Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

1989. szeptember 26., kedd Somogyi Néplap 3 JOGI TANÁCSOK Á kereskedelemről szóló törvény elveiről A fenti címen megjelent minisztertanácsi határozat az elején leszögezi: a Mi­nisztertanács hozzájárul a kereskedelemről szóló tör­vény tervezetének társadal­mi vitára bocsátásához. Végre nem készen kapunk valamit, ami életünk min­dennapjait igencsak alapo­san szabályozza. Az alapelvek a következő fejezetekre tagolódnak: a kereskedelem gyakorlása; nemzetközi gazdasági kap­csolataink ; fogyasztóvéde­lem; idegenforgalom. Ezen­kívül természetesen részle­tesen kitér az alapelv arra, hogy a törvény mely kör­ben alkalmazható. Kereskedelmi törvényünk volt eddig is, nem is ért meg matuzsálemi kort. De ha tényleg komolyan akar­juk a gazdaság felpezsdíté­sét, akkor új alapokra kell helyeznünk ezt a tevékeny­ségünket. Vizsgáljuk meg a törvény célját, szabályozási módsze­rét — az alapelvből! Az a cél, hogy a törvény teremt­se meg és érvényesítse a ke­reskedelem szabadságának elvét, és határozza meg a kereskedelmi tevékenység­be, valamint a forgalmi vi­szonyokba történő állami beavatkozás korlátáit és ke­reteit; szüntesse meg a ha­tályos szabályozásokban fennálló állami monopóliu­mokat. és oldja fel az egyes kereskedelmi tevékenysé­gek gyakorlására vonatkozó korlátozásokat; biztosítsa, hogy a kereskedelmi tevé­kenységet folytatók vala­mennyi csoportjára (jogi személyek, jogi személyisé­gekkel nem rendelkező gaz­dasági társaságok és ma­gánvállalkozók) egységes szabályok vonatkozzanak. Mit tekint kereskedelem­nek a t.örvény? Az áruk be­szerzését és üzletszerű érté­kesítését (kivéve az őster­melők értékesítési tevékeny­ségét) ; üzletszerűen nyúj­tott kereskedelmi, vendéglá­tóipari és idegenforgalmi szolgáltatásokat; az áruk, szolgáltatások és anyagi ér­téket képviselő jogok nem­zetközi forgalmát (kivéve a személyes szükségletek kö­rét), a bank, pénzintézet biztosítási tevékenységét, a postai és távközlési szolgál­tatásokat, fuvarozási szol - gáltatások nyújtását. Helyszűke miatt a nagyon rokonszenves alapelv min­den sorát nem tudjuk kö­zölni, csak kiemelünk még néhány gondolatot: főként a fogyasztók védelmével kap­csolatos előírások érintenek naponta valamennyiünket. Nem hozható forgalomba olyan áru, - amely a rendel­tetésszerű használatra alkal­matlan, forgalomba hozatala a vásárlók egészségét, éle­tét, vagy a közérdeket ve­szélyezteti, a hatósági elő­írásoknak nem felel meg, illetve amelyre nézve a kö­telező minőségvizsgálatot nem végezték el. Szól még az alapelv a minőségvizsgá­latról, az alkatrészellátásról is. Végezetül pedig a több népgazdasági ágazatot érin­tő idegenforgalom fontossá­gát, az abban közreműkö­dők együttes tervezését és a közös megvalósítás szüksé­gességét emeli ki. A tiszta, világos keretjogszabály után várjuk a bennünket védő törvény megalkotását. Dr. Kertész Éva Mi szem szájnak ingere Taroltak az élelmiszerek ŐSZI BNV 1989 A 24-es, 25-ös pavilonban állítattak ki az élelmiszer- termelő és -feldolgozó ipar képviselői. Közülük került ki a szigorú szakmai zsűri által díjazott legtöbbje is, hiszen a 13 nagy díjból 9-et, a 25 vásárdíjból 15-öt kap­tak a különböző élelmisze­rek és élvezeti termékek. A húsipari készítmények között a szárazáruk ugyanr úgy megtalálhatók, mint a friss és konzerváruk. A Herz és Pick szalámirudak mel­lett a hidegtálak alapanya­gai is nagy nyelésekre kész­tetik a látogatót. Gyorsan továbblépve már csak az igazi ínyencek állhatják meg gyomorkorgás nélkül, hiszen a rákokkal megrakott tálak szélén szépen sorjáz­nak a töltött csigák. A Ma­vad termékeit hűtőpult rej­ti, a. gusztusos csomagolás­ban az erdők vadjaiból szár­mazó ételalapanyagokat lát­hatjuk. Szemkápráztató és a há­ziasszonyokat is zavarba ej­tő választékot állítottak ki a baromfifeldolgozó vállalatok. Árukínálatuk mellé sza­kácskönyveket is adnak, ez­zel terjesztve az egészsége­sebb táplálkozási szokáso­kat. A Szent István-napi ün­nepeken sem láthattunk szebben sült cipókat, vekni­ket, mellettük felvonultatva a különböző magvakat is tartalmazó kenyérfélesége­ket. A sütőipar választéká­ból külön kiemelkednek azok a termékek — például a nagydíjas Fidó szelet —, amelyek a hagyományos édesipari majszolnivalókat hivatottak felváltani. Az ízek kavalkádját és harmó­niáját adják a kalocsai ré­teskészítmények. A konyhai készülődés el­engedhetetlen kellékeként a növényolajipar termékei is láthatók; nagydíjas termék lett az idén a csészés Rama margarin. Ennyi töménység után üdítőleg hatnak a tejipari készítmények. A sokfajta delikatessz sajt esztétikai megjelenésénél már csak az ára mutatósabb. Egy-egy Leo habkrém, vagy a poha­rasból a választék, a gyere­kek öröme. Ebéd után jöhet a gyü­mölcs. Befőttekből, konzer- vekből a magyar kertészet teljes választékát mutatják be. Itt is elmondható: a for­matervezett csomagolóanya­gok méltán teszik most már teljes joggal piacképessé eddig is jó nevű készítmé­nyeinket. Papírdobozba zár­va láthatjuk és fogyaszthat­juk a természet ajándékai­nak nektárjait, a citromtól a szőlőig, felölelve a teljes gyümölcsválasztékot. Szerényes húzódik meg a hivalkodók mellett a Debre­ceni Konzervgyár bemutató­ja, külön érdekességként fel­vonultatva a teljes Maggi készítménycsaládot. A pásté­tomok és a konzerváruk is sok érdeklődőt késztetnek megállásra. Alig pár lépésnyire a ma­gyar étel magyar íze minden mennyiségben és kiszerelés­ben. A kalocsai paprikafel­dolgozó bemutatója biztos sikert arat. Bárcsak minden üzletben és csak ilyen szí­nű paprikát lehetne kapni. A sok ennivaló látványa után jólesik az italok bemu­tatóját szemlélni. A Törley nevéhez méltó, reprezenta­tív kiállításon mutatta be hazai és export palettáját. A Monimpex kereskedőház termékeként nagydíjas lett idén a Nagyrédei Chardon- nay, de méltán képviselik a magyar borokat a világpia­con a budafoki., majd 1000 éves pincékben érlelt kiváló nedűk. Teljes kínálatával jelentkezett az idén a Ba- latonboglári Mezőgazdasági Kombinát: együtt látható az alkoholmentes üdítő a bo­rokkal, pezsgőkkel és a Mar- tinivel. Mára már mintegy ■negyven palackozott és do­bozolt termékkel van jelen nemcsak a belföldi, hanem a külső piacokon is. Az élvezeti cikkek sorá­ban a Pécsi Dohánygyár ter­mékei jelentettek némi vál­tozatosságot, hiszen az egészségmegőrzés érdekében fejlesztették ki új típusú füstszűrőiket a dohányzás szenvedélyéről lemondani nem tudóknak. Ennyi élvezeti látvány után jólesett egy kis pihe­nés a söripar bármelyik áru­sító pavilonja mellett. Fe­hér asztalnál elmerengve a látottakon. (Mészáros) A Kutasi Állami Gazda­ság kiskorpádi üzemegysé­gének 350 hektáros gyümöl­csösében évek óta diákok segítenek betakarítani a ter­mést. így van ez az idén is. Kaposvári, marcali, barcsi és pécsi középiskolások egy- egy hetet töltenek mezőgaz­dasági munkával. Szabó Sándor termelési igazgatóhelyettes elégedetten mondta, hogy az idén 8500 tonna termést hoztak az al­mafák, és leszedtek 132 va­gon szilvát. S hogy milye­nek a diákok? — Játékosak, mint afféle gyerekek. Bár a harmadik és negyedik osztályos közép- iskolás tanulók komolyab­ban dolgoznak. A gondot abban látom, hogy a szülők sem várják el a fizikai te­vékenységet a gyerekektől, többüket itt szoktatjuk elő­ször munkára. Tapasztaltuk azt is, hogy néhány iskolá­ban sok diák „megbetegszik” az őszi mezőgazdasági mun­ka előtt. Minél kisebb intéz­ményből jöttek, annál jobb minőségű a munkájuk. Ösz- szetartóbbak, jobban figyel­nek egymásra. Teljesítmény­Álmák, vödrök, diákok A TANÁROK ELÉGEDETTEBBEK ben a fiúk többet nyújta­nak, a leányok viszont. fino­mabb munkát végeznek — értékelt az igazgatóhelyet­tes. Az állami gazdaság 25—40 fillért fizet az ipari, 0,80— 1,50 forint között pedig a minőségi almáért. 150 forin­tot kereshetnek naponta a diákok, de kemény munká­val több zsebpénzt is ösz- szegyűjthetnek. Ellátásuk mindössze 26 forint napon­ta. Lichtenbergerné Wagner Zsuzsanna és férje a topo- nári mezőgazdasági szakkö­zépiskola tanulóit „vigyáz­zák”. A tanár házaspártól megtudtuk, hogy az intéz­mények öt napot fordítanak mezőgazdasági munkára. — Semmi gondunk nincs, jó az ellátás. Tegnap pél­dául paprikás csirkét ebé­deltünk. A gyerekek szíve­sebben jönnek ide, mint a matematikaórára. Sajnáljuk, hogy az idén nem aludha­tunk a táborban — hallot­tuk a tanároktól. A diákok másképp véle­kedtek, legalábbis az ellá­tásról. — Az idén negyedik alka­lommal vagyunk itt, de most rosszabbak a körülménye­ink. Tegnap például nem volt víz, mert három osz­tályra jutott egy vízhordó. Ezért mi kineveztünk ma­guknak egyet. Sajnos, most sokkal többet cipekedünk, mint tavaly, kevesebb a se­gítség. Mi jobban szeretünk kijárni, mert otthon normá­lis körülmények között tu­dunk tisztálkodni és enni. Az ebédet kihozzák az al­másba, de nem kapunk vil­lát, egyik osztálytársunknak pedig légy volt a levesében — panaszolták a negyedikes Kádár Nikolettáék. A lányok megerősítették, amit a termelési igazgató- helyettes mondott: az ő osz­tályukból is többen hiá­nyoznak „betegség” miatt... A barcsi gimnázium csa­patát Veit Ferenc vezeti. Az egyedüli intézmény, amely­nek diákjai az éjszakát is Kiskorpádon töltik. — Ezek a gyerekek dol­gozni szeretnének. Nagyon szívesen vállaltuk a kiskor­pádi munkát, jól érezzük magunkat. Vannak olyan tanulóink, akik a 400 forin­tot is megkeresik naponta. A negyedikeseknek kell leg­inkább a pénz, hiszen a bal­lagás sokba kerül. Több osz­tály kirándulásra gyűjt. Mi­lyen az ellátás? Én meg­mondtam a gyerekeknek, hogy ez nem „hizlalda”. Ilyen a táborélet, és ezt tu­domásul kell venni. A barcsiak a diáktanács­nak is befizetnek 50—50 fo­rintot a keresetükből. Ha­gyományos diáknapjukat szervezik az összegyűlt pénz­ből, de diáktársaik szociális gondjain is segítenek. A második osztályos György Agotáék éppen egy nehezebb ládát próbáltak odébb cipelni — „félsiker­rel”. — Sokat kell dolgozni, és nem vagyunk hozzászokva. Néha többféle utasítást ka­punk, és sokszor nem tud­juk, mit kell csinálnunk. El­látásunk nem éppen ideális, lehetne sokkal tisztább a szobánk. Dohos és poros minden, ritkán van meleg víz. Előfordult az is, hogy nem jutott mindenkinek reg­geli. Esténként diszkózunk, tévét nézünk és beszélge­tünk. Azért jól megvagyunk — köszöntek el a szorgos kezű lányok. Varga Zsolt Fotó: Csobod Péter

Next

/
Thumbnails
Contents