Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-21 / 223. szám
1989. szeptember 21., csütörtök Somogyi Néplap 3 Nagyító alatt a somogyi kereskedelem Tanács és ka!ács Szezon után az idegenvezető Mögötte a dühös nyaralók — A vendéglátás sorompói Bestélgeíés Beck Tamás kereskedelmi miniszterrel A megye kereskedelmi helyzetéről, gondjairól és terveiről folytattak megbeszélést tegnap Kaposváron az illetékes tárca vezetői és a kereskedelem megyei szakirányítói. A mindkét részről népes tárgyalócsoportot Beck Tamás kereskedelmi miniszter, illetve dr. Gyenesei István megyei tanácselnök vezette. A lényegretörő és konstruktív megbeszélés számos kérdésben a megye számára megnyugtató eredményt hozott. A miniszter és helyettesei a tárca segítségét ajánlották egyebek között a kaposvári szálloda- és áruházépítési elképzelésekkel, a siófoki kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolai tagozat létrehozásával, Igalíürdő fejlesztésével vagy újabb, balatoni autós-bevásárlóközpontok építésével kapcsolatban. A segítség ez esetben nem elsősorban pénzügyi támogatást jelent, hanem kapcsolatkeresést, szakmai együttműködést vagy a megoldást sürgető egyes ügyek képviseletét a kormánydöntéseknél. — Néhány somogyi szakvezetőnek talán csalódást okozott, hogy a tárca több tanácsot ígért, mint kalácsot. Milyen érzéssel hallgatta a fölvetett gondok sorát? — kérdeztük a megbeszélést követően Beck Tamás minisztertől. — A közelmúltban a Bács-Kiskun megyében jártam egy hasonló tárgyaláson, s az ottani sajtó szalagcímben úgy jellemezte ezt a találkozót, hogy a kereskedelmi miniszter kevéske pénzzel érkezett. Látni kell, hogy már nincsenek mindent megoldó és mindent anyagilag is támogató tárcák, s nincsenek jóságos ‘Nagybácsiként fellépő miniszterek. Erre jószerivel alig van lehetőség, s ez más országokban sincs másképp. A napokban járt itt a Közös Piac egyik bizottságának al- elnöke, aki a vele szemben hasonlóképp fölvetett magyar igényekre válaszolva elmondta, hogy a Közös Piac államainak nincs lehetőségük különféle pénzforrásokat biztosítani. Ezt csak a magánbankok, magánválla- tok tudják megtenni, s teszik is ott, ahol jó üzletet látnak. Lassan mi is eljutunk ide. Vannak ugyan még a tárca kezében bizonyos alapok, egyebek között az export vagy az idegenforgalom támogatására, ám ezek mértéke csökken és e pénzek egyre kevésbé működhetnek segélyként. — Hallhattuk, hogy a kereskedelem hovatovább klasszkius gondjai — az alacsony árrés, a tőkehiány — alig oldódnak. Ráadásul az idén több példa volt az áruhiányra is. A minisztérium milyen erőfeszítéseket tesz ezzel kapcsolatban? — Megoldást nem a különféle tűzoltó intézkedésektől várhatunk, hanem elsősorban a? ipari termelés nagyobb dinamizmusától. A megoldiás nyitja itt is az értéktermelő folyamatokban van. Mindent meg kell tennünk azért is, hogy vállalkozásbarát környezet kialakításával valóságos piac jöjjön létre. A jelenlegi nehézségek fő oka épp az, hogy a tervutasításos rendszer már nem, a piac pedig igazán még nem él. Ami konkrétan a most sokakat -foglalkoztató húshiányt illeti: a húsipari exporttámogatások mérséklésével — s ez egyértelműen a piacgazdálkodás szellemétől idegen szükséglépés — igyekszünk elérni, hogy az év végéig a zavartalan ellátáshoz szükséges egymillió sertés itthon maradjon. — Visszatérő fölvetés, hogy a Balaton-parti infrastruktúra fejlesztéséhez a helyi tanácsok érdekeltségének növelésére volna szükség ... — Az Országos Idegenforgalmi Tanács alakuló ülésén is elmondta: arra törekszünk, hogy a bevételeknek a jelenleginél sokkal nagyobb hányada jusson azokra a településekre, ahol képződik. A déli part bevételeinek döntő többsége Somogybán kell maradjon. Az idegenforgalom jövőjét illető döntéseknél mi ezt nem tévesztjük szem elől. Már a közeljövőben több, a jövedelmek visszaáramoltatását szolgáló javaslattal és kezdeményezéssel állunk elő. — Hogyan ítéli meg a most véget érő balatoni szezon eredményeit? — A szezon mindent egybevéve eredményes volt. 11 százalékkal csökkent a szocialista és 16 százalékkal nőtt a nyugati országokból érkezett vendégek száma. E kedvező változás ellenére az elenőrizhető pénzköltés elmaradt a remélttől, mert még mindig nem tudtuk elérni, hogy egy középréteg töltse a szabadságát a Balatonnál. Elsősorban a kispénzű, sőt gyakran munkanélküli segélyből élő nyugati turisták jönnek. Ahhoz, hogy Magyarország az igényesebb vendégeknek is vonzó célpont legyen, nemcsak fejlesztések kellenek: szükség volna idegenforgalom-barát lakossági magatartásra is. Ettől nagyon messze vagyunk. Türelmetlenek vagyunk a külföldiekkel, a vendéglőkben becsapják őket, hiányzik a nyelvtudás, s korántsem megfelelő az idegenforgalomban dolgozók magatartás tkultúrája. — A tárgyaláson szó volt a csurgói vámszabadterület létrehozásának lehetőségéről is ... — A vámszabadterület létrehozásának lehetősége hazánkban évek óta adva van, így ez csak elhatározás kérdése. Azt egyelőre nem látom tisztán, hogy Csurgónak ebből milyen előnyei származhatnak. Tudomásom szerint például a drávai hajóforgalom nem olyan élénk, hogy emiatt ez a lépés kézenfekvő lenne. Tény, hogy Csurgó fekvése kedvező a tranzittevékenységhez, ehhez azonban konszignációs és tranzitraktárak kellenek, nem is szólva a közlekedési feltételekről vagy az infrastruktúráról. Mindezzel együtt: ha a megyei tanács akarja ezt, mi támogatjuk. — Köszönöm a beszélgetést. Bíró Ferenc leveti a cipőjét, feltűri nadrágjának a szárát, aztán átgázol a vízen, hogy elkérhesse szobakulcsát. Mi csalogatja ennek ellenére minden nyáron a szállodasorra a külföldieket? — A kereskedelmi szálláshelyek eladása egyre nehezebb. A közönség pedig egyre kisebb pénzű. Volt már arra is példa, hogy miután a vendég még hazájában előre befizette szállásának kétheti költségét, már az első hét végén gyorssegélyt kért a TUI-tól, hogy legyen miből ennie és hazautaznia. Szertefoszlóban az a legenda, hogy mi olcsók vagyunk. A mi nyaralóink egyre inkább csak olyan kiSzóval ül az idegenvezető a buszban a sorompó előtt, háta mögött 45 egyre dühösebb nyaralóval. Ilyenkor derül fény arra: ki ért a szakmájához, ki tudja feltalálni magát. Kosárszky Tibor 25 éve kezdte munkáját a vendéglátóiparban, londinerként. Akkoriban még nagy egyéniségek segítették a külföldieket, hogy megélt élmények alapján jó hírünket vigyék a nagyvilágba. Ha gond, probléma adódik, ma is az idegenvezetőnek kell a vendég elé állnia. Mennyire tekinthető felkészültnek ma a szakma? — A balatoni idegenforgalom egyik jelentős buktatója : egyetlen vállalat sem akar idegenvezetőket kiteHamis márkajelzések Ma már nehéz azt az illúziót kelteni a nyaralókban, hogy fontosak a vendéglátóipar számára. A turista hamar észreveszi, ha becsapják. A kulturált bánásmód helyett itt is, ott is virágzik az „iparszerűség”, a pénzhaj hászás. A szakmában azt tartják: a jó házigazda — például egy jó idegenvezető — mostoha körülmények között is kellemes közérzetet tud teremteni vendégeinek. Kosárszky Tibor ezen a nyáron a TŰI (a világ legnagyobb, évi mintegy 3 millió turistát utaztató irodája) hatezer vendégét kísérte, segítette az eligazodásban. — A siófoki szállodasor épületei ma is csak azt tudják nyújtani, amit 25 évvel ezelőtt — mondta. — fejlesztésükre senki sem gondolt vagy ésszerűtlenül hajtották végre. Az elő- és utószezonban („széthúzásának” szükségességét nem győzik eléggé hangsúlyozni a szakemberek) például egyetlen étterem, hall és szoba sem fűthető: 4—6 Celsius-fokon „tároljuk” a vendégeinket. Előfordult már, hogy néhány turista délelőtt és délután egy-egy órára taxit bérelt. „Hajtson, amerre akar — mondták a sofőrnek — csak kapcsolja be a fűtést, hogy felmelegedhessünk.” Ha esik az eső, a vendégnek úgy kell „átúsznia” az utcát. Mivel a csatornázás hiányzik, még több nappal a felhőszakadás után is megszokott látvány: a nyugati kiszáll kocsijából, A kisiparosok által készített ruhaneműk forgalmazásának körülményeit vizsgálták meg a közelmúltban a fővárosi és a megyei kereskedelmi felügyelőségek. Jelenleg, megközelítően 14 ezer kisiparos tevékenykedik a különféle ruházati szakmákban, többségük női szabó, illetve kötő-hurkoló. A vizsgálatok tanúsága szerint elsősorban az iparosok által újonnan alakított üzletek, műhelyek kulturáltak, ezeknél sikerült a szakszerű kiszolgáláshoz a szükséges feltételeket biztosítani. Nem tapasztalható javulás a termékek kiszerelésében; változatlanul nem tüntetik rándulásokra vállalkoznak, ahol enni-inni lehet. A főszezonban a vendégek szinte minden pénzét elviszi a szállásdíj és az étkezés költsége. A magyar műemlékek, kultúra és táj megismerésére szervezett kirándulásokra a nyár közepén lasszóval sem lehet érdeklődőket toborozni. Utaztatni egyébként is szerfölött nehéz. Siófokot igazából nem a Siócsatorna, hanem a vasút választja ketté. Egyes napokon félórákat várunk a buszban a sorompók előtt, mögöttünk 45 egyre dühösebb nyaralóval. Már gondolkodtam azon, hogy pénzgyűjtést kezdeményezek aluljáró építésére. (500 millió forintba kerülne.) feli a gyártó nevét és címét, az anyag, összetételét, a főbb jellemző tulajdonságokat, a méretet, nem mellékelnek használati, kezelési útmutatót a termékekhez. A gyártóknak és forgalmazóknak csak elvétve van arról tudomásuk, hogy az új cikkeknél a forgalomba hozatal előtt kötelező az előzetes minőségvizsgálat. Az ellenőrök a korábbiakhoz hasonlóan gyakran tapasztalták, hogy hamis márkajelzéssel kerülnek forgalomba a kisipari termékek. A Boss, a Golf, a Benetton márkájúnak „álcázott” holmik ugyanis kelendőbbek, s drágábban is vevőre találnak. Atomeröművi hulladéktömörítő prést készítenek a Csepel Müvek Egyedi Gépgyár kaposvári . nehézgépgyárában; az 50 tonnás berendezést a Szovjetunióba szállítják. .A kis- és középaktivitású hulladék tömörítésére szolgáló gép lesz az első ilyen berendezés a Szovjetunióban. A hulladék- tömörítőt még az idén beszerelik a gyár szakemberei Zaporozsecben Gyertyás László képriportja lehetni. Ma Siófok vonzás- körzetében talán ha öt idegenvezetőnek adnak munkát egész évben. Nyaranta legalább 50 jól felkészült szakemberre volna szükség. Őket a szezonra toborozzák, • több-kevesebb sikerrel. Én spanyolul, olaszul, franciául és németül b'eszélek, de a nyelvtudás csak alapkövetelmény ebben a szakmában. A kontaktusteremtő képesség, az intelligencia legalább ilyen fontos. Az sem árt, ha valaki egyéniség. Szóval minden vállalat azt akarja, hogy télvíz idején az emberek ezer nyelven képezzék magukat, a saját pénzükön, aztán a szezon elején végigkopogtassák aj- tajaikat: ki ad munkát havi 6—8 ezer forintért? Az Ibusz és a Siotour a 70-es évektől kezdve rendszeresen szervezett tanfolyamokat, 60—80 fővel. A végzettek közül mindössze néhánvan dolgoznak a szakmában. A vendéglátás csapatmunka. A nyaralók ma már nem hiszik el, hogy csak a rossz idő felelős a gyengécskén sikerült pihenésért. Az állami bevételek egyre csökkennek. Fejlesztésre vagy csupán a színvonal fenntartására jövőre lesz-e pénz? Mert aligha vesz ki az Európa Szállóban napi 140 márkáért szobát az, aki az idén megtudta: „feketén” 50-ért egy egész házat kiad neki a Mariska néni. Czene Attila Valutaláz Lezajlott a hét végi roham: aki még tehette, beváltotta forintjait. Hétfőtől csak az összeg, 10 százalékáért -adnak valutát, a többit utazási csekként kaphatja meg: az igénylő. Miért is történt ez így? A feltételezések szerint dollármilliókat váltottak be, azután, a pénzek — illegális módon — bizonyos felárral cseréltek gazdát és alakultak át áruvá. A szigorúbb vámrendelkezések blokkolták ugyan, ezt a kereskedeL mi formát, de a valuta nagyon nagy úr maradt. Volt útlevele az ágyból kiszállni is alig tudó nagymamának, és utaztattak kisgyermeket, nagypapát — hogy meglegyen, a használt autóra a fedezet. A legújabb határozat szerint aki külföldi fizetőeszközhöz akar jutni, annak legalább az első nagyobb lakott településre a Lajtán túlra el kell utaznia, s ott válthatja be a nevére szóló csekket. A hét végi roham azért már a kiürülő pénztárcákat, valutakereteket is mutatta, hiszen a forgalom alig haladta meg a szokásosnak a negyedét. Csák a „vihar” volt körülötte nagyobb. Hétfőn délelőtt aztán megkezdődött a csordogálás: a pénzintézeteket fölkeresték 10 márkával és ennek a sokszorosával is. A megfelelő szóbeli nyilatkozat megtétele után bárki szabadon elhelyezhette akárhonnan is származó márkáit, dollárjait. S ez így van jól. Az így elhelyezett pénzt akkor veheti fpl a tulajdonos, amikor akarja, méghozzá készpénzben. Aki itthon akar használt autót venni, egy sima átutalással elintézheti az üzletet. Aki továbbra is az üzletelést választja, annak külföldre kell vinni a szívességtevőt: a csekket ugyanis csak személyesen és aláírással lehet készpénzre váltani. (Mészáros)
