő várospolitikai fórumműsorokat szeretnénk közvetíteni. — Lássuk akkor, mennyi­re felel meg mindennek a siófoki városi televízió hét­fői első adása? — Az este nyolc órakor kezdődő programban először a legutóbbi tanácsülésről számolunk be, többek kö­zött egy sokakat érintő té­máról, az új lakásrendelet­ről is. Ezután helyszíni tu­dósítás következik a Füred katamarán fedélzetéről, ahol a balatoni hajózás megúju­lásának századik évforduló­ját köszöntötték a Mahart dolgozói. Az ősztől tavaszig tartó színházi évadról tájé­koztatja a város lakóit a Dél-balatoni Kulturális Köz­pont igazgatója. Végül pedig a „hóhért is akasztják”. A főszerkesztő ezúttal riport­alanyként kerül a kamerák elé, s a nézők kérdéseire vá­laszol. Ezzel kapcsolatban egyéb­ként már hétfőn reggel nyolc órától várjuk a nézők hívásait a (84) 10-887-es te­lefonszámon. — Milyen hibák fordultak még elő? — Apróbb, bosszantóbb dolgok az olyan alaki elté­rések, hiányosságok, mint a vény fejlécének olvashatat­lansága, az, hogy alig töltik ki, tehát nem tudjuk azono­sítani, kinek írták föl, ha netán orvosi szempontból ellenőrizni akarnánk: va­lóban az a gyógyszer kel- lett-e és olyan mennyiség­ben? Említésre méltó, hogy a közgyógyellátottak nevé­re olj’an személyeknek is felírnak gyógyszert, akik er­re az ingyenességre nem let­tek jogosultak. Előfordult az is, hogy fiktív névre állítot­tak ki közgyógyellátottként vényeket. Ilyenkor a társa­dalombiztosítás teljes költ­ségére szolgálják ki a gyógy­szereket. Tapasztaltunk olyat is, hogy sebkezelésre szükséges gyógyszereket nem az egészségügyi rendel­kezéseknek megfelelően ír­tak fel. Pazarlásnak számít a nagyobb mennyiségű köt­szer, fájdalomcsillapító adá­sa. — Milyen hatásuk volt ezek­nek az ellenőrzéseknek? — Meglepő volt a tapasz­talat nemcsak nekünk, ha­nem sokszor azoknak az or­vosoknak is, akiknek eze­ket az információkat megad­tuk. Tulajdonképpen tük­röt tartottunk eléjük arról, hogy mik vannak. Több ér­tekezletet tartottunk az or­vosoknak és számos esetben személyes beszélgetésre is sor került. Kollégáink har­mincegy orvost kerestek föl az első nyolc hónapban, s mindezeket megbeszélték ve­lük. — Ezek szerint erre az új osztályra szükség volt. — Ennek az új osztálynak a kezdeti működéséről azt tudom elmondani, hogy je­lentős munkát végeznek, rendkívül nagy aktivitással, jó hozzáértéssel. Remélem, hogy ha nem is egyik nap­ról a másikra, de tenden­ciájában belátható időn be­lül alapvetően meg fog vál­tozni a gyógyszerrendelés, -felírás és -felhasználás, mégpedig olyan irányba, ahogy azt a beteg érdeke megkívánja. Lajos Géza Szenna és A szennai művelődési ház vezetője, Mester József, már a távolabbi jövőre is gon­dolt, amikor eltervezte, hogy megrendezi a Zselici ősz programsorozatot. Arra tö­rekszik, hogy felpezsdítse a Az ember ma már arra gondol, hogy a történelem sodrása időnként durva já­tékot tud űzni abból is, ami „szent”, ami örök, és hábo­rítatlanul kellene magában hordoznia a múltat. Valahogy így vagyunk ma­napság Petőfivel is. Kuta­tunk utána, megpróbáljuk azonosítani, és közben elfe­ledkezünk arról, hogy „szel­leme” is van, amely kortól és ideológiáktól függetlenül kísért napjainkban is. Sze­rencsére akadnak még olyan emberek, akiknek a változá­sok időszakában is azok az örök értékek mérvadóak, amelyeket többek között Pe­tőfi is képviselt. A Magyar Néphadsereg Kaposvári Helyőrségi Klubjában teg­nap délután megnyílt kiállí­tás ezt reprezentálta. Krámer Iván főhadnagy, a Petőfi Társaság tagja Petőfi a szabadságharcban címmel vidék kis falvainak társa­dalmi és kulturális életét: az egymástól elszakadt ge­nerációkat, a különböző te­lepülések lakóit ismét színes és örömteli együttmunkál- kodásra buzdítsa. De tervei tárta a közönség elé azt a páratlan dokumentumgyűj­teményt, amely az 1800-as évek közepétől követi nyo­mon a költő életútját, csalá­di és baráti kapcsolatait, valamint a társadalmi és po­litikai élet legfontosabb ese­ményeit. A kiállítást a fegyveres erők napjának alkalmából Csornai Ferenc ezredes nyi­totta meg. Ajánló gondola­tai eltértek a szokásos pro­tokolláris szabályok által vezérelt megnyitó szövegek­től. Szavai azokhoz, a hét­köznapokban is helytálló ér­téket teremtő katonákhoz, tisztekhez szóltak, akiknek jelenlétére napjainkban nagy szüksége van a nemzetnek. — Most is a kiegyezés ko­rát éljük — mondta az ez­redes —, és a mai kiállítás jelzésszerűen kimondja: több értéket hordoz magá­ban a magyar tisztikar, mint közt meghúzódik az a gon­dolat is, amely elérhető cél­ként kezeli a Bécs—Buda­pest világkiállítást, és úgy véli: ez a szép táj vonzani fogja a hazánkba látogató idegeneket. amennyit a társadalom ed­dig feltételezett róla. S hogy mennyire igaz, ar­ra példa Krámer Iván fő­hadnagy tevékenysége. Há­rom éve tagja a Petőfi Tár­saságnak, de már az érettsé­gi után és később a hadse­regben is arra áldozta min­den szabadidejét, hogy a tör­ténelemmel, jelesen 1848- cal és annak jelentős szemé­lyiségeivel foglalkozzon. — Én Nagy László és Görgey Artur párti vagyok — mondta a főhadnagy. — Talán furcsán hangzik, de a versek és a tettek mögött mindig az embert keresem. Az egyéniséget kutatom. Nem vagyok híve annak, hogy szembeállítsuk egy­mással a történelemben sok­szor egymásnak ellentmon­dó nézeteket képviselő nagyjainkat. A kiállítás legrégibb doku­mentuma, az 1844-ben ki­adott Életképek című folyó­irat mellett szemünkbe ötlik a 168 óra című hetilap egyik legutolsó kiadványa, amely a Morvai-féle Petőfi-kuta- tásokhoz fűz adalékokat. Krámer Iván nem kíván döntőbíróként fellépni a költővel kapcsolatban föl­tett kérdéseket illetően. Azt vallja, hogy a kutatások eredményeit egy tudósokból, irodalomtörténészekből álló bizottságnak kell eldöntenie. Ö marad továbbra is a gyűj­tő- és feldolgozó munka hét­köznapi, de annál gyümöl­csözőbb tevékenységénél. Kiállított dokumentumait, melyeket festményekkel tett színesebbé, elsősorban a diákoknak ajánlja. Bízunk benne, hogy egyediségével és értékével hatni fog mind­azokra, akiknek kedvéért közrebocsátotta. A programok szeptember végétőli november közepéig tartanak. Lovas játékok címmel a Kaposszerdahely és Szenna közöti lovaspályán rendezi meg a szennai lovasszakosz­tály, valamint a helybeli művelődési ház a Zselic ku­pa versenyeit. Itt Somogy- sárd, Somogyjád, Mennye, Edde, a Pannon Egyetem, valamint Szenna csapatai inrdulmak szeptember 30-án, szombaton délután két óra­kor. Délelőtt vásár lesz a művelődési ház előtt, este pedig videódiszkó zárja a programot. Előadással és bemutatóval egybekötött vadászkiállítás lesz október 6-a és 12-e kö­zött a zselickisfaludi turis­taházban. A népszerű szen­nai búcsút október 8-án ren­dezik meg. A falumúzeum és a művelődési ház közös szervezésében délelőtt a ki­csik részére állítottak össze programot. Délután két órá­tól népszerű együttesek mu­tatkoznak be.. Pinceszeres címmel a bá- bonymegyeri olvasókör játé­kát láthatja a közönség, majd a BM Somogy Tánc- együttes, a szennai néptánc- együttes és Csizmadia Teré­zia népdalénekes lép a pó­diumra. A Zselici ősz rendezvényét november 18-án a Csapodár madárka című vígjáték be­mutatásával zárják. (Várnai) Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor ZSELICI ŐSZ környéke várja a vendégeket

Next

/
Thumbnails
Contents