Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23., szombat Somogyi Néplap 3 KÉSZÜLŐDŐ KÜLDÖTTEK Visszaszerezhető a bizalom Nyilatkozik az igazgató Cukor lesz — áremelés nem Okok és összefüggések Amit ma becsomagolnak, holnap felvásárolják Délután a kaposvári. Május 1. utcán, három férfi tolt egy kiskocsit. Legalább 50 kiló cukrot vittek, miközben országszerte arról szól a panasz, hogy nem lehet cukrot kapni. Az emberek egy része attól tart, hogy fölemelik a cukor árát, mások arról beszélnek, hogy a Kaposvári Cukorgyár azért nem tud biztosítani a városnak és a környékének cukrot, mert inkább exportra szállítja. Mi erről, a véleménye Kováts Imrének, a cukorgyár igazgatójának? • — Információink megegyeznek: hetek óta cukorhiány van, s ez a hiány a napokban tetőzött, hiszen az állami tartalékkészlet is akkor fogyott el. Közben azonban megindult a feldolgozás, a következő hetekben a cukorhiány megszűnik. Mások, ahogy ön is mondta, a cukorhiányért a kaposvári gyárat hibáztatják; azt mondják, azért nincsen cukor, mert mi exportra küldjük. A kaposvári gyár éppen a belföldnek, saját körzetének ellátása érdekében nem exportált cukrot, és ilyen szempontból egyedül áll a hazai cukorgyárak között! Emiatt 15—20 millió forint tiszta nyereségtől esett el. Az elmúlt hetekben-hóna- pokban részigazságok vagy valótlanságok jelentek meg a tömegtájékoztatásban, az újságokban a cukorhiányra vonatkozóan. — A cukorhiány oka nem mai keletű. 1984-ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államközi szerződést kötött a jugoszláv partnerekkel — röviden fogalmazva — a cukorrépa bérfeldolgozására. A cukorhiány alpvető okának ezt az együttműködést tartom. Mégpedig azért, mert a bérfeldolgozás kapcsán visszakerülő cukor, amit a mohácsi, a szigetvári, a szepetneki mezőgazdasági üzemek mint gesztorok visszahoznak, szerepelt az ország cukormérlegében. Ugyanis az ország cukorellátása egyrészt a cukorgyáriak által termelt cukorra, másrészt a jugoszláv bérfeldolgozásból visszakerült ■ cukorra alapozódik. Már a szerződés megkötésének pillanatában teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lehet erre alapozni az ország cukorellátását, mert a világpiaci ár emelkedése esetén a gesztorok nem fogják visszahozni a cukrot az országba, hanem rögtön exportálják. Ez évekkel ezelőtt is teljesen látható volt, de a jelenlegi, piacgazdaság felé haladó gazdaságirányítás is támogatja az exportot. (1989 első felében az értékesítési árra még 69 százalék exporttámogatás jött rá.) Már a múlt év második felében is magas volt, és az idén is magas a cukor világpiaci ára. — Tehát a cukorgyárnak és a bérfeldolgozásban résztvevőknek az export az igazi érdekük. — Az előbbieknek megfelelően Jugoszláviából csak kis mennyiségű cukor jött vissza; a gyárak háromnegyed év alatt 34 ezer tonna cukrot exportáltak, de egyes nagykereskedelmi vállalatok is exportáltak cukrot. Jól felfogott gazdálkodási érdekből. Azt is lehet mondani : önmaga ellensége a Kaposvári Cukorgyár, hogy ezt nem tette. Azért nem tette, mert az elmúlt években keserves munkával kiépített belföldi piacot nem akarjuk veszélyeztetni és így kétségessé tenni a jövő évek piacát. — Mennyi volt az a cu- kormennyiség, ami ez évben összességében rendelkezésre állt? — Az elmúlt kampány után 34 ezer tonna cukor állt rendelkezésre. Más cukorgyáraknak voltak cukorértékesítési nehézségei, mivel itt nagyobbak az igények, tőlük is vásároltunk cukrot, és továbbfeldolgozva továbbítottuk a kereskedelmi vállalatoknak. Lényegesen több cukrot forgalmaztunk, értékesítettünk a mi körzetünkben, mint ameny- nyi a saját termelésünk volt. Visszatérve a cukorhiányra: az okok - között természetesen szerepet az idei jó gyümölcs- és a kevésbé édes szőlőtermés, valamint a már említett áremelési rémhír. Tudomásom szerint ma nincs napirenden a cukoráremelés. El kell mondanom: a Kaposvári Cukorgyár már az-* év elején jelezte, hogy augusztusban és szeptemberben cukorhiány várható. Ezért az első háromnegyedévre nem adtuk le az exportigényünket a Cukoripari Közös Vállalathoz, mert tudtuk, hogy körzetünkben a hiány bekövetkezik. — Előttünk egy levél, amit Spilák Ferenc kereskedelmi miniszterhelyettesnek írt, Ebben az szerepel: a Kaposvári Cukorgyár hétezer tonna zárolt készletet kapott, hogy az esetleges vagy már fellépő cukorhiányt valahogy mérsékelni tudja. Ez az igényelt mennyiség plusz- költséget jelentett a vállalatnak. — Amikor a Kaposvári Cukorgyár ismételt jelzésére nyilvánvalóvá vált a cukorhiány, olyan kormányszintű döntés született, hogy az állami tartalékot, ami 50 ezer tonna, teljes egészében felszabadítják és továbbítják a fogyasztóknak. Ez az állami tartalék 50 kilós csomagolású. hogy a vásárlók ezt meg tudják venni, a cukorgyáraknak ki kell szerelni. A Kaposvári Cukorgyár hétezer tonnát tudott igénybe venni ebből az állami tartalékból^ igaz, az igényünk több volt ennél: szeptemberig bezárólag; mintegy 9—10 ezer tonnát kértek volna tőlünk. Ezt a tartalékot mintegy 3 százalék többletköltséggel továbbították hozzánk azzal, hogy ezt. a három százalékot nem háríthatjuk tovább. Ugyanakkor a kiszerelés költsége is bennünket terhel. Gyakorlatilag o minisztérium a Kaposvári Culcorgyárral akarja megfizettetni a cukorhiány megszüntetése kapcsán jelentkező többletköltségeket, noha ennek a hiánynak nem a kaposvári gyár az oka! Rendkívül etikátlannak tartom a Kereskedelmi Minisztériumnak ezt a magatartását, mert a kaposvári gyár végigszenvedte az elmúlt éveket, a jugoszláv bérfeldolgozást. Emellett nem exportáltunk cukrot, elmaradtunk a jelentős nyereségtől. — Körülbelül mennyi idő múlva kerül a friss cukor az üzletekbe? — A cukorhiány gyakorlatilag napokon belül megszűnhet, ahogy a cukorgyár termelése felfut. Ez a jövő hétre várható. Most a répa cukortartalma nagyon alacsony, a napi termelés épphogy elérheti a 30 vagont. Szerencsére, a jó időjárásnak köszönhetően, a répa cukortartalma dinamikusan nő. Beszéltem a kereskedelmi vállalatokkal: hétfőtől nagyobb mennyiségű cukrot tudunk kiszállítani. — Nem ártana néhány szót sizólni arról, hogy mi a javaslata önnek. Hogyan lehetne kiküszöbölni, hogy jövőre ugyanez ne forduljon elő? — Levélben megírtam Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, hogy amíg ebben a konstrukcióban bonyolítják le a jugoszláv—magyar cukorrépa-termelési és -feldolgozási együttműködést, addig ciklikusan, a világpiaci ártól függően vagy cukorfelesleg lesz az országban (mint az elmúlt években volt) vagy cukorhiány. Amíg ez a konstrukció él ebben a formában, addig a belföldi cukorellátás bizonytalan marad. Faragó László Maroknyi, de igen érdeklődő értelmiségi volt kíváncsi a kongresszusi küldöttek fölkészülésére, véleményére azon a találkozón, amelyet az MSZMP Kaposvári Városi Bizottsága szervezett csütörtökön délután a Beloiannisz utca 4. szám alatti párthelyiségben. Dr. Jávorszki András, aki a somogyi küldöttcsoport programnyilatkozattal foglalkozó szóvivője elmondta: a 37 kongresszusi küldött mindenhol szívesen megjelenik, hová meghívják. A csoportban a döntő kérdésekben egyetértenek, az viszont természetes, hogy vannak bizonyos nézeteltérések. Arról is beszámolt, hogy fölkészültek a mai nagyobb regionális tanácskozásra, amely Szekszárdon lesz. A dél-dunántúli megyénk kongresszusi köldöttei egyeztetik véleményüket. A rövid bevezető után sok kérdést tettek föl a jelenlevő értelmiségiek a négy kongresszusi küldöttnek a pártszervezetek kivonulásáról, a pártvagyon alakulásán és az MSZMP múltjától való elhatárolódáson át a választási esélyekig. Mindenkit egyformán érdekelt: elképzelhető-e, hogy nem egy párt lesz a kongresszus után, s vereséget szenvedve a reformerek kivonulnak-e a Demokratikus Magyarországért mozgalomba. Arra is jó volt ez a találkozó, hogy kirajzolódjon az egyes küldöttek arcéle; miben egyeznek az elképzelések és miben térnek el. Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese ‘az eredeti programjának középpontjába is az alapszervezetek munkáját állította, a munkahelyről való folyamaHa a déli híreket nem sikerült meghallgatni, el ne mulasszuk a kétórait, mert különben este megállapíthatjuk, hogy elmaradtunk a közélet eseményeitől — mondta az egyik párttag kissé rezignáltan a Csepel Művek Egyedi Gépgyárában Kaposváron, azon a csütörtök délutáni munkásfórumon, amelyet a kongresszusi küldöttek és a környező üzemek FMV, SÜTÉV párttagjainak részvételével tartottak a héten. Igaz, hogy közöttük — legalábbis jelenlegi beosztásukat tekintve —, alig volt munkás, küldött is csak kettő: Révészné Kéri Anna és Papp József — azért a munkásvélemény is el-elhangzott, legalábbis közvetve, azok szájából, akik — úgy mond — munkáskörnyezetben dolgoznak s így „ismerik a kisemberek gondjait” a pártról, a társadalomról, a gazdaságról, vagyis minden fontos kérdésről, ami a Történelmi útunk tanulságaiban (az MSZMP programnyilatkozatában) szerepel. Azért említem ezt, mert a gyári fórum fő célja éppen az volt, hogy a kongresszusi küldöttek megismerjék a már említett üzemek kommunistáinak véleményét e fontos dokumentumról, ' a tennivalóinkról, a munkahelyi pártszervezetek helyéről, szerepéről, valamint a szervezeti szabályzatról. Néhány könnyebben áttekinthető kérdésben kaptak is útravalót a küldöttek. így például a legtöbben azt mondták: szükség van név- változtatásra, s legyen az MSZMP Magyar Szocialista Párt. tos kivonulás híve, nagyon fontosnak tartja a lakótelepi politikai központok kialakítását. — Ügy látom, hogy a párt szétszakadhat, ugyanis sokféle áramlat létezik — mondta. — Azt szeretném — persze lehet, hogy ez vágyálom —, ha ezekben az alapvető kérdésekben egyet tudnának érteni. Talán ezt a pártot egyben lehetne tartani, s akkor egységes tömegpárt lenne. Így szeretnék hazajönni a kongresz- szusról, s nem úgy, hogy összezsugorodott elitpárt s öt-hat napi tanácskozás után három-négy pártra szakadt. Dr. Jávorszki András kissé másképp közelítette meg az esetleges pártszakadás témáját. — Ez a kongresszus úgy nem végződhet, hogy mindenki ott marad. Nem rendeztük ugyanis a problémákat. Szerintem tehát a leszakadás nem, a szétszakadás viszont elkerülhető. Mint küldött erre fogok törekedni. Épp ezért mindenkinek rugalmasnak kell lennie, a végletekig. A párt szétszakadása évtizedekre végzetes lenne, bizonyos szervezett erők leszakadása viszont nem. Dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke úgy vélekedett: ez a párt így nem fog együttmaradni. Aki ezt nem veszi tudomásul, az a fellegekben jár. Ez a társadalom, ez a párt érdeke is, mert ebben az összetételben, formában nincs bizalom a párt iránt. Meg kell szabadulni azoktól, illetve attól a „szellemiségtől”, ami miatt itt a terhet mindenkinek viselnie kell, aki a párt tagja. A megyei tanács elnöke bevallotta, hogy ma még nem tudja annak a techniSzihte egyöntetűen hangsúlyozták: a pártvezetés valljon színt a párttagságnak és a népnek (nem az ellenzéknek) vagyonáról, s abból annyit tartson meg, amennyi a működéshez kell, a többit adja a népnek, amelynek a pénzéből e vagyon vétetett. Ugyancsak az egyöntetűség jellemezte a párttagokat abban a kívánságban, hogy kis apparátussal dolgozzon a párt, továbbá, a pártszervezetek vonuljanak ki a munkahelyekről, persze nem mindegy, hogy mikor, milyen föltételek között és közé. E néhány „megfogható” javaslat sajnos a kisebb részét jelentette az itt kibontakozott, egyébként igen élénk vitának. A fórumra szánt idő nagyobb részében az bizonyosodott be, hogy igen erős a párttagokban a bizonytalanság olyan alapvető kérdésekben is, mint hogy honnan, hová akarunk eljutni, s ahová végül is elérkezünk, az mi lesz. Ebben a helyzetben erőteljesen kerültek előtérbe az olyan — többnyire megalapozatlan — egyéni vélemények is, amelyek még áttekinthetetlenebbé teszik a gondolatokat. Elkapott hírfoszlányok, egyéni benyomások, végig nem gondolt folyamatok, környezetükből kiragadott megállapítások tömegével találkoztam, amelyek alapja legfőképpen az információhiány, a felvetett kérdések nem kellő ismerete. Jellemző a jegyzet induló példája a vezetés tempó- i járói. Miközben ugyanis a káját, hogyan tudnak elválni az irányzatok, ki hogyan tud leválni „jobbról-balról”, hogy tud megmaradni egy olyan mag, amely szocialista pártként utódpárt lesz. —- Ennek kell a kongresz- szuson először megtörténnie, mielőtt az alapvető dokumentumok vitáját elkezdenénk. Ez a vita is más lesz akkor, ha leválnak a szélsőségesek. Nem tudom még én sem eldönteni, hogy melyik pártba fogok tartozni. Sárái Árpád, a megyei pártbizottság első titkára úgy foglalt állást: az is tragédia, ha egyben marad a párt, s az is, ha darabokra szakad. — Azokkal értek egyet — így dr. Jávorszki Andrással —, ha az úgynevezett leválást meg tudnánk valósítani. Még ha 2—3 párt lenne is utána. Az első titkár, aki egyben a küldöttcsoport vezetője, elmondta: szeptember 1-jéig 1200-an léptek ki Somogybán a pártból, s 2000-en nem fizetnek tagdíjat, várják a kongresszust. A programnyilatkozatra hivatkozva leszögezte, hogy akik a jövőben csatlakoznak, keresik a társadalom jobbításának az útját. Ez felkínálja a választás lehetőségét is. A beszélgetés során megfogalmazódott: a kongresszusi küldötteknek gyorsan tájékoztatniuk kell az alapszervezeteket, hogy döntsenek a párttagságukról. Az egyik értelmiségivel szemben, aki azt mondta, hogy egyezzenek meg a kongresszuson, akár a nyilvánosság kizárásával, a jelen levő küldöttek a lehető legnagyobb nyilvánosság szükségessége mellett szálltak síkra. Lajos Géza gyorsaságot bírálják sokan, elfeledkeznek arról, hogy nemrég még a tétlenség miatt berzenkedtek, továbbá hogy a nagyobb sebességre azért van szükség, mert a magyar gazdaság rendbetételének esélyében ez a 24. óra. A küldöttek igyekeztek pótolni a hiányzó információt, ám ez nem mindig sikerült. Így aztán a megle- tősen parttalan vita egyre inkább a pesszimizmus irányába tolódott el: van egyáltalán remény arra, hogy úrrá legyünk gondjainkon, és ha igen, mikor következhet ez be? Azért megfogalmazódott bizakodás is, hogy a kongresszus kikovácsol egy olyan pártot, amely nem veti el a 40 év pozitívumait, radikálisan szakít korábbi hibáival, nem a tagság feje felett dönt, nyílt, becsületes szellemű és erkölcsű, kiveti, magából a kiváltságokra áhítozókat, a karrieristákat, befogad minden munkából élő tisztességes embert és a jelenleginél konkrétabban világosabban fogalmazza meg a célt. Vannak jelek — például a Történelmi utunk tanulságai módosított kiadása —, amelyek arra engednek következtetni, hogy teljesülnek az említett kívánságok. Erre a reményre pedig — ahogy Varga János, a házigazda üzem párttitkára mondta — igen nagy szükség van napjainkban. Fontos, hogy elhiggyük, nem vagyunk alábbvalók egyetlen más európai népnél sem, s ha akarjuk, igenis úrrá tudunk lenni nehézségeinken. Szegedi Nándor Kétségek és remények között
