Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám
1989. szeptember 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kérdéseinkre válaszol Zeller Gyula egyetemi tanár A piacon árura van szükség Sokadszor a húsellátásról Jövőre ismét megrendezik az OMGK-ot A MÉM időszakos sajtó- tájékoztatóján elsőként az őszi mezőgazdasági munkák helyzetéről kaptak rövid tájékoztatót Bállá Istvántól, a mezőgazdasági főosztály osztályvezetőjétől az újságírók. Az előadó hangsúlyozta, hogy a növénytermesztés az idén jó évet zárt, különösen vonatkozik ez a búzára, hiszen eddig nem volt példa arra, hogy ebből a növényből két egymás utáni évben elérjük az 5, illetve az 5,2 tonna hektáronkénti termést. A gabonafélék termőterülete 50 ezer hektárral keve- sebbb volt az idén, mint tavaly, nőtt azonban az őszi árpa, a cukorrépa és a borsó vetésterülete. Burgonyát 44 ezer hektárról takarítanak be, ez biztosítja a lakosság ellátását. A zöldségféléknél felemás helyzetről számolhatott be a MÉM illetékese: káposztából, vöröshagymából, gyökérféleségekből kielégítő a termés, ám a paradicsomnak, a paprikának nem kedvezett az időjárás, ahogy ezt a piaci árak is híven tükrözik. A szőlő pedig ugyancsak megérezte az elmúlt három esztendő fagykárait, és az utóhatásokat a szeszélyes tavasz nem enyhítette. A várható termésátlag 4600 kilogramm hektáronként. Almából is kevesebb termett az idén, s a minőséggel sem lehet túlzottan dicsekedni. A vetőmagellátásról, a szaporítóanyagokról szólván hasonló a kép, mint tavaly. Az idén is lesznek hiányok, és megszokott lesz néhány volt alkatrész hullámzó szállítása is. Annak ellenére, hogy egyes területeken javult az ellátás. Ezután az OMÉK 1990. évi 71. kiállításának előkészítő munkáiról hallgathattak meg beszámolót az újságírók. A Széchenyi rendezte első, 1833-as kiállítás óta sok mindenben változott ez a bemutató, a jövő évi pedig újabb periódust jelent: nemzetközi jelleggel rendezik meg, és elsősorban üzleti szempontból a bemutató vállalkozói jellegét kívánják erdősíteni. A kiállításra — melyet a Hungexpo szervez — február 1-jéig lehet jelentkezni. Az előkészítő bizottság fontos feladatának tartja, hogy időről időre an- kétokat szervezzen, hiszen új fejezet kezdődhet ezen a területen is. Az újságírókat a sajtótájékoztató második része izgatta erősebben, mivel a szeptember 12-i tájékoztató óta ismét a húsellátás helyzetével foglalkozott a MÉM. Ocsödi Gyula főosztályvezető-helyettes élesen fogalmazott, amikor kimondta: az előző évek alacsonyan tartott fogyasztási árai a magyar mezőgazdaság tovább nem tudja elviselni. Az ország hústermelésének eg.v- harmadát exportáljuk, kétharmada jut hazai fogyasztásra. A némelykor burkolt áremelés, a jövedelemszint rendkívüli csökkenése, a termelőeszközök helyzete gátlástalanul ollóba zárta az ágazat termelését. A helyzet így nem tartható. A kormány kérésére készített fölmérés részletesen tartalmazza azokat a tendenciákat, amelyek segítségével változást és fejlődést remélnek ezen a területen. A vásárlóerő megőrzése mellett biztosítani kell a jövőben a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást és a hatósági árbeavatkozások megszüntetését. Csakis rugalmas exporttámogatás tarthatja szinten és egyensúlyban a belső ellátást. A technikai és technológiai fejlődést pedig szektorsemleges támogatással lehet ösztönözni. A kistermelés erősítése fontos feladat. Az adóztatáson nem szabad, sőt hiba lenne változtatni, újabb terheket ez a szektor már nem bír el. Bellér Ágnes A héten a Magyar Köz- gazdasági Társaság Somogy Megyei Szervezetének vendége volt Kaposváron, a Technika Házában dr. Zeller Gyula egyetemi tanár, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdaságtudományi tanácsának dékánja, aki az egyik szorgalmazója annak, hogy az MSZMP megújítsa gazdaságpolitikáját. A baranyai kongresszusi küldöttek frakcióvezetője a somogyi találkozó előtt válaszolt kérdéseinkre. — Mi a véleménye arról, hogy piacgazdaságot akarunk Magyarországot teremteni? Egyáltalán van-e ennek lehetősége a gazdasági gyakorlatban? — Eljutottunk odáig, hogy a pártok és a kormány is piacgazdaságot akarnak. Odáig azonban még nem, hogy felismerjük, milyen bonyolult feladat ez. Ha megnézzük az MSZMP programnyilatkozatát, az egész piackérdést a tulajdonra és a pénzgazdaság reformjára összpontosítja; úgy fogalmaz, hogy ezek a piac alapvető feltételei. Én ezt tagadom! A piac kialakulásának rengeteg feltétele van. Nem vitás, az egyik oldalról döntő az, hogy a piacon hány vállalat, vállalkozó van és ezek versenyeznek. De ezt nem lehet elérni úgy, hogy a jelenlegi vállalatokat szét- trancsírozzuk. Akkor több szereplő lesz, de nem lesz több termék! Végső soron a termékeknek kellene versenyezniük. Tehát a piachoz termelés- és vásárlóerőélénkítés kell. Ez egyelőre csak a tőkés exportpiacokra vonatkozóan található meg, márpedig tőkés exportpiacból megélni nem lehet. Kezdjük elhanyagolni a legnagyobb piacot, a magyar piacot. Végig kellene még gondolni olyan dolgokat is, mint például a tulajdonosi érdekeltség, az állam szabályozó szerepe a piacon ... Mondjuk egy modern piac- gazdaságban az állam csak a körülményeket, a környezetet teremti meg, a többit ráhagyja a vállalatra. Még ma is él az az illúzió, hogy az állam majd megváltoztatja a szerkezetet. Az állam azonban egyet tud csak csinálni: bankót nyomni, de szerkezetet változtatni nem! Ez a vállalatok feladata és lehetősége. Ahhoz, hogy egy piac működjön, jó marketingtevékenység kell, és még legalább tíz elemet lehetne fölsorolni, amire szükség van ahhoz, hogy működjön a modern piac. — Nekem olyan érzésem van, hogy az utóbbi hónapokban Magyarországon csak politizálunk és nem fejlesztjük a gazdaságot. Jó az érzésem? — Feltétlenül. Akárhova néz az ember, a társadalmi reform mellett kezd eltűnni a gazdasági reform. Pedig ha nincs megfelelő gazdasági alap, akkor a társadalom politikai mozgásai előbb- utóbb korlátozódnak. Az is tipikus jelenség, hogy a nehéz gazdasági helyzetekben szokta felütni fejét a diktatúra. — Nálunk is megvan ennek a veszélye? — Nem hiszem, de elméletileg lehetséges, hogy egy csoport a nehéz gazdasági helyzetet, a nép elégedetlenségét kihasználva megpróbálja magához ragadni a hatalmat. Szerencsére — úgy vélem — ma Magyar- országon, nincs ilyen helyzet. — Milyenek a gazdasági szabályozók, a lehetőségek arra, hogy nyitott piacgazdaságot teremtsünk? — Itt egyetlen lehetőség van: az állam jó értelemben vonuljon ki a gazdaságból és a piacról. Támogasson viszont a piac által el nem ismert bizonyos értékeket, mint például a könyv és hasonlók, Ezen túl csak ügyeljen a versenyre, büntesse meg azt, aki' nem tartja be a verseny szabályait, ellenőrizze a minőséget, írja elő, hogy milyennek kell lennie mondjuk egy elektromos eszköznek, hogy ne csapja agyon az embert. Ez állami feladat. Addig azonban nem lesz piac, amíg össze nem engedjük a vállalatokat. Ez viszont azzal is jár, hogy a vállalatok 30 százaléka tönkremegy. De úgy, hogy ezt se hagyjuk tönkremenni meg azt sem, nem lehet előbbre jutni. — Nálunk most felemás megoldás van? — Felemás megoldások vannak. Az állam még mindig abban az illúzióban ringatja magát, hogy tud termékstruktúrát módosítani, s majd megoldja az elhelyezkedési problémát. Élénkülő gazdaság nélkül ezeket csak költségvetési pénzekből lehet megoldani. — ön 1988-ban írt egy könyvet az elméletéről. — Ezt 1986—1987-ben írtam. Ennek a könyvnek elődje a nagydoktori értekezésem. Azt alakítottam át, mert közben változott egy csomó dolog, ezért ki kellett egészíteni, úgyhogy én ezt 1987-ben adtam le. — 1987-ben már elfogadták a könyvét? — Igen. Sőt, a nagydoktori értekezésem 100 százalékos szavazatarányt kapott. — Furcsa dolog, mert a gyakorlatban ez mégsem valósult meg. — Igen. — Akkor ez azt jelenti, hogy a tudósoknak, a szakértőknek a véleményére ... — Gondolom, hogy azt jelenti, mert e könyvemre a gyakorlatból nem érkezett visszajelzés! „A kutya ugat, a karaván halad.” De nem ilyen egyszerű a helyzet: a vállalatok jelenleg olyan helyzetben vannak a szabályozók miatt, hogy nem sokat léphetnek. Amíg a vállalatnál aLig marad pénz fejlesztésre, addig hogyan képzeljük el, hogy a piacon jobb pozíciót érhet el? Amíg az önfinanszírozásra nincs lehetőség, amíg az állam a jövedelmek 85 százalékát elviszi, addig a vállalatok nem a piaccal törődnek, hanem azzal, hogy miként csapják be az államot, hogyan próbáljanak mellékutakon valami kis pénzt keresni. Az átalakulási ciri- buri sok esetben tipikusan a menedzseri hatalom átmentésére szolgál, s nem a köz javára. — Tehát a kft.-k, a különböző gazdasági társaságok nem megújulást, hanem csak vagyonátmentést jelentenek? — Is-is. Van megújulás, de azon el kellene gondolkodni, hogy a tön-kremenés előtt álló vállalatokat kell-e nekünk részvénytársaságokká alakítani? Az ilyen vállalatot hagyni kell tönkremenni, és nem pótlólagos tőkét behozni a részvényesek által, amit majd megint elpazarolnak a menedzserek. — Az ön becslése szerint mikor következhet be nálunk ilyen változás? Mi kell ahhoz, hogy elérjünk a piac- gazdasághoz? — Amikor a nagydoktori disszertációt védtem, a pécsi tv egyik riportere egy interjúban megkérdezte ezt. Azt mondtam, hogy 5—10 év múlva. Erre azt válaszolta, hogy a kormány most mondta: 2 év. Azt feleltem akkor: a kormány optimista, én nem vagyok az. Ha gyökeres változtatások lesznek, akkor az ezredfordulóra lesz talán belőle valami. Ez hosz- szú menetelés, hosszú távú program. — Az állampolgárnak azt kell mondani, hogy tíz—tizenöt évig még legyen türelmes? — Mint Bánk bán mondta: tűrj békeséggel. Nem vitás; hogy enyhíteni kell a szociálpolitikai problémákat. Több helyen — legutóbb szombaton öt megye kongresszusi küldötteinek az értekezletén mondtam Szek- szárdon —: egy kicsit nem lehet teherbe esni. Valaki vagy teherbe esik, vagy nem. Oldalazó hadmozdulattal egy picit a piacnak, egy picit a szociálpolitikának adni, ez lehetetlen. Gyors és határozott intézkedésekre van szükség azért, hogy tíz év múlva egy kicsit helyrejöjjünk. — Köszönöm a véleményét ! Nagy Jenő AUTÓ AUTÓ HÁTÁN Mindenki eladni akar ŐSZI BNV 1989 Az embernek az az érzése, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár autópiaccá változott, ami nem is lenne csoda, hiszen egyesek szerint ennél nagyobb üzlet nincs ma Magyarországon. Még a hangosan beszélő sem hagyja nyugodni a látogatókat: a kereskedők jobbnál jobb ajánlatokkal csalogatják magukhoz a gyanútlan vásárlójelöltet, hogy azután percek alatt levegyék őket a lábukról. Akaratlanul mi is tanúi voltunk egy előszerződés megkötésének: a potenciális vásárlónak tetsző ügyfél a kezét adta, hogy néhány héten belül kiutazik Bécsbe, elgyalogol az ismert utcába, ahol mindjárt nvélbe is üthetik az üzletet. A papírokat, rendszámot, mindent-mindent a kft. munkatársai intéznek. De ha a kedves ügyfélnek van ideje néhány hónapot (?) várni a Volkswagenre, akkor Bécsig sem kell utaznia, mert a cég rövidesen megnyitja budapesti irodáját. A potenciális vásárlónak tetsző fiatalember bólogatott és örült, hogy végre odébbállhat, sohasem megy el a megadott címre, ez már bizonyos. A Merkur hatalmas, emeletes kőépületénél persze nem voltak ennyire erőszakosak. Pedig a nézelődők, notórius autóra várók szerették volna megtudni, hogy még ebben az évtizedben beérkezik-e hozzánk az első, forintért kapható Skoda Favorit? Erről persze senki semmit nem tud. Az egyetlen mértékadó információ eddig a Világgazdaság című lapban jelent meg, miszerint januártól már csak a Favoritot gyártják a csehszlovákiai Skoda-gyárban. Maradva a forintért (is) megvásárolható autóknál, megtudtuk, hogy a legújabb Moszkviccsal — még ebben az évben — „elárasztják” az országot. Az előzetes információk szerint legalább nyolcszáz darab érkezik belőle. Hogy ez töredéke a valódi igényeknek? . . . A másik véglettel a Hálózat kisszövetkezet és a R. A. F. svájci cég szabadtéri kiállításán találkoztunk. Ilyen fantasztikus autókat ritkán látni a vásárvárosban. A svájci cég magyarul kitűnően beszélő tulajdonosa elmondta, hogy valamikori versenyautókat alakítanak újjá, vagy az eredetihez hasonlót építenek. Közvetlenül mellettünk állt egy fehér Lamborgini Counter Replica, ezt még ma is gyártják, természetesen csupa kézi megmunkálással. Ez a kocsi volt a legolcsóbb, „mindössze” ötvenötezer nyugatnémet márka. S hogy bíznak-e benne, hogy akár egyet is eladnak Magyarországon? Nos, mindjárt az első napon több komoly érdeklődő is megkereste a céget. Valamivel könnyebben elérhető autók a BMW gyár gépkocsijai. A budapesti képviselet — mint hallottuk — évente négyezer darab BMW-t értékesít nálunk. Van egy hatalmas konszignációs raktáruk is, az alkatrészeket már forintért árusítják. A gépkocsik egy részét viszont csak valutáért. Időnként a Merkur forintért kínálja a BMW-t, de néha a fele valuta, fele forint alapon is nyílik lehetőség a vételre. Furdalt a kíváncsiság, vajon melyik BMW-t kínálnák nekem, személyre szabottan a cég kereskedői. Néhány kérdés után kiderült, hogy a 316 i típus lenne a legmegfelelőbb a maga 1596 köbcentis motorjával és az ehhez tartozó száz lóerővel. Csendes autó, 180-as tempónál is zavartalanul lehet benne rádiózni. S ha a család gyarapszik, kicserélem egy ötszázas .modellre, az egy kicsit tágasabb. A 316 i a beépített extrákkal (!) csaknem húszezer nyugatnémet márka. Egyelőre maradok a Skodánál. Faragó László
