Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-21 / 223. szám

1989. szeptember 21., csütörtök Somogyi Néplap 5 A HEAVY METAL ATYJA A BLACK SABBATH Sötét, lehangoló, szinte ki­zárólag mollos hangsorok, csontkemény gitár, váratlan ritmusváltások, még várat- lanabbul „elvágott” dalok, misztikus, okkultista, halál- szagot árasztó szövegek: ez a Black Sabbath, a heavy metal ősegyüttese, amely húsz év után is a műfaj egyik legeredetibb társulata. A zenekart 1968-ban „Earth” néven' alapította a balkezes gitáros, Tony lom­mi az angliai Birmingham­ben. Ez a város sok remek zenészt adott a világnak, in­nen származtak többek kö­zött a Traffic, a Led Zeppe­lin, az Uriah Heep tagjai is, és „Brummie”-t, ahogy sze­relmesei nevezik, joggal te­kinthetjük a heavy metal szülőföldjének a Black Sab­bath feltűnésével. Akkor, amikor a gitárok fölényét a rockban lassan kezdték ki­szorítani a billentyűsök, az új kvartett kizárólag a gitá­rokra és a nem kevésbé durva dobokra alapította zenéjét. A remek technikájú lommi mellett Geezer But-, ler szállította a sátánizmus, a végtelen éjszaka hangula­tát szövegeiben, a sírontúii ének pedig Ozzy Osbourne tehetségét dicsérte. Világhírű­vé második nagylemezükkel, a „Paranoid”-dal váltak, és pályájuk egészen 1973-ig tö­retlen volt. A sötét zenének olyan klasszikusait adták elő pokoli hangerővel, mint az „írón Man”, a „War Pigs”, a „Children Of The Grave”, a „Sabbath Bloody Sabbath”. Koncertjeik felér­tek egy-egy „fekete misé­vel”. Ezt követően azonban ért­hetetlen módon „lágyítani” kezdték zenéjüket, s ez nem tett jót nekik. Hamarosan Ozzy Osbourne kivált a ze­nekarból, továbbvitte az eredeti Sabbath-hangot és ettől kezdve valóságos nép­vándorlás indult meg a Sab- bath-ban, elsősorban az éne kés posztján: megfordult itt Ronnie James Dió, lan Gil- lan és Gilenin Hughes is. És miközben a Sabbath fokoza­tosán elvesztette igazi arcu­latát — bár az 1980-as „Heaven And Hell” című album újra remekül sike­rült — a 80-as évek fordu­lóján zenékarok egész sora kezdtek abból egészen jól megélni, amit lommi és bandája kitaláltak: aligha valószínű, hogy évtizedünk olyan nagy sztrájad, mint az Iron Mairen, a WASP, vagy a Metallica eljutottak volna a világsikerig, ha nem me­rítenek bőven a Sabbath eredményeiből. Azok a hor­rorral teli szövegek, ame­lyek a maguk idejében még újdonságnak számítottak, mára már kötelezővé váltak a műfajban, akárcsak a fe­kete bőrruhák, a lefelé for­dított keresztek, a koponya- és pókhálódíszletek. A Sabbath eredeti felál­lásában lépett fel 1985-ben a Live Aiden, de ez csak egyszeri alkalom volt. Több évi mélypont után az idén, az év elején tért vissza az együttes teljes fényében: Tony lommi meghívta zene­karába a rock történetének egyik dobos-óriását, Cozy Powellt, s Tony Martin éne­kessel vissza tudták vará­zsolni ugyanazt a nyomasztó hangulatot, ami a korai Black Sabbath-ot jellemezte. Üj lemezüket, a „Headless Cross” -t a kritika és a kö­zönség egyaránt egy új nagy korszak kezdetének minősí­tette. A „régi-új” heavy metál csapatot a szép számú ma­gyar rajongósereg is hall­hatja hamarosan: szeptem­ber 25-én a Budapest Sport- csarnokban varázsolnak „fe­kete szombatot”. Göbölyös N. László Francia rendező, francia darab Bemutató előtt Két egyfelvonásossal nyit­ja meg kapuját a kaposvá­ri Csiky Gergely Színház az új évadban. A múlt szezonvégi előkészületek után szeptember elejétől folytatódtak a próbák Sophie Loucachewsky irányításá­val. Az ezerhétszázas évek sikeres francia drámaírója, Marivaux megérezte a for­radalom előszelét, darabjai­ban, így a Rabszolgák szi­getében és az Asszony­gyarmat (Kolónia) című egyfelvonásosában már elő­revetítette azokat az érzé­seket, amelyek halála után csaknem három évtized után fogalmazódtak meg a forradalmi tömegben. A bi- centenáriumra megjelent történészi tanulmányok so­ra villantotta föl a francia nők szerepét a jeles ese­ményben. A színpadon ele­venedtek meg most azok az események, amelyek a for­radalom kohójában már íz- zottak. A tegnapi próba előtt be­szélgettünk a rendezővel. Sophie Loucachewskyvel. — A Francia Intézeten keresztül kerültem kapcso­latba a kaposvári Csiky Gergely Színházzal — mond­ta. — A francia forradalom kétszázadik évfordulója nyitotta meg számomra ezt a lehetőséget. Kiválasztot­tak néhány rendezőt azzal a szándékkal, hogy teremtsünk kapcsolatot a külföldi szín­házakkal. Európából Ma­gyarországra esett a válasz­tás; így kerültem Kapos­várra. A rendezőnő pályája ko­rántsem vezetett egyenesen a színházba. Az építészet ér dekelte, később beiratkozott a színiművészeti főiskolára, színésznői álmokat dédelge­tett magában. Forgatott is egy filmet a neves francia rendezővel, Godard-ral, hogy aztán rádöbbenjen, nem lehet sikeres azon a pályán. A párizsi Chaillot színházban ismerkedett meg a Comédie Francaise mos­tani ügyvezető igazgatójá­val; a szerencsés találkozás eredménye, hogy rendező­ként elérte célját. — Francia darabbal egy francia rendező miként tu­dott kapcsolatot teremteni a kaposvári színészekkel? — Hálával tartozom a tol­mácsnak és a színészeknek. A kaposvári társulat tagjai az én múzsáim. — Miért éppen Marivaux-t választotta? — Életművének két ki­emelkedő darabja a Rab­szolgák szigete és az Asz- szonygyarmat (Kolónia). Marivaux szellemes dialó­gusai nemcsak élményt nyújtanak, hanem néhány ma is aktuális gondolatai közül. * A főszerepekben Jordán Tamási, Lukáts Andort, Molnár Piroskát, Pogány Ju- ditot, Kulka Jánost, Koltai Róbertét látjuk. A függöny pénteken este gördül föl. Horányi Barna Fotó: Csobod Péter Népfőiskola Csurgón Már a nogyoáik évfolyam... Négy éve rendezte meg először a csurgói művelődé­si ház — kísérleti jelleggel — a népfőiskolát. Ezzel ha­gyományt élesztett föl: dr. Bódi Ferenc igazgatása alatt, 1941—1944. között ugyanis volt már Csurgón népfőis­kola. Az idén indul a negyedik évfolyam. Az elmúlt időszak elkép­zeléseiről és tapasztalatairól Pallag Katalin népművelő elmondta: a népfőiskola- mű­ködésével híressé tette a vá­rost. A siker receptje: végy egy kezdeményezést, válassz hozzá települést lelkes em­berekkel, fűszerezd meg színvonalas előadásokkal, s bízd rá lehetetlent nem is­merő „mesterszakácsokra” a művet. Így lesz népfőiskola — csurgói módra! 1986-ban nem volt köny­nyű dolguk a szervezőknek: a korábbi példát nem ismer­ték, tapasztalatok még nem álltak rendelkezésükre, A kísérlet sikerült. A tag­ságnak az volt a véleménye, hogy a jövőben is folytassák a munkát. A múlt évben talán egy kicsit szétmállott az, amit eddig építgettek, de kudarc­nak egyáltalán nem mond­ható. Nem ment minden úgy, ahogyan elképzelték, de a jó szervezőknek köszönhe­tően sikerült nyeregben ma­radniuk. Az előadásokat csak januárban kezdhették. Az idén viszont a tervek sze­rint október elején kezdődik a főiskola. Szép számban vannak már jelentkezők. Ez évben azt tűzték ki cé­lul, hogy olyan előadásokat szerveznek, amelyeknek ■ ré­vén a- hallgatóság kellő tá­jékozottságot szerez a napi események megítéléséhez, és ismeretet a különböző alter­natív mozgalmakról. Az el­ső előadás október 4-én lesz; ennek megtartására Király Zoltán szegedi képviselőt kérték föl (Bánfai) 10. Ottó kedveli a magyar irodalmat. A Himnuszt, a Szózatot, valamint a Nem­zeti dalt betéve tudja (a „Talpra magyar”-t állítólag édesapjától, IV. Károlytól tanulta). Kedvelt költője Petőfi Sándor, akiről tudja ugyan, hogy meggyőződéses republikánus volt és egyik versében a királyok fel­akasztására is javaslatot tett, de — az emlékirat szerint — „megbocsátott’ a János vi­téz és a Szeptember végén költőjének. Arany János Toldija volt egyik legkedve­sebb olvasmánya ez idő tájt, fejlett valóságérzékéhez kö­zelebb álltak a realista mű­vek, mint a romantikus hangvételűek. Fogalmazásai tárgyilagosak, szabatosak, kerüli a bőbeszédűséget. A sport valamennyi ága ér­dekli. Jó barátja a tenger, so­kat úszik, vitorlázik, de leg­szívesebben kerékpározik. Nagyobb testvéreivel dél­utánonként sok kilométeres túrákat tesz a környéken, a hegyen-völgyön kanyargó szerpentineken. Ottó egyéb­ként a „legdemokratikusabb sportnak” tartja a kerékpá­rozást, mert — úgymond — ezt nemcsak a gazdagok űz­hetik. Lovaglásra nemigen alkalmas a terep, de azért mindennap nyeregbe ül. Eb­ben Cziráky József a meste­re, aki lovaglás közben hu­száros utasításokat ad ne­ki. Továbbá teniszezik, evez, horgászik, rákászik. Test­véreivel, nevelőivel együtt rendszeresen szerveznek gyalogtúrákat a hegyekbe, ahol a felnőttek is kényte­lenek részt venni a harci játékokban. „Hét testvére van Ottó­nak: három leány, négy fiú. Etelka szőke, kék szemű, délnémet típusú, Sárika örökké mosolygó szemű, bar­na lányka. Erzsiké, aki aty­ja halála után született, a boldogult király kívánságá­ra kapott magyar védőszen­tet. Nagyon komoly, szőke, kék szemű kislány volt. Ró­bert magas, nyúlánk terme­tű, barna hajú; Félix, aki legjobban hasonlít Károly királyra, ellenállhatatlanul kedves, temperamentumos barna fiúcska, mindenki kedvence. Károly Lajos a legtisztább Habsburg-típus, mintha a családi képtárból hívták volna életre; Rezső vállalra omló szőke fürtjéi- vel még olyan, mint egy matrózruhás kisleány. Ilyen gyereksereggel kevés anya dicsekedhetett. Érthető, hogy mindenütt megcsodál­ták őket, ahol csak megje­lentek. Ezt nemegyszer volt alkalmam látni.” (Életem és sorsom) Nagy élmény számára egy loyolai kirándulás Szent Ig­nác névünnepén. Kedveli az Exertitia spiritualia szerző­jét, és nem remélte, hogy egyszer a szülőotthonát is megláthatja. Színezüst, le­mezek borítják a szoba fa­lait, a barokk oltár is csu­pa ezüst. A toledói bíboros érsek celebrálja a nagymi­Ottó testvérei sét, és egy püspök méltatja a szószékről Ignác atyá ér­demeit. A szertartás után a királyi családot körülveszi az utca népe. Asszonyok, lá­nyok rohannak a gyerekek­hez, és szenvedélyesen öle­lik, csókolják őket. Zita ki­rályné Limpiasba is elkül­di gépkocsiján. Megadatik, hogy a híres kegyhelyen, a limpiasi Krisztus-oltáron mi­sézhet az életnagyságú, megrázó erejű barokk kor­pusz előtt. E híres kegyhe­lyen szeretteiért imádkozik. Péter-Pálkor megtartják a Te Deumot, s ettől kezdve úgynevezett vakációs napi­rend lép életbe. Ezután is naponta tart magyarórákat Ottónak és a nagyobb gye­rekeknek, de már nem a tanrend szerint. Most főként nyelvi készségük fejleszté­se a cél. Tanévzáró után részt vesznek a város híres Szent Péter-ünnepségén önéletírásában sok színnel emlékezik meg erről az él­ményéről. „Szent Péter a halászoknak különös párt­fogója; mivel a város lakói­nak többsége a tengerből él,- érthető, hogy Lequeitio népe nagy tisztelettel veszi körül az első pápa alakját. Tőle vár a baszk halász se­gítséget az óceán veszedel­mei ellen való küzdelem­ben. A Szent szerencsés halfogást ad, és így biztosít­ja a szerény, mindennapi betevő falatot. Vészben, vi­harban megoltalmazza a pusztulástól, s hazavezérli aggódó hitvese és gyerme­kei közé. Főünnepét lázas izgalommal várja a város apraja-nagyja. A misztikus hangulatú plébániatemp­lomban már előző délután virágerdővel veszik körül szobrát, amely kedves anak­ronizmussal pápai ornátus- ban, tiarával, hálászgyűrű- vel, apostoli kereszttel, pluviáléban és főpapi cipő­ben ábrázolja az apostol fejedelmet. Az életnagy­ságé szobor hordozható áll­ványon nyugszik, mert gyak­ran viszik körül ünnepi kör- menetben. Másnap délelőtt és délután ragyogó fényű istentisztelet. Az ünneplés sajátos helyi érdékessége a délutáni vecsernye után kö­vetkezik. A zsúfolásig meg­telt templom főkapuja ki­tárul, és bevonul a város vezetősége talpig feketében, cilinderrel; ünnepélyes ko­molysággal haladnak a szentélyig, ahol már felso­rakozott a papság. Megkez­dődik a körmenet. A haran­gok zúgnak, a zenekar tü­zes baszk indulókat játszik, a népáradat a keskeny, szűk utcákon át-megindul a tengerpart, felé. A város elő­kelőségei vállukra veszik a Szent Péter szobrot hordozó állványt, az esperes pedig kezében viszi a templom tu­lajdonában levő ereklyét. Imádság, ének és zeneszó mellett eljutunk a mólóra, ott a körmenet megáll. Szent Péter szobrát elviszik a víz partjára, s hirtelen erélyes mozdulattal megbillentik, úgy, hogy egy pillanatx-a egész alakjával előrebukik a tenger felé. A segítségül hívásnak mindenesetre szo­katlanul eredeti módja ez; régi idők maradványa, ami­kor a néphit ilyen közvet­len és naiv módon nyilvá­nult meg. A jó baszkok mintegy megfenyegetik fő- patrónusukat; tudtára ad­ják, abban az esetben, ha nem hallgat kérésükre és el­fordul tőlük, ők is felmond­ják a jó viszonyt.” (Életem és sorsom) Gyorsan, kellemesen te­lik a nyár. Ottó két magyar művésznek ül modellt. Mis- kolczy Ferenc festőművész olajportrét és egy rézkarcot, Vastagh László mellszobrot készít róla. Bánhegyi és Miskolczy barátságot köt­nek. A művész később Pan­nonhalmán is meglátogatja a fiatal tudóst és egy pasz- tellportrét fest róla emlékül. Szabadidejében járja a vá­rost, s ha fényképezőgépét előveszi, csapatostul követik a baszk gyerekek. Sokat fényképez, hogy otthon némi ízelítőt adhasson' szerettei­nek, kollégáinak itteni élmé- nyeiből. Azokat a képeket, amelyeken ő is rajta van, részben tanítványa, a trón­örökös készítette.) (Folytatjuk.) ■w k mm mmm « m Jelenetek a Rabszolgák szigete*' című egyfelvonásosból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents